Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-10 / 83. szám

VIGADÓ GALÉRIA DunapART kiállítás A dunapART Alkotó Kö­zösség kiállítását nyitották meg a Vigadó Galériában. A tárlaton harminchat mű­vész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. Csak néhány név: Benedek György, Csavlek András, Mitsui Sen, Molnár József, Stefániay Edit és Szent- Oyörgyi József. A kiállítás április 21-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 11-től 19 óráig. Tizenhárom talány Szavalóverseny Többször hírt adtunk már lapunkban arról, hogy versmondó-vetélike- dőre készülnek Erdőkerte­sen. Csoóri Sándor Anyám fekete rózsa című költe­ménye adta a verseny köz­ponti gondolatát — lévén, hogy fő témája az anyaság, az édesanya. Félszázan jelentkeztek, hogy összemérjék versbéli tudásukat, előadói képes­ségüket. A legkülönfélébb foglalkozás és korosztály képviseltette magát a min­dent eldöntő elődöntőn, amelyen nagyszámú vers- barát közönség izgult a résztvevők sikeréért. Természetesen jelen volt a rendezvényen Csoóri Sándor, mimt a vetélkedő védnöke. Nem volt köny- nyű dolga a zsűrinek. Ma­gyar Fruzsina dramaturg, Bánki Szilárd filmrende­ző és Kerekes László gra­fikusművész, látványter­vező a továbbjutás esélyét végül is tizenhárom ver­senyzőnek adta meg. akik között akadt váci, gödöllői és fővárosi polgár is. Az azonban még talány, hogy kik lesznek a győzte­sek. Jóslatokba a zsűri nem bocsátkozott, mert minden vetélkedő kiemelkedő tel­jesítményt nyújtott. Így te­hát csak találgathatunk a döntőig, amely eseményre anyák napja előtti szom­baton, május 4-én. délelőtt kerül sor. Azt tanácsoljuk azonban, ha a zsűri nem tippelt, mi se totózzunk. Mér csak Emiatt sem, mert új for­mulát kellene kitalálnunk. Arról kaptunk hírt ugyan­is, hogy nem számolhatunk plusz egyre. Leginkább csak plusz kettőre. Mert a versmondó-vetél- kedőnek is velejárója lett a demokrácia. Mivel a forró lelkületű nézősereg nem hallgat. Véleménye szerint tizenöten is meg­érdemelték volna a tovább­jutás lehetőségét. Döntöttek tehát: helyet s jognak — szavazni fog­nak. (vennes) A ceglédi múzeumban Könyv Kossuthról Tanulmánykötetet ír Kos­suth Lajosról a ceglédi Kossuth Múzeum három munkatársa, Kocsis Gyula igazgató, Máté Bertalan tör­ténész és Reznák Erzsébet népművelő-muzeológus. A Megyei Múzeumi Igazgató­ság kiadásában napvilágot látó kötet levéltári anya­gokra épül és kevés fotót is tartalmaz. Anyagi okok miatt egyelőre késik az ez évre beharangozott megje­lenés, ezért lehet, hogy a tervektől eltérően, egy má­sik múzeumi sorozatban, a Ceglédi Füzetekben lát nap­világot. A Kossuth-dokumentu- mokban leggazdagabb ceg­lédi múzeum 1917-es ala­pítása óta gyűjti a nagy magyar politikussal és csa­ládjával kapcsolatos leve­leket, fényképeket, haszná­lati tárgyakat. Ez utóbbiak sorában érdekességként sze­repel például Kossuth ru­hája, pénzügyminiszteri korszakából való íróaszta­la, turini bútorai, csillagá­szati eszközei, botanikai tevékenységének emlékei. A Kossuth-kutatás annak ellenére nem fejeződött be, hogy a dokumentumok ja­vát országszerte már ösz- szegyűjtötték a múzeumok — köztük a négy leggazda­gabb, a ceglédi, a monoki, a volt munkásmozgalmi és a Pelőfi Irodalmi Múzeum — és a magánszemélyek, valamint számos település kis társulatainak tulajdono­sai. Néhány éve teljességre törekvő két szakkatalógus is készült a Munkásmoz­galmi és a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában. En­nek ellenére elképzelhető, hogy innen-onnan még előkerülhetnek eddig nem ismert Kossuth-dokumen- tumok. Sok amerikai és kanadai adalékkal szolgál­tak az ott élő egykori ma­gyar lelkes emigránsok is és a Kossuth emlékének ápolására az 1960-as évek­ben újjáalakított Kossuth Bizottság, amely eredetileg 1877-ben főleg ceglédi gazdákból, de helyi iparo­sokból és értelmiségiekből is alakult. Ezt a szervezetet annak tiszteletére hozták létre, hogy 1877-ben 115 tagú magyar küldöttség a Turinban remetéskedő Kos­suth Lajosnak az' ország- gyűlési képviselői mandá­tumára szóló meghívást ki­vitte. A ceglédi múzeum éven­te legalább egyszer részt vesz árveréseken, felaján-, lásokon is, ezúton próbál­va bővíteni anyagát. Utol­só kecsegtető ajánlatukat tavaly év végén egv erdélyi műgyűjtőtől kapták, aki megvételre egy állítólag is­meretlen Kossuth-levelet és egy korabeli, eredeti pro­pagandanyomtatványt aján­lott fői a múzeumnak. Saj­nos, azóta nem jelentke­zett a gyűjtő, s ezért a kérdés egyelőre függőben maradt. — kk — Az első Baján Hatosztályos tagozat Országosan is elsők kö­zött vállalkozott hatosztá­lyos tagozat indítására a bajai III. Béla Gimnázium. A szeptemberben induló új oktatási formára csaknem négyszeres volt a túljelent­kezés. Az egyelőre két osz­tállyal induló gimnázium­ban a jelenlegi általános iskolások Vll-VlII. osztá­lyos tananyagának, vala­mint a hagyományos kö­zépiskolai tananyag alapos átszerkesztésévei a tanulók leterheltsége lényegesen csökkenthető, ami a nem­zetközi tapasztalatok sze­rint a tanulmányi ered­ményeket kedvezően be­folyásolja. A hatosztályos tagozat­ban átalakították a nyelv- oktatás rendszerét is: az első három évben csak egy, a következő háromban pe­dig két idegen nyelvvel is­merkedhetnek a gimnazis­ták. Az utolsó két évben három — érdeklődési kö­rüknek megfelelően saját maguk által választott — tantárgyat tanulhatnak majd emelt szintű óra­számban. A bajai gimná­ziumban egyébként nem zárkóznak el attól, hogy a menet közben szerzett ta­pasztalatok alapján az ok­tatás módszerein tovább változtassanak. B Postabontás— I VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446^H GezcStagofe lettünk Nem véletlenül mondom, hogy gazdagok lettünk: Dunakeszin három lap jele­nik meg. Üj lap a Dunake­szi Fórum, újra éledt a Ke- szi Valóság, az utóbbi a vá­ros önkormányzatának lap­ja. Reméljük, színesebb, érdekesebb, színvonalasabb lesz ez a havonta utcára kerülő újság. A Dunakeszi Beszélő tizenkét oldalon színes riportokat közöl. Jó, hogy három lapunk van, de igazán akkor lesz jó, ha rendszeresen, tárgyilagosan, pontosan informálják a dunakeszi lakosokat arról, ami őket érdekli. Solymosi László Dunakeszi ^urépea felé haicaciva? Az isaszegd gyógyszertár­ban tavaly vásároltam fél liter sebbenzint. Egy ked­ves hölgy húsz másodperc alatt o nagy üvegből a ki­csibe töltötte a kért meny- nyiséget, majd egy cédulá­ra felírta a benzin árát. A pénztárhoz érve — nem kis meglepetésemre — kér­tek még hat forintot a munkadíj fejébe .., Az utóbbi időben „Európa felé haladásunk” oly sok érdekes jelenségével talál­koztam már, hogy holmi felesleges kérdezősködéssel ebben az ügyben nem akar­tam égetni magam. A na­pokban az említett helyen újabb vásárlásra adtam fe­jem. Két kamillateát, s egy szódabikarbónát kér­tem. A poleróK!) leemelt tasakon 45,40, valamint 7,50 plusz hat-hat forint mun­kadíj volt feltüntetve. Nagy üvegből a kicsibe mintájára mehet ez a do­log is: nagy tasakból a kis tasakba! Ezek után úgy gondolom, hogy a gyógy­szertári dolgozók munlca- bérét, vagy „urambocsá!” munkaidőben végzett túl- munlcájukat az egyre emel­kedő gyógyszerárak mel­lett is a betegekkel fizet­tetik meg. Ha tévednék, se­gítsenek ki! A benzinát­töltés idejét figyelembe véve nem is rossz órabér. . Már csak egy rövid kérdé­sem lenne az illetékesek­hez: a tasakolóban van fel­vétel? Monostori Ferenc