Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-05 / 54. szám

Nem kellenek a vemhes üszők Haldokló üzemágak Túró lesz belőle DA^S! K^cMan MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZumuüioN de kutatják — éppen bolt­hálózatuk révén — az eredményesebb belföldi termékforgalmazási módo­zatokat. RÁFIZETÉSES A TARTÁSUK A bugyi Tessedik Sámuel Tsz elmúlt évi mérlegében 11 milliós nyereség szere­pel, i mintegy jelezve azt, hogy az aszálykárok ellené­re képesek voltak pluszbe­vételekre szert tenni. Szat­mári Gyula, a szövetkezet elnöke szerint még idén megérzik majd a tavalyi aszály pusztítását, a 25 milliós termeléskiesést. A közös ötezer hektáron gazdálkodik. A közel négy­ezer hektárnyi szántón a búza, az őszi árpa játssza a kiemelkedő szerepet. Más­fél ezer hektáron zöldell a gabonánakvaló. Az állatte­nyésztési ágazat éveken át jól megélt a vemhes üszők tartásából, illetve eladá­sából. Jelenleg közel 700 darab várja, hogy vissza­kerüljön azokba a gazda­ságokba, ahonnan borjú­ként a bugyi tsz-be ke­rült. A közös gazdaságok­nak azonban nincs szüksé­gük ezekre a vemhes üszőkre, így azok tartása csupa ráfizetés. Mintegy száz vemhes üsző ráadásul már elles előtt áll. A szarvasmarhák mellett juh­tenyésztéssel is próbálkoz­nak a tsz-nél, váltakozó si­kerrel. MINIMÁLIS FÖLDIGÉNYLÉS Szinte reménytelen hely­zetbe kerültek a tsz ipari melléküzemágai. Műanyag-, vas- és papíripari megren­deléseik szinte alig van­nak, s így 300 munkás jö­vője válhat egyik napról a másikra bizonytalanná. A földigénylés Bugyiban egészen minimális. Eddig mindössze ketten igényel­tek együttesen 12 hektár­nyi szántóföldet. Informá­cióink szerint 150-200 hek­tárnál nem lesz nagyobb a jövőben kiosztásra kerülő földterület. Gy. L. Csipkét vernek lyukkártyával A klöpli lehet még ekrü is Szerényen húzódik meg az M5-ÖS autópálya tövében Magyarország — hozzáér­tők szerint Közép-Európa — egyetlen csipkeverő üze­me. Azt gondolnánk, hogy megvételéért sorba állnak a tőkések, és hogy az itt dolgozók nem tudnak mit kezdeni átlagon felüli fize­tésükkel. Mindkét feltétele­zés téves. A kis csipkeverő üzem tulajdonviszonya kö­rül nincsenek viharok. Mint korábban, most is a hernádi Március 15. Tsz melléküzemága, s a fizeté­sek is inkább megfontolt, takarékos életre nevelik a dolgozókat. Egy csipkeverő­nő átlagban bruttó 10-11 ezer forintot tud megkeres- i. A tömegközlekedés elke­rüli ezt a területet. A kö­zelben lakó asszonyok bi­ciklivel (vagy gyalog) jár­nak dolgozni, a távolabb lakókat saját busszal utaz­tatják. Az első ránézésre múlt századinak tűnő gépek ak­kora zajt csapnak, hogy nem értjük egymás szavát. Kétféle védőeszköz között választhatnak. A fülvédő tok éppen olyan, mint egy fejhallgató, de hangszóró helyett szivacs van benne. A svéd vatta egyszerűbb, általában ezt részesítik előnyben. Űj, csöndesebb gépekre egyelőre nincs pénze a tsz-nek. Nem lenne gazdaságos — mondja a műszaki vezető —, mert tízszázalékos kapacitásnö­vekedést jelentene, ami nincs arányban az árukkal. Én, mint laikus, a régi gépek tempóját is gyorsnak találom. A körben elhe­lyezkedő orsókról középre futó szálak koreográfiáját egy lyukkártya vezérli — kevesen tudják elkészíteni. Közéjük tartozik Ulicska András műszaki vezető. Később megtudom, első­sorban úgynevezett klöpli- csipkét és függönyt gyár­tanak, de foglalkoznak kö­tözött sonkához való háló készítésével is. A csipke alapanyaga 100 százalékos pamut. Fehér, ekrü (nyers) és fekete színben készül. Egyelőre annyi a munká­juk, hogy nem kívánnak nagyobb reklámhadjáratot indítani, a klasszikus divat kedvelői így is megtalál­ják őket. cr—ed Óesáu és Alsénémedibeu 8 *0£írl A népszerű Dabas-tej mellett a készterméknek számító túrót és vajat is a dabasi tej­üzemben készítik. Amikor a piac kevesebb tejet igényel, a „maradékot” feldolgozzák. Képünk a túrókészíiő üzemben készült (Vimola Károly felvétele) Pest megye legismertebb közös gazdaságainak egyike a hernádi Március 15. Ter­melőszövetkezet. Az elmúlt év eredményeiről számot adó küldöttgyűlésen Cser­háti Pál, a szövetkezet el­nöke beszámolhatott arról, hogy több mint 25 millió forintos nyereséget értek el, s emellett 3,5 milliárdos ár­bevételt tudhatnak maguk mögött. A hernádiak élel­miszer-feldolgozó üzemük, valamint csirkeexportjuk mellett jelentős sertésfel­dolgozó kapacitással ren­delkeznek. PR0MLÉMÁK HOSSZÚ SORA Tavaly a Szovjetunióba és Lengyelországba expor­táltak sertést. Figyelemre méltó, hogy a telített nem­zetközi piacon közel 4 mil­lió dolláros forgalmat bo­nyolítottak le csirkéből. A szovjet piacon a csirke mellett félsertésekkel is je­len voltak. Vágóhídjuk az elmúlt évben 35 ezer darab sertést értékesített. Nap­jainkban, miként más nagyüzemek, a hernádiak is értékesítési, állatfelvásárlá­si problémákkal találják szembe magukat. A kistermelőktől csak nagy nehézségek árán ké­pesek átvenni a leszerző­dött állatokat. Pénzügyileg szerencsés helyzetben van­nak. Még 1988-ban meg­nyerték a MÉM hosszú tá­vú hitel felvételére jogosító pályázatát, amely tízéves időtartamra szól. Ennek törlesztéséhez adott a fede­zetük. A közös gazdaságnál szá­mos kft. és betéti társulás dolgozik. Az egyre szűkülő külpiaci kilátások cseppet sem biztatóak számukra, Tűri, ha nyírják Szívós állat a birka, mondják a pásztorok, mert amikor mindent beborított a hó, akkor is legeltet­tek. Az ócsa és Alsónémedi közötti területen bőven találtak az állatok kukorica- és káposztatorzsát, s most, hogy az olvadás után kilát­szanak a fűcsomók, már nem kell takarmányozni. Az aggodalmuk nem is az állatok etetése körül van, hanem a gyapjú átvételéért járó pénz kifizetése miatt. A Gyapjú- forgalmi Vállalat húzza-halasztja az állattartóknak járó pénz átutalását. A fiatal bá­rányokért sem jelentkeznek a görög kereskedők. Mindenki bizonytalan, amin már csak a birka türelme segít. .... (Vimola Károly felvetele) Bővítik a gázvezetéket Ócsa és Alsónémedi kö­zös vállalkozásba fogott. A gázellátást mindenki szá­mára elérhetővé kívánják tenni, ennek érdekében há­lózatbővítéssel bízták meg a TIGÁZ-t. Az ócsaiiak be akarják kapcsolni a rend­szerbe az Égető-hegyet, va­lamint az eddig kimaradt intézményeket és magán­házakat. A várható költség házanként 52 ezer forint és áfa — utóbbi azonban visz- sza téríthető. Nem sértett, nagyapa Egy cikk kapcsán levél érkezett szerkesztőségünkbe az újlengyeli nyugdíjasklubtól, melyben a volt — közös — tanácselnök, Kaldenecker István érdemeiről tettek em­lítést: „...számtalan esetben eljött közénk és a legmesz- szebbmenőkig támogatta az újhartyáni és újlengyeli nyugdijasklubot” — írták. Javaslatukra felkerestük, hogy megismertessük az ol­vasókkal. Először csodálko­zott és szabódott, miért ép­pen őrá vagyunk kíván­csiak, hiszen a régi appará­tust ma inkább szidni szo­kás. Végül sikerült szóra bírni. Mindig ezen a tájon élt. Amikor született, 1931-ben, még nem aprózódtak itt szét a falvak, Újlengyel, Hernád és Űjhartyán közös települést alkotott. Kalde­necker István Hemádpusz- tán lakott, családja 1960-ig egyéni gazdálkodó volt. A téeszesítéskor csak a szü­lők léptek be, ő az ipart vá­lasztotta, de csak rövid ideig bírta a bezártságot, és a napi ötórás ingázást. Aztán 1961 áprilisában ő is belépett a tsz-be mint gépkocsivezető. Alig egy év múlva, amikor a főállatte­nyésztő elment, őt kérték fel e poszt betöltésére. El­vállalta, ertett az állatokhoz. Mindig tartottak otthon ser­tést, szarvasmarhát, lovat, birkát, pulykát, gyermekko­rától napi feladatai közé tartozott gondozásuk. A ta­pasztalatokon kívül elmé­leti képzést is szerzett, „ezüstkalászos gazdaisko­lát” végzett. Később, 1968- tól 1974-ig főagronómus, majd 1982-ig termelési el­nökhelyettes volt. Az államigazgatással 1983-ban került kapcsolat­ba. Kerek egy évig győz­ködték. míg elvállalta a ta­nácselnöki tisztséget. Kezdetben nem érezte magát jól az új posztján, hiányzott a téesz, amit sok­kal izgalmasabbnak érzett. Ám, ha egyszer felkérték, hát belevágott. Új gyógy­szertárat, postát és szolgá­lati lakásokat építtetett. Kezdeményezésére önerőből bevezettették a gázt a két faluba, járhatóvá tették az addig sáros-poros utcákat. Bár Újlengyel és Űjhar­tyán hires dolgos, szorgal­mas lakóiról, mégis nagy szó. hogy a tanácselnök tartozások helyett 4 millió forint tartalékkal, és rend­be tett, felújított intézmé­Kaldenecker István (Petényi István felvétele) nyekkel adta át a hivatalt az új önkormányzatnak. A rendszerváltás nem okozott életében különösebb törést, azt mondja, tavaly nyáron mindenképpen nyugdíjba vonult volna. Visszatekintve kilencéves tanácselnöki működésére, úgy érzi, nem akadályozták — nem tudták akadályozni — semmilyen célkitűzésé­ben „felülről”. — Elég nyakas paraszt vagyok, amit el akartam ér­ni, el is értem. Az ország mai helyzetét nem látja túl rózsásnak. — Nagyon nehéz véle­ményt mondani. Ez az or­szág most egy csődtömeg. Lehet szidni a kormányt, Antallékat, akárkit, de lát­ni kell, hogy nagyon ne­héz helyzetben vannak. Én egyetértek a privatizációval, mert annak idején kemé­nyen megszenvedték az em­berek tulajdonaik elveszté­sét. Az öregapámat például kuláknak minősítették, két­szer is volt börtönben. Am egyet tudomásul kell venni. Mindig lesznek szerencsé­sebbek vagy szorgalmasab­bak, akiknek több jut, és mindig lesznek szegények, akár van privatizáció, akár nincs. Ezt a problémát az elmúlt rendszer sem tudta megoldani. Kaldenecker István nem érez sértettséget. Nyugdíjas­ként kertészkedik, eljár az újhartyáni nyugdíjasklub­ba, foglalkozik négy unoká­jával. Az újlengyeli nyugdíjasok szerkesztőségünkhöz írt le­velükben a következőket üzenik neki: „Ezúton kívánunk neki boldog nyugdíjaséveket és jó egészséget!” Pachner Edit DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. £- Munkatárs: Pachner Edit. ® Fogadónap minden hétfőn 14-tól 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér.. Somo­gyi B. u. 6. sz. Pí.: 311. ír. sz. 1446. Telefon: 138-2339/283

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents