Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-10 / 83. szám
VIGADÓ GALÉRIA DunapART kiállítás A dunapART Alkotó Közösség kiállítását nyitották meg a Vigadó Galériában. A tárlaton harminchat művész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. Csak néhány név: Benedek György, Csavlek András, Mitsui Sen, Molnár József, Stefániay Edit és Szent- Oyörgyi József. A kiállítás április 21-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 11-től 19 óráig. Tizenhárom talány Szavalóverseny Többször hírt adtunk már lapunkban arról, hogy versmondó-vetélike- dőre készülnek Erdőkertesen. Csoóri Sándor Anyám fekete rózsa című költeménye adta a verseny központi gondolatát — lévén, hogy fő témája az anyaság, az édesanya. Félszázan jelentkeztek, hogy összemérjék versbéli tudásukat, előadói képességüket. A legkülönfélébb foglalkozás és korosztály képviseltette magát a mindent eldöntő elődöntőn, amelyen nagyszámú vers- barát közönség izgult a résztvevők sikeréért. Természetesen jelen volt a rendezvényen Csoóri Sándor, mimt a vetélkedő védnöke. Nem volt köny- nyű dolga a zsűrinek. Magyar Fruzsina dramaturg, Bánki Szilárd filmrendező és Kerekes László grafikusművész, látványtervező a továbbjutás esélyét végül is tizenhárom versenyzőnek adta meg. akik között akadt váci, gödöllői és fővárosi polgár is. Az azonban még talány, hogy kik lesznek a győztesek. Jóslatokba a zsűri nem bocsátkozott, mert minden vetélkedő kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Így tehát csak találgathatunk a döntőig, amely eseményre anyák napja előtti szombaton, május 4-én. délelőtt kerül sor. Azt tanácsoljuk azonban, ha a zsűri nem tippelt, mi se totózzunk. Mér csak Emiatt sem, mert új formulát kellene kitalálnunk. Arról kaptunk hírt ugyanis, hogy nem számolhatunk plusz egyre. Leginkább csak plusz kettőre. Mert a versmondó-vetél- kedőnek is velejárója lett a demokrácia. Mivel a forró lelkületű nézősereg nem hallgat. Véleménye szerint tizenöten is megérdemelték volna a továbbjutás lehetőségét. Döntöttek tehát: helyet s jognak — szavazni fognak. (vennes) A ceglédi múzeumban Könyv Kossuthról Tanulmánykötetet ír Kossuth Lajosról a ceglédi Kossuth Múzeum három munkatársa, Kocsis Gyula igazgató, Máté Bertalan történész és Reznák Erzsébet népművelő-muzeológus. A Megyei Múzeumi Igazgatóság kiadásában napvilágot látó kötet levéltári anyagokra épül és kevés fotót is tartalmaz. Anyagi okok miatt egyelőre késik az ez évre beharangozott megjelenés, ezért lehet, hogy a tervektől eltérően, egy másik múzeumi sorozatban, a Ceglédi Füzetekben lát napvilágot. A Kossuth-dokumentu- mokban leggazdagabb ceglédi múzeum 1917-es alapítása óta gyűjti a nagy magyar politikussal és családjával kapcsolatos leveleket, fényképeket, használati tárgyakat. Ez utóbbiak sorában érdekességként szerepel például Kossuth ruhája, pénzügyminiszteri korszakából való íróasztala, turini bútorai, csillagászati eszközei, botanikai tevékenységének emlékei. A Kossuth-kutatás annak ellenére nem fejeződött be, hogy a dokumentumok javát országszerte már ösz- szegyűjtötték a múzeumok — köztük a négy leggazdagabb, a ceglédi, a monoki, a volt munkásmozgalmi és a Pelőfi Irodalmi Múzeum — és a magánszemélyek, valamint számos település kis társulatainak tulajdonosai. Néhány éve teljességre törekvő két szakkatalógus is készült a Munkásmozgalmi és a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában. Ennek ellenére elképzelhető, hogy innen-onnan még előkerülhetnek eddig nem ismert Kossuth-dokumen- tumok. Sok amerikai és kanadai adalékkal szolgáltak az ott élő egykori magyar lelkes emigránsok is és a Kossuth emlékének ápolására az 1960-as években újjáalakított Kossuth Bizottság, amely eredetileg 1877-ben főleg ceglédi gazdákból, de helyi iparosokból és értelmiségiekből is alakult. Ezt a szervezetet annak tiszteletére hozták létre, hogy 1877-ben 115 tagú magyar küldöttség a Turinban remetéskedő Kossuth Lajosnak az' ország- gyűlési képviselői mandátumára szóló meghívást kivitte. A ceglédi múzeum évente legalább egyszer részt vesz árveréseken, felaján-, lásokon is, ezúton próbálva bővíteni anyagát. Utolsó kecsegtető ajánlatukat tavaly év végén egv erdélyi műgyűjtőtől kapták, aki megvételre egy állítólag ismeretlen Kossuth-levelet és egy korabeli, eredeti propagandanyomtatványt ajánlott fői a múzeumnak. Sajnos, azóta nem jelentkezett a gyűjtő, s ezért a kérdés egyelőre függőben maradt. — kk — Az első Baján Hatosztályos tagozat Országosan is elsők között vállalkozott hatosztályos tagozat indítására a bajai III. Béla Gimnázium. A szeptemberben induló új oktatási formára csaknem négyszeres volt a túljelentkezés. Az egyelőre két osztállyal induló gimnáziumban a jelenlegi általános iskolások Vll-VlII. osztályos tananyagának, valamint a hagyományos középiskolai tananyag alapos átszerkesztésévei a tanulók leterheltsége lényegesen csökkenthető, ami a nemzetközi tapasztalatok szerint a tanulmányi eredményeket kedvezően befolyásolja. A hatosztályos tagozatban átalakították a nyelv- oktatás rendszerét is: az első három évben csak egy, a következő háromban pedig két idegen nyelvvel ismerkedhetnek a gimnazisták. Az utolsó két évben három — érdeklődési körüknek megfelelően saját maguk által választott — tantárgyat tanulhatnak majd emelt szintű óraszámban. A bajai gimnáziumban egyébként nem zárkóznak el attól, hogy a menet közben szerzett tapasztalatok alapján az oktatás módszerein tovább változtassanak. B Postabontás— I VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446^H GezcStagofe lettünk Nem véletlenül mondom, hogy gazdagok lettünk: Dunakeszin három lap jelenik meg. Üj lap a Dunakeszi Fórum, újra éledt a Ke- szi Valóság, az utóbbi a város önkormányzatának lapja. Reméljük, színesebb, érdekesebb, színvonalasabb lesz ez a havonta utcára kerülő újság. A Dunakeszi Beszélő tizenkét oldalon színes riportokat közöl. Jó, hogy három lapunk van, de igazán akkor lesz jó, ha rendszeresen, tárgyilagosan, pontosan informálják a dunakeszi lakosokat arról, ami őket érdekli. Solymosi László Dunakeszi ^urépea felé haicaciva? Az isaszegd gyógyszertárban tavaly vásároltam fél liter sebbenzint. Egy kedves hölgy húsz másodperc alatt o nagy üvegből a kicsibe töltötte a kért meny- nyiséget, majd egy cédulára felírta a benzin árát. A pénztárhoz érve — nem kis meglepetésemre — kértek még hat forintot a munkadíj fejébe .., Az utóbbi időben „Európa felé haladásunk” oly sok érdekes jelenségével találkoztam már, hogy holmi felesleges kérdezősködéssel ebben az ügyben nem akartam égetni magam. A napokban az említett helyen újabb vásárlásra adtam fejem. Két kamillateát, s egy szódabikarbónát kértem. A poleróK!) leemelt tasakon 45,40, valamint 7,50 plusz hat-hat forint munkadíj volt feltüntetve. Nagy üvegből a kicsibe mintájára mehet ez a dolog is: nagy tasakból a kis tasakba! Ezek után úgy gondolom, hogy a gyógyszertári dolgozók munlca- bérét, vagy „urambocsá!” munkaidőben végzett túl- munlcájukat az egyre emelkedő gyógyszerárak mellett is a betegekkel fizettetik meg. Ha tévednék, segítsenek ki! A benzináttöltés idejét figyelembe véve nem is rossz órabér. . Már csak egy rövid kérdésem lenne az illetékesekhez: a tasakolóban van felvétel? Monostori Ferenc Isaszeg Kié 9 A kérdésre egyszerű s felelet: a közösségé a közúti járda. A járókelők közlekedési területe, a gyalogosok útja. Ám egyesek kisajátítják, rakodási területnek használják — területfoglalási engedély nélkül. Mások személy- vagy teherautójukkal felállnak, rá, s ott parkolnak. Jó lenne már végre tudomásul venni, hogy a járda elsősorban a gyalogosoké! S még egy kérdés: kié a közúton lévő fa? Legjobb tudomásom szerint a településé, az önkormányzaté. Ha ez így van, miért használják a fák törzsét hirdetőoszlopként? Központi, forgalmas helyen, útkereszteződésben, üzlet előtt a fákon hirdetés hirdetést ér. Holott az „adok-veszek” közlendőknek ott lenne a helyük a hirdetőtáblálcon! A Szépítő Társaság sem azért telepít fát, sövényt, hogy azt mások tönkretegyék. Esetleg olyanok, akik nevetgélve megjegyzést tesznek az önkéntes faültetőikre, a környezet ápolóira. Holott nem a maguk javára, hanem a lakosságért dolgoznak. Padányi Lajos Budakeszi Se caz egyik, se ca másik Már jó ideje halljuk, olvassuk, hogy április elejétől új formájú, modem, egyszerűsített személyi igazolványt kapnak az újat igénylők, ki elvesztette, vagy érvényessége lejárt. Jóval az új személyi igazolvány tervezése előtt már viták folytak a meglévő személyi felesleges rovatairól s hiányosságairól. Ezek közül két egészségügyi bejegyzés szükségességét sürgettem jómagam is. Az egyik a nem gyógyuló betegségek, mint például a cukorbaj s a „leépülés”. Tehát a diabetes mellitus, a szklerózis multiplex bejegyzése. Hiszen az ájult, válaszképtelen embernek a mentők, a rendőrök először a személyi igazolványát nézik. A másik hasonlóan fontos adat a vércsoport, hiszen életet ment, ha nem vesztegetik az időt a vércsoport megállapításával. Minden esetben elismerték a javaslat helyességét, x jelezték, hogy egészségügyi igazolványt kap minden állampolgár — de nem kapott! Felesleges lenne még egy igazolvány, beleférne a személyibe is ez a néhány adat. Éppen a minap hallottam a rádióban, milyen rovatokat tartalmaz az új személyi igazolvány. Hát se vércsoport, se betegség — pedig életmentő lenne. Kérjük, tartalmazza — még most sem késő módosítani! Fazekas Mátyás Veresegyháza Független fesztivál A független filmesek és videósok négynapos, 38. országos fesztiválja vasárnap befejeződött Tatán. A zsűri a bemutatott 47 alkotás közül kettőt jutalmazott megosztott első díjjal: a budapesti Fáy Réka—Dömötör Péter—Domokos János: Ha nekem lenne kamerám; és az ugyancsak fővárosi Köz- gd'z Vizuális Brigád Az utolsó utáni blokk című filmjét. A fesztivált záró országos közgyűlésen elmondták: a jelenlegi társadalmi-gazdasági változások erősen hatnak erre a művészeti ágra, mozgalomra is. Amíg két- három évvel ezelőtt még mintegy 60 aktív filmes, videóscsoport dologzott szerte az országban, addig jelenleg mindössze 10-15 jól felkészült alkotói gárda található. A korábban erősségüknek számító, a társadalmi változásokat, valamint az élet perifériáján élők helyzetét bemutató dokumentumíilm-kate- góriában a profi filmesek és televíziósok között egyre ti/bb a vetélytársuk. Ennek az az oka, hogy immár ők is bátrabban foglalkoznak, foglalkozhatnak a számukra sokáig tabunak számító témákkal. Az 1992. évi országos gos fesztiválnak Békéscsaba ad otthont. T~~" m: rjlevéltári cJ-e(eménijeh ‘ff#1?:’ v/«'. őrlfelfr* * ».’V ■ A tápióbicskei boszorkány Épphogy elhamvadtak a máglyák a szegedi boszorkányok alatt (1728. júl. 23.), Tápióbicskén újabb boszorkányper vette kezdetét 1728. augusztus 12-én. Koldus McAnár Ilona ellen az volt a vád, hogy Bicskey Ferencnét, a község egyik nemesasszonyát megremtot- ta. A per közel egy esztendeig tartott. Komáromy Andor 1910-ben a „Magyar- országi boszorkányperek ok 1 e vélt á rá ” -ban közölte a per szövegét, de hiányosan, mondván: „Több nyomát e pernek nem találtam.” Azóta előkerültek a per hiányzó részei: néhány vallomástöredék és az ítélet. 1728 nyarán történt, hogy Bicskeyné asszonynak meggörbült és megveresedett az orra. Rontást gyanítottak az eset mögött. A gyanú a bábáskodással és gyógyítással foglalkozó Koldus Molnár Ilonára terelődött, aki a gyermekágyas Bicskeyné körül forgolódott, s fürösztötte az asszonyt, A vádlott a vallatás során elmondta: „Egy Panna nevű miskolci asszony azt mondta nekem, hogy a homor törött gyökeréből vegyek a számba, és fújjak néki az orrába, meggörbül és meg- veresedik. Azt is cselekedtem éjjel, amidőn aludt Bicske vné asszonyom, és tapasztaltam, hogy megvö- rösödött és meggörbült”. A per során egyéb rontásokra is fény derült: „Bicskey Ferencnén kívül Bizonyai (?) Feremcnének a kézit rontotta meg Nagy- kátán, aki adós volt neki két forinttal. Amikor kérte az adósságot, a fiai mocskolták, s ezért adott a nevezett asszonynak egy vaskót (nyelellen, rossz kés), akivel megsértvén a kézit, három ujja az jobb kezin összezsugorodott. Mely vaskót bizonyos zsírral kenték meg, azon asszonnyal, aiki őtet ördögi mesterségre tanította, hogy olyan ereje legyen, és meg is füstölték homorgyökér levivel”. Máskor egy asszony lábát görbítette meg bokában: „Bizonyos magyal fán termett bogyóból csinált zsírt és egy gödörben elásta. Megbotlott azon Horváth Fe- rencné, s azonnal megromlott a lába.” Koldus Ilona vallomásaiból egy országos méretű boszorkányhálózat képe bontakozik ki. Vannak társai Sopron vármegyében, Békésben, Szolnokon, Pest megyében, Szegeden, ahol is — mint mondja — „többet égettek meg közülök”. A boszorkányszervezet katonai mintára alakult: „Az generális Horváth Petemé Szolnokban, a kapitány Tóth Erzsiknek az ura Be- rénben. Tóth János a zászlótartó Nagvkátán, de a zászló Szegeden vagyon Horváth Benedeknénél. Dióhéjban tartják a zászlót, mely kék színű. A dobosok Szent Lászlón Horváth András, az dobj ok pedig lóköröm, az verő szamárszár. A trombitás Szegeden Szabó Benedek, az trombita pedig szamárcsontból vagyon. Strázsamester Szegeden Szabó Ferenc, íródeák Kis Mihály”. A vádlott boszorkánnyá avatása a Sopron megyei Lóaon történt, „ahol összegyűlve voltak a boszorkányok. Közéjök jött egy ördög pap ruhában, aki övéle az Istent, akit annak előtte imádott és' dicsért, megtagadtatta, a nevét egy könyvbe beírta, és megparancsol ta neki, hogy ezután na azon Istent, hanem Plútót tartsa Istennek és azt imádja. Kit véghez vi- vén, ő is a többivel együtt a kéményen kirepült. Egy hegyre mentek és ottan vendégeskedtek: lisztből csináltak csíkot, azt ették és bort ittak. Társul egy Brezbuh nevű ördögöt rendeltek ő néki, kivel azon pap adta össze őket, aki az Istent megtagadtatta vele. Azon éjszaka visszatérvén azon hegyről, a mellé rendelt ördög hazakísérte, és ott közösködött vele”. A néhány éve előkerült ítélet szerint Koldus Molnár Ilonát szabadon bocsátották, mivel vallomásai zavarosak és egymásnak ellentmondóak voltak. Hol vállalta a boszorkányság vádját, hol pedig azt mondta, hogy kénytelen volt vállalni, mert „a rettenetes nagy kínzásban egyebet nem cselekedhetett, hanem ki kellett neki vallani azokat is, kik fölött semmit sem tud, csakhogy békét hagynának neki”. A tápióbicskei koldusasszonynak szerencséje volt: megmenekült a máglyától, s „ boszorlcánysága” révén az örök haláltól, a feledéstől is. Hegedűs Zsuzsa