Isaszeg Kié 9 A kérdésre egyszerű s felelet: a közösségé a köz­úti járda. A járókelők köz­lekedési területe, a gyalo­gosok útja. Ám egyesek ki­sajátítják, rakodási terület­nek használják — terület­foglalási engedély nélkül. Mások személy- vagy te­herautójukkal felállnak, rá, s ott parkolnak. Jó lenne már végre tudomásul ven­ni, hogy a járda elsősor­ban a gyalogosoké! S még egy kérdés: kié a közúton lévő fa? Legjobb tudomásom szerint a tele­pülésé, az önkormányzaté. Ha ez így van, miért hasz­nálják a fák törzsét hirde­tőoszlopként? Központi, forgalmas helyen, útkeresz­teződésben, üzlet előtt a fákon hirdetés hirdetést ér. Holott az „adok-veszek” közlendőknek ott lenne a helyük a hirdetőtáblálcon! A Szépítő Társaság sem azért telepít fát, sövényt, hogy azt mások tönkrete­gyék. Esetleg olyanok, akik nevetgélve megjegyzést tesznek az önkéntes faülte­tőikre, a környezet ápolóira. Holott nem a maguk ja­vára, hanem a lakosságért dolgoznak. Padányi Lajos Budakeszi Se caz egyik, se ca másik Már jó ideje halljuk, ol­vassuk, hogy április elejé­től új formájú, modem, egyszerűsített személyi iga­zolványt kapnak az újat igénylők, ki elvesztette, vagy érvényessége lejárt. Jóval az új személyi igazol­vány tervezése előtt már viták folytak a meglévő személyi felesleges rovatai­ról s hiányosságairól. Ezek közül két egészségügyi be­jegyzés szükségességét sür­gettem jómagam is. Az egyik a nem gyógyuló be­tegségek, mint például a cukorbaj s a „leépülés”. Tehát a diabetes mellitus, a szklerózis multiplex be­jegyzése. Hiszen az ájult, válaszképtelen embernek a mentők, a rendőrök először a személyi igazolványát né­zik. A másik hasonlóan fontos adat a vércsoport, hiszen életet ment, ha nem vesztegetik az időt a vér­csoport megállapításával. Minden esetben elismerték a javaslat helyességét, x jelezték, hogy egészségügyi igazolványt kap minden ál­lampolgár — de nem ka­pott! Felesleges lenne még egy igazolvány, beleférne a személyibe is ez a néhány adat. Éppen a minap hal­lottam a rádióban, milyen rovatokat tartalmaz az új személyi igazolvány. Hát se vércsoport, se betegség — pedig életmentő lenne. Kér­jük, tartalmazza — még most sem késő módosíta­ni! Fazekas Mátyás Veresegyháza Független fesztivál A független filmesek és videósok négynapos, 38. or­szágos fesztiválja vasárnap befejeződött Tatán. A zsűri a bemutatott 47 alkotás kö­zül kettőt jutalmazott meg­osztott első díjjal: a buda­pesti Fáy Réka—Dömötör Péter—Domokos János: Ha nekem lenne kamerám; és az ugyancsak fővárosi Köz- gd'z Vizuális Brigád Az utolsó utáni blokk című filmjét. A fesztivált záró országos közgyűlésen elmondták: a jelenlegi társadalmi-gazda­sági változások erősen hat­nak erre a művészeti ágra, mozgalomra is. Amíg két- három évvel ezelőtt még mintegy 60 aktív filmes, videóscsoport dologzott szerte az országban, addig jelenleg mindössze 10-15 jól felkészült alkotói gárda található. A korábban erős­ségüknek számító, a társa­dalmi változásokat, vala­mint az élet perifériáján élők helyzetét bemutató dokumentumíilm-kate- góriában a profi filmesek és televíziósok között egy­re ti/bb a vetélytársuk. En­nek az az oka, hogy immár ők is bátrabban foglalkoz­nak, foglalkozhatnak a szá­mukra sokáig tabunak szá­mító témákkal. Az 1992. évi országos gos fesztiválnak Békéscsa­ba ad otthont. T~~" m: rjlevéltári cJ-e(eménijeh ‘ff#1?:’ v/«'. őrlfelfr* * ».’V ■ A tápióbicskei boszorkány Épphogy elhamvadtak a máglyák a szegedi boszor­kányok alatt (1728. júl. 23.), Tápióbicskén újabb boszor­kányper vette kezdetét 1728. augusztus 12-én. Kol­dus McAnár Ilona ellen az volt a vád, hogy Bicskey Ferencnét, a község egyik nemesasszonyát megremtot- ta. A per közel egy eszten­deig tartott. Komáromy Andor 1910-ben a „Magyar- országi boszorkányperek ok 1 e vélt á rá ” -ban közölte a per szövegét, de hiányo­san, mondván: „Több nyo­mát e pernek nem talál­tam.” Azóta előkerültek a per hiányzó részei: néhány vallomástöredék és az íté­let. 1728 nyarán történt, hogy Bicskeyné asszonynak meg­görbült és megveresedett az orra. Rontást gyanítottak az eset mögött. A gyanú a bábáskodással és gyógyí­tással foglalkozó Koldus Molnár Ilonára terelődött, aki a gyermekágyas Bics­keyné körül forgolódott, s fürösztötte az asszonyt, A vádlott a vallatás során el­mondta: „Egy Panna nevű miskolci asszony azt mond­ta nekem, hogy a homor törött gyökeréből vegyek a számba, és fújjak néki az orrába, meggörbül és meg- veresedik. Azt is cseleked­tem éjjel, amidőn aludt Bicske vné asszonyom, és tapasztaltam, hogy megvö- rösödött és meggörbült”. A per során egyéb ron­tásokra is fény derült: „Bicskey Ferencnén kívül Bizonyai (?) Feremcnének a kézit rontotta meg Nagy- kátán, aki adós volt neki két forinttal. Amikor kér­te az adósságot, a fiai mocskolták, s ezért adott a nevezett asszonynak egy vaskót (nyelellen, rossz kés), akivel megsértvén a kézit, három ujja az jobb kezin összezsugorodott. Mely vas­kót bizonyos zsírral kenték meg, azon asszonnyal, aiki őtet ördögi mesterségre ta­nította, hogy olyan ereje legyen, és meg is füstölték homorgyökér levivel”. Más­kor egy asszony lábát gör­bítette meg bokában: „Bi­zonyos magyal fán termett bogyóból csinált zsírt és egy gödörben elásta. Meg­botlott azon Horváth Fe- rencné, s azonnal megrom­lott a lába.” Koldus Ilona vallomásai­ból egy országos méretű boszorkányhálózat képe bontakozik ki. Vannak tár­sai Sopron vármegyében, Békésben, Szolnokon, Pest megyében, Szegeden, ahol is — mint mondja — „töb­bet égettek meg közülök”. A boszorkányszervezet ka­tonai mintára alakult: „Az generális Horváth Petemé Szolnokban, a kapitány Tóth Erzsiknek az ura Be- rénben. Tóth János a zászlótartó Nagvkátán, de a zászló Szegeden vagyon Horváth Benedeknénél. Dióhéjban tartják a zászlót, mely kék színű. A dobo­sok Szent Lászlón Horváth András, az dobj ok pedig lóköröm, az verő szamár­szár. A trombitás Szegeden Szabó Benedek, az trombi­ta pedig szamárcsontból vagyon. Strázsamester Sze­geden Szabó Ferenc, író­deák Kis Mihály”. A vádlott boszorkánnyá avatása a Sopron megyei Lóaon történt, „ahol össze­gyűlve voltak a boszorká­nyok. Közéjök jött egy ör­dög pap ruhában, aki övé­le az Istent, akit annak előtte imádott és' dicsért, megtagadtatta, a nevét egy könyvbe beírta, és megpa­rancsol ta neki, hogy ezután na azon Istent, hanem Plútót tartsa Istennek és azt imádja. Kit véghez vi- vén, ő is a többivel együtt a kéményen kirepült. Egy hegyre mentek és ottan vendégeskedtek: lisztből csináltak csíkot, azt ették és bort ittak. Társul egy Brezbuh nevű ördögöt ren­deltek ő néki, kivel azon pap adta össze őket, aki az Istent megtagadtatta vele. Azon éjszaka visszatérvén azon hegyről, a mellé ren­delt ördög hazakísérte, és ott közösködött vele”. A néhány éve előkerült ítélet szerint Koldus Mol­nár Ilonát szabadon bocsá­tották, mivel vallomásai zavarosak és egymásnak el­lentmondóak voltak. Hol vállalta a boszorkányság vádját, hol pedig azt mondta, hogy kénytelen volt vállalni, mert „a ret­tenetes nagy kínzásban egyebet nem cselekedhetett, hanem ki kellett neki val­lani azokat is, kik fölött semmit sem tud, csakhogy békét hagynának neki”. A tápióbicskei koldus­asszonynak szerencséje volt: megmenekült a mág­lyától, s „ boszorlcánysága” révén az örök haláltól, a feledéstől is. Hegedűs Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents