Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-26 / 71. szám
í. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1991. MÁRCIUS 26., KEDD D U WAJÁ J t/cíiia SZENTENDREI-SZIGET * CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • FŐT • GOD • RÁCKEVE O SZIGETSZENTMajosházán nincs hatalmi perpatvar (2.) A zenekar is látszani akar A majosházi ölikorm§my z,ati képviselő-fccstüilet fegyelmi büntetéssel sújtotta Kuesera Benő tiszteletdíjas polgármestert, mert véleményük szerint a lapunkban korábban megjelent újságcikkben sértő, sót helyenként valótlan kijelentéseket tett a testületre. Tegnapi írásunkban megszólalt három képviselő. Elmondták, az a legnagyobb bajuk Kuesera Benővel, hogy nehezen tudja levetkezni a tanácselnöki beidegződést: képtelen megszokni, (hogy nem dönthet egy személyben. Kis Gábor képviselő úgy fogalmazott: Kuesera Benő vezényelje a zenekart és ne szólót játsszon! Az is kiderült a három képviselővel folytatott beszélgetés során, hogy nem azonosak a nézeteik arról, tudnának-e együtt dolgozni a jelenlegi polgármesterrel. Mindössze heten László József, aki tavaly szintén ringbe szállt a polgármesteri helyért, merőben másképpen látja a kialakult helyzetet. Állítja, Kuesera Benő nem fog megváltozni, nem akar beállni a sorba, és így szinte elkerülhetetlenek a testület és a polgármester között a nézeteltérések. László József nem tör polgármesteri babérokra, de ha úgy alakulna a helyzet, természetesen vállalná a megbízatást. Sőt. valóban társadalmi munkában tenné. Tiszteletdíját felajánlaná a község javára. — Persze, hogy sértett minket az, amit Kuesera Benő nyilatkozott — magyarázza László József. — Nem csak ő dolgozott ezért a faluért. Valamennyien szabadidőnk jelentős részét áldozzuk a testületi munkára. Mindössze heten vagyunk. Ahhoz, hogy minél több külső tagot vonhassunk be a bizottságok munkájába, szinte valameny- nyien négy bizottságban vállaltunk tagságot. Mert meggyőződésünk, hogy a segélyeket nem egy ügy intézőnek, vagy a polgármesternek kell osztania, hanem egy olyan csoportnak, akik valóban ismerik az emberek életkörülményeit. Ilyen a postás, a pap, az orvos, a nővér. Ha ez azelőtt is így lett volna, akkor a polgár- mester nem kényszerül magyarázkodásra a falugyűlés előtt. Különös lehetett ez a falugyűlés, amelyre egyébként azután került sor, hogy a testület fegyelmit adott Kuesera Benőnek. Nyilvánosan azonban nem jelentették be ezt. A polgármester szerint azért, mert tártottak a falu haragjától, a testületi tagok viszont arra hivatkoztak, hogy még nem emelkedett jogerőre, s ezért nem hozták nyilvánosságra a határozatot. a falugyűlésen. Azért volt különös ez az összejövetel, mert mindkét oldal a saját győzelmeként könyveli el. A testületi tagok úgy vélik, Kuesera Benő magyarázkodni volt kénytelen; A polgármester szerint viszont az emberek egyöntetűen mellé álltak, és úgy látja, amióta a képvi8 ^Mírlao selők látták ezt, azóta jobb indulattal közelednek felé. — Nem magyarázkodtam a falugyűlés előtt — mondja Kuesera Benő. — Vicces formában próbáltam megfelelni azokra a rosszindulatú, helyenként nevetséges pletykákra, amiket valakik terjesztenek rólam. Azt is bűnömül róják fel, hogy a vagyonelosztó tárgyalásnál kitettem a bicskát az asztalra. Nem hiszem, hogy a megbeszélésen ezt bárki is komolyan vette volna. Képviselőtársaimon kívül. Nem lettem okosabb a falu véleményével kapcsolatban azután sem, hogy az utcán találomra megkér- déztem néhány helybelit. Bár kivétel nélkül valamennyien ott voltak a falugyűlésen, ki így, ki úgy értékelte az elhangzottakat. Azt viszont megállapíthattam: annak ellenére, hogy a fegyelmi döntést nem hozták nyilvánosságra, szinte mindenki tudott már róla. A majosházai polgármester-választásnak annak idején négy jelöltje volt. Dr. Zsíros Mihály mindössze öttel kapott kevesebb szavazatot, mint Kuesera Benő. Azért kérdeztem meg az ügyről az állatorvost — aki egyébként ön- kormányzati képviselő —, mert úgy gondoltam, nem lehet elfogultsággal vádolni. — Nézze, nem vagyok született majosi, tizenhét éve élek a faluban. Ezt azért kívánom hangsúlyozni, mert itt ennek az állapotnak az utóbbi időben indokolatlanul nagy jelentőséget tulajdonítanak. Szép dolog a lokálpatriotizmus, de most már vannak vadhajtásai. Egyre több szó esik arról, hogy minden helybeli hivatalt, a községházán, az iskolában majo- siak töltsenek be. Kikezdik az ide járó pedagógusokat, miközben nem tudják, hogy az innen eljárók például visszajönnének-e dolgozni. Harag nélkül — A magam jelölését pedig annak tulajdonítom, hogy a parasztembernek különösen fontos az állata, és nagy a becsülete annak, aki a jószágára vigyáz. A felkérést én ennek tudtam be, és rögtön leszögeztem, csak mellékfoglalkozásban vállalnám a polgármesterséget. Alig maradtam le Kuesera Benő mögött, de haragot nem éreztem, én gratuláltam neki először. Sokak szemében a legnagyobb bűne, hogy MSZMP- tag volt. Magam is az voltam, mint nagyon sokan itt a faluban. Olyanok, akik ezt hajlamosak elfelejteni. Jó összetételű testület alakult itt ki. Nem sznobságból akartak képviselők lenni, hanem tenni szeretnének. Ügy gondolom, a falugyűlés választóvíz volt. Talán, nem csupán a nyilvánosság segít megoldani a majosi konfliktust. Az elmúlt héten testületi ülést tartottak. Kis Gábor képviselő tudósította lapunkat az ott történtekről: — Az ülésen a hangulat nyugodt volt, a nézetek jelentősen közeledtek egymáshoz, elindult a megbékélés. A polgármester úr önként eltekintett előterjesztésétől, miszerint szavazást kér a főállás-mellékállás ügyben. Elfogadta a tiszteletdíjas funkciót. És elfogadta feleségem felajánlását is (Kisné társadalmi munkában vállalta a műszaki ügyintézői munkát a polgármesteri hivatalban), igényt tart a munkájára. Az a benyomásom, hogy a polgármester úr velünk akar dolgozni. Beáll a sorba Kuesera Benő tehát több- rendbelileg is készséget mutatott arra, hogy változtat vezetői módszerein, „beáll a sorba", ahogy ezt László József megfogalmazta. Remélhetőleg a jövőben a testület ezt az eddiginél több bizalommal fogja honorálni neki. Móza Katalin (Vége) Díilmál, szerb hagyományok Színház az egész város Templomtornyokra nyílik a kilátás, harangkondulás szűrődik az irodába, tetőgerincek egyenes vonalai metszik félbe az ablaküveg látómezejét. Ideális dolgozószoba a művelődési osztályon, ahol művészetről, tervekről, aktuális feladványok megoldásáról esik szó. Szentendrén vagyunk. Szabó Ferenc osztályvezetővel a Teátrum Színház idei sorsáról beszélgetünk, amely talán megoldódik. Az elmúlt két év viszontagságainak ismerete nélkül persze nem érthetők meg a mai dilemmák. Sok vita volt körülötte. Két évvel ezelőtt már oda jutottak, hogy lemondanak róla. Ügy látszott, mintha a város lakói lennének ellene, pedig ez nem biztos. Nyolcvankilencben úgy döntöttek, hogy nem Szentendrén működik tovább, hanem Pest megye nyári színháza lesz. Játszották Budapesten, kerestek alkalmas helyet Vácott. A szentendrei lakosság ellenállása feltehetőleg a rosz- szul választott műsorpolitikából következeit. Nem tetszett a Fű teret elfoglaló tribünszerkezet. A megyei vezetés tavaly mégis megkereste a várost, azután tudakozódva: hátha mégis találnának megoldást, alkalmas helyszínt, a zajtól irtózok, a csendet féltők aggodalmait is fölöslegessé téve. Pályaművek érkeztek A Magyar Építőművészek Szövetsége mesteriskolás hallgatóinak pályázatot írtak ki az alkalmas helyszín és forma megoldására. Erre tíz pályamű érkezett be. Az. első díjat megosztva nyerték el: .4i- földi György, a Duna-parti Közösségi Ház udvarára képzelné el a játék- és nézőteret. Kovács Péter— Ripszám János a Régi malomépületet vette számításba. A többiek is sok bizarr ötletet álmodlak terveikbe. Egyikük a Postás strand mellé, a Dunára képzelt olyan hajótestet, ami a tribünt és a nézőteret is magában foglalja. Más elképzelésekkel együtt számoltak a Fő térrel, de a technikai részleteket nem dolgozták ki pontosan. Minden pályamű megvalósításának legnagyobb akadálya, hogy húszmillió forintnál aligha kerülnének kevesebbe. Több színházi szakember állítja, hogy a Szentendrei Teátrum ott kezdődik, ahol az emberek kiszállnak a HÉV-szerelvé- nyek kocsijaiból és beérnek a városba. — Tehát, színház ez az egész város, kínálja a díszleteket — fogalmazza meg szubjektív véleményét Szabó Ferenc. Szerinte ezt igazolták az elmúlt évek más rendezvényei. Mint például a templomtéri so- kadálom, a városházi játé- 'ko'lz, a s Hanzen folklór- műsorai, a Barcsay-udvar dzsessz- és folklórestjei. Ezek a tények azt is alátámasztják, hogy a helybeliek ezt nem ellenzik, sőt... Csakhogy a Teátrum miatt, amely zajos volt, zavarta az embereket, sikk lett szidni általában a rendezvényeket. Ebből az a tanulság, hogy a város intimitásához illő programot kell teremteni, a polgárok érdekeit is figyelembe kell venni. Például arra gondolni, hogy a forgalom hasznot hozzon közvetve és közvetlenül. Ezen felül, a műfajnak kell megtalálnia a helyszínt, s nem amiatt akarják átalakítani Szentendrét, amely például nem az operett, nem a népszínművek városa. Itt a dalmát. szerb, görög építészeti hagyományokat magában foglaló környezethez kell igazodni. Új mecénások A házaik önmaguk kínálják a díszleteket. Más, más helyszínt a reneszánsznak, a modernnek, ami ezenkívül esetleg elképzelhető. Az viszont bebizonyosodott: amikor a Piros bugyellárist a helybeli szakemberek akarata ellenére adták elő a Fő téren, az díszleteivel, hangulatával együtt nem a pol- . Jegenyesirató Az ország egyik legszebb, legismertebb jegenyesora az 51-es út mentén, Áporka és Kiskunlacháza között található. Ám sajnos egyre foghíjasabb a pályát két oldalról valóságas zöld fallal védő fasor. A sudár fák öregszenek, egyre több a gyógyíthatatlan beteg közöttük. A jegenye méreteinél fogva különösen veszélyes, még rágondolni is rossz, milyen tömegbalesctet okozhatna egy-egy úttestre dőlő példány a mindig forgalmas 51-esen. Ezért a Közúti Igazgatóság szakemberei még a nagy víkend- szezon előtt kivágják, és feldarabolva elszállítják a szép jegenyesor végleg menthetetlen példányait (Petényi István felvétele) gárváros könyezetében ta- láta meg a neki való helyet. A télen rendezett városi kulturális fórumon kétkedés fogadta az Art XX. Művészpártoló Alapítvány ajánlatát, miszerint ők vennék pártfogásba a Teátrum ügyét. Ám, mivel az önkormányzat már kinyilvánította, hogy nemcsak a befogadó, hanem a gazda szerepét is vállalja, tehetős partnerekre van szükség, ök azok. Az idő sürget Várható tehát, hogy már az idei nyáron rendezői lesznek, bár még nincs ismert program és helyszín. Az idő sürget. Egyelőre ott tart a város vezetősége, hogy keresik az igazi jogelődöt. Ha a megyei közgyűlés jogutód, akkor sem valószínű, hogy ragaszkodik a színházhoz. Ha igen, akkor és mindenképpen meg kell egyezni vele. Az alapítványnak azt kell szá- bításba vennie, hogy az elmúlt évek alatt nyaranta 4—4,5 millió forintba került a Teátrum, a bevétel nem ért el többet 800 ezernél. No persze, ha csak a közvetlen és azonnal mérhető pénzforgalmat vesszük figyelembe. Kovács T. István Értékfék Ez már nem az első eset. Benne vagyunk a lehetőségek latolgatásában. A szakember ötietgazdag. Sorolja, mit lehetne, mit szeretnének csinálni itt Szentendrén. Részint az idegenforgalom érdekében. Másrészt a helybeliek javára terjeszteni a kultúrát, megalapozni annak a feltételeit. Aztán egy ponton megáll. Féket kap ő is, mint sok más kollégája, s azt kérdezi ott menetiem, a forgalmas utca gyalogjáróján: — De vajon kell ez valakinek? Kel- lünk-e? Másnak az a nagyszerű ötlet *jut az eszébe, hogy a szakmai turizmust kellene kifejleszteni. Az konkrétan bizonyítható szellemi beruházás. A hosszú gondolatsor végén ő is ezzel zár. — Csakhogy szó volt már arról: esetleg nem is kellünk mi ide. Művészi, körökben, múzeumi szákembérefc társaságában is hallottam az óhajt: lcár lenne, ha elveszne a létrehozott érték. A régi kori-cépeiÓ. Az, hogy Szentendre a megye kulturális központja. Most meg a bizonytalanság. Értéket, országot így nem lehet menteni. K. T. I. RÁCKEVE Vár a Kéve A ráckevei Kéve néptáncegyüttes felvételt hirdet 14 éves kortól. A tánchoz kedvet és tehetséget érző fiatalok kedden és csütörtökön 19 órától jelentkezhetnek az Ács Károly Művelődési Központban. KÖZLEMÉNY Értesítjük kedves ügyfeleinket, hogy a devizaszámlák számítógépes feldolgozásra való átállása miatt, 1991. március 28-áig, a számlák forgalmazása szünetel. Kérjük ügyfeleink szíves megértését! (40 278/1H) DUNÁTAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. ® Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. @ Fogadónap: min dán hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1416. Telefon: 138-4761, 138-1067.
