Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
Érzékeny növények szerelmesei Tüskés ágon pattan a szirom Aki a kaktuszokat kedveli, rossz ember nem lehet — módosítják a közmondást, akik e különleges, egzotikus növényeket gyűjtik. Szerintük sokan nem is tudják, hogy az igénytelennek látszó, egyszerű tüskések mennyire érzékenyek, s milyen különleges bánásmódot igényelnek. Ha megkapják mindazt, amire szükségük van — fajtától függően —: homokos földet. világos, száraz helyet, különleges meglepetéseket tartogatnak. Télen a meleg szobában is képesek színes virágokkal megörvendeztetni az embert, s akinek kertje van, az nyáron csodálkozhat el azon: milyen tökéletesen illik — mondjuk — egy sziklakerti harmóniába a kaktusz. Különleges hobbikról nem mindennap hall az ember. A képeslap- vagy bélyeggyűjtők tevékenykedéséről, nemzetközi elismerésükről újságok tucatjai számolnak tje. A Tövisek című kiadvány kaktusznevelőknek ad tanácsokat. Hasábjain átadhatják egymásnak tapasztalataikat is. A lap nem _ új. keletű, az idén lesz ötéves, kiadója a Magyar Kaktusz- és Szuk- kulenskedvelők Egyesülete. A közösség történetéről, céljairól kérdeztük az egyik alapítót. Tamás Gyulát, aki több évtizede foglalkozik a szárazságot tűrő vagy nedvdús, ’valamint pozsgás növények gyűjtésével. — Valamikor az ötvenes években, a TIT keretében működött egy növénykedvelők klubja, ahol nemcsak a kaktuszokkal, hanem más érdekes és egzotikus virágokkal, fákkal, bokrokkal ismertették meg a résztvevőket, neves előadók. Azután 1957-ben annyira megnőtt az érdeklődés a kaktuszok és egyéb pozsgások iránt, hogy megkértek: keressek egy olyan helyet, ahol a nagyobb számú szakkör elfér, sőt egy-egy kiállítás megrendezése esetén akár több száz ember is megcsodálhatja a gyűjtők munkáját. így kaptunk helyet a XX. kerületi Csili Művelődési Központban, ahová az ország minden tájáról felutaznak az érdeklődők. Különösen sokan jönnek a Csepel-szigeti településekről: Ráckevéról, Szigetszentmikíósról, azután Lacházáról, Dunaha- rasztiról. de Gödöllőről, Ceglédről is. # Időközben a Csili is kicsinek bizonyult... — így igaz. A létszám annvira nagy lett, hogy 1975-ben Kerm Péter vezetésével hatvan ember kivált a közösségből, és megalakította a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületét, amely azóta is működik. Mi 340 emberrel maradtunk, mint kaktuszkedvelők szakköre. Közben a gazdasági helyzet változott, és úgy döntöttünk, egyesületként tevékenykedünk tovább. öt esztendővel ezelőtt megalakult a Magyar Kaktusz- és Szukkulens- kedvelők Egyesülete. • Ebben az időben döntöttek az újság megjelentetéséről? ‘ — A Tövisek című lapot mindenki örömmel fogadta öt éve. Az előállítási költségeket azóta részben a tagdíjakból, részben pedig az évente megrendezett kiállítások bevételéből fedezzük. Változatlanul nagy az érdeklődés iránta, a lap eljut Űj-Zélandra, San Fran- ciscóba, Leningrádba, de még az afrikai Ghánába is. A világ huszonhat legtekintélyesebb szaklapja között tartják számon. A Tövisek segítségével külföldön is megismertek bennünket, sok-sok kapcsolatra tettünk szert, lehetőségünk van baráti találkozók megrendezésére, tapasztalatcserére. • Mikor és hol tartják összejöveteleiket, és ki lehet az egyesület tagja? — Minden hónap második keddjén találkozunk a budapesti Apáczai Csere János Gimnázium kultúrtermében, melyet — hála az igazgatónak — ingyen bocsátanak rendelkezésünkre. Az egyesületnek bárki tagja lehet, aki szereti ezeket a növényeket vagy kedvet érez megismerésükhöz, gyűjtésükhöz, és befizeti az évi kétszáz forintos tagdíjat # Még egy utolsó kérdés: ebben az esztendőben mikor rendeznek vásárral egybekötött kiállítást? — Erre rendszerint nyáron, augusztus végén kerítünk sort Most valószínűleg egybeesik II. János Pál pápa magyarországi látogatásával. Reméljük, hogy a nagy eseményre utazók a Fővárosi Állat- és Növénykertben útbaejtik majd kiállításunkat is — fejezte be Tamás Gyula, a Magyar Kaktusz- és Szukkulens- kedvelők Egyesületének immár leköszönt, de a közgyűlés által megválasztott örökös, tiszteletbeli elnöke. Molnár Ildikó CSALÁDOS VANDORÉLET Akinek nehezen jut dinnyeföld A vándor dinnyés élete igazából nem hasonlít a méhészekéhez vagy a cirkuszosokéhoz. Pedig a látszat e mellett szól. Kivénhedt munkásbusz, kicsike faház, mindkettő megtoldva furnérból, kátránypapírból összehordott, frizsiderei konyhávalf lavóros fürdőszobával, réseken érkező égi zuhannyal. Kétlépésnyi virágoskert, rozsdás hordó kutyaólnak, fóliasátor az Opel Kadettnek. A buszban és a faházban egyszerű ágyak, tévék, szekrények, térítők, függönyök, kiságyak a gyerekeknek Ez az otthon. Tóth József és családja évente hat hónapot tölt ezen az idényszólláson. Nem szükségből. A két családnak — a Tóth szülőknek meg a fiuknak a feleségével és két gyerekükkel — nem csak ideig-' lenes lakóhelyükön van külön „rezidenciájuk”, a két konyha, két. fürdőszoba dukál az asszonyoknak a falujukban is. A Hatvan melletti Hortban családi házuk van. Manci néniéknek is, meg a fiataloknak is. És a különbség az asszonyok szerint minőségi. Mégis odahagyják fél évekre, mert a híres hevesi dinnyeföldből nekik már nem jutott. Sőt az ő szüleiknek sem, így már családi hagyománynak számít, amikor az ifjú házasok betársulnak a vándoréletbe. A fiatalember is több faluban járta iskoláit, s az ő elsőszülött csemetéje is Vámos- mikolára jár betűvetést tanulni. A másodszülött kislány a tavalyi dinnyeszüret idején született Vácott, s az ipolytölgyesi határban teszi első önálló lépéseit zöld labdák között. Ez a kilencedik év, hogy Tóthék a letkési téesz területén szerződésben diny- nyét termesztenek. A téesz adja a földet, 12 hektárt, a trágyát, a gépeket, most éppen a gyepkockákat a dinnyetermesztéshez. Nekik „csak” dolgozniuk kell, meg fizetni a napszámosokat, öntözni, a melegágyakra vigyázni, palántázni, kapálni s árusítani. A bevétel harmada az övék. S a téesszel való elszámolás után mehetnek haza. hogy a dinnye, a munka, a pénz dirigálja az embert. Annyira, hogy kiakolbó- lítja a minden földi jóval fölszerelt otthonából, vándorlásra, kétlaki életre kényszeríti jobb belátása ellenére a vándordinnyést. Aki persze azt mondja, megéri ez neki, hiszen ott a tél, akkor pihen ő a dinnyepénzből fölszerelt házban. S ezért nem hasonlít a méhészekre, a cirkuszosokra, a vándorköszörűsre a dinnyés. Mert azok a kaptárjuk, a sátruk, a biciklis műhelyük után, a családjuk, az otthonuk után mennek. Nekik a vándorlás az életük. A dinnyés viszont a föld után viszi a családját meg az otthonát, mindig olyan ''határba, ahol a föld befogadja a dinnyemagot. A dinnyés világa a kis zöld golyóbis körül kering, pedig 6 nem szeret vándorolni. Legszívesebben zsebkendőben vinné haza a földet, vagy a hátán hozná ide a házát. De sem a föld, sem a téglák, sem a dinnye nem jóindulatú az emberrel. Az embernek keli engednie. S az ember enged. Jakubovits Anna Napszámosok segítenek a gyepkockáknál (Vimola Károly felvétele) 14 BapBMMBBMBMB Ma még nem lehet pon- tosan tudni, hány kiskereskedőt zsarolt meg az a középkorú, jó fellépésű úr, aki azt állította magáról, hogy bennfentes a rendőrségen, és el tudja intézni, hogy elfelejtsenek egy feljelentést. S hogy ezekről az állítólagos feljelentésekről, melyeket 6 maga gyártott, a rendőrségen nem is tudtak, az csak később derült ki. Nézzük hát sorjában az eseményeket. Történetünk főszereplője, az 50 esztendős Horváth János korábban már alapos ismereteket szerzett a boltok tájékán, ugyanis éveken keresztül az egykori Fővárosi Tanács kereskedelmi ellenőreként ügyködött. Trükkös boríték Ma már kideríthetetlen, hogy miért éppen ő kapta ezt a megbízatást, ugyanis feddhetetlennek már akkor sem volt mondható. Két részletben összesen nyolc esztendőt ült sikkasztás miatt, mielőtt elkezdett másokat ellenőrizni. Ennél a társadalmi munkájánál rendőrtisztekkel is együtt dolgozott, akikre később mint jó ismerőseire hivatkozott. Horváth Jánost egy szigethalmi kiskereskedő bejelentése buktatta le, miután már két részletben 40 ezer forintot csalt ki az illetőtől. Az ismeretség úgy hPriusszal volt ellenőr A feljelentő szélhámos esete kezdődött, hogy a magabiztos fellépésű szélhámos benyitott a szigethalmi műszaki cikkeket árusító üzletbe, melynek tulajdonosát korábban nem ismerte. Mutatott neki egy, a BRFK-ra címzett feljelentést, melynek tartalma az volt, hogy az illető kereskedő kétes úton szerzi be az árukészletét. Horváth János rendőrségi kapcsolataira hivatkozva felajánlotta, hogy el tudja intézni simán az ügyet. A kiskereskedő megnézte a levelet, valamint a borítékot is, és mindent valósnak talált. A címzett valóban a BRFK volt, és iktatószám is szerepelt- a borítékon. Horváth János, mint utólag kiderült, nagyon egyszerű trükköt alkalmazott. Ceruzával megcímzett saját magának egy borítékot, amit fel is adott a postán. Az így lebélyegzett levélről már csak a céruzás írást kellett kiradírozni és rágépelni a rendőrség címét. Az állítólagos iktatószámot pedig egyszerűen ráírta. Az előzékeny úriember, aki gyorsan összebarátkozott kiszemelt áldozatával, udvariasan kijelentette: nem kérek semmit, amiért elintézem az ügyedet, de ha akarsz adni valamit, azt elfogadom... A kiskereskedő fizetett először, és másodszor is. Horváth János ugyanis egy idő után újra beállított, ekkor már a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra címzett feljelentést lobogtatva. Természetesen ez is hasonló trükkel készült, mint az előbbi. Hívatlan látogató Ám. amikor harmadszor is ;zsarolni próbálta a kiskereskedőt, az- illető megsokallta- a- dolgot, és feljelentést tett a Szigetszent- miklósi Rendőrkapitányságon. Ott azt a tanácsot kapta, hogy látszólag egyezzen bele a dologba, de mondja azt, hogy nincs pénze, és egy műszaki cikkel tudja honorálni a szívességet. Horváth úrnak ez is megfelelt, de amikor a rádiós magnóval kilépett az üzletből, egyenesen a nyomozók karjai közé sétált. Horváth János kezén tehát ismét kattant a bilincs, és 1991. március 1- je óta a fogda lakója. Azóta már egy másik szélhámosságára is fény derült. Egy fővárosi magánkereskedő üzletébe állított be, mint társadalmi kereskedelmi ellenőr. Felelősségre vonta a tulajdonost, amiért öt perccel később nyitott, mint a kiírás szerint kellett volna. Ez az üzletasszony azonban nem ijedt meg tőle, azt válaszolta, hogy mi köze hozzá? Amikor pedig Horváth János a feljelentéssel példálózott, kijelentette, hogy legfeljebb majd kifizeti a 'büntetést. Később mégis békésen alakult a beszélgetés, a látogató érdeklődött, hogy van-e jó könyvelője, mert ő tudna valakit ajánlani ... Az illető ezt a felajánlott szívességet sem vette igénybe, hanem végül egy apró ajándéktárgyat átnyújtva szabadult meg hívatlan látogatójától. Ám mint kiderült, Horváth' János nem adta fel egykönnyen a dolgot. Röviddel később lakásán látogatta meg a kereskedő asszonyt, s ismét előadta megszokott szövegét a feljelentésről, amit könnyen el tudna intézni. Az öreg ezredes Bár az illető hölgy nem ajánlott fel semmiféle ellenszolgáltatást, Horváth János felkapott az asztalról egy kristályvázát és elvitte magával, mondván, hogy egy kis ajándékot megérdemel, amiért elintézi ezt a csúnya ügyet az „öreg ezredesnél”... Ez a kiskereskedő a BRFK-n tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, de végül a szálak összefutottak a Szigetmonostori Rendőrkapitányságon. A rendőrség további károsultak jelentkezését is várja, ugyanis nagyon valószínű, hogy Horváth János indigóval készítette a feljelentéseket. Mindössze a postabélyeg volt a rezsi- költség. Gál Judit De az még odébb van. Hiszen csak most költöztek ki. Még nincs virág a deszkafal alatt, a gyerekeknek még fűteni kell a buszt, s még nem készülnek haza, hogy áll-e, ép-e a ház. Csak a gondolatok jönnek nehezen utánuk, ott időznek még a kényelmes, fűthető, igazi fürdőszobában. Ilyen hideg napokon nincs ennél melengetőbb emlék. Nyáron sokkal jobb lesz, mert nyáron minden sokkal jobb. Persze a munka dandárja is akkor van, amikor hajlongás nélkül is melege van az embernek. Mert a nyár nagyon jó, de a dolgok igazságtalanul vannak elrendezve. Ha rendnek lehet azt nevezni egyáltalán,
