Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-02 / 76. szám
I. ÉVFOLYAM, 5«. SZÄM 1991. Április kedd Ők a fiatal sasok Hurrá, tavaszi szünet! Ám előtte még alakítsuk meg a Fiatal Sasok Országos Egyesületét. Így határoztak a gödi iskolások. Képünk kordokumentum is lehet az új ifjúsági szervezet létrejöttéről, amint éppen igennel szavaznak a gyerekek és felnőttek. Azóta meg is kezdték a munkát. Akadtak szponzoraik, segítenek a szülők. Még vállalkozást is terveznek. Olyanokat, mint például a gödi hirdetőtáblák rendben tartása, gondozása. a hirdetések kezelése. Ám a legfontosabb, minél több új barátot szerezni itthon és a világban. Jól beszélni több idegen nyelvet, s minél több jót cselekedni egymásért, szülőkért, rászoruló felnőttekért. Képünkön az alapítás pillanata. Kép és szöveg: K. T. L Próza- és mesemondó) erseny Jelentkezőket várnak A nyugdíjasklubok tagjai az idén is lehetőséget kapnak a bemutatkozásra és a szereplésre, a hagyományokhoz híven ismét megrendezik a megyei próza- és mesemondóversenyt. Az április 24-én sorra kerülő eseményt Szentendrén, a Duna-paxti mű- velődési házban rendezik meg — a jelentkezési szándékot azonban április 10-ig kell jelezni Aknay Jánosáénak, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár előadójának. Mint eddig, ez alkalommal is szakmai zsűri értékeli a produkciót, s hasonlóan a kialakult gyakorlathoz, tíz perc áll rendelkezésre a jelentkezőknek, amely idő alatt tetszés szerint, egy vagy több mű tolmácsolására vállalkozhatnak. SZAJTATVA Dicsőség Mintha hájjal ken égetnék az embert. „Ahány külföldi újságot mostanában kezébe vesz az ember, mindegyikben talál egy budapesti híradást. Egy olyan híradást, amely a dicsőségünkre válik: mert arról szól, hogy a kultúrnemze- tek sorában ott vagyunk mi is...” A közeli napokban arról írtam egy szösszenetet, miként vélik némely helyen feleslegesnek, luxusnak, s ha annak nem, de támogatásra semmiképpen sem érdemesnek a zeneoktatást. Kapom azóta az értesítéseket: korántsem csak a zeneoktatásról van szó. Hanem például rangot, nevet szerzett, országosan, sőt külföldön is elismerést aratott művészeti csoportokról, ún. öntevékeny együttesekről is szó van a támogatást elvesztettek, a boldoguljanak, ahogyan tudnak sorsra ítéltek között. Ha egy ilyen eset lenne, azért is nagy kár, hiszen a meglévő értékek pazarlása semmivel sem menthető. Olyan pocsékolása ez szellemi javainknak, amilyenre legutóbb a negyvenes éveft végén került sor, amikor az ipar- testületi stb. együtteseket (kórusokat, tánc- és zenekarokat) eresztették szélnek. Akkor a politikai (ideológiai) gyanakvás, most az anyagiak miatt látszik feleslegesnek az, ami megőrzendő lenne, ami a hagyományoknak az élő kincsestára. % A bevezetőben Idézettek ettől függetlenül persze még igazak. A Magyar Hírlapban olvashatók a sorok, igaz, a lap 1914. január U-i számában. Abból az alkalomból, hogy a Népoperában (a mai Erkel Színházban) néhány hónappal a berlini ősbemutató után előadták a Par- sifalt. Jut eszembe: néhány napja az Erkel Színházat is elő . . . pardon, eladták egy külföldi cégnek. Dicsőségünkre. MOTTO DUKATÁJ K^Cíwian SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET 9 MIKLÓS • DUNAKESZI FŰT • GÖD RÁCKEVE SZIGETSZENT. A főorvos nem akar ígérgetni Igazgatótanács alakult Megtörtént a kinevezés, nem állt meg a munka. A szentendrei központi szakrendelő ajtaján már ott látható az új tábla: Dr. Saly Sándor orvos igazgató. Lapunk február húszadikai számában írtunk arról, hogy új főorvost választanak. Ezzel kapcsolatban a vitatkozók nézeteinek is teret adtunk. A szavazatok aránya Saly főorvos úr javára alakult, akit Szentendrén és a körzetében tizennyolc éve ismer a lakosság nagy része. A többség akaratából lett igazgató, a szülőotthonban kezdte szentendrei pályafutását, s később annak lett a vezetője. Az is maradt az önkormányzattal megkötött egyezség szerint, mert a szakrendelő vezetésével senkit sem akartak négy évnél hosszabb időre megbízni. Aztán újra kiírják a pályázatot. — Milyennek látja azt az egészségügyi ellátó rendszert, amelynek csak Szentendrén, közel tizennyolcezer embert kell szolgálnia? — Nem rosszabbnak és A hit erejét hirdető falak (Hancsovszki János felvételei) Régóta készül, s gyakran úgy tűnt, hogy a következő jeles napot már ott ünnepelheti a gyülekezet, de még mindig akad tennivaló a szigetszentmiklósi református templomban. Karácsonykor gyűltek össze a falak között először a hívek, hogy hirdessék Isten dicsőségét, s most húsvét- kor másodszor telt meg a templom. Már sokkal jobb körülmények között tarthatta meg Villányi Péter lelkipásztor az istentiszteletet, mint Jézus Krisztus születésének napján, hiszen azóta elkészültek a padok, melyek Szabó Pál, szigetszentmiklósi asztalosmester munkáját dicsérik. Igaz, hiányzik még a szószék, az Ür asztala, nincs szőnyeg, fogas, de mégis otthona a templom a gyülekezetnek. Hosszú esztendők reménytelen küzdelme után vághattak bele az építkezésbe a miklósi reformátusok. Sokáig húzódott az engedélyeztetés, akkoriban nem szerettek templomépítésre hatósági „áment” mondani. S mire az meglett, már túl voltunk a gazdagabb érveken, hisz egy ország kóstolgatta a hét szűk esztendő kenyerét. Ennek ellenére magasodtak a falak, felépült a templom. Pedig lassan, igen lassacskán gyűlt a pénz, holott a miklósiak óriási áldozatról tettek tanúbizonyságot. Ahogy Villányi Péter számolja, legalább tizennégy- millióban van eddig az építkezés, s bizony tízmilliót a gyülekezet adott ösz- sze — négy esztendő alatt. Volt, aki háromszázezer forinttal járult hozzá, ezen felül hat család adott százezer forintnál nagyobb ösz- szeget. Igaz, nem az adomány nagysága a meghatározó. Lehet, hogy valaki jómódja révén tudott jelentős összeget áldozni a célra, míg egy idős nyugdíjasnak sokkal nagyobb lemondást jelenthetett megválni ezer forinttól. De ne számolgassunk! Aki adott, mindenki jó szívvel és örömmel adott, s a templom, a gyülekezet lelki gyarapodását szolgálta ezzel. A templomok mindig, mindenütt a gyülekezet erejét, hitbéli erősségét hirdetik. Hiszen csak ott és azok mondanak le földi javakról lelki gazdagodásukért, akikben munkál a hit, remény és szeretet, melyek közül legfontosabb éppen ez utóbbi. S valahol egy tá- . voli országban, ahol tulipánokat lenget a tavaszi . szél, szintén a miklósi gyülekezetre gondolt egy közösség. A hollandiai Appeldorn reformátusai is segítették a miklósiakat készpénzadománnyal, s a napokban érkezett meg egy Philips erősítő mikrofonokkal, hangszórókkal, amely szintén az ő ajándékuk. De a svájci Ober- kuln reformátusai is szívükön viselték a miklósiak lelki épülését, ők is hozzájárultak a templom építéséhez. Ám ennek az összegnek nagy részét, tízmillió forintot a helybéliek adtak össze. Nem is beszélve a rengeteg társadalmi munkáról, ami szintén legalább kétmilliós értéket tesz ki. Sokba kerül manapság a festés, a fuvarozás, az ásás, a földhordás. Ezeket mindmind a gyülekezet tagjai végezték el. A templom áll, s húsvét után pünkösdkor is e falak között ünnepelhetnek a miklósi reformátusok. Ám Villányi Péter szerint valójában nem ez a fontos, hanem az emberek gondolkodásában remélhető vál-' tozásokra kell figyelni. Egy nemzedék nőtt fel úgy, hogy bizonytalanul, tétova léptekkel járta földi útját, s keresi az igazi ösvényt, amely a valódi boldogsághoz vezet. Mostanában egyre több új arc tűnik fel az istentiszteleteken, s remélhetőleg számuk tovább nő. S akkor az utóbbi évtizedekben megnyomorított, megalázott egyház ismét talpra áll, és a hívők büszkén emelhetik fel fejüket. — ler — ia nem jobbnak, mint amilyen az országos átlag- színvonal — válaszolja, majd amikor a programjáról, annak első, legidőszerűbb lépései felől érdeklődöm, észrevehetően tartózkodik a nagy ígéretektől és kinyilatkoztatásoktól. Ezeknek úgysem lehetne ma alapjuk. — Nem tettem extra ígéreteket a szavazás előtt — mondja. Szerintem a mai helyzetben éppen elég az egészségügyet megtartani az eddig elért szinten. Szeretném engedni, hogy a kollégák önállóan dolgozzanak, mivel értik a hivatásukat. Van önfegyelmük, azért orvosotk. Nem szándékozom direkt módon beleavatkozni a dolgaikba. Az a legfontosabb, hogy tőlünk mindig a legjobb érzéssel távozzanak a betegek, akiknek a gyógyítására törekszünk. Egy fontos lépést azonban máris megtett az új szentendrei főorvos. — Ne három ember vezesse ezt az intézményt! Én meg a helyetteseim — mondta ki a szentenciát, s a hetven orvos már az első értekezleten megválasztotta a tizenegy tagú igazgatótanácsot. A fő tartalmi kérdésekben ők döntenek majd, s lesz okuk bőven arra, hogy a közös gondokon együtt meditáljanak. A város népességén kívül a körzet településein még 35-37 ezer- ember egészségére kell vigyázni. Nem csak az övékére, noha az eszköz- és szakemberellátottságot csupán e körülményekhez igazították. Minden évben túlterheli a gyógyítók csapatát a Dunakanyar hatalmas idegenforgalma. Az ügyeleti szolgálat alközpontjai Szentendrén kívül még Pomáz és Tahitótfalu, ahonnét a környező falvakba indulnak a segélykérő hívásra az orvosok. Ha ez a szolgálat szinten marad, azt bizony egy kis pénz birtokában nem lesz majd nehéz meghaladni. Csak elképzelni tudom, milyenek lehetnek azok az IZS típusú, „dobozos” személykocsik, mint a magyar bürokrácia okozatai. Elöl ketten férnek el. A vezető meg az orvos. Hátul pedig rakománynak lenne helye. Ezekkel futnak ki a helyszínre, mert amikor megvehették, személykocsikra nem lehetett költeni, de teherszállítókra igen. Kegyes csalás a jó cél érdekében, amiről egy régi anekdota jut az eszünkbe: Szeszes italt nem számolhatott el reprezentációnak a vállalat igazgatója, csak hűsítőt. Ráírták hát a konyakszámlára, hogy hangulatkeltő, hűsítő ital. A kocsiknál még fontosabb lenne mind a három helyen egy-egy olyan EKG- berendezésre, amely a vizsgálat értékelését is elvégzi, s azonnal látható, hogy infarktus, vagy angina pectoris okozza a beteg tüneteit. Csakhogy ehhez háromszor egymillió forint is kellene, ami nincs. Talán akadnának támogatók, a dolog jelentőségét felismerő tehetős vállalkozók. Ma pusztán ebben lehet bízni. No persze, ezenkívül is volna még itt mit támogatni. Csak példaként sorolja fel az orvos igazgató a sebészeti rektoszkópot, a szülészeti ambioszkópot. Az árak példájaként azt, hogy egy modern szemészeti rendelő felszerelése 85 ezer német márkába kerülne. Azt szóba sem hozza ma a különféle határozathozó fórumokon, hogy tulajdonképpen egy kis kórház kellene Szentendrére, hisz a szülőotthonból egy császármetszés miatt már Budapestre kell küldeni a kismamát, s egyéb kis műtéteket is a fővárosban, javarészt az ORFI-ban végeznek el Szentendre és körzete lakóinak. No de hol van ez ahhoz a tipikus esethez, ami nemrég történt meg. Az ügyeletes gépkocsi vezetőjének a kezében maradt a volán. Tehát a szinten tartás is. nagy teljesítmény lesz, ha sikerül. Kovács T. István Nem volt betörés A bűnözés terjed — a garázdák és rongálok egyetlen települést sem kímélnek. Áporka is megsínylette a betörési hullám terjedését. Az elmúlt évben például öt alkalommal raboltak a faluban. A felvetés, miszerint a tettesek csakis idegenek lehettek, valószínűnek tűnik: az ezer lélekszámú faluban mindenki ismeri a másikat, senkiről sem feltételezhetők e tettek. Sok ellenben a rossz szándékú átutazó, a betörési - szándékkal érkező, így nem véletlen, hogy a bűncselekmények megelőzésére erélyes fellépést sürgetett a falu. A válaszlépés nem maradt el. Mivel önálló körzeti megbízottja egyelőre nincs a községnek — azazhogy lacházai —, így a múlt év decemberében létrehozták az egyesületként működő polgárőrséget. Az eddigi eredmény máris jó reménnyel kecsegtet: igaz, azóta csupán egy szűk fél esztendő telt el, de a betörések megszűntek. — i. — a. dunata.j hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak Vasvári Éva és Kovács '1 István. • Fogadónap: min den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 128-1067.
