Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-06 / 55. szám

Sorozatos diáklázadásokra száwílbalunk A bizalom is kólája (II.) y Az elmúlt években pezsgés indult meg az alternatív S oktatásban. Napjainkban minden ilyen iskolaprogram a I puszta létéért küzd. A humanisztikus kooperatív tanu­i lási (HKT) módszer iskoláiban képesek a gyerekek iin­S álló, kényszer nélküli, feladalvezérclt tanulásra. Most § ügy tűnik: anyagi támogatás híján veszélybe kerül a § módszer. „Csínján kell ám bánni ezekkel a tingli-tangli is­kolákkal — figyelmeztet tanult kollégám, amikor megemlítem a HKT-mód- szert —, mert tudomásul kell venni, hogy bizonyos ismeretanyagért meg kell szenvedni, és az iskolában is rendnek muszáj lenni. Nem lehet csak szórakozni, aztán meg sem olvasni, sem számolni.. Solymáron, a Templom téri iskolában két tanárnő­höz is irányítanak, amikor a humanisztikus osztály iránt érdeklődöm. Ebben az iskolában különben már hetedik éve folyik ilyen módszerrel egy-egy osz­tályban oktatás. Kétkedés után megértőek a többiek. Van, amikor ők javasolják, hogy toljuk össze a padokat és tartsunk meg együtt egy- egy órát. Ma már nem te­kintenek minket tingli- tangli oktatóknak — mond­ja nyomatékkai —, mert mi is ismerjük ezt a kife­jezést és vádat. — És a felső tagozatos kollégák? — Látja, ők már nehezeb­ben merészkednek idegen vizekre. De talán érthető, hiszen őket nagyon kötik a negyvenöt perces órák. Ne­kik ugyancsak rugalmas órakeret kellene. És tudja, nagyon jó érzés, hogy a többletmunkánkat akkor is elismeri az igazgató, ha az alternatív oktatási mód­szerrel nem mindig ért rendszer embertelen, a leg­alapvetőbb emberi jogok sincsenek biztosítva. így például tilos felállni, hát­rafordulni, beszélni... A viselkedési szabályok szin­te gúzsba kötik az életkori sajátosságaik folytán ele­ve mozgékonyabb kisdiá­kokat. Nem csoda — vall­ják sokan —, ha ez az isko­larendszer rengeteg gátlá­sos embert bocsát ki falai közül. Ezzel szemben a HKT-osztályokba járók szülei arról számolnak be, hogy a gyerekek kiegyen­súlyozottak, önállóbbak. De vajon, milyenek a tanulmá­nyi eredményeik' Vészjósló jövőkép A hetven alsó tagozatos osztályban nyolc esztendőn át v'égzett kísérletek sokol­dalú elemzése azt mutatja, — Amikor először szer­veztek tanfolyamot és el­mentem megnézni, nem tet­szett — emlékezik a kezde­tekre az egyik pedagógus, Dallos Andrásáé. — Aztán a saját gyermekemen ke­resztül ismertem föl a mód­szer lényegét, pozitív hatá­sát. Harmadikba járt és se­hogy sem tudott beillesz­kedni az osztályközösség­be. Azt javasolta az igazga­tó. hogy menjen ót egy pár­huzamos osztályba, ahol a kolléganőm a HKT-mód- szer alapján tanított. Több­ször bementem az óráira és úgy döntöttem, járjon hoz­zá a gyerekem. — Milyen változást, mi­féle eredményt tapasztalt a saját gyermeke előmenete­lén? — Érdeklődő lett, gyűj­tőmunkát kezdett végez­ni, kereste a lexikonokból az anyagokat, elvégezte a feladatait, ölömmel ment az iskolába és lettek jó pajtásai. Én is kedvel kap­tam, és részt vettem a há­romnapos felkészítő tanfo­lyamon. Azóta ezzel a mód­szerrel tanítok. Solymáron már nem kí­sérleti oktatás folyik. Az is­kolában gyakorlatban ér­vényesül a módszertani szabadság, a tanároknak jogukban áll a választás. Természetesen, mint min­den ú jat, ezt a módszert is kétkedéssel fogadták a kollégák. Ám most már az iskola igazgatója is elisme­ri az oktatók fáradozását anyagilag és erkölcsileg egyaránt. De vajon nem irigykednek-e a tanártár­sak? — Aki szimpatizál ve­lünk, az kipróbálja a mód­szert — magyarázza a má­sik solymári, HKT-mód- szerrel tanító pedagógus, lllésné K. Judit. — Harma­dik éve tanítok ezzel a módszerrel, és egyre inkább ZSAMBEKON Fölszállt a füst A Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán március 4-én 81 küldött, szavazott az új fő­igazgató személyéről. 60 voksot kapott Hoványi La­jos, az intézmény eddigi megbízott főigazgatója, akit e szavazás után a miniszté­rium jogosult kinevezni. 4 “spffirlqp egyet. Szépen kapunk fi­zetésemelést, de visszük is a gyerekeket kirándulni, múzeumba, várost nézni; nem csak a szoros tan­anyagra támaszkodunk. Sokan el sem hiszik, mennyire megváltozik a gyerekek személyisége. Be­szélgettem a diákokkal a szünetben, s elnéztem visel­kedésüket óra közben: nyo­ma sem volt bennük az is­kolapadban ülőkre oly jel­lemző feszültségnek, ag­resszivitásnak vagy neuro­tikus körömrágásnak. Volt, amikor kicsöngetés után is szívesen bent maradtak, és dolgoztak tovább ... lóm, mit tapasztalt a látogató: az osztályterem üvegajta­ján sorra kukucskáltak be­felé a másik osztályból szü­netre kivezényelt nebulók. Arcukon a „bárcsak én is ... körtetek lehetnék" vágya­kozó kíváncsisága tükröző­dött. Egyikőjük így vála­szolt az újságíró kérdésé­re: . mert odabent a tanító nénit is érdekli, hogy mit csinálnak!" Lehet, hogy ez is a módszer egyik tit­ka? Nemcsak a tanítók és a szülők, hanem a pedagógu­sok körében is gyakorta el­hangzanak olyan vélemé­nyek, hogy a mai iskola­hogy már egy esztendő után is alapvetően megváltozik a gyerekek személyisége, .egymáshoz való viszonya és az osztályok magatartá­sa. A tanulmányi eredmé­nyek egy rövid, átmeneti visszaesés után fokozatosan javulnak. A diákok kapcso­lata az iskolával, a pedagó­gusokkal sokkal jobb lesz. A negyedikes osztályokban a tanítók egy-egy napos továbbképzési távolléte alatt például a csoportok önállóan, teljesítőképessé­gük és felelősségük tudatá­ban, szaktanári segítség nélkül is elvégzik az előre kiadott feladatokat. És akkor éppen erre a humanisztikus módszerre nem lenne a kulturális tár­cának forintja? Benda Jó­zsef búcsúzóul igen vész­jóslóan fogalmaz: „... a legégetőbb feladat az isko­la humanizálása lenne. Ha ez nem történik meg, egy éven belül sorozatos diák­lázadásokra lehet számíta­ni." Az újságíró megpró­bálja nyugtatgatni: most dolgozzák ki az új nemzeti alaptantervet, szűk szakmai körökben is megindultak az innovációs elképzelések. De az is tény, hogy az or­szág demokratikus fejlődé­séhez csak olyan iskolák járulhatnak hozzá, amelyek tevékenységét hasonló sza­bályok működtetik. S egy demokratikusan nevelt ge­neráció csodákat művel­het ... Deák Attila Állatorvosi lé Olvasva a Pest Megyei Hírlap Állatorvosi ló cím­mel január 23-án megje­lent glosszáját, az abban foglaltakat — csak kiegé­szítésekkel lehet elfogadni. Ugyanis a szabad állator­vos-választás csak olyan állatbetegségek kezelésekor lehetséges, amikor hatósági beavatkozásra nincs szük­ség. Így például, ha ne adj’ isten, sertéspestis lép fel. Ez a betegség olyan, hogy gyógykezelés során nincs gyors gyógyulás- — de elő­fordul, hogy gyorsan elhull egy-két állat, a többi meg életben marad. A tapaszta­latok alapján a gazda hív egy másik, majd egy har­madik állatorvost — hiszen joga van hozzá, szabadon választhat. A betegség az idők során csak fennáll, az állatok nem gyógyulnak. A kihívott magánorvos nem ismeri az előzményeket, nincs diagnózisa, az állo­mány a fertőzés forrásává válhat az egész községben. Ha az illetékes hatósági orvos látja el az állományt? Kötelessége a huzamosabb megfigyelés, vizsgálat, a kórlefolyás nyomon köve­tése, a kiegészítő laborató­riumi vizsgálatok eredmé­nyében a biztos kórisme, majd betegség elfojtása. Ezt az eljárást az úgy­nevezett állategészségi sza­bályzat pontosan előírja. A példa valamennyi fertőző állatbetegségre vonatkozik. A szabad orvosválasztás az említettek miatt csak olyan állatoknál jöhet számítás­ba, melyeknél hasonló jár­ványügyi, állategészség- rendészeti problémák nem merülhetnek fel. Ilyen ál­latfajta a gazdasági állatok között gyakorlatilag nincs. Még a kutyák-macskák bi­zonyos betegségeinél — például veszettségnél — is a lakosság érdeke, hogy a be­teg húsevőket hatósági or­vos vizsgálja, gyógykezelje, aki a terület viszonyait, oltási helyzetét ismeri. Ezen a ponton az állat­egészségügy és a közegész­ségügy szorosan kapcsoló­dik. Emiatt az ilyen jellegű ellátás magánkézbe adása kétséges. Talán a lakásban tartott kisállatok: mada­rak, fehér egerek, halak azok, amelyeket nyugodt szívvel lehet bárkivel gyó- gyíttatni. Nem irigység az, ha az állatkezeléseket az illetékes hatósági állatorvos végzi! Ez a munka nemcsak gyó­gyító, hanem járványmeg- elűző, -felszámoló tevé­kenység is. S ebben a hely­zetben az állatorvos nem alkalmazottja a gazdának! Végül az állattartási ked­vet nem a szabad állator­vos-választás hiánya befo­lyásolja, hanem egyéb, a glosszában nem említett gazdasági tényezők. Dr. —o. —d. egy a lódoktorok közül Fagyára a taraiéba A békés átmenetről hal­lok unos-untalan — miköz­ben a letűnt rendszer vélt s magukat átmentett káde­rei és azok csemetéi már odáig merészkednek, hogy a társadalom perifériájára sodródott több millió be­csületes magyar embernek a szemébe nevetnek. Fel­bátorodnak, s azt mondo­gatják: „Miért kellett nek­tek köztársaság? Hát most itt van. Ettől jobb volt még a Kádár-rendszer is ...” A kormány vagy nem él a nép között, vagy nem akarja tudomásul ven­ni, hogy a türelem már régen elfogyott, hogy az éh- tég, a teljes elszegényedés nagy úr. Látva az 1991. évi költségvetést és annak minden hátrányát — fel- borzolódnak a kedélyek. Hiszen már több mint négy évtizede azt halljuk, ezután majd jobb lesz, csak még ezt bírjuk ki. Mit ígér s mit vet nekünk a gazdag Nyugat? Azt, amit az 1956- os forradalom alatt adott. Biztatásokat és uszításokat. Uszításra nincs szükség, ha a kormány és a t. hon­atyák — kik a bizalmunk­ból kerültek jelenlegi posztjukra — ezek után is úgy viszonyulnak a volt politikai üldözöttekhez, mint eddig. Így a volt ül­dözöttek és elszegényedett hozzátartozóik kénytelenek önmaguk ügyük bírái lenni. A kamatadó? Negyven év szolgálati idővel, diplomá­val, 8 ezer forintos nyug­díjból tartom el magam s családom. Mivel lassan fi­zetés- és megélhetésképte­lenné váltam, a kamatadót nem fogom fizetni. Ha más megoldás nincs, s életemből még kitelik: hát leülöm. Kádár János az 1956-os forradalomban való tevé­keny részvételem miatt már hozzászoktatott a bör­tön elviseléséhez. Ezt a dol­got a mai kormány havi ezer forint nyugdíjemelés­sel honorálta. A kormány nagylelkűen megbocsátott a volt rend­szer alaposan meggazdago­dott kádereinek, de erre a néptől nem kapott felha­talmazást. Tehát a nagyta­karítás még várat magára. És minél nagyobb lesz az elkeseredés, annál na­gyobb lesz a nagytakarítás is. Nem állunk már messze a Rákosi-rendszerben al­kalmazott padláslesöprés- től. (Részletek egy nagyon hosszú olvasói levélből, amelyet csak azért kellett kurtítani, hogy mások vé­leményének is jusson hely.) Solymári Ferenc Gödöllő kalap alatt ? Szerintem a képviselő urak és hölgyek igazság­talanul bántak velünk, öz­vegy nyugdíjasokkal. Egy kalap alá vettek bennünket az özvegyi nyugdíj megálla­pításánál. Egyformán 6 ezer 410 forintról 7 ezer 610-re emelték, függetlenül a munkában töltött évektől. Nem tudom, miért gondol­ták úgy, hogy nekünk nem számítanak az évek? Jóma­gam 1989-ben 55 évesen, 38 éves munkaviszony után mentem nyugdíjba, 5 ezer 400 forinttal. A rendelet szerint 1296 forintot kellett volna kapnom emelésként, ezzel szemben csak 1200 illet meg, mert özvegy va­gyok. Egységesen egy kalap alá vették az özvegyeket, 7 ezer 610 forintot szavaztak meg nekik. Pedig a rende­let úgy szól, ha a saját jogú nyugdíjam meghaladja a 7610 forintot, akkor a szá­momra kedvezőbb összeg folyósítása illet meg. De a valóságban ez még véletle­nül sincs így! Mert ha va­laki tíz vagy húsz évet dol­gozott, akkor is az említett összeget kapja meg. Megint azok jártak jól, akik keve­set dolgoztak, mert ugyan­annyit kapnak, mint a hosz- szú munkaviszonnyal ren­delkezők! . Nem tudom megérteni, milyen elvek alapján dön­töttek a tisztelt képviselő urak, s hölgyek. Pedig ha nem a jogászi, a közgazdá- szi, az orvosi gondolkodásu­kat veszik elő, hanem az egyszerű, józan paraszti észre hallgatnak, rájöhettek volna, hogy többet kell emelniük az özvegyeknek, hiszen egy nyugdíjból, 6-7 ezer forintból kell fizetni az igencsak megemelt rezsit, s még élni is. Persze erről a tisztelt képviselők mit sem tudnak, hiszen a mi nyug­díjunk tíz-tizenkétszeresét kapják fizetésként. Így az­tán a helyzetünkről csak beszélnek — de meg nem értik! özv. Kulcsár Jánosné Nagymaros Tisza cipőben ? A gödöllői Skála Áru­házban 1990. szeptember 11-én vásároltunk tizenhét hónapos gyermekünknek egy pár, a Tisza Cipőgyár által készített, magas szárú cipőt 580 forintért. S nem a szekrényben vagy vitrin­ben tartottuk a cipőt., ha­nem c setlö-botló lábára húztuk. Így aztán a felső bőr meghorzsolódott, majd a talpa is kezdett elválni felsőrészétől. Mivel hat hó­napon belül teljesen tönk­rement a drága cipő, vissza- vittük. Gondolván, nem lesz akadálya a cserének. Az első meglepetés a pénztárnál ért: a hölgy aka­dékoskodott, lejárt a száva- tossági idő. A vezető is el­utasította a reklamációnkat, mondván, „igen használt ez a bizonyos cipő”! Így asián ilyennel már nem tud el­számolni a gyár felé, nem fogadják tőle el. Kérdezem: miért nem vi­lágosítják fel az embert vá­sárláskor, hogy a cipőre vi­gyázni kell, koptatni nem szabad? Különösen nem egy tizenhét hónapos fiú­gyereknek. S úgy látszik, a monopolhelyzetben lévő Ti­sza Cipőgyár fittyet hány a vásárlókra. Pedig las­san elfogyunk mi, „felhasz­nálók”, hiszen hovatovább megfizethetetlenek a cipő­árak. Lassan már egy láb­belire sem fog telni még télvíz idején sem. S akkor mi lesz a Tisza Cipőgyár szlogenjével — dolgozóiról nem is szólva — mely imi­gyen szól: Minden időben, Tisza cipőben? Tekintettel lehetnének arra is, amikor az „ezt visszaveszem, amazt nem” játékot játsszák, hogy az ember nem tud minden hónapban közel hatszáz fo­rintot kidobni egy pár gyer­mekcipőre! Pecsovszky Zoltán Gödöllő ilf mesifi keresztek Az útmenti keresztek, szoborszentek a vallásos ember biztonságát, életere­jét, örömét szolgálták. Ezeknek a szakrális emlék­helyeknek történeti múlt­juk van. Bármennyire is pusztultak — minden idő­ben akadt látogatójuk. Az utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint a keresztek, kőszobrok lábainál elhelye­zett virágcsokrok, ágakból összeállított bokréták. A budai erdő szélén állt egy Szent Antal-szobor, igaz, nem volt művészeti szem­pontból kiemelkedő alkotás, de sokan felkeresték. S fel­keresik még ma is, pedig már csak a magasított kő­talp áll kerítés mögött, mert a szobor szétmállott. A kőtalp még ellenáll az idő vasfogának, s arra vár: egyszer újra Szent Antal- szobrot emelhet magasba a természetkedvelők, az erdőt járók örömére. Padányi Lajos Budakeszi

Next

/
Thumbnails
Contents