Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-17 / 89. szám
Emléktábla-levétel: jóváhagyva És megszületett a házszabály Hosszú percekig úgy tűnt, hogy az április 13-i ülés után sem lesz házszabálya a Vác városi képviselő-testületnek. Ugyanis Bonifert Danát alpolgármester kijelentette: más szemléletű SZMSZ-re és hájszabályra lenne szükség, mert a jelenlegiek nem visznek előre, s ott az ülésen el is határolta magát a múlt héten elfogadott szabályzattól, közölve, hogy azért semmiféle felelősséget nem vállal. Bár a szervezeti és működési szabályzat mellékletét képező házszabály tárgyalását az ülés elejéről a végére halasztották, mégsem ment minden „simán”. Bcmifert alpolgármester lesújtó kritikáját ugyan — az őt az ügyrendi bizottság ólén felváltó — Hajdú Sándor visszautasította, és a testület a házszabály megvitatása mellett voksolt, a három hónapig tartó előkészítő munka mégis veszélybe került. Már az első paragrafushoz beterjesztett két módosító javaslat, majd maga az első paragrafus sem kapta meg _'a szükséges többséget. Az elnöklő polgármester kénytelen volt szünetet elrendelni, majd a szünet után feltenni a kérdést: kívánja-e a testület újratárgyalni a házszabály általános rendelkezéseit? A többségi igen után paragrafusonként fogadták el a képviselők a házszabályt, ezúttal — ellentétben az SZMSZ- szavazással — az SZDSZ- frakció több tagjának vók- sát is bírva. A nyolc és fél óra hosz- szat tartó ülés dr. Komáromi István megyei rendőr- főkapitány bemutatkozásával kezdődött, majd az első lakáshoz jutó fiatalok támogatásáról szóló .rendelettervezet megvitatásával folytatódott. A megalkotott rend-elet fontos része, hogy az önkormányzat a szabadforgalomban kínált lakás megvásárlásához is nyújthat 150 ezer forintig terjedő támogatást. — Ugyancsak rendeletben intézkedett az önkormányzat a hosszú lejáratú OTP- hitelek kamatemelése miatt rossz szociális helyzetbe kerülők 1991. évi támogatásáról. Rendezési tervek módosításával is foglalkozott a testület, és módosította az Nem aktuálpoíitikai kérdések Utcanevek „háborúja” Dúl a pennaharc az utcanevek ügyében. Lokálpatrióták mellett jó szándékú és akadékoskodó, hozzáértő és alkalmi toliforgatók egyaránt szót kérnek. Természetes dolog ez, mivel régi, beidegződött szokásoktól kell megválni, netán visszatérni egy méltatlanul eldobott hagyományhoz. Én magam már jó néhány éve foglalkozom a kérdéssel, és — nem csupán a váci utcanevek ügyében —• hallatom is a hangom. Az utcanévadás, bár elkerülhetetlenül összefügg a politikai berendezkedéssel, nem aktuálpoíitikai kérdés. Legalábbis nem szabadna, hogy az legyen. Mégis — és nemcsak az elmúlt évtizedekben, hanem jóval ezt megelőzően is — a mindenkori hatalom jogot formált magának a közterületek elnevezésekor saját politikájának kifejezésére. De ne bonyolódjunk bele ebbe a kérdésbe! Az utcanevek, csakúgy, mint minden más tulajdonnév, művelődéstörténeti értékkel bírnak. Nem véletlenül nevezte kitűnő nyelvészünk, Pais Dezső, a névtudományt a művelődéstörténet segédtudományának. Hogy mikor kell megváltoztatni egy utcanevet, arra könnyű lenne a válasz, ha minden a legnagyobb rendben menne. Soha! Mond-* hatnánk így, felkiáltójellel, mintegy nagyobb nyomatéVACI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. • A szerkesztőség vezetője: Borgó János. Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. 9 Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (22) 10-055. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 9 Hirdetésfelvétel a szerkesztosegben naponta délelőtt 5-töl 11-ig, valamint a váci hirdetöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. kot adva megállapításunknak. Igen ám, de a közigazgatásnak mindenkor joga volt egy-egy politikai színezetű rendelettel semmibe venni a lakosság véleményét, felrúgni a hagyományt stb. Világos, hogy az új hatalom a neki nem tetsző, a politikájába bele nem illő nevek helyett újakat ad. Az új hatalom akkor jár el helyesen, ha körültekintő, ha nem ragadtatja magát szélsőségekre, s főképp, ha elvileg betartja azokat a követelményeket, amit a névtudomány szakemberei is vallanak, tudniillik a hagyományőrzés, a magyarosság és jó hangzás, no meg jó ízlés. A hagyományőrzés természetesen nem mehet vissza az ősidőkig. Kézenfekvő, hogy a Széchenyi, Kossuth, Rákóczi utcát minden magyar városban megtaláljuk. Hogy Ady, Petőfi, Vörösmarty, Kölcsey neve is joggal kerül az utcanévtáblákra. Még akkor is, ha valamikor helyükön egyéb nevek voltak. Az úgynevezett természetes neveknek kellene prioritást élvezniük. Ezért értékesek az egykori dűlőneveket viselő utcanevek. A mértéktartás ez esetben is megszívlelendő. A történelmi személyek tisztelete sokszor felszínes, sőt nem őszinte példájával találkoztam az egyik vidéki városban, ahol az egykori Káptalan utca 1956-ig Vörös Hadsereg utca, majd azt követően Kossuth Lajos utca lett. A két nevet (már mint az elsőt és az utóbbit) nem szembe, hanem egymás mellé kell állítani. A névadományozási albizottság, amikor nem kis felelősséggel járó munkájára vállalkozott, nem tartotta magát tévedhetetlennek. A város iránt érzett szerzetüket párosítva szerény szaktudásukkal, igyekeztek a javaslatokat elkészíteni. Döntésre azonban csak az önkormányzat jogosult. Dóra Zoltán Avar utoai, vállalkozók részére bérbe adni szándékozott, 1200 négyzetméteres terület bérleti díját. önálló ideggondozó intézet létrehozásával értett egyet a testület, elfogadva az ideggondozó és a gyermek-ideggondozó szervezeti leválását a városi kórháztól (amelynek feltételeit a továbbiakban dolgozzák ki). Ugyancsak egyetértett abban, hogy a szobi szakorvosi rendelő — amelynek integrálása 1975-ben történt —, a jövőben szintén leváljon. Már az előző ülésen nagy vitát váltott ki dr. Bóth János interpellációja az eltávolított Ságvári-em- léktábba ügyében, s a polémia ezen az ülésen is folytatódott. Ugyanis, a névadamányozási albizottság nevében Mays Csaba előterjesztette azt az 1990. december 12-i javaslatot, amely tizenhárom emléktábla és emlékmű eltávolítását célozza. A táblákat már eltávolították, az albizottság a testület utólagos jóváhagyását kérte (mivel korábban nem volt tudmá- sa arról, hogy ez testületi döntést igényel). A képviselők többsége utólagosan jóváhagyta az emléktáblák levételét — és a váci múzeumnak való átadását —, azzal a kitétellel, hogy a tulajdonosok igényt tarthatnak rájuk, ám újbóli elhelyezésük engedélyhez kötött. A Ságv ár i-emlék tábla ügyében korábban interpelláló dr. Bóth János szerint azonban, ahány antifasiszta emléktábláját eltávolítják, annál nagyobb teret topnak az „ordás eszmék” (Borgó) VÁCI Otíliái) XXXV. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM 1991. ÁPRILIS 17., SZERDA Régi kapcsolat\ új együttműködési megállapodás Järvenpää vezetői városunkban A finn testvérvárosi kapcsolat azon kevés dolgok egyike, amit változtatás nélkül felvállalunk a múltból. Kötelességünk és szükségünk is van rá, hogy tovább erősítsük ezt a kapcsolatot, mondta Bartos Ferene polgármester a Järvenpää vezetőivel létrejött találkozón. És e felfogás jegyében került sor az új együttműködési megállapodás megkötésére is a két város között. Vác és Järvenpää vezetői 1988 októberében írták alá Vácon a három évre szóló együttműködési programot. Ebben leszögezték, hogy a két város és a két nép közötti testvéri-baráti kapcsolatok fenntartása és további elmélyítése érdekében kölcsönösen a tartós együttműködésre törekednek. Mindkét város vezetői egyetértettek abban, hogy az 1988-ban lejárt programot folytatni kell — erre szolgált a további három évre kidolgozott együttműködési megállapodás. A múlt hét végén tartott találkozón Kaarle Salmi- vuori polgármester és Pek- ka Salmi, a képviselő-testület elnöke régi ismerőseit köszönthette, és megismerkedhetett az új képviselő- testülettel is. Kaarle Salmi- vuori, miközben gratulált a rendszerváltáshoz, elismeA szamizdat ma mást jelent Liberális nosztalgia Izgalmasnak ígérkező címmel harangozta be az alakuló Liberális Klub első rendezvényét: Az ügynök nem vész el, csak átalakul. Mindezt Kőszeg Ferenccel, a Beszélő főszerkesztőjével. Voltak is kíváncsiak szép számmal, s közöttük nemcsak az önmagát liberálisnak mondó SZDSZ és Fidesz tagjai, hanem más pártnál elkötelezettek is. Ez pontosan alátámasztja a klub szervezőinek feltételezését a liberális gondolkodásról. Bóczné Újvári Mária még a budapesti vendég megérkezése előtt osztotta meg velünk gondolatait. A két párton kívül például az MDF-ben is létezik egy liberális vonulat. Miért nem tömörültek mindany- nyian egy pártba? Melyik az „igazi" liberalizmus? Többek között ezekré az izgalmas kérdésekre szeretnénk választ találni. — Állandó helyük tesz itt a MTESZ klubhelyiségében? — Igen, havonta szeretnénk egy-egy előadót meghívni. Ennyit a tervekről. A fő- szerkesztőként, tanárként és képviselőként bemutatott vendég olyan dolgokról beszélt, amiről két-három évvel ezelőtt lehetetlen lett volna. A demokratikus ellenzék hétköznapjairól, hogy nekik miért is volt jó az az egész játék. Milyen szándékkal kezdtek ma tíz esztendeje a Beszélő szere kesztéséhez és titkos sokszorosításához? Jó volt kimenekülni egy kicsit a nyomasztó hétköznapokból, ahol ő maga is könyvkiadói szerkesztőként kénytelen volt kihúzni a szerzők „olyan" mondatait. A munkájából jelentett ki- kapcsolódást az ellenzéki kör. Először azt hitték, nem érhetnek el mást, mint a hatalom bosszantását. Aztán a lengyelországi események és sok együttgondolkodás után arra jutottak, mégis lehet valami eredménye a szamizdat kiadásnak. Annyira óvatosak voltak, hogy az innen-onnan kapott, álnéven aláírt szerzőket egymás között se nevezték valódi nevén, így csak nemrég derült ki, melyikük is volt a különböző cikkek szerzője. Egyébként nyitott könyv voltak az elhárítás előtt, csak azokon múlott, mikor állítják le az egészet, hiszen az állambiztonsági szervek mindenkiről tudtak, aki közel állt hozzájuk. A mai ellenzékiség már egészen más, mint akkor volt, mondta. Ugyanakkor éppen kormányon kívüliségükből fakadóan a mai problémákra kevésbé tudott érdemben válaszolni Kőszeg Ferenc. Az MDF egyes vezető egyéniségeinek bírálatát azért nem hagyta ki, igaz, kérdésre válaszolva, jobboldali radikalizmus felé tolódással vádolta őket. D. Z. réssel szólt arról a civili- záltságról, amellyel a rendszerváltás végbement — ez utóbbira bizonyíték, hogy régi barátaival is találkozhatott ... A két város kapcsolatáról szólva a polgármester elmondta, hogy ez már a kezdetektől fogva m.entes volt a formalitásoktól, itt, Vácon, igaz barátokra leltek, s fontosnak tartja, hogy a fiatalok tartsák fenn e kapcsolatot, ne múljon el együtt ezzel a korosztállyal ... A váci magyar—finn baráti társaság díszelnöke, a Vox Humana karnagya, Makiári József, a kezdetekre emlékezett, Salmivuori polgármester pedig a Vox Humana érdemeit hangoztatta a városok közötti kapcsolat létrejöttében, s újabban fellépésre hívta Järvenpää- be a kórust. Bachát István evangélikus lelkész a testvérgyülekezetek kapcsolatáról beszélt — amelyet jól illusztrált, a vasárnapi Istentisztelet után, a templomban hangversenyt adó nyolc- vaníagú järvenpääi gyermekkórus. A képviselő-testület Jelenlevő tagjai számos kérdést tettek fel a vendégeknek, a lakáskérdéstől kezdve a munkanélküliségen keresztül a híresen jő egészségügyi ellátásig, a környezetvédelmi problémáktól a hitelek kamatáig. De talán a legfontosabb kérdés dr. Inczédy János szájából hangzott el: mikorra tanulhatjuk meg ml, magyarok a demokráciát... A szociáldemokrata Salmivuori polgármester és a párton kívüli Salmi elnök válasza egybehangzó volt: a demokrácia adminisztratív kialakítása viszonylag egyszerű, de tartalma talán soha nem tanulható meg teljesen, ök hetven éve tanulják, de még mindig nem tudják ... Ám a demokráciát hetven éve tanuló finnek tapasztalataiból átadott néhány nagyon is megfontolandót Kaarle Salmivuori: meg kell tanulni veszteni, de meg kell tanulni győzni is, de mindenekelőtt arra kell vigyázni, hogy a hatalom és a pénz utáni hajszában nehogy elvesszen az igazi emberi cél. (Borgó) A järvenpääi gyermekkórus a Petőfi Sándor Általános iskolában. Nemcsak énekeltek, hanem érákat is látó* gattak... (Iványi Károlyné felvétele) Vá€i résztvevőkkel Don-kanyari emléktúra Csaknem hároméves igyekezet eredményéként, többszöri fájó csalódás után —• elutazhatunk a Don-kanyar- hoz. Sikerült a Doni Baj- társak Köre fájdalmas álma. Május 18-án indulhat az első kisebb csoport, hogy Voronyezs környékét, a valamikori csatatereket bejár-; ja. A nyolcnapos út során felkeresik Korotojak, Scsu- cse és Alekszejevka mezeit, a 11. magyar hadsereg szenvedésének, tragédiájának színhelyét. A harcmezőt, ahol minden talpalatnyi föld magyar csomókat őriz; Abban bízunk, hogy ez d kegyeleti út hozzájárul a népek végleges megbékéléséhez. A szervezők szeretnék, ha váci résztvevőket — volt bajtársakat és családtagokat — köszönthetnének az utasok között. Felvilágosítást ad a 10-388-as telefonon Csankó Lajos.
