Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-17 / 89. szám

Emléktábla-levétel: jóváhagyva És megszületett a házszabály Hosszú percekig úgy tűnt, hogy az április 13-i ülés után sem lesz házszabálya a Vác városi képviselő-testü­letnek. Ugyanis Bonifert Danát alpolgármester kijelen­tette: más szemléletű SZMSZ-re és hájszabályra lenne szükség, mert a jelenlegiek nem visznek előre, s ott az ülésen el is határolta magát a múlt héten elfogadott szabályzattól, közölve, hogy azért semmiféle felelősséget nem vállal. Bár a szervezeti és mű­ködési szabályzat mellékle­tét képező házszabály tár­gyalását az ülés elejéről a végére halasztották, még­sem ment minden „simán”. Bcmifert alpolgármester lesújtó kritikáját ugyan — az őt az ügyrendi bizott­ság ólén felváltó — Hajdú Sándor visszautasította, és a testület a házszabály megvitatása mellett vok­solt, a három hónapig tar­tó előkészítő munka mégis veszélybe került. Már az első paragrafushoz beter­jesztett két módosító ja­vaslat, majd maga az első paragrafus sem kapta meg _'a szükséges többséget. Az elnöklő polgármester kény­telen volt szünetet elren­delni, majd a szünet után feltenni a kérdést: kíván­ja-e a testület újratárgyal­ni a házszabály általános rendelkezéseit? A többsé­gi igen után paragrafuson­ként fogadták el a képvi­selők a házszabályt, ezúttal — ellentétben az SZMSZ- szavazással — az SZDSZ- frakció több tagjának vók- sát is bírva. A nyolc és fél óra hosz- szat tartó ülés dr. Komá­romi István megyei rendőr- főkapitány bemutatkozásá­val kezdődött, majd az első lakáshoz jutó fiatalok támogatásáról szóló .ren­delettervezet megvitatásá­val folytatódott. A megal­kotott rend-elet fontos ré­sze, hogy az önkormány­zat a szabadforgalomban kínált lakás megvásárlásá­hoz is nyújthat 150 ezer forintig terjedő támogatást. — Ugyancsak rendeletben intézkedett az önkormány­zat a hosszú lejáratú OTP- hitelek kamatemelése miatt rossz szociális helyzetbe kerülők 1991. évi támoga­tásáról. Rendezési tervek módo­sításával is foglalkozott a testület, és módosította az Nem aktuálpoíitikai kérdések Utcanevek „háborúja” Dúl a pennaharc az utca­nevek ügyében. Lokálpatri­óták mellett jó szándékú és akadékoskodó, hozzáértő és alkalmi toliforgatók egy­aránt szót kérnek. Természetes dolog ez, mivel régi, beidegződött szokásoktól kell megválni, netán visszatérni egy mél­tatlanul eldobott hagyo­mányhoz. Én magam már jó néhány éve foglalkozom a kérdés­sel, és — nem csupán a vá­ci utcanevek ügyében —• hallatom is a hangom. Az utcanévadás, bár el­kerülhetetlenül összefügg a politikai berendezkedéssel, nem aktuálpoíitikai kér­dés. Legalábbis nem sza­badna, hogy az legyen. Mégis — és nemcsak az elmúlt évtizedekben, ha­nem jóval ezt megelőzően is — a mindenkori hata­lom jogot formált magá­nak a közterületek elneve­zésekor saját politikájának kifejezésére. De ne bonyo­lódjunk bele ebbe a kér­désbe! Az utcanevek, csakúgy, mint minden más tulajdon­név, művelődéstörténeti értékkel bírnak. Nem vé­letlenül nevezte kitűnő nyelvészünk, Pais Dezső, a névtudományt a művelő­déstörténet segédtudomá­nyának. Hogy mikor kell megvál­toztatni egy utcanevet, arra könnyű lenne a válasz, ha minden a legnagyobb rend­ben menne. Soha! Mond-* hatnánk így, felkiáltójellel, mintegy nagyobb nyomaté­VACI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. 9 Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (22) 10-055. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 9 Hirdetésfelvétel a szerkesztosegben naponta délelőtt 5-töl 11-ig, vala­mint a váci hirdetöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. kot adva megállapításunk­nak. Igen ám, de a közigazga­tásnak mindenkor joga volt egy-egy politikai szí­nezetű rendelettel semmibe venni a lakosság vélemé­nyét, felrúgni a hagyo­mányt stb. Világos, hogy az új hatalom a neki nem tet­sző, a politikájába bele nem illő nevek helyett újakat ad. Az új hatalom akkor jár el helyesen, ha körültekintő, ha nem ra­gadtatja magát szélsőségek­re, s főképp, ha elvileg be­tartja azokat a követelmé­nyeket, amit a névtudo­mány szakemberei is valla­nak, tudniillik a hagyo­mányőrzés, a magyarosság és jó hangzás, no meg jó íz­lés. A hagyományőrzés ter­mészetesen nem mehet vissza az ősidőkig. Kézen­fekvő, hogy a Széchenyi, Kossuth, Rákóczi utcát minden magyar városban megtaláljuk. Hogy Ady, Petőfi, Vörösmarty, Kölcsey neve is joggal kerül az ut­canévtáblákra. Még akkor is, ha valamikor helyükön egyéb nevek voltak. Az úgynevezett termé­szetes neveknek kellene prioritást élvezniük. Ezért értékesek az egykori dűlő­neveket viselő utcanevek. A mértéktartás ez esetben is megszívlelendő. A történelmi személyek tisztelete sokszor felszínes, sőt nem őszinte példájával találkoztam az egyik vidé­ki városban, ahol az egy­kori Káptalan utca 1956-ig Vörös Hadsereg utca, majd azt követően Kossuth Lajos utca lett. A két nevet (már mint az elsőt és az utóbbit) nem szembe, hanem egy­más mellé kell állítani. A névadományozási albi­zottság, amikor nem kis fe­lelősséggel járó munkájára vállalkozott, nem tartotta magát tévedhetetlennek. A város iránt érzett szerze­tüket párosítva szerény szaktudásukkal, igyekeztek a javaslatokat elkészíteni. Döntésre azonban csak az önkormányzat jogosult. Dóra Zoltán Avar utoai, vállalkozók ré­szére bérbe adni szándé­kozott, 1200 négyzetméte­res terület bérleti díját. önálló ideggondozó in­tézet létrehozásával értett egyet a testület, elfogadva az ideggondozó és a gyer­mek-ideggondozó szervezeti leválását a városi kórház­tól (amelynek feltételeit a továbbiakban dolgozzák ki). Ugyancsak egyetértett abban, hogy a szobi szak­orvosi rendelő — amely­nek integrálása 1975-ben történt —, a jövőben szin­tén leváljon. Már az előző ülésen nagy vitát váltott ki dr. Bóth János interpellációja az eltávolított Ságvári-em- léktábba ügyében, s a po­lémia ezen az ülésen is folytatódott. Ugyanis, a névadamányozási albizott­ság nevében Mays Csaba előterjesztette azt az 1990. december 12-i javaslatot, amely tizenhárom emlék­tábla és emlékmű eltávolí­tását célozza. A táblákat már eltávolították, az albi­zottság a testület utólagos jóváhagyását kérte (mivel korábban nem volt tudmá- sa arról, hogy ez testületi döntést igényel). A képvi­selők többsége utólagosan jóváhagyta az emléktáblák levételét — és a váci mú­zeumnak való átadását —, azzal a kitétellel, hogy a tulajdonosok igényt tart­hatnak rájuk, ám újbóli elhelyezésük engedélyhez kötött. A Ságv ár i-emlék tábla ügyében korábban inter­pelláló dr. Bóth János sze­rint azonban, ahány anti­fasiszta emléktábláját el­távolítják, annál nagyobb teret topnak az „ordás esz­mék” (Borgó) VÁCI Otíliái) XXXV. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM 1991. ÁPRILIS 17., SZERDA Régi kapcsolat\ új együttműködési megállapodás Järvenpää vezetői városunkban A finn testvérvárosi kapcsolat azon kevés dolgok egyike, amit változtatás nélkül felvállalunk a múltból. Kötelességünk és szükségünk is van rá, hogy tovább erősítsük ezt a kapcsolatot, mondta Bartos Ferene pol­gármester a Järvenpää vezetőivel létrejött találkozón. És e felfogás jegyében került sor az új együttműködési megállapodás megkötésére is a két város között. Vác és Järvenpää vezetői 1988 októberében írták alá Vácon a három évre szóló együttműködési programot. Ebben leszögezték, hogy a két város és a két nép kö­zötti testvéri-baráti kap­csolatok fenntartása és to­vábbi elmélyítése érdeké­ben kölcsönösen a tartós együttműködésre töreked­nek. Mindkét város vezetői egyetértettek abban, hogy az 1988-ban lejárt progra­mot folytatni kell — erre szolgált a további három évre kidolgozott együttmű­ködési megállapodás. A múlt hét végén tartott találkozón Kaarle Salmi- vuori polgármester és Pek- ka Salmi, a képviselő-tes­tület elnöke régi ismerőseit köszönthette, és megismer­kedhetett az új képviselő- testülettel is. Kaarle Salmi- vuori, miközben gratulált a rendszerváltáshoz, elisme­A szamizdat ma mást jelent Liberális nosztalgia Izgalmasnak ígérkező címmel harangozta be az alakuló Liberális Klub első rendezvényét: Az ügynök nem vész el, csak átalakul. Mindezt Kőszeg Ferenccel, a Beszélő főszerkesztőjével. Voltak is kíváncsiak szép számmal, s közöttük nem­csak az önmagát liberális­nak mondó SZDSZ és Fi­desz tagjai, hanem más pártnál elkötelezettek is. Ez pontosan alátámasztja a klub szervezőinek feltétele­zését a liberális gondolko­dásról. Bóczné Újvári Mária még a budapesti vendég megérkezése előtt osztotta meg velünk gondolatait. A két párton kívül pél­dául az MDF-ben is létezik egy liberális vonulat. Miért nem tömörültek mindany- nyian egy pártba? Melyik az „igazi" liberalizmus? Többek között ezekré az iz­galmas kérdésekre szeret­nénk választ találni. — Állandó helyük tesz itt a MTESZ klubhelyisé­gében? — Igen, havonta szeret­nénk egy-egy előadót meg­hívni. Ennyit a tervekről. A fő- szerkesztőként, tanárként és képviselőként bemuta­tott vendég olyan dolgokról beszélt, amiről két-három évvel ezelőtt lehetetlen lett volna. A demokratikus el­lenzék hétköznapjairól, hogy nekik miért is volt jó az az egész játék. Milyen szándékkal kezdtek ma tíz esztendeje a Beszélő szere kesztéséhez és titkos sok­szorosításához? Jó volt kimenekülni egy kicsit a nyomasztó hétköz­napokból, ahol ő maga is könyvkiadói szerkesztőként kénytelen volt kihúzni a szerzők „olyan" mondatait. A munkájából jelentett ki- kapcsolódást az ellenzéki kör. Először azt hitték, nem érhetnek el mást, mint a hatalom bosszantását. Az­tán a lengyelországi ese­mények és sok együttgon­dolkodás után arra jutot­tak, mégis lehet valami eredménye a szamizdat ki­adásnak. Annyira óvatosak voltak, hogy az innen-onnan ka­pott, álnéven aláírt szerző­ket egymás között se ne­vezték valódi nevén, így csak nemrég derült ki, me­lyikük is volt a különböző cikkek szerzője. Egyébként nyitott könyv voltak az el­hárítás előtt, csak azokon múlott, mikor állítják le az egészet, hiszen az állambiz­tonsági szervek mindenki­ről tudtak, aki közel állt hozzájuk. A mai ellenzékiség már egészen más, mint akkor volt, mondta. Ugyanakkor éppen kormányon kívülisé­gükből fakadóan a mai problémákra kevésbé tu­dott érdemben válaszolni Kőszeg Ferenc. Az MDF egyes vezető egyéniségei­nek bírálatát azért nem hagyta ki, igaz, kérdésre válaszolva, jobboldali radi­kalizmus felé tolódással vádolta őket. D. Z. réssel szólt arról a civili- záltságról, amellyel a rend­szerváltás végbement — ez utóbbira bizonyíték, hogy régi barátaival is találkoz­hatott ... A két város kapcsolatá­ról szólva a polgármester elmondta, hogy ez már a kezdetektől fogva m.entes volt a formalitásoktól, itt, Vácon, igaz barátokra lel­tek, s fontosnak tartja, hogy a fiatalok tartsák fenn e kapcsolatot, ne múl­jon el együtt ezzel a kor­osztállyal ... A váci ma­gyar—finn baráti társaság díszelnöke, a Vox Huma­na karnagya, Makiári Jó­zsef, a kezdetekre emléke­zett, Salmivuori polgármes­ter pedig a Vox Humana érdemeit hangoztatta a vá­rosok közötti kapcsolat lét­rejöttében, s újabban fel­lépésre hívta Järvenpää- be a kórust. Bachát István evangéli­kus lelkész a testvérgyüle­kezetek kapcsolatáról be­szélt — amelyet jól illuszt­rált, a vasárnapi Istentisz­telet után, a templomban hangversenyt adó nyolc- vaníagú järvenpääi gyer­mekkórus. A képviselő-testület Je­lenlevő tagjai számos kér­dést tettek fel a vendégek­nek, a lakáskérdéstől kezd­ve a munkanélküliségen keresztül a híresen jő egészségügyi ellátásig, a környezetvédelmi problé­máktól a hitelek kamatáig. De talán a legfontosabb kérdés dr. Inczédy János szájából hangzott el: mi­korra tanulhatjuk meg ml, magyarok a demokráciát... A szociáldemokrata Sal­mivuori polgármester és a párton kívüli Salmi elnök válasza egybehangzó volt: a demokrácia adminisztra­tív kialakítása viszonylag egyszerű, de tartalma talán soha nem tanulható meg teljesen, ök hetven éve ta­nulják, de még mindig nem tudják ... Ám a demokrá­ciát hetven éve tanuló finnek tapasztalataiból át­adott néhány nagyon is megfontolandót Kaarle Sal­mivuori: meg kell tanulni veszteni, de meg kell ta­nulni győzni is, de minde­nekelőtt arra kell vigyázni, hogy a hatalom és a pénz utáni hajszában nehogy el­vesszen az igazi emberi cél. (Borgó) A järvenpääi gyermekkórus a Petőfi Sándor Általános iskolában. Nemcsak énekeltek, hanem érákat is látó* gattak... (Iványi Károlyné felvétele) Vá€i résztvevőkkel Don-kanyari emléktúra Csaknem hároméves igye­kezet eredményéként, több­szöri fájó csalódás után —• elutazhatunk a Don-kanyar- hoz. Sikerült a Doni Baj- társak Köre fájdalmas ál­ma. Május 18-án indulhat az első kisebb csoport, hogy Voronyezs környékét, a va­lamikori csatatereket bejár-; ja. A nyolcnapos út során felkeresik Korotojak, Scsu- cse és Alekszejevka mezeit, a 11. magyar hadsereg szen­vedésének, tragédiájának színhelyét. A harcmezőt, ahol minden talpalatnyi föld magyar csomókat őriz; Abban bízunk, hogy ez d kegyeleti út hozzájárul a népek végleges megbékélé­séhez. A szervezők szeretnék, ha váci résztvevőket — volt bajtársakat és családtago­kat — köszönthetnének az utasok között. Felvilágosí­tást ad a 10-388-as telefo­non Csankó Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents