Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-05 / 54. szám

D U HAJ ÁJ SZÉNI ENDRE1-SZ1GET • CSEPEL-SZIGET « DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­MIKLÓS • FÓT • GOD Szociális és gazdasági szempontok Eladni vagy gazdálkodni? A toliforgatónak alig le­het nagyobb bosszúsága, mint amikor az éjszakába nyúló önkormányzati ülésen végighallgatott több órás viia után nem születik dön­tés. Mit lehet megírni, az olvasó elé tárni, ha a vá­rosatyák és -anyák semmi­ről sem határoztak, ha leg­följebb abban tudlak meg­egyezni, hogy semmiben sem egyezik a véleményük. Persze vannak kivételek. Ilyen volt a szigetszentmik- lósi képviselő-testület leg­utóbbi ülése, amelyen hosz- szú órákon át vitatkoztak arról; eladják-e a volt ta­nácsi, most már önkor­mányzati bér-, illetve szol­gálati lakásokat. Egymás­nak teljesen ellentmondó vélemények kaptak hangot, mégis végig úgy tűnt, min­denkinek igaza van. A ta­nácsi bérlakások eladását még évekkel ezelőtt az elő­ző tanácstestület kezdte el. A József Attila-lakótelep az ötvenes-hatvanas évek­ben a Csepel Autógyár dolgozói számára épült. El­ső lakói ingyen, mintegy jó munkájuk jutalmaként kapták a két szoba komfor­tos otthonokat. A lakások kezelője már jó ideje a vá­ros költségvetési üzeme volt. Amikor elodázhatat­lanná vált az épületek fel­újítása, a megyei tanács ál­tal biztosított milliókból a kezelő vállalat végezte el néhány épületben a teljes tatarozást. A lakóknak ez egyetlen fillérjébe sem ke­rült, a munkálatok idejére közpénzen fizetett szállítók költöztették át a bérlőket összkomfortos átmeneti la­kásokba. Ebben az időben már nem épültek szociális bérlakások, a szemközti, Munkásőr úti lakótelep OTP-lakásainak tulajdono­sai nem titkolt rosszallással figyelték, mint hordja te­nyerén a tanács amazokat. S még nagyobb volt az ellenőrzés a falusi részen élőkben, mivel nekik első pillanattól — joggal — volt szálka a szemükben mind­két lakótelep, ahol jó utak, aszfaltozott járdák és teljes közműhálózat van, míg a családi házas részeken még ma is vendégmarasztaló a sár, és vezetékes vizet is csak a közelmúltban kap­tak — önerőből. Ezek az nézetek a kép­viselő-testület vitájában is kikristályosodtak. Sokan nem tartották igazságosnak, hogy potom pénzért hullik az ölükbe a lakótelepieknek az az otthon, amiért nem fizettek. Ugyanakkor azt is Várják a moratórium feloldását Nagy tervek Ráckevén Alig kétszázötven család otthonába jut el a ráckevei kábeltévé adása, mégis — úgy tűnik — a stúdió mun­katársai egyre inkább poli­tikacsinálókká válnak a városban. Hiszen némelyik műsoruk — például, amely­ben dr. Vona Ferenc, má­sodik ciklusában járó par­lamenti képviselő arról nyi­latkozott, mennyire üldözte, akadályozta megválasztását az MSZMP — hatalmas vi­harokat kavart, hetekig be­szédtéma volt a városban. Tehát az érdeklődés és az igény megvan a helyi televízióprogramra, ám a fejlesztés akadálya a ká­belhálózat hiánya. Ugyan­ezekkel a gondokkal küzd a távközlés is. Van új crossbarközpont, ám nincs kábelhálózat. Ésszerűnek látszik az ötlet, hogy a te­lefonvezetékkel egy időben építsék ki a televízió jelé­nek továbbítására alkalmas rendszert. Ám a ráckeveiek ennél is nagyobbat gondol­tak: frekvenciát kértek, hogy 10 kilométeres körzet­ben sugározhassák műsoru­kat, nem kábelen, hanem az éterben. A kábeltévé­egyesület azon ötvenhat társaság között van, ame­lyek frekvenciaigénnyel él­tek, s amelyeket most tét lenségre késztet a parla­ment által elrendelt frek­venciamoratórium. Hogy mit akarnak a rác­keveiek a moratórium fel­oldása után? Egy kereske­delmi televíziót, amely 35 ezer állandó lakos és 20 ezer üdülő számára sugá­rozna saját műsort és egy szatelitprogramot is. Ennyi néző esetén már komoly cégeknek is megérné hir­detni a ráckevei televízió­ban, vagy esetleg részvény- társasági tagságot vállalni. Amíg a frekvenciamora­tóriumot feloldják, az egye­sület csendben készül a nagy ugrásra, tanfolyamra küldték a majdani stábot. emká bh Mozi bh Dunakeszi. Rákóczi: Márc. 8-án 6 és 8 órakor: A bal lábam (szín. ír film), 9—10-én 6 és 8 órakor: Tűz, jég és dinamit (szín. német kalandfilm), 13—14-én 6 és 8 órakor: A tél foglyai (szín. mb. am. krimi). Szentendre. Dunakorzó: Márc.: 8-án 5 és 7 órakor: Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag (szín. mb. am. kalandfilm), 9—10-én 5 és 7 órakor: Élve vagy halva (szín. mb. am. wes­tern). Szigetszentmiklós. Kos­suth: Márc. 8-án 6 órakor: Rendőrakadémia 5. (szín. mb. am. vígjáték), 8-án 8 órakor: A bosszú börtöné­ben (szín. mb. am. akció). 9-én 6 és 8 órakor, 10-én 6 órakor: Selyemgubó (szín. mb. am. vígjáték), 11-én 6 és 8 órakor, 12-én 6 órakor: Warlock (szín. mb. am. fan­tasztikus kalandfilm). el kellett ismerni, hogy a lakások eladását megtiltani igazságtalan lenne, hiszen a folyamat már elkezdő­dött, s már maga az a tény is, hogy az első épületek el­idegenítése óta mennyit emelkedtek a lakásárak, hátrányos helyzetbe hozza a lakótelepiek egy részét. El kell adni a lakáso­kat, mert a lakbér csupán a fenntartásra elég, a fel­újításra nem — érveltek a kérdést gazdasági oldalról vizsgálók, hozzátéve — ma már csak városi pénzből le­hetne felújítani a lerob­bant, harmincéves épülete­ket, s a kassza üres. Mi lesz a legelesettebbek­kel, ha minden lakást elad az önkormányzat? Hová forduljanak fedélért a nagycsaládosok, a kiskere­setű, első lakásra váró fia­talok? — firtatták a szociá­lis bizottság tagjai. Volt, aki azzal érvelt, igazságta­lan a felújítás terheit a la­kókra hárítani, előbb tata­rozni kellene a házakat. Személyeskedésektől sem mentes vitát váltott ki az, hogy eladják-e a bentla­kóknak a szolgálati lakáso­kat? Az az orvos, aki tíz éve tapossa a sarat Mikló­son, megérdemelne ennyit — érvelt az egyik tábor. A sáros utcákban lakó, min­dent a maguk erejéből megteremtő őslakosoknak bezzeg semmi sem jár? — replikázott a másik oldal. A késő estébe nyúló vita végén csupán abban szüle­tett döntés, hogy a lakóte­lepi bérlakások eladását engedélyezi az önkormány­zat, de a lakásgazdálkodás kérdését hamarosan ismét napirendre tűzik. * M. K. DÉLEGYHÁZA Közmeghallgatás Közmeghallgatást tarta­nak március 6-án, szerdán délután 3 és 5 óra között a délegyházi polgármesteri hivatalban. A település pol­gárai fontos témában te­hetnek javaslatokat ez al­kalommal; a költségvetési tervezetet véleményezhe­tik. A község vezetői arról várnak észrevételeket, hogy milyen irányban történje­nek fejlesztések; a szolgál­tatásokat, az oktatást, avagy a környezetvédelmet helyezze-e az önkormányzat a megoldandó feladatok előterébe? A helyi adók bevezetéséről is szó lesz — e témában is fontos a la­kosság véleménye. A közmeghallgatást kö­vetően délután öt órától — nyilvános — képviselő-tes­tületi ülést terveznek, amelynek napirendje a költségvetési terv megvi­tatása, illetve elfogadása lesz. A képviselő tájékoztatója Egyebek mellett a kár­pótlási törvénytervezetről beszél március 6-án, szer­dán 18 órától Kuncze Gá­bor országgyűlési képviselő Szigetszentmiklóson a váro­si könyvtár színháztermé­ben, azon a találkozón, amelyet választóinak szer­vez. Iskolatárlat Vasárnap délután a du­nakeszi Radnóti Miklós Gimnáziumban megnyílt Báli Péter festőművész ki­állítása. A tárlatot március 8-ig naponta 8—15 óra kö­zött tekintheti meg az ér­deklődő közönség. Délegyháza Eboltás A délegyházi községháza udvarán március 27-én reggel 8 és déli 12 óra kö­zött eboltás lesz. Másnap a távolabb lakók számára újra megszervezik az ak­ciót, az érdekeltek a Galla- tanya gyümölcstároló he­lyiségébe vihetik kutyáikat. A március 28-i oltás ugyan­csak 8-tól 12 óráig tart. Talpon maradt a Kék Duna Küzdelmes év után Lehet, hogy e sorok írójának jelent ez újat, de termelőszö­vetkezeti közgyűlésen eddig még nem tapasztalta, hogy a Himnusz éneklésével, a Szó­zat elhangzásával fejeződne be egy ilyen tanácskozás. Máskor talán bosszankodna is, hogy túlzásba viszik nemzeti éne­keinket, s e gyakoriság gyen­gíti ünnepélyességüket, érzel­mi hatásukat. Ám itt, a ta- hitótfalui művelődési ház nagy­termében mégis megmozgat­ta a lelkeket az akkordok fel­hangzása. Érthető. Nehéz napjainkban szo­kott ez igy lenni. Most pe­dig nehéz éveket élünk. Mint ahogy Mosondi Dénes elnök is azt hangoztatta be­számolója kezdetén: — Ne­héz, küzdelmes évet zár­tunk. Bánhegyi Rezsőné fő­könyvelő pedig így össze­gezte a mérleg végeredmé­nyét: — Hála istennek, talpon vagyunk. A riporternek volt sze­rencséje együttérzéssel és megértéssel figyelnie a Kék Duna Szakszövetkezet tag­jainak múlt évi küzdelmeit. Ott járt a földeken, beszél­hetett a szamócaültetvé­nyek gazdáival, tanúja le­hetett az árak fölötti al­kudozásoknak. A költségek nőttön nőttek az elmúlt években, de a termék ára maradt, s az a veszély vár a termelőkre, hogy marad az idén is. Vagyis egyre kisebb a haszon. Pedig a gyárakban is fokozódik a bizonytalanság. Az embe­reknek az a része is haza kényszerülhet, aki eddig csak mellékkeresetnek szánta a földművelést. Ezért kell keresni az új utakat, az új partnereket, a szá­zadvég modern követelmé­nyeihez igazodó termelési módokat. Szó esett erről is a részközgyűlésen. Ezt épp maga mondja ? A szavaknak kevésbé hisznek — Kicsoda ön és mi a foglalkozása? — Előadóművész vagyok. — No és mit ad elő? — Verset mondok. — Ezt értjük, de miből él? Sellei Zoltán előadómű­vész egy külföldi szereplé­se alkalmával bonyolódott ebbe a beszélgetésbe. A ha­táron túl élők alig akar­ták elhinni, hogy nálunk ebből is meg lehet élni. Sellei Zoltánnak, aki or­szág-világ járó kőrútjain ezreket, de főleg az ifjúsá­got gyönyörködteti nyel­vünk szépségében, feltét­lenül. A költői érzések köz­vetítéséhez is ihlet és nagy tehetség kell, az a talaj, melyen a gondolat megter­mett. A színpadi sikerek és a rendhagyó órák után mindig Dunakeszire, az ott­hon légkörébe vezet a mű­vész útja. — Aki ilyen életformát él, lehet-e lokálpatrióta? — kérdeztük tőle a legutóbbi. beszélgetésünk alkalmával. — Dunakeszinek többfé­le vonzása van — mondta. — Az egyik a Duna. A par­ti sáv szinte az egész re­pertoárom szülőhelye. Több­ségét ugyanis ott sétálgat­va tanultam - meg. Hozzá­nőtt a versekhez a nagy fo­lyó képe, a táj, a dunake­szi rög, a talaj. Egy kicsit ebből nőtt ki az én költőket tolmácsoló vénám. Ez szá­momra genezist jelent. Mű­fajom, belső világom forrá­sát. A város jelenti nekem a pihentető visszavonulás lehetőségét. Itt él néhány olyan barátom, aki gyer­mekkoromtól kezdve isme­ri az életemet. Kölcsönö­sen figyelemmel követjük sorsunk mozzanatait. Mi vagyunk egymás élő lexi- konai. Ha valamelyikünk meghal, senki sem tud majd rólam annyit, mini mondjuk, ő. — Amiről most beszél, abban egy kis költészetet érzek. — Ki tudja? Ámbár az a tapasztalatom vagy sejté­sem, hogy azért van létjo­gosultsága az én én műfa­jomnak, mert hozzá tud tenni valamit az eredeti művekhez. Ilyen értelem­ben alkotás is. Az interpre­táló, bár szerényen, de osz­tozik némileg a költői te­remtésben. —- ön válahonnét idete­lepült, vagy helybeli szüle­tésű? — Az Óceán Konzerv­gyár mögött, a volt Bercsé­nyi utcában születtem. Édesanyám, aki 89 éves, most mutatta meg azt a házat nekem, — A város művelődési ankétjén találkoztunk. Sok ötlet hangzott el, de az el­múlt évtizedekben sok hiábavaló értekezlet is le­zajlott. Ez utóbbitól remél valamit? — A szavakban kevésbé bízom, de remélek. Kell a lehetőség, mindenki tehes­sen a lakóhelyéért valamit. — Éppen a szép szó mes­tere ne bízna? — A tettekben hiszek. Nem a puszta ígéretekben. Az ember lelkére ható sza­vakban bízom. A magam eszközeivel én azt tehettem, hogy minden iskolában vál­laltam egy rendhagyó iro­dalomórát. — Csak úgy, gázsi nél­kül? — Természetesen. Két is­kolával máris megállapod­tunk, hogy mikor tartjuk. Mindenki a saját lehetősé­gei szerint cselekedjék. K. T. I. gáló túlélési programról, a fellendülésre való várako­zásról, a tagok vagyonának megőrzéséről lehet beszél­ni. Ismeretes, hogy a szak- szövetkezet tagjai jórészt külön művelik a parcellá­kat, csak a földek egy ré­sze kerül nagy táblákba, de ezt a formát szeretnék az emberek megtartani a jövőnek. A Szentendrei-szigeten gazdálkodó szövetkezet minden községben külön- külön, mondhatni jó vita­szellemben tette mérlegre 1990 eredményeit. A meghatározó tényezők közül nem felejtette ki az elnök azt sem, hogy ha már meghozták volna a földtör­vényt a Parlamentben, ha lenne már szövetkezeti tör­vény, akkor talán határo­zottabb lehetett volna a gazdálkodás, határozottabb lenne az idei év kezdése. Így azonban még mindig csak a tagság érdekét szol­Szó esett a részközgyű­lésen sok-sok millió fo­rintról, melyeket jegyezget- ve eleinte, a nagy pénzfor­galom, a sok tétel hallatán erős anyagi biztonságra le­hetett gondolni. A részle­tek után azonban a vég­eredmény vált meghatáro­zóvá. Egy millió 82 ezer fo­rint a szövetkezet tiszta nyeresége. Más kérdés, mekkora pénzforgalmat kellett en­nek érdekében elérni. Egyetlen példa; nem keve­sebbet, mint 51 millió fo­rint adót fizetett 1990-ben ez az alig 800 tagot szám­láló szakszövetkezet. Köz­gazdász legyen a talpán, aki a dunai sziget horda- lékos talaján, a drága energia- és egyéb ipari árak mellett ki tudja találni, mi kell ehhez. Élni kellett a területen lévő sóderbánya gazdasági lehetőségeivel. Egy másik üzemág kutyatápot készít és vetőmagot kínál a piac­nak. A korábban nagy hasznot hozó húsüzem pár éve sok fejtörést okoz a veszteségeivel. A vendég­látást érzékenyen érintette a privatizáció. A műanyag flakonokat gyártó üzem veszteségeihez még az olyan etikátlan vezetői magatar­tás is hozzájárult, mint az, hogy aki távozott a közös gazdaság kötelékéből, az el­csalta a korábban itt je­lentkező megrendelőket. Más üzemágak, mint pél­dául a szolgáltatóipar, helyre billentették a mér­leget. Ezek közül még a szentendrei HÉV-szerelvé­nyeket takarító csoportok is működtek. A szövetkezet kői tségei érthető módon, 31 százalékkal voltak ma­gasabbak az előző évinél. Erre az évre 35 millió fo­rint árbevételt tervez a szövetkezet, amivel 2 mil­lió forint nyereséget érhet el. Erről és a földek jövő­jéről sok hozzászólást hall­hattunk. — Drága az ön­tözési díj — mondták az emberek. — A gyomirtás sem olcsó. — Elhagyhatjuk, de akkor ismét elő kell venni a kapát — válaszol­ták az érintettek. Más azt tette szóvá: — Minden év­ben azonos helyen mérik ki a kukoricaföldet, ezért alacsony a termés. A szak­mai vélemény szerint a modern földművelés mel­lett ez lehetséges. Lezártak egy évet, újat kezdtek Ta-. hitótfalun. Kovács T. István Hibaigazítás Lapunk március 4-én, hét­főn megjelent számában Fa­lugyűlés címmel — nyomdai hibából — téves információ je­lent meg. A szigetszentmár- toni önkormányzat képviselő­testülete által összehívott fa­lugyűlés és közmeghallgatás — a leírtakkal ellentétben — feb­ruár 25-én volt. A korrektori tévedésért szíves elnézést ké­rünk kedves olvasóinktól. DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin, £ Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. ® Fogadónap: min den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. vili., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1067.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents