Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-02 / 52. szám

Túl a tűrési határokon Meddig nyeljük a mérget? Szokatlan ős döbbenetes megállapításokkal tűz­delt írás olvasható a „Biotechnológia és környe­zetvédelem” című szaklap februári szántában a balta! Dunamenti Hőerőmű környezetvédelmi hely­zetéről. A tanulmányrészlet — mint azt szerzője, dr. Szabó István, az MVMT munkatársa kérdé­semre elmondta — a villamosenergia-ipar fejlesz­tési kiállításainak vizsgálatát taglaló cikksorozat részeként íródott. Az abban foglaltak azonban, úgy hiszem, nem csupán a szakember számára so- katmondóak. Érzékeltetésül hadd idézzem néhány mondatát: „.. . A DHV por- és ko- romkibocsátása nehézfűtő- olaj-tüzelés esetén elérheti a 200-500 mg m:i értéket, ami két-háromszorosa a hazai és öt-tízszerese a nyugat- európai normáknak... A Dunai Hőerőmű jelenleg mintegy 25-30 %-os kihasz­náltsággal üzemel. Kör­nyezetszennyező hatása ilyen alacsony kihasznált­ság, sőt, még ilyen alacsony olajfelhasználás mellett is sokszorosan meghaladja a megengedhető mértéket...” Nos, az említett alacsony olajfelhasználás oka az, hogy a DHV jelenleg is úgynevezett vegyes tüzelést alkalmaz. De a bajok gyö­kere nem az erre felhasz­nált gázban, hanem a fűtő­olajban van. Szakmai kö­rökben ismert, hogy az erő­mű szennyezőforrásai kö­zül három okoz leginkább gondot. Ezek, a korom, a nehézfémek (vanádium, nikkel) illetve a kénvegyü­letek (főképp a kén-trioxid). E kibocsátott szennyezők a lakótelep ellenpontján léte­sített finomító szénhidro­génjeinek hatására foko­A mester zott súllyal válnak veszé­lyessé. Olyan vegyületet eredményeznek — bizo­nyos peroxiacetil-nitrátot —, amely az említett ta­nulmány szavaival élve: ......azon túl, hogy igen e rős növényi méreg és ká­rosítja az állati szervezetet, gátolja a nitrogénvegyüle­tek lebomlását is. Mindezt szmog- és trióxid-képződés kíséri.” Az erőművi mérések ta­núsága szerint a fűtőolaj bajkeverő nehézféméiből a vanádium 34 százalékban, nikkel pedig 27 százalék­ban kerül ki a szálló por­ral együtt. A kiülepedett szálló porban ezért a va- nádiumtartalom ötszáz­ezerszerese, a nikkeltarta- lom pedig 22,5-45-szöröse az Egészségügyi Világszer­vezet által megszabott nor­maértékeknek. Dr. Szabó István szerint a WHO-nor- mák semleges, tehát toxi­kus anyagokat nem tartal­mazó porra vonatkoznak. Indokolt lenne tehát még az eddiginél is szigorúbb előírások használata, csak­hogy műszaki-technikai okok miatt a jelenlegi ha- * tárértékek betartása is ne­hézségekbe ütközik. Az elmondottak ellenére sem feledhetjük, hogy az erőmű csak a sor végén áll. A tüzelőanyag a DKV- ból jön, nem az erőművön múlik hát, hogy milyen minőséget éget el. A DIIV-t a régmúltban a finomító maximumkapacitásából származó maradékolaj és pakura felhasználására ter­vezték. A DKV ezzel szem­ben — érthető okokból — úgy irányítja fejlesztéseit, hogy minél kevesebb fel- dolgozási vesztesége legyen. A finomítás ilyen mértékű elmélyítése miatt azután egyre csökken az elégethe­tő fűtőolaj mennyisége, és annak minősége rosszabb, mint a kezdeti időkben volt. A fűtőolaj felhaszná­lásával — környezetvédel­mi szempontból — az erő­mű tulajdonképpen úgy tekinthető, mint egy ve­szélyes (lepárlási) hulladé­kot megsemmisítő üzem, amely nem ennek a szab­ványai szerint került meg­építésre. Némi javulást a mai állapotokban az hoz­hat, ha ez év nyarán átad­ják a most készülő 145-150 MW-os gázturbinablokkot, amely a tervek szerint ki­váltja a régebbi szennyező blokkok egy részét. Igazi megkönnyebbülést azonban a megmaradó olajtüzelésű berendezéseknél a fűtőolaj elgázosítása kínálna, mert ez a módszer egyúttal a vanádium- és kénmentesí­tést is tartalmazza. Ilyen technológia létezik, megve­hető, csak hát nem két fil­lérbe kerül... A bős—nagymarosi víz­lépcső kiesése és más, va- lutáris okok miatt jelent­kező villamosenergia-hiányt most a meglévő erőmű­veknek kell kitermelniük. Kihasználtságuk fokozásá­val viszont újabb környe­zetvédelmi gondok kerül­hetnek felszínre. Sajnálatos, hogy e három részterületet — a kőolaj­feldolgozást, a villamos energia előállítását és a környezetvédelmet — a fe­lettes szervek mind ez ideig elkülönülten kezelik, holott a problémák komplexen jelentkeznek. Ezért idősze­rű lenne egy közös alapo kon nyugvó megállapodás kidolgozása, mind a három fél részvételével. A finomí­tónak nem mindegy, mit gyárt, az erőműnek nem mindegy, mivel fűt — ne­künk viszont az nem mind egy, hogy meddig kell még nyelnünk a mérget! Szilasi György Nem mástól várják a segítséget Ápolva a hagyományokat Csaknem 66 millió forin­tos — kedvező — költség­vetéssel gazdálkodhat idén a pilisszentiváni önkor­mányzat. Már január vé­gén megelőlegeztek a Par­lament által jóváhagyott pedagógusoknak szánt 30 százalékos béremelést, mindezt differenciálás nél­kül. Az egészségügy szá­mára is jutott a bérfej­lesztésből. Az időskorúak szociális támogatása az egyik legnagyobb problé­ma, erre a célra mintegy két és fél millió forintot különítettek el. Pénzes Gábor polgár- mester elmondta, hogy mi­vel csökkent az önkor­mányzat saját bevételi for­rása, újabb fejlesztést, be­ruházást nem terveztek er­re az évre. Viszont tovább­ra is cél, hogy a már el­kezdett beruházásokat (tor­nacsarnok építése) befe­jezzék. Az ehhez szükséges összegeket pályázat útján próbálják megszerezni. Jó hír, hogy a nemzeti­ZSÁMBÉK ZSAMBEK tag] iából érkező főiskolások A Zsámbéki Tanítókép­ző Főiskola és az ELTE Tanárképző Főiskola már­cius közepén egy héten ke­resztül vendégül látja az Angliából érkező főiskolá­sok csoportját. A 45' tagú delegáció házigazdája az a John Kempton lesz, aki a zsámbéki főiskola angol nyelvtanára is egyben. Az ő szervezésében a külföldi diákok megismerkednek Magyarország főbb tájai­nak szépségeivel, illetve részt vesznek különböző kulturális programokban is. BUDlAJVIDÉKI Ürömi földgázprogram Megalakult az építők közössége Púsztazámor nem tarto­zik az iparosodott települé­sek közé. Kivételt csupán a Sasad műanyagüzeme és egy-két kisiparos jelenti, ök is inkább javító-szol­gáltató tevékenységet foly­tatnak. A kivétel Csóli Csaba üvegcsiszoló kispa- ros, aki ráadásul még sok társával ellentétben nem irigy a mesterségbeli tu­dására, tanulót tart Monos­tori Gábor személyében, aki lesi a mester minden mozdulatát, igyekszik elsa­játítani a szép szakma minden fortélyát. (Hancsovszki János felvétele) 6 ^ áriá Nem most először láttak az ürömiek a nagy feladat megvalósításához, hogy a legkorszerűbb energiahor­dozót, a földgázt bevezessék falujukba. A hosszú vajúdás utáni második nekirugaszkodás­ról Bárdos Péterné önkor­mányzati képviselő hozta a jó hírt. Egyben mindjárt ajánlotta is Pápay Sándor műszaki tanácsadó mérnö­köt — a gázvezeték-építő közösség intézőbizottságá­nak vezetőjét —, mint a szakszerű tájékoztatásra légi Illetékesebb személyek egyikét. Pápay úr el is mondta, hogy a szervezés már tavaly decemberben elkezdődött: Horváth Péter polgármester még 10-én megállapodást kötött a Ti- gázzal, majd januárban ki­írta a kivitelezői pályáza­tot. Február első két nap­ján megalakult az építő­közösség, nyolcadikén meg­kapta az önkormányzat a pályamunkákat, s tíz nap múlva lezajlott a verseny- tárgyalás, amelyen tíz le­endő kivitelező vett részt — szemben a tavalyi egyetlen­eggyel, amikor még a ko­rábbi (tanácsi) vezetés volt a szervező. Az Innoterv Kisszövetkezet kapott meg­bízást — mint a verseny- tárgyalás győztese — a be­ruházási terv elkészítésére, illetve a kivitelezésre. A gázvezetéket szakaszosan építik. Amint elkészülnek egy-egy szakasszal, azokat a Tigáz budaörsi kirendelt­sége rögtön üzembe helye­zi. Az előszerződéseket már megkötötték a felek. A részletesen kimunkált, végleges szerződésben pe­dig konkrét garanciákat kap az építőközösség, ame­lyek között az is szerepel, hogy késedelmes vagy" hi­bás teljesítés esetón a ki­vitelezők akár pénzbírság­gal is sújthatok. Az építőközösségnek egy­előre 850 ürömi polgár a tagja, egyenként 55 ezisr forintot fizetnek majd a gázvezeték-hálózat kiépíté­séért. Eből az összegből el­ső lépésként 5000 forintot kell befizetni az egyszámlá­ra. A fennmaradó részt akár egy összegben, akár OTP-hitel igénybevételével lehet leróni. Az OTP-hitel- ügyleteket az intézőbizott­ság saját adminisztrátora bonyolítja, aki hetente két­szer lesz megtalálható az ürömi művelődési házban, ahol maga a bizottság is legalább ilyen gyakran ül majd össze egyeztetni a menet közbeni szerzett ta pasztalatokat. Az OTP-iigy- imtéző félfogadási idejét a napokban hozzák majd nyilvánosságra. Szóval valóban kápráza­tosán gyors munkáról van szó, amit bizonyít az is hogy a gázvezeték-építés befejezésének határideje 1991. december 30. Persze, ha a beruházás megvalósul, még nem- biztos, hogy min­denkinek lesz gáz a lakásá­ban — figyelmeztetett a félreértéseket elkerülendő Pápay Sándor —, hiszen a vezetéket a Kerítéstől, il­letve a telekhatártól csal, egy méterig viszik be a por­tákra. A vezetékcsonkokról már kinek-kinek a saját le­hetőssége szerint kell ki­építtetnie a csőhálózatot a lakáson belül, illetve felsze teltetnie a fogyasztásmérőt, a gáztűzhelyet, a konvekto­rokat, a kazánt. Aszódi László Antal ségi iskola is külön támo­gatást kapott. Bár a jelen­legi általános iskola épü­letében kapott helyet, ahol önálló zeneiskola is meg­kezdte munkáját február l-jétől. Mintegy 100 gyerek részesül így zenei képzés­ben. A polgármester elmond­ta, hogy az 1980-as nép­számlálás alkalmával egy lakos mondta, vallotta ma­gát német nemzetiséginek, most pedig az itt élő 3600 embernek csaknem a fele. Mivel volt rá igény, egy nemzetiségi anyanyelvi klubot alapított Pilisszent- iván lakossága, amelyhez a szükséges anyagi-tárgyi feltételeket a helyi önkor­mányzat biztosítja. Szintén lakossági kezdeményezésre immár öt éve egy tájház is van a faluban, itt a nem­zetiségi kultúra és építé­szet jegyeit őrzik. Továbbra is kiemelt he­lyet kap a tömegsport. A községnek egy, a területi bajnokságban szereplő lab­darúgó-szakosztálya és NB V-es női kézilabdacsapata van. Ügy tűnik, Pilisszentiván nem mástól várja a boldo­gulást, a gondok megoldá­sát. Az itt élő emberek sze­retik lakóhelyüket. És ten­ni is akarnak a községért, mert fontos a számukra. V. M. ballontöiíő w wmm Noha még nincs itt a fő* szezon, de azért fogy a szó­davíz Sóskúton is. Szántó Imre szikvízkészítő kisipa­ros nap mint nap hordja ki az utcákban, rakja le a vendéglátóhelyeken és az üzemekben a frissítő italt (Hancsovszki János felvétele) Nem létezik T érképet rajzolhatnánk az adatok alapján, any- nyira élesek a határvonalak. Az adatok az önkormányzati választások egy-egy telepü­lésen rögzített lezajlását mutatják. A szavazásra jogosultak tényleges részvételének a két szélső ér­téke között egyértelműen kirajzolódik az a bizo­nyos, akár térképkészítéshez is alapot adó Szám­sor, amely szerint a megyében a legalacsonyabb részvételi arányt ott kellett tudomásul venni, ahol a lakosság legjelentősebb részét a fizikai foglal­kozásúak (ipari munkások, mezőgazdasági és más fizikaiak) alkotják. Az ilyen, valamint a más jel­legű települések között nem ritka a 24-43 száza­lékos eltérésiem. Az önkormányzati választás már csak lenyoma­ta volt a korábbi — országgyűlési — választások­nak, illetve annak a téves politikai törekvésnek, hogy a formális statisztika (jogos) száműzése ter­mészetes vonzatként hozza magával a társadalom legnagyobb létszámú kenyérkeresőinek kiszorulá­sát a hatalom különböző szintű testületéiből. Egy angol úr (Lord Acton) szellemes megfogalmazása szerint „A történelem legfőbb tanulsága, hogy az emberek sose vonják le a történelem tanulságait.’’ Az angol úr mintha pontosan hazai viszonyaink­ra szabta volna a mondókáját! Mivel magyarázható a feltűnő arányú tartózko­dás? Valószínűleg azzal, hogy a kétkezi dolgozók nem találták meg a jelöltek (és a pártok, azok lis­tái) között a maguk képviselőit, érdekeik vállalóit. Ami az országgyűlési választásokon még nem tűnt riasztónak, az az önkormányzati választások alkal­mával döbbenetes valóság lett. A politikai prak­tikák nem létezővé varázsolták a keresők legna­gyobb csoportját, mert eltüntették a közvetlen képviselőit a testületekből. Ma a megyében tele­pülések jelentős csoportjában sem a munkások­nak, sem a parasztoknak nincsenek ott a maguk közül választott küldötte a képviselő-testületben. Az Országgyűlésben ugyanez a helyzet — ugyan­akkor például nyolcvan jogász ül ott a padsorok­ban —, ám ami országosan még elviselhető, az helyben már riasztó! A Parlamentben még ún. munkásvezérek képében sem jelenik meg a társa­dalomnak ez a csoportja (lásd ellenpéldaként az angol vagy a német parlamenet), a helyi testüle­tekben pedig szinte csak véletlenül bukkan fel (és akkor is főként függetlenként megválasztva) egy- egy fizikai foglalkozású. S akféle dobot vernek nagy büszkén a pártok, ám furcsa módon a nem létezővé varázsoltak nem kellettek/nek senkinek. Holott... „ ... a demokrácia és az emberi jogok a népi hatalom lényegét és azt az elengedhetetlen mechanizmust jelentik, amelynek révén a nép képes ellenőrizni' azokat a gazdasági struktúrákat, amelyek oly hosszú ideig uralkodtak felette.” A citált szöveg a Szocialista Internacionálé XVIII. kongresszusán elfogadott (1909. június, Stockholm) nyilatkozat­ból való. Ma Magyarországon „a nép” emlegetése nélkül szinte egyetlen percig sem létezik politikai szervezet, csak éppen ... a nép legjelentősebb lét­számú alkotóeleme nem létezik azok számára, akik a nevében (de: így a javára-e?) cseleksze­nek. Ma a megyében az aktív keresők minden szá­zas csoportjából hatvanhét: fizikai munkás. Nem volt akármilyen teljesítmény nem létezővé vará­zsolni őket! Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents