Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-27 / 49. szám

A parlamenti stílus még messze a tartalom mögött áll S&ssks sBm váBMja Ülnök nélkül nincs per Mindenki a maga nótáját fújja A Parlament tegnapi ülésén az egyes (kiemelt) nyug­dijak felülvizsgálatáról, illetve bizonyos nyugdíj-kiegé­szítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájával foglalkoztak éles, időnként személyeskedő, sőt méltatlanul durva hangnemben. Ebédszünet után inter­pellációk és kérdések hangzottak el. Határozat született a december 18-i zárt ülés titkosságának feloldásáról, majd a képviselők elfogadták a vagyonpolitikai irányel­vekről szóló törvényjavaslatot. Lezajlott az általános vita a társadalmi szervezetek kezelői jogáról is. Tegnap országszerte meg­kezdődött a bíróságok né­pi ülnökeinek választása. A köztársaság elnökének rendelkezése szerint már­cius 17-ig mindenütt be kell fejezni a választásokat. A Pest megyei helyzetről érdeklődve azt tudakoltuk: hogyan készülnek fel, s lesz-e elegendő ülnök, nem kerülnek-e a bíróságok olyan helyzetbe, hogy egy- egy büntető- vagy polgári ügyben nem tudnak tár­gyalni ülnökök hiányában. A megyei önkormányzati hivatal munkatársa, Gott­hard Gábor titkársági munkatárs arról tájékoztat­ta lapunkat, hogy az elő­készítő munkálatok meg­kezdődtek. A megye 182 településének kell jelölte­ket állítania. A 10 ezer lel­ket számláló nagyobb tele­pülések hivatalai négy, míg a kisebbek 2-2 ülnököt javasolhatnak. A népi ülnökök mandá­tuma négy évre szól, s az, hogy valaki vállalja-e ezt a megbízatást, az teljesen önkéntes. A bíróságok hat­van személyről — akik már a korábbi ciklusban is dolgoztak — tudják, hogy a jövőben is készséggel áll­nak rendelkezésre. A me­gyének 420 népi ülnökre van szüksége. A szám nem kicsi és nem könnyű ennyi vállalkozó embert jelölni. Nehezíti a helyzetet az, hogy vannak bizonyos megkötések. A 420 ülnök közül legalább hatvannak pedagógusi végzettségűnek kell lennie, ugyanis a fia­talkorúak ügyeinek tárgya­lásánál fontos, hogy ilyen irányú képzettségű ülnökök tárgyaljanak. Kell 10-15 műszaki szakértelemmel bí­ró is, rájuk a közlekedési bűncselekmények tárgyalá­sainál van szükség. Sokunkban felmerül a kérdés, kell-e minden tár­gyalásra ülnök, vagy me­lyek azok a területek, aho­vá okvetlenül kell. A vá­laszt a megyei bíróság ve­zető szakembereitől kap­tuk. Dr. Kovács László elnök- helyettes elmondta, hogy a atica néni osztatlan gyűlöletet vívott ki a családban. Már ez is meg­érdemelt volna egy kitün­tetést, hiszen családunk po­litikai nézetek és magán­emberi tulajdonságok foly­tán olyannyira megosztott volt, hogy ezt egységbe ko­vácsolni, akár alkalmi egy­ségbe is, még egy szüle­tett pluralistának is dicső­ségére válna. Ám Katica nénitől semmi nem állt tá­volabb, mint a pluralizmus, így nem is a sokszínűség egyszínűsítéséért kapta ki­tüntetését. Hanem a Mun­kás Paraszt Hatalomért tett érdemeiért. Nem ezért utáltuk any- nyira. Végül is igaza volt, amikor 56 októberében rá­szólt egy kisgyerekre: dobd el, fiam, azt a puskát! Ren­des volt tőle, mondta nagy­anyám, aki legszívesebben belefojtotta volna Katica nénit az elé tálalt húsleves­be. Gyerek kezébe kés, olló, továbbá puska nem való. Azt már a rendszer számlá­jára írta hajdani szociálde­mokrata