Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-22 / 68. szám
I. ÉVFOLYAM, 28. SZÄM 1991. MÁRCIUS 22., PÉNTEK Életforma. létforma Gyakori látvány nagyobb városainkban a dobozokat gyűjtögető életerős férfi. Jobb helyeken ehhez már dukál legalább egy spániel kutya is (Vimola Károly felvétele) KÖSZÖNET A BÉKÉNEK Az Örkényi idősek klubjától kaptuk a hírt, a községben a közelmúltban megalakult a Béke Szállítási és Teherfuvarozási Kft. Ha csupán ennyi volna a hír, ezt magában még nem adnánk közre, legfeljebb mint hirdetést, tisztes reklámdíj fejében. No, de a hírhez egy másik hír is kapcsolódik. A kft. emberbaráti akciója. Ingyenes utaztatásokat szervez az Örkényi nyugdíjasoknak, kirándulásokra és gyógyfürdők látogatására. A nemes gesztust mi is köszöntjük, s szívesen közvetítjük a nyugdíjasok üzenetét is, mely így hangzik: köszönjük a BSZT Kft.-nek a lehetőséget. A RAS MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON A közigazgatást is tanulni keli Szócsata helyett vita A Bugyiban megtartott falugyűlés szép bizonyítéka volt annak, hogy az effajta fórumoknak nem feltétlen velejárója a parttalan szóesatározás, a valós és vélt sérelmeket kulturáltan is meg lehet vitatni. Az októberi választások óta most találkozott először a község az önkormányzattal, szemben ülve, de nem szembeszállva egymással. Szatmári Benő polgármester előterjesztésén még érződött ugyan a közigazgatásba most belekóstoló bizonytalankodása, de ki állítja, hogy ezt nem kell tanulni? A jelentésből kimaradt néhány sokakat érdeklő kérdés, amiket a vita során próbáltak tisztázni a kérdésben érintett személyek. Mint ingázó község, a bugyiak érdekeltek a közlekedésben. A polgármester beszámolójából kiderült, Bugyi az egyedüli település a körzetben, ahol nem leépítették, hanem növelték a járatszámokat, ezek közül néhány az MO-s körgyűrűn közlekedik, hogy mentesüljön az alsónémediek miatti zsúfoltságtól. Ez az ügyintézés már csak azért is figyelemreméltó, mert a telefongyár bezárása miatt újabb 300 ember kénytelen Pestre bejárni dolgozni. W Régi igénynek tettek eleget a község elöljárói, lefolytatták a helyi közintézmények nevesítését. Egy kivételével egyöntetű volt a lakosság egyetértése, s pont ez az egy volt az, melyben nem az önkormányzat, hanem az iskola tantestülete döntött (törvény adta joguk). Az iskola a Kazinczy Ferenc nevet vette fel, jóllehet az Énekes Sándor név minden szempontból megalapozottabb lett volna, a neves pedagógus hosszú évekig tanított és igazga- tóskodott a bugyiak iskolájában. Szóba került az üzlethálózat. A volt Beleznay-kas- télyban üzemeltetett ÁFÉSZ- boltokról megtudtuk, lévén- hogy ócsai érdekeltségűek, Alapítványok Iskoláztatás, közbiztonság Az Örkényi önkormányzat egyhangúlag döntött két alapítvány létrehozásáról, bízva a lakosság segítségében és anyagi támogatásában is. Az egyik alapítvány célja a tehetséges, továbbtanulni vágyó fiatalok közép- és felsőfokú iskoláztatásának támogatása. Az alapítD AB A Sí HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 9 Munkatárs: Pachner Edit. o Fogadónap minden hétfőn 14-töl 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. VIII. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. 5z. 1446. Telefon: 138-2399/283 vány törzsösszege 100-200 ezer forint, mely két-há- rom fiatal támogatását teszi lehetővé évente. A másik alapítvány a közrend, közbiztonság és vagyonvédelem hatékonyságát kívánja szolgálni. Ezt a rendőrség létszámának emelésével és a vagyonvédelmi csoport további segítségével próbálják megoldani. Ezen alapítvány létrehozását a lakossági óhaj ösztönzi. Sokak részéről elhangzott az ígéret, adott esetben szíve::cn segítenék anyagilag is a helyi vagyonvédelmi csoportot és a rendőrséget, hisz ezzel saját nyugalmukat és biztonságukat szolgálják. Az alapítványt ámogatni óhajtók szándékukat a polgármesteri hi- .vatalban í"1'>nthetik be. ezek elviszik a pénzt Bugyiból, ugyanakkor nem tesznek eleget állagmegóvási kötelezettségeiknek, amit jól tükröz a kastély állapota. Szatmári Benő ígéretet tett, hogy felülvizsgáltatja az ócsaiakkal kötött szerződést, s ugyanezt kiterjeszti az ABC-üzletre is, melynek sem az áruellátásával, sem az áraival nincs megelégedve a lakosság. Felvetődött az az ötlet is, hogy az ABC-t vegye át az önkormányzat direkt üzemeltetésbe a régi Hangya szövetkezetek mintájára. Hasonló meggondolásból a két Tüzép-telep is hatvá- nyozottabb ellenőrzést igényel, lévénhogy a tüzelőutalványok beváltása nem mindig . zökkenőmentesen történik. 'áfa A közbiztonság értékelése során meglehetősen kemény bírálatot hallhattunk a helyi rendőri munkát illetőleg, bár azt a polgár- mester is elismerte, a terület nagyságához viszonyítva a jelenlegi egy rendőr nem elég. Túl ezen szükség lenne magasabb szintű technikai háttérre, és nem utolsósorban több segítőkészségre a lakosság részéről. A jelen helyzetet a passzív nemtörődömség jellemzi. Akár egy refrén, a falugyűlések mindegyikén elhangzik a telefon utáni sóvárgás. E téren szintén lépett az önkormányzat, napokon belül két nyilvános crossbarállomást telepítenek Bugyi területére. A felszólalók hiányolták, hogy kevés szó esett az idei költségvetésről, valamint hogy még mindig nincs végleges döntés a vízhálózatra való rákötés költségeiről. A válaszok nem voltak egyértelműek. Sem a költségeket illetőleg, sem pedig abban, miért húzódik a lakossági rákötés engedélyezése a gerincvezetékre, holott a közületeket már rég rákötötték. A falugyűlés hangulatából világosan kiérződött, a lakosság nem bánta meg az őszi voksokat, jó kezekben tudja a község jövőjét. (— matula —) e9 bubott téziseb Ha keletebbre élnék, Bi harkeresztesen túl, kérdésem érthetőbbnek tűnne: Tetszenek még emlékezni a Mihály-ke- nyérre? Nyilván sok föl- dim él már errefelé, aki érti a kérdést, kapiskál bennük az emlék: a Mi- hály-kenyér egy segélyakció része volt. őfelsége I. Mihály, Románia utolsó királya finanszírozta az ebül szerzett Hohenzollern-vagyonból. Kemény idők voltak. Egy jobb kabátért este leütötték az embert az utcán, kenyér helyett puliszkát, máiét evett a nép. És akkor jött ez a burkus királyfi, ez a tejfölösszájú fenség, és azt mondta: márpedig holnaptól kezdve minden kisiskolás kapjon egy szelet lekváros kenyeret az egész országban! Romániában akkoriban minimum kétmillió szegény gyerek élt, S ezeket hónapokon keresztül — míg csak el nem zavarták — a királyi nagylelkűség etette. Érdekes. Később egyetlen történelemkönyvben sem találtam a fentiekre utalást, s talán én magam is végleg megfeledkeztem volna róla, ha a fiam nem tesz elém egy levelet, rajta Budapest főváros főpolgármesterének szignójával. Ebben a levélben arról tájékoztatnak, hogy a fővárosi önkormányzat alapítványi támogatással napi egy pohár tejet vagy kakaót és hozzá péksüteményt kíván biztosítani az alsó tagozatos gyerekek részére. Ezt, attól függően, hogy a szülők milyen anyagi helyzetben vannak, ingyen, féláron vagy teljes áron igényelhetik. önmaguk anyagi elbírálása lelkiismereti kérdés, a kérelem mellé nem kell fizetéskimutatási melléklet. Kérem, engem ez a levél meglepett és megdöbbentett. Meglepett, hogy Budapestnek van végre gazdája, egy bölcs fiatalember, aki ki merte mondani: igenis elszegényedtünk, szükség van egy ilyen alapítványra. Megdöbbenésemet viszont az a meztelen tény váltotta ki, hogy háború és természeti katasztrófák nélkül is odáig jutottunk, Budapesten több tízezer gyerek él, akinek a szülei nem tudják előteremteni az uzsonnára- valót sem! Van, aki nem ilyen tragikusan látja a dolgokat. Ciczwalek úr, a sarki fűszeres emigyen kommentálja a levelet: — Na látja, ez is azt bizonyítja, mi vagyunk a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Nincs hová tegyék az okosok a tejet, hát rátukmálják a kölykök- re. És még szerez egy jó pontot is a főpolgármesterünk. Ciczwalek úr nyolc osztályt végzett, nem tanult történelmi materializmust, sem más világ- megváltó ideát, nyilván arról a marxista tézisről sem hallott, miszerint a történelem nem ismétli meg önmagát. Polgármester uraim, tisztelt önkormányzatok! Sajnos, á történelmi tanításunk csúful megbukott. A fentiek tudatában szívés figyelmükbe ajánlom a pesti akciót. Mély meggyőződésem, hogy az elszegényedés nemcsak a főváros sajátja. A pohár tejre és egy darab kiflire a megye minden sarkában akadna igénylő. Sajnos. M. Gy. O. Csak a combokat lopták el Két ügy azonos Rózsa Sándor-i időket élünk, divatba jött megint a marhalopás. Előbb a tv-ből, majd egy olvasói levélből szereztem róla tudomást, a bűnözés eme formája kezd Pest megyében is teret hódítani, kivált Dabas környékén. Ezt követően a Parlamentből is kaptam egy levelet, dr. Fodor István, a térség képviselője kért meg rá, nézzek utána egy esetnek, melynek károsultja nincs megelégedve a rendőrségi nyomozó munkájával. A Dabasi Rendőrkapitányság illetékesei segítőkésznek bizonyultak, rendelkezésemre bocsátották az ügy teljes iratanyagát, majd mindezt szóban is kiegészítették. Hosszasan elbeszélgettem dr. Mohácsi János rendőr őrnaggyal és Nagyváradi Tibor rendőr főhadnaggyal, aki a nyomozást vezette. Elöljáróban annyit: mulasztás nem történt. Kinyomozatlan és ad acta tett ügyek mindig voltak és mindig lesznek. Jártam a helyszínen is, és meghallgattam a károsultakat, illetve annak fiát. Egyedül arra nem voltam képes, hogy kiderítsem a tettest. Sajnos ez esetben is csalódást kell okoznom azon kedves olvasóimnak, akik az utóbbi időben több olyan panasszal keresnek meg, melynek tisztázása filmbeli névrokonom, Josef Matula úr nyomozói kvalitásait igénylik. Dr. Mohácsi őrnagy objektív okokkal magyarázta, miért jutott holtpontra a Dabas-Sáriban elkövetett marhalopási ügy. Ugyanakkor tájékoztatott a Bugyihoz tartózó Borros pusztáról elrabolt hat birka sorsáról. Ezt a rablást a károsult be sem jelentette, egy másik ügy kapcsán derült fény a tettesekre, jóval a bűncselekmény elkövetése után. Vagyis a rendőrkapitány azt kívánta ezzel érzékeltetni, azzal, hogy egy ügyben elrendelik a nyomozás megszüntetését, még nem azt jelenti, hogy az ügy végleg lezárult. ★ Kecskemét felé haladva, az 50-es út dabas-sári- szalcaszának bal oldalán erdő húzódik. Zsolnai Gábor helyi lakos az út és az erdő közti füves sávot használta legelőnek, két tehenét még éjjel is itt tartotta — őrizetlenül. Igaz, a fia házának ablakaiból látni a terepet. Nappal. Ami tehát nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy éjszaka, koromsötétben a teheneket el ne kösse valaki vagy valakik az árokpartról. Ezért nem értem hát a fiatal Zsolnai okfejtését a hanyagságról: ki gondolta témában volna, hogy az orrunk előtt követnek el egy ekkora disznóságft?! Márpedig elkövették, a két tehenet elkötötték, majd elhajtották az erdő aljába, ahová nem ér el az autók lámpafén3re. Történt ez tavaly ősszel, szeptember 30. és október 1. közti éjszaka. A pontos időt nem lehetett behatárolni. Reggel — mint máskor is — Zsolnai Gábor kiment a tehenekhez, majd a nyomokat követte áz erdő széléig. A látvány, ami eléje tárult, nemcsak őt, de később a nyomozókat is megdöbbentette, effajta marhalopás száz évben egyszer történik. A két vemhes tehén nyakát elvágták, majd kika- nyarították a combjaikat. Persze az sem kizárt, hogy valami vagy valakik megzavarták a tetteseket, s így nem maradt idejük a további trancsírozáshoz. A törvényszéki szakértő mindenesetre leszögezte; a ki- kanyarításf nem kontár csinálta, hanem mészáros. Az viszont továbbra is rejtély, tagló vagy lőfegyver nélkül mivel vették le a lábáról a két jószágot. Zsolnaiék gázspray-ről beszélnek, Nagyváradi főhadnagy viszont állítja, erre semmilyen szagnyom nem utal. Sajnos más nyom nincs, a szájtátiak és alkalmi bámészkodók szó szerint beletaposták a talajba a tolvajok nyomait, mire a rendőrség kiért a helyszínre. Ez is egyik — sőt leglényegesebb — oka, amiért közel hat hónap után nem felderítésről, csupán következtetésekről és tanulságokról beszélhetünk. Zsolnai Gábor szuverén joga, hogy teheneit hol és milyen körülmények közt hagyja, ha az nem zavar másokat. Az őrizetlenül hagyás mindenesetre megkérdőjelezendő a mai időkben. Ahhoz viszont nincs joga, hogy bizonyítékok nélkül bárkit is meggyanúsítson. Mint ahogy a rendőrségnek sincs jogosítványa ahhoz, hogy megalapozatlan gya- núsítgatás alapján bárkit meghurcoljon, netán „bekísérjen”. Mert Zsolnaiék végső soron ezt sérelmezik a rendőrség részéről: nem az általuk megadott adatok alapján nyomoztak. Különben ez is csak részben igaz, hisz Nagyváradi Tibor valamennyi, Zsolnai Gábor által megnevezett tanút kihallgatta: Papp Grögynét, Szabados Gábort, Gogelák Pétert és Bálint Balázst. A beidézettek egyike sem tudott semmi lényegeset mondani, főleg nem olyat, mely igazolta volna a Zsolnai család gyanúját a vélt elkövetőkről. Különben — és ezt nemcsak a rend őrei mondják — a nyomozati munkát nagyban nehezítette az a tény, hogy Zsolnai Gábor rendszerint italos, s így nem beszámítható. Matula Gy. Oszkár (Folytatjuk)- U . í "i
