Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-18 / 64. szám

I. ÉVFOLYAM, 26. SZÄM 1991. MÁRCIUS 18., HÉTFŐ 'Za bilimé, szívesen megyek OCSÚT A BÚZÁBAN? Minden devalválódik, mi­ért pont a művészet volna kivétel. Mondom ezt azért, mert több panasz is érke­zett hozzám az utóbbi idő­ben: haknizó vendégművé­szek •— tisztelet a kivétel­nek — nem mindig tudásuk javát nyújtják a vidéki színpadokon, a tiszta szem közé jut bőven ocsú is. Pe­dig a vidék tisztességesen megfizeti a helyébe utazó művészt, ennek igazolásául íme egy példa. , Nemrég a Vidám Szín­padon megnéztem egy háromórás bohózatot 200 forintért, majd ugyan­csak a közelmúltban 160 forintot fizettem vidé­ken, egyórás hakniműso­rért. Nem tagadom, azért eredtem a haknizók nyo­mába, hogy bizonyságot sze­rezzek, kik. mit nyújtanak a vidéki publikum pénzéért. Bugyi, művelődési ház. Fele is tréfa címmel vidám, zenés műsor, előadja Schütz Ha és Balázs Péter, zongo­rán közreműködik Gyarma­ti István. Schütz Iiát és Balázs Pé­tert nem kell bemutatni, az egyik érdemes, a másik Jászai-díjas művész. A ko­moly zene kedvelőinek Gyarmati István neve sem ismeretlen, az Országos Filharmónia zongoraművé­sze. Hogy mit keres mégis egy könnyebb hangvételű műsorban? Egyszerű: ő Schütz Ha. férje, ezért vál­lalta a kis társaság mene­dzselését is. Á két előadóművész eb­ben a kis műsorban is meg. csillaníatja sokoldalúságát, táncolnak, énekelnek, ket­tesben és szólóban is jól ér­vényre juttatják kacagtató, derűt fakasztó képességüket. A bugyi közönség nem érez­te magát becsapva, Ila „en­nivaló" volt, Péter „elraga­dó”. Műsor után az öltözőnek előléptetett irodában beszél­gettünk, előbb Schütz Ilá- val, majd Gyarmati István­nal. — Én mindenüvé szíve­sen, örömmel megyek, aho­vá hívnak, és a legtermésze­tesebb, hogy egy vidéki színpadon is önmagamat nyújtom. Arról sem feled­kezhetek meg, hogy a Ma­dách Színház tagja vagyok, a színházammal szembeni megbecsülés is igényességet diktál. Gondolom, Balázs Péter ugyanezen a vélemé­nyen van, a vígszínházi stá­tus legalább annyira köte­lez. (Balázs művész úr köz­ben öltözött, s az ajtó mö­gül helyeselt.) — A prózai művészek nem engedhetik meg ma­guknak a giccset, ez amo­lyan hitelrontás volna ön­magukkal szemben — mondta Gyarmati István. — Ez a kis műsor hat éve fut. Voltunk már vele az or­szág legtávolabbi sarkában és bemutattuk rangos pesti színpadokon is. Az igazság az, manapság a művészek mind kevesebbet találkoz­nak élőben a közönséggel, többnyire és legtöbbjüket csak a tv-ből ismerik. A haknizás — még itt-ott csa­lódást is okoz — olyan le­hetőség, ahol a közönség emberközelben köszöntheti a kedvenceit. Ezzel valóban nem szabad úgy visszaélni, hogy ocsút lopjunk a bú­zába. Bugyiban Schütz Ha és Balázs Péter nem okozott csalódást, sőt újabb híveket, tisztelőket szereztek. (— matula —) A képviselő reflexiója Jobbító szándékkal Mielőtt hozzáfogtam vol­na az íráshoz, eszembe ju­tott a régi mondás: „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”. Ügy tű­nik, hogy kőből van bőven. Horváth István polgár- mester úr levelében — me­lyet a Pest Megyei Hírlap a „Polgármester levele” cím alatt közölt 1991. március 6-án —, ismét meggyőzött arról, hogy a polgármester úr továbbra is tartja magát elveihez, mely értelmében kétfajta ember létezik: aki őt és elveit támogatja, és a többi, aki leginkább kom­munista bolsimaradvány stb., de biztosan nem kor- rp'-4- írását olvasva úgy tű­nik. hogy a sajtóról is ha­sonló a véleménye. M. Gy. O. íMatula Gy. Oszkár) úr reális képet adott a daba- si falugyűlésről, hiszen írá­sát hangfelvétel alapján készítette, ami — gondo­lom — bármikor ellenőriz­hető. Hasonlóképpen meg­felel a valóságnak, ami 1991. március 1-jén „Napóleon nyomdokában” írt cikkben jelent meg. Gondolom, nem véletlen, hogy Bugyi köz­ségben összehívott polgár- mesterek az eset után — „finoman fogalmazva” — megdorgálták Horváth urat. (Mindez az ott készült jegyzőkönyvből ellenőrizhe­tő). Igen nagy megtiszteltetés számomra, hogy írásában favorizáltnak vagyok titu­lálva, bár el kell monda­nom, hogy — hozzászóláso­mat értékelve — nem én, hanem az igazi favorit Szeltner képviselőtársam volt, aki okosan érvelt és magyarázott a polgári de­mokráciáról, vagy még in­kább Bálint Zoltán, aki megpróbált tiszta vizet ön­teni a pohárba. Válaszadás­ra természetesen a polgár- mester úrnak megvolt a lehetősége. Aki ott volt az 1991. 02. 13-i falugyűlé­sen, azt tudja, hogyan sike­rült a válaszadás. Kivonult közel 300 ember! Vajon vont-e le megfelelő követ­keztetéseket mindebből a polgármester úr? Lehet-e ennvi kommu­nista egy helyen, ahol rendszerváltás történt? Le­velében azt írja: „A favo­rizált Králl Béla magányos ebben a testületben, ezért ő a leggyakoribb hiányzó.” Való igaz, hogy többször nem tudtam részt venni testületi üléseken, de mint a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet mező- gazdasági igazgatója, mun­kakörömből adódóan, bi­zony még késő este is dol­goznom kell, eleget téve munkahelyi kötelezettsé­geimnek. Közel 20 éve va­gyok gazdasági vezető, és ez idő alatt szerzett tapasz­talataim alapján bennem kétségeket ébreszt a pol­gármester úr tárgyalási stí­lusa, gazdasági, szociális szemlélete, egyáltalán a po­litizálása. Mindezeket már akkor is elmondtam Horváth úrnak, amikor országgyűlési kép­viselő óhajtott lenni, és egy vasárnap délután hangszó- ros kocsival biztatta a né­pet a kommunisták és a zöldbárók eltakarítására. A minősíthetetlen stílust le­számítva, érthetetlen volt számomra, hogv pont ő gyalázza az úgynevezett MEGJELENIK MINDEN HE 1 EUN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMDawN Nemzetiszinü szalag a szabadság fáján Népesebb közönségre számítottak A dabasi körzet városai is ragyogó időre ébredtek március 15-én. Egyetlen bárányfelhő sem állta útját a napsugaraknak, melyek már reggel hatkor ott csil­logtak az újhartyáni fúvós- zenekar hangszerein. Egy óra múlva az újlengyelie­ket is zenés ébresztő kel­tette. A házakon vörös kíséret nélkül lobogtak a nemeti- színű zászlók, - de a lelkese­dés mintha sok helyütt alábbhagyott volna. Ha szabad ünnepelnünk, akkor már nem olyan izgalmas a dolog? A - szervezők — ke­vés kivétellel —, népesebb ünneplő közönségre számí­tottak. Néhány helyen előző dél­után rendezték meg az ün­nepségeket, mint Újlen­gyelben is. Itt a negyven- nyolcas emléktábla meg­koszorúzása után Máté Sándor, a Történelmi Em­lékbizottság elnöke tartott rövid megemlékezést, majd a kultúrházban folytató­dott a program. Cserna Fe­renc polgármester mondott ünnepi beszédet, majd a diákok emlékműsora követ­kezett. A nyugdíjasklub ebből az alkalomból kézi­munka kiállítást is rende­zett. Űjhartyánban, a zenés ébresztőtől frissen, délelőtt 9-kor gyülekeztek az ün­neplő felnőttek és gyerekek a helyi iskolánál, majd a fellobogózott főutcán vo­nultak a Hősök teréig, ahol megkoszorúzták az emlék­zöldbárókat, akinek az apó­sa termelőszövetkezeti el­nök, és köztiszteletben ál­ló ember volt Dabason! Polgármesterré választá­sa után sem változott poli­tizálásának stílusa lényege­sen, bár már vannak biz­tató jelek. Ügy tudom, ga­rázdaság, rágalmazás, ha­mis vád, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt négy feljelentés van folyamatban a polgármes­ter úr ellen, ami úgy gon­dolom, hogy figyelemremél­tó, és talán érdemes volna levonnia a következtetése­ket. Ismerve a város polgá­rainak véleményét, egyál­talán nem érzem magam magányosnak, egyre több képviselőtársam ismeri fel, hogy a polgármester úr so­viniszta elemektől sem mentes politizálása milyen károkat okozhat a város­nak, és személy szerint képviselőtársaimnak. Idő­ben kellene felmérni eze­ket a dolgokat, mert előbb vagy utóbb ismét fel lehet vagy kell tenni a kérdést, hogy tulajdonképpen ki a magányos? Jobbító szándékkal írtam le soraimat. Félre kell ten­ni a személyes előítéleteket, a politikai nézetkülönbsé­geket, mert Dabas város ér­deke ezt kívánja. Mindezt magamra nézve is kötelező érvényűnek tartom. Králl Béla képviselő művet és nemzetiszínű gyertyát gyújtottak a hősök tiszteletére. Innen a kul- túrházba mentek, ahol a fiatalok nagy sikerű meg­emlékezést tartottak rock stílusban. Inárcson és Kakucson az általános iskolákban tartot­ták az ünnepi műsorokat, de a korábbi gyakorlattól eltérően, az egész falu ré­szére. Kakucson este 6-kor a Vadkacsa étteremben folytatódott a műsor, mely­nek kettős célja volt: már­cius 15. megünneplésén túl gyűjtést rendeztek, a 30—50 forintos belépőjegyek árát a tornaterem építésére utalják át. Inárcson nemcsak a ta­nulóifjúság, hanem „öreg­diákok” — ma egyetemis­ták, főiskolások — is fel­léptek az iskolai rendezvé­nyen. Másnap, március 16-án — de szintén 15-e jegyében — népzenei ta­lálkozót tartottak a műve­lődési házban. Ócsán együtt ünnepelt a község lakossága. 4-500 em­ber gyűlt össze reggel 9-kor a régi kultúrház előtt, ahol a kisiskolások toborzója után irodalmi összeállítás következett, végül a pol­gármester mondott köszön­tőt. Sportversenyekkel és a műemlék templomról ké­szült fotókiállítás megnyi­tójával zárult a 15-i prog­ram. Dabason sokkal keveseb­A mezőgazdasági nagy­üzemek a rendszerváltás kapcsán új helyzetbe kerül­tek, így az Örkényi terme­lőszövetkezet is. Már a ta­valyi esztendőben elindult a fennmaradáshoz szüksé­ges út keresése. Először a vegyi üzem és a szállítási egység alakult kít.-vé. Ezt követte az összes ipari ága­zat vállalkozásba adása. A növénytermesztés a te­henészettel közösen alakult át önelszámolási egységgé. A két ágazat sok dologban egymásra utalt, így jött lét­re a frigy. A növénytermesztést a kedvezőtlen időjáráson kí­vül súlyosan érinti az ener­giaválság, a vegyi termé­kek — műtrágya, növény­védő szerek — magas ára és az alacsony gabonáiéi- vásárlási ár. Az összes te­vékenység közül a legválsá­gosabb helyzetű a tehené­szet. A tejből túltermelés van, ezért a tejipar csak alacsony áron veszi át a te­jet és az eddiginél keve­sebb mennyiségben. Pedig a mi tehenésze­tünkben már évek óta igen jó minőségű tejet termel­nek: Dl százalék fölötti az I. osztályú, illetve extra minőségű. Januárban az új szigorúbb minősítés szerint is végig csak extra tejet termeltünk. ben jelentek meg délelőtt 10 órakor a Kossuth-ház- nál, mint a megelőző két évben. Hiányolták a plaká­tokat, s mint kiderült, so­kan csak a „Táj-szó”-ból értesültek az ünneplés idő­pontjáról és helyszínéről. A Himnusz után Török György, a zeneiskola igaz­gatója köszöntötte a meg­jelenteket és ismertette az útvonalat, amelyet két éve jártak be először. A mene­tet a Tilinkó együttes ve­zette, mögöttük háromtagú zenekar húzta a talpaláva- lót. Első állomásuk a refor­mátus' templom volt, ahol elénekelték a székely him­nuszt, nemzetiszín szalagot kötöttek a tavaly ültetett „szabadság fájára”, majd Török György, az MDF da­basi szervezetének alapít­ványáról szólt. Innen to­vább vonultak a Táncsics Mihály Gimnáziumhoz. Űjabb beszéd és szavalat után a Tilinkó együttes magyar verbunkot adott elő. Dél felé járt az idő, mire az ünneplők a Kos­suth Lajos Általános Iskola elé értek, hogy meghallgas­sák Koczor Tamás gyónj evangélikus lelkész ünnepi beszédét, és megkoszorúz­zák Kossuth Lajos szobrát. Végül a Tolcsvay megze­nésítette „Talpra magyar” lelkes szavai búcsúztatták a hazaindulókat. A tehenészetet szeret­nénk nyereségessé tenni. Ezt hagyományosan két módon lehet elérni. Vagy csökkenteni a termelési költséget, vagy növelni az átvételi árat. Az utóbbi a túltermelés miatt nem jár­ható út, viszont az önkölt­ségi ár csökkenését az ál­landóan emelkedő takar­mány-, energia-, gyógyszer­ár teszi lehetetlenné. Más utakat kell tehát keresni. Egyrészt az alacsony tej­hozamú egyedeket (5500 li- ter/év) kiselejtezzük, ez a kormány elképzeléseivel is egybevág. (10 ezer forinttal dotálják egy tehén kivágá­sát.) Másrészt szeretnénk közvetlen kapcsolatba ke­rülni a fogyasztókkal, a kannás tejértékesítés út­ján. Így a vásárló is jól jár, mert jobb minőségű, olcsóbb tejhez juthat E módszer kidolgozása most folyik. dr. Szabó Imre állatorvos DABASI HIRDAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. Q Munkatárs: Pacbner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. vili. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. az. 14«. Telefon: 138-3399/283 P. E. Szót kér a szakember Hiába extra, ha sok

Next

/
Thumbnails
Contents