Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
Koszorúzás, em lék ü les Teleki Pálra emlékezve Mint már megírtuk, ápri- is harmadikán és haiodi- cán gróf Teleki Pálra, egykori miniszterelnökre emlékeznek Gödöllőn. A jövő izombati programot már részletesen közöltük. Most megkaptuk a szerdai események menetrendjét is. Antall József miniszter- elnök délelőtt 11 órakor kezdi emlékbeszédét a má- riabesnyöi templom udvarán, ezen részt vesz Göncz Árpád köztársasági elnök is. A magas rangú személyiségek 11 óra 50 perckor érkeznek a besnyői temetőbe Teleki Pál sírjához, ahol délben koszorúznak. Fél egy és 13 óra 10 perc között a miniszterelnök látogatást tesz a városházán, majd átsétál a Grassalko- vich-kastélyhoz, ahol fél kettő és kettő között időz majd. s bemutatják neki barokk műemlékünket. Az önkormányzat meghívja a város polgárait a kapucinus udvarban tartandó megemlékezésre, illetve a városháza és a kastély közötti sétára. Emlékeztetőül: az április 6-t rendezvénysorozat keretében délután 14 órakor a gödöllői művelődési központban emlékülés lesz, melyen négy tudományos előadás hangzik el. Megjelenik Teleki Pál Merjünk magyarok lenni című kötete is • az évforduló napjára, melyből egyetlen gondolatot idézünk: „A nemzetnek három fő kincse van: a nemzet becsülete, függetlensége és nagysága.” A szeretetkonyhan (Erdősi Ágnes felvétele) Csak prédikáljuk Ki kínálna vizet ? A húsvét a keresztények számára Krisztus feltámadásának ünnepe, önmagában ez is felmérhetetlen értékű hagyománya kultúránknak, ám nem csak a tudósok, hanem valamennyien tudjuk, hogy az ébredő természetet szintén köszöntjük ezzel az ünneppel, és ezt tették elődeink már a távoli pogány korban is. A bizonyítékoknak se szeri, se száma. Az egymást követő ifjú generációk tagjai, amikor kölnivízzel felszerelkezve locsolkod- ni indulnak, egyre kevésbé gondolnak arra, hogy nem is olyan régen még szappanos vizet is használtak, mi több, a hajdani locsolkodók tiszta vizet öntöztek, és nem üvegcséből, hanem vödörből, vagy egyszerűen vályúban • merítették meg a lányokat. A legtöbb helyen ma már csak műanyag vödröt találni, kutat pedig, melyben látszik a víz tükre, szinte sehol. Egykor források, kutak takarítása is e tavaszi ünnephez tartozott, olvasom dr. Xán- tus János „A természet kalendáriuma” című könyvében. Ha a locsolás a víz éltető erejét jelképezi, akkor természetes, hogy a vízforrásokat is karban kellett tartani. Mindez aligha foglalkoztatta azokat, öltik a napokban a bagi határban a Csintoványi, más nevén a Petöfi-for- rás környékét tették rendbe. Talán a génjeikben hordozzák őseink parancsolatát? De milyen érdekes, bár húsvétkor a néprajztudósok szerint a vizet is ünnepeljük, senkinek sem jut eszébe húsvét jeles hétfőjén vízzel kínálni vendégét. — ZS. — V. GODQLLOl xjtíiia Xvuu. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM 1001. MÁRCIUS 30., ow.tliiAÍ Hibás munkáért minőségi ár Üröm a Remsey utcában Nemcsak embertársunkat, hanem a lakásunkat is lakva ismerjük meg. Gödöllőn. a Kossuth Lajos utcai új ÓTP- lakások tulajdonosai gyakran gondolnak most erre. E sorok írója néhány hónapja „A kilencvenes évek városa” címet adta annak a fotónak, melyet erről az épületről közölt. Szégyenkeznie ma sem kell miatta, hiszen a tény az tény, a Gödöllőn szokatlan külalak és színezés már az új évtized jellemzője. Más dolog, hogy a t itt otthont találók honfoglalását minőségi kifogások keserítik meg. A különbség talán annyi az elmúlt évtizedekhez deepest, hogy a vevő még cl- szántabban küzd az igazáért. A Remsey Jenő utca 2- ben dr. Szakács Gyulával és Szabó János közös képviselővel beszélgettem. Mindenekelőtt elolvastam egy, fontos dokumentumot, a generálkivitelezői nyilatkozatot, melyen a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat gyöngyösi építésvezetőségének pecsétje látható. Eszerint az S 4'3-as jelű épület az engedélyezett tervdokumentációnak és a naplóban elrendelt módosításoknak megfelelően készült I. osztályú minőségben. * Elei veszélyes Nem nehéz 'kitalálni, mi a tulajdonosok alapvető gondja. Szerintük a tervezés, a kivitelezés, a felhasznált anyagok minősége nem minden esetben első osztályú, így a bizonyítvány sem lehet jeles." Csak ne öregedne meg az ember! Sok vermet ásott az élet — Jaj, csak ne öregedne meg az ember! — mondta nem is olyan régen a gal- gahévizi Szűcs János. — Az élet menete nyolc évtized alatt átrajzolta a falu térképét is — hallottam a túrái Gólya Józseftől. — Nézd meg a Harasz- takat, ott láthatod a legszebb házakat. Otthonok épültek az egykori libalegelőn is. Szomszédok lettek Túra, Galgahévíz, Hévíz- györk, Bag szélső házai. Betonból épült utak futnak erre is, arra is. Villany ég minden házban. A szőlőhegyen egész nyaralók épülnek. Az udvarokon betúrták a kutakat, mert megérkezett a vezetékes víz. Ameddig a szem ellát, egyben a föld, amit ősszel, tavasszal megszántanak a hatalmas gépek, nyáron meg úgy hullámzik a búza, a kukorica, akár a tenger. Az udvarokon is minden talpalatnyi területen díszük valamilyen haszonnövény, amit el lehet küldeni a pesti piacra. De hát fiatalok nincsenek, azok hiányoznak. És előbb-utóbb megöregszik itt minden — ember, állát, gép, épület —, és nincsen utánpótlás, ha mi a sírba szállunk, megszakad a sor. Begazosodik a kiskert. Lebontják a régi házat. Dobra kerülne a porta, ha lenne dob, így csak az újságban hirdetik. Az öreg Gólya felemeli reumás ujját: — Ha csak nem jön a változás, mert nagyon érik, azért valaminek történnie kell! Megkérdezem, mit tartott a legjobbnak a régi paraszti életben, mi volt benne a szép. Azt mondja az én beszélgetőtársam: — Az, hogy nekem nem parancsolt senki. Az asszonya, aki pogácsát hozott a beszélgetésünkhöz, meghallotta a büszke mondatot, s mindjárt rá vágott: — Lehet, hogy neked nem, de nekem igen! — Kicsoda? — A tehén meg a disznó. A gyerekek. A tyúkok, libák, kacsák, csirkék. Meg maga. Falusi portán cseléd volt az asz- szony. Nem más után mon- dbm, magam tapasztaltam. De ha nem emlékszik, ‘vén lókötő, majd én emlékeztetem: magának is parancsolt. A föld. Ha esett, ha fújt, csinálni kellett. így volt? A férj nem adja meg magát. — Akkor keltem, akkor feküdtem, amikor akartam, amikor jólesett. Kis vita keveredik. Az asszony nincs egy nézeten a férjével: az ember, az igen, elővezeti a lovat, kimegy a földre, délidőben csak bekapja a kész ebédet, amit az asszony készített neki, kicsapja a lovat legelni, ő maga az akácfa árnyékában huny egyet — a jószágra ráfér a pihenés —, hát neki, persze, hogy van szabadság. — Akárhogy volt is, jó volt — dohog az öreg ;—, mert mit ér az ember, ha megöregedett? Hallgattunk a megfogalmazott és csendesen elhangzott kérdés után. Vagy illene válaszolni? Kellene valami vigasztalót mondani? Gólya József felment az ilyen kötelesség alól, s ő maga válaszol a megfogalmazott kérdésre: — Tudom, hogy születtem, s ezért meg kel* hogy haljak. Tisztában vagyok az élet rendjével. Örömmel nyugtázhatom, nem éltem hiába. Igaz, sok vermet ásott számomra az élet, sok megpróbáltatást éltünk át. Háborút, forradalmakat, földosztást, földrablást, éhséggel felérő- nyomorgást, aztán jött a gazdagságot ígérő parasztvilág, amikor még nyaralni is elvitt a szövetkezet, de hát most újra nyakunkon ülnek a gondok. Igaz, ezekből már nem sok jut nekem. Nyugodtan várom az elválást. Van három gyerekem, nyolc unokám, öt dédunokám. Lesz, aki a koporsóm mellé áll. Ennyit rendelt az Istenem. Az asszony -biztat, hogy maradjak még. — Ha elfogynak a napjaink, ha elég életünk gyertyalángja, örökre el kell mennünk. Fényképeket hoz. Férje háborús emlékképét. Mutatja az oklevelet, hogy az ura aranykalászos gazda. Itt a papír, hogy háromévi raboskodás után hazajött az orosz hadifogságból. A másik papír azt igazolja, hogy a beszolgáltatást 125 százalékra teljesítették. És sokat mesél. A nehéz napokról nem, inkább a szegény emberek vidám perceiről. Kidolgozott kezek. Megfáradt arc, törékeny alkat, de csillogó szemék. Hol találkoztam Gólyáné társával? Megvan. Suksin a Vörös kányafa című könyvében írja: — Kemény fából faragták a nőket, hogy ennyi mindent kibírnak. A férfiember néha könnyít a lelkén, s iszik egyet, s rögtön vidámabb -lesz. Ők meg? Reggeltől estig megállás nélkül húzzák az igát. Túrán, a Galga mentén, és valahol távol, a Don vidékén egyaránt. Fercsik Mihály >• - g A Kossuth utcai OTP-lakások építése tovább folytatódik (Erdősi Ágnes felvétele) — Elvárható egy negyedig emeleti’ lakás tulajdonosától, hogy minden hozzá érkezőhöz legyalogoljon a bejárati ajtóhoz és kinyissa azt? — kérdezte Szabó János. — A kaputelefon alkalmas arra, hogy az ajtót távirányítással működtessük, de nem szerel-, tek be megfelelő zárat, és egy vezeték is hiányzott az elektromos .hálózatból. Ez persze csak apróbbnak tűnő hiányosság annak, aki nem itt lakik. Folytathatjuk a felsorolást a korszerűtlen szellőztetéssel, az életveszélyes erkélyráccsal, amin átbukni, illetve kicsúszni csak véletlen dol- g">. A konyhában a hűtőgép mögött van csempe, a tűzhely mögött nincsen. A WC, a mosdó háta mögé ugyancsak elfelejtettek csempét rakni. A vakolás egyenetlen, a mennyezet festé én olajfolt üt át, a radiátor a levegőben lóg. Mindez dr. Szakács Gyula 79 négyzetméteres otthonában 2,6, Szabó János 73 négyzetméteres tetőtéri lakásában 2,3 millió forintért. • Az önkormányzat által értékesítendő földszinti üzletek vízfogyasztását ugyánaz a mérő számlálja, ami a lakásokét. Elzárkóztak A minőségi kifogások listája ezzel még nem teljes,, de arra talán elég, hogy megértsük, miért ragaszkodott a közös képviselő a műszaki tervdokumentáción kívül további dokumentációk átadásához az OTP Pest Megyei Igazgatóságának beruházási osztályához írt levelében. Nem adták át az épület és a lakások műszaki leírását, az átadott megvalósulási dokumentáció pedig 1988 májusában készült, amikor megvalósulásról még szó sem lehetett. Szeretnének egy- egy példányt kapni a költségvetésből és a végzett munka tételes jegyzékéről is. A beépített anyagok minőségi tanúsítványait felül kívánják vizsgálni. Az OTP illetékese belső vezérigazgatói utasításra hivatkozott, amikor elérések teljesítés elől elzárkózott. A tulajdonosok képviselője az utasítást látatlanul úgy értelmezi, hogy amit kiadtak, azt mindenkinek oda szokták adni, de a többit is átadhatják, ha ók kérik. Itt tart ma az ügy. Szerződésszegés — Mivel az OTP-vel állunk jogviszonyban, attól is várjuk a megoldást — mondta dr. Szalcács Gyula, aki . lakástulajdonosi mivolta mellett jogász. — Az a véleményünk, hogy vagy nem követte figyelemmel az építkezést a takarék- pénztár műszaki ellenőre, vagy észlelte a hiányosságokat, bejegyezte azokat a naplóba, de senki sem foglalkozott velük. A műszaki átadáson, ha volt ilyen, szemrevételezéssel látni lehetett azokat a hibákat, melyek miatt a lakások nem első osztályúak. Mi azt állítjuk, hogy az OTP által nyújtott szolgáltatás nincs arányban az általunk nyújtott ellenszolgáltatással, a vételár befizetésével. A nem szerződésszerű kivitelezést pedig jótállással nem lehet helyrehozni. — Az OTP a vételárból lakásonként 21 ezer forintot elengedett, fájdalom- díjként azért, hogy a hibákkal együtt kell élnünk azok megszüntetéséig — tette hozzá Szabó János. — Ez azonban nem szolgálhat a szerződésszegés ellenértékeként — összegezte beszélgetésünket dr. Szakács Gyula. Balázs Gusztáv GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. © A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. 0 Munkatárs: Pillér £va. 0 Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. © Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. ® Hirdetésfelvétel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben.
