Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

1 19UI. siakc: XXXV. ÉVFC ^^fírJa 1991. MÁRCIUS 11, PÉNTEK XXXV. ÉVFOLYAM, 93. SZÁMI Kitüntetési ünnepségek, tábornoki kinevezések k 1848-as forradalomra emlékezik az ország Magyarország az 1848—49- es forradalmat és szabad­ságharcot ünepli. A fővá­rosban és Pest megye tele­pülésein mindenütt fello­bogózták az utcákat, a köz­épületeket. Országszerte tegnap tartották meg az is-v kólái ünnepségeket és meg­emlékezéseket, több vá­rosban máris megkezdőd­tek a vasárnapig tartó ren­dezvények. örvendetes, hogy szerte az országban félreteszik a pártpolitikai, ellentéteket, az emberek együtt örülnek a szabad­ságnak. Március 15-e alkalmából Budapesten központi ün­nepségekre került sor, ki­tüntetéseket adtak át, tisz­teket, tábornokokat léptet­tek elő. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke a Par­lament Nándorfehérvári termében posztumusz ve­zérezredessé léptette elő Bakay Szilárd altáborna­gyot, Kozma Jstván altá­bornagyot, Istóka Dezső vezérőrnagyot, Székely László vezérőrnagyot, Va- riházy Oszkár vezérőrna­gyot. Posztumusz vezérez­redessé nevezte ki Kádár Gyula ezredest, Koszorús Ferenc ezredest, posztu­musz vezérőrnaggyá Bang- ha Ernő ezredest, Csuthy Gyula ezredest. Helyreállí­totta Madarász Ferenc posztumusz vezérőrnagyi A DKV-BAN USY TUDJAK Repülhet & részvényes is Százhalombattán a Du­nai Kőolajipari Vállalatnál már hónapok óta várják, hogy végre megtörténjen az OKGT átszervezése, s a törzsmonstrum széthullásá­val a DKV kőolaj-feldolgo­zó részvénytársaságként működhessen. A különböző átalakulási határidők hallatán Százha­lombattán mindig remény­kednek, hogy testközelben van az önállóság, de eddig még csalódottan kellett tu­domásul venniük: a kijelölt napok elmúltak, a tröszt viszont még mindig áll, A DKV-ban úgy tudják, a három minisztérium — Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok, Ipari és Ke­reskedelmi, Pénzügyi — között még vannak nyitott kérdések az átalakulást il­letően. A huzavona termé­szetesen azt is jelenti, hogy egyelőre az ajánlkozó kül­földi tőkés partnerekkel nem tudnak érdemben tár­gyalni. Ezek ellenére a szakszer­vezet már elkészítette ja­vaslatát, hogyan juthatná­nak a dolgozók is résztu­lajdonhoz. A helyi érdek- védelmi szerv képviselői úgy gondoljálc, hogy a dol­gozók ingyenes és megvá­sárolható részjegyekhez is hozzájussanak. Elképzelé­sük az, a részvény sem je­lentené azt, hogy valakinek bérelt helye lehetne a vál­lalatnál. Egy esetleges lét­számleépítésnél tehát a részvénytulajdonos is utcá­ra kerülhetne. Mint meg­tudtuk, a tulajdonj utashoz való jog kérdéseiben teljes az egyetértés a szakszerve­zet és a gazdasági vezetés között. Nem mondható el ugyan­ez a szociális és jóléti in­tézmények — óvoda, böl­csőde, munkászálló, balato­ni üdülők, Hotel Oktán — sorsát illetően, itt ugyanis a két fél meglehetősen kü­lönböző álláspontot képvi­sel. A gazdasági vezetés szeretné ezeket értékesíte­ni, míg a dolgozók és az érdekképviseleti szervek úgy vélik, a létesítménye­ket az ő munkabérükből is építették, ezért szeretnék, ha ezek valamilyen módon megmaradnának a cég tu­lajdonában. H. É. rendfokozatát. Vezérezre­dessé léptette elő Kéri Kál­mán vezérőrnagyot és Sza­lag Tibor tartalékos vezér­őrnagyot. Az elnök tartalé­kos altábornaggyá nevezte ki Visy Lajos tartalékos ezredest, tartalékos vezér­őrnaggyá Fülöp József tar­talékos ezredest, dr. Mol­nár Károly tartalékos or­vos ezredest és Hátszegi Ot- tóné tartalékos ezredest. A Magyar Honvédség művelődési házában szin­tén kitüntetési ünnepséget tartottak. Tízen kapták meg a Magyar Köztársaság Csillagrendjét, több tisztet ezredessé léptettek elő. A Belügyminisztérium­ban új kitüntetést, a Ma­gyar Köztársaság Emlékére emléktárgyat adták át több nyugalmazott vezérőrnagy­nak és ezredesnek. Ered­ményes munkája elismeré­seként 12 rendőrtisztet lép­tettek elő ezredessé. A Ganz Danubius Rt. vá­ci kőn ténergy árában még mindig a kényszerszabad­ság csendje és a téli fűtés­hiány miatti hideg fogadja a látogatókat. Mohary Ká­roly igazgató úgy fogalma­zott: az idén hozzánk ne­hezen érkezik meg a ta­vasz. Aki a röpke időjárás-je­lentésnek mögöttes értel­met kívánna adni, úgy vélhetné, az igazgató meg­lehetősen pesszimistán te­kint a jövő elé. Pedig erről szó sincs, sőt inkább az el­lenkezője igaz. Mohary Károly ugyanis úgy sum­mázta az elmúlt hetek ese­ményeit, az alagút végén már pislákol egy halvány gyertyafény. A Pest Megyei Bíróság már foglalkozott a cég és a dunaújvárosi adósok ál­tal benyújtott felszámolási kérelemmel. Felkérésére a Szanáló Szervezet már vé­leményezte az ügyet, s úgy döntöttek, nem szanálás, hanem csődeljárás lesz. Az igazgató szerint a felszá­molás már akár két héten belül megkezdődhet, s ak­kor nem lesz akadálya, hogy a külföldi érdeklődők BSÍPOÍitMAl KRÓMMÁ m A Országgyűlés képviselőinek küldöttsége csütörtökön a Kerepesi temetőben megkoszorúzta Perényi Zsigmond- nak, az Országgyűlés 1849-ben kivégzett álelnökének sír­emlékét. 9 A tegnapi kormányszóvivői sajtókonferen­cián az igazságügyminíszter elmondta, hogy a kárpótlási törvényjavaslat „átfésülése” után továbbra is 1949. jú­nius 8-a lesz a kárpótlási ügyek hatályának kezdődá­tuma. 9 Budapesten a Zrínyi Miklós Katonai Akadé­mia tudományos ülésén tiszteletbeli doktorrá avatták Király Béla vezérezredest, országgyűlési képviselőt, aki ezt az alkalmat arra használta fel, hogy 4500 kötete* könyvtárát felajánlja a katonai akadémiának. 9 A sza­bad magyar sajtó napjának előestéjén az MDF kerek- asztal-beszélgetésre hívta meg a hazai sajtó képviselőit, ahol megállapodás született arról, a jövőben rendszeres találkozókat tartanak, melynek fő védnöke az MDF ré­széről Csengey Dénes és Benesik Gábor, a MUOSZ fő­titkára. $ Göncz Árpád- köztársasági elnök a Veszprémi Egyetem és a megyei jogú város önkormányzatának meghívására ünnepi megemlékezést mondott, majd * veszprémi megyeházán együtt ünnepelte a szabad sajtó napját a hírközlő szervek dolgozóival. 48-AS EMLÉKMÚZEUM. — lásd a Pest Vidéki Gép­gyár példáját — megvehes- sék a gyárat. Egyelőre úgy tűnik, a kényszerszabadságon lévő dolgozók is osztják az igaz­gató derűlátását, ugyanis a csapat nem széledt szét, s mint hírlik, a csődeljá­rás befejezéséig megkap­ják a csökkentett fizetésü­ket is. Mohary igazgató úgy bú­csúzott: annyi lesz a kül­földi érdeklődő, hogy válo­gathatnak közülük, meg­rendeléshiánytól és piac­értékesítési gondoktól sem kell tartaniuk, s a konté­nergyárnak újra jól csen­gő neve lesz a szakmában. H. É. Az NDK egykori állam­fője a szovjet fővárosban tartózkodik — közölte csü­törtökön az ADN hírügy­nökséggel az expolitikus ügyvédje. Mint Friedrich Wolf elmondta, Erich Ho­necker „orvosainak taná­csára, gyógykezelés céljá­ból” utazott Moszkvába. Mint Wolf elmondta, megbízójának hollétéről csütörtökön délelőtt érte­sült, amikor mag akarta látogatni Beelilzben a Ho- necker-házaspárt. A szov­jet katonai kórház orvosa közölte vele, hogy az NDK volt államfőjét megromlott egészségi állapota miatt ott orvosi kezelésben része­sítik. A szovjet illetékes állítása szerint a 78 ét>e* Honeckér „nagyon rosszul van”. A Kiskunsági E.‘do­es Fafeldolgozó Gaz­daság Nyíri-crdész- házában Szulyovszky László erdész az 1848—19-es forradalom és szabadságharc még fellelhető írásos és tárgyi emlékeiből múzeumot létesített. Több mint 25 éves gyű.j- tőmunka eredményeként a múzeumban több száz, a szabadságharccal kapcsolatos, illetve kortörténeti emlék látható. Így például a Kossuth Lajos a képviselőház ülé­sen című alkotás is. EU OTT? K öltő fohásza. „Jöjj el, szabadság!" Eljött? Avagy már a költő is gyanús, aki így fohász­kodott? Gyanúsítok és gyanúsítottak nem­zete vottunk-vagyunk-leszünk? Történelmünk te­le az elvetélt szabadságszülések dátumaival. Az emlékezet fényesítette napok mellé mennyi, , de mennyi olyan sorakozik, amikor a kis szabadsá­gokat, az egy embernyi vágyakat feszítették ke­resztre. koneolták fel, avagy törvénytelen törvé­nyekkel mondták ki azokra, tilos! Ma ismét a fé­nyes napok egyikére emlékezünk: 1848. március 15. Az emlékezés mindenkor ürügy, a történelem tükrében a magunk arcát szemléljük riadtan, mi­lyen?! Nem merül fel bennünk az előbbre álló kérdés: arc-e az, ami a tükörben látható? Kétségek kanyargós ösvényein járunk napjaik­ban is, amiként ott botladoztak elődeink vala­mennyien. A történelemben nincsen előzetes bi­zonyosság. Kétség van, küzdelem, áldozathozafcal igaz és/vagy hamis ügyekért, hit a holnapban ... Miként akkor, száznegyvenhárom esztendeje. Mi­ként most, 1991-ben. Azonosságok és különbözősé­gek összevetése, méricskélése közben nem vész-e el a lényeg: eszmék és valóságdarabok szembesí­tése? Történelmünkben a szentek is, a gazembe­rek is a hazát vették a szájukra, a népet emleget­ték megbízójukként, a szabadság zászlaját lobog­tatták toborzúként. Igaz és hamis örök csatája, ez a történelem. Ma sam más a mi perctörténel­münk. Akkor tehát ki-mi az igaz, ki-mi a hamis?! Szavak tengerében küszködünk. Nem furcsa, hogy azoknak a márciusi ifjaknak a leghíresebbje összes műveiben nem a szabadság főnévnek adta az első helyet, hanem az embernek, s a másodikat «színnek?! Sejtett, tudott valamit arról; kivel-mi- vel kezdődik a szabadság, s kiben-miben teljese­dik be? Hová lett (mert nem lelni, hol van!) mai, csendes, békés forradalmunkból az ember, a szív? Nem a nép, nem á tömeg, nem a szavazótábor, nem a párthívek, nem a (sokféle) demokraták, a kisgazdák, a szocialisták, hanem az ember. Az a több milliószor egy, aki felsóhajthat: eljöttél sza­badság...! Hol van az a több milliószor egy, aki a költő szavaival fohászkodhat az eljött szabad­sághoz, „Te szülj nekem rendet!”? Mi a rend? Még előbb: mi a szabadság? József Attilánk fohászához hűvös szavakkal Így kapcsolódiík egy másik szelletnóriás, Sartre: „Az ember az, aki szabadságra választja ki, szabaddá teszi magát.” S akkor mi másokra bíznánk/bízzuk ezt? Egymást taszigátó népbarátokra, mézes sza­vú prófétákra, keresztet, kálváriát kerülő kiskrisz- tusokra? A szabadság nem áttestálható jószág. Érte a harc sem áthárítható. T történelmünknek fényes napja az az ezer- nyolszáznegyvennyolcas március tizenötödi­ke, ám tudjuk, tudnunk kell: volt előtte ti- zennegyedike„ s követte tizenhatodika. A fényes napok ragyogását éppen a körülöttük sorakozó szürkébbek, de semmivel sem kevésbé fontosak adják meg. Ezeknek a szürkébb és szürke napok­nak a serege ad választ arra, mi jött el. s ami, az vajon tényleg a szívek, a lelkek szabadsága, avagy valami más, amit csak annak neveznek, de nem szabadság. Ma a kérdések idejét éljük? A' kérdé­sekét is, de a válaszokét úgyszintén. Mert nem lehet várni a válaszokkal, minden áldott napon meglelendő a felelet, a kérdésre, eljöttél szabadság, szültél/szülsz rendet? A rend: a „nép okos gyü­lekezete”. S az ilyen rend: a szabadság. Mészáros Ottó I Csődeljárás a váci kontéxergyérhm Fény az aSaoút vénén

Next

/
Thumbnails
Contents