Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-11 / 59. szám
SZENTENDREI-SZIGET CSEPEL-SZIGET « MIKLÓS • DUNAKESZI FŐT • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENTProfi profit Visegrádon A vendégért el kell utazni A Dunatours visegrádi hivatalában bizonyára türelmesebben várnak az ügyfelek, mint máshol. A nagy üvegfalon túl ott a folyó panorámája. A csendben hömpölygő víztömeg nyugtat, gyönyörködtet, az ember a gondolataiba merül. Cseke Lászlót, a hivatal vezetőjét várom, aki ugyancsak megfiatalodva lép elém, s be is kell mutatkoznunk egymásnak. Én másra számítottam. Az édesapjára, a szakma nagy tekintélyére, aki, mint megtudom, három éve már nyugdíjas. Tanácsadóként még bejár az új céghez, mert lényegében az is új, mint a szakmáról vallott felfogás. Ifjú Cseke László és itteni társai kft.-t alapítottak, s bérlik az irodát. — A régi felfogás szerint az idegenforgalomban az ismereteket gyarapító nonprofit programok voitak a fontosak. Aztán következtek az üzleti szempontok — közli a szakmát folytató családtag. Aztán így folytatja: — Ma, amikor nincs dotáció, mindenkinek abból a bevételből kell megélnie, amit maga teremt elő, első az üzlet. Az csak természetes, hogy minden mást is segítünk a működési helyünkön, ezért kaphat tájékoztatást a vendég információs irodánkban. — Az a korszak is véget ért — folytatja a fiatal szakember —, amikor még egyszerűen csak beutazott a turista, és itt kiszolgáltuk. Fel kellett ismerni, hogy még a szezon előtt kell kezdeni a toborzást itthon és a határainkon túl. Ennek sokféle a módja — jegyzi meg, s mélynyomású, színes, többnyelvű prospektusokat ad át mondandója alátámasztásaként. Ezek nem csak helyben kaphatók. Viszik magukkal a kft. tagjai, mert ígv helyesebb nevezni, nem pedig munkatársaknak, a kollégákat. Már a télen megszereztek egy népes olasz és német vendégsereget. A közéjük tartozók a lakóhelyükön tájékozódhattak a feltételekről, programokról. Mondtuk régebben azt is, hogy a turizmus egyik bevallott célja a népek barátságának elmélyítése. Az országba látogatók biztosan más szemmel is néznek bennünket, mint akik még nem jártak e honban. Ez a szempont azonban a mai viszonyok közt az üzleti után következik. Az idegen- forgalom szervezése vállalkozás. Ezt szépítgetés nélkül kimondják. Pénz és pénz között nagy a különbség, s bizony meg kell mondani, hogy jobbára csak a nyugatiak fizetőképesek. Viszonylag kedvezőbb a feltétele a csehszlovák és magyar kapcsolatoknak. A lengyelek az ismert megoldást kénytelenek választani. Európa nyugati és északi tájairól pedig sok eredeti ötlettel lehet idecsalogatni az utazó csoportokat. Az eredetiséghez pedig szellemi felkészültség és frissesség szükségeltetik. Ez a tulajdonság pedig a versenykényszer talaján terem. Ezen oknál fogva nagyon Bezárt kapuk mögött Páratlan értékek Több vaskaput megnyitottam, de valamennyi zárva volt. Végül az egyik lakás kaputelefonján válaszoltak. Kijött a gondnok és közölte, hogy a Szentendrén lévő, Európa-szerte híres Szerb Egyháztörténeti Múzeum nem látogatható. Sajnálkozott is miatta, mert ugye, ez a város mégiscsak a magyarországi szerb kultúra központja. Mivel itt működik a Szerb Egyházmegyei Főhatóság Budai Görögkeleti Püspöki Hivatala, s én tulajdonképpen a püspök úrral szerettem volna beszélni, a gondnok elment, s vele tért vissza egy másik egyházi személyiség társaságában. A gondnok arcán láttam, hogy valamit nagyon sajnál, aztán pár szót váltottunk a bejárat előtt, ahonnét nem hívtak beljebb. Pedig legalább annyit jó lett volna megtudni, miért nem láthatók a páratlan értékű műkincsek. — A szerb egyház belső ügyeibe nem illenék beleszólni — közölte a napok8 "’jpffllfaP ban Szabó Ferenc, a polgármesteri hivatal művelődési osztályvezetője. Ügy tudja, nincs elég személy zetük, mert nincs miből megfizetni őket, továbbá a nyitva tartás néhány feltétele sem megfelelő. Ezen kellene segíteni, de a városnak nincs rá pénze, hogy ezt felajánlja. Más kérdés, hogy ez az ügy akkor válik igazán sürgőssé, ha megkezdődik az idegenforgalmi főszezon és a külföldiek be akarnak majd menni. Nincs vitánk Szabó Ferenccel abban, hogy ez nemcsak a városvezetés gondja. Nem hagyhatja magára az intézmény gazdáit, a szerb nemzetiséget, s nem lehet olyan szegény egy ország, hogy néhány embert ilyen fontos helyen ne tudnának megfizetni. Talán segítenének is, ha értesülnének a dologról. Csak kérdés, hogy tudnak-e róla? Mert amig egy egy város tiszteletben tartja az autonóm helyzetet, s a másik fél a bezárkózást választja, addig nem lehet megoldásra számítani. Úgy látszik, több — segítő — kéz is kellene a nehéz vaskapuk kinyitásához. K. T. I. is meggyőzően hat, amikor Cseke László nem sajnálkozva, hanem örömmel említi, hogy Visegrádon már három, egymástól függet len idegenforgalmi iroda működik. Ez így jó. Mert különben mi sarkallná őt arra, hogy mindig újat találjon ki, minél jobban szolgálja a vendégeit, ha nem volna konkurencia? A felkészültségről csak annyit; a kollégák közül mindenki beszél legalább angolul és németül. Ezenkívül kinek melyik ország a reszortja, igyekszik a partnerek nyelvén tárgyalni. A kft. megalakulása előtt egyetlen kolléga beszélt idegen nyelveket. Visegrádon heten voltak, ma öten vannak, és mindent csinálnak. Utaznak, adminisztrálnak. Budapesten is működik egy kis csoportjuk. Aki a szakmába született, játszva tanulhatta meg. Ez ifjú Cseke László előnye. A Tan-Túra Kft. meglehetősen ifjúságpárti vállalkozásnak látszik a programja szerint. Fő területük a Dunakanyar. Együttműködnek a korábban üdülőként funkcionáló intézményekkel, táborokat nyitnak. Kerékpártúrákat szerveznek, sőt kerékpárt kölcsönöznek. Három év óta a görögországi Korfu kihelyezett üdülőbázisuk. Olaszországot, Törökországot, Jugoszláviát célozzák meg kiutazó csoportjaikkal. Egy kis füzetben az iskolások pénztárcájához igazított, szokatlanul olcsó programokat kínálnak. Nem csak a visegrádi várban, hanem külföldön is sok nézője akad a Szent György lovagrendhez tartozók hadi játékainak. Cseke László is tagja a hagyományokat ébresztő vitézi csapatnak. A felfogása szerint ugyanis ez az ország nem csak a „gulás, csíkos, fokos” álromantikát kínálhatja. Helyes, ha itt, Visegrádon, a történelmi középkort is megismertetik. Ez nonprofit vállalkozás. Kovács T. István Huzakodás Délegyházán Két szék között a (öldre Az alábbi Délegyházán történt meg, de oly tipikus, hogy a megye bármely településén megeshetett volna. Példa arra, hogy a fel-fellángoló, még most sem csituló közéleti küzdelmek, miként ártanak a jó ügynek, miként akadályozzák a kibontakozást. A többségükben pozícióharcok által motivált csaták nemritkán felismerhetetleniil zajlanak a felszín alatt, olykor azonban egy-egy konkrét dologban egyértelművé válnak. Délegyházán például az iskolafejlesztés kapcsán történt ez. A dolgok természetéből következően ezen ügyeknek múltja van — érnek, fejlődnek, mire- kirobbannak. Az iskola fejlesztése is régóta napirenden szerepelt, de húzódott és halogatódott: az tűnt célszerűnek, ha a dolog irányítását már az új önkormányzat veszi a kezébe. így is történt. Presztízsharc Mivel az iskola korszerűsítése, az oktató-nevelő munka feltételeinek javítása létkérdés a település számára, az új önkormányzat hivatalba lépése után megtette a szükséges intézkedéseket. Többek között létrehoztak egy alaoítványt, s a rendelkezésre álló 2,2 millió forintból nyolcszázezerért anyagot vásároltak. Úgy tűnt, a dolgok egyenesben vannak, most már csak a kivitelezőt kell megtalálni. Bulyáki Antal polgármester. aki az iskolabővítést kiemelt feladatnak tekintette, következetesen sürgette az ügyeket, s a téma folyamatosan szerepelt a képviselő-testületi üléseken is. Január 17-én megtörtént a pályázat kiírása, s miután egyértelmű lett. hogy tizenhármán jelentkeztek, szelektálni -kezdték a pályázatokat. Alapos mérlegelés után úgy látszott, Balogh Károly és Lajos György kőműves-kisiparosok ajánlata a legelőnyösebb, akiknek egyébként húszéves rutinjuk volt a közületi munkák végzésében. Az elbírálás határidejét február 4-re jelölték ki. Közben azonban akcióba kezdtek a csoportérdekek, aminek következtében a képviselő-testület néhány tagja — Bulyáki. Antal ellenfelei — új javaslattal álltak elő. Azt szorgalmazták, hogy a felújítással Ádám László helyi kőművest, képviselő-testületi tagot bízzák meg. (Az illetőnek vállalkozói engedélye sem volt!) A polgármester azzal a feltétellel fogadta el Ádám László pályázatát, amennyiben törvényesen, a vállalkozói engedély birtokában végezheti a munkát. Kevés polgármester van, akinek — akár a képviselőtársak között — ne lennéTíz év után - tízezer Az ember csak néz Erre mondják, hogy az ember néz, mint a moziban. Mert különben úgy tudja: az orvosok, azok aztán megkeresik a pénzüket! — Na jó, lehet, hogy nem a munkahelyen, hanem külön — magyarázza, akinek az alábbi történetet adom elő, s ajánlja, ne féltsem őket. Félteni ugyan nem akarom, de talán mégis van rá okom, mint Józsi végett is, aki pincér. Eddig még kapott borravalókat, szép összegeken osztoztak, de mióta fogyogat a vendégsereg, s jobbára a fizetésre kell alapozni, mind többször latolgatja: ott kéne hagyni a szakmát. Mert ne adj isten, ha beteg lesz, mi után kap táppénzt? Hiszen a fizetésébe beleszámították a borravalót. És a papa is, akinek a mesterségét ő folytatja a családban, milyen sovány nyugdíjat kap! No de, hogy jön ide ez a hasonlat? Magam sem értem, hogy ez jut eszembe, amikor a városi főorvostól hallom: Tíz éve praktizáló fogorvost vettek át egy másik intézettől. Nyolcezer forint volt a bruttó fizetése. Ök most javíthattak egy kicsit. Tíz éve praktizál, kapjon tízezer bruttót — így határoztak. Hát szóval elég sok hibát örököltünk mi az elmúlt negyven év után. Csak azt nem értem, miért fejlesztjük azokat. —cs. —n. nek irigyei, ellenfellei; s bár nem könnyű megélni az ellenszenvet, de számolni kell vele. Nincs is ezzel baj, a demokráciának sok mindent el kell bírnia. A dolgok akkor fordulnak visz- szájukra, amikor egy-egy közügyet érintő kérdés megvitatásában az indulatok, a személyes ellenszenvek dominálnak. Amikor a majd megmutatom én, a csak azért is ellenkezés hangneme irányítja a döntést. A polgármester nem szándékozott presztízsharcot folytatni, ellenben a képviselő- testület néhány tagját kifejezetten az ellenkezni akarás vezette. Hideg zuhany Mint várható volt, február 4-én ném tudták kijelölni a vállalkozót. Február 7-re újra összehívták az illetékeseket — a pályázókat, a szakértő bizottságot, a leendő műszaki ellenőrt —, s megkezdődött a licitálás, ki csinálja olcsóbban a munkát. Balogh Károly és társa utolsó ára 180 forint rezsiórabér volt, Ádám László 190 forintot mondott. A bizottság ez utóbbi pályázót támogatta, de határozatot nem hozott. Úgy tűnt, minden okos megfontolás ellenére Ádám László nyeri el a pályázatot. Ekkor azonban fordult a kocka, Ádám László visszalépett. Bulyáki Antal azzal a biztos meggyőződéssel vette tudomásul a bejelentést, hogy így annak a vállalkozópárosnak a kezébe kerül a munka, ahol a kivitelezésre nagyobb garancia van. Eljött a február 26-i nyilvános képviselő-testületi ülés, ahol bejelentette, hogy az ügy elrendeződött, s a Balogh-páros által jó kezekbe kerül a kivitelezés. Másnap azonban jött a hideg zuhany. Levelet hoztak Bulyáki Antalnak, amelyben Baloghék visszamondják a jelentkezést, arra hivatkozva, hogy komolytalan a pályázat, kétséges a kimenetele, ott vállalnak munkát, ahol bizalommal vannak irántuk. A történet itt egyelőre véget ér. Nincs hátiér Délegyháza a két szék között a földre került, mert a polgármester és a képviselő-testület huzavonája, az örök ellenkezések és ellenlépések megakadályozták az ügy előremenetelét. Nem véletlenül fakadt ki a polgármester: márpedig a jövőben nem hagyja szétfor- gácsolódni a dolgokat, inkább vállalja a saját döntése következményeit. Az eset második nagy tanulsága, hogy igencsak hiányoznak a jogszabályok, például a hatásköri jegyzék, amely egyértelművé teszi, hogy mit tehet a polgár- mester és mit a képviselő- testület. Hogy mikor kell véleményt kérni, s mikor lehet egy személyben dönteni. A jogszabályi háttér hiánya olykor katasztrófákhoz vezet, lehetőséget ad arra, hogy a sok — néha rosszindulatú — bába között elvesszen a gyerek. Vasvári Éva Se kanál, se villa Ebédidő. Harangszó nélkül is érzékelem. Úton vagyok. Nem fogom kitölteni a nyolc órát. Ezért nem jár a napidíj. Az a kevés sem. Tehát olcsón étkezem. Ámbár főtt étel kellene, mert már a harmadik napja következnék a hideg, ami ugye káros az egészségre. Itt áll az út szélén ez a bódé, amelyben főznek is. Lehet kapni sóletet. Csak harminc forint. — Simán, hús nélkül — mutatok mentegetőzve a vonalaimra, de a tulaj így is elhúzza a száját. — Kenyeret? — Azt sem, csak egy kismálnát. Szokatlanul lapos tányérra meri az étket. Szinültig, hogy többnek lássam. Viszem a kis deszkalaphoz. Lehajolok, kanalazom, a prémsapkám majdnem beleér a főzelékbe. Most lettem nagyon éhes. Sorban is állok mindjárt két túrós palacsintáért, mert muszáj, s így már megközelítem a hatvanforintnyi kiadást. Fuccs a takarékosságnak, de most már mindegy. Kézbe adnak egy átázott, vékony papírköte- get. Keresem benne a palacsintákat. Attól jövök rá, melyik a meg- ennivaló, hogy túrós lesz tőle az ujjam. Se kanál, se villa, se tányér. Túró az egész. K. T. I. Dunakeszi Nyugdíjascsoportok A Vasutasok Szakszervezete nyugdíjascsoportja nem tévesztendő össze a nyugdíjas kirándulók klubjával. Erre figyelmeztettek nemrég Dunakeszin, mondván: néha sikerül egy-két kedves vendégnek ez a tévedés. Dunakeszin, a József Attila Művelődési Központban működő szakszervezetiek segélykérelmével, tag- díjfizetéssel, üdülések megszervezésével foglalkoznak. A kirándulók ugyanitt tartják összejöveteiket. Legközelebb március 19-én, kedden találkoznak egymással. A téma most kivételesen az olcsó házi sütemények készítése lesz. Természetesen a sokat tapasztalt Bálint Jánosné klubvezető adja elő, aki népszerű, mert kitűnő társalgó, s bármerre jár, újabb és régi élményeit, abból leszűrt tapasztalatait másokkal is megosztja. dunatAj hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: min den hétfőn n—is óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VILI., Somogyi Béla u. 6. pf.: sn. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-47G1, 138-1067.
