Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-27 / 49. szám
A parlamenti stílus még messze a tartalom mögött áll S&ssks sBm váBMja Ülnök nélkül nincs per Mindenki a maga nótáját fújja A Parlament tegnapi ülésén az egyes (kiemelt) nyugdijak felülvizsgálatáról, illetve bizonyos nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájával foglalkoztak éles, időnként személyeskedő, sőt méltatlanul durva hangnemben. Ebédszünet után interpellációk és kérdések hangzottak el. Határozat született a december 18-i zárt ülés titkosságának feloldásáról, majd a képviselők elfogadták a vagyonpolitikai irányelvekről szóló törvényjavaslatot. Lezajlott az általános vita a társadalmi szervezetek kezelői jogáról is. Tegnap országszerte megkezdődött a bíróságok népi ülnökeinek választása. A köztársaság elnökének rendelkezése szerint március 17-ig mindenütt be kell fejezni a választásokat. A Pest megyei helyzetről érdeklődve azt tudakoltuk: hogyan készülnek fel, s lesz-e elegendő ülnök, nem kerülnek-e a bíróságok olyan helyzetbe, hogy egy- egy büntető- vagy polgári ügyben nem tudnak tárgyalni ülnökök hiányában. A megyei önkormányzati hivatal munkatársa, Gotthard Gábor titkársági munkatárs arról tájékoztatta lapunkat, hogy az előkészítő munkálatok megkezdődtek. A megye 182 településének kell jelölteket állítania. A 10 ezer lelket számláló nagyobb települések hivatalai négy, míg a kisebbek 2-2 ülnököt javasolhatnak. A népi ülnökök mandátuma négy évre szól, s az, hogy valaki vállalja-e ezt a megbízatást, az teljesen önkéntes. A bíróságok hatvan személyről — akik már a korábbi ciklusban is dolgoztak — tudják, hogy a jövőben is készséggel állnak rendelkezésre. A megyének 420 népi ülnökre van szüksége. A szám nem kicsi és nem könnyű ennyi vállalkozó embert jelölni. Nehezíti a helyzetet az, hogy vannak bizonyos megkötések. A 420 ülnök közül legalább hatvannak pedagógusi végzettségűnek kell lennie, ugyanis a fiatalkorúak ügyeinek tárgyalásánál fontos, hogy ilyen irányú képzettségű ülnökök tárgyaljanak. Kell 10-15 műszaki szakértelemmel bíró is, rájuk a közlekedési bűncselekmények tárgyalásainál van szükség. Sokunkban felmerül a kérdés, kell-e minden tárgyalásra ülnök, vagy melyek azok a területek, ahová okvetlenül kell. A választ a megyei bíróság vezető szakembereitől kaptuk. Dr. Kovács László elnök- helyettes elmondta, hogy a atica néni osztatlan gyűlöletet vívott ki a családban. Már ez is megérdemelt volna egy kitüntetést, hiszen családunk politikai nézetek és magánemberi tulajdonságok folytán olyannyira megosztott volt, hogy ezt egységbe kovácsolni, akár alkalmi egységbe is, még egy született pluralistának is dicsőségére válna. Ám Katica nénitől semmi nem állt távolabb, mint a pluralizmus, így nem is a sokszínűség egyszínűsítéséért kapta kitüntetését. Hanem a Munkás Paraszt Hatalomért tett érdemeiért. Nem ezért utáltuk any- nyira. Végül is igaza volt, amikor 56 októberében rászólt egy kisgyerekre: dobd el, fiam, azt a puskát! Rendes volt tőle, mondta nagyanyám, aki legszívesebben belefojtotta volna Katica nénit az elé tálalt húslevesbe. Gyerek kezébe kés, olló, továbbá puska nem való. Azt már a rendszer számlájára írta hajdani szociáldemokrata nagyapám is, hogy ezért Katica néninek kitüntetést adtak, hogy ezért jogosult lett a Kútvölgyire meg a havi 1250 forintos nyugdíj-kiegészítésre. Nagyapámat a Kádár-rendszer fosztotta meg pártjától, a szociáldemokratáktól, és ö ezt soha nem rótta föl a Katica néninek. Apám a Kádár-rendszernek köszönhette, hogy önkritikával kellett csak fizetnie lakásunkért. Akkoriban még nem volt divatban a kamatadó, így kedvezményes kölpolgári ügyek tárgyalásánál három nagy terület van, ahol a népi ülnök jelenléte törvényesen előírt. Ilyenek a házassági bontóperek, a birtokháborítási ügyek és a munkaügyek. Tőle tudtuk meg azt is, hogy amennyiben nem lesz megfelelő számú ülnöke a megyének. a bíróságok gyakorlatilag nem ülhetnek le ezekben az ügyekben tárgyalni. A büntetőügyekkel foglalkozó elnökhelyettes, dr. Kerekes Györgyi azt mondta el, hogy ő optimista és bízik abban, lesz elegendő népi ülnök. Annál is inkább, mivel a megyei bíróság minden első fokon tárgyalt bűnügyéhez szükséges jelenlétük. A Pest megyei önkormányzati hivatal tehát várja a településekről a javaslatokat a kiválasztott személyekre. A megyei közgyűlést, amelyen a választásra is sor kerül, március 14-ére tűzték ki, három nappal a köztársasági elnök által megjelölt végső határidő előtt. Árvái Magdolna A Miniszterelnöki Sajtóiroda — Manherz Károly új posztra kerülésével ösz- szefüggésben — az alábbiakat hozta nyilvánosságra: „A kormány a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek ügyei intézésének, a nemzetiségi törvény folyamaiban lévő előkészítésének fontosságát szem előtt tartva döntött úgy, hogy dr. Manherz Károly egyetemi tanárt, a Magyarországi Németek Szövetségének elnökét — akit a köztársaság elnöke felmentett a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közigazgatási államtitkári funkciójából és címzetes államtitkárcsőn adott fedelet a fejünk fölé. De ezt apám soha nem a Katica néninek köszönte. Apám és nagyapám egymást buzdítva utálták a Katica nénit, s nem a kitüntetéséért. Hanem azért, mert Katica néni tudta, hogy a hatalom kitüntetéssel és kiváltságokul az egyetlen igazság egyedüli birtokosává tette körünkben. Katica nénit még a család újszülöttjei is utálták, pedig mit tudtak azok ötvenhatról? Azért utáltuk korra, nemre, fajra és minden másra tekintet nélkül a Katica nénit, mert nem tűrt ellentmondást, és nem bírta a kritikát. A vasárnapi rántott hús nem lehetett finom, ha ő fanyalogva habzsolta be a maga kiváltságos adagját. (Nagyanyám kétszer annyi fulla- dási esélyt mért a tányérjába, mint nekünk, viszont neki soha nem szólt, hogy lassabban egyen.) Nap nem süthetett fényesen, ha Katica néninek borús volt a kedve, s a Kádár-rendszernél nem volt igazságosabb, ha egyszer neki adott kitüntetést, s nem másoknak. A történelem mélységesen igazságtalan. Katica néni nem fulladt meg egyetlen egységbe forrasztó, pluralista eszméket ösz- szekovácsoló családi ebéden Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat vitája előtt Kelemen András, a Népjóléti Minisztérium államtitkára leszögezte: az egységes nyugdíjrendszerbe nem illeszthetők be az általános szabályoktól eltérően megállapított, kiemelt nyugdíjak, illetve nyugdíj-kiegészítések. E kedvezményeket ugyanis járulékfizetés sohasem előzte meg. A megalapozatlan kifizetéseknek a kormány véget kíván vetni. A javaslat megszüntetni kívánja azon nyugdíjak folyósítását, rá nevezett ki — megbízza a hazai nemzeti és etnikai kisebbségi feladatok koordinálásával. E tevékenységi köréből adódóan közreműködik a kisebbségek jogainak védelmével foglalkozó nemzetközi szervezetekkel, intézményekkel való kormányzati szintű kapcsolattartásban, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal kormányzati felügyeletének ellátásában. Ez utóbbi szervezet miniszteri felügyeletét — ugyancsak kormányzati döntés nyomán — 1991. március 1-től Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter gyakorolja. sem. Egy párt vigyázott rá, s nem is akárhogyan. Kilencvenedik évén túl jár, ép és egészséges. A Rózsa Ferenc Szociális Otthon magányos garzonjában tengeti egészségben megért, bár Balatonfüreden karbantartott öreg éveit. S vitrinjében őrzi sokszínű családunk jobblétre szenderült tagjainak fényképét. Nagyapám, nagyanyám, apám fényképe láttán átkozza ezt a rendszert, amely most el akarja tőle venni a nyugdíj-kiegészítést. Oda a családi egységplatform, hiszen halottakkal nehéz kommunizmust csinálni. És most mégis a halottak állnak rajta bosszút, hiába van már köztük Kádár elvtárs is. Kicsinálták ezek az új hatalmasok, hogy a Rózsa Ferenc-otthonba pártonkívüliek is jöhetnek már, tiszta csoda, hogy nem kergetik őt az utcára. És most megint a létét fenyegetik. Elvesznek a nyolcezer forintjából ezerkettő- ötvenet. Pedig nem olcsó mulatság ám a Rózsa Ferenc. És vegyük figyelembe, hogy Katica néni nem járhat már vasárnapi rántott húsokra sem a nagyanyámhoz. Őneki, a Katica néninek kellett ezt megérnie, aki leginkább a sírba kívánkozik már, szegény testvére, nagyapám pedig a amelyet a volt állami vezetők kapnak egy 1988-as minisztertanácsi rendelet alapján. A tervezet negligálni kívánja azokat a nyugdíj-kiegészítéseket, illetve nyugdíjszerűén folyósított ellátási formákat, amelyeket főként kitüntetés elnyeréséhez kapcsolt egy hat évvel ezelőtt született minisztertanácsi rendelet. A javaslat ugyanakkor rendelkezik arról, hogy a kiváló és az érdemes művészek, a népművészet mesterei, az olimpiai játékokon aranyérmet szerzett sportolók, valamint a két világháború között, illetve a második világháborúban a nemzeti ellenállási mozgalomban való részvételükért kitüntetettek, e harc rok- kantjai és hozzátartozóik a költségvetésből a jelenleg folyósított nyugdíj-kiegészítéssel azonos összegű pótlékot kapjanak. A költségvetési bizottság elnöke, Soós Károly Attila szerint a társadalmi igazságtétel e kérdését a kormány hibásan kívánja megoldani. Az SZDSZ-es képviselő többek között annak a véleményének adott hangot, hogy a javaslat bizonyos rendelkezéseiben kisembereket „piszkálgat”. A nemzeti gondozottakat említette, a koncepciós perekben kivégzett kommunisták özvegyeit, akiktől méltánytalan lenne elvenni járadékukat. Soós Károly Attila bosszúállásízűnek tartotta a tervezett eljárást. Székelyhídi László (MDF) a Parlamentben helyet foglaló szocialista képviselőket — személy szerint Csehák tőle kapott agyvérzés miatt nem érhette meg ezt a nagy napot. Amikor elveszik Katica nénitől az igazát, a tévedhetetlenségét, a múltját, a kiváltságait. Nagyapám, ha tehetné, most kapna másodszor agyvérzést. Aki kormánypárti, az kormánypárti, mondaná nem kis malíciával, s rühellene, hogy amikor ismét beléphetne pártjába, akkor a Katica néni nyugdíja ennek az ára. Pedig nagyapám sem ezért utálta a Katica nénit. Nagyapám arra szavazna, hogy a ki- lencvenévesek is — politikai nézetüktől függetlenül — emberhez méltóan élhessenek. Nagyapám arra szavazna, hogy legalábbis hasonló legyen a nyugdíja a testvérééhez. De nem úgy, hogy a Katica nénitől vegyék el, hanem úgy, hogy neki is adjanak. Mert a nagyapám úgy gondolná, hogy az az idő a Katica nénié volt, ő megkapta. Ez pedig az ő ideje lenne, s most neki is járna. Nagyapám azonban nem gondol semmit, békésen pihen a temetőben. Nagyapám, apám s a többi rokon mellett. Katica néni viszont nem fog békésen pihenni. Egyrészt azért, mert él, mert egészségesen ellenálló. Másrészt azért, mert tőle megvonják a kiemelt Juditot, Németh Miklóst és Szűrös Mátyást — okolta, akik megítélése szerint „szelektív amnéziában szenvednek”. Nem tárták fel a birtokukban lévő adatokat, s így hátráltatták a törvényhozók munkáját. Az ellenzék soraiban ülők — így Darvas Iván — kifogásolták egyebek között, hogy a leendő törvény alapján az érintetteknek saját maguknak kellene visszamenőleg igazolniuk kitüntetésük jogosságát. Amennyiben pedig — folytatta — a törvényhozók jogállamot szándékoznak létrehozni, nem pedig csupán a régi sérelmek orvoslása vezérli őket, nagyvonalúan ki kell mondaniuk, hogy minden politikai indíttatású jogsértés áldozatát védelmükbe veszik. Darvas Iván szavai több képviselőt is felszólalásra késztettek. Figler János (MDF) megjegyezte: megtapsolta volna az előadót, ha mondatait a színházban hallja, s nem a Parlamentben, ahol „a stílus a tartalom mögött áll”. Egyébként pedig tragikusnak minősítette, hogy „az új Parlament eddig 250 millió forinttal hizlalta tovább a nemzet hóhérjait”. Darvas Iván ekkor annak az aggodalmának adott hangot, amiért az MDF-es honatya olyan álláspontot látszik képviselni, amelyet utoljára Dzerzsinszkij, a Cseka megalapítója fogalmazott meg. Azaz „inkább száz ártatlan vesszen, mintsem egy bűnös megmeneküljön”. Ilyen előzmények után a vitát természetesen el kellett napolni. Délután interpellációk és kérdések hangzottak el, majd a képviselők az ülésnap végén lezárták a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló, 1990. évi LXX. törvény módosításával foglalkozó törvényjavaslat általános vitáját. nyugdíjat, amiből így már nem gyűjtheti össze temetésének költségeit. Harmadrészt pedig azért, mert ezzel a megvont kiegészítéssel nem az én fizetésemet növelik, pedig most már én volnék az egyetlen, akire ezek a költségek — o nem kis öröm mellett — hárulhatnának. Ugyanis nemcsak a történelem kereke forog, hanem az időé is. Pártja már nem tekintheti a szegény és még élő Katica nénit a saját halottjának, mert Katica néninek a történelem jóvoltából már nincs pártja, és nem lesz kiemelt nyugdíja. Dolgozott viszont az idő is: Katica néninek önköltséges temetkezésre képes családja sincs már. Csak az értékét vesztett múltja meg az új rendszer igazságérzete. Mit tehet ez ellen a Katica néni? És miből fogom én ezt kifizetni? árom lehetőség van. Egy: a kormány, a rendszer, a demokrácia kárpótol engem a Katica néni miatt elszenvedett sanyarú gyermekkoromért — ebből futná egy hamvasztásra, de az infláció miatt lehetőleg még az idén. Másik: a rendszer, a kormány, a demokrácia vállalja, hogy nemcsak a múltra borít fátylat, hanem a Katica nénire is. Harmadik: Katica néni föltűzi kitüntetését, és túlél mindannyiunkat, a rendszert, a kormányt, a demokráciát. Hogy ő miből fog bennünket elhantolni — az akkori árakon —, az legyen az ő büntetése. Jakuboviís Anna Ugye nem játszik, aki nem áar? Először azt játszottuk, hogy a szabad Országgyűlés bezárkózott. Egy ország várt, figyelt, reszketett, mi lesz, ha kinyitják az ajtót? Kinyílt az ajtó, s akkor azt játszottuk, hogy a szabad sajtó képviselői megkérdezték: ugye eljönnek majd a röpülök, ugye szépek lesznek, mint azelőtt sosem, szóval, hogy az öbölbe tartó szövetséges gépek áthúznak-e fölöttünk, ugye. A játékszabályok értelmében — a szabályokat a szabad honatyák diktálták a szabad sajtónak és a szabad népnek Szabad György által — megkaptuk a várva várt választ: egy frászt, de ez titok. A háború hamarosan kitört, a szövetségesek eljutottak az öbölbe, tudtuk, hogy Ausztrián, Csehszlovákián és Románián átröpülési engedélyt kaptak. Játék sem kellett hozzá, csak a manipulált tájékoztatásban edzett faramuci észjárásunk. Lyukas lenne a légi folyosó ? Ekkor szállt be a játékba a Honvédelmi Minisztérium. Keleti György ezredes, régi játékos, elterelő hadműveletekkel próbálkozott. Többek között a Pest Megyei Hírlapban is olvashatták, hogy katonáink meggyőződése szerint józan amerikai inkább Olaszország felé röpül, s ha egyszer az életben el akar jutni romlandó járművével az arabokhoz, bizony nem a jó magyar mechanizmusban próbálja meg légcsavarját javíttatni. Ezenkívül szövetséges legyen a talpán, ha a magyar hivataloktól akar leszállási engedélyt kicsikarni. Hosszabb szakálla nőne, mint Mohamednek, és hol voltunk akkor még a NATO-tól? Aki nem akart, az persze nem játszott. Ezek nem mi voltunk, mert mi, magyarok, nagyon szeretünk játszani. Az amerikaiak a reklámot szeretik, mert az sok pénzt hoz a konyhára, mi szegények vagyunk, de játékosak. Kitaláltuk, hogy röpködnek, csak titokban. Röpülök röpködnek a fejünk fölött, bombákkal meg mifenékkel, lehet, hogy még vörös kereszt is van a farkukon. Nem látjuk, nem halljuk, viszont tudjuk, amit már eddig is tudtunk. Egyrészt azt, hogy nálunk semmi nem marad titokban, kicsi ország kicsi előnye. (Nagyobbik előny, hogy gyorsan átrepülnek fölöttünk, akik akarnak.) Tudjuk továbbá, hogy a zárt ülésen, igenis megszavazták a honatyák azt, hogy nem lehet egy légi folyosó lyukas. Okos, mondaná Péter bácsi, aki szabadon választott már akkor is, amikor még csak a képviselők között kellett. Okos, mondja ugyanez a Péter bácsi, amikor az amerikaiakról kell dönteni. Mármint arról, hogy ők nem játszani akartak, hanem sok-sok pénz keresni ezzel a reklámhá- horúval ott, a sárgák között, a maguk barna kólájával, ök ugyanis, zárt ülést ide vagy oda, eljutottak az öbölbe. Miközben mi azt játszottuk, hogy nem tudjuk, hogyan. Most már tudjuk, de ettől a játék nem lesz kevésbé játékos. Csak egy új fordulattal gazdagabb. Hallani fogjuk, hogy azért volt ez titok — ki előtt? —. hogy ne féljünk. Nem akarták szabad választottjaink, hogy szabadon féljünk a fejünk fölött áthúzó harci gépektől. Ugye, lesz majd füst, ami betakar? — kérdezi a poplista győztes slágere. Volt, mondják a toplistán szereplők, s csöpp bűnbánatot nem tanúsítanak. És milyen igazuk van. Nem féltünk a rönülőktől. A háború a szárazföldon reklámozza tovább az amerikaiakat, így most már pláne nem kell félnünk. Tőlük. — jakuboviís — Tovább csökkentet a benzin ára Mivel februárban esett a motorbenzin világpiaci ára, és ez a folyamat folytatódik, rövidesen további árcsökkenés várható az üzemanyagokat illetően — tájékoztatta az OKGT munkatársa az MTI-t. Míg a motorbenzin árában csökkenés, addig a gázolaj árában növekedés volt tapasztalható. *&£íútm 3 Címzetes államtitkár ifibb megbízatás PBBSrMMEMTS JEGYZET Büntessük meg a Katica nénit!
