Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-28 / 50. szám
Az ipar három forintot kínál Kannás tejben a jövő Kisnyuplij Manapság már semmin nem szabad meglepődni. Azon sem, ha Oláh Sándor, a Kisgazdapárt főtitkára, ország- gyűlési képviselő azt mondja a Heti Világgazdaságnak (91/8.), hogy azért nem vállalt a Kádár-rendszerben valamilyen tisztet, meri „tudtam, hogy bizonyos beosztásokon felül az embert szolgálatra: belügyi szolgálatra kötelezik”. Hoppá! Milyen jó lenne tudni az ilyesmit „tudó” főtitkár-honatyától, vajon „bizonyos beosztást” kell-e értenünk mondjuk egy múzeumi főigazgatói tiszten, egy tudományos intézet osztályvezetői beosztásán termelőszövetkezeti elnökségen, egyetemi dé- kánságon . . . Ha ugyani3 nem tudjuk ezt, akkor O. S. logikája szerint (az előbbi sorrendet meg tartva) akár Antall József, Bőd Péter Ákos,' Nagy Ferenc József (O. S. saját pártjának elnöke!), Jeszenszky Géza is gyanúba keveredhet... Ami persze nevetséges. Sokkal kevésbé késztetett bennünket de- rülésre, amikor O. S. kijelentette, ha nem kapná a képviselői fizetést, „ha nincs fordulat, akkor ma a 9200 forintos kis nyugdíjamból élnék”. Ez a kis nyugdíj tagadhatatlanul megdöbbentett bennünket. No nem az összeg, hanem az, hogy egy honatya-főtitkár ne tudná: a nyugdíjasoknak a 93 százaléka (nem tévedés: a 93 százaléka!) ennél kevesebbet kapott az 1990: augusztus elsejei állapot szerint... ! Ha O. S. a 9200 forintjával kisnyugdíjasnak érzi magát, akkor minek érezze magát az az 1,8 millió ember, akinek hétezernél kevesebbel kellett beérnie?! Ők vajon kisnyugdíjasoknak tartsák magukat? És még az a vigaszuk sincsen, hogy majd egy képviselői fizetés lendít rajtuk ... KLIENS A tejipari vállalatoknál javában tart az idei szerződések megkötése a termelőkkel. Információink szerint a helyzet változatlan. Vagyis a gazdák és a gazdaságok szinte az elmúlt évihez hasonló menyiségre kívánnak leszerződni, holott hónapok óta azzal bombázza a tejipari a közvéleményt, hogy tejbőség van, sokasodnak a készletek, amelyektől egyre nehezebb megszabadulniuk. A feleslegről van szó, mégpedig a tej 15 százalékáról. Ugyanis a feldolgozó az idén a tejmennyiség 85 százalékára hajlandó leszerződni. Ezt erősítette meg a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat váci üzemének vezetője, Fülöp Árpád is. Példaként a fótiakkal pillanatnyilag meglévő afférjukat hozta fel, mondván, a Vörösmarty szövetkezettel már megkötötték az ez évi szerződést, de csak a már említett 85 százalékra. A felesleget is hajlandók átvenni, literenként 3 forintért. Mivel az állam nem ad pénzügyi támogatást felesleges tejtermékek bel- és külpiaci értékesítésére, a váci üzemnél úgy gondolják, hogy aki nem hajlandó 3 forintért odaadni, az etesse meg a borjakkal takarmányként. Fülöp Árpád utalt arra is, hogy idén 1 forinttal többet fizetnek az átvett tej literjéért, mint tavaly. Vagyis 15 forint 60 fillért, plusz 20 fillér hűtési díjat számolnak el. Elmondta, hogy ezentúl csak negyedévre kötnek szerződést a termelőkkel, mondván, ha a piaci kilátások biztatóan alakulnak, vagyis növekszik a fogyasztás, akkor több tejet vásárolhatnak fel, s talán többet is fizethetnek. A beszélgetés során elhangzott, hogy amíg két évvel ezelőtt 44 forintot fizettek a tejipari vállalatok egykilónyi fóliáért, amelybe a tejet csomagolják, idén ez az összeg már 176 forintra módosult, vagyis igencsak szerteágazóak a tejügy gyökerei. Hallani gyakorta, hogy a magyar parasztot, a magyar gazdákat nem kell félteni, hiszen leleményességben náluk nincs hiány. Ezt jelzik szerte az országban a gomba módra szaporodó kannás tejkimérések. A kannástej-programra egyébként áldását adta a Földművelésügyi és Ipari Minisztérium is azzal, hogy a Piacfejlesztési Alapítvánnyal közösen pályázatot hirdettek meg a kannás tej forgalmazására. (gyócsi) Utcai árusok ellenőrzése Tovább tart az utcai árusok ellenőrzése és az engedély nélküli árusítók felelősségre vonása a fővárosban. Felvételünk a Marx téri aluljáróban készült Már megint egy bombariadó. Most a változatosság kedvéért Debrecenben. Tényleg: mintha megszaporodtak volna mostanában az ilyen ügyek. Bombariadó-rekordot állítunk fel idén? Aki válaszol: Suba György, az Országos Rendör-főkapitányság szóvivője. — Mindenképpen igen. S ennek több oka is van. Az egyik a háború, ami konkrét és közvetett módját is mutatja a bombával való fenyegetőzésnek. Szó van hibernált terroristákról. Azután közrejátszik az is, hogy •— részben a sajtó révén — többet tudnak az emberek a kérdésről, s az is, hogy érzik a bőrükön — mert igazoltatják őket, mert a repülőtéren, pályaudvaron fegyvereseket látnak, mert fokozott biztonsági ellenőrzések alanyaivá válnak, s mert tudják, hogy van terroristaellenes különítmény, forródróttal —, van mitől félni. Talán ezért is sok a bombariadó © Tehát afféle pánikhelyzet van? — Tény az, hogy a háború kitörését követő második, harmadik napon volt a bombariadócsúcs, napi 25- 30 terroristamerényletre utaló bejelentés érkezett akkor. Merénylőt láttak ^ gyanúsan ksiysg acsamugr Dolgozatot írunk ? la bumm 1 szinte mindenkiben, akinél nagy fekete táska volt, bombagyanús lett minden elhagyott bőrönd, még a koszos, útszélen hagyott kocsi is. Volt aki azt jelezte: a lakása előtti szemétkupac bombát rejthet, hisz reggel nem volt ott. Elképzelhető, mennyi munkát adtak az ilyen esetek. De minden ügyet ki kell vizsgálni. Akkor is, ha vaklármának bizonyul, mint rendesen. 0 Volt kivétel? — Az emlékezetes metróbeli csőbombás ügy óta egy sem, leszámítva azt a lőporral teli táskát, amit egy honvédelmi objektum mellett találtak két hónapja a Soroksári úton. A portás jelentette, látta, hogy egy taxiból ki tették. © Külön ügy az iskolai bombariadóké? — Így van. Ráadásul az öbölháború kezdete egybeesett a téli szünidő végével. Többnyire gyerek-, vagy kamaszhang közli a „hírt”, s rendszerint kiderül — persze utólag —, hogy dolgozatírás kapcsán. Vannak már törzshelyek is, ahová szinte hazajárnak a tűzszerészek, mint a Bagi Ilona Szakközépiskola a maga heti három bombariadójával. Zömmel lányok tanulnak ott, s a barátaik készségesen segítenek a dolgozat elhalasztásában. De azt már tudják a tapasztaltabbak, hogy nem úsznak meg semmit, az elmaradt órákat, feladatokat pótolniuk kell. Arról nem is szólva: az utóbbi időben minden második esetben kiderül, ki a ..tettes”, s a következmények igen súlyosak lehetnek, még a kiesapás is előfordulhat. © Tényleg: van valamiféle statisztikájuk a bombariadókról? Pedig Sződligeten is kevés a mmkaalkahm A külföldi se balek A minap beszélgettem a megyei önkormányzat egyik vezetőjével, aki elmesélte, hogy lakóhelyén a külföldi üzletemberek szinte egymásnak adják a kilincset a városházán. Hoznák a tőkét is, de megállapodást nem köthetnek, sok a tisztázatlan kérdés, nem lépett életbe még a földtörvény sem. A probléma sajnos nem egyedi, s az alábbi történet is azt példázza, a rendezetlen föld- tulajdon sok galibának a forrása. Lapunkban is beszámoltunk arról, hogy a Pest Megyei Fémipari Vállalat csődközeibe jutott, felszámolás előtt áll. Az alagút végén azonban látszik a fény is, ugyanis gyáregységeik iránt külföldiek is érdeklődnek. A sződlige- tiekkel például egy osztrák cég alapítana vegyes vállalatot. A cégbejegyzés azonban még a mai napig sem történt meg. A miértre most a napokban kaptunk választ. Felkereste szerkesztőségünket Oberkamp Péter, aki az osztrák partner és a Pefém között közvetített, s a leendő vegyes vállalat igazgatója lenne, így nem titkoltan érdekelt az ügyben. — Az osztrák cég nevét a konkurencia miatt nem akarom nyilvánosságra hozni — mondta. — A lényeg, környezetvédelmi, légtechnikai, és klímaberendezések gyártásával foglalkoznak. Ausztriában jó erős középüzemnek számítanak, 25 éve ténykednek a szakmában. A sződ- ligetieket már ismerték, korábban kisebb megrendeléseket adtak nekik. A vegyes vállalat alapításáról a tárgyalásokat még tavaly év elején kezdtük meg. A problémák akkor jelentkeztek, amikor előkerült a földtulajdoni lap. Kiderült, a föld nem a Pefémé, csak a kezelői jog illeti meg. Ezt persze nagyon nehéz megmagyarázni a külföldi vállalkozóknak, akik rendezett viszonyokhoz szokottak. — Maga sem építkezne úgy, hogy a háza nem a saját telkén áll — mondta az üzletember. □ Akkoriban még úgy tűnt, néhány hónap, és — Pontos adatokkal nem szolgálhatok, de tény, hogy most napi két—öí bejelentést kapunk, idén eddig száznál többet, a jó kétszeresét mint egy éve. S csak minden ötödik eset vidéki, az is többnyire városi. Talán, mert falun kisebbek az iskolák, s rosszabb a telefonösszeköttetés. .. © Tehát indokolatlan a félelem, a pánik? — Eddig, hál’ isten, úgy tűnik, igen. De azért figyeljünk . .. © Mire? — Például arra, ha a metrón vagy valamelyik tömegközlekedési járművön egyedül utazunk egy csomaggal, amely tőlünk idegen, és gyanúsan ketyeg. Nem, nem a miénktől elütő külsejű külföldieket kell figyelni. Erről szó sincs. Az ilyesfajta pániknak semmi oka. © De minden gimnáziumot végzett tanuló, aki megtanulta a kémiát, s mindenki, aki veszi a fáradságot, és utánalapoz a szakkönyvekben, képes lehet robbantani... — Ez sajnos igaz. Ettől van is miért tartani. Sokan megpróbálkoztak már vele, a mentősök a megmondhatói, hány „kísérletező” fiatalt ért súlyos baleset, sérülés. V. G. P. életbe lép az új földtörvény? — Igen, s úgy látszott, a föld majd a helyi önkormányzatok tulajdonába kerül. Ekkor jött az ötlet, hogy a Pefém a kezelői jogot átadja az önkormányzatnak, amely így csendestársként — hatszázalékos részesedéssel — belépett volna a vállalkozásba is. A szerződést azután eljuttattuk az Állami Vagyonügynökséghez, amelynek képviselője azt mondta, csak bonyolítja a dolgokat, ha a vállalkozásba bevonjuk az önkormányzatot, egyszerűbb lenne, ha a Pefém a föld kezelői jogát apportként vinné be a vállalkozásba. Ekkor elmentünk a sződligeti polgármesterhez, hogy a szerződést tekintsük tárgytalannak. □ Gondolom, nem örültek az add vissza a babaruhát játéknak... — A sződligeti polgár- mester a képviselő-testülettel egyetemben úgy döntött, ragaszkodnak ahhoz, hogy ők is beszállhassanak a társaságba. Akkor már magas lóról beszéltek velünk, azt mondták, nem hagyják magukat kisem- mizni. Az osztrákokkal is tárgyaltak. A külföldi partner azonban elzárkózott az elől, hogy a társaságnak három tagja legyen, ök csak a Pefémmel kívánnak szerződést kötni, s az már a Fémipari Vállalat dolga, hogy az ő részéből csendestársként még kit vesz be az üzletbe. Az önkormányzat étvágya közben megnőtt, s hat helyett már csak 50 százalékos részesedéssel elégedne meg. A Pefém szorult helyzetében még ezen is gondolkozott, de a Vagyonügynökség ezt nem hagyná jóvá. □ Önök akkor erre a földügyletre alaposan ráfáztak. — Az önkormányzat csak a saját érdekeit nézi. Nem törődnek azzal sem, mi lesz, ha a sződligeti gyáregység megszűnik, s az emberek az utcára kerülnek. Nekik is érdekük lenne, hogy itt egy prosperáló üzem működjék, amúgyis kevés a munkalehetőség a környéken. Úgy tűnt, a napokban talán sikerül megegyezni, a Pefém jogásza és az önkormányzat képviselői találkozót beszéltek meg. A jogász — Szentendréről jött — tíz percet késett, nem várták meg. Az önkormányzatnak úgy látszik, nem sürgős a rendezés. Az osztrák partner türelme azonban véges, elképzelhető, hogy azt mondják: Uraim, nekem ebből elég volt, szórakozzanak mással, keressenek új balekot. Hargitai Éva iQTTSK A SZOVJET KATOHÁK S&ríms Pifís€sabán A sortűz körüli csend érthető. Egyrészt azért, mert az orosz katonák csak a levegőbe lőttek, másrészt ami történt, 46 éve megszokott dolog. Évente négyszer a különböző szovjet és nemzetközi ünnepeken a településen található szovjet hősi emlékműnél díszsortü- zet lőnek az orosz katonák. Megtehették most is, hiszen ezen a településen senki sem bántotta a felszabadítók emlékművét, volt tehát hol és mivel lőni, volt hol ünnepelni. Mindazonáltal nem örül az ember, ha külföldiek lövöldöznek hazája földjén. Akkor se, ha a géppisztoly csövét nem rá, hanem az égre szegezik. Megkérdeztük Keleti György ezredest, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjét: itt nálunk bárki lövöldözhet? Tény, ami tény, a szóvivő szerint semmiféle egyezmény vagy szerződés nem korlátozza a Vörös Hadsereg katonáinak ünnepkori fegyverhasználatát. Van persze náluk belső utasítás, hogy mikor lőhetnek és mikor nem, de szabályzatuk nem tesz különbséget a Szovjetunióban vagy külföldön leadott díszsortüzek között. Ennek megfelelően a szovjet katonák nem sértettek meg semmiféle törvényt vagy szerződést, mert nincs ilyen. Mindazonáltal Keleti ezredes úr is osztotta azon véleményünket, hogy az ilyen lövöldözés a mai politikai helyzetben nem túl ízléses s nem is nagyon megfontolt cselekedet. A Honvédelmi Minisztérium szóvivője ugyanakkor azt is hangsúlyozta, nagyon valószínű, hogy hasonló szovjet sortüzekre többé Pi- liscsabán se kerül sor. A település egyik (az északi) A piliscsabai szovjet hősi emlékmű. Már csak a cirill betűs feliratú koszorú s a két megfakult vörös zászló emlékeztet az utolsó szovjet díszsortűzre laktanyáját már elhagyták a szovjet csapatok, s májusig ígérték ennek a laktanyának a kiürítését is. Remélhetőleg ez a procedúra is ugyanolyan békésen történik, mint az első esetben. Itt ugyanis rendben, barátsággal, tisztességesen adták át körleteiket, laktanyájukat a szovjet katonák. Aszódi László Antal 3
