Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-09 / 58. szám

Tornaterem helyett aula lelet, csak akarni kell í;sr «Méím*,. ..........................' M agasKgrási gyakorlat az aulában (Petényi István felvétele) Gyakori szülői tapaszta­lat, hogy a testnevelésórá­kat sok iskolában egyfajta jutalomként értelmezik. Ha a gyerekek hangosabbak, élénkebbek a kelleténél, büntetésből egész órán a sorban állást gyakorolják. Más órák lemaradásait a testnevelés vagy énekórá­kon hozzák be. Mi a véle­ménye erről a szakember­nek? — Alapvetően téves. A feleségem, aki alsó tagozat­ban tanít, mindig azt mond­ja: akkor van nyugalma, ha az első óra testnevelés — válaszol Kiss László, az inárcsi felső tagozatos álta­lános iskola matematika- és testnevelés tanára, a diák- sportkör alapítója és veze­tője. — A kollégáimtól is ugyanezt hallom. Tornaórák után sokkal kevesebb a fe­gyelmezési gondjuk. Ne higgyük, hogy az inár­csi iskola jól felszerelt tan­teremmel rendelkezik. Egy­általán nincs is tornaterme! Az aulában, a folyosókon és a lépcsőkön tornáznak a gyerekek, méghozzá olyan csendben, hogy a többi órát nem zavarják. Békarokka, csalán, papsajt Hasznos hobbi Ilyen mostoha körülmé­nyek között működik — 1986 óta — a diáksportkör öt kézilabdacsapata, torha- és turisztikai - csoportja. Mégis a dabasi körzetben megrendezett versenyekről nemegyszer vittek már ha­za „dobogós” díjakat. — Ügy tudom, az atléti­kában is szép eredményeket értek el. — Igen, atlétikával is fog­lalkozunk, de csak egyéni szinten, mert ez már nem fér be a sportköri munká­ba. Mindig akad egy-két te­hetséges gyerek, akivel kü­lön edzést tartunk. Egyikük például a tavalyi országos diákolimpián első helyezést ért el. — A futást és távolugrást elég nehéz az aulában gya­korolni ! — Ősszel és tavasszal a szabadban tartjuk az edzé­seket. — A szabadtéri kézilab­dapályát az iskolával együtt kapták? — Nem, Ez a régi úttö­rőcsapat munlíájának az eredménye. A gyerekek 100 ezer forint értékben gyűj­töttek vasat, a szülők pe­dig ebből a pénzből néhány hétvége árán elkészítették a pályát. , — A sportkör után tér­jünk vissza a testnevelés­órákra. Sajnos úgy tapasz­taltam, hogy nem a mozgás megszerettetése, hanem osz­tályzatok gyűjtése a cél. Ugyanakkor — szakembe­rek állítják — a gyerekek nagy része már kiskorában gerincbajoktól szenved. — Pedig a tanterv szerint alsó tagozatban nagy figyel­met kell fordítani a hátiz­mok és a lábboltozat izmai­nak erősítésére. Felső tago­zatban ugyan a képesség- fejlesztő gyakorlatokra te­relődik a hangsúly, de úgy, hogy ezek elősegítsék a kü­lönböző izomcsoportok fej­lődését és a jó testtartást. Mi ennek megfelelően taní­tunk. Mégis sok gyereknek hibás a testtartása, fáj a gerince.' Nincs rá lehetősé­günk, hogy külön gyógytor­nász csoportot indítsunk, pedig szükség lenne rá. Az önkormányzat tervei szerint hamarosan torna­termet kap az iskola. Ne hezen ugyan, de összegyűj­tik rá a pénzt, mint ahogy a többi, hasonló helyzetben levő kis község is. Mert tudják, hogy a gyerekek számára éppen ebben a kor­ban létfontosságú a moz gás lehetőségének biztosí­tása. Tanulhatnának tőlük a jól felszerelt iskolák! (pachner) Parlament ötven fővel Ügy 30-40 évesen nagy terveket szövögetünk nyug­díjas korunkra. Utazni, pi­henni fogunk, megnézzük az összes elmulasztott fil­met, elolvassuk a megvá­sárolt, de jobb időkre fél­retett. könyveket. Aztán el­érkezik a nyugdíjazás, és ott állunk tanácstalanul, a feleslegesség tudatával, te­herként megélve a hirtelen ránk szakadt rengeteg sza­badidőt. Ki hogyan oldja meg ezt a konfliktust? — Hogyan telik egy na­pom? Hát gyomlálgatok a kertben, elballagok a bolt­ba, megfőzök. A Bibliát szoktam olvasgatni és tévét nézek — sorolja az újlen­gyeli Kulima József né. Egy házban lakik fiával, menyével és unokáival, de külön háztartást vezet. így az együttlétek nem hatnak kényszerként. Két éve, mióta Üjlengyei­ben divatba jöttek a gyógy­növények, ő is egyre többet foglalkozik gyűjtésükkel. Az új divatot részben a kényszer diktálta, mert Új­lengyelben egyelőre nincs gyógyszertár, a gyógyszerek egyébként is egyre drágáb­bak. Kulima József né egy­re nagyobb szakértő a gyógynövények terén, bár, mint mondja, a pap ért ehhez a legjobban. Nemrég például diólevéllel gyógyí­tott meg egy makacs ekcé­mát. iszik. Csalánnal és kamil­lával javítja emésztését és vérkeringését. Ha torokfá­jás kerülgeti, este papsajtot áztat vízben, reggel megisz- sza, délre mintha elfújták volna a torokfájását. Álta­lában- nemcsak egy-egy gyógynövényből készít teát, szívesebben issza keverék­ként, hogy a hátás összetet­tebb legyen. p. e. Sít minden fordított A Damjanich János Gim­názium diáktanácsa a ta­vaszi szünet előtti utolsó tanítási napon sok más kör­nyékbeli gimnáziumhoz ha­sonlóan — onnan ötleteket is felhasználva — fordított diáknapot szervez. Mivel Nagykátán az ilyen rendez­vény még hagyomány nél­küli, így máris hozzákezdtek egy többfordulós „választási rendszer” beindításához, ami legalább annyi megle­petést ígér, mint maga a március 27-i fordított diák­nap. Különben ezen a napon többek között tervezik a fordított napi alkotmány megírását is, amely hosszú időre szabályozhatja pél­dául a diáknapi választási fordulók időpontját is. A gimnazisták különben a vá­lasztási rendszerüket három- fordulósra tervezték. Az el­ső már le is zajlott, amely­nek során az iskola tanulói­nak és felnőtt dolgozóinak több mint a hetven száza-, léka urnák elé járult. Ek­kor mindenki leadhatta voksát arra a diákra, akit a legalkalmasabbnak tartott az említett napon a gimná­zium igazgatójának vagy pártalapítójának. A legtöbb szavazatot ka­pott jelöltek lehetőséget kaptak arra, hogy kam­pányt indítsanak és készül­jenek a második fordulóra. A gimnáziumban nagy érdeklődéssel várják a szi­porkázó ötleteket, plakát­és jelvény tér veket. A má­sodik fordulóiban már nem személyekre, hanem pár­tokra szavaznak majd a diákok. Ezt követően vá­lasztják meg - az ötvenfős parlamentet, amelybe az ifjú „honatyák” a pártjuk­ra leadott voksok arányá­ban kerülhetnek be. A har­madik forduló előtt, már­cius 21-én, egy nagyszabású kortesnap keretében a há­rom legnagyobb párt diri- jelöltje lehetőséget kap ar­ra, hogy ünnepélyes kere­tek között előadja poéndús kortesbeszédét, show-műso- nát. A gimnázium igazgatója a parlament díszülésén — mintegy a programok sorát megnyitva — ünnepélyes keretek között „átadja a ha­talmat” és a beiktatási jel­képeket a győztes párt veze­tőjének. A fordított napon — többek között — a taní­tás a diáktanácsok vezeté­sével folyik, a negyvenper­ces órákat negyedórás szü­netek követik, amikor a győztes párt előadásokkal, vetélkedőkkel szórakoztat­ja a diákságot. Az egy hó­napos programok sorát a parlament második díszülé- se zárja, ahol a diákdiri visszaadja a hatalmat. Megkérdeztük Epül-e szálloda Nagykátán? Nagykátán, a régi piac­térrel szemben fekszik az a beépítetlen telek, ahová — mint régóta köztudott a városban — egy szálloda és vendéglátó-ipari komplexum épül majd, magánvállalko­zásban. A felvonuási terü­leten már több mint egy éve ott látható többféle épí­tési anyag: betongerendák, tégla, faanyagok. A vállalkozó-beruházó Majoros Tibor, aki nemrég lett Tápiószele alpolgármes­tere. Tőle érdeklődtünk. — Mikor kezdődik az építkezés? Lesz-e egyálta­lán, merthogy városszerte beszélnek arról is, hogy el­állt ettől a szándékától? — Szó sincs róla. Amint az időjárás megengedi — kezdődik az építkezés, 1992. május 31-ig pedig kulcsra­készen át kell adni az épü­letet. A versenytárgyaláson a nagykátai Építőipari Szö­vetkezet kapta meg a kivi­telezés jogát. Átadás után — júliusban — már üzemel­nie kell a létesítménynek. A szállodában 14 három­ágyas szoba várja a vendé­geket, továbbá étterem, sör- bár. A 'kátaiak régi igényét lesz hivatott kielégíteni a reprezentatív különterem, amely tanácskozások, köz­életi és családi rendezvé­nyek lebonyolítására egy­aránt alkalmas. A beruhá­záshoz — mélynek értéke 31 millió forint — az Or­szágos Vállalkozásfejlesz­tési Alapítványtól vettem fel hitelt. (— tóth —) DEKA Derékfájásra békarokká­ból (zsurlóból) készült teát DAkA^SI vaifap Pánd A pándi önkormányzat március 11-én 16 órakor testületi ülést tart, amelyen a szervezési és működési szabályzatot vitatják meg. Kábeltévé a presszóban (K)Űtban Európa felé A kábeltévé helyi adása házhoz viszi az információ­kat a falu életéről Tápió- szentmártonban. Természe­tesen nem csupán a mint­egy 140 család használja ezt a léhetőséget, hanem a szentmártoni közintézmé­nyek is. így például a falu kö­zéppontjában lévő, művelő­dési ház melletti presszó­ban immár újfajta vendég­csalogatóvá lépett eilő a ké­szülék. Megveszi a polgár a krigli sört, letelepedik egy asztalhoz, s nézheti a szom­szédban zajló önkormány­zati ülést, mint otthont a meccset. Itt mondhat akár­mit, szurkolhat, megbeszél­heti a dolgok alakulását a komákkal, cimborákkal. S ahogy fogynak a „körök”, úgy forrósodik a hangulat: szinte mindegy már, milyen a „műsor”. Beszélik Szentmártonban, hogy így történt ez leg­utóbb, a közmeghallgatás alkalmával is. Az esemény Szomorú tekintetű édesanya panaszolja a szerkesztőségi fogadó­napon: ....... A nagyob­b ik lányom Pestre jár dolgozni, ez az első éve, hogy szakmunkásvizsgát tett. Tessék elképzelni, mi történt vele... Fel­emelték a vonatjegy árát duplájára, és most meg nem fogadják el a bér­letet. A hónap első nap­jaiban, negyedikéig pénzért kellett utaznia.” Nosza, nyúlok a tele­fonhoz, hívóim a nagyká­tai vasútállomást. Az állomásfőnök tü­relmesen végighallgat, hangján érződik, maga is tapasztalja az infláció, az áremelkedések min­Elgondolkodtató Mi végre vagyunk? den keservét — csak hát most náluk is lecsapó­dik ... „Higgye ej — mondja — néha jogosan szitkozódnak az embe­rek.” De jelen esetben nem hibáztatható a vasút, mert az édes­anya a lányának félhavi bérletet vett, ami vi­szont tényleg csak a tárgyhó végéig, és nem a következő hónap ne­gyedikéig érvényes. Amikor a telefon- kagylót felemeltem, lát­szott az anyukán, hogy még reménykedik: hát­ha sikerül visszakapnia a potyára kidobott pénzt. Most viszont, hallva a hivatalos választ, elke­seredik . a tekintete: „Tetszik tudni, nem te­hetek róla, nem tudtunk egész hónapra bérletet venni, most nem aka­rom sorolni, hogy miért..Mennyit ke­res a kislánya Pesten? — érdeklődöm, hogy megnyugodva távozhas­son. „Alig hétezer forin­tot, éss most ebből majd­nem négyezer-kilenc- száz lesz a bérlet...” Érdemes-e vajon eny- nyiért eljárni, bejárni dolgozni? Naponta más­fél órát oda-, másfél órát visszautazgatni: hol hideg, fűtetlen, hol meg tömött, izzasztó kupékban? Szabad-e egy fiatal lánnyal így megismertetni a sokat hangoztatott munka örömét?! Nem soro­lom ... Az édesanya szájából búcsúzéként kibuggyan a végső szó: „Mi, Pest megyeiek csak erre rendeltettünk ...” Talán mégsem ... — katt — helyszínén csak kevesen voltak jelen, a presszóban viszont. annál többen. Ott ücsörgött — sörre és infor­mációra szomjasan — a törzsvendégek egész hada. Közöttük — mondják — az „örökös ellenzék’” egyik il­lusztris vezére, aki ily mó­don megszokott hívei kö­zött, „biztonságban” kom­mentálhatta az eseménye­ket. Amikor az ülésteremben a közmeghallgatás végefelé néhány kisgazda „puccs­szerű” vitát robbantott ki — tetőfokára hágott a hangu­lat. Előbb még a söröskor­só Is megállt a levegőben, majd néhányan — a hírek szerint — azonnal át akar­ták venni a hatalmat... Egyensúlyérzékük fölött legalábbis sikerült, akinek meg nem, az jó helyen ült a széken egészen záróráig. Mondják, az otthon tv előtt kuksolok közül viszont egy páran úgy pizsamástul, nagykabáttal fölötte, elin­dultak a művelődési házba: mondván, nehogy baj le­gyen. Nem lett — szeren­csére. Így csupán egy érde­kes színfolt maradt az ügy. Hiába: ezt teszi a modern élet, mai világ. Itt, Gőböly- járás és Cegléd között, (k)útban Európa felé... — he — Sülysápon Vásár Sülysáp Nagyközségi ön- kormányzat Polgármesteri Hivatala értesíti a lakossá­got, hogy a községben már­cius 10-én, vasárnap átlát­ás kirakodóvásárt tart. A vásárra vészmentes helyről mindennemű állat felhajt­ható.

Next

/
Thumbnails
Contents