Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-29 / 74. szám

Közös asztalnál a pártok tagjai Együtt könnyebb I. ÉVFOLYAM, 32. SZÄM D A SAS I 1991. MÁRCIUS 29., PÉNTEK MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON „Ne szégyelljük, hogy svábod vályúnk!” A zökkenőmentes indulás cselekvésre ösztönöz A terített asztalokon gyülnek a friss sütemé­nyek, üdítők, készül a tea, még néhány üveg házi bor is előkerül. A gyóni nyug­díjasklub egyik szokásos hétfői összejövetelén va­gyunk. A klubtagok cso­portokba gyűlnek beszél­getni, szó esik politikáról, családról, megélhetésről, de a vidámság, tréfálkozás sem idegen tőlük. Jóízű neveté­sek tarkítják a beszélgeté­sek zsongását. A társaság magját egy 1983-ban alakult országjáró csoport alkotja. Hat év után alakultak át nyugdíjasklub­bá. Kecskés Annamária — a művelődési ház igazgató­ja — segítségével megkap­ták a pártháznak (akkor az MSZMP-é, most a kisgaz­dáké) ezt a helyiségét, ahol most vagyunk. NAG YAJTÄRÖL Erdélyi vendégek Levelet kaptunk alsóné- mediből, Kulinyák Rezsöné könyvtáros arról számol be, hogy április első napjaiban Erdélyből várnak vendé­geket, 32 gyereket és 15 pe­dagógust. A nagyajtai iskolások nemcsak világot látni jön­nek Magyarországra, ma­gukkal hozzák és bemutat­ják szülőföldjük népdalait és néptáncait is. Ezt — ki­bővítve az alsónémediek saját repertoárjával — Ócsán és Bugyin is szeret­nék bemutatni. A közös műsorra április 4—9. között kerül sor. Asztalitenisz Kemence nyert Március utolsó előtti va­sárnapján mérték össze tu­dásukat Dabas és Kemence asztaliteniszezői. A fehér labdás vetélkedőre a me­gyei férficsapatok asztalite­nisz-bajnokságának kereté­ben került sor, helyszíne a Dabas I. kerületi iskola volt. A d'abasiak Katona, Csa­ta, Gombár, Forczek felállí­tásban játszottak, s noha mind a négy játékos a jók közé tartozik, a szerencse — vagy inkább a jobb fel­készülés — a vendégcsa­patnak kedvezett. Az eredmény: Dabas— Kemence 5-13. A dabasiak eredményei: Csata 2-0, 2-0, 2-1. Gom­bár 2-1. A Csata-Gombár páros 2-0-t produkált. (—tunner—) VJIIARTYÁN Locsolóbál Tavaszköszöntő locsolóbál lesz március 30-án, este 7- től az újhartyáni kultúr- házban. Jó hangulatról a Schenk-zenekar, enni- és innivalóról a büfé, megle­petésről pedig a szervezők gondoskodnak. DABASI HlBLAP Vetető munkatárs: Matula Gy. Oszkár, © Munkatárs: Pactmer Edit. © Fogadónap minden héttőn 14-től 17 öratg a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. Vili. kér.. Somo­gyi B. u. 6. sz. Pí.: 311. Ír. SZ. 144«. Telefon: 138-2333/283 Pál Lászlóné vállalta el a klub vezetését. Tavaly nyá­rig viselte e tisztséget, míg betegsége miatt le nem mondott. — En jól éreztem ma­gam — emlékszik vissza —, mindenei sokat segített. Pál Lnszlöne" lemondása után Vg^enfyik Sándornét választotfaB " elnöknek. A városnéző TSfr indulásokat és túrákat tovább folytat­ták — s teszik ezt ma is —, -de ha nem sikerült mesz- szebb jutni, megelégedtek egy hangulatos szalonnasü­téssel a közeli erdőben. Megalakulásuk óta rend­szeres programjaik közé tartoznak a színházi elő- adások, az ismeretterjesztő műsorok. A havi 30 forin­tos tagdíjakból és támoga­tásokból tartják fenn ma­gukat. Néhány tétel a hosz- szú listáról: a helyi tsz-től 50 ezer, a VITAFOKT-tól 20 ezer forintot, az ÉKÜ- től videót kaptak. A klubban békésen meg­férnek egymással a külön­böző politikai nézetek kép­viselői. Ez persze elsősor­ban a férfiaknál tűnik >- ők foglalkoznak többet közélettel. Egy asztalnál ülnek a különböző pártok tagjai, vitatkoznak, de nem gyűlölködnek. Az asszonyok inkább családjuk megélhetéséről beszélnek, ami természetes is, hiszen nekik kell gon­doskodni nap mint nap en­nivalóról, tüzelőről, tiszta ruháról. Mint megtudom, alacsonyak a nyugdijak. Szerencsére itt mindenki­nek van kertje, ahol meg­terem a zöldség, gyümölcs, burgonya, még piacra is jut belőle. A Dabasi Nyomdától ka­pott óriási album őrzi a gyóni nyugdíjasok életének eseményeit. Felszabadultan, nevető arccal néznek a fényképezőgépbe. — Mi jól érezzük magun­kat ebben a közösségben — mondják. — Szeretünk együtt lenni, jókat beszél­getünk, kirándulunk. Leg­feljebb az aggaszt bennün­ket, hogy a fiataloknak — gyerekeinknek, unokáink­nak — mennyire nehéz a helyzetük. Vajon ezeknek — a most harminc-, negyvenévesek­nek — lesz-e majd nyug­díjasklubjuk ...? Pachner Edit Szellös is, rozsdás is A felsőpakonyi megál­lóhely nevére csak kö­vetkeztetni lehet, mivel az állomást jelző tábla a rozsda martaléka lett. A vasút illetékesei, feltéte­lezem, biztos forrásból tudják, hogy erre nem járnak idegenek, a helyi­ek pedig már csukott szenttnel is hazatalálnak. Hasonlóképpen maga­biztos tudásra tehettek szert a menetrendet ille­tően is, mivel ilyesmit nem találni az egész megállóban. De hová is függesztenék, mikor a váró ... -teremi?)... -helyiségi?)... oldalai már csak nyomokban — jelen esetben tartó-„osz- lopokban” — léteznek. Egyetlen pozitívuma: a teteje még megvan. A felsőpakonyiaknak tehát nincs okuk panaszra, jö­het akár zápor, akár hó­vihar, nem áznak meg. ! ’ iCsak ha a szél bef új­já.)-A vasút nem suti el a felújítást — spórolni időben —, „«:ozó utas sze­rint ilyen ez a megálló­hely, mióta ő erre jár — s az megvan már jó néhány éve! Nem baj, edződünk. Nem, kell például foly­ton enni-inni, úgyis túl­tápláltak vagyunk. Más biológiai szükségleteink mérséklését is gyakorol­hatjuk. Egyebet nem is tehetünk, büfé és mosdó hiányában. Ellenben nem árt, ha utazás előtt gimnasztikái gyakorlato­kat végzünk, ugyanis megfelelő peron híján 60-80 centiméter magas­ban kell keresnünk a vo­nat legalsó lépcsőfokát. Miután a nehézségeket leküzdve elhelyezkedtem a vonat — kissé ragacsos — ülésén, és átadtam a kalauznak a duplájára emelt tarifájú jegyet, megállapítottam: ismét bővült az árszínvonal­ban növekvő, de a minő­séget teltintve színvonal alatti szolgáltatások kö­re. A régi beidegződések ma is élnek az emberek­ben. Az újhartyáni falu­gyűlésre utazva akaratla­nul fültanúja voltam, amint valaki kijelentette, minek menjen ő oda, hiá­ba is mondana bármit, úgysem lenne foganatja. Mentségére szolgáljon, hogy a választások óta ez volt az első falugyűlés, te­hát még nem szerezhetett tapasztala főt. Mások is az említett -úrhoz hasonlójh. gondolkozhattak, mefe nem fenyegette? iűlzsúfoltság a kultúrKáz előadótermét. Megköszönte Az alpolgármester, Hümpfner János — aki Sashegyi Mihály polgár- mester betegségére való tekintettel ideiglenesen vállalta a megbízatást — együttműködést és a prob­lémák folyamatos feltárá­sát kérte a falu lakóitól. Bevezetőben megköszönte a korábbi közös tanács munkáját, elismerését fe­jezte ki jó gazdálkodásu­kért, minek következtében az új önkormányzat zök­kenőmentesen át tudta venni a falu irányítását. Ez persze nem jelenti a problémák hiányát. Infra­strukturális és gazdasági téren bőven vannak tenni­valók, kezdve a falu par­kosításától a helyi vállal­kozások élénkítéséig. A közbiztonság megőrzése ér­dekében szükséges egy faluvédő egyesület meg­alakítása. Az alpolgármester egyik alapvető feladatnak tartja az identitástudat megerő­sítését. Az itt élők ne szégyelljék, hogy svábok, tanuljanak meg újra né­metül, kutassák fel és ápolják régi szokásaikat és hagyományaikat. Gazdasági téren a tej és a sertéshús átvételének megszervezése hárult az önkormányzat­ra, amit sikeresén megol­dottak. Hümpfner János hasz­nosnak tartaná, ha külföl­di vállalkozók telepedné­nek meg a faluban, ezért mindenkit megkért, hogy amennyiben ilyen igényről tud, azonnal jelezze. Kap­csolatokat teremteni, üz­leteket kötni azonban nem lehet megfelelő telefonhá­lózat nélkül, ebben az ügyben szintén tárgyal az önkormányzat. Költségvetés Tarnavölgyi László jegy­ző az 1991. évi költségve­tést ismertette. Kiemelte a Dabashoz tartozó zeneiskola helyzetét. A gyerekenként kapott évi 19 ezer forint céltámogatást a dabasi ze­neiskola kapja, de ebből csak 15 ezret utal át Új- hartyánnak. Ha önállóak lennének, megkapnák az állami támogatás teljes összegét, amiből tovább tudnák fejleszteni az is­kolát és új tagozatokat in­díthatnának. A segélyekről szólva el­mondta, hogy az igények­hez mérten szűk pénzügyi keretből csak 22 család ré­szére tudnak kamatadó­támogatást biztosítani. Alapítvány A hozzászólók jelentős része napi problémákat so­rolt fel. Kifogásolták, hogy sokan elmulasztják a há­zuk előtti árok rendbeté­telét, s hogy a szétfolyt víz másutt okoz károkat. Nagyobb védelmet kértek a temető számára, mivel újabban lopják a sírköve­ket. Felhívták a figyelmet a dögkút körüli tarthatat­lan állapotokra, s kifogá­solták, hogy az autópályán nem jelzik Űjhartyánt. Serfel János képviselő összeállította a falu és az önkormányzat közötti ideá­lis viszonyhoz szükséges tényezőket. A felsorolás­ban szerepelt a kölcsönös bizalom, az őszinte politi­zálás. Ismertette a képvi­selő-testület szándékát, mely szerint zászlót és cí­mert szeretnének tervez­tetni a falunak. A legnagyobb sikert ta­lán Wojniczky László be­jelentése aratta, aki arról tájékoztatta a falugyűlést, hogy a Tent-Tex kisszövet­kezet alapítványt hozott létre a helyi óvoda és is­kola támogatására. P. E. (pachner) Megszűnik? Futótűzként terjedt el a hír Dabason, hogy megszűnik az óvoda. A rendelőintézet tulajdonát képező épület költsé­geihez a polgármesteri hivatal csupán kétmillió forinttal tud hozzájárulni, amely fele az eddigi költségvetésnek. Ezért a városi képviselő-tes­tület nagy többsége úgy gondolja, be kell zárni az intézményt. Hogy az 54 gyerme­ket hová helyezik el a szülök, azt senki nem tudja, legyen az a dolgozó anya gondja. Azé, aki egyébként a személyi jövedelemadóját a hivatalhoz fizeti be. Elhangzott egy olyan vélemény is, miszerint vigyázzanak egymás gyerekeire. Valami remény­sugár látszik akkor, amikor rövidesen összehívják a szülőket — gyanítom, komoly anyagi segítség önzetlen felajánlása reményében. Vitatkozom Az Ócsai Hírmondó­ban „Utcanevek” cím­mel a helyi utcanevek megváltoztatásának ké­sése miatt füstölög S. Z. Mint írja, szégyenkeznie kell, amiért még mindig sz Engels utcában lakik, itt volna már az ideje, hogy valami tisztességes nevet kapjon a Marx, Engels és Lenin utca. Ezt követően egy törté­nelmi és filozófiai el­mélkedésben az utóbbi ötven év minden sérel­mét a három nagy gon­dolkodó számlájára írja. Felpanaszolja a prole­tárdiktatúrát, a proletár internacionalizmust, a kitelepítéseket, az in­ternálásokat, s az 1956- os forradalom vérbe fojtását. „Abban igaza van a »szentháromságnak«, hogy az elnyomottak mellé kell állni, és az elesett emberek gondjai­val, bajaival kiemelten kell foglalkozni. (...) Ezt a gondolatot azon­ban már vagy kétezer évvel Marxék előtt kita­lálták és a kereszténység azóta is a krisztusi sze- retetet hirdeti" — írja S. Z. az egyik passzus­ban. Az okfejtés helyes, de nem objektív. Marxék­nak mindent felró, Jé­zusnak semmit. Pedig tessék csak utánagon­dolni, mennyi minden történt a Megváltó ne­vében! Szentföldi had­járat címén rablópor­tyák, bűnbocsánatcédu- la-árusítás, máglyagyúj­tás ... hogy csak néhá­nyat mondjak. Jézusra hivatkozva öltek és ra­boltak, a martalócok mellett — vagy mögött — neves uralkodókat ta­lálunk, sőt olykor felbuj­tóként magát a pápát. De mennyiben hibás mindezért Jézus? Ugyanannyi része volt neki Galilei .meghurcol­tatásában, mint Marx­nak, Engelsnek vagy Leninnek az 1956-os for­radalom leverésében. Kedves S. Z.! Törté­nelmi eseményekről és személyekről csak ob­jektív módon szabad — illik — véleményt mon­dani. A szubjektivitás rossz tanácsadó. Ez az ön esetében annál is in­kább sérelmes, mert vé­leményét egy média lap­jain mondja el. Az írott szóval lehet élni, de nem szabad vissza­élni. Még az Ócsai Hír­mondóban sem. (—gyé—) (Kép és szöveg: Vimola Károly)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents