Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám

Versenyt szeretnének Gázszolgáltatók új központban (A szerző felvétele) DUNAJÁJ K^rCÍwta SZENTENDREI-SZIGET O CSEPEL-SZIGET 9 DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­MIKLÖS O FŐT ® GÖD Oszlanak, szoroznak, egyensúlyoznak Aki tehette, önálló lett A Tiszántúli Gázszolgál­tató Vállalat Gödöllői Üzemigazgatóságának du­nakeszi szolgáltatási üze­mének új épületét a na­pokban avatták fel a város központi helyén, a Bajcsy- Zsilinszky út 32. szám alatt. Ez a központ 1987-ben ala­kult a település, valamint Főt, Veresegyház, Erdőker­tes, később Csornád és Ör- bottyán gázszolgáltatásának ellátására. A korábban igen kedvezőtlen feltételek kö­zött dolgozó szakemberek örülnek az új, emeletes, a környezetbe jól illeszkedő modern épületnek, ahol 17 munkatárs foglalkozik a javításokkal, a fogyasztói nyilvántartással, számlá­zással. műszaki ellenőrzés­sel, s itt tartózkodnak majd az éjjel-nappal ügyeletet tartó kollégák. Az Építőipa­ri Kivitelező Vállalat kol­lektívájának rajzasztalán született építési program teljes befejezése több mint 26 millió forintba került: összehasonlításként érde­mes megemlíteni, hogy míg a térség 1987-ben kiépített hálózata mindössze 150 ki­lométer volt, addig a múlt év decemberében már 266 kilométerre növekedett a vezeték hossza. A csaknem négy évvel ezelőtti 18 ipari fogyasztó száma azóta csak e'ggyel nőtt. Ennél nagyobb az általános, célúnak neve­zett, közintézményi fo­gyasztók aránya, akik az idem elérték a 204-et. Je­lenleg 11 ezer 681 háztar­tásban főznek és sütnek földgázzal az említett köz­ségekben és Dunakeszin. Sokan a dinamikus fej­lődésnek örülve mondják; ej: az arány segített abban, hegy az idei, hagyományos tüzelőanyagokból nem ke­letkezett még nagyobb hi­Kézírással és szép dőlt betűkkel készült az oklevél, amely Szentendre városi irattárába került. A nem­zeti örökség bizottsága ar­ról értesítette kísérő leve­lében Németh Gábor pol­gármestert, hogy a belvá­rost a nemzeti örökség ré­szévé nyilvánították. Fe- jezetnyi terjedelemben so­rolják fel azt a műemlék jellegű területet, melyet ut­cák, terek határolnak. A címet adományozó bi­zottság még az Országos Honismereti Szövetség elődjének számító, Haza­fias Népfront országos honismereti bizottságának 1989. novemberi felhívása nyomán alakult meg. — A nemzeti örökségnek van valami köze a világ- örökséghez is? — Nincs — válaszolta Benkovich Attila városi főépítész, a polgármesteri hivatal műszaki osztálya és építési csoportjának veze­tője. — Jelent-e a cím anyagi kötelezettséget, vagy előnyt a város számára? — Sajnos nem, csak meg­tiszteltetést. Fogadóóra Dr. Gyalai Mihály és Nagy István, Dunaharaszti képviselő-testületének tag­jai február 28-án, csütörtö­kön 16-tól 18 óráig fogadó­órát tartanak. A panaszok­kal és észrevételekkel a helyi művelődési házban lehet fe’keresni őket. ány. Mások, bár igen mo­dern és eddig még gazda­ságos fűtőanyagnak tekin­tik a földgázt, aggódnak is. Nem járunk-e úgy azzal, mint az őlajjal? — Ezt nem tőlem kellene kérdezni — válaszolta a hozzá intézett kérdésre Vi­da László üzemági igazgató. — Műszaki kereskedőnek tartom magam, aki eladja, szolgáltatja a megkapott energiát. Tudomásom sze­rint azonban ez az energia legnagyobb részarányban származik hazai termelés­ből. A Szovjetunióból je­lenleg rendszerint megkap­juk a kért mennyiséget. Az ország saját termelése jó­val több, mint a háztartási fogyasztás, akár az általá­nos célú, de még az ipari termelés jelentős hányadá­ra is elegendő. A Ti,gáz Pest megyei dol­gozóinak egy előre nem kell félteniük a munkahelyeiket. Az igazgató szerint nem csökken, inkább a szolgál­tatási területeivel egyenes arányban nő a létszámuk. Jó órában lekopogva, • az utóbbi egyikét évben ke­vesebb üzemzavarról sze­reztünk tudomást. Kérdé­— Így van. A nemzeti örökség fo­galmának meghatározása szerint ebbe a kategóriába tartozik hazánk történelmi múltjából minden jellegze­tes, pótolhatatlan és építé- tészeti, történeti, régészeti, képző-, ipar- vagy kertmű­vészeti, néprajzi vagy mű­szaki szempontból kimagas­ló jelentőségű ingatlan, amely az ország történelmé­nek, gazdasági-társadalmi és kulturális fejlődésének, a fejlődés nemzetközi irány­zataihoz való kapcsolódásá­nak, azokhoz képest sajá­tos értékek létrehozásának bizonyítékául szolgál. Ami neiyizeti azonosságtudatunk forrása, s mint ilyen, véde­lemre szolgál. A nemzeti örökség jegy­zékébe felvett épületek csak közcélt szolgálhatnak, vagy erre hasznosíthatók, ami nem mond- ellent' a hozzáférhetőség elvének. A cím, amely elismerést is jelent, megosztott néze­teket váltott ki értelmiségi körökben. A műemlékvé­delmi törvény érvényes, azt eddig is be kellett, s be kell tartani — mondják. Központi megtiszteltetés, illik megköszönni. Ám az önállóság korában úgy van­nak ezzel a szakemberek és a polgárok, hogy a ma­guk dolgáról, saját érté­keikről maguk akarnak íté­letet alkotni, határozni. Kü­lönösen akkor, ha a rang­hoz nem jár pénz, amiből meg lehet óvni a valóban értékes műemlékeket. Ezek­re büszke a. szentendrei polgár, s a többség félti, Óvja. Szót emel a szerinte káros változások miatt. (KOVÁCS) sünk ezek után erre vonat­kozott. — Nőtt-e a biztonság, ja­vultak-e a szolgáltatásaik? — El kell ismerni — mondta Vida László —, hogy minden iparág nagyobb za­varai, mint például nálunk a gázrobbanás és ennek ta­nulságai, erősítik a műszaki fegyelmét. A csövek össze­illesztési technológiája vál­tozott, biztonságosabb, mint a régebbi korszakok­ban. Az idei év végére 105 ezer háztartási fogyasztóra számít a Tigáz. A dunake­szi megnyitón részt vevő vendégek közt helyet fog­laltak a települések polgár- mesterei, akik körében rö­vid kis kerekasztal-beszél- getésre is sor került. Duna­keszi polgármesteri hivata­lát Borszéki Ferenc terv- csoportvezető képviselte. Mint műszaki partner igen elégedetten nyilatkozott a városban működő szerve­zetről. Pásztor Béla, Veres­egyház polgármestere ha­sonló hangnemben megje­gyezve húzta alá a rend­szeres kapcsolat fontossá­gát, mert a gondokat azon­nal a községházán jelzik az emberek. Vlda László végül azt kö­zölte: örülne, ha piaci helyzet alakulna ki a javí­tásban. A magánszféra te­hermentesítené a vállala­tot, amely a szolgáltatásra összpontosíthatna. A változó körülmények között az ÁFÉSZ-ek is vál­tozni kényszerülnek — új módszereket, új működési kereteket keresnek. Eredeti hivatásukat, létük célját azonban nem módosították az évek: még ma is fel­adatuk a falusi kereskede­lem fenntartása s egy spe­ciális vásárlói igény kielé­gítése. A szorítás persze nem csekély. F,gyrészről az ÁFÉSZ-nek is tartania kell a színvonalat és az állami üzletekhez hasonló szintet, másfelől a nyereségterme­lés feltételei nem igazán kedvezőek. — Egyik jellemzője a Taksony és Vidéke ÁFÉSZ- nek — mondja dr. Tinnyei István elnök —, hogy ala­csony részjegyértékkel négyezer tagunk van. A sok ember által képviselt sokféle igénynek nem egy­szerű megfelelni, ugyanak­kor bizonyos szolgáltatások biztosításáról egyszerűen nem mondhatunk le: a fa­lu széli ráfizetéses boltokra éppúgy szükség van, mint a kevés eredményt hozó gázcseretelepekre vagy a terményüzletekre. S nem szabad azt sem figyelmen kívül hagynunk, hogy nem olyan régen — még öt év­vel ezelőtt is — mi kötött árral és árréssel, illetve haszonkulccsal dolgoztunk. A nyereségünk éppen any- nyi volt, hogy úgy-ahogy fenntartottuk önmagunkat, öt-hat éve pedig megerő­södött a magánszféra, s ez szintén nyomot hagyott működésünkön. — Negatív hatásokra gondol? — Ezt így nem monda­nám, ellenben megkezdő­dött egy új helyzetet te­remtő folyamat. Struktú­ránkat, szervezetünket mi is új alapokra helyeztük, az üzleteket szerződésbe adtuk, illetve ösztönöztük a belső vállalkozásokat. És ezzel mi magunk is hozzá­járultunk ahhoz, hogy meg­erősödjön az a — mára már vállalkozóvá izmosodó — réteg, amely később erő­re kapva és valami csekély tőkére szert téve önállóso­dott, s megvált tőlünk. Ez a jelenség úgy a kereskedel­mi, mint az ipari tevé­kenységi körben is megfi­gyelhető volt az utóbbi időkben. — Vagyis az önök „ke­belében” és védettségében megszerzett tapasztalatai­kat és anyagi forrásaikat már nem önöknél haszno­sítják ... — Ez egyébként érthető, de tény, hogy szép iassan lemorzsolódtak az embe­rek. Míg tavaly januárban 292 foglalkoztatottunk volt az ~ipari szférában, az idén ugyanebben a hónapban hetvenhetén dolgoznak eb­ben a körben. Akik meg­váltak tőlünk, jórészt ön­állóak lettek, vállalkozók. És természetesen a keres­kedelmi egységek száma is kevesebb lett: a százhar­minchét hatvanegyre csök­kent. — Milyen tartalékokra lehet építeni, hogyan le­het megmaradni? — Nem egyszerű a hely­zet, annál Is inkább, mert Rendkívüli testületi ülést tart „ma délután 16 árakor a szigetszentmiklósi önkor­mányzat a városháza ta­nácskozótermében. Napi­renden szerepel a helyi la­kásvásárlások és -támogatá­A Dunatáj Hírlap tegna­pi számában közöltük a szentendrei önkormányzat határozatát az auíóbusz- viteldíjakról. Mint arra dr. Tóth János jegyző felhívta a figyelmünket, a lista egy­részt nem teljes, másrészt hibás. A félreértések elke­rülése érdekében megismé­teljük tehát a szentendrei Volánbusz-tarifákról szóló hírünket. A város közigazgatási ha­tárán belül a helyi és hely­közi járatokon: a vonal jegy 14 Ft, az egyvonalas havi bérletjegy 250 Ft, az egyvonalas félhavi bérletjepr 130 Ft, a tanuló- és nyug­díjaObérletjegy 100 Ft, az összvonalas havi bérletjegy 499 Ft, minden évben megjelenik egy-egy olyan szabályozás, amely még inkább megne­hezíti a működésünket. Az átalánydíjas csoportoktól például elvették a társada­lombiztosítási kedvezmé­nyeket, a szerződéses üze­meltetésre vonatkozó jog­szabályokat pedig hatályon kívül helyezték — ezek az intézkedések természetesen érzékenyen érintenek. De más körökben sem egysze­rű talpon maradni, így hát mi is azt tesszük, amit a többiek: egyensúlyozunk, s az egyik tevékenységből el­tartjuk a másikat. — Mi hozza a pénzt, mi termeli az eredményt? — A nagyobb -'üzletek, ABC-k jó forgalmat bo­nyolítanak le. Ezekkel ellen­súlyozzuk a már említett piciny, falu széli boltok veszteségeit, amelyeket — hangsúlyozom — a jövő­ben is működtetni kívá­nunk. Azt azonban tudni kell, a költségek egyre nő­nek, már mindenütt van­nak hűtők, szigorú Köjál­előírásoknak kell megfelel­niük; a kenyér mellett nem tartható a patkószeg, mint a régi Hangya-üzletekben. Megfelelő színvonalnak igyekszünk eleget tenni — s ez sokba kerül. Én abban látnám a kiutat, hogy eset­leg külföldi tőke bevonásá­val az ÁFÉSZ nagykereske­delmi tevékenységet is kezdjen, s némi pénzesz­közzel forgóeszközt finan­szírozzon. Ezzel minden­képpen élénkebb, jobb színvonalú és a különböző vásárlói igényeknek meg­felelő működést valósíthat­nánk meg. sok, illetve a lakásgazdál­kodás helyzete, a város sportélete. Tárgyal a tes­tület a Duna-part rendbe­tételéről, a közterület-hasz­nálati díjakról és az útkar­bantartásról is. bérletjegy 230 Ft. Az új tarifák március 1- jétől érvényesek. A Volán­busz és az Önkormányzat megegyezése értelmében a rendelőintézeti járatot, mely a Felszabadulás- és a Vas­vári-lakótelepet köti össze a szakrendelővel, a koráb­biakkal ellentétben menet- rendszerű járatnak nyilvá­nították, így ezekre is ér­vényesek a bérletek. DUNAT.i) hírlap Vezető munkatárs: Móza JKatalin. © Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a s-zerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1067. Nemzeti örökség Szentendrén j Cím és rang — Ez tehát erkölcsi ha­szon? K. T. I. Nagydarab, de kétnyelvű Ilyen volt — ilyen lesz. Ezt hirdeti a hagyományos és a modern formájú szemétgyűjtő Budakalász központ­jában. A régi már ütött-kopott, de még szolgál. Az új kuka két nyelven hirdeti rendeltetését, ráadásul arra is figyelmeztet, hogy óvjuk környezetünket. Kissé ugyan monumentálisra sikeredett a beton alapzaton álló ut­cai szemetesedény, de ennek is van előnye, például tur­kálni nem lehet benne, és autóval megnyomni sem aján­latos (Erdősi Ágnes felvétele) Va. É. Szigetszert tmiklóson A lakáshelyzetről tárgyalnak Volánbusz-jegyárak az összvonalas félhavi

Next

/
Thumbnails
Contents