Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-11 / 59. szám

Ki lesz az idén Toldi utóda ? Reneszánsz lakoma és maszkabál s Az idén hatodik alkalommal rendezik meg Vi- ^ segfádon a Palotajátékokat, amelyek — mint ed- ^ dig — egész napos programot kínálnák a látoga- toknak. A rendezvény vázlatát nemrég készítették ^ el a Pest Megyei Művelődési Központban. Erről ^ kértünk bővebb tájékoztatót C. Tóth Jánostól, a ^ központ igazgatójától, aki egyben a játékok főrcn- >! dezője is. Süsü ki van rúgva! „Mit mondjak, nem gondoltam volna, hogy valaha Is közelebbi kapcsolatba keveredem az egyfcjüvel. Es tessék, most megtörtént. Hám kacsintott, csak énrám, Illetve másokra is. gyerekekre, de mindegyikükre kü- lön-külön. Meg bólogatott is nekik egyenként, ami­kor illemtudőaa bemutatkoztak. És engedte, hogy megsimogassák. Süsü, a gyerekek (és egynémely fel­nőttek) kedvence ma Pest megyei lakos, Kerepestar- csán él. Nem, nem túlzás: valóban él. Miután a tele­vízió stúdiójában eteget tett küldetésének, s filmsza­lagra 'kerültek mosoiyogtatóan hősies tettei, nem lett az enyészeté. Félezer társával együtt a kereocstarcsai művelődési ház Deák Ferenc u. 6. alatti kiállítótermé­ben szórakoztatja tovább az apróbbakat és a nagyob­bakat.** — Az eseményre július 13-án és 14-én kerül sor — mondta C. Tóth János. Az első nap reggelétől a máso­dik nap estig reneszánsz kirakodóvásár és a közép­kori mesterségek bemu­tatója lesz a Fő utcán a parkolótól a palota bejára­táig. Számos népművész, kézműves és vásározó kí­nálja majd portékáját. A látogatók is kipróbálhatják a régi szerszámokat és esz­közöket. Nagy érdeklődés­re tarthat számot a kosz­tümös felvonulás, amely szombaton, 13-án délelőtt indul a templom elől. Míg a visegrádi várnagy meg­érkezik a vásárba, addig csepűrágók és vándorko­médiások szórakoztatják a közönséget, majd a kíséret vámot szed az árusoktól. Ezek után a király és dí­Olyannyira biztos a dolgában a vállalkozó, hogy plakátokon és az új­ságban is meghirdette a toborzott s most itt van­nak a lányok. „Izgalmas, érdekes munkára, eroti­kus műsorhoz kere­sünk ...” A vállalkozó eléggé lekicsinylőén vé­lekedik a képviselő-testü­let lehetőségeiről, mert azt mondotta a lányok szemrevételezése előtt, hogyha „nem adják ki ne­kem bérbe mégse az épü­letet, akkor becsukhatják az egész kultúrkócerájt." A testület bajban van va­lóban, a pénz szinte sem­mi, az ajánlat csábító, mert az erotikus műso­rok rendezése, a videomo- zi, a bár működtetése mellett a vállalkozó havt három alkalommal ingyen bocsátja a tanácstermet (a legnagyobb helyiséget) a képviselő-testület ren­delkezésére. S akkor a testület dönt arról, mi le­gyen ott a program ... Vonzó, nem? Na persze, a vállalkozó eleve úgy kal­kulálta ki a bérleti díjat, hogy figyelembe vette ezt a havi három napot, s azt is kikötötte, hogy szom­bat és vasárnap nem le­het. A lányok már ott van­nak a folyosón, akadnak közöttük, akik vidáman nevetnek, mások gyana­kodva szemlélgetik a többit... Bent, a vállalko­zó szavával élve, a cici­szemle helyszínéül szol­gáló szobában ott a főnök, ott egy tánctanár, akinek tiszte a lányok mozgásá­nak, ritmusérzékének az elbírálása, s ott egy hölgy, aki egyrészt a bi­zalmat erősíti, mert nem kizárólag férfiak előtt kell vetkőzni, másrészt viszont úgy hírlik, ö lesz az intézmény vezetője, azért van itt. A vállalko­zó ugyanis nem bíbelődik ilyesmivel. Ö a pénzt ad­ja, berendezteti a terme­ket. a továbbiakban vi­szont már csak a jövedel­met óhajtja eltenni. Fájó szívvel ugyan — mert láttam a kínálatot —, de maradjunk ki a ci­ciszemléből. Helyette töp­rengjünk azon, vajon a szes kompániája jelenik meg Visegrádon. Megszólalnak a harso­nák, s bevonul a díszés menet, s helyet foglal a dísztribünön. A játékhoz természetesen hozzá tarto­zik, hogy a nép hódol a király előtt. A követek szertartása után hálaadó istentiszteletet celebrál az érsek, s kezdetét veszi — a tervek szerint délután 4 órakor — a nap fénypont­ja: a várjáték és a bajví­vás. Az istentisztelet és a bajvívások között, a király kérésére kihirdetik a Toldi Miíklós-versenyt. Míg a ken­gyelfutók a hírt viszik, és a jelentkezők meg nem ér­keznek — lovagok kelnek viadalra, dárdát vetnek, nyilat lőnek, kopját törnek. Döngenek majd az acél­pajzsok, villannak a kar­képviselö-testület helyé­ben mit tennénk, hogyan döntenénk. Jobb-e vagy majdnem bezárt, éppen csak létező művelődési ház, mint egy olyan épü­let, ahol ugyan ez is van, az is van, de pénzt hoz, s ha akarják, akkor havi három alkalommal a kul­túra is helyet lel a falai között? Vajon a vállalkozó kí­nálata nem kultúra? Ké­rem az olvasót, ne szisz- szenjen fel! Bizony, kul­túra az is. Azt, hogy mi­lyen, ne firtassuk, de tény: van igény rá. Az erotikus műsorokra is, a bárszerü szórakozóhely­re, a videomozira, ahol „tetszés szerint kiválasz­tott” kazettákat lehet le­forgatni, a mozgatható válaszfalak segítségével bokszos rendszerben, azaz már öt fő (fejenként 30 forintért) rendelhet magá­nak műsort. Ha nem a (volt?) művelődési ház­ban, akkor a település valamelyik másik épüle­tében hozza tető alá a dolgot a vállalkozó, mert négy helyen már működ­tet ilyeneket másutt, s mint mondja, becsülettel adózik utána. Széplelkekként persze fintoroghatunk. Emleget­hetjük az angolok ilyen esetekre közmondássá sű­rített bölcsességét (As happy as pig in shit = Boldog, mint disznó a trá­gyában), de azt is, hogy a pénznek nincs szaga, amit meg az ókori Róma hagyott ránk. Csak ép­pen ...nem mi vagyunk ott a településen, nem ne­künk kell szembenéznünk a már-már lealázó anyagi gondokkal, melyek első­ként nem is a művelődé­si házat, hanem az iskolát, az orvosi rendelőt stb. fe­nyegetik megbénulással. A ciciszemle jelképezte folyamat nem örvendetes, de aligha a legrosszabb rossz. Mint később hal­lottam, a megjelentek között (és végül a kivá­lasztott hét lány között) ott volt két tanítónő is. A szomszédos községből. A két tanítónő jelenleg munkanélküli. Rövidesen viszont táncolhatnak ... Mészáros Ottó dók, buzogányok — ismer­tette röviden a Palotajáté­kok eseményét C. Tóth Já­nos Ebben az évben hatodik alkalommal választják majd ki a legendás hírű és erejű Toidi Miklós utódát. Rövid néhány esztendő alatt igen­csak népszerűvé vált a vi­segrádi Toldi-választás. Köztudott, hogy a felnőt­tek is szeretnek játszani, különösen ha versenyről van szó. Ez a játék való­ban versennyé vált, nép­szerűségét jelzi, hogy min­den évben 15-20 bajnokje- lolt méri össze erejét és küzd a címért. Ezt tükrözik az eddig elért eredmények és az emelkedő nézőszám is. Valóban éles a vetélke­dő 1989-ben lett, ekkor két Toldit hirdettek: hóska Sándor 155 másodpercig mutatta az utat Buda felé, de 437 centiméteres ma­lomkődobásával Fekete László versenyző szintén első lett. A győztesek azóta nemcsak itthon, hanem külföldön is ismertté let­tek. Az egyik magyar Toldi jelenleg erőművészként a tengerentúlon turnézik. A Palotajátékokon tavaly már négyezren biztatták a versenyzőket. S vajon ki lesz 1991 Toldi Miklósa? Ezt majd megtudhatjuk júliusban Visegrádon. A királyi palota udvarán meg­rendezendő viadalon vár­ják mindazon hazai és külföldi versenyzők jelent­kezését, akik elég erőt éreznek magukban ahhoz, hogy több méterre eldob­ják az ötvenkilós malom­követ és hosszabb ideig ké­pesek nyújtott karral Buda felé mutatni az utat a há­romméteres rúddal. A tel­jesítményeket ismert sport­emberekből álló királyi íté­lőmesterek értékelik. Rész­letes felvilágosítás és je­lentkezés április 30-ig le­vélben vagy személyesen: a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárban, melynek címe: Szentendre, Engels utca 7., telefon: 26-10-222. A Toldi Miklós-választás- sal természetesen nem ér véget a programsorozat. To­vább folytatódik a vásár. Olykor-olykor poroszlók, lovagok mennek végig , az utcán, kisebb csetepatét csapnak. Este az érdeklő­dők számától és az időjá­rástól függően lakoma lesz Mátyás király udvarában. (Rossz idő esetén a sport- csarnokban, vagy a Feke­te Holló étteremben.) A szervezők szerint elképzel­hető, hogy a lakoma masz­kabállá alakul át, s az es­tét kisebb tűzijáték zárja. —r—ó A Váci Madách Imre Művelődési Központ kezde­ményezésére a Magyar Ka­tolikus Püspöki Kar Hit­oktatási Bizottsága a Mi világunk a szeretet című tavaszi gyermekraj zpályá- zatát 1991-ben 11. János Pál magyarországi látogatásá­nak tiszteletére hirdeti meg. Elsősorban általános Iskolás korú gyermekek részvételére számítanak. A pályázatra a címhez kapcsolódó témájú rajzo­kat, sokszorosító-grafikai lapokat, festményeket és vegyes technikával készült alkotásokat várnak. A be­küldött pályamunkákból kiállításokat szerveznek, a legszebb munkákból aján­dékmappát készítenek a Ezek a sorok 1987 nya­rán jelentek meg lapunk­ban. Mára — olybá tűnik — érvényüket vesztik. Sü­sü és még vagy ötszáz té­véfilmhez készült báb — ki van rúgva. Bár az igaz­ság azért ennél körmön­fontabban fogalmazódott meg: vagy fizet bérleti díjat a bábkiállítás és marad, vagy ajtót mutat­nak neki. Hadd legyen az újságíró elfogult: nekem személy szerint sajogna a szívem, ha az utóbbi tör­ténne ... De miből ? De miről is van szó? Hall­gassuk csak Babarci Jó­zsef pedagógust, a báb­múzeum mindenesét, ne­velési vezetőjét: — Az önkormányzattól, a polgármesteri hivatalból kerestek, közölték velem, hogy a múzeumot meg kell szüntetni, nem győzik fi­zetni a kiadásokat. Vagy fizessünk bérleti díjat. De miből? öt forint a gyer­mekjegy ára, tíz a felnőt­té. Tavaly 840 látogatója volt a múzeumnak. Tudom, nem sok, de nekünk pro­pagandára. hírverésre nem­igen futotta. Itt találkoz­tak a báb szakkörösök is, tizennégyen v . — A múzeum értéke? Kifejezhető persze forint­ban, úgy 10-20 ezer fo­rint, egy itteni báb. De azt hiszem, nem is ez szá­mít, hanem az eszmei ér­ték és a nevelési... Lévai Sándor bábtervező a tévé­ben. ö is ott volt velem ezen a megbeszélésén, g azt kérte a polgármester ­szentatyának. Ezért — bár méretbeli megkötést nem tesznek — javasolják, hogy a képek nagysága ne ha­ladja meg a 40 X 60 cm-es méretet. A képek beküldési határ­ideje 1991. március 31. A kiállítás tervezett ideje: 1991. április közepe. A ci- me: Madách Imre Művelő­dési Központ 2600 Vác, Dr. Csányi László krt. 63. „Mi világunk a szeretet”. A pá­lyamunkák hátoldalára olvashatóan föl kell írni a pályázó nevét, életkorát, pontos lakcímét és az al­kotás címét. Amennyiben intézmények szakkörök anyagával vesznek részt, ezt külön meg kell jegyez­ni. tői: adják írásba, hogy mi a helyzet. Ezzel a tárgyalás véget is ért. Csak annyit még, hogy a tévének is raktárgondjai vannak. Kár lenne a bábokért. Lévai Sándor: — Tud­tommal a világon nincs több televíziós bábmúzeum. Talán a müncheni báb­múzeumban láttam még tévéfilmszereplő figurákat, de ilyen kiállításról, mint ez, tényleg nincs tudomá­som. Higgye el, igazán el vagyok keseredve. A bá­bok jó része az én szülöt­tem. Bábtervező vagyok. Amikor kitudódott a dolog ----mármint, hogy mehe­tünk —, elkezdtem rohan­gálni fűhöz-fához. Most épp a csillebérci gyermek- és ifjúsági táborral tár­gyalok, talán ők átvennék a kiállítást, hisz minden gyerek barátja Süsü, Csil­lagvitéz, Kancsóka, Csu­pa! ül és Százszorszép. És aligha van olyan, akinek ne kerekedne tágra a sze­me, amikor meglátja nyíl­ni a mennyország kapuját; persze a mesebelit. K átyúban — Nézze, az eredeti nagy terv már régen kátyúba jutott. Arról volt szó, hogy Kerepestarcsán meg lehet­ne állítani a Hungaroring- re igyekvőket, marasztalni lehetne a gyerekeiket. Ügy képzeltük, hogy a mostani múzeumból majd a régi magtárba költözködünk az első emeletre. A ' föld­szintjén színház épült vol­na, a második emeleten szakköri helyiségek. De nem így történt. Eldorádó lett. Pontosabban: Eldorá­dó néven egy autójavító iparos nyitott ott üzletet. Én azt hiszem, abban, hogy most költöznünk kell, nincs semmi meglepő. Ami­kor összehúzzák a nadrág­szíjat, akkor az első áldo­zat a kultúra, s azon be­lül is az első a gyermek­kultúra ... — Igen, igaz az, hogy a televízió óbudai raktára zsúfolt, sőt, ezt is meg akarja szüntetni a tévé ve­zetése. Ezért kértem a ke- repestarcsai polgármester urat, értesítsék hivatalos levélben a főnökömet, We­ber Gézát, a művészeti tervező és kivitelező fő­osztály vezetőjét. Ö a mai napig sem szólt nekem. A telefonvégen Rapavi József, Kerepestarcsa pol­gármestere. — Igaz, hogy meg akar­ják szüntetni a bábmúzeu­mot? — Nem. Azt mondtuk, hogy fizessenek bérleti dí­jat. Már több mint öt éve ott van ez a bábkiállítás, aki kíváncsi volt rá, meg­nézhette. A nagy helyiség fűtésére nincs pénzünk, a teremre szüksége van a községnek is. A pártoknak kell — Milyen célra? — Közösségi célra. Igény­lő van, helyiség nincs. A pártok is kérik, a sakk­kör is. a fiatalok is .., — És írtak levelet a te­levíziónak? Mármint ar­ról, hogy mennyi lenne a bérleti díj? — Levélről szó sem volt. Abban maradtunk, hogy elkezdik kitelepíteni a bá­bokat, ha nem tudnak fi­zetni. Az első részt már­ciusban. a többit később, ha helyet találnak. És a díj összege sem jött szó­ba, hisz eleve azt mond­ták, hogy nincs rá pén­zük. — Ezek szerint Kerepes­tarcsa nem tart igényt a világ feltehetően egyetlen televíziós bábmúzeumára? Nem kívánnak élni a ben­ne rejlő nevelési lehető­ségekkel? — Szerintem az ország­ban másutt is érdemes len­ne ezeket a bábokat mu­togatni. Idejönni nem fog­nak értük ... Mint elfogultan írtam már, sajog a szívem. El­sőbben azért, mert gye­rekek ma is születnek, ké­sőbb is fognak, s ismerve a tévé bukszájának vas­tagságát, no meg a szoká­sokat, gyanítom: ismétlik még majd a bábfilmeket, sorozatokat, amelyeknek kézzel fogható szereplőit most kiebrudalják Kere- pestarcsáról. Másodsorban azért, mert magam is lát­tam, hogy a múzeum kis látogatóinak micsoda él­mény volt az ismerkedés kedvenceikkel, s az, hogy bepillanthattak a ku­lisszák mögé, hogy megis­merhették a bábok ezernyi fortélyát, mozgatásuk trükk­jeit. Olyasmi ez, amitől fejlődik legfőbbként em­legetett kincsünk, az a bi­zonyos szürkeállomány. Vé­gül azért, mert — jóllehet, kissé fellengzősen hang­zik — Süsü és társai ré­szei a nemzeti vagyonnak, no nem csak az anyagi­nak, a kulturálisnak is. Ezek a figurák nemzedé­kek gondolkodásmódjára, viselkedésére, világfelfogá­sára, érzelmeire hatottak — hitem szerint jótéko­nyan. Kár lenne, ha testi valójuk elenyészne ... Tudora, fontos dolog, hogy legyen helyük a pártok­nak, a sakk-körnek. Tudom, hogy a rendszerváltás azt diktálja: Kerepestarcsán is szűnjön meg minden intézmény, amely nem gazdaságos, a bölcsőde után akár a bábmúzeum is. De kétlem, hogy a pusztán gaz­dasági szempontú lét — emberi lét. S talán vannak hasonlóan gondolkodók, akik fölkarolják a bölcsődék ügyét, vagy akár a bábkiállításokét. Jövőjét nem be­csüli az, aki a gyermekek játékát, élményeit veszi el... Vasvári G. Pál Margó CICISZEMLE Gyermekraj zpály áza t II. János Pál tiszteletére

Next

/
Thumbnails
Contents