Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

A vállalkozók Mekkája lesz? Ipar a taksonyi határban Űj ipari negyed körvo­nalazódik Taksony határá­ban. Az önkormányzat négy hektárnyi területet vásárolt meg a tangazda­ságtól, azzal a céllal, hogy vállalkozásokat, ipart tele­pítsen le Taksonyban. Az érdeklődés nagy, és több vállalkozóval már meg is egyeztek. így például ha­marosan tető alá kerül a megállapodás egy dán—ma­gyar vegyes vállalattal, amely élelmiszer-feldolgozó üzemet épít Taksonyban. Talán meglepő, hogy valaki most vág húsfeldolgozásba, amikor eladhatatlan készle­tektől roskadoznak a hűtő­házak. Ám a magyar szár­mazású vállalkozó közös piaci kapcsolataira építve, nyugat-európai színvonalú és szabványú húskészítmé­nyeket szeretne előállítani az üzemben, amely első ütemének elkészülte után félszáz, később 100-150 tak- sonyinak biztosítana meg­élhetést. A „Sima ügy” szlogenről ismert Slick teflonkenő­anyag forgalmazója, az Amero Hun Kft. is Tak­sonyban szeretne fejleszteni. Vámszabad területként üzemeltetett raktárbázist, illetve egy üzletet építenek a község határában. A be­ruházás elkészülte után harminc helybelinek tud­nak munkalehetőséget, biz­tos megélhetést teremteni. Az önkormányzat — ép­pen az újabb igények ki­elégítésére — azt tervezi, hogy további hat-hét hek­tárnyi területet vásárolnak meg. Hiszen, ha ma még nem is kopogtatnak töme­gével a polgármesteri hiva­tal ajtaján a munkanélkü­liek, előbb-utóbb komoly gondok szakadhatnak az önkormányzat nyakába a foglalkoztatás megoldásá­ban. Ráadásul a helyben felvirágzó vállalkozások adóbevétele is a település kasszáját gyarapítja. Ennek ellenére a testület nagyon megnézi, mire ad engedélyt. A legfontosabb szempont az, hogy az új létesítmény a környezetet ne szennyez­ze, ne károsítsa. Legyen több szakmája Szembe kell néznünk a bizonytalansággal. Aki már munkanélküli, jó, ha az el­helyezkedésig tartó átme­neti időt tanulásra fordítja. Mások számára is ajánla­tos, ha több szakmát ismer­nek meg. Ebből indul ki a budapesti Oktatásszervező és Szolgáltató Betéti Társa­ság és a dunakeszi József Attila Művelődési Központ vezetősége is. A két intézmény közösen szervezi azt a tan folyamot, melynek hallgatói önálló vállalkozások keretében is hasznosítható ismeretekhez juthatnak. A különböző szakmák iránt érdeklődők­nek akkor indítják a kur­zusokat, ha egy-egy cso­portba legalább húszán je­lentkeznek. Már most vár­ják az érdeklődőket az iro­dán, ahol részletes tájékoz­tatást nyújtanak. Megis­merhető és megtanulható itt a virágkötő-, az SZTK- ügyintéző-, a pedikűr- és manikűr-, valamint a rak­tárgazdálkodás! szakma alap és középfokon. Több szakismeret iránt is kielé­gítik az igényeket, ha azt sokan kérik. D U hLAJÁJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • FŐT • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­Nekünk drága, a franciák érdeklődnek Apad a forrás, szökik az ár Az ivóvíz fogyasztásáért még mindig hatósági árat fi­fizetünk. Ámbár az sem biztos, hogy a piaci érték meg­állapításával jobban járnánk. Az új díjszabás ország­szerte drasztikus, de tájanként különböző. A Duna Menti Regionális Vízművek szolgáltatási területén például a múlt évi IX forint köbméterenkénti vízdíj helyett január 14-től számítva 19 forint 80 fillért számolnak. A vezetők szerint ezt még mindig állami támogatás mellett tehetik meg, mert a termelési költség 26 forint 20 fillérbe kerül. Sorok és emberek A helyzet persze változatlan Csengetünk, mert a hi­vatal ajtaját zárva tartják. Pedig a falra erősített táb­la betűi szerint megkezdő­dött a félfogadás. Jön az ember, nyitja az ajtót, ki­csit morózus. Felbakta­tunk a lépcsősoron, a tit­kárság ajtaja nyitva. Egy Göd Faipari napok Rangos szakmai ese­mény színhelye Göd, ahol a helyi művelődési házban faipari napok kezdődtek. Ismert előadók és szakmai intézmények közreműkö­désével ismerkedhetnek az érdeklődők az iparág új­donságaival, szerszámok és gépek alkalmazásával, a legújabb szakmai informá­ciókkal. A rendezvény ma­gyar és osztrák szakem­berek együttműködésének közös eredménye. férfi szétterpesztett lábak­kal áll az iroda közepén. Semmi kétség. Ö lehet a főnök. — Mi lesz már itt? Kocs­ma ez, vagy hivatal? — dörcögi a sok ügyfél lát­tán. Aztán tónust vált, amikor bemutatkozom. Ami ezután következik, ar­ról szokták írni a lapok, hogy a felek a kölcsönös barátság és szívélyesség légkörében tárgyaltak. Egy másik cég főnöke is nyitva tartja az ajtót. Ki­be járnak a kollégái, míg az ügyfele neki mondja a magáét. — Elnézést, a főnököt keresem — jelentem be, mire mogorván rám szól: Mindjárt, csak hadd fejez­zem már be az egyiket. Várok a folyosón. Aztán bemegyek az „egyik befe­jezése” után. A légkör, mint az előbbi helyen. Mert ugye sokszínű, több­arcú ez a mi társadal­munk. Ámbár minden tag­ja morcos és szókimondó, ha sorba kell állnia. Egy fiatalasszony azért biztat e sorok megírására, mert az OTP sorakoztatta meg a lakáshitelkamata miatt, s alig maradt ideje a nagymamák, nagybácsik házához szaladgálni, hogy a kölcsönpénzt beszerezze. Sorba álltak az autó­rendszámtábláért is a mi­nap, s azt kérdezték: mi­kor vezetik be a sorbaál­láshoz való sorszámcédulá­kat. Talán azért nem teszik az illetékesek, hogy ne kelljen érte sorba állni? A vállalat támogatását 40 millió forinttal csökken­tették. Még drasztikusabb a csatornadíj emelése, amely a tavalyi 5 forint 40 fillér helyett 12 forint 60 fillérre változott meg. Bár­mennyire értjük, hogy sok a lefaragni való kiadás az államháztartásban, mégis félő, hogy ez a tény kedvét szegi az új kanálisokat most építő társulásoknak, fékezi a legújabbak megalakulá­sát. A Órák és vixdijah A DMRV szolgáltatási te­rületéhez képest jobban jártak a Szentendrei-sziget lakói, akiktől a Fővárosi Vízművek csak 10 forint 50 fillér köbméterenkénti dí­jat kér a szolgáltatásért. Itt a csatornadíj még nem je­lent gondot, csak a szenny­vízelvezetők hiánya. Egy különleges térképen máris nagy, fekete foltok sötétle­nek a falvakat övező kör­zetekben. Ezek a talaj nit- ráltartalmának egyre veszé­Ráckevén autósmozis kerestetik Szakítottak a vállalattal Négy esztendővel ezelőtt tanácsi területen, széles tár­sadalmi összefogással ké­szült el Ráckevén az autós­mozi. Büszke volt rá a vá­ros, hiszen a környékből is csodájára jártak. A vetítő­gépet és más berendezése­ket a Pest Megyei Mozi üze­mi Vállalat adta hozzá, s ők is üzemeltették. Úgy tűnik, ennek most már vé­ge. Tavaly az önkormány­zat és a cég kölcsönösen elhatározták, hogy üzleti alapokra helyezik a vállal­kozást. Az egyetértésnek azonban ezen a ponton vé­DUNATÁJ hírlap Szerkeszti: Mőza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fo­gadónap: minden héttőn 12— IS óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. vili., Somogyi Béla u. S. Pf.: MI. ír. sz.: HM. Telefon: 138-4761, 13»- 4067. ge is szakadt. A vállalat ugyanis elfogadhatatlan feltételekkel akart kft.-t alakítani a várossal az autósmozi üzemeltetésé­re. Hetvenszázalékos tu­lajdoni részt követeltek ma­guknak. Ezt a város nem tekintette tárgyalási alap­nak, hiszen az értékes telek és az egész létesítmény az övék, és a vállalat a négy éve 900 ezer forintot érő felszerelését most két és fél millióért tukmálta vol­na az alakuló kft.-re. Ezért úgy döntött a rác­kevei önkormányzat, hogy szakít a vállalattal és in­kább vállalkozót keres az üzemeltetésre. Azt remélik, hogy válogatni is tudnak majd a jelentkezők között, hiszen a feltételek kedve- zőeknek tűnnek: a jól beve­zetett autósmozit, ahol két­száz gyalogos néző számá­ra ia van hely, úgy akar­ják bérbe adni, hogy az első két évben — cserében a vállalkozó által beszer­zendő vetítőberendezésért — nem kémek bérleti dí­jat Magyar zene; svéd rokonszenv A vendégek őszre várhatók Különleges történeteket ismerünk arról, hogy mit tudnak, inkább mit nem tudnak rólunk az emberek külföldön. Tény, hogy na­gyon keveset, s ebből csak hátrányunk származik. Ezért jön jól minden alkalom, amely segít bemutatkoz­nunk, értékeinket felmu­tatnunk. Domoszlai Erzsé­bet, a dunakeszi zeneisko­la tanára és a zene helyi barátai, a növendékek, úgyszintén erre törekednek. Közöttük még mindig té­ma az a múlt évi kirándu­lás, melyet egy svédorszá­gi kisvárosba tettek. A ze­nész mindig jó követ. Ér­zelmek húrján játszik, szim­pátiát kelt önmaga s nem­zete iránt. Így születnek a barátságok. Az östhammari feszti­válon csaknem nyolcvan rendezvényt tartanak meg egy hét alatt. A dunake- sziek nem csak muzsikál­tak, hanem a magyar kép­zőművészetről áttekintést adó kiállítást is rendeztek. A tizenhat koncerttel tulaj­donképpen látogatást viszo­noztak a dunakeszi magya­rok, a városban és Foton történt svéd fellépések el­lenében. Nyolctól húszévesig ter­jedt a kiutazók életkora, nagy volt a siker, sok újság írt róluk, mindig telt ház előtt szerepeltek. A skandináv ország hű­vös természetűnek tartott lakóinak érzelme annyira felmelegedett, hogy részben ismét magyarországi turné­ra és baráti látogásra vá­gyódnak, másrészt rendsze­res kapcsolatot szeretnének tartani. Zeneiskolában fel­nőtt, de már világjáró big- bandegyüttes várja például a hívást. — Csodálatos az — mond­ja Domoszlai Erzsébet —, hogy egy mindössze három­ezer lakosú kisvárosnak há­rom zenekara van. Ügy látszik, szerepük másokra is hat. Stockholmi lap teszi közzé a felhívást, hogy jelentkezzenek, akik Magyarországra szeretnének jönni, zenei életünkkel is­merkedni, továbbképzésben részt venni. A tanárnő szerint ezt a kapcsolatot nem lenne sza­bad elhanyagolni. Lehető­séget jelent a kultúra érté­keinek bemutatására. — Csakhogy a vendéglá­tás nem olcsó dolog, s ez a mai világban megggondo- landó — hozza szóba a kér­dést a tudósító. — A barátaink saját költségen látogatnának hozzánk — így a válasz, amely egyben döntő érv is az elhatározás mellett. Dunakeszi, Gödöllő, Szent­endre, Budapest, Vác lesz a svéd fellépések színhelye. A vendégek idén október­re várhatók. lyesebben emelkedő arányát jelentik. Ha nem a pénztárcából, úgy más és szintén apadó forrásból fizetik a többle­tet Kisoroszi, Tahitótfalu, Szigetmonostor és Pócsme- gyer lakói. Régi téma, hogy a Budapestet ellátó kutak elszívják a sziget talajvizét. Az udvarokon kiapadtak az állattartáshoz ásott kutak, mind több gondot okoz a termőföldek öntözése. Eh­hez hasonló panaszt nem csak a Kék Duna Szakszö­vetkezetben hallhattunk. Beszélt erről mar egy alka­lommal Kis János, a kis- kunlacházi Kiskun Terme­lőszövetkezet elnöke is. Az árak különbsége sok mindentől függ. Farkas Vince főmérnök azt mond­ja a DMRV-nél, hogy figye­lembe kell venni a vízbá­zis távolságát, az alkalma­zott technológiát, egy-egy vállalat szervezeti felépí­tését. Akinek saját vízmérő órája van, az a költségek miatt nem fog összeveszni a szomszédjával. A tömb­házak lakói között már vita forrása lehet az átlagszá­mítás, mivel a közös mű­szer mutatói alapján a la­kások alapterületei szerint kalkulálva szabják meg a tarifát. Márkus István igaz­gató is elismeri, hogy ez igazságtalan. Egyforma la­kásban is lehet a szomszéd­hoz képest többet vagy ke­vesebbet fogyasztani. No de, más megoldás egyelőre nincs. A főmérnök szerint a külön mérés lakásonként csaknem 15 ezer forintos kiadással válna csak lehe­tővé. Mi less a strandokkal ? Ezután készpénzben fi­zetjük a vízdíjat. Évente többször jelentkeznek a számlával, de ettől a lakos­sággal való gyakoribb ta­lálkozásokat és az informá­ciók cseréjét is reméli a DMRV. Bár a tél hűvös napjai­ban többször gondolunk a korcsolyázásra, havas uta­kon tett sétákra, mint az úszásra, a műszaki és köz- gazdasági szakemberek feje már most fő: miből működ­jenek, milyen belépődíjakat kérjenek például a leányfa­lui, pap-szigeti, lepencei strandokon? Mivel tud hoz­zájutni fenntartásukhoz a települések önkormányza­ta? A reális ár száz forint lenne, ha ennek ellenében még vendég is akadna. Ezt a gondot a központi támo­gatások csökkenése, az energiaárak emelkedése okozza. Mi sem példázza jobban a helyzet súlyossá­gát, mint az, hogy a tava­lyi ötmilliárdról az idén 2 milliárdra csökkentették a víz- és csatornarendszereket üzemben tartó vállalatok állami támogatását. Tör­tént ez akkor, amikor fej­lesztésre például a DMRV- nél egy fillér sincs — kivé­ve a gödi strand bővítését — amikor a karbantartás alacsony - színvonalú, szin­te tűzoltó jellegű. Valamit tenni kell — Mi lesz a kivezető út? A kérdést nem véletle­nül tettük fel a vállalat ve­zetőinek, mert idegen cég jelentkezéséről értesültünk. A dolgozók ennek hallatán a szokásos következmény­től, létszámcsökkentéstől tartanak. Egyelőre talán alaptalanul. Senkit sem akarnak elküldeni, de fel­venni sem, a nyugdíjba me­nők, a kilépők helyébe. A világ számos országában befektető francia SAUR cég valóban vizsgálódik Magyarország számos vál­lalatánál. A DMRV műkö­dési rendszerét a saját költségén átvilágítva dönt, hogy tesz-e ajánlatot. Ma­gyar részről is döntenek, hogy elfogadnak-e valami­lyen változatot. Átadják ezt, közös céget alapítanak, vagy hazai megoldást al­kalmaznak? Valamit sür­gősen tenni kell, mert a víz drágul, a vállalat sze­gényedik, a szolgáltatás kritikus helyzetbe kerülhet. Kovács T. István A jeles nap főszereplője Találkozás a történelemmel A Dunakanyar bal part­jának számos településé­ről érkeznek történelem- tanárok Gödre február 22- én, pénteken délelőtt 10 órára. A Kilián György ál­talános iskola és a József Attila Művelődési Ház kö­zös rendezvénye Jámbor Gyula házigazgató szerint része a történelemtanárok továbbképzésének. Lengyel László közgazdász, a Pénz­ügykutató Intézet igazga­tója amúgy is vonzó egyé­niség számunkra, szelle­mes gondolkodó. Idei té­mája a Szovjetunió gazda­sági helyzete. Romsics Ignácné történe­lemtanár 1987-ben kezde­ményezte ezeket az évente ismétlődő előadásokat. Ak­kor Juhász Gyula, az Or­szágos Széchenyi Könyvtár és a Magyarság Kutató In­tézet igazgatója tartott elő­adást. A következő évben Balogh Sándor, a Párttör­téneti Intézet igazgatója volt a vendég. Nyolcvanki­lencben még egy kis nyug­talanságot keltett vezetői berkekben, hogy Für Lajos történészt kérték fel elő­adásra. Tavaly szintén Len­gyel László volt a jeles nap főszereplője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents