Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-15 / 87. szám
A jegysé szerinti ez potiitiikm kérdés Ki kinek rúghat öngólt? nehezen értették meg, hogy más a tulajdonjog-átruházás és más a használatbavételi, illetve kezelői jog. Demagógnál demagógabb, hangzatos bejelentések és igények merültek fel. Volt képviselő, aki betolakodónak nevezte a BM-et, és nem átallotta azt mondani: majd betelepülnek ide, mint az oroszok. A jegyző, dr. Soós László javasolta, a testület fogadja el a BM ajánlatát — nem pénzügyi, nem tulajdonjogi, hanem poltikai kérdés — mondta, majd hozzátette mintegy fenyegetésként, hogy ez nem az utolsó szó, hiszen a Recski Szövetség, a Politikai Foglyok Szövetsége, az internáltak mind az iskola megszűnése mellett szólnak. S bár baráti alapon már Antall úr és Göncz úr tudomására is hozott dolgokat ez ügyben. Hangsúlyozta, nem akarja, hogy a kormány ismét öngólt rúgjon. Ügy vélte, a BM lehet partner, de gáncsolhat is. Szerinte ez történelmi emlékhelyként kell működjön. Szólt még a nyitottság mellett is, és csak úgy mellékesen megjegyezte: sajnos a minisztériumokban nem olyanok ülnek, amilyeneket mi szeretnénk (kik azok a mi?). A felszólalás után a polgármesternek kicsit rendet kellett tennie, értésre kellett adnia, nem pártgyűlésen ülünk, és nem közelítheti meg senki ilyen formában a kérdést. Volt néhány értelmes felszólalás is: Tímár László például úgy vélte, ez gazdasági kérdés, hogy mi lesz az iskola sorsa. Meg kell vizsgálni, mit nyer ezzel az önkormányzat. S inkább az együttműködtetés gondolatával kell barátkozni. Pordán Miklós javasolta: fogadják el a BM-javaslatot, és az 1992-es költségvetésben próbáljanak mindketten pénzt szerezni egy normális gimnázium kialakításához. Akadt, aki követelte, az épülethez ingyen adjanak berendezést is, más úgy vélte, a Belügyminisztérium oldja meg a középiskolai oktatást Kerepestar- csán. Többen a falu népére hivatkozva a kőfalak lebontását szorgalmazták. A több órás vita és értetlenkedés után Rapavai József polgármester szavazásra tette fel a kérdést, s a határozati javaslatot is sikerült a jegyzőnek negyed- szerre megfogalmaznia, tehát szavaztak. Tizenheten elfogadták a BM javaslatát, egy képviselő pedig tartózkodott. A kívülállónak távozás közben az volt az érzése, nyugalom, béke nem várható. A demagógia egyes képviselőkben tovább él, és egyre burjánzik. Keresik tehát a további megoldásokat, bár igennel szavaztak. Arra azonban, hogy megnézzék a helyszínt, hogy betekintsenek a már működő egyosztályos gimnáziumba, még keveseknek akadt idejük, a képviselők zöme azt sem tudja, hol a , bejárata. — árvái —■ A rubrika két rovata Nincs meglepetés Az ez évi állami költség- vetés hiánya az első negyedévben a prognózisnak megfelelően alakult: elérte a 22,2 milliárd forintot,' ami az egész évre tervezett deficit 28,2 százaléka. Több az időarányosnál, de megfelel a tervezettnek. Mind a bevételek, mind a kiadások azonban alacsonyabbak az előirányzottnál. Elsősorban a bevételi fő összeg tért el jelentősebb mértékben az időarányostól — erről tájékoztatták a Pénzügyminisztériumban a Magyar Távirati Irodát, azt követően, hogy az első három hónap költségvetési kiadásairól és bevételeiről elkészültek a részletes adatok. A költségvetés az első negyedévben 174,8 milliárd forint bevételhez jutott, ami az ez évre tervezettnek a 22,6 százaléka. A kiadások nagysága elérte a 197 milliárd forintot, ez az idei esztendőre előirányzott összegnek a 23.2 százaléka. A kiadások között fontos tétel volt a fogyasztóiárkiegészítés, amely az első negyedévben elérte a 13,2 milliárd forintot. Elsősorban o háztartási energia fogyasztói árának támogatására fordították a pénzt. Ez mintegy 10 milliárd forintjába került az államnak, mivel mind ez ideig nem került sor a megígért áremelésre. Viszonylag kevesebb jutott a kormányzati beruházások támogatására. A kivitelezési munkák a téli időszakban lelassultak, s így a kincstárból a finanszírozásra kevesebbet kellett fordítani. A jamburgi gázvezeték építése az első három hónap során 560 millió forintjába került az országnak. A folyósított összeg az előirányzatnak 5,1 százaléka. Itt is szerepet játszott az, hogy az építési munkák a kedvezőtlen időjárás miatt csúsztak, valamint, hogy az államközi egyezményben foglalt ez évi gázszállítási és elszámolási szerződés elszámolására csak márciusban került sor. Kevesebb volt a bevétel a vállalkozási nyereségadóból, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a múlt év végén a vállalatok többet fizettek be, s annak egy részét az év elején visszaigényelték. A vám- és importbefizetések is elmaradtak az előirányzottól, ez azonban egészében kedvezőtlen jelenség. Jelzi a gazdálkodók visszafogottabb vásárlásait is. Ugyanakkor szerepet játszott az is, hogy romlott a vállalatok fizetési fegyelme, és így jelentős vám- és importbefizetési elmaradás keletkezett. Az állami költségvetés bevétele a személyi jövedelemadókból az első három hónapban 28,7 milliárd forint volt, ami megfelelt az előirányzottnak. Továbbra is kérdéses a költségvetés hétmilliárd forintos tartalékának felhasználása. Ennek jogát az első negyedévre az Országgyűlés magának tartotta fenn. A Parlament eddig csupán a Vöröskereszt támogatásáról hozott döntést, s az ezzel kapcsolatos első részlet kiutalása április elején, tehát már a második negyedévben történt meg. Kerepestarcsán rendkívüli képviselő-testületi ülést tartottak, hogy végre valami döntés szülessen a BM Tartalékos Tisztképző Iskola sorsáról. A zárt ülésen a képviselőkön kívül a BM képviseletében dr. Kovács Tibor osztály- vezető és Klujber Imre, az iskola jelenlegi parancsnoka. Az érdemi tárgyalás megkezdése előtt elhangzott egy indítvány, meg kellene, át kellene nézni az objektumot, hogy a képviselők tisztában legyenek azzal, miért harcolnak. Ezt elvetették, rátértek a már szakállas témára, kapják, nem kapják, jár nekik, nem jár nekik, jogtalan-e a BM hozzáállása, megszegte-e a szerződést, s valóban a kormány tartható-e hibásnak, amiért nem ad csereingatlant és milliókat. Dr. Kovács Tibor ismertette a minisztériumok álláspontját, a polgármester pedig felolvasta dr. Boross Péter Roszik Gábor képviselőhöz írt levelét, valamint Kupa Mihály miniszter levelét. A tájékoztatóban és a levelekben röviden az állt, hogy az iskola átad a polgármesteri hivatalnak még négy tantermet, a hozzá tartozó földterülettel, továbbá a művelődési házat, melyben színházterem is van, s engedélyezik, hogy használja a gimnázium a tornatermet is. Indoklásként elmondták, illetve leírták, hogy a rendőrképzés céljából szükség van a BM- iskolára, valamint az időközben odahelyezett idegenszállásnak is működnie kell. Nincs csereépület, nincs kiváltó pénz, s a Kupa-féle levélből megtudhatták a jelenlevők, hogy az idei költségvetés tárgyalásakor erre nem is terveztek, de pótelőirányzatból sem futja erre a jelen gazdasági helyzetben. Ezután a képviselők hosszan, órákon át vitatták meg a semmit. Egyesek két mond. Ka elmondaná a véleményét a kárpótlásról például, vagy a szabaddemokrata hívét, vagy nyájának kisgazda érzelmű tagjait bántaná meg. És ezt ő nem teheti, előtte, mint Isten előtt ifi, egyen- lőek az emberek. Egyébként a plébános nem tartja ezt olyan világrengető kérdésnek. Azt mondja, nem különösebben érdeklődnek az emberek az 6 nézetei iránt, ő pedig tudatosain nem vesz részt a helyi közéletben. Meg aztán, Gödön sok a betelepült, sok a vándorló, nincs a településnek olyan magja, amely kitermelne markáns egyéniségeket. Így a pap véleménye sem nyom többet a latban, mint bárki másé, s az is igaz, hogy ötévi szolgálata ennek kialakítására kevés volt. A katolikus pap többet tud gyülekezetéről, mint olyan felekezeti kollegája, aki nem gyóntat. Gondolhatná az ember, hogy a gyóntatószékben aztán mi mindent haMhiat, s hogy minden báránykájáit jobban ismeri, mint a tenyerét. Szecsői Péter azt mondja, a bűnnel is baj van. Az emberek ugyan meggyónják a bűneiket, de mégsem lehet tudni, hogy ki miben vétkezett. Hiszen, ha nem tartja bűnnek, hogy mondjuk nem ment el szavazni, akkor bizony meg sem gyónja. A magánbűnök között a plébános tapasztalata szerint már egyáltalán nem szerepel a házastárs megcsalása, illetve „más asszonyának megkívánása". A tisztelendő úr azt mondja, aki ilyen égbekiáltó bűnre vetemedik, az már általában nem is jár gyónni. És ez a helyzet a lopással, a hazugsággal — mintha kiment volna a divatból a tízparancsolat. Legalábbis némely paragrafusa. Mert gyónni azért járnak, akik komolyan veszik hitüket. Megbánják, hogy idegesek, hogy türelmetlenek, meg nem értők voltak embertársaikkal szemben. Ami valóban bűn, hiszen ezek a hétköznapi apróságok rontják meg életűinket. S ha már egy keresztény is ideges, ha már ők is különbséggel mérik a szere- tetet ember és ember között, akkor mire;, lehet számítani a hitetlenektől? Az erkölcs területén kellene előrelépni, mondja dr. Almási Mihály szigetszent- miklósi baptista lelkész is. Ö sem híve, hogy a lélek pásztorai napi, aktuális politikai kérdésekkel foglalkozzanak. Sokkal inkább hivatásuk az, hogy a magasabb rendű célokat tartsák szem előtt. Történetesen azt, hogy az egyház erjesz- sze és terjessze az erkölcsös életvitelt, hogy híveiből a lehető legnagyobb mértékben kihozza a békességre, a türelemre való igényt. Lelki nyugtatószigetek . lennének, lehetnének a templomok, ami után az emberek vágyódnak is. Hiszen a hívő ember nem azért jáír templomba, hogy lázítsa őt a Egy hajó elindult lelkésze, eléggé vérforraló a villanyszámla, meg a tej ára. Mit tehetnie még ehhez hozzá a lelkész? Almási Mihály a baptista templomban hívei arcán látja, hogy a szigetszent- miiklósi Isten háza egy csöppnyi sziget. Ahová bejönnek fáradtan, gondokkal terhesen az emberek, s megnyugodva, derűsen állnak föl. Nemcsak a prédikáció hatására, elsősorban Istentől vezérelve. Egyébként Istentől van vezérelve az egész, mondja a lelkész. Hiszen ha bele nem is szólnak a dolgok menetébe, látni azért látnak az egyház szolgái is. Almási Mihály például azt látja, hogy a történelem, kisebb-nagyobb változatosságokkal fűszerezve, de azért mégiscsak ismétli önmagát. Illetve, úgy adja önmagát, ahogyan azt a tanok alaposabb ismerői már régóta tudják a szent könyvekből. Meglepetések csak megrögzött ateistákat érhetnek, pláne, ha azok nem ismerik a szent írásokat- Meg volt már írva az öbölháború is, s a lelkész dolga, hogy á Jelenések könyvének kapcsán föl- nyissa a hívek szemét. Akik látván láthatják, hallván hallhatják, hogy minden előre el volt döntve, minden előre meg vagyon írva. Így aztán persze, hogy nem érdemes beleszólni, nem érdemes apró-cseprő napi politikai dolgokkal foglalkozni. Akarhat a többpárti Parlament akármit, dőljön is el bárhogy a kárpótlás kérdése, úgyis az lesz a vége, amit a nagy könyvben már réges- rég megírtak. Akkor meg minek ez a sok idegesség? Jakubovits Anna Neked mondóm el, Istenein... (Vimola Károly felvétele) Valaha a Duna egész magyarországi hosszán jártak személyhajók, a szenes, lapátkerekes gőzösök. Haj- nalonta Győrről, Mohácsról is hozták a kofákat, a zöldségesládákat, s persze a ráérő, vagy lapos zsebű utasokat, akiknek vagy csónakjegyre nem tellett, vagy jobb híján a hajón aludták ki magukat. Mindez persze már a múlté. A Dunán nem jár mindenütt személyhajó, s ahol megfordulnak, ott szenesek, lapátkerekesek helyett motorosok, vagy szárnyasok hasítják a vizet. Az első hajóindulás így is ünnep. Akkor is, ha nem seregük össze a tömeg, akkor is, ha nem játszik a fúvószenekar, ha nincsenek örömtüzek, sőt utasok sincsenek. Az első hajóra mindössze ketten váltottak jegyet. Két idős, csendes, barátságos ember. Talán minden esztendőben így ünnepük az együtt töltött éveket. Ketten egy hajón. (cs) (Vimola Károly felvételei)
