Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

XXXíií. É v FOLYÁSI, (i.l. SZÁM 1931. MÁRCIUS 15., PÉNTEK Ktígy napra ébredtünk ma reggel. A nemzet ünnepére, afiiely remélhetőleg méltó 'less azokhoz, akikre emléke­zünk. Petőfi és sok társa az l$43-as szabadságharc, gé­niuszai voltait.-Kossuth Lajos (1802—1S94) —„csak” a magyar nemzeti függetlenség zászlótartója, a messze föl­dön litres államférfi, az1 ékésszóíás nagy mestere volt, utolérhetetlen szónok. Lassan két évtizede lesz, hogy hangját először hallgathattuk a Magyar Rádióban. A hang megtalálójával, a Gyomron éló Hegyi-Fürtös Ist­ván nyugalmazott református lelkésszel ■ beszélgettünk az egyedülálló „leletről”. US Hogyan talált rá Kos­suth hangjára? — Tavaly szeptember-20- . á:i volt száz éve, hegy Kos­suth hangja fonográfíelvé­telre került. Mindez Ara- . don a történelmi városban történt. A felvételt három . viaszhengeren örökítették . meg. Ezek közül ety elve- . szett, egy tönkrement. Csak a harmadik maradt meg az utókornál!, ame’yr« az Or- . szagos Széchény i Könyvtár- . ban bukkantam rá — az­után, hogy Miskolcon tu­domást szereztem hollété­től. Színtiá Púi, a Magyar Tudományos Akadémia ki­tűnő technikai munkatár­sának segítségével végül is nem megtaláltam, hanem előíaiáltam Kossuth hang­ját. Cl Milyen pályát futott be a ritka értékű Kossutll­— Égy gondolom, egye­nes, de azért rögös uiat járt be. Természetesen na­gyon örültem, amikor eiő­. Mintha ajándék lenne Markukban az öröm ,.£« le-ven az Ürnak. » mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, íó a mi kezűnknek munkáját tedd állandóvá né-künk.” «Zsoltár »1)1?) . Tavaly ősszel szerény kis plakátok hirdették a • városban: „400 éves a Vi­zsoly! Biblia” címmel a vá- -sadi olvasótárraság elő- . adást tart a 400 éves Káro- ]i Gáspár-fordításból a mű- veítxiési központban.” Az előadás nagy sikert aratott. Azóta nsár Péteriben 4s be­mutatták ezt a műsorukat a vasad iák«- Talán mondani sem kell, a siker- ott sem maradt el. De hát kikből áll a vasad! olvasótársa- súg, hogyan készülnek egy- egy előadásra? Dr. Manuleh Zsuzsanna a Manor l Nevelési Tanács­adóban dolgozik, ö a kis közösség mindenese. így vall a társaságról: — Tízen - ti zenke t ten dol­gozunk a csoportban. Van közöttünk általános- és kö­zépiskolás fiatal, és termé­szetesen néhány fői nőtt. Az alapítók Rácz Zoltán, Ma­nul ek Ildikó, Galambos Pál, Zaníai Zoltánná, akik annak idején elhatározták, hogy esténként összejönnek a klubkönyvtárban. Verse­ket olvastak fel meg sze­melvényeket irodalmi al­kotásokból. Galambos Pál verseivel' részt vett orszá­gos pályázaton is, ahol dí­jat is kapott. Két éve mi . szervezzük a helyi ünnep­ségeket. .Először a tavaly- előtti pedagógusnapon lép­tünk közönség élé, majd ■ az augusztus 20-i ünnepsé­gen. Azóta már természe­' tea, hogy olvasótársaság ' szervezi ezeket az összejö­veteleket. Most például a -március 15-1 nemzeti ün­nepre készülünk, de . van-, ■ nak távolabbi terveink is. -..Tavaszi szél vizet áraszt” címmel készülünk egy iro­■ dalmi estre, amely, a költé­szet, a tavasz és a szere­lem hármas egységére épül. 8^wfgp — Közönség és közösség. Mit jelent az önöknek? —. Arra törekszünk, hogy a nézőket, haUgatőe$gpt .érzelmi azonosulásra kész­tessük, bevonjuk őket a közös cselekvésbe. Különö­sén a gyerekeket „könnyű táncba vinni”, de már a felnőttek" is egyre nyitot­tabbá’.!, s őzt ó-n óriási eredménynek tarlom. Ügy gondolom, Biblia- műsorunk volt az eddigi legnagyobb. sikerünk, 'hi­szen ez a mű üzenet a ma emberének, merthogy ez közös kincsünk... Ha ösz- sjsejövünk, azonnal oldó­dik a hangulat, nincs ve­szekedés, csak a közös munkára koncentrálunk. Egy ik pedagógustagunk, Bajor Krisztina férjhez ment Nyáregyházára, Azt hittük, meg kell vájnunk tőle, mert oda költözött, Erre mi történt? Az esküvő után már a férjével együtt állított be a foglalkozás­ra... — Véleményem szerint az ilyen kis közösségeknek nem a világot kell megvál­tani, hanem olt koll szeb­bé-jobbá tenni a dolgokat, ahol élünk. Előadásaink magukban hordják az örö­möt,’mert oda tudjuk adni, mint egy ajándékot. Ez maga az öröm, s ezért ér­demes csinálni. Egy. ked­venc francia költőmi Guüle- vic kétsorosa, azt hiszem, tökéletesen kifejeli a lé­nyeget: „Ki élni $ gyúrni tudja mások életéti/ mar­kában tartja örömét.” Valóban jó érzés! tudni, hogy' mai zavaros vilá­gunkban még vannak ilyen összetartó, lelkes közössé­gek, mint a vasadi; olvasó- társaság. Szívesen, ideírjuk dr. Manulek Zsuzsanna in­vitáló szavait a . közelgő nemzeti ünnepre: „Szere­tettel várjuk a vasjadiakat, március j 5-én, pénteken a templomkertbe a községi ünnepségre,” Gér József szőr elhangzott a Magyar, Rádióban. Tavaly azonban sokat -harcoltam — sajnos kevés eredménnyel —, hc-gy' még érthetőbbé, technikai­lag szebbé, jobbá tegyük. Azt reméltem, hogy esetleg elküldik a BBC-hez, vagy máshová, hogy még érthe­tőbb,' tisztább legyen „a vén zászlótartó” baritonja,, do erre sajnos nem került sor. Az aradi' vértanúk szobrának leleplezési ünne­pélye alkalmából mondott Kossuth-beszéd így — 101 évvel az elhangzás után — is áhítatot kelt, ihletet nyújt. A sors úgy hozta, hogy Edison világtaláímá- nya, a fonográf megjelené­se után pár évvel Kossuth volt az első magyar, akinek hangját sikerült rögzíteni. Az csak véletlen, hogy Pe­tőfi dagerotípiája (ősíény- lvépe) mellett ez az eredeti hiteles történelmi hangem­lék is a rendelkezésünkre áll. BB Szerepcl-e az ünnepi rádióműsorok valamely Hie­ben Kossuth hangjának új­bóli lejátszása? — Nem tudok róla, pedig érdemes volna arra, hogy ismét elhangozzék. Abban v i szón t r cm ényikedem, hogy október 0-án, a? ara­di vértanúk évfordulóján ismét . elhangzik majd. m önnek biíonfárá fe­lejthetetlenek a Kossuthtal kapcsolatos emlékei. — A szülői házban gyer­mekkoromban Kossuth és Petőfi arcképe tekintett rám nap mint nap. A Kos­suth Lajos utcában, a Kos­suth tér közelében, a Kos- süth-portrészobor közelé­ben lakom. Így aztán szá­mumra tényleg nem nehéz — ezekben az ünnepi órák­ban — ő rá is gondolnom. Önfeledt ünneplésünk so­rán emlékezzünk rá is, hajtsuk meg fejünket. G. J. Rendszerváltás és ügyintézés Nagy ez a kis ország Némelyikünk a világra jöttével mintha büntetés-végrehajtó in­tézménybe születne bele. Olykor kap némi kedvezményt, rö­vidke eltávozást a bajsors élni — de egyébként az élet szinte folyamatosan bünteti, ráadásul anélkül, hogy ennek konkrét okát tudat lehetne. II.-hé sem azért-folyamodik a könnyekhez, mintha meg akarna ,hat* j bárkit is — hanem mert jószerivel már csak a sírás az, ami egy csöpp megkönnyebbülést hozhat. II.-né hosszú évek óta egyedül neveli a kát fiát. Társasházban, OTP-lakás­ban élnek. Még a férjével ugrottak a nagy adósságba, aki viszont egy szép; napon vette a kalapjai, s úgy hagyta ott.őkét, még vélet­lenül se gondolhassák, hogy valaha is a segítségükre lesz. 1985 óta egy fillér ■gyermektartást sem . fizet. H.-nó egyedül küszködik. A nagyobb baj az, hogy a betegség sem kímélten Szívműtétre szorult. Na­gyobbik fia időközben be­vonult katonának, a kicsit, aki most másodikos, a mű­tét és a kórházi tartózkodás idejére jó ismerősök vál­lalták. H.-r.énak most újabb szívműtétre lenne szüksége. Halogatja. Meglehet, ez az életébe kerül, ele nem meri abbahagyni a munkát. Ilát- ha, m’re hazaér, a felmon­dás várja. Eddig is azért rettegett, nehogy elbocsássuk, hiszen akkor még az a kilencezer forintnyi jövedelme se-lesz,- amiből havi hatezer az OTP és a lakás rezsije. Az­az .. . a rezsi egy töredéke. Mert a fűtési díj év i har- mincczi-ss tételéből II.-né csak t'.zenölczret képes ki­fizetni. A, hátralék halmo­zódik — és kamatozik. De így is t'öpöríyű, zsíros ke­nyér, szalonna az. étrend. Most meg még előállt a kormány a nagy húzással, a kamatadóval... H.-né megpróbálkozott, hogy behajtassa a férjén ,a gyergktartást. Naná, hogy nem sikerült neki. Apuka ügyes ember, senki meg nem találja, így aztán az állam. sem előlegezi meg a • tartásdijat, hátha ő sem fogja tudni behajtani. H.-né kétségbeesésében a lakást is eladná: tán futná az árúból egy kicsi, régi házra, meg a hátralékok törlesztésére. De az eladás akciójához a férj aláírása is kellerte. A férj mos ugye nincs. A hatóság . állítólag keresi, de nem találja. Ilyenkor jut eszébe az cm bernek: milyen nagy ez a kis ország. Évekre el lehet tűnni benne. ... Ünnep és a cipők Szokatlan történet, a címhez ez illik. A közép­pontban egy cipő. Néhány éve hozzájutottam egy, ,,egyenruházati” szaküzletben árusítóit lábbelihez. Jó vétel volt, igen örültem neki. De a lényeg ta­lán néni is ez. Illa ünnepi Öltözékben, lábamon a fenti cipőben vezetett utam a Nemzeti Múzeum kertjébe, mivel március lö-e délelőttja volt. A patinás épületet hatalmas tömeg vette körül, főleg fiatalok, de idősek is, szülök gyerekestől. Még a múlt rend­szerben éltünk, a népes meghívottak a hatalom fiatalabb képviselői, KlSZ-vezérek, aktivisták. Vigyázták őket erősen, kordon jelképezte az egyenlőséget. Az ünnepség feszült légkörben, de rendbontás nélkül zajlott. A körúton a fiatalok hatalmas erővel skandálták a Nemzeti dal refrén­jét: „Rabok tovább nem lestünk.” Megtapsolták a 12 pont ma is aktuális részletcit is. Március 15-én négy évvel ezelőtt nem volt munkaszüneti nap, sokan csak munkával tudtak ünnepelni. A „kéményseprőknek' szerencséjük volt, mert a környező házak tetején gyűlhettek össze. Csal; az volt a furcsa, mindegyik kezében távcső volt, meg valami (furcsa) különös eszlzöz. Én pus­kának néztem, mások is. Korán érkeztem, ezért jó helyet választhattam magamnak, mindennek szemtanú ja leheltem. De úcjy látszott, máshol még jobbon látni, mert az emberek odébb húzódlak. Nem. értettem miért. Az erősödő szél lefújta gyat­rán felerősített kokárdámat, lehajoltam érté és megdöbbenve egyenesedtem fel. Körülöttem csu­pa „egyencipős” férfi állt. egyforma kokárdával. Mindent megértettem. Az ünnep azóta, hála istennek, a legnagyobb magyar ünnep lett. Várni László II.-né nyilvánvaló és or­dító nélkülözéseik ellenéi e sem kért soha semmilyen segélyt. Inkább vállalt a niütött szivével lépcsőház- takarítást. (Most is erre ké­szül. Nem az újabb, fontos egészségügy! beavatkozás­ra.) Ennek ellenére a volt gyámügyi főelőadó észre­vette, hogy szüksége van segítségre, így kapott tavaly két alkalommal úgy kétezer forintnyi rendkívüli neve­lési segélyt, s a bíztatást: kérjen rendszeres segélyt. H.-né nyelt egy nagyot, sírt egy sort, és októberben beadta a kérvényét a hiva­talba. Kapott egy elnézést kérő levelet, hogy január végéig legyen türelemmel. Ugye, rendszerváltás volt, nem tudni, mennyi is a se­gélykeret, a költségvetés, meg minden.- H.-néék- esze­gették a gyerekekkel a tö- pürtyűt meg a zsíros ke­nyeret, néha volt egy bol­dog nap, amikor H.-né nyolcvanéves édesanyja a kis nyugdíjából megspórolt ezer forintot, és elküldte a lányának, hogy ugyan le­gyen már ‘könnyelmű be­lőle, menjen el a fodrász­hoz, vágassa le a baját... Most március van, megint elment á polgármesteri hi­vatalba érdeklődni, mi van a segélykére'mével. Azt mondták neki, a beadvány óta már hosszú idő telt el, hozzon új kereseti kimuta­tást. Vagyis kezdje elölről az egészet, amire már elő­re is kínkeservesen szánta rá magát? — gondolva H.-né, s kétségbeesésében azt találta, mondani: akkor adják oda a segélyt annak, aki a kocsmába hordja. Meglehet, a helyében én is hajszálra ezt mondtam volna. De amikor II.-né az­zal búcsúzott, köszöni, hogy meghallgattam, mert már az is jólesett, hogy valaki­nek kisírhatta magát, me­gint csomókat éreztem a torkomban és görcsöket a gyomrc-m tájékán, úgyhogy felhívtam a hivatalt. Tá­jékoztattak,hogy II.-né mi­lyen hangnemet használt. Holott megérthetné, hogy a kérelmet iratokkal kell megtámogatni. Ehelyett azt mondta, hogy ... Tehát a segély kérelmet ennek ér­telmében nem is újították meg. Ne .. .! — ordítottam vol­na a telefonba, de én ez idxj szerint még nem csak tö- pörtvűn élek, úgyhogy- hig­gadtabb vagyok-. Meghal!- gat tain a gyámügyes tájé­koztatóját, miszerint renge­teg hasonló eset van, ha rá­szánok például egy hétfő délutánt, megláthatom. És végül is a hivatal nem dol­gozhat papírok nélkül, eaft minden ügyfélnek tudomá­sul illik vennie. Köszöntem, elnézést kér­tem a zavaráséit. — Aho­gyan ügyfélnek, illik. Már csak abban reménykedem eszelősen, hogy aki illeté­kes ennek az ügynek tisz- ' teáséggel végére járni, az most fogja magát, és meg­teszi. K. Zs. Vélemények parlamentje Szakács és politikus Egyik politikusunktól hallottam a minap a reggeli rádió­műsorban: „A sajtó a vélemények parlamentje.” No Jó, mondtam, de mit gondolnak erről a „képviselek”, vagy­is az állampolgárok, akiknek a véleményére kíváncsiak vagy unk, akiket ezért kérdésekkel zaklatunk. Egy biz­tos, összegzőm máris a tanulságot, annyiban különböz­nek a valódi Parlamentbe« üli honatyáktól, hegy csep­pet sem hidak: Vagy netán bizalmatlanok? Merthogy a nevét a négy megkérdezett közül csak egy adta volna a nyilatkozatához. ‘ K. M. jól menő vállalko­zó: — Forradalom? Na de, uram, ezt maguk, újság­írók, meg a politikusok ta­lálják ki, és a nép csinálja. Ka csinálja. Mert látott csak valami hasonlót is ebben a kis hazában, a taxisblokád egyes jegyeit leszámítva? Mondja, kinek az életében történtek itt mostanában forradalmi változások? A magáéban, a miénkben? Abban biztosan nem, mart a vállalkozások támogatásáról csak beszél­nek, írnak, közben meg akkorákat ütnek a fejünk­re... De akkorákat! T. A. gépkocsivezető: •— Nekem a forradalom­ról eddig csak szép dolgok jutottak eszembe. Tömegek, .óiadaüttas hangulat, ko­kárdák, virágok... Én ’89 decemberében járlarn Ro­mániában, csaknem a köz­vetlen kezeiemben halt meg az a bizonyos hódme­zővásárhelyi kollégám. Az­óta félek forradalomtól, ellen forrad a! ómtól. N e m tudom, most miben élünk, hová jutunk... Az biztos, hogy egyre nehezebb, de legalább béke van. fit. J. nyugdíjas téesztag: — Én mindig politizál­tam, mert nagyon szeret­tem a történelmet. Benne is voltam mindenben ... Volt, hogy ép .szavaltam le­venteként a Nemzeti dalt. !58-ban is belekeveredtem a dolgokba, de szerencsére mi olyan kicsik voltunk, hogy ránk sem figyelte!!, megúszluk. Most ismét po­litizálok, szervezek, csak az bánt, hogy a fiatalok ennyire közömbösek. En megérteném, ha nem a mi pártunkba jönnének. Csak akarnának valahová tar­tozni, akarnának valamit csinálni. Mert nélkülük sem csendes, sem hangos forradalom nem múlhat el. T. R. szakács: — Engem nem érdekel a politika. Teszem a magam dolgát, ahogy tudom s ameddig lehe;. Mert a cé­günket privatizálják, lehet, hogy az új tulaj azonnal kirúg. Vannak dolgok, amik tetszenek, vannak, amik nem. De ez az egész politika olyan, mint a fő­zés: van aki a gyenge alap­anyagból is remeket rak le az asztalra, c-s van, aki a legjobb ‘ételt is képes cda‘- kozmálni. Csak azt a sza-. kiesőt kirúgják. Páros lábbal J. MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth, u. 71. • A szerkesztőséi: vezetője: Vereszlii .János. 0 Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor. Pf. SÍ. 2':01. Tele­fon: 157. 0 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől pénteki: «-töl 11-ír. Kossuth Lajos élő hangja Szívet dobbantó beszéd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents