Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
Nem csak nosztalgia Játékos háztartástan AZ IMA MEGHALLGATÁSRA TALÁL Zanmdoklós a vad püspök után Az út először egyszerű kirándulásnak látszik. Pedig minden rendkívüli, a hajnali időpont és egy városi forgalomra tervezett modern Ikarus. Nagymamák viháncoló unokákat terelgetnek Vác kihalt főterén a püspöki palota felé. ahol termoszból teát. kávét kortyolva már gyülekezik a modern zarándoklás csapata. Az általános iskolások vöröskeresztes-verse- nyének megyei döntőjét április 13-án. fél tízkor rendezik Gödön, a Németh László Általános Iskolában. — Mint ahogy Szviatovsz- ki Andrástól, a Vöröskereszt Pest megyei titkárától megtudtuk, már tavaly — akkor még kísérletképpen összekapcsolták a hagyományos elsősegélynyújtási vetélkedőt egy új tantárggyal. A háztartástan — a nagyanyáink által sokat emlegetett órák — úgy látszik. visszatér a modern iskolai tematikába. A kisdiákok elsajátíthatják a ruházatuk rendbentartása, a varrás, a vasalás és a masát mellett, a konyhaművészet alapvető eljárásait. Ismereteket szerezhetnek a csecsemő- és betegápolás, valamint még a bevásárlás rejtelmeiből is. A versenyen Pest megye legjobb kis vöröskeresztesei mérik össze tudásukat és felkészültségüket. A hivatalos zsűri tagjai valamennyien igazságosan és segítő szándékkal lendítik át az izguló versenyzőket a nehéz pillanatok drukkján. Valójában nem is a sok-sok nyereménykönyv itt a tét. hanem az. hogy már a gyerekek is jártasságot szerezzenek mindennapi dolgainkban. Játékosan és könnyedén szerezzenek hasznos, az egész életükre kihatással levő tudnivalókat. Hogyan kell egy háztartást megszervezni, ebédet elkészíteni, a pénz beosztani, takarékoskodni. S ez ma nagyon is időszerű tananyag. Amikor a fiatalok után az útra vállalkozó apácák, plébánosok és a segédpüspök is felszállt, lassú, meggondolt hang szólal meg. Először nem tudni honnan, mert az esész zsongó buszban jól érhető, mindenkihez egyformán közeli: Ez nem egy vidám kirándulás lesz. Marosi Izidor váci megyés püspök vagyok. Köszöntök mindenkit, aki velünk tart, hogy megemlékezzünk dr. Pétery József püspök úr szomorú elhurcolásáról. SZÉTZAVART RENDEK A hang gazdája a vezetőülésből a beépített mikrofonba beszélt, amit csak kisvártatva fedezett fel a busz közönsége. Csodára nem is, de szerencsésen megtett hatszáz kilométerre számított mindenki. Az idősebbek tudták, hogy a Zemplén megyei Hejce nevű kisközségből baj nélkül hazaérkezni nem volt mindig könnyű. Ilyenkor 1956 őszére gondolnak, amikor váciak kis csoportja a tiltások ellenére is elindult három esztendeje száműzött pásztoráért. Ameddigre a lassú járású busz megérkezett, már helyére került a márványtábla, Pétery püspöké. s mellé egy másik, a szintén száműzött paptársé, az akkori veszprémi püspöké. Az épület, melynek bejáratánál ezután minden érkező olvashatja, valamikor érseki nyaraló volt. Ma idős apácák otthona, mely a napokban kerül a Katolikus Szeretetszolgálat kezelésébe. A szétzavart rendek egyes, már fölesküdött tagjai akkor a püspök száműzetése idején is Hejcén tartózkodtak. De hiába vették körül a legjobb szeretettel. a nyitott kapuk. a tágas park ellenére börtöne volt. A távolság miatt ugyanis a szolgálatukat folyamatosan ellátó paptestvérek számára lehetetlen volt idelátogatni. Ennek ellenére sokan megtették. A püspöki szék Vácott üres maradt, ügyvezető irányította az egyházmegye dolgait. A SZÁMŰZETÉS NAPJA Berta László váci történelemtanár kutatásaiból, melyeket a megemlékezésen megosztott mindenkivel. nyerhetünk fogalmakat a Rákositól Kádárig tartó száműzetés miértjére. A háború kritikus szakaszát 1945 első hónapjaiban a püspöki palota fűtötten pincéjében dr. Pétery József a hívekkel együtt éhezve élte át. A háború utáni katolikus egyház elleni támadások őt sem kerülték el. A váciak közül sokan emlékeznek arra, amikor talán a Károlyi- kort Prohászka-szobra ledöntésének híre után. Vác városában diákokat vezényeltek a püspöki palota elé a „klerikális reakció” elleni tüntetésre. Ekkor a korábban köztiszteletben álló egyházi méltóságot otromba esasztuskákban kötéllel fenyegették. Ö azonban rettenthetetlen volt, nem ismerte el semmiféle világi hatalom illetékességét az any aszón tegyház fölött. Így továbbra is keményen védte egyháza érdekeit. „Csak az vész el örökre, amit a szenvedésektől félve magunk adunk oda” — vallotta Deákkal. A letartóztatások évében, miután nem fogadta el a Magyar Püspöki Karra •kényszerített. az állam és egyház közti megegyezést, már számíthatott a zaklatásokra. Miután ezek már egymást érték. 1953. április 6-án elérkezett a száműzetés napja. A Felsőpetényből 1956 őszén kiszabadított Mind- szentv, a püspök távolléte miatt, nem szállít meg a városban, de kérte a híveket, hozzák haza őt. Ezután indult a szabadító csapat nem kis vakmerőséggel az útnak. S mintha már ki tudja milyen rég lett volna az az egyház elleni tüntetés, most — a korabeli tudósító szavaival — virágerdős volt Pétery püspök útja a Her- nádtól a Dunáig. Rákosi után a Kádár- rendszernek se hajtott fejet: így 1957 márciusában neve napján ismét Hejcére kényszerítették, ahol rabnak tekintette magát. Miután ezen az idei tavaszon körülbelül harminc ember, köztük Pest megye demokratikusan választott közgyűlésének elnöke. Vác polgármestere, a Kereszténydemokrata Néppárt a Magyar Demokrata Fórum és az 56-os szövetség képviselői. valamint az otthon lakói, akiík személyesen is Ismerték, legalább az emléke felszabadult a száműzetés alól. Igaz, halála után testét hazaszállították, a székesegyház kriptájában nyugszik. így újratemetéssel háborgatni nem fogják. A maroknyi zarándok ma Vác polgárai nevében járt ott. KEGYES RENDŐRSÉG És az út? Ezúttal szerencsés volt? Se defekt, se baleset. Fáradtan, de nyugodtan közeledtek haza. Mindaddig, amíg a szemfüles autópálya-rendőrségnek szemet nem szúrt a próba rendszámos autóbusz, amelynek így utasokat szállítani tilos volna, hétvégeken pedig nem is közlekedhet. A szabály az szabály, eszerint pedig az utasoknak el kelj hagyniuk a járművet. amit legalábbis az első munkanapig használaton kívül kell tartani. De mit is tegyenek? Szóródjanak szét a papok, apácák és mind a többi utas autósloppolni? A jó szív. a demokratikus rendőrség kegves volt. csak a rendszámtáblát szereltette le. a társaság félórás vita után továbbindulhatott. Az. ima tehát meghallgatásra talált, s a gyorsan érkező tavaszi zápor közben, melyet napsütés kísért, az egyik plébános atya üléséről fölemelkedve kikémlelt: Szivárvány van? Dudás Zoltán ISMERJÜK MEG A BIBLIÁT! (4.) \ PÁTRIÁRKÁK ÉS MÓZES Az Ószövetség legszebb és legismertebb részletei Izrael ősatyáiról, a pátriárkákról, Ábrahámról, Izsákról, Jákobról és az Izraelt alapító eseményekről szóinak, amelyeknek Mózes a főszereplője. Ezek az elbeszélések vallási jelentőségükön túl, irodalmi értékűek is, a világirodalom gyöngyszemei. A pátriárkák történetét Mózes 1., másik nevén a Teremtés könyvében találjuk. Az elbeszélések a szájhagyományban keletkeztek a Kr. e. 2. évezredben, és a három pátriárka személye körül kristályosodtak ki. Eredetükben önálló, kerek történetek voltak, és egy- egy epizódot beszéltek el az ős- dtya életéből. Kik voltak a pátriárkák? Minden valószínűség szerint még a szájhagyomány állapotában összefüggésbe kerültek, majd az írásbeliség során folyamatos eseménysorrá dolgozták őket. A Mózes személyéhez kapcsolódó elbeszélések teszik ki a mózesi könyvek többségét, elsősorban Mózes 2. és 4., másik nevén a Kivonulás és a Számok könyvét. Ezek is szájhagyományban keletkeztek, ugyancsak a Kr. e. 2. évezredben. A pátriárkái történetekkel együtt az izraelita királyság idején. Dávid (1004—965). de inkább Salamon (965—926) idején összegyűjtötték, rendezték és foglalták íiásba őket. Irodalomtörténetük ezzel még nem zárult le, évszázadokon át csiszolódtak, újabb részletekkel és hitélményekkel bővültek. Végső formájukat a Kr. e. 4. században nyerték el. A pátriárkák történetéből megismerjük, hogy Izrael ősei Mezopotámiából vándoroltak Palesztinába. Ábrahám nemzetsége isteni indításra jött Kánaán földjére. A pátriárka pásztor, aki nemzetségével és nyájaival bejárta Kánaánt, s közben többször isteni ígéretben részesült: utódai néppé sokasodnak, és birtokolni fogják azt a földet, amelyen most vándorol. Ábrahámnak az emberiség üdvösségtörténetében jelentősége van: általa áldásban részesülnek a nemzetek (Tér. 12., 1—3.). A pátriárka a hit embere. Feltétlen bizalommal fogadja Isten szavát, és hűséges maradt hozzá a próbatételekben is. Isten megújította ígéretét Ábrahám fiának, Izsáknak. és Izsák fiának, Jákobnak is. Jákob tizenkét fia lett Izrael tizenkét törzsének ősatyja. Tévedne, aki a pátriárkákat pusztán népi vagy irodalmi fantázia termékének tartaná. A pátriárkái történetek szájhagyományból eredő népies elbeszélések, és históriai pontosságukat nem a modern történetírás léptékével kell mérni. A szájhagyomány a tényszerűség megőrzésében elsősorban a lényegre szorítkozik. A részleteket viszont gyakran szabadon egészíti ki, ami azonban nem jelenti, hogy meghamisítaná az elbeszélt történeti emléket. Mikor éltek az ősatyák? A pátriárkái törénetek legősibb rétege a Kr. e. 2. évezredbe vezeti vissza az olvasót, és az ősatyákról mondottak beleilleszthetők az ókori Kelet általunk ismert világába. A pátriárkák a kor békés, legelőváltó, félnomád állat- tenyésztői, akik szabadon vonulnak nyájaikkal, a városlakókkal való kapcsolatukat szerződésekkel szabályozták. A családjukban használt nevek (Ábrahám, Jákob, Terach, Serug, Náchor) a Kr. e. 2. évezredből ismert nyugatszemita névtípusok. A felsorolt helységek ténylegesen létező települések voltak. A pátriárkák szokásaiból a házasságkötés, aöoptáció és örökbefogadás esetében számos párhuzamot találunk a 2. évezred családjogi törvénykezésében. Az ősatyák korát a Kr. e. 1900—1200 között határozza meg a tudományos kutatás. A Mózes-történetek Izrael alapítását beszélik el. Alapgondolatuk: Izrael léte annak köszönhető, hogy Isten kinyilatkoztatta magát neki, és népéül választotta. Az elbeszélések a rabszolgamunkára kényszerített Izrael Egyiptomból való szabadításával kezdődnek. A fáraó hatalmából való megmenekülés Jahve, az Izraelnek magát kinyilatkoztató Isten nagy tette népének érdekében. A rendkívüli eseményben Jahve Izrael istenének bizonyul, s ez kezdettől fogva Izrael hitvallása lett: „Én vagyok Jahve, a te Istened Egyiptom óta” (Oz. 12., 10.). A kivonulás után a nép a Sínai-hegyhez vonul, ahol Isten szövetséget köt Izraellel. A negyvenéves pusztai vándorlás ideje alatt is segíti népét a megígért haza felé vezető úton. Az egyiptomi szabadulástól egészen az ígéret földje határán bekövetkezett haláláig Mózes a nép vezetője, s ő a közvetítő Isten és Izrael között. Személye kapcsolja össze a kivonulástól Kánaánig tartó eseménysor részeit. Menekülés a fáraók földjéről Mózes történetének időpontját a történeti háttér ismeretében határozzuk meg. Egyiptomi okmányok tanúsítják, hogy nomád csoportok rendszeresen engedélyt kaptak állataik legeltetésére a Nílus-deltában. II. Ramszesz (1290—1223) a delta vidékén nagyszabású építkezéseket folytatott, amelyekbe az ott tartózkodó nomád csoportokat is bevonhatta. A szabadságuk korlátozásának tekintett tehertől csak meneküléssel szabadulhattak meg. Erre alkalmas körülmény nyílt Merneptah fáraó idején (1223—1213), amiikör a tengeri népek megrendítették Egyiptom uralmát Szíria-Palesztinában, és a határterület ellenőrzését a Sínai- félszigeten. Ez a háttér érthetővé teszi a bibliai elbeszélést, a deltában élő izraeliták munkára kényszerítését Pitom és Ramszesz raktárvárosok építésénél. A Mózes vezetésével történt menekülés időpontját Kr. e. 1200 körül állapítja meg a biblikus kutatás. A pátriárkák és Mózes mély nyomot hagyott Izrael hitének történetében. Maga a Biblia tanúskodik arról, hogy válságos időkben gyakran nyúltak vissza hagyományukhoz útmutatásért és erőt meríteni. Kózsa Huba, a budapesti róm. kát. hittudományi egyetem professzora •* X 2* 1
