Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-18 / 64. szám

X. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1991. MÁRCIUS 18., HÉTFŐ SZÉN TEN DREI-SZIGET 9 CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZ1G ETSZENT­51IKLÖS • FÓT • GÖD Három templom harangja zúg (1.) Közelharc egy fóti iskoláért Idős néni ballag végig a hosszú udvaron. Örökzöld tujabokrok állnak neki katonás sorfalat. Háttérben a fóti dombok, a műemlék templom két magasba emelkedő tornya. A régi gazdák életmódjára emlékeztetnek a ba­rokkos tornáeoszlopok, a ház, az egész kép azt bizonyít­va: Budapest piacai közelében mindig szépen gyarapo­dott a szorgalmas ember, amikor engedték okosan gaz­dálkodni. Nyuka Sándorék udvarán azt kérdezi csendesen az idős asszony, akit nagyma­mának ■ gondolok: — Mit végeztetek tegnap, Sándor? — Rossz hírem van — válaszolja a fiatal férfi,. aki kertészkedéssel foglal­kozik, és a Fóti Ökumeni­kus Kulturális Egyesület, vagyis a FÖKE alelnöke. — Visszavonták a hatá­rozatot. Hiába dolgoztunk egy évig — mondja, mielőtt a házától elindulnánk. Elfogyó türelemmel A nagymama mélyen vallásos kálvinista szíve megrebben. Szomorú, hogy még mindig nem olyan is­kolába jár az unokája, amilyet ő szeretne. Meg lehet, meg is kell értenünk az ő nemzedékét, azok vágyait és szándékait is, akiket vallásos hitre ne­veltek. Különösen mély volt ez a hit mindig Főt történelmi körzetében, a régi faluban, ahol három templom harangszava zúg dél időben, ünneppé avatva az ebédet ott, ahol többen ülnek asztal mellé. A türe­lem példája is az, hogy békésen élt itt a római ka­tolikus, a református, evan­gélikus, de összetartja kö­zösségét a baptisták kis csoportja is. Ebből a példából azon­ban meríteni kellene, mert úgy látszik, mintha a so­kat emlegetett tolerancia hiányozna. Megosztott a falu. közvéleménye a há­rom iskola egyikének jö­vendő sorsa miatt, amit a tavaly megalakult, négy egyhá. által alapított egye­sület magáénak szeretne a hagyományokra apellálva. Csakhogy a történelem hullámverései partot mos­nak, környezetet változ­tatnak. Tudomásul kell venni, hogy még a régi Fót bel­sejében is változott némi­leg a kép. A négy vallás hívei között élnek ma már olyanok, akik egyikhez sem tartoznak, s meggyő­ződésük miatt, ahogy ők mondják, nem akarnak másodrendű állampolgárok lenni. A falu nagyobbik feléről, a szüntelenül tere­bélyesedő Kisalagról meg azért kell szót ejteni, mert az évtizedek során betele­pülő munkáscsaládok, ha nem is ateisták, más élet­módot élnek, mint a köz­ség idősebbik körzetének lakói, Majdnem sztrájkoltak Lapunk március 13-i számának első oldalán elő­zetes tájékoztatásnak szán­tuk a közleményt: „Elma­radt a tanítósztrájk.’’ Mert bizony már az készült az 1. sz. általános iskolá­ban, a Vörösmarty téren. Kirobbanásának előzmé­nyei a múlt esztendőig nyúlnak vissza, amikor a FÖKE megalakult és in­dult a helyhatósági válasz­tásokon. Még a tanácsi kor­szakban fogalmazták meg azt a szándékukat, hogy keresztény szellemiségű, ökumenikus, vagyis közös, egyházi iskolát akarnak, de a pedagógusok . úgy emlé­keznek, hogy a választási! kampány idején e célra még önálló épület emelését helyezték kilátásba. A választáskor a parla­menti helyzethez hasonló alakult ki a fóti önkor­mányzatban. Az egyesület jelöltjei olyan többségbe Késő bánat Kérdés nélkül ütött Még szólni sem tudott a fiatalember, máris végig­nyúlt a padlón. Búd Spen­cer is megirigyelhette vol­na azt a két fülest, amely- lyel a férj leterítette áldo­zatát. Pedig a fiatalember­nek csak annyit kellett volna mondania: komám, ne bolondozz, nem én pletykáltam a feleségedről. De erre sem idejéből, sem erejéből nem futotta, ösz- szerogyott az ütéstől, áll­kapocscsonttörést szenve­dett, és a hallása is káro­sodott. Már csak a ráckevei bí­róságon tisztázhatták vitá­jukat a felel,', ahol azonban a bírák nem honorálták a bocsánat kérést, a bűnbánó 8 beismerést. Több hónapi börtönbüntetése idején gondolkozhatott a támadó férfi eleget azon, hogy jobb lett volna előbb kérdezni, és csak azután ütni. Szép kis summa volt, amit a börtönhöz még hozzácsap­tak. Harmincezer forint pénzbüntetést és ötvenezer forint általános kártérítést, ez utóbbit a sértett javára. Az „i”-re a pontot a kö­zelmúltban a Munkaügyi Bíróság tette fel. Kötelezte a verekedő férfit, térítse meg a társadalombiztosítás részére a sérült fiatalem­ber kórházi betegápolási költségét és a kifizetett táppénzt is. Ezzel majdnem 150 ezer forintra emelke­dőt az az összeg, amibe a börtönön kívül belekerült ez a nem mindennapi cse- epaté. (Molnár József) kerültek, hogy szinte min­den előterjesztésüket meg­szavaztathatják. Javasla­tukra már tavaly elkészült a felmérés, most már az 1. sz. általános iskolában. Ak­kor a megkérdezett szülők fele-fele akarta az ökume­nikus vagy az állami isko­lát. Az ökumenikusok hi­vatkoztak arra, hogy az épület ma is a római "kato­likus egyház telkén áll, at­tól vették el az intézményt. Mire az iskola vezetői ma azt válaszolják: a telken csak néhány tanterem állt, a mai modern tanoda 1984-ben alakult ki végle­gesen. Állami pénzből, mint ahogy annak felszereléseit, vagyontárgyait is ilyen ke­retek közt gyarapították. Baj van a számokkal Hosszú történet lenne végigsorolni, hányszor tár­gyaltak a kérdésről maguk a község vezetői, az egye­sület, a tanárok. Minden­ki állítja, hogy egymás nél­kül. Az egyesület vezetői azt mondják: most, már­cius elején sikerült először beszélniük a tanárokkal, akik be sem engedték őket, hogy szétnézzenek az isko­lában. A pedagógusok pe­dig amiatt- háborognak, hogy február 27-én a meg­kérdezésük nélkül döntött a képviselő-testület arról, hogy egyesületi kezelésbe adja az intézményt. Időközben változni lát­szott a közhangulat is. Ma már mindkét tábor alá­írásokat gyűjt a másik ja­vaslata ellen. Nem egyez­nek a különböző felméré­sek adatai sem. Kovács T. István (Folytatjuk) Még az átutazók is megálltak Nem tört meö a nap varázsa Szigetszentmiklóson a cserkészek is koszorúztak. A kiskunlacházi szakmunkásképző diákjai korhű kosztümökben vettek részt a Petőfi-szobornál rendezett megemlé­kezésen (Erdősi Agnes felvételei) Lassan már hagyomány, hogy a szigetszentmiklósiak március 15-én a városháza előtt, a Kossuth-emléktáb- la megkoszorúzásával ün­nepelnek. így volt ez eb­ben az esztendőben is a péntek délelőtt 10 órakor sorra került megemlékezé­sen. A város vezetői tartot­tak attól, hogy a rendszer- váltás megfosztotta e jeles napot attól a varázstól, amelyet éveken át a hozzá kapcsolódó megmozdulások tartalma kölcsönzött neki, és a tavalyi meg az az előttinél kevesebben jönnek el a városháza elé ünnepel­ni. Nem így történt. Annak ellenére, hogy nagyon so­kan indultak a budapesti rendezvényekre, a miklósi megemlékezésnek, Juhász Antal önkormányzati kép­viselő ünnepi köszöntőjé­nek és az általános iskolá­sok műsorának sok hallga­tója, nézője akadt. Kiskunlacháza két ’48- as emlékhellyel is büszkél­kedhet. A település népe március 15-én a Kossuth-, és a Petőfi-szobor környé­két is. virággal borította, nemzetiszínű zászlókkal NA NE! Selejtezők Némely helyen csekély a becsülete a józan ész­nek! Azt még (nehezen) úgy-ahogy megemésztem, amikor magasra emelt hangon azt követelik cse­kély képességű purifikátorok, hogy azonnali!) cse­réljék ki az útleveleket, a személyi igazolványokat stb. a hatóságok, mert azokon „a. kommunista cí­mer” éktelenkedik ... Kerül, amibe kerül, nem a kiadás a lényeg, hanem a „rend”. Amikor azon­ban ... Amikor azonban néhány dühödt pártember azért támadja a két hete kinevezett jegyzőt, mert az ,,pártállami kövületként nem hajlandó lesclej- teztetni á bukott rendszer nyomtatványait”, ak­kor azt mondom: na ne! Ne tessék ezt csinálni. Sajnos sok helyen csinálják. Sok helyen — nincs fontosabb? — látnak meg­ülhető politikai lovat a józan ész diktálta elhatá­rozásban. Az említett jegyző is, mások is úgy gon­dolják — és jól gondolják! —, nevetséges pocsé­kolás lenne a kész nyomtatványokat, például borí­tékokat, adóbefizetési csekkeket pusztán azért le­selejtezni, mert azokon még a régi felirat, a „ ,,, ta­nács vb szakigazgatási szerve” szerepel. A borí­tékokat felülbélyegzik, a csekkeket — éppen ezek­ben a napokban küldték ki az érintetteknek, mert az első félévi adók befizetése most volt esedékes — meg hagyták úgy, ahogyan a nyomdában el­készüllek. Van hová tennie a pénzt az önkor­mányzatnak, amikor kifogyott a régi nyomtat­vány, akkor természetesen az új felirat kerül mindenhová. Addig azonban ... Addig azonban állni kell türelemmel azoknak a rohamát, akik szívük szerint mindent leselejtez- tetnének, akik azt hiszik, előttük semmi nem volt, hanem velük kezdődik a történelem. (m) díszítette. Még az 51-es úton telkükre tartó átuta­zókat is rövid megállásra késztette a lacházaiak ün­nepségének látványa. A Petőfi-szobornál népviselet­be és korhű kosztümökbe öltözött fiatalok sorfala kö­zött haladva helyezték el koszorúikat a település ve­zetői. Dömsödön a háromnapos ünnep szinte mindegyik napjára jutott esemény. A település hűen ápolja Pe­tőfi családjának emlékét, március 15-én a Petöfi-em- lékház falán elhelyezett táblánál is koszorúztak, majd az ünneplők az alig egy esztendeje átadott, művelődési központhoz vo­nultak, ahol a névadó Pető­fi Sándor domborművét ko- szorúzták meg. Szombaton délelőtt még a hatalmas művelődési ház is csaknem kicsinek bizonyult, amikor Vecsési Sándor festőművész Vallomások Dömsödről cí­mű kiállítását nyitotta meg Patai László festőművész. Dunakeszin központi ren­dezvény helyett névadással ünnepeltek. A szürke, lista­szerű iskolaszámozás rossz, gyakorlatának azzal vetet-' tek véget á 2. számú álta­lános iskolában, hogy már­cius 15-ike mindig tartal­mas ünnepei folytatásaként az idén Széchenyi István­ról, a legnagyobb magyar­ról nevezték el az intéz­ményt. Ebből az alkalomból dr. örményi László polgár- mester adta át a névadó oklevelet. Kovács László pékmester ajándékozta az iskolazászlót, s a vendégek között Széchenyi Zsigmond Afrika-utazó felesége, Kör- nyei Attila, a Nagycenki Múzeum igazgatója, a Szé- chenyi-kör elnöke, Pécliy Mária, a budapesti Szé- chenyi-gimnázium tanára is jelen volt. Nem véletlen ez a névvá­lasztás. Mint ahogy Len­gyel István tanár úr, az is­kola lépcsőházában leleple­zett dombormű alkotója is elmondta: másfél éve ké­szültek rá, sokat tudhattak meg a gyerekek arról a tör­ténelmi személyiségről, aki talán kortársai mindegyi­kénél közelebb áll nap­jainkhoz, s gondolatai most is aktuálisak. Szentendre színes, forga- tagos ünnepségén határon túli magyarok együttesei is szerepeltek. A Vujicsics Ti- hamér-zenekar főtéri mu­zsikájáról nem csak a kö­zönség mondhatott elisme­rő szép szavakat. Színvona­lukat fémjelzi a március másodikai országos minő­sítő verseny jeles, arany osztályzása is, ami után először léptek hazai közön­ség elé. Március 14-én egy ritkán emlegetett hazafi és szent­endrei expolgár sírjánál tisztelegtek koszorúikkal a helybeliek. Petzelt József az ausztriai Weiskirchen- ben született, de Magyaror­szágon tanult, s mint mér­nök-tanár 1848 végén a fe­lelős kormány hadi főtano­dájának alapító igazgatója lett. Ezért 1850-ben az ,ön- kéhyuralom eltávolította az egyetemről, miután; Szent­endrére költözött. Sírja a varos temetőjében van, s a Kossuth Katonai Főiskola tanárai mint elődjüket tisztelik. Máza—Kovács RÁCKEVE Önkormányzati ülés Számtalan fontos ügyről tárgyal 18-ai, hétfői ülésén 13 órakor a városházán a ráckevei önkormányzati képviselő-testület. A többi között a költségvetési üzem jövőjéről és a különféle gyermek és szociális intéz­mények étkezési költségnor­májáról is döntenek. Ör¥ösi ügyelet Dunakeszi orvosi ügyelet, március 18-tól 25-ig. Nap­pali ügyelet: 18. H.: dr. Zámori Attila, 19. K.: dr. Imreh Mária Magdolna, 20. Sz.: dr. Zalay Bálint, 21. Cs.: dr. Toronyi András, 22. P.: dr. Varga Imre. Március 18-tól 25-ig éj­szakai ügyelet: 18. H.: dr. Fűzi József. 19. K.:dr. Tor- dasi Éva, 20. Sz.: dr. Guj- di Judit, 21. Cs.: dr. Fű­zi József, 22. P.: dr. Zámo­ri Attila, 23. Szó.: dr. Zá­mori Attila, 24.: V.: dr. Tornyi András. DUNATA.I HÍRLAP Vezető munkatárs: Mófca Katalin. & Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. £ Fogadónap: min den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-4067.

Next

/
Thumbnails
Contents