Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-08 / 57. szám

BUDJL.VIDÉKI BUDAÖRS © ÉRD 9 SZAZÍIALOMBATTA BÄGY • TÖRÖKBÁLINT © P1LISCSABA C © NAGYKOVÁCSI © BÚD A JENŐ © © PILIS VÖRÖS VAR © BUDAKESZI © BIATOR- I PAXY • ZSASIBÉK • SOLYMÁR © TÁRNOK PERBÁL @ TÖK © TINNYE 9 ÜRÖM A várossal közösen a levegő tisztaságáért Sok inéi a tennivaló A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál — a levegőtisztaság területén — a legtöbb gondot tovább­ra is a kén-dioxid kibocsátása okozza. A szakemberek sze­rint a gyár ezzel az anyaggal „lépi túl” legtöbbször a határértéket. Ezenkívül a vákuumelőállító rendszerek véggázaiban lévő kénhidrogén, valamint a desztillációs üzemekben a nitrogén-oxid, illetve az úgynevezett pio- misszió az, ami a megengedettnél nagyobb mennyiség­ben kerül a levegőbe. Mint megtudtuk, ezek közül legfontosabb célként a kén-dioxid mennyiségé­nek mérséklését tartják. Ezt szolgálta az egyik ilyen ve­szélyes anyagot kibocsátó üzem múlt évi rekonst­rukciója, melynek kereté­ben korszerűsítették az égőket és vegyesről gáztü­zelésűre szerelték át azo­kat. Ennek eredményeként kevesebb kén-dioxid távo­zik majd a légtérbe. A vál­lalat illetékesei szerint ugyancsak határérték alá került a kénhidrogén-kibo- csátás egy másik üzem fel­újítása után. A DKV azt is figyelem­mel kíséri, hogy a gyár által kibocsátott szennyező anyagok hogyan, milyen mennyiségben jelennek meg a környező települések le­vegőjében. Négy mérőhe­lyen rendszeresen figyelik az értékeket (ezek közül kettő Százhalombattán, egy Ercsiben, egy pedig az al­máskertek területén ' van). A korábbi évekhez hason­lóan, a múlt esztendőben is azt regisztrálták, hogy az éves átlagot tekintve nincs határérték-túllépés a DKV által jellemző módon ki­bocsátott komponensek te­kintetében. Dr. Nagypataki Gyulát, a százhalombattai önkor­mányzat környezetvédelmi bizottságának elnökét arra kértük, mondja el vélemé­nyét az említettekről. — A DKV és a DHV kör­nyezetvédelmi törekvései igen dicséretesek, de a la­kosság szempontjából egy­általán nem megnyugta­tóak. A határértékekről pe­dig az a véleményem, hogy Kertészkedéknek Melegágyak készítése A kiskertekben a meleg­ágyakat még ma is a ház körül található faanyagból készítik. Az állandó ned­vesség azonban „meleg­ágya” a fát pusztító gom­báknak is, ezért a faanya­got célszerű tartósítani. A 3 százalékos rézgálieoldat- tal való átitatás megfelel a célnak, különösen akkor, ha azt évenként megismé­teljük. Ilyen módon a drá­ga faanyag élettartamát megsokszorozhatjuk. A kát­rányos szerek használata nem tanácsos, mert attól a melegágyban lévő növé­nyek elpusztulnak. Ha tar- tósabb melegágyat akarunk készíteni, téglából is meg­építhetjük. Sőt, olyan he­lyen, ahol a helyszínen lé­vő földből vertíal készíthe­tő, törek, szecska vagy nádtörmelék hozzáadásával nagyon jó hőszigetelésű me­legágyat készíthetünk. Ha csák egy ágyat készítünk, felesleges ragaszkodni a szabvány méretekhez, több készítésénél is csak akkor fontos ez, ha az ablakkere­teket készen akarjuk be­szerezni. A nem szabvány méretű melegágyhoz tető­lécből vagy más faanyag­ból ablakkeretet készítünk, abba 3 mm-es üveget vá­gatunk. A kiskerti melegágyakat BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vexetö munkatárs: Fazekas Eszter. ® Munkatársak : Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, virág Márton. © Fo­gadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1146. Telefon: 1M-4761, 138- 4067. nem gazdaságos fűteni, ha­nem gyorsan bomló szer­ves anyagból, úgynevezett melegtalpat készítünk a növények számára. Erre a célra legjobban a friss ló­trágya vált be, ahol pedig ezt nem lehet beszerezni, ott ősszel begyűjtött fa­lombot használjunk. A me­legtalpat úgy készítjük, hogy a melcgagyi hereien belül a talajt 50-60 cm mé­lyen kiszedjük és a trágyát — vagy lombot — a benne lévő rovarlárváktól meg­tisztítva berakjuk a gödör­be, majd jól megtapossuk. Ezután a berakott anyagot öntözzük meg meleg vízzel és az ablakot helyezzük rá a keretre. Éjszakára terít­sünk takarót az ablakra. Egy-két nap múiva — ha a talp melegedni kezd — a kiemelt földből rakjunk be a talp tetejére 10-15 cm vastagságú réteget. Ha a talp nem melegszik fel, an­nak több oka is lehet. A meleget a szerves anyagon elszaporodó baktériumok légzése termeli. Ha a trá­gya vagy lomb télen vé­kony rétegben volt, a bak­tériumok megfagytak. Elő­fordulhat, hogy a baktériu­mok szaporodásához szük­séges feltételek hiányoz­nak (hőmérséklet, nedves­ség, rossz szerves anyag), a trágya nem fog „begyullad­ni”. Ilyenkor a trágyát új­ból rázzuk fel lazára, ez­után oltsuk be 1-2 kanna trágyalével, majd öntözzük meg 39 fok körüli langyos vízzel. Ezek után tegyük rá az ablakot. Az így be­oltott talp néhány nap múl­va melegedni kezd, a trá­gyát letaposhatjuk, majd a földréteget is rakjuk visz- sza a tetejére. Ha a talaj 20-22 fokra felmelegedett, belevethetjük a magvakat. . __ Széli László a zok Magyarországon nem olyanok; mint például a nyugat-európai országok­ban. A túllépéseknél két dolgot kell figyelembe ven­ni: az egyik az előírások, a másik a mérési eredmé­nyek. Ha — teszem azt — egy előírást megszigorítot­tak, akkor a múltban mért értékek természetesen meg­haladják a határértéket. A közelmúltban például egy új szabadalom került nap­világra, amely szerint a megengedett benzolmeny- nyiséget a nyolcadára csökkentették. Ha a szigo­rítás előtt a mérések ered­ményei épphogy a megen­gedett határ alatt voltak, akkor a változás után meg­haladják, illetve meghalad­hatják azt. A helyzet tehát nem megnyugtató. Sok-sok tennivaló van még. üssze kell fogni a két vállalatnak, a városnak, s közösen kell kigondolnunk azt, honnan lehetne a költséges védőbe­rendezések beszerzésére pénzt előteremteni. Egyéb­ként a környezetvédelmi bizottság legközelebbi ülé­sén, március 12-én, kedden délután arról is tárgyalunk, hogy a nemrég elkészült polisztirolüzemet a DKV- ban mikor lehet majd munkába állítani. Megvaló­sítható-e a tervezett erősí­tés? Az ülésen részt vevők azt is megtudhatják; hol tart a szervezése az április 20-ra tervezett környezet- védelmi napnak. —r —ö A régi ürömi tanúcsháza táblája. És íme, az új (A szerző felvételei) Nálam idősebb, s jóval bölcsebb emberektől hal­lottam, hogy egy faluközös­ség dolgaiban nincsenek kis és nagy ügyek: csakis ügyek vannak, amelyeket meg kell oldani, odafigye­léssel. felelősségérzettel. Gondolok itt arra, hogy az új önkormányzatoknak előbb-utóbb arra is kell időt, fáradságot, pénzt for­dítaniuk, amit leegyszerű­sítve külsőségeknek nevez­hetnénk. Hiszen, ha már eljutottunk odáig, hogy a fideszes országgyűlési kép­viselők nyakkendőben je­lennek meg a Tisztelt Ház­ban, akkor a helyi önkor­mányzatok is odafigyelhet­nek arra, hogy ne a régi tanácsi pecséteket használ­ják, vagy kicseréltessék az intézmények falára erősí­tett tájékoztató táblákat, címereket. Ez is hozzátar­tozik megváltozott vilá­gunk képéhez. Tehát ha a polgármesteri hivatalt ke­resem, akkor az intézmény falán lévő tábla ne arról tájékoztasson, hogy a kö­zös községi tanács találha­tó az épületben — a régi felirat közepén meg ott díszeleg a Kossutli-címer —, s az, hogy a társköz­ségben mikor van félfoga­dási idő. A legtöbb állami intézmény falán még min­dig ezek a fura „öszvér táblák” vannak. A közelmúltban még az ürömi polgármesteri hi­vatal utcai frontján is egy ilyen tábla éktelenkedett. Igaz, néhány nappal később már az új tábla díszelgett a régi helyén. A többi ürö­mi intézménynél viszont egyelőre semmi sem válto­zott, akárcsak Vörösváron, ahol hatalmas betűk hirde­tik: tanácsháza. Jó, tudom, hogy pénz, idő, fáradság ezeknek az apró ügyeknek az elintézé­se. Pilisvörösvóron például nehezebb lesz a felirat el­távolítása, mert a füstös falon ott maradnak a nyo­mok. De mégis olyan ez a felemásság, mint amikor egy-egy porta állapotáról első látásra megmondod, hogy mit ér annak gazdá­ja. Igaz, a látszat néha csal, mint az ominózus táblák esetében is. Mégse eléged­jünk meg azzal, hogy a vendégfogadó tisztaszobát rendben tartjuk, de kívül­ről soha nem nézzük meg a saját házunkat; vajon másoknak hogy tetszik? (Aszódi) A zsámbéki önkormány­zat szemétszállítással kap­csolatos rendelete értelmé­ben minden lakás, illetve családi ház tulajdonosa he­tenként két szabvány mű­anyag zsákba teheti ki a háztartási szemetet, a zsá­kok egyenkénti súlya nem haladhatja meg a 20 kilo­grammot. Mivel az állati hulla, illetve a trágya nem minősül háztartási szemét­nek, annak elhelyezéséről az ingatlan tulajdonosának kell gondoskodnia. Az önkormányzat még ebben a hónapban két al­kalommal szervez lomtala­nítási akciót. Azokon a te­lepülésrészeken, ahol hét­főnként viszik el a szeme­tet, a lomtalanítási akcióra március 20-án kerül sor. Azok a családok, akiktől keddi napokon viszik a sze­metet, március 27-ere te­hetik ki a ház körül fel­gyülemlett limlomot, ame­lyek elszállítása díjtalan. Megkötöm koszorúdat: megmondom, ki vagy. Ilyen egyszerű. Ilyen egyszerű? Koszorúk a falon. Készülő koszorúk a kötőasztalon. Koszo­rú: temetés? Ugyan! Ott függnek a fali pici kam­pókon a babérkoszorúk, eredeti színükben, ezüs- tözve, aranyporral be­fújva. Ott várják a bár­sonyos homlokot a menyasszonyi koszorúk. Miért, hogy a koszorú­hoz mégis a halál tétet elsőként egyenlőségje­let? Ebben a műhelyben nyolcvankilenc eszten­deje kötnek koszorúkat. Dédanyja, dédapja mozdulatai irányítják az asszony kezét. Koszorú­ráma. Vastag, hajlított fémhuzal. Erre kúszik rá sajátos fonatban a mű­vagy a valódi lomb, a mű- vagy a valódi vi­rág. Lomb rejtette sza­lagfogó. S majd a sza­lag. „örök hűséggel... „Soha el nem múló fáj­dalommal ... ”, „Talál­kozunk Kopott sza­vak. Könnyáztatta sza­vak! Ha csak egyszer is, de szinte mindenki ki­mondja ezeket a szava­kat. A műhely előtti üz­letben. Amikor lediktál­ja, milyen koszorút kér, mi legyen a szalagon. Könny az asszony sze­mében. „Két esztendeje temettem el az uramat. Én kötöttem neki a ma­gam koszorúját, ötven szál vörös szegfű. A sza­lagon csak annyi, Ilona.” Az asszony két asszony­HELYSZÍMRAJZ jc. OÓZOtUÓZCtíCi L lánya — itt dolgoznak vele az üzletben, a mű­helyben — hófehér szeg­fűből kötötte meg a ma­gáét. „Végigsírtam”. Ezt mondja az egyik. „Én már sírni sem tudtam”, mondja a másik. (Ber­tolt Brecht a Kurázsi ma­ma és gyermekei lap­jain: „Elmúlt a tél! Süss fel, te nap!/ Új fű borul a holtra már,/ De aki még nincs föld alatt,/ Kapcát cserél és talpra áll.”) Szókincstár. Haj-, ba­bér-, hölgy-, hagyma-, virág-, arató-, hegy-, tö­vis-, vendégkoszorú, menyasszonyi meg teme­tési, emlékezési koszo­rúzáshoz szolgáló, valódi és átvitt értelmű ... Röptető szavak és mély­be rántok. Szerelem, ha­lál, elmúlás, halhatat­lanság. Az asszony: „Minden drágább. A ke- retkészítöm egy hete emelte az árat. A virág­ról jobb nem beszélni! Egyre többen kérnek se­lyemszalag helyett pa­pírt. Sajnos, az zörög, bármit csinálunk is, pereg le róla a festék. A menyasszonyi koszorú most nem túl divatos, inkább csak a Pestről kijövök kérik. Néhány hónapja viszont sok em­lékkoszorút rendelnek.” (Petőfi Sándor Arany Jánoshoz: „Más csak le­velenként kapja a boros­tyánt,/ S neked rögtön egész koszorút kell ad­ni.”) Már könnye sincs, gyászba öltözött asszony az üzletben. Harminc év körüli. Kapkodja a leve­gőt, úgy diktálja: négy szalag . .. igen ... feleséged, Anna, leányod, Csilla, fiad, Árpád és f iad, Ákos ..Úristen! Három gyerek apja volt. Fenyőágak, vi­rágok illata. A festékszó­ró bűze. Betűsablonok. Drótkeretek. Szalag­selymek. Metszőolló. Csípőfogó. Művirágok. Egy tálkában viasz. Fa­gyöngybogyók. Színes gyertyák. Nyolcvanki­lenc esztendő alatt hányszor jelent meg itt a halál? S a párt találó boldogság? Az emléket őrző tisztesség? Csilla­gokhoz és poklokhoz ve­zető utak koszorúkból rakva. Kinek-kinek ha­lála a büntetése. És a boldogsága? Jutalma? Es az emlékezők-koszo- rúzók elháríthatatlan bi­zalmassága? A halállal senki sem iszik áldomást. Vagy mégis ? Egy irattartón az áll, „Előre”. Kérdő tekintetemre azt mondja az asszony: „Vannak idősek, magukban állók, akik előre megrendelik. Milyen legyen, miből le­gyen, mi álljon a szala­gon. Meg rokonok, kül­földiek, hogyha ... »ha történne valami«, hi­szen igaz, soha nem le­het tudni.” S a boldog­ság koszorúi? Az idő­sebb lány: „Két hónapja is van, hogy kötöttünk. Gyönyörű volt!” (Móricz Zsigmond Boldog em­ber je: „Ojan jány aki embernek tejjes tökéle­tességgel megfeleljen, ojan csak egy kell, hogy legyék — hát hogy lehet éppen azt az egyet kivá­lasztani a sok közül?”) Nevetés és sírás, meny­nyire hajszálnyi csak közöttük a különbség. Az ár meg: egy. Koszo­rúban egy. S másban? Ki tudja, tudhatja? Jobb ezen nem töprengeni. Az önszámadás a keserve­sek legkeservesebbje. Van, aki el- vagy kike­rüli? S kvadrál-e ez az önszámadás a mások ál­tal megejtettél?! A so­kak közül mennyien vannak azok, akik vall- ják-tartják a nyers népi bölcsességet: a boros­tyánkoszorút tökre ne tedd ... ?! Dics;séget, szerelmet, végső búcsút, emlékőrzést tudató ko­szorúk. Szalagjaikkal másnap már csak a szél babrál. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents