Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám

BUQA.VIDÉKI Bti.jA.UHS «9 ERD • S/.AZHALOMBATTA * PILISVÖBÓSVAtt 0) BUDAKESZI BÁGY • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA « PATY 6 ZSASIBÖt • SOLYMÁR • NAGYKOVÁCSI A BIIDAÍEYO A félelem útján Es jön a brikettkaraván... Szokatlan balesetről szá­molt be a közeli napokban a Tv 2. esti híradója: a 10-es főúton egy mozgó te­herautó magasított oldal­fala 'kiszakadt, s a szállított sok tonnányi brikett maga alá temetett, egy előző Tra­bantot. Tudom, valószínűt- ieniil hangzik, de ez a hír nem i ? ixán lepett meg. Ugyanis az elmúlt évben több tucatszor utaztam a Bécsi úton. s akárhányszor arra jártam busszal, vagy személyautóval, egy nap sem telt el anélkül, hogy ne láttam volna balecet helyszínére robogó mentő­autói — olykor hullaszállí­tó gépkocsit is(!) Még december táján, előbb arra lettem figyelmes, hogy feltűnően megnöve­kedett a főút forgalma; hármas, hatos konvojokban gőzölgő, brikettet szállító, s legalább 10-20 mázsákkal túlpakolt teherautókkal, pótkocsis traktorokkal ta­lálkoztam Jász/alun, P.i- liscsabán, Vörösvárolt vagy Ürömön. Januárban még éjjel kettőkor is láttam ilyen karavánokat, amint Budapest felé haladva, ké­kesszürke szmogot hagytak hátra, ami a hajnali köd­del keveredve olyan sűrű, sötét fellegekké állt össze, hogy alig lehetett átlátni az út egyik oldaláról a má- sikra(!). Tehát nemrég még a megromlott forgalombiz­tonság, a jól látható, súlyos légszennyezés keltette fel érdeklődésemet. Ám eszem­be jutott, hogy az elmúlt év második felében orszá­gos méretű szénhiány miau féltek az emberek a közel­gő téltől. A tél megérke­zett, s azzal együtt a bri­kettkaravánok is kimerész­kedtek a 10-es főútra. Pedig akkor még szó sem volt a német szénsegélyről(!). Idő­közben átéltük a taxisok sztrájkját, az energiahor­dozóik egyik áremelését, majd a kormány újabb, szakaszos emelést ígért be. Ezért egyre kevésbé értet­tem, hogy miért terelődött az országúira a szénszállítás, hiszen megdrágult a gáz­olaj, s közismerten fölös vagonkapacitás miatt fő a vasút vezetőinek a feje. Végül Dorogon találtam meg a rejtély kulcsát, ahol is kilométeres sorban áll­tak a teherautók és pót­kocsis vontatók a brikett- gyár főkapuja előtt. Ott hallottam a magánfuvaro­zóktól, hogy Debrecenből, Szegedi-öl is jártak már ott kollégáik, mert nem tud­tak máshonnan tüzelőt be­szerezni a pénzes megren­delőknek, akik nem sajnál­tak súlyos ezreseket fizet­ni csak a fuvarért. Koisek Tamás, a brikettüzém ve­zetője — mint mondta — nem lepődött meg a szén­BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. Q Munkatársak : Fe- Kcte Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Mártou. © Fo­gadónap minden hétfőn 11— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. f. Pf.: 311. Ír. **.: lUe. Telefon: 138-4761, 138­4067. Vigyázz, ha jön a brikettkaraván! — A felvétel Pilisesa- bán készült, a 10-es főúton, vagy ahogy a helybeliek ne­vezik: a „félelem útján ... (A szerző felvétele) kJÚrlaw szállítás közútra terelődé­sén, hiszen nemrég drasz­tikus áremelést hajtott végre a vasút, A kialakult országúti helyzetért pedig csak annyiban „felelős” az üzem, hogy maradéktala­nul igyekeznek kielégíteni a fuvarozói, illetve meg­rendelői igényeket. Az el­múlt évben 563 ezer 630 tonna brikettet gyártottak. Azonban ez a mennyiség több mint 200 ezer tonná­val volt kevesebb a terve­zettnél, mert a vállalat fel­számolását megelőzően (1990 első felében) nem volt pénzük az alapanyagként használt szénpor vásárlásá­ra. Nyilván ez a hiány is oka lehet a pánikszerű fel­vásárlási láznak. A máso­dik félévben azután elhá­rultak a pénzügyi akadá­lyok, de akkor meg nem volt kereslet — legalábbis Kotsek Tamás szerint —, ezért a brikettüzem csak harmincszázalékos kapa­citással termelhetett. Októ­bertől viszont hirtelen meg­ugrott a kereslet (valószí­nűleg a várható szénár­emelés hírére), s be kellett vezetni a 24 órás kiszolgá­lást, sőt, a szombati, s oly­kor a vasárnapi műszako­kat is. A tokodi „C”-gyár­ban is megszervezték a közúti fuvarozók kiszol­gálását. Ezért dübörögnek éjjel-nappal a brikettel meglakolt teherautó-kon­vojok a 10-es főúton Pfcst megyei és budapesti célfu­varokkal. Ezek után talán termé­szetes, hogy Sípos Istvánt, a MÁV vezérigazgató-he­lyettesét sem lepték meg a tények, hiszen ha valaki, akkor ő tudja, hogy miért áll üresen ötezer teherva­gon. Elismerte, hogy a te­herszállítás közútra tere­lődésében része van a MÁV január 14-i negyvenöt szá­zalékos tarifaemelésének. Részben a túlzsúfolt utak tehermentesítésére, de leg­alább annyira a MÁV ár­emelése miatt elvesztett be­vételek pótlására úgyneve­zett logisztikai szolgálta­tást ajánlottak fel a Dorogi Szénbányák Központja s más bányák számára is. Hát ez volna a 10-es fő­út menti Pest megyei tele­püléseket érő legújabb ve­szélyforrás, a súlyos lég- és zajszennyezés háttere. S ha még hozzáteszem — amit Sipos Istvántól tudok —, hogy a közúti szállítás a vasútinál harmincszor sú­lyosabban szennyezi a le­vegőt, akkor azt hiszem, ok­kal aggódok Jászfalu, Pi- liscsaba, Vörösvár és Üröm polgárainak egészségéért, biztonságáért. Most már csak az a kér­dés, hogy ha a vasút logisz­tikai szolgál tatása mégsem válik be, meddig vonulnak még a Bécsi úton a bűzt és zajt okádó, olykor kifeje­zetten életveszélyes, agyon­pakolt teherautók, pótkocsis traktorok?! Tudom, a meg­oldás nem is olyan egysze­rű, hiszen csak a Bécsi úton több száz fuvarozó kisipa­ros keresi a kenyerét a bri- kettszállítással. Talán, ha nem olyan lerobbant álla­potú teherautókkal dolgoz­nának. ezek a maszekok, mint amilyeneket összevá­sároltak vállalatoktól, téesz- ektől, fel som tűntek volna nekem a brikettkaravánok. Aszódi László Antal A Már az aktákat is lopják Erden ? Ha hiba van a kréta körül Hihetetlennek tűnt a hír: Erden már az aktákat is lopják. S neu. is akárhonnan, hanem a polgármesteri hivatalból. Egészen pontosan a jegyző asztaláról. Még­pedig olyat, amely elintézésre vár. Ugyan már, legyint az ember. Nem ékszer, nem pénz, nem beváltható csekk a/. Még ebben a pénzszűke világban sem érdemes egy aktát ínegfújni, eltüntetni. Kinek származhat belőle haszna? 1 eladtam a találgatást — egyszerűbb a dolgok végére járni. Dr. Tunyogi Balázst, a város jegyzőjét ke­restem meg. 9 lgaz-e, hogy az ön asz­taláról eltűnt egy akta? — Igaz! Három éve nem fordult elő, hogy a házban lába kelt volna, eltűnt vol­na akta, most viszont igen. Január első hetében nyi­tottam egy műszaki dosz- s/iét egy építési engedély kiadásához fűződő megyei vizsgálat megjegyzéseinek. Megállapításaikra vissza­jelzést vártak volna, ne­künk pedig egy sor tanul­ságot vált szükségessé le­vonni az első fokon hozott határozat következményei­ről. „Ahogyan nem szabad aláírni: volt itt a lényeg.” Az aláírás még a tanács- rendszerben született, csak a választások finise, az ün­nepek áttolták úgy a me­gyei, mint á helyi intézke­dést januárra. 9 Mi volt ebben a dosz- sziéban? Vagy titok? — Nem titok, a Mekka Kft. építési engedélye. A dologban az volt a furcsa, hogy a rengeteg kikészí­tett, másnap elintézésre vá­ró akta közül csak ez az egy nem volt meg. Saját hatáskörben kellett volna megvizsgálnom a szabály­talanságok hogyanját, mi­kéntjét. S együttal „díjaz­ni” a helyben elkövetett szabálytalanságot. Magya­rán szankcionálni, például a környezettanulmány el­maradását s a többi hiá­nyosságát. Visszanyúlva a tanácsrendszerbe, amikor a hatósági engedélyeket .még az arra illetékes osztály ad­ta ki. 0 Ebben az épületben szabadon járhat esténként boldog-boldogtalan? Matat­hat az irodákban, az aszta­lokon, a polcokon? — Kívülálló nem jöhetett be! De nem akarok utólag vádaskodni, bár egyértel­műen egy irányba mutat minden. Hiszen egy betörő­Givaséink írják A „Rút kiskacsa” nem repül Az übö'.háboi'ú miatt el­maradt a Prospero báb- együttes tunéziai vendég- szereplése. Mint korábban már meg­írtuk, az Országos Köz- művelődési Központ ja­vaslatára a biaíorbágyi együttes képviselte volna a VII. nemzetközi bábfeszti- válon megyénket. A hábo­rú kitörése és a tuniszi rendkívüli állapot hírére a csoport vezetői lemondták az utazást. A Művelődési Minisztérium a fesztiválra kiutalt összeget a későb­biekben más hasonló ren­dezvényre is biztosítja. A helyi iskolai farsangon mutatják be a „Rút kiska­csa” című darabjukat, ezzel utaztak volna Észak-Afri- Icába. Az együttest itthon Keszthelyre, Százhalom­battára és egy háromnapos hazai fesztiválra, Kecske­métre várják. Horváth Imre Biatorbágy nek, márpedig betörő itt nem járt, mi érdeke fűződ­hetett ehhez az egyetlen egy aktához? Mely egyetlen ember mulasztását, felüle­tességét bizonyíthatta vol­na? 0 Gyakran eltűnnek itt az előzmények? A bejelenr tések, a panaszok? Az épí­tési engedélyek? — Ebből az egyetlen esetből ne általánosítsunk. Itt hiba volt a kréta körül, a felelősségrevonás alól akart valaki kibújni. Bár érdekes módon a Mekka Kft. iratai voltak , kelen­dőek. Kértek Ófaluba is építési engedélyt. Még 1990. december tízre az il­letékes osztályunk felad­ta a kérelmet, majd a má­sodfok átmenetileg leállí­totta. A kft. képviselője pa­pírt kért volna, igazolást: miért áll a kivitelezés. A határozat a megyén volt, így az iktatóból kértem volna fel egy példányt az igazolás kiadására. Hát az elsőfokon hozott határozat­nak nyoma sem volt. Ilosz- szas keresgélés, sírás-rívás után derült ki . .. Hát mit mondjak? A megjegyzést a latinoktól ve­szem kölcsön: nőmén est omen, azaz névben az elő­jel. Ahogy az öbölháború miatt rossz idők járnak á szaűd-arábiai Mekka váro­sára, úgy a Mekka Kft.-re is. Pedig vétlenek, éppúgy, mint a jegyző, aki ha akar­ná, néven nevezhetné a gyereket, s rámutathatna: kinek az érdeke, kinek volt érdeke az aktát eltüntetni. De hát nincs értelme, aki után becsukódik az ajtó. fe­lesleges már rosszat mon-í dani. Csak a tanulságot szükséges levonni a történ- tekból. Amivel mintha nem késlekednének az érdi pol­gármesteri hivatalban. Varga Edit Wesen toliakkal 'Ö Pilisvörösvár polgármestere, Botzheim István, a politi­kát és az építészetet szenvedélyesen szerető bányamér­nök. Hogy milyen politikus válik belőle, azt ma még csak sejteni lelet. Annak viszont, hogy milyen „építész”, látható jele van Szabadság-ligeten. Ö tervezte ugyanis a képünkön bemutatott katolikus templomot. A felesé­ge neve alatt kontárkodott, igaz, ezt egyáltalán nem rej­tette előttem véka alá. Minek is takargatta volna, elvég­re a tényt a választásokra készült szórólapon is meg­szellőztették. Nos, Isten jövendő háza azóta tető alall van, s úgy tűnik, bányamérnök tervezője polgármester­ként sem veti sűrűn a keresztet. Pedig jogosítványa még altemplom tervezésére sem szól (Érdősi Ágnes felvétele) liatta a kocsmák városa? Nem túl hízelgő cégér Százhalombatta a jelek szerint olyan település, amely sohasem szűkölkö­dik aktuális címkékben. Várossá válása óta ki tudja már hányadik — nem min­dig hízelgő — jelzőt ra­gasztják rá a neve elé? Volt már „fiatal”, vol „szo­cialista”, volt „ipari felleg­vár”, a „piszkos tizenkettő egyike”, de emlegették „jól fizetett" vagy „csinált” vá­rosként is. Most egy új kele­tű cégér van terjedőben: a kocsmák városa. A Kereszténydemokrata Néppárt helyi szervezete ugyanis a fenti ranggal ru­házta fel, a Százhalombat­tai Ilírtükör hasábjain közzé tett — és szándékai szerint vitaindító — nyílt levelében. A kétségtelenül az útkeresés igényével író­dott cikk azt a jelenséget ítéli el, amely a városban elszaporodott vendéglátó helyek mindinkább növek­vő forgalmának velejáró­ja. Vagyis a több mint húsz ..kocsma” és italmérőhely számlájára írja a — sajnos valóban létező — közbiz­tonsági és szociális gondo­kat csakúgy, mint a válá­sok emelkedő számát, a családok széthullását, a terjedő alkoholizmust. Nos, ami a vitaindítást illeti, céljukat elérték. An­nál is inkább, mivel e téma jó ideje már napirenden van a közvéleményben. Vé­lemények így eddig is szü­lettek pró és kontra egya­ránt. A helyi SZDSZ például elsősorban a vállalkozások liberalizálásának oldaláról közelít hozzá. Ügy vélik, ez nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés, azaz ma­gát az üzletágat kell igé­nyesebbé formálni. A- ven­déglátóhelyek optimális számát előbb-utóbb úgyis a piaci viszonyok fogják be­szabályozni — mondják — ezek viszont még kialaku­latlanok. Ha túl sok lesz belőlük, az csak a saját megélhetési esélyeiket rontja majd. Tény viszont és senki előtt sem titok, hogy ma­napság a vendéglátó szol­gáltatás a legbiztosabb, legmegbízhatóbb vállalko­zás. Mint ahogy az sem kétséges, hogy aki inni ak^r, az így is, úgy is hoz­zájut: ha nem kocsmában, hál másképp! A polémia tehát sokkal inkább azon folytatódik, hogy lehet-e a beidegződött társadalmi szokásokat ren­deletekkel felszámolni, kor­látozható vagy előírható-e egy újonnan beinduló vál­lalkozás jellege? Netán elegendő lenne az ellenőr­zés szigorítása, az igényes­ség megkövetelése, ger­jesztése? A vélemények és ellenvé­lemények összecsapásainak színterén eddig csak az érintettek, a vendéglátósok maradtak semlegesek. Vél­hetőleg nem sokáig. Az ő „ringbe szállásuk” sem lesz képes azonban változtatni azokon a kiváltó okokon, amelyek az alkoholhoz va­ló menekülésre késztetik az embereket. Ezek meg­szüntetése, de legalábbis csökkentése ugyanis meg­haladja a kocsmárosok ha­táskörét. Sz. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents