Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-11 / 59. szám
Ki lesz az idén Toldi utóda ? Reneszánsz lakoma és maszkabál s Az idén hatodik alkalommal rendezik meg Vi- ^ segfádon a Palotajátékokat, amelyek — mint ed- ^ dig — egész napos programot kínálnák a látoga- toknak. A rendezvény vázlatát nemrég készítették ^ el a Pest Megyei Művelődési Központban. Erről ^ kértünk bővebb tájékoztatót C. Tóth Jánostól, a ^ központ igazgatójától, aki egyben a játékok főrcn- >! dezője is. Süsü ki van rúgva! „Mit mondjak, nem gondoltam volna, hogy valaha Is közelebbi kapcsolatba keveredem az egyfcjüvel. Es tessék, most megtörtént. Hám kacsintott, csak énrám, Illetve másokra is. gyerekekre, de mindegyikükre kü- lön-külön. Meg bólogatott is nekik egyenként, amikor illemtudőaa bemutatkoztak. És engedte, hogy megsimogassák. Süsü, a gyerekek (és egynémely felnőttek) kedvence ma Pest megyei lakos, Kerepestar- csán él. Nem, nem túlzás: valóban él. Miután a televízió stúdiójában eteget tett küldetésének, s filmszalagra 'kerültek mosoiyogtatóan hősies tettei, nem lett az enyészeté. Félezer társával együtt a kereocstarcsai művelődési ház Deák Ferenc u. 6. alatti kiállítótermében szórakoztatja tovább az apróbbakat és a nagyobbakat.** — Az eseményre július 13-án és 14-én kerül sor — mondta C. Tóth János. Az első nap reggelétől a második nap estig reneszánsz kirakodóvásár és a középkori mesterségek bemutatója lesz a Fő utcán a parkolótól a palota bejáratáig. Számos népművész, kézműves és vásározó kínálja majd portékáját. A látogatók is kipróbálhatják a régi szerszámokat és eszközöket. Nagy érdeklődésre tarthat számot a kosztümös felvonulás, amely szombaton, 13-án délelőtt indul a templom elől. Míg a visegrádi várnagy megérkezik a vásárba, addig csepűrágók és vándorkomédiások szórakoztatják a közönséget, majd a kíséret vámot szed az árusoktól. Ezek után a király és díOlyannyira biztos a dolgában a vállalkozó, hogy plakátokon és az újságban is meghirdette a toborzott s most itt vannak a lányok. „Izgalmas, érdekes munkára, erotikus műsorhoz keresünk ...” A vállalkozó eléggé lekicsinylőén vélekedik a képviselő-testület lehetőségeiről, mert azt mondotta a lányok szemrevételezése előtt, hogyha „nem adják ki nekem bérbe mégse az épületet, akkor becsukhatják az egész kultúrkócerájt." A testület bajban van valóban, a pénz szinte semmi, az ajánlat csábító, mert az erotikus műsorok rendezése, a videomo- zi, a bár működtetése mellett a vállalkozó havt három alkalommal ingyen bocsátja a tanácstermet (a legnagyobb helyiséget) a képviselő-testület rendelkezésére. S akkor a testület dönt arról, mi legyen ott a program ... Vonzó, nem? Na persze, a vállalkozó eleve úgy kalkulálta ki a bérleti díjat, hogy figyelembe vette ezt a havi három napot, s azt is kikötötte, hogy szombat és vasárnap nem lehet. A lányok már ott vannak a folyosón, akadnak közöttük, akik vidáman nevetnek, mások gyanakodva szemlélgetik a többit... Bent, a vállalkozó szavával élve, a ciciszemle helyszínéül szolgáló szobában ott a főnök, ott egy tánctanár, akinek tiszte a lányok mozgásának, ritmusérzékének az elbírálása, s ott egy hölgy, aki egyrészt a bizalmat erősíti, mert nem kizárólag férfiak előtt kell vetkőzni, másrészt viszont úgy hírlik, ö lesz az intézmény vezetője, azért van itt. A vállalkozó ugyanis nem bíbelődik ilyesmivel. Ö a pénzt adja, berendezteti a termeket. a továbbiakban viszont már csak a jövedelmet óhajtja eltenni. Fájó szívvel ugyan — mert láttam a kínálatot —, de maradjunk ki a ciciszemléből. Helyette töprengjünk azon, vajon a szes kompániája jelenik meg Visegrádon. Megszólalnak a harsonák, s bevonul a díszés menet, s helyet foglal a dísztribünön. A játékhoz természetesen hozzá tartozik, hogy a nép hódol a király előtt. A követek szertartása után hálaadó istentiszteletet celebrál az érsek, s kezdetét veszi — a tervek szerint délután 4 órakor — a nap fénypontja: a várjáték és a bajvívás. Az istentisztelet és a bajvívások között, a király kérésére kihirdetik a Toldi Miíklós-versenyt. Míg a kengyelfutók a hírt viszik, és a jelentkezők meg nem érkeznek — lovagok kelnek viadalra, dárdát vetnek, nyilat lőnek, kopját törnek. Döngenek majd az acélpajzsok, villannak a karképviselö-testület helyében mit tennénk, hogyan döntenénk. Jobb-e vagy majdnem bezárt, éppen csak létező művelődési ház, mint egy olyan épület, ahol ugyan ez is van, az is van, de pénzt hoz, s ha akarják, akkor havi három alkalommal a kultúra is helyet lel a falai között? Vajon a vállalkozó kínálata nem kultúra? Kérem az olvasót, ne szisz- szenjen fel! Bizony, kultúra az is. Azt, hogy milyen, ne firtassuk, de tény: van igény rá. Az erotikus műsorokra is, a bárszerü szórakozóhelyre, a videomozira, ahol „tetszés szerint kiválasztott” kazettákat lehet leforgatni, a mozgatható válaszfalak segítségével bokszos rendszerben, azaz már öt fő (fejenként 30 forintért) rendelhet magának műsort. Ha nem a (volt?) művelődési házban, akkor a település valamelyik másik épületében hozza tető alá a dolgot a vállalkozó, mert négy helyen már működtet ilyeneket másutt, s mint mondja, becsülettel adózik utána. Széplelkekként persze fintoroghatunk. Emlegethetjük az angolok ilyen esetekre közmondássá sűrített bölcsességét (As happy as pig in shit = Boldog, mint disznó a trágyában), de azt is, hogy a pénznek nincs szaga, amit meg az ókori Róma hagyott ránk. Csak éppen ...nem mi vagyunk ott a településen, nem nekünk kell szembenéznünk a már-már lealázó anyagi gondokkal, melyek elsőként nem is a művelődési házat, hanem az iskolát, az orvosi rendelőt stb. fenyegetik megbénulással. A ciciszemle jelképezte folyamat nem örvendetes, de aligha a legrosszabb rossz. Mint később hallottam, a megjelentek között (és végül a kiválasztott hét lány között) ott volt két tanítónő is. A szomszédos községből. A két tanítónő jelenleg munkanélküli. Rövidesen viszont táncolhatnak ... Mészáros Ottó dók, buzogányok — ismertette röviden a Palotajátékok eseményét C. Tóth János Ebben az évben hatodik alkalommal választják majd ki a legendás hírű és erejű Toidi Miklós utódát. Rövid néhány esztendő alatt igencsak népszerűvé vált a visegrádi Toldi-választás. Köztudott, hogy a felnőttek is szeretnek játszani, különösen ha versenyről van szó. Ez a játék valóban versennyé vált, népszerűségét jelzi, hogy minden évben 15-20 bajnokje- lolt méri össze erejét és küzd a címért. Ezt tükrözik az eddig elért eredmények és az emelkedő nézőszám is. Valóban éles a vetélkedő 1989-ben lett, ekkor két Toldit hirdettek: hóska Sándor 155 másodpercig mutatta az utat Buda felé, de 437 centiméteres malomkődobásával Fekete László versenyző szintén első lett. A győztesek azóta nemcsak itthon, hanem külföldön is ismertté lettek. Az egyik magyar Toldi jelenleg erőművészként a tengerentúlon turnézik. A Palotajátékokon tavaly már négyezren biztatták a versenyzőket. S vajon ki lesz 1991 Toldi Miklósa? Ezt majd megtudhatjuk júliusban Visegrádon. A királyi palota udvarán megrendezendő viadalon várják mindazon hazai és külföldi versenyzők jelentkezését, akik elég erőt éreznek magukban ahhoz, hogy több méterre eldobják az ötvenkilós malomkövet és hosszabb ideig képesek nyújtott karral Buda felé mutatni az utat a háromméteres rúddal. A teljesítményeket ismert sportemberekből álló királyi ítélőmesterek értékelik. Részletes felvilágosítás és jelentkezés április 30-ig levélben vagy személyesen: a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárban, melynek címe: Szentendre, Engels utca 7., telefon: 26-10-222. A Toldi Miklós-választás- sal természetesen nem ér véget a programsorozat. Tovább folytatódik a vásár. Olykor-olykor poroszlók, lovagok mennek végig , az utcán, kisebb csetepatét csapnak. Este az érdeklődők számától és az időjárástól függően lakoma lesz Mátyás király udvarában. (Rossz idő esetén a sport- csarnokban, vagy a Fekete Holló étteremben.) A szervezők szerint elképzelhető, hogy a lakoma maszkabállá alakul át, s az estét kisebb tűzijáték zárja. —r—ó A Váci Madách Imre Művelődési Központ kezdeményezésére a Magyar Katolikus Püspöki Kar Hitoktatási Bizottsága a Mi világunk a szeretet című tavaszi gyermekraj zpályá- zatát 1991-ben 11. János Pál magyarországi látogatásának tiszteletére hirdeti meg. Elsősorban általános Iskolás korú gyermekek részvételére számítanak. A pályázatra a címhez kapcsolódó témájú rajzokat, sokszorosító-grafikai lapokat, festményeket és vegyes technikával készült alkotásokat várnak. A beküldött pályamunkákból kiállításokat szerveznek, a legszebb munkákból ajándékmappát készítenek a Ezek a sorok 1987 nyarán jelentek meg lapunkban. Mára — olybá tűnik — érvényüket vesztik. Süsü és még vagy ötszáz tévéfilmhez készült báb — ki van rúgva. Bár az igazság azért ennél körmönfontabban fogalmazódott meg: vagy fizet bérleti díjat a bábkiállítás és marad, vagy ajtót mutatnak neki. Hadd legyen az újságíró elfogult: nekem személy szerint sajogna a szívem, ha az utóbbi történne ... De miből ? De miről is van szó? Hallgassuk csak Babarci József pedagógust, a bábmúzeum mindenesét, nevelési vezetőjét: — Az önkormányzattól, a polgármesteri hivatalból kerestek, közölték velem, hogy a múzeumot meg kell szüntetni, nem győzik fizetni a kiadásokat. Vagy fizessünk bérleti díjat. De miből? öt forint a gyermekjegy ára, tíz a felnőtté. Tavaly 840 látogatója volt a múzeumnak. Tudom, nem sok, de nekünk propagandára. hírverésre nemigen futotta. Itt találkoztak a báb szakkörösök is, tizennégyen v . — A múzeum értéke? Kifejezhető persze forintban, úgy 10-20 ezer forint, egy itteni báb. De azt hiszem, nem is ez számít, hanem az eszmei érték és a nevelési... Lévai Sándor bábtervező a tévében. ö is ott volt velem ezen a megbeszélésén, g azt kérte a polgármester szentatyának. Ezért — bár méretbeli megkötést nem tesznek — javasolják, hogy a képek nagysága ne haladja meg a 40 X 60 cm-es méretet. A képek beküldési határideje 1991. március 31. A kiállítás tervezett ideje: 1991. április közepe. A ci- me: Madách Imre Művelődési Központ 2600 Vác, Dr. Csányi László krt. 63. „Mi világunk a szeretet”. A pályamunkák hátoldalára olvashatóan föl kell írni a pályázó nevét, életkorát, pontos lakcímét és az alkotás címét. Amennyiben intézmények szakkörök anyagával vesznek részt, ezt külön meg kell jegyezni. tői: adják írásba, hogy mi a helyzet. Ezzel a tárgyalás véget is ért. Csak annyit még, hogy a tévének is raktárgondjai vannak. Kár lenne a bábokért. Lévai Sándor: — Tudtommal a világon nincs több televíziós bábmúzeum. Talán a müncheni bábmúzeumban láttam még tévéfilmszereplő figurákat, de ilyen kiállításról, mint ez, tényleg nincs tudomásom. Higgye el, igazán el vagyok keseredve. A bábok jó része az én szülöttem. Bábtervező vagyok. Amikor kitudódott a dolog ----mármint, hogy mehetünk —, elkezdtem rohangálni fűhöz-fához. Most épp a csillebérci gyermek- és ifjúsági táborral tárgyalok, talán ők átvennék a kiállítást, hisz minden gyerek barátja Süsü, Csillagvitéz, Kancsóka, Csupa! ül és Százszorszép. És aligha van olyan, akinek ne kerekedne tágra a szeme, amikor meglátja nyílni a mennyország kapuját; persze a mesebelit. K átyúban — Nézze, az eredeti nagy terv már régen kátyúba jutott. Arról volt szó, hogy Kerepestarcsán meg lehetne állítani a Hungaroring- re igyekvőket, marasztalni lehetne a gyerekeiket. Ügy képzeltük, hogy a mostani múzeumból majd a régi magtárba költözködünk az első emeletre. A ' földszintjén színház épült volna, a második emeleten szakköri helyiségek. De nem így történt. Eldorádó lett. Pontosabban: Eldorádó néven egy autójavító iparos nyitott ott üzletet. Én azt hiszem, abban, hogy most költöznünk kell, nincs semmi meglepő. Amikor összehúzzák a nadrágszíjat, akkor az első áldozat a kultúra, s azon belül is az első a gyermekkultúra ... — Igen, igaz az, hogy a televízió óbudai raktára zsúfolt, sőt, ezt is meg akarja szüntetni a tévé vezetése. Ezért kértem a ke- repestarcsai polgármester urat, értesítsék hivatalos levélben a főnökömet, Weber Gézát, a művészeti tervező és kivitelező főosztály vezetőjét. Ö a mai napig sem szólt nekem. A telefonvégen Rapavi József, Kerepestarcsa polgármestere. — Igaz, hogy meg akarják szüntetni a bábmúzeumot? — Nem. Azt mondtuk, hogy fizessenek bérleti díjat. Már több mint öt éve ott van ez a bábkiállítás, aki kíváncsi volt rá, megnézhette. A nagy helyiség fűtésére nincs pénzünk, a teremre szüksége van a községnek is. A pártoknak kell — Milyen célra? — Közösségi célra. Igénylő van, helyiség nincs. A pártok is kérik, a sakkkör is. a fiatalok is .., — És írtak levelet a televíziónak? Mármint arról, hogy mennyi lenne a bérleti díj? — Levélről szó sem volt. Abban maradtunk, hogy elkezdik kitelepíteni a bábokat, ha nem tudnak fizetni. Az első részt márciusban. a többit később, ha helyet találnak. És a díj összege sem jött szóba, hisz eleve azt mondták, hogy nincs rá pénzük. — Ezek szerint Kerepestarcsa nem tart igényt a világ feltehetően egyetlen televíziós bábmúzeumára? Nem kívánnak élni a benne rejlő nevelési lehetőségekkel? — Szerintem az országban másutt is érdemes lenne ezeket a bábokat mutogatni. Idejönni nem fognak értük ... Mint elfogultan írtam már, sajog a szívem. Elsőbben azért, mert gyerekek ma is születnek, később is fognak, s ismerve a tévé bukszájának vastagságát, no meg a szokásokat, gyanítom: ismétlik még majd a bábfilmeket, sorozatokat, amelyeknek kézzel fogható szereplőit most kiebrudalják Kere- pestarcsáról. Másodsorban azért, mert magam is láttam, hogy a múzeum kis látogatóinak micsoda élmény volt az ismerkedés kedvenceikkel, s az, hogy bepillanthattak a kulisszák mögé, hogy megismerhették a bábok ezernyi fortélyát, mozgatásuk trükkjeit. Olyasmi ez, amitől fejlődik legfőbbként emlegetett kincsünk, az a bizonyos szürkeállomány. Végül azért, mert — jóllehet, kissé fellengzősen hangzik — Süsü és társai részei a nemzeti vagyonnak, no nem csak az anyaginak, a kulturálisnak is. Ezek a figurák nemzedékek gondolkodásmódjára, viselkedésére, világfelfogására, érzelmeire hatottak — hitem szerint jótékonyan. Kár lenne, ha testi valójuk elenyészne ... Tudora, fontos dolog, hogy legyen helyük a pártoknak, a sakk-körnek. Tudom, hogy a rendszerváltás azt diktálja: Kerepestarcsán is szűnjön meg minden intézmény, amely nem gazdaságos, a bölcsőde után akár a bábmúzeum is. De kétlem, hogy a pusztán gazdasági szempontú lét — emberi lét. S talán vannak hasonlóan gondolkodók, akik fölkarolják a bölcsődék ügyét, vagy akár a bábkiállításokét. Jövőjét nem becsüli az, aki a gyermekek játékát, élményeit veszi el... Vasvári G. Pál Margó CICISZEMLE Gyermekraj zpály áza t II. János Pál tiszteletére
