Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
MONORI xJtírta XXXIII. ÉVFOLYAM, 8G. SZÁM 1991. ÁPRILIS 13., SZOMBAT Az orvosigazga/ó receptjei kell itienáiilni Üzletasszonyok A mérce feleit Ezer és egy útja van annak, hogy hogyan lesz, lehet valakiből vállalkozó. Nincs receptje. Néha meg azok sem pontosan tudják, akik pedig végigjárták az utat; Pontosabban járják, mert ezen a pályán — bármelyik szakmában — nincs megállás. Az ugyanis a végét jelenlené: jobbik esetben a visszaváltást a régebbi életmódba, rosszabb esetben a csődöt. A IIEDA nevű monari nyomdai vállalkozásban eddig egyik lehetőség sem merült fel. S hogy valaha felmerülhet-e, talán ki lehet következtetni az üzletasszonyokat bemutató sorozatunk újabb portrévázlatából. Senki, a tulajdonosok sem tudják megmondani, ki adta a cégnek a IIEDA nevet. Azt könnyű kikövetkeztetni, hogy mit takar a „HE" a férj, Iléri Gábor vezetéknevének első szótagját, a „DA” a feleségét Darázsi Erzsébetét. (Gábor szerint „DA” csak a cég nevében áll a második helyen, minden egyéb tekintetben az első ...) Előre Az Orvosi Kamara mo- nori tagozata azt szerette volna, ha a rendelőintézetre ugyanaz a jogszabály vonatkozna, mint a kórházakra, s az egészségügy dolgozói maguk választhatták volna meg az új igazgató főorvost. Az önkormányzat viszont ahhoz ragaszkodott, hogy ő választhasson. Úgyhogy a pályázati kiírás végére lett is némi csinnadratta és feszültség, míg végül a képviselő-testület mondta ki az utolsó szót, s dr. Juhász Györgyöt ültette az orvos- igazgatói székbe. Ha Monoton bármely vezetői posztra úgymond idegen — nem őslakos, nem évtizedek óta itt élő, közismert ember — került, az mindig irritáló tényezőt jelentett. És mégis gyakran volt így. Dr. Juhász György sem helybéli, a fővárosi Róbert Károly körúti kórház nőgyógyász főorvosa volt. 9 Tapasztal-c maga körül feszültséget, ellenérzéseket? — Nem. A megválasztásom előtt tapasztalható feszültség érzésem szerint nem személyemnek szólt, az Orvosi Kamara és az önkormányzat között alakult ki. A kollégák maguk akarlak választani — ezt meg is tudom érteni. Viszont természetesnek tartom azt is, hogy az önkormányzat meg akarja határozni a város egészségügyének perspektíváit. Joga, hogy elsősorban a lakossági érdekeket tartsa szem előtt. Márpedig mi a lakosság szolgálatában állunk, így aztán csak másodsorban érvényesülnék az orvosi és egészségügyi érdekek. Ellenérzésekről azért som beszélhetek, mert segítőkészséget tapasztalok. Minden tájékoztatást és segítséget megad dr. Tóth Ilona, Major főorvos asz- szony, dr. Páczi Antal onkológus kollégám, dr. Temesvári Imre... Ök ketten pályázói voltak a főÓM Nem a történet eredeti változatát mesélem el, mert egyetlen testület egyetlen tagját sem akarom megsérteni. A lényeg, hogy ketten beszélgetnek: — Hallottad, hogy a Pista elhagyta azt a menü óráját? — Ne mondd! És hogy történt? . — Az óra megállt, ő meg ment tovább ... — MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. o A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon: 157. 0 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől * péntekig 8-tól 11-lg. i Lilian orvosi posztnak. Sőt, az Orvosi Kamara részéről is segítséget kaptam. Persze, figyelik és várják, mit fogok tenni. Remélem, megfelelek az elvárásaiknak. ES Első intézkedései közölt — ha jók az információink — egy igen kellemetlen feladat is szerepelt. Fel kellett függesztenie állásából a rendelőintézet egyik orvosát, munkahelyi alkoholfogyasztás gyanúja miatt. Ez azonban • bizonyára nem egyfolyamatosnak ígérkező rendteremtés első, kényszerű epizódja ... — Nincs olyan rendetlenség, hogy a rendcsinálás lenne az elsődleges cél. Rend van — ezt kell fenntartani, s előremutató dolgokat megvalósítani. A gondok elől előre kell menekülni, biztosítani a gyógyító- megelőző intézmény jövőjét, a betegellátás, fejlesztését, azt elérni, hogy a lakosság ne máshová menjen orvoshoz, Monoron maradjon. Jó a műszerezettség, folyamatban van egy ultrahangkészülék megvásárlása 3 millióért. Szeretnénk elérni, hogy a kihasználatlan időben a rendelőintézetben magán- rendelések folyhassanak, akár Budapestről magán- rendelőket nálunk bérlőket is szívesen látunk. B Ön hogyan került kapcsolatba Monorral? Mi lehetett az a csábító lehetőség, ami miatt fővárosi álláshelyet hagyott ott? Jól emlékszem, milyen lázas várakozás előzte meg tavaly a Hargita megyéből érkezett küldöttség Gyöm- rőre érkezését. Gyerekek és felnőttek várták türelmetlenül az ismeretlen erdélyi magyarokat, akik aztán — némi késéssel ugyan — végül is befutottak. A búcsú napja volt a legfelemelőbb, ekkor a római katolikus templomban a kedves vendégek részt vettek a közös imán, majd kórushangversenyt adtak a jelenlévők tiszteletére. A napokban egy szerény létszámú gyömrői küldöttség viszonozta a látogatást. Autóbusszal keltek útra, velük tartott a polgármester, néhány önkormányzati képviselő és iskolás. Garádi István, a gyömrői polgármester még ma sem tud meghatódottság nélkül beszélni az Erdélyben töltött néhány napról. Az öt falu szerves egységet képez a gyönyörű környezetben. Amikor odaérkeztek, hamar barátságos hangulat teremtődött. Természetesen a gyömrőiek vittek magukkal ajándék- csomagokat is, amelyekben mosóporok, déligyümölcsök, könyvek, újságok lapultak. — Monori megbízatásomat nem tekintem vidéki álláshelynek. Nagyon közel van Budapesthez, fél óra alatt kiérek. Ez a város egyébként régebben is vonzott, érdeklődtem már az itteni onkológiai állás iránt is, s amikor azt dr. Páczi Antal nyerte el, Mo- nori-erdőre is szívesen mentem volna körzeti orvosnak, ha kicsit jobb lett volna a szolgálati lakás. Mezőkövesden nevelkedtem, 'amely hasonló mezőváros, mint’ Morior, van egy Zsó- ri-íürdője isi mint Monor- nak Monori-erdő ... Csak az persze remekül kiépített, meleg vizű fürdőhely. Remélem, egyszer Monori-erdő is az lesz. Egyébként ha a kérdése mögött arra gondolt, hogy miért hagytam ott a Róbert Károly körúti kórházat, megmondom: oka van. Az ott megtörtént sajnálatos események miatt annyit romlott a színvonal, olyan feszültségek vannak, amikben én ugyan nem vettem részt különösebben, de nem maradtam volna örömmel. B A monori igazgató főorvosi állás viszont a pályázati kiírás végére négyórás leit... — Én ezt szerencsésnek érzem. — Jobban bekapcsolódhatok a szakmai munkába. Kell a betegekkel való mindennapos találkozás is. A vezetői jelenlét nem lehet négyórás, de az én energiám engedi, hogy ellássam a vezetői és a szakmai feladatokat is. K. Zs. Talán nem meglepő, de a könyveket, újságokat vették legelőször kézbe a ká- szoniak. Nem győzték hangsúlyozni, a magyar szó hiányzik a legjobban számukra. Egymás között ugyan ez természetes, de ők szeretnének rendszeresen magyar újságokat olvasni, a Magyar Televízió adásait nézni. Erre azonban egyelőre nincs lehetőségük. Amióta a román hatóságok a magyar nemzetiségi adásokat áttették a H-es csatornára, azokat csak Bukarest környékén lehet fogni. Nekik be kell érniük a román nyelvű műsorokkal, amelyekkel természetesen egyáltalán nincsenek megelégedve. A gyömrői polgármester egy könnyelmű ígéretet is tett a falubelieknek. Nevezetesen, hogy mihelyst hazaérkeznek, levelet fog írni Antall József magyar kormányfőnek. Nos, a levél már a hazaérkezés utáni első nap megfogalmazódott, s elindult. Érdemes idézni: „Április 4. és 7. között önkormányzatunk több képviselőjével meglátogattuk az erdélyi Kászon-me- dence településeit. Köztudott, hogy ezekben a ja— Tényleg nem emlékezünk rá. ki nevezett el bennünket így, de biztos, hogy amikor még szó sem volt erről a mostani vállalkozásról, hanem a Magyar Médiánál dolgoztunk mind a ketten tiszta jutalékos rendszerben, szóval, ha ott megjelentünk együtt, akkor azzal fogadtak: na megjött a Ile-Da... — mondja ezek szerint a „cégfőnök” Darázsi Erzsébet. '.I-'" Rajzoló volt Persze nemcsak a mostani. vállalkozásig, hanem a Magyar Médiáig is volt néhány állomása a fiatal üzletasszony életútjának. Abszolút reálterületről indult. hiszen gépipari technikumot végzett, műszaki rajzolóként. dolgozott. Ö rajzolta meg többek közölt a Szikra Lapnyomda zajcsökkentését, vagy a volt monori Vasipari Szövetkezet jó néhány hajtóművét. A váltás kezdetét ő maga onnan számítja, amikor a monori kefegyárban dolgozva marketingfeladatokkal is foglalkozni kezdett. Utána jött a Magyar Média és Héri Gábor, aki eredeti szakmája szerint nyomdász. — És sajnos jött egy borzasztóan szomorú esemény. Meghalt az édesapám, anyu ott maradit egyedül egy viszonylag tágas házban. Ugyanakkor valaki fölajánlott nekünk szitanyomó eszközöket. Aklukban színmagyarok (székelyek) élnek, s nagy szükség lenne arra, hogy a Magyar Televízió adásait fogni tudják. Tudom, hogy az ország gazdasági helyzete nagyon nehéz, de meggyőződésem, hogy minden erőnkkel támogatni kell a Kárpát-medencében, határainkon túl élő magyar lakosság kapcsolatát az anyanemzettel. Ennek egyik fontos eszköze a televízió. Ezért kérem Tisztelt Miniszterelnök Urat és az egész kormányzatot, hogy a távlati tervekben szereplő magyar műholdas televízióadást rövid időn belül kezdjük, el: sugározni. Ügy gondolom, hogy ilyen célra' bármely magyar település önkormányzata hajlandó lenne áldozni, erre településünk anyagi segítségét is felajánlom.” A levélhez kommentár nem szükséges. A szándék nemes, követésre méltó. A gyömrőiek sok-sok élménnyel gazdagodva búcsúztak vendéglátóiktól. Abban a reményben, hogy a nyáron ismét találkozni fognak. Ezúttal ismét Magyarországon. Ismét Gyöm- Tőn. Gér József kor vágtunk bele. Hely volt, a szerszámokat megvettük, később barátok segítségével Gábor kiegészítetté, továbbfejlesztette őket... — Gábort megértem — vágok Erzsébet szavába —, hiszen ő tulajdonképpen a szakmájához tért vissza. De maga, abszolút realistán gondolkodó műszakiként és nőként nem félt a koclcá- zattól? , — Egyáltalán nem. .Hiszen mondtam, mi ■ altikor már tiszta jutalékos rendszerben dolgoztunk. Ha nem „termelünk”, ott is felkophatott volna az állunk, s három hónapom belül automatikusan megszűnt volna a munkaviszonyunk. Az igazi rizikót kezdetben — s ezért csak köszönettel tartozunk utólag is — az Alsó Tápió Menti ÁFÉSZ vállalta, akiknél bedolgozóként kezdtük a szitanyomást. Ök adták a papírt, a festéket... Nem ijedős A He-Da páros pedig hozta a megrendelőket, hiszen nem titkolják, az üzletkötői, hirdetésszervezői munka révén sok céggel, iparművésszel, tervezővel volt kapcsolatuk a Bakony Művektől a Lehel Hűtőgépgyárig, a BRG-től az Ika- rusig. S öntapadós címkékre, használati utasításokra, szórólapokra, névjegykártyákra, gyártmányismertetőkre mindig szükség van. — Mégis — tamáskodom — egy asszony sokak szerint általában jobban fél a váltástól, óvatosabb. — Én sohasem voltam félős. Bíztam magamban, bíztam Gáborban, az 5 szaktudásában. S eddig nem is csalódtam. Biztos vagyok banne, ha valamelyikünk el lankadna, a másikban van annyi erő, hogy átsegítse a holtponton. — Valóban ritka manapság vállalkozók körében ez az optimizmus, bizalom ... — Vállalkozóként én sem bízom ennek a kormánynak . a politikájában; Szavakban támogatnak, a valóságban újabb és újabb terhekikel sújtanak minket. De még mindig jobban biztonságban érzem magam, mint ha a régi íróasztalom mellett ülnék, és ki lennék szolgáltatva mások kénye-kedvének, s naponta remegnék, mikor küldenek el... Mindig többet — Van valahol mondjuk egy család, ahol éppen az érezhető létbizonytalan. ság miatt, a férj ,váltani akar, vállalkozni. A feleség ■ viszont tart ettől. I. Mit tanácsolna? — A férjnek azt, hogy semmiképp se vágjon bele addig, amíg a társát maradéktalanul meg nem győzte, mert főleg a kezdet annyira, idegfeszítő, hogy rámehet kettejük kapcsolata. A feleségnek pedig azt, hogy segítse a férjét... — Ezek szerint ön nem bánta meg. — Semmiképp! — Vágta rá Darázsi Erzsébet. — Igaz, hogy mondjuk 16 éves koromhoz képest lényegesen megváltoztak az élet- elveim. Valójában család- centrikus maradtam, s nagyon szeretem a gyerekeket, de rájöttem arra is, milyen gazdag útravaló.t kaptam az édesapámtól, aki öcsémmel együtt folyton arra biztatott, hogy tanuljunk, tanuljunk újat. Meg keld találnia az embernek a módját, hogy minél többet tudjon kihozni magából, s hogy ne elégedjen meg egy adott szinttel. Mindig emelni kell a mércét. Csak azt. sajnálom, hogy ő már nem láthatja: azon az úton járunk, amerre elindított. .. Vereszki János EMBERKE Mindenkinek vannak ismeretlen ismerősei. Mit sem tud róluk, holott naponta találkozik velük. Jártában-keltében, megszokott útvonalán közlekedve, esetleg minden áldott nap összefut ugyanazokkal. Eleinte csak az arcukat ismeri. Idővel aztán már a járásukról, az alakjukról, akár szürkületben is azonosítani tudja őket. Ismerni kezdi a szokásaikat: a néni mindig szatyorral közlekedik, és a szatyor mindig üres. A járókerettel billegő beteg asszony olykor teljesen váratlanul és megdöbbentően, cigarettát kér ... És van egy kisfiú. Egy egészen csöpp emberke. Akkora, mint egy kiscsoportos óvodás. Csakhogy iskolatáska húzza a vállát. Reggelenként nehéz szívvel és értetlenül figyeltem, ahogy valamelyik szülője kezébe kapaszkodva, nagy komolyan ballagott: hogyhogy már iskolás? Miért nem hagyták még nőni, erősödni, s majd csak azután besorozni a táskások seregébe? Sajnálni és félteni kezdtem. Mígnem — teljesen véletlenül — megtudtam valamit az ismeretlen kisfiúról. Hogy zseniális képességei vannak. Hogy tudásban évekkel a korosztálya elölt jár. Külön feladatokat kap, hogy az órákon addig se unatkozzon, míg a többiek a szokott napi penzum fölött rágják a ceruzájukat. Erre. az apró ismeretlen ismerősömre azóta tisztelettel és áhítattal nézek. Mert egyszer talán elmondhatom, hogy őt, aki a rák elleni gyógyszert kikutatta, aki kapcsolatot talált más naprendszerekkel, aki... — bátran kalandozik á fantáziám, van még mit lebírnia a tudománynak —, szóval egyszer elmondhatom, hogy én mindennap találkoztam vele, amikor még pici volt, és védtelennel: látszott, s alig valahányon sejtették róla, hogy ő találja majd meg a Kiutat. Mert... hátha? —ez Levél a miniszterelnöknek Hiányzik a magyar szó
