Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-04 / 53. szám

SZÉN TEN DREI-SZIGET • ■CSEPEL-SZIGET MIKLÓS I ) DUNAKESZI FÚT • GOD RÁCKEVE • SZIGETSZENT­Jó hátteret ad a sziget A fiatalok is követik Pócsmegyer helyhatósági választásán nem játszottak nagy szerepet a pártok. A polgárok nem a szavak, ha­nem a tettek embereit keresték a megfelelő posztokra, így kapta meg az 500 választó közül 370-nek a szavaza­tát Bertalan Béláné, aki a cselekvést megelőző gondol­kodástól sem idegenkedik. Népszerűségének alapja az az életpálya, amely nyitott könyv az egész falu számára. Öt, a volt vb-titkárt választották meg polgármesternek. Az első hónapok a leg­nehezebbek. Jegyzőt még nem sikerült szerezni a kis szigeti falucskába. A 652 lakosra nem kaphat fő­állású státust a polgár- mester. Így aztán jövede­lemnek csak a tiszteletdíja marad, meg a szerény 1000 forintocska az Agrya Szö­vetségtől. Ez is pályázat eredménye. Egy dolgozat­sorozatot kell elkészíteni. Az önkormányzat kiala­kulásáig vezető utat, az előtte álló feladatokat úgy írja meg Bertalanná, hogy az összefüggések megér­tése végett az egész falu történetét feltárja. KÖZAKARAT SZÉRIÁT A közösséget vezető ki- választottak testületét jó­nak, erősnek mondja. Mégis számtalan dilem­mája van az új, tökélete­sebbnek óhajtott közigaz­gatással kapcsolatban. Ép­pen a demokrácia érvénye­sítése miatt. A falut képviselők tes­tületé — az a hét ember — nem biztos, hogy a vélemé­nyével és szavazatával a közakarat szerint tud dön­teni. A falugyűlés túl nagy fórum, nem lehet konkré­tan megragadni a lényeget. Szóval, kellene valami köz­beeső homálybogozó bizott­ság, közli élénk derűvel. Volna, s így Bertalan Bé- lánénak bőven van mit bogozgatnia. őt irigyelhet­jük azért, amitől láthatóan boldog. Szokványos kifeje­zéssel mondva, próféta a saját falujában, ©tt, ahol kislány korában látták, amikor az eperültetvények fölött hajlongott, hol szinte az élete minden pillanatát végigkísérhették, megítél­hették, akár számon is kér­hették tőle az emberek. NYÁRI STRESSZIIA TÁSOK! Készül a költségvetés, amely csaknem 10 mil­lió forint lesz. Ehhez helyi adókat csak a végső eset­ben vetnek ki, ha már na­gyon szorít a cipő. Ha pél­dául a hárommillió forint személyi jövedelemadó után járó összeg még kevésnek bizonyul, ha az alapellátá­son másként nem sikerül segíteni. Az különben elég a falunak. A boltok csak nyaranta zsúfoltak. A su- rányi Duna-parton üdülő fővárosi emberek ilyenkor behozzák a nyugodt hely­beliek közé a maguk vib­ráló, ideges hangulatát. Kellene, lehetne szolgáltató­házat építeni, a szolgálta­tásokat javítani. — Hogy védik ki a vár­ható munkanélküliséget? A munkavállalók olyan drá­guló feltételeit, mint pél­dául a közlekedési költség? Nem könnyű válaszolni a riporter kérdéseire. Csak a lehetőségeket tudja latol­gatni a felelős vezető. Az idősebbek szamóca­termeléssel, kertészkedés­ööntésre várnak Pályázat vezetékes vízre Sok éves kísérlet után Dunavarsányban az idén talán körvonalazódik a község egyik legégetőbb problémájának a megoldá­sa; kiépülhet a vezetékes vízhálózat. Nem most kez­dik a munkálatokat, egy 300 és egy 150 méter mély­ségű kutat már kifúrtak, elkészült a hálózat kiépíté­sének tervdokumentációja, megalakult — az érdekelt három település, Dunavar- sány, Délegyháza és Majos- háza részvételével — a víz­műtársulat, s tárgyaltak a kivitelezőkkel, a PVCSV- vel és a KÖVIZIG-gel is. Most már csak a TÁKISZ- hoz beadott pályázatra vár­ják a választ, illetve annak elnyerését követően a szük­séges anyagi hozzájárulást. Az összköltség — a három településre számítva — mintegy 200 millió forint, a pályázat révén ennek 30 százalékát folyósítanák szá­mukra, illetve 20 százalék­kal a vízügyi alap támogat­ná a munkálatokat. Az ön- kormányzatoknak összesen 30 millió forintot kellene e célra kigazdálkodniuk, s a lakosságtól 70 millió hozzá­járulást várnak. A pályázat eredményére áprilisban lehet számítani. Az érdekelt települések nagyon bíznak a kedvező válaszban, lévén a vízháló­zat kiépítése, több községet is érintve, térségi feladat. A rendkívül fossz minősé­gű, nitrátos víz nemcsak hogy ihatatlan, de még ön­tözésre is alkalmatlan. Mindezek alapján, ha eset­leg nemleges válasz érkez­ne a pályázatra, úgy ak­kor sem halogathatnák to­vább a tervek kivitelezését: ez esetben önerőből elkez­denék a munkákat — jólle­het, így nagyon elhúzódna a végleges megoldás ideje. a példát sei egészítik ki a jövedel­müket. A példát követik a fiatalok. A helyi szokások­ban benne rejlik a jövő fő- foglalkozásainak esetleges csírája. Persze akkor, ha az országban lesz valóságos és rugalmas piac, reális ér­dekfeltárás, s megtérül a mezőgazdaságban dolgozók fáradozása. A fiatalok azután sem tétlenkednek, amikor már a napi műszakból hazahoz­za őket a komp. Állatot tartanak, van, aki kisgépek­kel műveli a háztájit. El- hihetem — mondja a falu vezetője —, nem élnek itt rosszul az emberek. Még a Duna túloldalára áttelepült családtagoknak is jó anya­gi hátteret ad a sziget, ahol a szülők megtermelik nekik a konyháravalót. Ám ettől, a naponta dol­gozni járóknak nem alvó­falu Pócsmegyer. Alvásra jut itt a legkevesebb idő. HALLATLAN ERŐFESZÍTÉS Az. elmúlt évtizedekben megszokott életszínvonalért, a megélhetésért hallatlan erőfeszítéseket kell tenni. Önkizsákmányolás, haj- szoltság jellemző erre az életformára. Megértem, hogy ezt az erőfeszítést a polgármester a nyilvános­ság tudomására akarja hoz­ni. A krónikás kötelessége, hogy közvetítse. Kovács T. István Ritka eset az építőiparban Telepük a biztonság szigete Teherautók fordulnak ki a telepről. Munkások indul­nak műszak végén az autó­busz-megállóhoz. Kiegyen­súlyozottnak látszik mind­egyikük, de azért beszédté­ma közöttük a szomszéd vállalat esete. A házgyá­riaké, ahol 230 munkatárs kapta meg a felmondóleve­lét. Még a vállalat profilja is hasonló, csak a helyzetük más. Épp a zónahatáron va­gyunk. Innen pár méterre már Budapest közigazgatá­si területén gurul az autó­busz. A 31. Sz. Állami Építő­ipari Vállalat dunakeszi te­lepének Szűcs Lajos a ve­zetője. Tőle érdeklődtünk, milyen a rendelésállomá­nyuk, mik a kilátásaik erre az esztendőre? Két fő részlegünk műkö­dik itJt — közölte Szűcs La­jos. — Egyik a készbeton­gyártás, a másik a vasbe­ton-előregyártó üzemünk. Ez utóbbi ipari épületekhez készít gerendákat, pillére­ket, falpanel- és födémele­meket. Vállalunk betonacél- megmunkálást, amely mé­retre vágást, hajlítási je­lent. összesen 120 ember végzi itt a dolgát, amiből 110-en fizikai dolgozók. — A kész beton iránti igény évenként alakuló szá­mai beszédesek lehetnek. Többet vagy kevesebbet rendel a lakosság,i. esetleg ugyanannyit, mint a koráb­bi években? — Erre azért nehéz' vála­szolni, mert az évi 20-30 ezer köbméternyi keverésből magánemberek mindig csak 6-7 ezret vásároltak. Való­színű azért, mert még min­dig olcsóbb, ha a helyszínre viszik a kavicsot és kaláká­ban megkeverik a betont. Az egyéb termékek pedig közületi rendelésre készül­nek. Ez manapság verseny- tárgyalásokon nyert meg­rendelések alapján törté­nik. Ám még így is előfor­dul, hogy . velünk szemben más nyeri azt, de mivel itt a kapacitás, utána nálunk Művész tanárra emlékezve pi 16Ä.43*: »sMto^Zít Bene Géza: Csobánkai táj Kilencven éve született, és három évtizede halt meg Bene Géza festőmű­vész. Mint annyi alkotó, ő is erősen kötődött Szent­endréhez. Számos képét ih­lette meg e vidék. Munkás­ságának első esztendőire az útkeresés volt a jellemző. A harmincas években vi­szont már otthonosan moz­gott a modern művészeti irányzatokban is, a kubiz- mus sajátos képépítészete felé haladt. A fordulat évében, 1949- ben visszavonult, mert nem volt hajlandó a kor erőlte­tett — a művész szellemi­ségétől, alkotó egyéniségé­től idegen — szocreál köve­telményei szerint dolgozni. Tanári állást vállalt, s Zuglóban, a Telepes utcai általános iskola rajzszakos pedagógusaként tanította a kisdiákokat. Halk szavú művészember volt, de a belőle áradó sze­retet, a végtelen türelem azon pedagógusok sorába emelte, akiknek emlékét megőrzik a tanítványok. Ám nemcsak ők, hanem a tanártársak is. Immár ha­gyománnyá vált, hogy az is­kola falán elhelyezett em­léktáblát az évfordulón megkoszorúzzák. Az ün­nepségre március 1-jén ke­rült sor. V. A. végezteti , el a munkát. Egyébként az Esztergom­ban épülő Suzuki autógyár épületelemeinek egy jelen­tős részét mi készítjük, s áprilisban már szállítani kell a helyszínre. Majdnem biztosak már a vállalatnál abban is, hogy a budaörsi Budapark bevá­sárlóközpont szerkezeti elemeit is a dunakesziek szállítják. A beruházók né­met szakembere a napok­ban érkezik a telepre, hogy megnézze a terveiket, refe­renciamunkákat. Ezen­kívül még akad annyi ren­delés, amitől biztosak le­hetnek abban a dunakeszi üzem dolgozói, amiben sok - helyen oly bizonytalanok az emberek. Lesz munkájuk, egzisztenciájuk. — A kérdés az, hogy mi­lyen színvonalú. — Az átlaghoz képest nem keresnek rosszul a szaktársak — közli a telep­vezető. — A szakmunkások órabére eléri a 75 forintot, amihez még tíz százalék munkahelyi pótlék járul. Erre jön a teljesítmény utáni prémium. — Hogy keresnek a se­gédmunkások? — A legalacsonyabb óra­bért a kezdők kapják. Ez negyvenöt forint. Ha az il­lető jól dolgozik, akkor az első két hét után javítunk a fizetésén. Ha viszont nem bizonyít, akikor megköszön­jük a munkát, és megvá­lunk egymástól. Sajnos az utóbbi időben ez már rit­kán fordul elő, mert nem nagyon veszünk fel új em­bereket. — Ezek szerint önök biz­tonságban érezhetik magu­kat? Elvégre van megren­delésük. Amint a válaszok­ból kiderül, a versenytár­gyalásokon jók a pozícióik, — így is mondhatnánk, de azért tegyük hozzá, hogy ebben a mai reménytelen és munkátlan időszakban ezt senki sem állíthatja túl magabiztosan. A riporter mégis örül, hogy valami jó hírt közöl­het egy válságban levő, pa­radox helyzetű iparág egy vállalati telepéről. Mert, ha csak egy évre is láthatnak előre, ez most a biztonság szigetének látszik. Az ágazatnak viszont ke­vés a munkája, a felnövő nemzedéknek meg nincs la­kása. Ha nem építenek, né­hány év múlva még drasz­tikusabb lesz a hiány, s egyre több áz otthontalan, az albérlő családok száma. A vasgyűrűből nehéz, lesz kitörni, de erről nem az építők tehetnek. K. T. I. Szigelszentmárlon ban Falugyűlés Szigetszentmúrton önkor­mányzati képviselő-testülete február 5-én (hétfőn) este 18 órakor falugyűlést és közmeghallgatást tart a he­lyi Jókai Mór Művelődési Házban. Túlságosan Póros(ka) Érdemtelen érdemek? A szigetszentmiklósi ön- kormányzati testület '■! a Szalmás Piroska utca ne­vének megváltoztatása mellett szavazott a közel­múltban. Az állítólag la­kossági indítványra szüle­tett döntés különösebb visszhangot nem váltott ki a 24 ezer lakosú Csepel-szi­geti kisvárosban. Ugyanis az a három család, amelyik ezentúl a Dalos utcában éli majd életét, még semmit sem tud lakhelyének név- változtatásáról, aki meg tud, az Szalmás Piroska megítélésével állhat hadi­lábon. Mára elhárult az utolsó akadály a helyi rendszer- váltás útjából. Ha végképp lekerülnek a házak falá­ról a Szalmás Piroska ne­vével jelzett táblák, büsz­kék lehetnek magukra a városatyák. Az egy kakas és két tyúklépés hosszúságú utca névváltoztatása szöget ütött a fejembe. Az egykori ho­mokdombok helyén kiala­kult utcának ugyanis so­káig nem volt önálló neve. Névtelenségét őrizte a Cso­konai utca és a helyi víz­mű találkozásánál, míg 1980 táján a tőszomszédsá­gában fölépült egy új lakó­telep. Ekkor jutott eszébe a város vezetőinek, hogy elnevezzék az emeletes há­zak közé szorult utcácskát. Mivel a mezei növények és állatok kézikönyvében már nem találtak a pipacson, a szegfűn, a kankalinon, a fúrjon, az őzön és a fácá­non kívül új névadót, va­laki gondolt egy bátrat: megkérdezhetnék a hely- történeti múzeumot. Máról holnapra mitől vált méltatlanná Szalmás Piroska Szigefcszentmikló- son? Nyilván csak tettetem tu­datlanságomat: tudom. Névadója volt egy ifjú­munkáskórusnak a har­mincas-negyvenes években. Igaz, akiket eddig sike­rült, a névváltoztatás szor­galmazói közül szóra bír­nom, azoknak édes mind­egy, hogy honnét ismerik Szalmás Piroska nevét. Szocialista volt? Valami kommunista kórus? Annál rosszabb. Biztosan a Rá- kosi-időkben vagy a Ká­dár-érában szerzett magá­nak érdemtelen érdemeket. A megkérdezettek az egykori kórusról és név­adójáról semmit sem hal­lottak. A falumúzeum igaz­gatójának véleményére se hagyatkoztak, aki régi új­ságcikkekben és megsárgult fényképeken fedezte fel a pestszenterzsébeti Csiliben fellépő munkásdalárdát. Vérpiros kottafej — ez volt hófehér blúzukon, így em­lékeztek rájuk a miklósiak. Fényképek őrzik a Kéktó utcai hétvégi kiránduláso­kat és fürdőzéseket a kö­zeli Oláh-strandon. Szal­más Piroska élete része volt a város háború előtti kul­turális történetének. Kár, hogy az 1941-ben elhunyt zongoratanárnő tisztelete csak kevesek szívügye. Bezzeg a Dalos utca ... mennyivel koalíciósabb csengésű. Belefér a katoli­kus legényegylet és a refor­mátus dalárda valamennyi helyi emléke — míg az utca egykori névadója a város vezetőinek túlságosan Pi­ros (ka). Bálint Tóth János DUNATAí HÍRLAP Vezető munkatárs: 31óza Katalin. & Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 3-11. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761» 138-4667.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents