Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-03 / 77. szám

Tegyenek törvénycsokrot űz asztalra (II) Szervezési hibára hivatkoznak Tegnapi számunkban Szöllősi Istvánnéval, & Pe­dagógusok Szakszervezete főtitkárával beszélget­tünk a készülő oktatási törvény szakmai tervezeté­ről. Az általa felvetett problémákkal Honti Má­riához, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkárához fordultunk. — Az eredeti határidőt — amely március 31. volt — meghosszabbítottuk — kezdte Honti Mária. — A törvényelőkészítő szakértői testület április végéig el­fogadja a javaslatokat. Nem valószínű ugyanis, hogy még ebben az évben a Parlament tárgyalni tud­ja a törvénytervezetet. Űj- fent hangsúlyozni szeret­ném — mert több félre­értés származott ebből —, hogy a tervezet szövegét a minisztérium által felkért tizenöt tagú szakértői tes­tület készítette el. A peda­gógusok mellett akadt kö­zöttük közgazdász, oktatás- szociológus, pénzügyi szak­ember. Rajtuk kívül a mi­nisztériumból négyen mű­ködtünk közre. Azonosul­tunk a koncepcionális alap­SZAJTÁTVA CSICSKÁS Volt idő, amikor bizonyos él us ti i darabját adtak-vet­ték a gyerekek öt, majd amikor megélénkült a ke­reslet, tíz torintért. A fer­tőtlenítés miatt ugyanis igazoltan hiányozni lehetett az iskolából. . . Most meg, s/ájtátva hallom két oldal­ról, a gyerekekéről, meg a pedagógusokéról is, mi az új divat. Csieskást tartani: Olvasmányélmények, fil­mek hatása a régi világ egy darabjának a feltámasztása? Avagy a nagyok, a börtönt jártak élmény beszámolói­ból merítenek? Aligha de­ríthető ki. A tény viszont tény. A tehetős, a napi száz, kétszáz forint(!) zsebpénz­zel útjukra (iskolába) enge­dett gyerekek csieskást (=*volt tisztiszolga) fogad­nak. Olyan (szegény) gyere­ket* aki napi (egyezség dol­ga) harminc, ötven forint fejében hordja a „tiszt úr” táskáját, megcsinálja a há­zi feladatát, ha kell, elug­rik a büfébe, s ha úgy adó­dik, ott verekszik az ura és parancsolnia mellett. Csimál tehát bármit, amit a „tiszt úr” parancsol, hiszen ezért kapja a fizetését. Bizony, olykor még azt is tűrnie kell, hogy a góré lekever vagy behúz neki egyet, ha nem gyorsan, s nem annalc kénye-kedve szerint moz­dul . . . Neveletlen, rossz gyerek­ként nyelvét ölti ki ránk a történelem? így tudatja, nehéz szabadulni a múlt ár­nyaitól? Avagy tartsam a dolgot gyerekektől zokon néni vehető majmolásnak, csak azt másolják, amit a felnőttektől hallottak, hal­lanak, láttak, látnak? A börtönökben ma Is divat a „csicska” (a ,.köcsög” szó­ba se kerüljön!), azaz jö­hetett onnét is az ötlet. Származhatott máshonnet is. em az nyugtalanít, hogy vastagpénzű kölykök csios- kást fogadnak. Hanem az, hogy fogadhatnak. Hogy van vállalkozó. MOTTÖ elvekkel, t az oktatás át­alakulásának fő irányait kijelölő vonásokkal. A ter­vezet közzétételéből és a szakmai viták megindításá­ból természetesen követke­zik, hogy ezt a tervezetet majd alakítani kell, bizo­nyos pontjait kidolgozot- tabbá tenni, vagy több al­ternatív megoldás fölvá­zol ásóval gazdagítani. ■ Országszerte a ter­vezetről beszélnek, ér­tekeznek a pedagógusok. Eljutnak-e önök ezekre a tanácskozásokra? — Az Országos Közokta­tási Intézet két alkalom­mal rendezett országos kon­ferenciát. Az elsőt András- falvy Bertalan miniszter úr személyesen nyitotta meg, és mindkettőn Gazsó Ferenc, a szakértői testü­let vezetője mondott refe­rátumot. Az országban fo­lyó vitákat a minisztérium szakemberei vezetik. Ma­gam is nyolc különböző al­kalommal tartottam értel­mező-elemző bevezető elő­adást a közoktatási törvény szakmai tervezetéről. A Pedagógusok Szakszerveze­tének rendezvényein az vett részt, akit meghívtak. A két héttel ezelőtti or­szágos vitát megelőző elő­készítő megbeszélésre — sajnos — késve kaptam meghívást. Utólag — kor­rekt módon — elnézést kértek emiatt. Ám ez tie?n oldhatva föl már azt a fe­szültséget. hogy nem volt módom idejében válaszol­ni olyan kérdésekre, ame­lyek a minisztériumot érin­tették. B Ott terjedt el az a hír, hogy hiába vitat­koznak, hiszen kész a törvénytervezet, anfelyet a képviselők között szét­osztottak. Ez elkeserítet­te a pedagógusokat, a szakszervezet deklará­cióban tiltakozott. Mi történt valójában? — Szervezési hiba vagy félreértés folytán kikerült a minisztériumból, s né­hány képviselőhöz eljutott egy olyan jogászi munka­anyag, amely a majdani törvényben szabályozandó kérdések közül két fejeze­tet járt körül jogi szem­pontok alapján. Erről az esetről már korábban tu­domást szereztem, s feb­ruár 20-án a Parlament kulturális bizottsága elnö­kéhez, Kulin Ferenchez küldött levelemben tudat­tam, hogy ez nem vita­anyag, nem törvényterve­zet. Az oktatási albizottság Történelmi iránytű az érettségizőknek Érettségizők és felvételire készülők történelmi isme­reteinek rendszerezéséhez nyújt segítséget a Pécs- Baranyai Értelmiségi Klub által megjelentetett kötet. Szerzője dr. Horváth Csa­ba, a Janus Pannonius Tu­dományegyetem adjunktu­sa, aki olyan segédkönyvet szerkesztett, amely az em­beriség történelmét 22 sza­kaszra bontva, elemzi az alapvető gazdasági-társa- dalmi-polilikai összefüggő­p seket, továbbá fogalomtá­rat, kislexikont, névregisz­tert, bibliográfiát, jogfor­rás-megjelölést is mellékel a vizsgára készülő diákok­nak. A könyvhöz a tanulást könnyítő módszertani út­mutató is tartozik, s külön kötetbe foglalva találhatók a tudást ellenőrző tesztek. A Történelem-felkészítő teszt- és segédkönyv című kétkötetes munka megírá­sával szerzője olyan irány­tűt szeretett volna adni a múlthoz, amely a már meg­tanult ismeretek rendszere­zésével, nem pedig a törté­nelem újraírásával segíti az eligazodást. képviselői az említett tá­jékoztatást meg is kapták. B Szöllősi Istvánná szólt arról, hogy kifor­ratlan társadalmi körül­mények között, élünk. Sok pedagógussal együtt ezért ő is korainak tart­ja a törvény beterjesz­tését. Mi az ön állás­pontja? *— A kiforratlanság ön­magában nem elegendő in­díték ahhoz, hogy valamit halogassunk. A választások eredményeként társadalmi legitimációt kapott a rend­szerváltozás, az új társa­dalom- és jövőkép. Ezt kell elérni, illetve a törvényke­zéssel előmozdítani, utol­érni. Mindenképpen fon­tosnak tartom, hogy a je­lenlegi rendezetlen körül­mények ellenére is ideje­korán munkáljuk ki az új közoktatási törvényt és azt minél előbb terjessze be a kormány, természe­tesen a megvalósíthatóság garanciáit biztosító egyéb törvényekkel együtt! A minisztérium az oktatás helyzete és jövője szem­pontjából fogja ezt meg­vizsgálni, és szakmai véle­ményét letenni. ■ Miért nem az ok­tatási törvény foglalko­zik a pedagógusok jog­állásával? — A közoktatási törvény az oktatásnak — mint nem­zeti közügynek — a jogi foglalata. A pedagógusok szintén munkavállalók. Helyzetük, sorsuk rende­zése megérne egy külön törvényt. Problematikus­nak erezném azonban, ha mindezt például az úgyne­vezett „közszolgálati tör­vénybe” foglalnák bele. Ezáltal ugyanis hivatalnoki rétegként kezelnék a taná­rokat és a tanítókat. Meg­értem tehát azt a kezde­ményezést, hogy legyen külön törvény, amely a pe­dagógusok jogállásáról ren­delkezik. Hiszen őket — mint munkavállalókat — törvényileg védeni, mun ka­ié! tételeiket szabályozni kell. Vennes Aranka Más és más mérlegelés Érdekes és kényes kér­dés a vállalatok be nem fizetett társadalombiztosí­tási járuléka, amely ma már mintegy 22 milliárd. Az összeg nagyságát érzé­kelteti, hogy például az idén januárban a nyugdíj- kifizetés 17 milliárd forin­tot tett ki. A be nem fi­zetett 22 milliárdból min­den jogosultnak egy-egy havi plusznyugdíjat utal­ványozhatnának, vagy csu­pán a kamataiból 200-300 forinttal emelhetnék a nyugdíjakat. A vállalati tartozások nem következhetnek a rossz gazdasági eredmé­nyekből, hiszen a 22 mil- liárdot levonták a dolgo­zók béréből. Köztudott: befizetés helyett más cél­ra használták fel az össze­get az adósok. Ha magán- személyek járnának el ily módon, bizony a bíróság sikkasztás miatt felelős­ségre vonná őket. Vállala­tainknál viszont hosszas huzavona után megeléged­tünk azzal, hogy az adó­sok névsorát nyilvánosság­ra hoztuk. Ha a kérdést tüzetesebben vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy eb­ben az esetben bizony a jog kosarából nem egy­forma mértékkel mérünk: amit az egyik esetben sikkasztásnak minősítünk, azt a másikban tartozás­nak tekintjük. Ideje lenne, ha az illetékesek az ilyen ügyekben a jogszabályok­nak megfelelően, kellő eréllyel lépnének fel. Balogh Gyula Pomáz Széchenyi nevét viseli Dunakeszin az öt általá­nos iskola közül három „névadójára” már sor ke­rült. Legutóbb a 2-es szá­mú iskola vette fel Szé­Magas színvonalú döntő Kifogtak a fogós fizikán Munka után édes a pihe­nés — így tartja a közmon­dás. Érvényes ez a diákok­ra is. Különösen azokra az általános iskolásokra, akik sikerrel szerepeltek a me­gyei tanulmányi vetélkedő- sorozaton, amelyet a Pest Megyei Pedagógiai Intézet szervezett. A szaktárgyi versenyek hétvégi megyei döntőjén 227-en vettek részt. Erre az eseményre Budaörsön, az 1-es és a 4-es számú álta­lános iskolában került sor. A bírálóbizottság tag­jainak egybehangzó véle­ménye az volt, hogy a ta­nulók jól felkészültek, s magas színvonalú tudásról tettek tanúbizonyságot. Nem hozták zavarba őket a fogós fizika-, kémiákérdé- sek, ami érthető, mert nagy többségük szakkörbe jár. Annyi bizonyos, hogy tehet­séges tanulók kerültek az első helyre. Magyar nyelvből első lett: Gyarmati Eszter (Vác, tanára dr. Lamár Istvánná) és Kovács Viktória (Zsám- bék, tanára Lángu c Sz. Anna). Orosz nyelvből a legjobban szerepelt: Ko- vács Réka (Gödöllő, tanára Táborszky Jánosné) és He­vesi Katalin (Érd, tanára Hajdú Sándorné). Német nyelvből legjobban vizsgá­zott: Szigeti Judit (Viseg- rád, tanára Kiss Károlyné) és Brückner Andrea (Szent­endre, tanára Kádi Gábor- né). Földrajzból első lett Perneczky János (Cegléd, tanára Mi kus Istvánná), biológiából első Csizmadia Ferenc (Cegléd, tanára Dékány Arpádné). Fizi­kából első Radnóczi György (Dunakeszi, tanára Nyitrai Gyula). Kémiából győztesek Rosta Edina és Kovács Helga pomázi diá­kok, Dicsővári Kornélia és Muzamel Ernő tanítványai. A számítástechnika tudo­mányában legkiválóbbnak bizonyult Kovács Kristóf Monorról. A magyar- és az orosz- nyelv- valamint a fizika­győztesek részt vesznék majd az országos tanulmá­nyi versenyen. V. A. chenyi István nevét. Az eseményre az intézmény pedagógusai, 650 diákja másfél évig készült ve­télkedőkkel, pályaművek­kel. Az avatóbeszédet dr. Környei Attila, a Széche­nyi Társaság titkára mond­ta el, majd az alapító ok­levelet dr. Örményi Lász­ló adta át. Az iskolának Kovács László pék zászlót adományozott, melyre sza­lagot Széchenyi Zsigmond- né, a nagy Afrika-utazó özvegye kötött fel. Lelep­lezték Széchenyi István domborművét, melyet az iskola tanára, Lengyel Ist­ván szobrászművész készí­tett el. Első alkalommal adták át az ünnepségen a Széchenyi-emlékplakettet Adorján Eva VIII,c osz­tályos tanulónak. Solymosi László Dunakeszi Legfeljebb eggyel A Pest Megyei Hírlap március 26-i számában „Ki váltja fel az ötezrest?” címmel különös hangvéte­lű nyilatkozatot olvastam. Harag és elfogultság nél­kül írok, merthogy én az ötezresek közül havonta legfeljebb eggyel találko­zom. Felváltása sem okoz majd különösebb gon­dot ... Mégis szóvá teszem az OTP Pest Megyei Igaz­gatósága illetékesének a kérdésekre adott válaszát. Mert például nem tarto­zik rájuk — a kereskedők feladata —, hogyan, miként tudnak visszaadni az öt­ezresekből. Választ is tő­lük kaphatunk erre... A helybéli vagy környékbeli nagyobb postahivatalokban úgy kell beváltaniuk a pénzt, hogy a legkisebb cím­letekből js legyen elegendő. Ugyanígy válaszol az öt­forintos, mint tantusz problémájára. ... a pultok mögött ülők feladata a megfelelő mennyiségű fém­pénz beszerzése. Szerény véleményem sze­rint az OTP-nek mint la­kossági banknak primer feladatai közé tartozik nemcsak a nagy címletű pénzek kiadása, hanem váltása is. Erről hivatali feladataim során több bu­dapesti és városi OTP- fióknál meggyőződtem. Ha pedig valóban csak a postahivatalok feladata, akkor az OTP önmaga el­len propagál, mert az ügy­feleknek ott van mind­járt a Postabank ... Fazekas Mátyás Veresegyház Félre kell tenne Az elmúlt esztendő egyik legszebb okfejtése Göncz Árpád köztársasági elnök 1990. október 23-án elmondott beszéde volt. Ma is fülembe cseng szív- bemarkoló gondolatsora: ....... szeretném kimondani, h ogy 1956 mindenkié. Ha annyiféle volt is, ahány résztvevője, ötvenhat egy volt és kikezdhetetlen, olyan, mint a csiszolt gyé­mánt, valamennyi sík felü­lete másként töri, más szögben veri vissza a fényt: ötvenhattól levá- laszthatatlanok a reform­kommunisták, leválasztha- tatlan az Irodalmi Újság, a Petőfi Kör, leválasztha- tatlan a nép mellett dön­tő s a döntése mellett hol­táig kitartó kommunista mártír miniszterelnök, s mind az, aki mellette volt... a harcot kétség­beesetten is felvevő, kato­nák .. Való igaz, ötvenhat gyé­mántlapjairól ma is visz- szaveri a fény közös már­tírjaink megkínzott arcát: egyik lapjáról a forrada­lom hősei, a másikról a rendszert védők, vagy aho­gyan ma nevezik, „a rosz- szabbik oldalon” küzdők nevei ragyognak felénk egymás mellett időtlen idő­kig. Merjük végre leírni a párosítást: Maiéter Pál— Mező Imre; Dudás József —Oprendek Sándor; Szabó János—Turner Kálmán; Kovács Dénes—Fodor Pál — sokáig sorolható lenne a „párosítás”. Valameny- nyien magyarok voltak, honfitársaink egy valós vagy téveszme, az indulat, a gyűlölet áldozatai, akik­nek hozzátartozói arcáról már sohasem tudjuk letö­rölni a fájó könnyeket. Hogy magam nem kerül­tem a névsorba, a kivéte­les szerencsémnek köszön­hetem. Pedig a miskolci események sodrában a „rosszabbik” oldalon áll­tam. Maximálisan egyetértek Göncz Árpád gondolatai­val, mely ma is levonha­tó tanulságok hordozója. Ha valóban Európa nagy közösségének egyenjogú tagjaként akarunk kilábol- ni e mély kátyúból, akkor félre kell végre tenni a gyanakvás, a bizalmatlan­ság, az egymásra mutoga­tás, a félelem lélekölő mér­geit. Erőinket egyesítve, fejet hajtva közös hőseink emléke előtt, a munkára, a teendőkre, közös nagy cél­jainkra kell koncentrál­nunk! Természetesen e csi­szolt lapokról is visszave­rődik néhány „torzókép” is, azoké, akiknek ténykedése bemocskolta forradalmak szent ügyét: Franczia-Kiss Mihály (Orgovány) és Ka- nyó Bertalan (Csépány), akik ismerik tetteiket, nem tudnak fejet hajtani emlé­kük oszlopainál. .. Sík István Gödöllő GurázcSák, vandálok Bármerre járok e sok vi­hart megért drága hazám­ban — Gödöllőtől Barcsig, Barcstól Miskolcig —, el­szorul a szivem a féktelen rongálás, a tudatos pusztí­tás, a pazarlás és a társa­dalmi közömbösség láttán. Hogyan rongálják, pusztít­ják, teszik tönkre felelőt­len sihederek, tudatosan ártani akaró vandálok s huligánok értékeinket. Fel- szaggatott bőrülések, szét­vert utcai lámpák, telefo­nok, felgyújtott kukák, be­vert kirakatok, kidöntött facsemeték sokasága mu­tatja, merre jártak. Néhány faluban körülnézve az jut eszembe: ilyen lehetett a föld, a mező a tatárjárást követően. Sokan töprengtünk azon,' hogyan lehetne a vandálok kezét lefogni? Javaslatom lényege a helyzet megoldá­sára: a törvény teljes szigo­rával, nemzeti összefogással vegyük elejét annak, hogy gyarapodásunk ellenségei, a pusztítók, a rongálok szaba­don garázdálkodjanak. Míg csak kerülgetjük a kényes témát, nem fogunk össze a vandálok ellen. tétlenül nézzük, mit csinálnak, ad­dig nem lesz rend. Remé­lem, hogy az új rendőrfő­kapitány nemes célokat sű­rítő elképzeléseit valóra válja, s rendőreink periig visszaadják az állampolgá­roknak a biztonságot, s le­fogják a vandálok kezét. S. I. Gödöllő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents