Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-12 / 60. szám

Tizenhárom iskola, 90 tanuló Tanulmányi verseny Nagykátán a Váci Mihály Általános Iskolában került megrendezésre a város kör­nyéki tanulmányi verseny, ahol tizenhárom iskola 90 tanulója mérte össze tudá­sát. A versenyen az aláb­bi eredmények születtek: „Nyelvünkben élünk” 7. osztályosok: 1. Sutus Krisz­tina (Tápiószecső), tanára dr. Nán Istvánná, 2. Me­gyés Katalin (Farmos), ta­nára Balaska Miklósné, 3. Galgóczi András (Tápió- szele), tanára Faragó Zsolt- né. „Nyelvünkben élünk” 8. osztályosok: 1. Kozma Anita (Tápiószentmárton), tanára Árvái Jánosné, 2. Szegedi Tamara (Nagyká- ta Váci M. Á. I.), tanára: Pogány Ibolya, 3. Csömör Katalin (Tóalmás), tanára Földesi Tiborné. nára dr. Ácsné Hild Jolán és Rékasi Tibor, 2. Terék Gábor (Tápiószele), tanára Kovács Ferenc, 3. Sebők Norbert (Nagykáta Váci M. Ált. I., tanára ifj. Heimann Győző. Orosz nyelv 7. osztályo­sok: 1. Makádi Gabriella (Nagykáta, Váci M. Ä. I.), tanára Palkó Gáborné, 2. Cziegel Erzsébet (Nagyká­ta, Váci M. Á. I.), tanára Palkó Gáborné. Orosz nyelv 8. osztályo­sok: (a zsűri két első dijat adott) 1. Malahovszki Júlia (Nagykáta, Váci M. Á. Is.), tanára Palkó Gáborné. 1. Nagy Tünde (Nagykáta Váci M. Á. I.), tanára Mag- nucz János. 2. Szabó Haj­nalka (Tápiószele), tanára Mitrobozsik Ilona, 3. Fejős Edina (Tápiószentmárton), tanára Túróczi Zoltánná. Számítástechnika: Gyürki István (Farmos), 1. ta­Földrajz: 1. Oláh (Tápiószentmárton), Edina tanára Kelendők vagyunk Az elmúlt hetekben lapunk vásárlói, előfizetői többször is olvashattak panaszos írást arról, hogy a megújult Pest Megyei Hírlap nehezen vagy egyáltalán nem jut el az olvasókhoz. Most úgy tűnik, végre jó hírről is beszámol­hatunk: Nagykátán például egyre többet kap a város­központi újságárus lapunkból, és mint megtudtuk, egyre inkább kelendő (Deák Attila felvétele) Úgy hírlik... Kiért szól a rádió ? Ügy hírlik, hogy Nagy­kátán a Damjanich Gimná­ziumban kitört a rádióhá­ború. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy több esztendős küzdelem után tavaly végre felszerelték a tantermekben a hang­szórókat és a műsorok köz­léséhez korszerű magneto­fonokat is vásároltak. Vég­re elindult a diákok nagy örömére az ötletes, friss és vidám Damjanich rádió. Egy ideig élvezettel és bé­kességben hallgatta a mű­sorokat tanár és diák egy­formán ... Néhány hónap múltán a konyhai dolgozók panasz­kodására az ebédlőben ki­kapcsolták a hangszórókat. A diákok nem hagyták szó nélkül, de csak hosszas csa­tározások után sikerült el­érni, hogy visszakapcsolják. Ezek után szinte értetlenül fogadták azt az intézkedést, hogy jó néhány tanterem­ben megszüntették a hang­szórókat, vagy azokra kap­csolót szereltettek fel. El­kezdődött egy értelmetlen „kapcsold ki — kapcsold be” játék, ami, úgy hírlik, az utóbbi hetekben igen­csak elmérgesedett. A diákok tudni vélik, hogy az egyik szakfelügyelő berontott a stúdióba, s mi­vel nulladik órája volt, kér­te a rádió kikapcsolását, éppen a reggeli föműsor idején. A stúdiós megtagad­ta a kikapcsolást, érvelt, hogy hivatalosan nulladik óra nincs és nem is lehet, ilyenformán a rádió reggel nyolc óráig zavartalanul működhet. A rossz nyelvek szerint (aminek semmi hi­tele nincs) az összecsapás­ban a keverőpult apróbb sérüléseket szenvedett... Az eset óta — állítólag — minden teremben folyama­tosan kapcsolókat szerelnek fel, ami a diákok szerint a rádió „halálát” jelenti... Semmiképpen sem sze­retnénk a gimnázium belső életébe beavatkozni, de az elkövetkező hetekben sze­retnénk megtalálni a mód­ját annak, hogy meghall­gassuk a másik fél vélemé­nyét is, hogy végre eldönt­sék: valójában kiért is szól a rádió ... — katt — dr. Dusek László, 2. Terék Dórión (Tápiószele), tanára Sárik Jenő, 3. Lipták Anita (Tápiószecső), tanára Né- medi Tamásné. Biológia: 1. Boros Kata­lin (Nagykáta, Váci M. Á. I.), tanára Kurunczi István­ná, 2. Kiss Tibor (Nagyká­ta Váci M. Á. I ), tanára dr. Németh Andrásné, 3. Berczeli Éva (Tápiószele), tanára Bertók Györgyné. Fizika: 1. Paksi Dániel (Farmos), tanára Szabó István, 2. Cseri Zoltán (Nagykáta, Váci M. Á. I.), tanára Szécsényi Mária, 3. Kertész Péter (Tápióbics- ke), tanára Hegedűs József. Kémia: 1. Horváth Dóra (Nagykáta Váci M. Á. I.), tanára Pocsai Istvánná, 2. Kocsis Zoltán (Nagykáta Váci M. Á. I.), tanára Po­csai Istvánná, 3. Kovács Or­solya (Tápiószentmárton), tanára Samu Boglárka. Földrajzból, biológiából és orosz nyelvből a 7. osz­tályosoknál az első, a töb­bi tárgyból az első két he­lyezett továbbjutott a me­gyei versenyre. (Földrajz­ból és biológiából van esé­lyük még a másodikoknak is a továbbjutásra, ha a többi város második helye­zettjeivel történő összeha­sonlítás után a legjobb tíz közt van feladatlapjuk meg­oldása.) Mészáros István I. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1991. MÁRCIUS 12., KEDD TÁPIÓMÉNT1 K^CÍwiu MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Vagyonnevesítés a fogyasztási szövetkezeinél A tag üzlettárs Ötleteket várnak Közös emlékművet Nem is olyan rég, 1988-ban történt Farmoson, hogy az ak­kori tanácsbáza előtti parkban felszabadulási emlékművet ál­lítottak fel. Az 1988 utáni két esztendő nyilvánossága feltárta a történelem másik arcát is. Hallhattunk malenkij robotról, Recskről, Kistarcsáról, Mosonmagyaróvárról, Salgótarjánról . . s feltárták az emberek előtt a „puha diktatúra” lényegét. Ezen gondolatokat átérezve ült össze a farmosi képviselő-testület emlékbizottsága, hogy a felszabadulási emlékművel kapcsola­tosan kialakítsa javaslatát. A jelenlegi emlékművet kulturált módon kell eltávolítani — hangsúlyozza az állásfoglalás. A kivitelező kőfaragótól a „fel­kérésre” végzett munka eltávolításáért elnézést kell kérni. A bontást olyan módon kell végezni, hogy tiszteletben tarthas­sák azon személyek érzéseit is, akik valamilyen okból kötőd­nek ehhez a jelképhez. Nem kívánják az ellentétek, ellenérzé­sek szítását. A bizottság és a képviselő-testűlet éppen az ellenérzések el­kerülése érdekében vetették el az esetleges tábiacserét is. Ügy érezték, ez a módszer maga a kegyeletsértés lenne, úgy az el­pusztult szovjet katonák, mint a község háborús áldozatai számára. Továbbá joggal kelthetne felháboi'odást abban a ka­tonában is, aki saját hite szerint, vagy éppen egy parancsnak engedelmeskedve állt díszőrséget az 1988-as avatáson. Nem kívánják tehát a leendő új emlékművet sem a politikai viták tárgyává tenni. Ezért is nem javasolja a testület, hogy az új emlékművön szerepeljen a „világháborúk és forradalmak áldozatai" felirat, hiszen az emléktáblán megörökített halottak halálozási évszáma utalna rá. Bíznak abban, hogy az új em­lékírói a halottaknak tiszteletet, a hozzátartozóknak részvétet, a nagy többségnek nemzettudatot jelentene. Ezért is kérnek minden faluját és hazáját szerető embert, hogy adjon támoga­tást az emlékmű felállításához. A háborúk és forradalmak farmosi áldozatai emlékművének létesítéséhez várják az írásban megfogalmazott gondolatokat, esetleges tervrajzokat a községi könyvtárban, Horváth László nevére. — D. A. — A Nagykáta 6« Vidéke ÁFÉSZ a közelmúltban tar­totta küldöttgyűlését. A térség több mint tíz településen meghatározó szerepet betöltő fogyasztási szövetkezet öt- ezer-nyolcszáz fős tagságát százhúsz küldött képviselte. A küldöttgyűlésen Burján László elnök beszámolt a szö­vetkezet 1990. évi gazdálkodásának eredményeiről, szólt a községenkénti forgalom alakulásáról. Részletesen ele­mezte a múlt évi vendéglátó-ipari forgalom alakulását, amelyből egyértelműen kitűnt: az előző évi forgalomhoz viszonyítva több mint tizenhárom százalékkal csökkent a vendéglátó-ipari egységek forgalma, a kiskereskedelmi forgalom viszont kilenc százalékkal nőtt. Eredményeket értek el a létszám- és bérgazdálkodásban is: az előző év­hez viszonyítva az átlagos statisztikai létszám közel ti­zenhét százalékkal, azaz negyvenkilenc fővel csökkent. A keresetek alakulása meghaladta a tervezett húsz szá­zalékot. A teljes munkaidős dolgozók átlagos havi bére harminc százalékkal nőtt. zet az igen nehéz gazdasá­gi helyzetben a tervezett nyereséget elérte. „A szö­vetkezet jövőbeni gazdál­kodását nagyban meghatá­rozza — hangsúlyozta Bur­ján László elnök —, hogy a tagság mennyire bízik ön­magában, szakértelmében, és egyénileg mennyire vál­lalja a kockázatot. Vállal­kozásunk mottója: a tag üzlettárs.” UJ MOTTÓ összességében az 1990. évi gazdálkodásról megál­lapítható: hogy a szövetke­HETVENÖTMILUD Nagyszámú hozzászólás erősítette meg, hogy a tér­ség lakosai bíznak a szö­vetkezet jövőjében. Ennek szellemében került sor a vagyonnevesítési szabály­zat megtárgyalására, illet­ve elfogadására. Mint köz­ismert, a szövetkezetekről szóló törvény és annak 1989. évi módosítása lehe­tőséget ad arra, hogy — a szövetkezet belső szabály­zatában meghatározott mértékben — a szövetkezet vagyonából tagjai részére üzletrészt juttathat. A ta­gok részére juttatott üzlet­rész összege azonban nem haladhatja meg az 1988. december 31-i mérleg sze­rint korrigált szövetkezeti vagyon, ötven százalékát. A szövetkezetnél az így ki­számított és felosztható sa­ját vagyon ötven százaléka hetvenöt millió forint. Eb­ből felosztottak kilencven százalékot, hatvanhét és félmillió forintot. A fenn­maradó tíz százalékot tar­talékolják az esetleges jo­gos igények, kérések ren­dezésére. OSZTALÉK JÁR A vagyonnevesítés elsőd­leges célja, hogy a gyakor­latban is érvényesüljön az az alapelv, hogy a szövet­kezet vagyona a tagok ki­zárólagos tulajdona. A tu­lajdonossá tett tagság sza­badon választhatja meg, hogy milyen formában mű­ködteti a szövetkezeti va­gyont. Cél, hogy a szövet­kezet úgy fejlődjön tovább, hogy a tulajdonosi kötődés mellett a tevékenység szö­vetkezeti jegyei is érvénye­süljenek. A vagyonnevesítési sza­bályzatban rögzítették az üzletrész fogalmát, juttatá­sának célját és jogcímeit is. A szövetkezeti üzlet­rész névre szóló értékpapír. Az ehhez kapcsolódó alap­vető jog, hogy annak tulaj­donosát az üzletrész után osztalék illeti meg, amely­nek mértéke a szövetkezet gazdálkodásától függ, és a küldöttgyűlés dönt a mér­tékéről minden évben. A szövetkezeti üzletrész mindazon tagot megilleti, aki 1988. december 31-ig a szövetkezetbe belépett, a szövetkezetnél tagsági vi­szonyban áll. A küldöttgyűlésen a je­lenlévők döntöttek az alap­szabály módosításáról, meghallgatták a felügyelő­bizottság jelentését az 1990. évi munkáról. A tanácsko­záson biztosítva volt az összes községből a képvise­let, s így a küldöttek fele­lősen dönthettek a szövet­kezet jövőjét meghatározó kérdésekről. Az elnökön kívül a tisztségviselők megválasztására is sor ke­rült, ők az elkövetkező öt évre kaptak bizalmat a tag­ságtól. Deák Attila Csillagok. Szerencsét ho­zók vagy a balsors előhír­nökei. A kutató elmének megannyi kihívás. Káplár Bélának a mindent jelentik. Szabadidejét, pénzét áldoz­za már évek óta, hogy a Tápió mentén is legyen egy csillagvizsgáló, és nem is akármilyen. Az a szakvéle­mény sem térítette el útjá­ról, amely így szólt: „Ja­vaslom, álljanak el ettől a grandiózus tervtől. Megva­lósítása erősen kétséges.” öt éve írták ezeket a soro­kat. Káplár Béla, a tápió- szelei KOD A Rt. dolgozója pedig megkezdte a vissza­számlálást. — Kamaszkoromban épí­tettem egy kisebb távcsö­vet — mondja. Nem elégí­tett ki. Kulin Györgytől hallottam a mérhetetlen univerzumról, s úgy érez­tem, hívnak a távolságok. A gyárban levő vashulla­dékról jutott eszembe: eb­ből elkészíthetném egy na­gyobb távcső vázát. Akad­A Ut a csillagokhoz Az idő őt igazolta tak segítőim, barátaim. Tá- piószelén, az Abonyi úton vettünk egy telket és meg­alakítottuk a Tápiómenti Csillagászati Baráti Kört. Tagjaink száma közel száz­ra emelkedett. — A tagok jószándéka, töretlen kétkezi munkája kevés a sikerhez. Adott-e valaki használható taná­csot vagy támogatást? — A KODA Rt. műszaki ismeretekkel rendelkező dolgozói segítségével kez­dődött a távcső gépészeti, irányítási terveinek kidol­gozása. A tagdíjakból szá­mítógépet vásároltunk a vezérléshez. Magunk csi­szoltuk a 250 mm-es tükröt. Ez magyar viszonylatban a nagyobbak közé számít. Gondoltunk a távoli jövő­re: jóval nagyobb tükör is beszerelhető lesz a táv­csőbe. Szponzoraink, támo­gatóink nincsenek. Pedig, mint a nevünk is mutatja, a térség szellemiségét nö­velnénk. nem csak Tápió- szeléét. Gyakorlati haszon is lehetséges, hiszen jelzé­seket adhatnánk a földmű­veseknek a napfolttevé­kenység hatásáról az idő­járásra. Az iskolai oktatás­ban meg a legjobb szemlél­tetés lehetünk. — Akkor hadd mondjuk el olvasóinknak, az üze­meknek, hogy támogatásai­kat a baráti kör címére, a nagykátai OTP 765-1293. sz. számlájára küldhetik. Es egy utolsó kérdés: mennyire lesz nyitott a csillagvizsgáló? — Alkalmanként mosta­nában is végzünk nyilvá­nos megfigyeléseket. Elő­adásokat, videovetítéseket tartunk. Most lett kész a nagy távcső — az álmom — és szerelik a gépészeti be­rendezéseket. Nagyon izgu­lok. Talán ez év nyarán vagy őszén sor kerül az avatásra. Régebben volt olyan ember, aki őrültnek nevezett.. Az idő engem igazolt. Sőt! Üjabb terveink vannak. Sok fiatal kijárt az Abonyi útra. Vonzza őket a tér, a szabad leve­gő. Énekelünk, beszélge­tünk, szalonnát sütünk. És milyen gyönyörű a nyári csillagos este! ­Szegedi Pál tápiómenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. <© Munkatárs: Deák Attila. © Fogadónap minden csütörtökön 10—42 óra között Nagykátán a művelődési központban.

Next

/
Thumbnails
Contents