Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-04 / 53. szám

Négyen az élet küszöbén

Mi lm veled, emberke?

Útban hazafelé azon meditáltam, mi is az, ami megfogott a táborfalvai iskolában? Rájöttem. Az iskola hangulata. Melyben éppúgy fellelhető a régi tanyasi iskolák álmos nyugalma, mint a jelen tantestület ama törekvése, hogy a gondjaira bízott gyerekeket a korszerű pedagógia eszközeivel minnél jobban felkészítsék az életre. Oltjár- tamkor már kiosztották az ellenőrzőket, benne az első félév záró jegyeivel. A végleges, össziskolai statisztika még nem volt kész, így az igazgatónő csak nagy vonalakban értékelte az eredményt. Nem jobb a sokévi átlagnál — mondta —, sőt valamivel gyengébb. Az I—VII. osztályosok számára a féléves elégtelen még nem tragédia, év végéig kijavíthatják. Viszont a Vili. osztályosnak már egy hármas is „meggondolandó”, hisz a félévi jegyek döntik el a továbbtanulás lehetőségét.

Bodzsár Pálné több mint Auffenberg Noémi. Szín- negyed évszázada pedagó- jeles tanuló, de elsődl-egegus, helybeli, maga is itt volt kisdiák, ahol ma tanít és igazgató, tehát van rálátása, véleménye a tanulmányi eredmények alakulásának okairól.

— Sok a lelki sérült gyerekünk. Tévedgs azt hinni, hogy a szellemi kiegyensúlyozatlanság és a nyugtalanság csak a városi gyerekek betegsége. Az ezt kiváltó okok vidéken is jelen vannak: a széthulló család, az italozó szülő. Ez a két tényező keseríti meg elsősorban a gyerekek életét. A gyenge eredményekhez az a tudat is hozzájárul, hogy a szorgalom nem mindig nyeri el jutalmát. Sok esetben egy ügyeskedő nyolc osztállyal is többre megy, mint az, aki diplomát szerzett. A tanulás és tudás épp úgy leértékelődött, akár a munka.

Mi erről a véleménye a legilletékesebbnek, a diáknak? Bodzsár Pálné négy nyolcadikos tanulót prezentál, van köztük két jó tanuló és két gyengébb. Más, szubjektív okok nem befolyásolták a gyerekek megválasztását.

sen a reál tantárgyak érdeklik: a matematika és fizika. Már az efső mondatokból ki érzik, hogy az intelligenciahányadosa az átlagnál magasabb. Pedig elvált szülők gyereke, mostohaapa neveli, rajta kívül hat testvére osztozik az anyai szeretetem A szülők gazdálkodnak, állatokat tartanak, s mi sem természetesebb, hogy a kicsikről való gondoskodás egy része Noémire hárul.

— Anyu is, apu is nagyon rendesek, és rengeteget dolgoznak. Nekem is illik valamit segíteni. — mondja a babaarcú kislány.

— Mi szeretnél lenni?

— Valami olyan pályát, hivatást fogok választani, ami kapcsolódik a matematikához.

Csonka Nikolett. A féléves átlaga 4,50. Szintén elvált szülők gyermeke, nála a mama mostoha. Testvére nincs, jól kijön a mamával, az apját nagyon szereti. Na meg a nyelveket. Idegenvezető, külkeres vagy valami más, nyelvtudást igénylő pályára készül.

Sparch Gábor. Vele már

KÚRÁK EGESZ EVTBEN

Változtatni kellene

Közhely, hogy a vidéki életmód egészségesebb, mint a városi, s mint minden közhely, ez is csak féligazság. A falvakban rendelő orvosok és ápolónők a megmondhatói, milyen károkat okozhat például az egyoldalú fizikai megterhelés.

Az újlengyeli anya- és csecsemővédő öltözőjéből egy kis sarkot kerítettek el a fizikoterápiás kezelések számára. Ide szívesen járnak a betegek. Egy kúra, — betegségtől függően — elektromos izomtornázta- tásból, iontoforézisből, és masszázsból áll.

A fiatalok sem mentesek a mozgásszervi panaszoktól. A kezeléseket végző . ápolónő magánstatisztikája szerint 30 százalékban -25—40 évesek, 40 százalékban 40—50 évesek, 30 százalékban 50 éven felüliek a betegei.

A sok emelgetés és cipe- lés miatt gyakori a lumbágó. Sokan szenvednek ízületi gyulladásoktól, végtagfájdalmaktól és a nyak- csigolyák elmeszesedésétől. A férfiak között gyakoribb a derékfájás, az asszonyok a nyakukat és a vállukat fájlalják inkább.

A tíz kezelésből álló sorozat általában ideiglenesen gyógyuláshoz vezet, de miyel a páciens nem változtat életmódján, minden

évben meg kell ismételni. Az ápolónő több kikapcsolódást és pihenést javasolna, ha nem lenne tisztában a gazdasági körülményekkel. Pedig az elhanyagolt egészség megbosz- szulja magát. Kinél előbb, kinél később.

(pachner)

bajok vannak, közepesen végzett. Nyilván a véletlen műve, de az ő szülei is elváltak. Az anyja neveli egyedül. Kis növésű, filigrán gyerkőc, amolyan máma kedvence. A beszélgetésből nem derül ki, mennyi fogalma van a nehéz munkáról. Pedig tudhatná mi a különbség a fizikai és szellemi munka közt. A mama, aki a helyőrségi mosodában dolgozik, kemény munkával keresi meg a kettőjük kenyerét.

— Mi lesz veled, emberke? — teszem fel neki a falladai kérdést. — Az Örkényi növénytermesztő szakmunkásképzőbe szeretnék menni. Oda talán a hármassal is bekerülök. De nem biztos.

Inoka József jó fejjel kilóg a társaságból. Egyrészt mert nagy növésű, másrészt mert két évvel idősebb. A VI. és VII. osztályt kétszer járta, s ha őszinték akarunk lenni, másodjára sem a tudása alapján engedték tovább a tanárok. Lapátnyi kezei vannak, látszik rajtuk, hogy többet fogják a szerszámok nyelét, mint a plajbászt. Az apja állatokat tart, földet művel, négy gyereknek kell kenyeret adni.

— Jóska, tudod-e, hogy a 2,50-es jegyeddel nem jutsz be a gimnáziumba?

— Nem is akarok. Van Pécelen egy lótenyésztő szakmunkásképző, oda nem számtan kell hanem „kajak”. Mondok én magának valamit. Ha kitanulom a ló- tenyésztést, nem cserélek egy mérnökkel sem. A lónak jövője van, a lóban sok pénz van.

Nem vitatkozom, mert ahogyan a dolgok ma állnak, Jóskának igaza van. A lótenyésztőké a világ.

Bodzsár Pálné szerint az emberek esélyegyenlősége a nyolcadik osztályig tart, itt kezdődik el a majdani differenciálódás. Ez tény, melyet nagyven évig tagadtunk, próbáltunk szépíteni, hirdetve az egyenlőséget. Pedig erőltetetten, a demokráciát hangoztatva csak a nyomor egyenlősége létezik.

M. Gy. O.

D A BAS I

MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON

Folgármestorpccs

Napóleon nyomdokában

Még el sem csitult a falugyűlési botrány Dabason, máris újabb csont került a közvélemény-rágó- dás tányérjára. A felzúdulást egy zátonyra futott családi vállalkozási kísérlet váltotta ki, melyről már tavaly is suttogtak: a polgármester a saját öccsét akarja beprotezsálni, kineveztetni, a rendőrkapitányi tisztség!.«. A suttogás már tavaly megindult. Tavaly decemberi Kapitány Úr megy vagy marad? című kis dolgozatomban, ha nem is névvel és pontosítva, de utaltam a mendemondára: Dabason van néhány önjelölt, aki bár soha nem volt rendőr, rendőrkapitány szeretne lenni.

Az érdekeltek vagy nem olvasták, vagy nem okultak a jelzéseimből, Dabas első embere nem mondott le a kiszemelt székről. Eltökélte, hogy követi Napóleon példáját, aki hatalma fényéből a famíliának is juttatott, kit kormányzónak, kit királynak protezsált,

Horváth István' dolgát megkönnyítendő a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság a Dabasi Polgármesteri Hivatalnak postázta azt a felkérést, melyben jelöltet kértek abba az öttagú bizottságba, mely a pályázók közül választja majd ki a legalkalmasabb személyt a dabasi rendőrség élére. A levél formailag tökéletes: önkormányzatokról és nem önkormányzatról van benne szó.

Vagyis az illetékes csupán időt és munkát akart megtakarítani, amikor nem

minden polgármesternek, csupán Dabasra küldte ki az ominózus levelet. Persze egy levelet sokféleképpen lehet érteni, mint ahogy a paragrafusokat is csűri k- csa várják.

Horváth István — személy szerint nem vádolom „tudatos” tévedéssel — úgy értelmezte a szöveget, hogy annak tartalmát illetően elég, ha ő önmaga dönt, s döntése eredményeként önmagát jelöli a bizottságba Dabas és környéke nevében. Az enyhén szólva önhatalmú döntésről — Horváth úr utasítására — egy tisztviselőnő tájékoztatta telefonon a térség polgármestereit, mint kész tényről. A levél is elment, a PMRK-hoz — Horváth úr aláírásával.

Ügy látszik, Horváth István közel sem olyan népszerű a térségben, mint hitte, az önkényes önjelölés nem váltotta ki a polgármesterek tetszését. Szatmári Benő bugyi és Zsadá- nyi Lászióné hernádi polgármesterek beutaztak Pestre, s vétót emeltek a PMRK-nál a tudtuk és hozzájárulásuk nélkül hozott döntés ellen. A felszólalásnak helyt adtak, sőt tanácsot is. Ennek alapján hívták össze a terület polgármestereit a bugyi községházára.

Szatmári Benő tapintatára jellemző, mielőtt a vita elgorombult volna, titkos szavazást javasolt, hogy végül is ki képviselje a területet a döntőbizottságban. Az általános vélemény az volt, olyan embert kell

választani, akinek van valamilyen képzettsége, tapasztalata az adott témában. A korrekt formák közt lezajlott választáson dr. Búza Attila, Ócsa polgármestere kapta a legtöbb szavazatot, szám szerint hetet. (Dr. Búza Attila tanult jogász, sőt bírói gyakorlattal bír.) Horváth István „népszerűségére” jellemző, rá senki sem voksolt. A fentiek alapján nem nehéz következtetni, Horváth Sándornak — a testvérnek — sok reménye, kilátása aligha van az olyany- nyira áhított rendőrkapitányi székre. (Az áhítás nem rá értendő.)

Véljük, Horváth István megint gazdagabb lett néhány tapasztalattal, mindenekelőtt felmérte és próbál beletörődni: ő nem első, csupán egy a többi polgármester között.

Egy elfogultsággal aligha vádolható „híve” levelében azt írta róla: sok bolondságot csinál, de vannak jó meglátásai is. Kár, hogy nem választja meg a tanácsadóit. Levélírónknak igaza van. Kivált kényes ügyekben elkél a tanácsadó. A bölcs, okos tanácsadó. Különben a sorozatos melléfogások végkifejletét már most megjósolhatom. Maga is Napóleon sorsában fog osztozni : trónfosztott lesz Dabason.

(Lapzártakor kaptuk a nem hivatalos hírt, Horváth Sándor elállt a jelöltetéstől, s nem pályázza meg a rendőrkapitányi státust.)

Matula Gy. Oszkár

DABASI BiSLAI Ve*eíS munkatárs: Matula Gy, Oszkár. & Munkatárs: Pachcer Edit. © Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk : Zip. Vili. kér., Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. SZ. 1448. Telelőn: 138-2339/283

3 ^^fáúan

Tényleg kinézték az utódját?

Megalázó alkudozás

Tipikus ÁVO-s tempó: a kiszemelt áldozatot idegileg őrlik fel. Az áldozat csak érzi, hogy valami köröz fölötte, de a keselyűt nem látja. Ali, vár, és retteg. Mint azok, ak/k a lefüggönyözött Pobedát várták, mely meg sem állt velük az And- rássy úti házig. Valami hasonló rossz érzése volt Ferenci Margitnak is az utóbbi időben, pontosabban azóta, amióta nyilvánvalóvá lett, hogy a helyi önkormányzat nem a könyvtár szétverésére készül, csupán őt szeretné kibuktatni az igazgatói székből.

Egy riadt, elbizonytalanodott asszony ül velem szemben. Ez bizony nem az a Ferenci Margit, akit a nyáron megismertem. Az céltudatos volt, tele tervekkel, melyeket a szakma iránti szeretet inspirált.

— ön kérte ezt a beszélgetést. Nyilván nyomós okai vannak.

— Ha tudná, milyen nehezen szántam rá magamat — mondja sóhajtva. — A méltánytalanságok sorozatát kell elszenvedjem, s fogalmam sincs az okáról.

A dabasi önkormányzat „majd mi megmutatjuk” jelszóval elsők között a „pazarló kommunista szemléletű” szociális és kulturális intézményeknél kezdte a rendcsinálást, köztük a könyvtárnál. A tavalyi 2,8 milliós költségvetést drasztikusan 750 ezer forintra csökkentették, mely világosan tükrözi a döntésben illetékesek hozzá nem értését. Ferenci Margit vitatkozás helyett összeállított egy igazán szerény költség- vetési javaslatot 2,1 millió forint értékben. Az inflációt is belekalkulálva ez 1,1 millióval kevesebb, mint az elmúlt év összkiadása. Az önkormányzat magába szállt, és beígért másfél millió forintot.

— Már maga ez az alkudozás is megalázó, de ez még semmi. Felszólítottak, hogy állítsak össze egy listát a magam és beosztottaim személyi adataival. Kor, iskolai végzettség, a szakmában és a dabasi könyvtárban eltöltött szolgálati év stb. Ez ellen már csak azért is berzenkedtem, mert a munkáltatónk eddig is a város volt, tehát az önkormányzat megörökölte a volt tanácstól a könyvtári dolgozók adatlapjait.

— Ki volt a lista kezdeményezője?

— Egy olyan személy, akinek semmiféle jogalapja nem volt egy ilyen procedúrához. Pál László.

Pál László neve nem ismeretlen a dabasi körökben, egyike azoknak, akik szeretik magukat túlexponálni, ha valami feladatot kapnak az önkormányzattól. Ez történt most is. Pál urat beválasztották az oktatási bizottságba, mi több, ő lett az utcatábía-lecseré- lő bizottság elnöke.

— Nem tudom, máshol hogy van, nálunk az oktatási bizottság foglalkozik a kulturális problémákkal is. A bizottság irányításával Nagy Ferencet bízták meg, nyilván azért, mert tanár. Mint megtudtam, Nagy úr nem hatalmazta fel, nem kérte fel Pál Lászlót, hogy maszek diplomavizsgálatot rendeljen el, sőt nem is tudott a dologról. Nekem Szanka Ferencné művelődési osztályvezető szólt, hogy mik zajlanak a háttérben (pontosabban, Szan- kánét utasítgatta Pál László a lista és diplomák ügyében).

— Az elmúlt napokban meghívtak egy gyűlésre, melyen jelen volt. a költségvetési és oktatási bizottság, valamint az érdekelt intézmények vezetői. Ez utóbbiak meg voltunk győződve, hogy csakis az önköltségi problémák kerülnek terítékre.

— Miért, mi volt még napirenden?

— Most sem értem, milyen apropó folytán, Sző- nyi János testületi tag ezt a fórumot találta a legalkalmasabbnak, hogy „levizsgáztasson”: van-e diplomám, hol szereztem, nincs-e netán nálam, hogy megnézzék. S mindezt úgy, hogy Szőnyi úr kezében ott volt az a lista, amit én állítottam össze, rajta a saját adataim is. Azonnal átláttam a kérdések provokatív jellegét, és azt is tudtam, hogy ki sugallta azokat. Mondtam, hogy nem szokásom diplomával a zsebemben járni, de ettől függetlenül, az egri Ho Sí Minh Tanárképzőben szereztem. Hallania kellett volna azt a gúnykacajt!

— Ki volt a Bajazzó?

— Pál László.

— Foglaljuk össze, mi az, amit sérelmez?

— A Pál László áltál begyűjtött adatok személyi jogaimban sértenek. Szerintem egy nő kora magánügy, hivatalos közegen kívül nem tartozik senkire. Pál László nem hivatalos személy, a társadalmi

munkában végzett munka nem minősíthető hivatalból folytatott tevékenységnek. Sértő az a mód, ahogyan Szőnyi János faggatott, kétségbe vonva az általam

írásban előterjesztett tényeket. Nincs kétségem afelől sem, hogy az adatgyűjtés milyen célt szolgált. Ennek az alapján

akar dönteni az önkormányzat, hogy kinek mond fel a könyvtárban. Ez viszont újfent az én jogaim sárba tiprása, mint kinevezett igazgatónak, az elbocsátás csakis az én kompetenciámba tartozik. Tartozna ...

— Ha jól értem, ez már nem csupán anyagi természetűnek indult konfliktus.

— Egy kiszorítási folyamat kezdete. Meggyőződésem, hogy már az utódomat is kinézték.

Ebbe nyilván a szakmának is lesz majd beleszólása. Ami viszont a Ferenci Margit diplomáját illeti (oklevél), nekem kéretlenül is megmutatta. A száma: 793/80.

★

Beszélgetésünk után néhány nappal Ferenci Margit üzent. Elintézte a dolgot, most már nem kell az írás. Nekünk más a véleményünk. Bennünket ugyanis nem annyira személyes sérelme, hanem a jelenség érdekelt. Az újság és a hírlapíró nem revolverezésre való. Problémáját, melyet aktuálisnak tartunk, ezért közreadtuk.

— matula —