nagyapám is, hogy ezért Katica néninek kitün­tetést adtak, hogy ezért jo­gosult lett a Kútvölgyire meg a havi 1250 forintos nyugdíj-kiegészítésre. Nagy­apámat a Kádár-rendszer fosztotta meg pártjától, a szociáldemokratáktól, és ö ezt soha nem rótta föl a Ka­tica néninek. Apám a Ká­dár-rendszernek köszön­hette, hogy önkritikával kellett csak fizetnie laká­sunkért. Akkoriban még nem volt divatban a kamat­adó, így kedvezményes köl­polgári ügyek tárgyalásánál három nagy terület van, ahol a népi ülnök jelen­léte törvényesen előírt. Ilyenek a házassági bontó­perek, a birtokháborítási ügyek és a munkaügyek. Tőle tudtuk meg azt is, hogy amennyiben nem lesz megfelelő számú ülnöke a megyének. a bíróságok gyakorlatilag nem ülhetnek le ezekben az ügyekben tárgyalni. A büntetőügyekkel fog­lalkozó elnökhelyettes, dr. Kerekes Györgyi azt mond­ta el, hogy ő optimista és bízik abban, lesz elegen­dő népi ülnök. Annál is inkább, mivel a megyei bí­róság minden első fokon tárgyalt bűnügyéhez szük­séges jelenlétük. A Pest megyei önkor­mányzati hivatal tehát vár­ja a településekről a ja­vaslatokat a kiválasztott személyekre. A megyei köz­gyűlést, amelyen a válasz­tásra is sor kerül, március 14-ére tűzték ki, három nappal a köztársasági el­nök által megjelölt végső határidő előtt. Árvái Magdolna A Miniszterelnöki Sajtó­iroda — Manherz Károly új posztra kerülésével ösz- szefüggésben — az alábbia­kat hozta nyilvánosságra: „A kormány a hazai nemzeti és etnikai kisebb­ségek ügyei intézésének, a nemzetiségi törvény folya­maiban lévő előkészítésé­nek fontosságát szem előtt tartva döntött úgy, hogy dr. Manherz Károly egye­temi tanárt, a Magyaror­szági Németek Szövetségé­nek elnökét — akit a köz­társaság elnöke felmentett a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közigazgatá­si államtitkári funkciójá­ból és címzetes államtitkár­csőn adott fedelet a fejünk fölé. De ezt apám soha nem a Katica néninek köszönte. Apám és nagyapám egy­mást buzdítva utálták a Katica nénit, s nem a ki­tüntetéséért. Hanem azért, mert Kati­ca néni tudta, hogy a hata­lom kitüntetéssel és kivált­ságokul az egyetlen igaz­ság egyedüli birtokosává tette körünkben. Katica né­nit még a család újszülött­jei is utálták, pedig mit tud­tak azok ötvenhatról? Azért utáltuk korra, nemre, fajra és minden másra tekintet nélkül a Katica nénit, mert nem tűrt ellentmondást, és nem bírta a kritikát. A va­sárnapi rántott hús nem le­hetett finom, ha ő fanyalog­va habzsolta be a maga ki­váltságos adagját. (Nagy­anyám kétszer annyi fulla- dási esélyt mért a tányér­jába, mint nekünk, viszont neki soha nem szólt, hogy lassabban egyen.) Nap nem süthetett fényesen, ha Kati­ca néninek borús volt a kedve, s a Kádár-rendszer­nél nem volt igazságosabb, ha egyszer neki adott ki­tüntetést, s nem másoknak. A történelem mélysége­sen igazságtalan. Katica néni nem fulladt meg egyetlen egységbe forrasz­tó, pluralista eszméket ösz- szekovácsoló családi ebéden Az egyes nyugdíjak fe­lülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló tör­vényjavaslat vitája előtt Kelemen András, a Népjó­léti Minisztérium államtit­kára leszögezte: az egységes nyugdíjrendszerbe nem il­leszthetők be az általános szabályoktól eltérően meg­állapított, kiemelt nyugdí­jak, illetve nyugdíj-kiegé­szítések. E kedvezménye­ket ugyanis járulékfizetés sohasem előzte meg. A megalapozatlan kifize­téseknek a kormány véget kíván vetni. A javaslat megszüntetni kívánja azon nyugdíjak folyósítását, rá nevezett ki — megbízza a hazai nemzeti és etnikai kisebbségi feladatok koor­dinálásával. E tevékenysé­gi köréből adódóan közre­működik a kisebbségek jo­gainak védelmével foglal­kozó nemzetközi szerveze­tekkel, intézményekkel va­ló kormányzati szintű kap­csolattartásban, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hi­vatal kormányzati felügye­letének ellátásában. Ez utóbbi szervezet miniszteri felügyeletét — ugyancsak kormányzati döntés nyomán — 1991. március 1-től Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter gyako­rolja. sem. Egy párt vigyázott rá, s nem is akárhogyan. Ki­lencvenedik évén túl jár, ép és egészséges. A Rózsa Fe­renc Szociális Otthon ma­gányos garzonjában tengeti egészségben megért, bár Balatonfüreden karbantar­tott öreg éveit. S vitrinjé­ben őrzi sokszínű családunk jobblétre szenderült tagjai­nak fényképét. Nagyapám, nagyanyám, apám fényképe láttán átkozza ezt a rend­szert, amely most el akarja tőle venni a nyugdíj-kiegé­szítést. Oda a családi egység­platform, hiszen halottakkal nehéz kommunizmust csi­nálni. És most mégis a ha­lottak állnak rajta bosszút, hiába van már köztük Ká­dár elvtárs is. Kicsinálták ezek az új hatalmasok, hogy a Rózsa Ferenc-otthonba pártonkívüliek is jöhetnek már, tiszta csoda, hogy nem kergetik őt az utcára. És most megint a létét fenye­getik. Elvesznek a nyolc­ezer forintjából ezerkettő- ötvenet. Pedig nem olcsó mulatság ám a Rózsa Fe­renc. És vegyük figyelem­be, hogy Katica néni nem járhat már vasárnapi rán­tott húsokra sem a nagy­anyámhoz. Őneki, a Katica néninek kellett ezt megér­nie, aki leginkább a sírba kívánkozik már, szegény testvére, nagyapám pedig a amelyet a volt állami ve­zetők kapnak egy 1988-as minisztertanácsi rendelet alapján. A tervezet negli­gálni kívánja azokat a nyugdíj-kiegészítéseket, il­letve nyugdíjszerűén folyó­sított ellátási formákat, amelyeket főként kitünte­tés elnyeréséhez kapcsolt egy hat évvel ezelőtt szüle­tett minisztertanácsi rende­let. A javaslat ugyanakkor rendelkezik arról, hogy a kiváló és az érdemes mű­vészek, a népművészet mes­terei, az olimpiai játékokon aranyérmet szerzett spor­tolók, valamint a két világ­háború között, illetve a második világháborúban a nemzeti ellenállási mozga­lomban való részvételükért kitüntetettek, e harc rok- kantjai és hozzátartozóik a költségvetésből a jelenleg folyósított nyugdíj-kiegészí­téssel azonos összegű pótlé­kot kapjanak. A költségvetési bizottság elnöke, Soós Károly Attila szerint a társadalmi igaz­ságtétel e kérdését a kor­mány hibásan kívánja megoldani. Az SZDSZ-es képviselő többek között an­nak a véleményének adott hangot, hogy a javaslat bi­zonyos rendelkezéseiben kis­embereket „piszkálgat”. A nemzeti gondozottakat em­lítette, a koncepciós perek­ben kivégzett kommunisták özvegyeit, akiktől méltány­talan lenne elvenni járadé­kukat. Soós Károly Attila bosszúállásízűnek tartotta a tervezett eljárást. Székelyhídi László (MDF) a Parlamentben helyet fog­laló szocialista képviselőket — személy szerint Csehák tőle kapott agyvérzés miatt