Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

jTHÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS** Az egyezkedések esélyei Újabb erőpróbák várhatók a moszkvai politikai színtéren Tanácskozások a jugoszláv tagállamok elnökei között ANTALL JÓZSEF NYILATKOZATA A hatpárti egyeztető tárgyalások Általános PILLANATKÉP Csütörtökön a világ Moszkvára figyelt. Jogos volt ugyanis az az aggoda­lom, hogy véres összecsa­pásokra kerülhet sor a Szovjetunió fővárosában. Mihail Gorbacsov — aki az új államszövetségi felépí­téshez a nemrég megtartott népszavazáson megkapta a szavazatok többségét, an­nak ellenére, hogy a 15-ből 6 tagköztársaság helyi ve­zető testületéi a referen­dum megtartása ellen fog­laltak állást, s másutt is je­lentős ellenzéki erők sora­koztak fel az államelnök politikájával szemben —, most úgy érezte, hogy vál­lalkozhat egy erőpró­bára. Gorbacsov április-má­jusra ígérte az államszövet­ségen belül nagyobb szuve­renitást biztosító új tör­vénytervezet elfogadtatását. De tudatában volt annak is, hogy ahhoz, hogy mindez valósággá is váljon, politi­kai csatát kell még nyer­nie legfőbb ellenlábasával, Borisz Jelcinnel, aki a 147 millió lakosú orosz föderá­ció parlamenti elnöki szé­kéből intéz heves támadá­sokat a szovjet államelnök ellen. Jelcin pozíciói is megerő­södtek a népszavazás ered­ményeként. A Szovjetunió legnagyobb tagköztársasá­gában ugyanis a választók több mint kétharmada vá­laszolt igennel arra a kér­désre, hogy akarja-e vagy sem, hogy közvetlenül vá- lasszák meg az orosz föde­ráció elnökét. A helyzet is­merői előtt nem kétséges, hogy egy ilyen voksolás Jelcin megválasztását jelen­tené, s a politikus ezután már arra hivatkozhatna, hogy őt közvetlenül a népi szavazatok juttatták a leg­nagyobb tagköztársaság leg­főbb tisztségébe, ellentétben Corbacsovval, akinek csak testületek megmérettetését kellett vállalnia, hogy az államszövetség legmaga­sabb tisztségébe emelked­hessen. Gorbacsov, akinek külön­leges hatalmat biztosít ál­lamfői tisztsége, felismerte, hogy az összoroszországi küldöttértekezlet, amely csütörtökön ült össze, mily kulcsszerepet játszik a Szovjetunió jövőjének ki­alakításában. Ebben a tes­tületben Jelcinnek csak csekély és ingatag többsége volt a legutóbbi ülésszakon, s ezért hívei most az utca mozgósításával reméltek nyomást gyakorolni a fejlő­dést visszaforgatni kívá­nó bürokrata-katonai-bel- biztonsági csoportosulásra, amely a diktatúra felé sze­retné egyébként terelni az eseményeket. AZ ELÉGEDETLENSÉG OKAI A szovjet államelnök, egyes hírmagyarázók sze­rint, mind közelebb sodró­dik ezekhez a „keményvo­nalasokhoz”, amikor úgy értékeli, hogy elsőrendű feladata, hogy a káosztól és az összeomlástól megmentse a Szovjetuniót. Az igazság az, hogy Gorbacsov támo­gatóinak köre a peresztroj­ka és glasznoszty 1985-ös meghirdetése után mára 2 jelentősen lecsökkent. Az áruellátás katasztrofális helyzete rendkívüli elége­detlenséget kelt a központi kormány politikája iránt. A szénbányászsztrájk széle­sedik, s eddig hárommillió tonna kiesést okozott az or­szágnak, s azzal fenyeget, hogy a nehéziparban a hiányzó energia részleges termeléscsökkenést idéz elő. A láncreakció bekövetkezik majd az élelmiszeriparra, s odavezet, hogy visszahat majd a mezőgazdasági ter­melésre is, amelynek össz­terméke már 1990-ben, e problémák nélkül is, 5 mil­liárd rubellel volt alacso­nyabb az előző esztendőnél. Az üres polcok az üzle­tekben, amelyeket a városi lakosság a gazdaságpolitikai csőd nyomán érzékel, rend­kívüli elégedetlenséget kel­tenek, különösen az orosz föderációban, amely Jelcin propagandistáinak érvelése szerint a legtöbb értéket termeli a Szovjetunióban, s amely — mint állítják — a központi kormány hibás gazdaságpolitikája nyomán nem részesülhet a munká­jának megfelelő arányban ezekből a termékekből, amelyek pedig elsősorban éppen őt illetnék meg. Rá­adásul a szövetségi kor­mány bejelentett áprilisi drasztikus áremelései a piacgazdaság megteremtése felé vezető úton, további gyújtóanyagot jelentettek. Mivel Jelcin hívei az összoroszországi parlament összehívásának napjára tö­megtüntetést hirdettek meg, Gorbacsov elnöki hatalmá­nak révén, gyülekezési ti­lalmat rendelt el április közepéig a szovjet főváros­ban, s különleges rendőri alakulatokat vont össze en­nek végrehajtására. A wa­shingtoni Fehér Ház szo­katlan módon azonnal meg­szólalt, és arra figyelmez­tette Moszkvát, hogy mint a helsinki okmány egyik aláírója, biztosítania kell polgárainak emberi jogait. Amikor a föderáció parla­mentje összeült, ötvenezer tagú különleges rendőri egység zárta le Moszkva belvárosát és a Vörös te­ret, mert a tüntetők a Kremlhez akartak vonulni. Az első parlamenti erő­próba Jelcin sikerét hozta: a küldöttek követelték a különleges karhatalom ki­vonását, s addig, amíg ez megtörténik, elnapolták az ülést. Később százezernyi tömeg vonult ki az utcákra. De mivel a rendőrség és a tüntetők is visszafogottságot tanúsítottak, nem került sor összecsapásokra, s a jneg- mozdulás békés keretek között maradt. Pénteken az alakulatok kivonultak a szovjet fővárosból, de meg­figyelők szerint o nagy erő­próbát csak elhalasztották, s ez később elkerülhetetle­nül bekövetkezik, hiszen a jelenlegi válságot kiváltó okok változatlanul megvan­nak. A SPLITI FORDULD Az előző héten már-már úgy tűnt, hogy a robbaná­sig feszült jugoszláv belső helyzetben alig kerülhető el az erőszak, amikor vá­ratlanul a hat tagköztársa­ság közötti tárgyalások irá­nyába fordultak az esemé­nyek. Mindez azzal kezdő­dött, hogy Szlobodan Milo­sevics szerb és Franjo Tudjman horvát elnök ta­nácskozást folytatott a ha­tár mentén. A megbeszélé­sek titkosak voltak, s csak kiszivárgott, meg nem erő­sített értesüléseink vannak arról, hogy a két vezető mi­ben is állapodott meg. Több sajtójelentés szerint az egyezség lényege az volt, hogy kompromisszum jött létre. Tudjman hozzájárult volna eszerint ahhoz, hogy Szerbia szabad kezet kap­jon Vajdaságban és Koszo­vóban, a két autonóm tar­tományban, és beleegyezett abba, hogy Ante Marko- vics szövetségi miniszter- elnököt lemondassák. Milo­sevics engedménye cserébe viszont az volt, hogy Hor­vátországban az ottani al­kotmány érvényesülhessen, és ennek alapján rendezzék a helyi szerb kisebbség helyzetét. A két vezető ab­ban is megállapodott, hogy Jugoszlávia hat tagköztár­saságának elnöke tárgyalás- sorozatot kezd az ország jö­vőjéről. A „hatok” első ilyen meg­beszélését a horvátországi Split ben rendezték meg, s megállapodtak, hogy ezen­túl rendszeresen, mindig más tagállamban tartanak megbeszéléseket. Az alap­vető nézeteltérés azonban fennmaradt Split után is. Szerbia szoros, az eddigi­hez hasonló föderációs be­rendezést akar, s ebben Montenegro egyértelműen támogatja. A többi négy köztársaság inlcább olyan szuverén országokban kí­ván a jövőben élni, amelye­ket csak laza kötelék kap­csol egybe az új Jugoszlá­viában. A legközelebbi ta­lálkozót Szerbiában tartják. Haladás tehát nem történt Splitben, de azt mégis po­zitívan értékelik, hogy a párbeszéd folytatódik, s hogy o részletkérdések ki­dolgozására több munkabi­zottságot hoztak létre. HEVES HARCOK IRAKBAN Szaddam Husszein csapa­tai visszafoglalták Kirku- kot, az északi olajvidék kurdok lakta központját, de a polgárháború tovább fo­lyik. A Kurdisztáni Demok­ratikus Szövetség szerint az ellenállók csupán taktikai visszavonulást hajtottak végre, mert nem akarták, hogy a diktátor által felvo­nultatott páncélosok és re­pülőgépek nagy pusztítást okozzanak a polgári lakos­ság soraiban. De — mint rámutatnak — azzal, hogy Szaddam Husszein délről nehéz fegyverzetet vont el, ott máris sikert értek el a felkelők. Szerintük Bagdad ura már nem sokáig lesz képes hatalmát fenntartani, s aligha ellenőrizheti egész I rákot. Közben Washington, Ba­ker missziója nyomán, úgy tűnik felismerte: közel-ke­leti békekonferencia nélkül lehetetlen békét és bizton­ságot teremteni a térségben. Ezért — mint a The New York Times megírta — je­lenleg titkos tárgyalások zajlanak arról, hogy a Szovjetunióval közösen elő­készítsék e tanácskozást. Két párhuzamos megbeszé­lést terveznek, valószínűleg az ENSZ égisze alatt: az egyik arab—izraeli, a másik izraeli—palesztin értekezlet lenne. Egy ilyen konferen­ciának még jelenleg sok a nyitott kérdése, de azt a tényt, hogy Washington fel­adta korábbi negatív maga­tartását az ilyen rendezés­sel szemben, jelentős előre­haladásnak értékelik. Árkus István (Folytatás az 1. oldalról.) 0 A kezdeményezés el­ső visszhangja vegyes be­nyomásokat kelt. Még a koalíciós pártok néhány ve­zetője is aggályát fejezte ki. Mi erről a véleménye? — Megítélésem szerint a kormánynak és a koalíció­nak nem kell attpl tarta­nia, hogy a közvélemény a népszerűtlen intézkedéseket a kormány nyakába varrja, az eredményeket pedig az ellenzéki politikai pártok — a hatpárti egyeztetés jóvol­tából — saját eredményük­nek tüntetik majd fel. Gaz­dasági kérdésekben például eleve az szolgál a tárgya­lás alapjául, hogy a tár­gyalópartnerek fő vonalaik­ban fogadják el a kormány akcióprogramjában megfo­galmazott elgondolásokat. Amiatt sem kell aggódni, hogy az ellenzék e fórumon kényszerítené rá kisebbségi véleményét a kormányra és a koalícióra, mintegy hát­térbe szorítva a parlamenti többséget. Segíthet a meg­beszéléssorozat abban, hogy uralkodóvá váljon politikai életünkben az önmérséklet, az elkerülhetetlen lépéseket ne használják ki egymás­sal szemben a pártok. Sze­retném azt is hangsúlyoz­Tokióba készül Nincs békeszerződés A szovjet államfő reméli, hogy tokiói látogatása során minden megvitatásra érett kérdésről alapos megbeszé­lést folytat a japán veze­tőkkel. Mihail Gorbacsov pénteken a Kyodo japán hírügynökség tudósítójának nyilatkozott Moszkvában. Bár a szovjet—japán bé­keszerződés szövegét nem sikerült véglegesíteni, a két fél egyetértett abban, hogy a szerződésnek véglegesen tisztáznia kell a háború utáni rendezés minden kér­dését a Szovjetunió és Ja­pán között anélkül, hogy az sértené bármely fél biz­tonságát. Ez a szerződés fogja a baráti alapokon nyugvó szovjet—japán kap­csolatok távlatait meghatá­rozni — hangsúlyozta Gor­bacsov. Az iraki kurd felkelők szóvivője pénteken Da- maszkuszban elismerte, hogy a lázadók visszavo­nultak Kirkuk városából, de azt közölte, hogy a dél­után folyamán újabb tá­madást indítottak az olaj­ipari központ elfoglalásá­ra. Bagdadban csütörtök este adták hírül, hogy a’ kormánycsapatok vissza­foglalták Kirkukot, ezt azonban a felkelők először cáfolták. Közben Ammanban az egyik segélyszervezet ame­rikai munkatársnője úgy nyilatkozott, hogy a síiták szent városát, Kerbalát — a lázadók állításával ellen­tétben — teljes mértékben ni, hogy itt nem lehet szó semmiféle olyan paktumról, amelyet a pártok megvá­lasztott vezető testületéinek, illetve parlamenti frakciói­nak kikerülésével kötnénk. A megbeszéléssorozat csak a kölcsönös bizalmon, a kormány belső egyetértésén alapulhat, s élveznie kell a parlamenti frakciók támo­gatását, ezért biztosítani szükséges, hogy a frakciók és a pártszervek folyamato­san tájékozódhassanak a tárgyalásokról. 0 Kik vennének részt a megbeszéléseken? — A pártokat irányító testületek és a frakciók ve­zetői, felhatalmazás alap­ján. Minden olyan kérdés­ben, amelyben mandátu­muk a döntésre nem ter­jedne ki, csak feltételesen fogadhatnák el a megálla­podást, amit később hagyna jóvá pártjuk illetékes ve­zető szerve vagy a frakció. 0 Mikor kezdődne és meddig tartana a Fidesz ja­vaslata szerint nem a nyil­vánosság előtt zajló tárgya­lássorozat? — A résztvevőket én hí­vom össze, mégpedig akkor, ha a politikai pártok veze­tő testületéi állást foglaltak a javaslat mellett. Az első ülésen dönteni kell arról, össznépi bizalmon és nemzeti megegyezésen ala­puló koalíciós kormány azonnali megalakítását szorgalmazta ma Moszkvá­ban, az oroszországi nép- képviselők harmadik kong­resszusán elmondott beszá­molójában Borisz Jelcin, az orosz föderáció parla­a kormányerők ellenőrzik. Az amerikai nő, aki csütör­tök délelőtt járt Karbalá- ban, elmondta azt is, hogy a város a szövetségesek bombázásai és a későbbi utcai harcok során szinte teljesen elpusztult. A szemtanú különben Bag­dadban nem látta nyomát annak, hogy harcok vagy tüntetések zajlanának. A szövetségesek harci gé­pei pénteken ismét mélyre­püléseket hajtottak végre Bagdad felelt. Irak leg­utóbb csütörtökön tiltako­zott az ENSZ-nél amiatt, hogy a szövetségesek soro­zatosan megsértik az or­szág légterét. hogy milyen témaköröket « milyen sorrendben tűzzünk napirendre. Szelektálni kell, éppúgy, ahogyan a Parla­ment „válogat” a rázúduló törvényjavaslatokból. Az érdemi tárgyalást pedig csak akkor lehet megkezde­ni, ha az Országgyűlés ösz- szeült, a frakciók megkez- dik munkájukat. A képvi­selőcsoportok folyamatos állásfoglalása nélkül ugyan­is elképzelhetetlen az egyeztető tárgyalások sike-« re. Itt jegyzem meg: a mun­ka hatékonysága érdekében támogatom a Fidesznek azt a javaslatát,' hogy a nyil­vánosság csak az egyes ülé­seket követően kapjon tájé­koztatást a megbeszélések­ről. A tét nagy: az ország stabilitása, a parlamenti kormányzás sikere. A tes­tület működése közben fog eldőlni, hogy a poli­tikai pártok mennyire lesz­nek konstruktívak abban a mechanizmusban, amely —> még egyszer hangsúlyozom — a fő kérdéseken belül is csak az alapelvek egyezte­tését teszi lehetővé. Az eset­leges megállapodások nem helyettesíthetik sem a kor­mányzást, sem a törvény- hozást — mondotta a mi­niszterelnök. mentjének elnöke. Egy ilyen koalíciós kabinet megalakításának gondola­tát először Mihail Gorba­csov vetette fel a múlt év végén, de azt nem valósí­tották meg. Az új szovjet szövetségi szerződésről Jelcin úgy vé­lekedett: szuverén államok szövetségének létrehozását kell szentesítenie a szerző­désnek, a szövetség az álla­mok önkéntes és egyenjogú föderatív egyesülése lenne. Szükségesnek nevezte, hogy a tagköztársaságok politi­kai erői és szakszervezetei részvételével kerékasztal- tárgyalások formájában kezdjenek párbeszédet, s ezt a fórumot az oroszor­szági föderáció parlament­je kezdeményezze. Jelcin részletesen kifej­tette az orosz föderáció gazdasági programját, amelynek alaptétele, hogy meg kell szilárdítani a köztársaság valódi gazdasá­gi függetlenségét. Az oroszországi elnöki poszt bevezetéséről Jelcin kifejtette: az elnöknek az orosz föderáció érdekeinek védelmében kell tevékeny­kednie a ma még messze nem megfelelően működő központtal szemben. í Külföldi események [ egy mondatban »■■■. ........................................ B orisz Pugó szovjet belügyminiszter cáfolta, hogy a csü­törtöki moszkvai tüntetésen 2-300 ezer ember vett volna részt. A Giuiio Andreotti olasz miniszterelnök pénteken délután benyújtotta kormánya lemondását. A Befejezte hivatalos varsói látogatását tegnap Adrian Nastase ro­mán külügyminiszter. A Magyarország rendezett politi­kai és gazdasági kapcsolatokat kíván a Szovjetunióval, ennek szellemében folytatott tárgyalásokat Moszkvában — mondotta a szovjet fővárosban tartott sajtóértekezle­tén Kupa Mihály pénzügyminiszter. A Határozatlan időre bezárták a moszkvai amerikai nagykövetség épüle­tét a csütörtöki tűz után. Borisz Jelcin szorgalmazza Koalíciós kormányt Szinte teljesen elpusztult Kirkuk bi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents