Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-28 / 73. szám
Lépni és önállósulni Talpon marad a gyár Hetek, hónapok óta szóbeszéd tárgya, hogy tönkrement a Nagykátai Telefongyár. A Tápiómentl Hírlapban is megírtuk, hogy Nagy- kátán sokan tömeges elbocsátásokra számítanak. Az emberek nyugtalanok, nincs rosszabb a bizonytalanságnál ... Egy korábbi képriportunkban igyekeztünk elébevágni a mendemondáknak, s megnyugtattuk olvasóinkat, hogy tömeges elbocsátás nem lesz. De mi lesz a telefongyárban április elsejétől? — Az é’iekvédelmi szervezet a végsőkig is elment — mond'a Zsemle Gyula, a szakszervezeti intézőbizottság egyik tagja. — Semmiképpen nem szereltük volna, ha meg kell válni dolgozóktól, munkatársaktól. Az első menetben azt értük el, hogy például februárban, március elején a dolgozók ötven százaléka Dr. Vass Imre állásidőben otthon tartózkodott. Minden hétfőn bejöttek, . megérdeklődték, hogy mikor jelentkezhetnek munkára. Ez az időszak nemcsak a dolgozók, de a szakszervezet számára is próbatét-1 volt. MUNKÁSGYŰLÉSEN A szakszervezet most úgy érzi: győzött! De vajon milyen okok vezettek arra, hogy a közel hatszáz főt foglalkoztató gyár 1990 végére a tönk szélére került? — A mi gyárunk — hasonlóan a többi magyar nagyüzemhez — azért került kritikus helyzetbe — mondja dr. Vass Imre igazgató —, mert a fővárosi anyavállalat nem tudta lekötni a gyáregységi kapacitást. Miután a szovjet piac beszűkült, termékeink eladhatatlanná váltak. Az összes körülményeket mérlegelve még a múlt év decemberében égy munkás- gyűléi alkalmával úgy döntött a gyár kollektívája, hogy önálló vállalatként kíván a jövőben működni. Ezt követően beadtuk a szükséges okmányokat az Ipari Minisztériumba és a többi illetékes szervhez. A törekvésünket támogatja a budapesti Telefongyár is. A nagykátaiak tehát az önállósulásban látják a talpon maradás lehetőségét. De tisztában vannak-e azokkal a hátrányokkal, amiket a hőn óhajtott piacgazdaság a valóságban előír számukra? Hiszen a nagykátaiak az elmúlt huszonnégy év alatt csak szolgáltató tevékenységet végeztek a főváros részére. Előfordulhat, hogy piaci tapasztalat hiányában hátrányos helyzetbe kerülnek. Érdemben anyaggazdálkodással sem foglalkoztak, a műszaki fejlesztést szintén az anyavállalat végezte. IDEÁLIS BANK — A várható hátrányok ellenére döntöttünk az önállóság mellett — folytatja töprengve, dr. Vass Imre. — Együttműködési megállapodást kötünk a pesti gyárral, részletesen megtörténik a vagyonmegosztás, rögzítjük a műszaki és termelési együttműködést, valamint a jövőbeni számviteli és pénzügyi kapcsolatainkat. Az önállóság biztosításához a nagykátaiak megkeresték a számukra legideálisabb bankot is: a jászberényi hitelbanktól kaptak garanciát, hogy nemcsak a számlavezetésüket gondozzák, hanem hitellel is finanszírozzák a gyárat. Amit viszont ma még nem' látnak egyértelműen, az a tényleges fennmaradáshoz szükséges terhelés kérdése. — Olyan megállapodást szeretnénk kötni a budapestiekkel — veszi vissza a szót a nagykátai igazgató —, hogy a hatszázezer normaóra-kapacitásból négyszázötvenezer normaórát köt le éves viszonylatban a budapesti Telefongyár, a fennmaradó részt pedig Nagykáta önálló szerződéssel terheli. Számunkra az egyenletes terhelés lenne optimális, de semmiképpen nincsenek illúzióink. — Megnyugtathatjuk a lakosságot: nem lesz tömeges elbocsátás? — A létszám megtartására több variációt is kidolgoztunk a szakszervezeti intézőbizottsággal, így elkerülhető a drasztikus elboÉrdekképviselet Kókán Februárban alakult meg „spontán’’ kezdeményezésre a Kókai Ipar testület, amely érdekközösség, érdekképviselet. Tagjai vállalkozók. Testületen belül létrehozták az önsegélyező és Vállalkozási Alapot, amelybe a tagdíjon felül bizonyos összeggel lehet belépni. Nem kötelező, hangsúlyozta az elnök. Humánus célokat szolgál az alap, elsősorban betegség, elhalálozás esetén segélyt adnak belőle a rászo8 Man rudaknak, másodsorban vállalkozások átmeneti pénzügyi gondjait oldják vele meg. Természetesen az idevonatkozó szabályok figyelembevételével. Vállalkozni akarnak közösen is, és esetleg két-három fős csoportokban is. Elsődleges cél: munkahelyek teremtése, vállalkozások beindítása. Minden hétfő este találkoznak, oldott légkörben társalognak üzleti és egyéb dolgokról. Kulturális megmozdulásokat tettekkel és anyagiakkal akarják segíteni, támogatni, többek között a helyi újságot is. Ügy legyen! Samu B. Gábor Zsemle Gyula csátás. Természetesen a jövőben nemigen tudunk nyugdíjasokat foglalkoztatni, és aki eléri a nyugdíj- korhatárt, attól el kell köszönnünk. Lehetőséget biztosítunk a kismamáknak, hogy élhetnek a munkaidőkedvezménnyel, részmunkaidőben is foglalkoztatjuk őket, de el nem küldünk közülük senkit. Foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy égy-egy speciális helyen nem ragaszkodunk a folyamatos jelenléthez, csak a dolgozó a százhetvennégy munkaóráját teljesítse az egyenlőtlen munkarend bevezetése mellett. Minden módon keressük a lehetőséget, hogy minél kisebb megrázkódtatással járjon az önállósulás. Látunk reményt a menekülésre, ha úgy tetszik, az előremenekülésre. ÚJ NÉVEN — Március végén minden bizonnyal megtörténik a leválás a fővárosi gyárról, de ezzel egyidejűleg a nevünk is megváltozik: Híradásipari és Finom- mechanikai Vállalatként kívánunk működni. A közeljövőben még nem kívánunk profilt váltani, de távlatokban v igen. Ehhez azonban jelentősebb piackutatást kell végeznünk, mert valamennyi gyártmányunkkal jelen kell lennünk a piacon, ha folyamatosan talpon akarunk maradni. Deák Attila I. ÉVFOLYAM, 24. SZÄM 1991. MÁRCIUS 28., CSÜTÖRTÖK MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Van mit megőrizni és szétosztani Törvényre várva „A jelenleg érvényben lévő szövetkezeti törvény sokkal inkább az egyesülést, s nem pedig a kiválást, az önállósodást teszi lehetővé” — hangzott el a megállapítás a Tápiószele és Vidéke ÁFÉSZ küldöttgyűlésén. Kiss Sándor — az öt község közel 19 ezer lakosát ellátó, több mint 3 ezer fő tagságot számláló szövetkezet elnöke — beszámolójában nem kerülte meg a tápiógyörgyei kiválási törekvések részletes elemzését. Nem is tehette ezt meg, hiszen más-más megközelítésben, de valamennyi részközgyűlésen felmerült a gondolat. Noha több küldött szerint a tagság nem foglalkozik az egyesült szövetkezetből való kiválással; a felügyelő- bizottság leköszönő elnökének — Nagy Zoltánnak — a magyarázatát láthatóan mindenki elfogadta. Mert ki ne érzékelné, hogy a mostani folyamatok természetes velejárójaként felerősödtek a csoportérdekek mind a mozgalomban, mind a községekben. Az események felgyorsulásával egyre nagyobb szakadék tátong a vezetői réteg és a tagság között, miközben a tagi tájékozatlanság is növekedik. Ma már túlhaladott például az az elvárás, hogy egy helyi kiválást a tagság kétharmada egyformán támogasson. Abban viszont Tápiógyörgyén — és persze máshol is — mindenki érdekelt, hogy a helyi árukínálat minél szélesebb és olcsóbb legyen. S ha ezt néhány tőkeerős vállalkozó összefogása képes megoldani, akkor aligha érdemes akadályokat gördíteni az önállósodási törekvések elé. Az olykor heves vitában Józsa László, Tápiógyörgye polgármestere sürgette az ÁFÉSZ leendő vezetését a szükséges lépések mielőbbi megtételére. A jelenlegi törvény alapján nehezen megoldható problémát az a paradox helyzet idézte elő, hogy a györgyeiek részközgyűlése hiába voksolt egyhangúlag a kiválás mellett: az eseményen nem volt jelen, csupán az érintett tagság 62,31 százaléka. Mozgó urnákkal összegyűjtötték ugyan a még szükséges szavazatokat, az ÁFÉSZ vezetése ezt a lépést mindössze „közvélemény-kutatásnak” minősítette. A vitát jogi útra terelve a Pest Megyei Főügyészségnek jelezték az esetet, onnan továbbkerült a panasz a Legfőbb Ügyészségre. Választ eddig nem kaptak, nyilván sok fejtörést okozhat a dolog. Egy azonban bizonyos — s ebben alig volt vita —, az önállósodási törekvést nem szabad lekezelni, annak előkészítését indokolt folytatni. A várható kiválásokat azonban csak törvényes keretek között, a vagyonmegosztást pedig komplex módon, egységes elvek szerint kell előkészíteni. Ennek határidejéről viszont döntött a 76 küldött: a györgyeiek által javasolt áprilisi, majd június 1-jei dátumot a többség december 31-re tolta ki. Hiszen ki tudja még, hogv a Parlament mennyi idő alatt hoz döntést az új szövetkezeti törvényről? Pedig — mondta az elnök — amíg nincs végleges megoldás, addig fejleszteni sem mernek. Több hozzászóló megemlítette, hogy a szomszéd községbeliek nyilván nem véletlenül választották a mostani időpontot önállóságuk meglépésére. A kevés híján 19 milliós mérleg szerinti nyereséget úgy érte el a szövetkezet, hogy közben a partnervállalatok (pl. konzervgyár) fizetés- képtelensége miatt már csak készpénz ellenében vagy bankgarancia esetén szolgálják ki közületi vevőiket. Mégis 2 millió forintot tesz ki a szövetkezet „kétes” kintlevősége, amit behajthatatlanság esetén az elkövetkezendő években az eredmény terhére kell leírni. Gazdálkodásuk a körülmények ellenére viszonylag stabilnak mondható, hiszen a 18 százalékos vagyonará- nyos nyereségmutató az utóbbi 3 év hasonló adataihoz képest alig változott, miközben saját vagyonuk immár meghaladja a 100 millió forint értéket. Akad hát szépen megöriznivaló, de szétosztani is van még mit... A Tápiószele és Vidéke ÁFÉSZ idei prognózisában számol az új, kemény konkurenciával, s természetesen igyekszik felvenni a versenyt. Ilyen körülmények között alapvető feladatuknak tekintik a megbízhatóságra alapozott üzleti hírnév kialakítását. Minőség, bő választék, kereslethez igazodó kínálat, olcsó cikkek — ez mind követelmény. Akkor is, ha a szövetkezet nevében ott szerepel a „Vidéke” megjelölés, de akkor is, ha már nem... (tóth) SZERVEZŐ A KÁLÓT Nagykátán a tömegszervezetek székhazában hetente több alkalommal is tematikus előadásokat tartanak a KÁLÓT rendezésében. Mint ahogy azt Gedai Gyulától, a katolikus népfőiskola szervezőjétől és vezetőjétől megtudtuk, a fiatalok körében igen nagy sikere van többek között a szabás-varrás, a növénytermesztő, a gazdasz- szonyképző tanfolyamoknak. Az utóbbinak a Mátray Gábor Általános Iskola ad otthont, ahol ellenszolgáltatás nélkül használhatják a konyhát felszereléseivel együtt (FUleki Tibor felvétele) Tápiómente: IGEN! A Sirály csoportnak üzenem: Tisztelem a nyílt szót, a fedetlen arcot. Dómján Lajossal együtt jól vagyunk. Sok vitánk akad az utóbbi időben, de alapunk a megoldás keresése. Remélem, nem sikerül komolyabban összeugrasztani bennünket senkinek sem. Szigorú költségvetési feltételek között nem a megosztottság, hanem a közös gondolkodás, a közös áldozatvállalás a célravezető. A tánctalálkozót finanszírozni fogja a művelődési központ! Talán az önkormányzat is segíteni fog... Szegedi Pál tapiömenti hírlap vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Deák Attila. O Fogadónap minden csütörtökön 10—12 öra között Nagykátán a művelődési központban.
