Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-17 / 89. szám

Tavaszi faültetés A gödöllői városgazdálkodási vállalat parképítő és -fenniartó brigádja az utóbbi napokban mintegy 250 fa­csemetét ülteíett a város közterületein, lakótelepein, legtöbb közülük a platán, de szép számmal akad nyír és japánokéi; is. Képünkön Födi József és Kagdány Pé­ter az Ambrus /oltón közben az utolsó fáeskákat te­lepíti (Győri András felvéíele) Olvasóink fóruma meg a két kezét! Áldja Budapest és Gödöllő, kö­zölt Kerepestarcsán van egy kórház, és ennek a ó. emeletén a sarokban, húzó­dik meg a sßp'tteszet, aho­vá a 'csökkentlátók és . va­kok sietnek abban a hit­ben, hogy a visszafelé ve­zető út már világosabb vagy teljesen világos lesz. Arra vágyik minden élete alkonyán levő ember, hogy még egyszer pompájában lássa az erdő ezernyi xz:~ net, a rét minden virágát; nz unokák és minden gyer­mek mosolyát, az élet lük­tető ritmusát; az eget, mely esőt át a földnek. Itt dolgozik'egy nagysze­rű csapat és élén a csapat- kapitány, aki munkára ve­zényli szorgos együttesét, hogy sok embernek vissza­adja a legdrágábbat, a sze­me világát. Amikor a „pi- curka” nővérnek meghall­ja kedves, csilingelő hang­ját, a beteg elfelejti bújátr baját. Eszébe sem jut, hogy beteg. A többi nővér is ■ mind-mind végtelen ked­ves. Mosolyogva kérdik, hogy vagyok, segíthetnek-e valamiben, és ez egy beteg­nek szinte gyógyír. Ha ne­kem kellene osztályozni, én úgy osztályoznék, hogy mind eminens. Van közöt­tük egy Géza nővér, aki külön is megemlítést .ér­demel. Az orvosok jóindulatuk­ban, türelmükben, szaktu­dásukban egymást ' múlják fölül. Én még ilyen csapa­tot nem láttam,. sem ilyen hadvezért, szerintem ez js megér egy misét! Amikor még láttam, és néztem a tv műsorát, fi­gyeltem a kitüntetettek végtelen sorát. Kitüntet­ték, aki harminc éve egy daliamot énekéi, aki .füg­göny elé lép, és annyit sem mond, jó estét! Hadd ne soroljam -tovább! Sajnos nem láttam a kitüntetettek között dr. Gonda Gyulát, a szemészet; főorvosát. - ­Uraim! Honatyák! Csu­kott szemmel járnák? Vagy netán Ünök is műtétre Vár­nak? Egy volt vak beteg, aki most már' újra lát; kéri a jó Istent, hogy adjon jó egészséget és erőt, és áidja meg mind a két kezét, ntr- ve pedig fémjelezze nem-- csak az országot, hanem az egész világot! Tisztelettel: Hajdú József Főt VERSEG Falufóriim Versagen is lesz közmeg­hallgatás. Április 19-én, i a helyi művelődési házban 17 óra 30-tól tájékoztatja az érdeklődő polgárokat a képviselő-testület az eddig végzett munkájáról. Aszódon Fogadóéra Dr. Becker Pál ország- gyűlési képviselő április 2S-ra tervezett fogadóórá­ját május 9-én, csütörtökön 17 órakor tartja meg az aszódi művelődési házban. Váci szimfonikusok' Vasárnapi muzsika A váci szimfonikus ze­nekar m’tttattkozök be Gö­döllőn április 21-éri, va­sárnap 18.30 órakor a vá­rosi művelődési központ­ban. Az együttes . Mozart: 'Szöktétés a szarajból című daljátékának nyitányát, Schumann: A-moll zöngOr raversényét. Borogyin: Po- loveci táncok című művét és Grieg: Peer Gym szvit­jének részleteit udja elő. A műsort Fenyő Gábor ver zényli. zongorán közremű­ködik Rőczey Ferenc. A belépődíj felnőttek­nek 60. diákoknak és nyug­díjasoknak 40 forint. Apró öróm Néhány hete . képriport­ban mutattuk be a m.íria- besnyui kegytemplom környékét, ahol törött be­toncsövek csúfplkodnak, egy újszerű állapotú, de nem igazán oda illő fém- bódé látható, s a szétesés előtt áll a buszmegálló várója. Nos, az uróbbi felvétel ma ntár csak archívumba váló. Az építmény tetejét visszahelyezték, az oldal- lemezeket lefestették. Mi pedig örülünk. —zs. —v. GODQLLOI xJiíHa XVIÍÍ. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM 1991. ÁPRILIS 17., SZERDA Akarnak s tudnak is valamit tenni ­Szeniorok társaságában — Üdv az „aggastyánoknak”! ..'.rég láttalak... mi valamikor együtt érettségiztünk... sajnos vacakul a szívem ... — hangzik egy-egy immdatíoszjány a terem­ben, miközben előkerülnek tokjukból az. olvasószem­üvegek, s tulajdonosúik sorra helyet foglalnak az asztal mellett. A nemrégiben vének tanácsa néven, alakult ba­ráti kör tártotta második találkozóját a városháza tanácskozótermében: idős, nagy tudású, nagy életta­pasztalattal rendelkező fór- fiák — megtisztelő közöt­tük lenni, hallgatni véle­ményüket. gondolataikat. — A polgármester úr kért fel. mint régi gödöl- döit, hogy próbáljunk ösz- szehozni egy olyan társasá­got, amelynek régóta - Gö­döllőn élő,‘hatvan éven fé­lüli tagjai koruknáj, tu­dásúknál,' élettapasztala­tuknál fogy a meglátásaik­kal. javaslataikkal segítsé­gére tudnak 'lopni a képvi­selő-testületnek — tájékoz­tatott megalakulásuk előz­ményéről dr. Barabás An­dor nyugalmazott ügyvéd, aki hosszú évtizedek óta éf a városban, vesz részt a közéletben. A nyolc van esztendős Ban­di • bácsi elmondta: nem szervezet vagy testület az övék, -csupán baráti társa­ság, améjy.nck' nincs veze­tőié, tagdíja.. hivatalos ülés­napja, s amely független, az önkormányzattól és a pártoktól. Tagjait először .saját .belátása. szerint hívta ösgze. azután egymást ajánlották . a résztvevők.- Jelenleg 'körülbelül húszán vártnak: egyetemi tanárok, jogászok, kulturális irité?- ' menyek' volt vezeiqj. orvo­sok, művészek; műszaki értelmiségiek. Hogy mind- anhyián. pártonluvüliek-, a véletlen műve. Hogy egyet­len hő sincs'közöttük, arra a szellemes, ám. kibújó ma­gyarázat: Gödöllőn min- dén'nő'fiatal'. . -A jjéKtjak- csoportja ' esír úbta-J névválaszitássa-l. pon­tosabban . változtatással kezdte az. összejövetelt. Többen . , berzenkedtek ugyanis a vének tanácsa elnevezés -.'ellen, így aztán ■némi fontolgatás' után a szeniorok társasága név­ben egyeztek még. A .szeniorok ' ezúttal, há­rom témát szándékoztak megtárgyalni.. Elsőkén t a Város címerének kiválasz­tásához, keilet't voina hó/} zászólnju'k, ám bölcsen megállapították: ez olyan szakkérdés. amelyre az európai hírű horaldikus,' Kótnőrovicz professzor jo.- gosult javaslatot tenni. Gk azzal- . egyetértenek, hogy a város térjen ■ vissza régi címeréhez. A város zászla­jának kiválasztásánál elfo­gadták a múzeum javasla­tának azon változatát, mi­szerint a zászló kék színű legyen, arany rojttal, bem ne a város címerével. Ez a lobogó ünnepeken a város­háza előtt kapna Helyet a nemzetiszínűvel együtt. - ­A kitüntetések megtár­gyalása kapcsán némely kérdésekben nem" értettek egyet a kapott írásos anyag javaslataival. A Pro Űrbe elismerésre jogosultak kö­rét az- eredeti.- hiányosnak tartott- felsoroláshoz képest kibővítették • a kulturális, oktatási, közegészségügyi és környezetvédejmi területen tevékenykedőkével. Helyt«.' lenftettéic és 'tévesnek mi; nősítették a díszpolgári Ki mit tud? Kezdődnek az elődöntők Ezen a héten megkezdőd­nek a gödöllői Ki mit tud? tehetségkutató verseny elő­döntői. Csütörtökön a hang­szeres zene — klasszikus és népzene — kategóriában je­lentkezettek mutatkoznak be 14 órától a városi zene­iskolában, ugyanitt 16.30 órai kezdettel az énekesek — népdal, műdal, opera — lépnek színre. Szombaton 14 órakor a vers- és próza­mondók mérik össze tehet­ségüket a városháza nagy­termében. A három kategóriában várhatóan 106 versenyző mutatkozik be. Hozzátarto­zóikat és minden érdeklő­dőt szeretettel vár az elő­döntőkre a Ki mit tud? szervezőbizottsága. J .írtamba n-kcltemben Még fél óra volt a vonat indulásáig, amikor belép­tem az üres fülkébe és he­lyet foglaltam az ajtó mel­letti sárokban. Néhány perc múlva egy töltött galamb­hoz hasonló hölgy libegett he, köszönt, és letelepedett az ablak mellé. Újságot veszek, elő, de közben pislogok útitársam, felé: fülében gyerek té­nyei' nagyságú arany fülbe­való, nyakán ötfonátos aranylánc, karján súlyos' karkötő, két kezének tíz uj­jábái ötön egy-egy arany-' GÖDÖLLŐI HIBLAP GGdőlId, Szabadság tér 10. © A szóikesütöség vezető­je; Balázs Gusztáv. © Munkatárs: Pillér £va. $ Postacím: Gödöllő, Pf. X4. 3100. Telefax és telefon: (28) 20-706. © Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn l0-től 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapiakon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. gyűrű. Nem sokkal indulás előtt megérkezik a férj is, levágja magát az asszonyá­val szembeni ülésre. Né­hány állomást hallgatnak, de - aztán az asszony; beszél­ni kezd. Árról tájékoztatja a férjét, hogy Piriék új Fordot vettek, pedig a lá­nyuknak az esküvője sem került Kevésbe, hát még az a csodálatos ház, amelynek a hasznos lakóterülete 216 négyzetméter, és , amit • alig tíz hónap alatt felépítettek, berendeztek. — Könnyű nekik — szó­lal meg a férfi —, hiszen Gábor a pártállam kivéte­lezettje volt, de most sem panaszkodhat, hiszen az egyik helyen kft.-vezető, a másikon szaktanácsadó, és legalább négy olyan üzlet­ben csendestárs, amelyek­ből havonta legómbolja a legkevesebb százezer forin­tot. Űtitársaim hangosan be­szélnek, minden szavukat értem, de ők rám se hede­rítenek. Tovább olvasuk, ők viszont témát váltanak. Most egy másik család ke­rül terítékre. . . — Sándor is megérdem­li, a sorsát. Azt hitte egész életében, hogy neki min­dent szabad, és csalta Árú- fcót fűvej-fúval. Most ráfá­zott. Ez a kis aranyos liin- dérke — a legújabb felfej- dezettje — világra hozta a kölykök Gondold el, mi marad Anikónak! A bala- tonfenyvesi villa? A Vol­vo? A parádi mesenyaraló? legfeljebb a pasaréti lakás. Igaz, az sem kutya. Több mint egy hold a park. Azt mondják egyébként,, hogy Sándor a, takarékba rakott pénzből, ami több lehet mint tízmillió, semmit nem akar az asszonyának hagy­ni. Röhögni kell. A hatvan­hatom éves férj és a hu­szonkét esztendős menyecs­ke. A férj az előttem isme­retlen Sándor védelmére kel. Jólesik hallanom a megnyilatkozását, mert eb­ből arra következtethetek: van ' férfiizölidaritás. Igaz, a felesége újabb jel­zőkkel illeti ’ a hűtlen csa­ládfőt: hamiskártyás, sor- hasú, kopasz, Tassán süke­tülő, csámpás ... A férfi nem tudja tür­tőztetni magát: — Fogd be a csipogódat! Az asszony kitör: — Én?. Nekem mondod, hogy hall­gassak? Nekem, aki embert csináltatott belőled? Hát már elfelejtetted, hogy ki­zárólag apámnak köszön­heted az egyetemi felvéte­ledet ? Apám nélkül. lettél volna -te valaha is ügyvéd? Te. a vaskúti parasztgye­rek? Sok mindent megtudok még a férj-feleség életéről, meg a két szülőház közötti ’ különbségről, míg leszállók. Tűnődve nézek a vonat után. Ez a házaspár úgy szőtte, bogozta három órán át előttem az életét, mint­ha ott sem leltem volna. Vajon minek néztek; be­rendezési tárgynak, bútor­darabnak vagy cselédnek? Hiába változott a világ, egyiket sem szívesen válla­lom! Fik cím adományozásával kap­csolatos kitételt, miszerint azt a nem, városban élő személyek kaphatják. Mint mondták: ilyen alapon Remsey Jenő bácsi, aki egész' életében Gödöllőn élt. sem kaphatta volna meg e kitüntetést, amelyet pedig messzemenően meg­érdemelt. A szeniorok ál­láspontja szerint a követ­kező mondattal- kell kiegé­szíteni a javaslatot: a ki­tüntetést gödöllőiek és o városon kívül élők egyaránt megkaphatják. A döntések közti beszél­getésekből kiderült, bizony rosszul esett a társaság tagjainak, hogy az új ut­canevekre korábban tett javaslataikat. amelyeket komoly- szakmai kívánal­mak figy el era b evét el évei, hosszas munkával állítot­tak össze, a testület nem méltatta- kellő figyelemre. — M.i értelme így véle­ménynyilvánításunknak? —< kérdezték ... Továbbra is az utcane­vek témakörénél maradva, kérdések sora vetődött fel: Melyeket kell majd meg­változtatni a mos-tandak kö- zül? Szabad-e mindent el­söpörni.. c*ak azért, mert régi? Milyen gazdasági vonzatúk lesz. az. átkeresz­teléseknek? Vitájuk végén abban állapodtak meg, hogy nem konkrét névja- vaslatolcat, hanem elvi ajánlásokat adnak az ön­kormányzatnak. Irányel­veik között szerepel, hogy a régi, Gödöllő múltját idéző utcaneveket — pél­dául Légszesz, Tégla. Ro­ges — semmiképpen sem szabad megváltoztatni; hogy lehetőleg semleges — virág, madár — neveket kell adni. mert azok örök- életű-ek; ha pedig mégis személyekről neveznek el utcát, akkor az illető olyan — régen élt — történelmi személyiség legyen, akit válóban igazolt az idő. Sok . mindenről beszélt még a szeniorok társasá­ga. Látszott, szívügyüknek tekintik a város sorsát, fej­lődését. — Ha legközelebb hiá­nyoznék. az nem az.t jelen­ti, hogy nem akarok eljön­ni, hanem hogy nem tudok — magyarázta búcsúzáékor társainak egy fehér hajú férfi, nehézkesen, lassan lépégéivé lefelé a lép­csőn ... — l*ülcr — Veresegyház Mézes-parti kaland Megyek Veresen a Mézes- párti' káptatón felfelé. Az út közepén félreismerhe­tetlen helyzetben a földön .egy .csemete ül, szinte ösz- szenőve kerékpárjává). Is­merős a 'kép: beakadt' ' a láncba a nadrágja. Mellé­lépek . . — Segíthetek? Végigmustrál, és összege­zi lesújtó véleményét: — Nem hiszem!' — No, próbáljuk csak meg! Feláll a kerékpárral együtt, megemeljük a gé­pet, körbetekerem és lám; szabad a nadrágszár. Erre öntudatosan nyújtja a ke­zét: — Köszönöm! — Kinek a fia vagy te? •— kérdem. — Kovács László képvi­selő úré az Anonymus ut­■ cából. — És hányadikos is vagy? — Harmadikos. — Ismered a Gergely Krisztit? — Osztálytársam. — No, én annak vagyok a nagypapája. — Igen? — kérdi. — Ak­kor szia. És elkarikázik. ■—kás

Next

/
Thumbnails
Contents