nem érhette meg ezt a nagy napot. Amikor elveszik Ka­tica nénitől az igazát, a té­vedhetetlenségét, a múltját, a kiváltságait. Nagyapám, ha tehetné, most kapna másodszor agy­vérzést. Aki kormánypárti, az kormánypárti, mondaná nem kis malíciával, s rü­hellene, hogy amikor ismét beléphetne pártjába, akkor a Katica néni nyugdíja en­nek az ára. Pedig nagy­apám sem ezért utálta a Katica nénit. Nagyapám arra szavazna, hogy a ki- lencvenévesek is — politi­kai nézetüktől függetlenül — emberhez méltóan élhes­senek. Nagyapám arra sza­vazna, hogy legalábbis ha­sonló legyen a nyugdíja a testvérééhez. De nem úgy, hogy a Katica nénitől ve­gyék el, hanem úgy, hogy neki is adjanak. Mert a nagyapám úgy gondolná, hogy az az idő a Katica né­nié volt, ő megkapta. Ez pe­dig az ő ideje lenne, s most neki is járna. Nagyapám azonban nem gondol semmit, békésen pi­hen a temetőben. Nagy­apám, apám s a többi ro­kon mellett. Katica néni vi­szont nem fog békésen pi­henni. Egyrészt azért, mert él, mert egészségesen ellen­álló. Másrészt azért, mert tőle megvonják a kiemelt Juditot, Németh Miklóst és Szűrös Mátyást — okolta, akik megítélése szerint „szelektív amnéziában szenvednek”. Nem tárták fel a birtokukban lévő ada­tokat, s így hátráltatták a törvényhozók munkáját. Az ellenzék soraiban ülők — így Darvas Iván — kifogásol­ták egyebek között, hogy a leendő törvény alapján az érintetteknek saját maguk­nak kellene visszamenőleg igazolniuk kitüntetésük jo­gosságát. Amennyiben pe­dig — folytatta — a tör­vényhozók jogállamot szán­dékoznak létrehozni, nem pedig csupán a régi sérel­mek orvoslása vezérli őket, nagyvonalúan ki kell mon­daniuk, hogy minden poli­tikai indíttatású jogsértés áldozatát védelmükbe ve­szik. Darvas Iván szavai több képviselőt is felszólalásra késztettek. Figler János (MDF) megjegyezte: meg­tapsolta volna az előadót, ha mondatait a színházban hallja, s nem a Parlament­ben, ahol „a stílus a tarta­lom mögött áll”. Egyébként pedig tragikusnak minősí­tette, hogy „az új Parla­ment eddig 250 millió fo­rinttal hizlalta tovább a nemzet hóhérjait”. Darvas Iván ekkor annak az aggodalmának adott hangot, amiért az MDF-es honatya olyan álláspontot látszik képviselni, amelyet utoljára Dzerzsinszkij, a Cseka megalapítója fogal­mazott meg. Azaz „inkább száz ártatlan vesszen, mint­sem egy bűnös megmene­küljön”. Ilyen előzmények után a vitát természetesen el kellett napolni. Délután interpellációk és kérdések hangzottak el, majd a képviselők az ülés­nap végén lezárták a társa­dalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló, 1990. évi LXX. tör­vény módosításával foglal­kozó törvényjavaslat általá­nos vitáját. nyugdíjat, amiből így már nem gyűjtheti össze teme­tésének költségeit. Har­madrészt pedig azért, mert ezzel a megvont kiegészí­téssel nem az én fizetése­met növelik, pedig most már én volnék az egyetlen, akire ezek a költségek — o nem kis öröm mellett — hárulhatnának. Ugyanis nemcsak a történelem kere­ke forog, hanem az időé is. Pártja már nem tekintheti a szegény és még élő Katica nénit a saját halottjának, mert Katica néninek a tör­ténelem jóvoltából már nincs pártja, és nem lesz ki­emelt nyugdíja. Dolgozott viszont az idő is: Katica néninek önköltséges temet­kezésre képes családja sincs már. Csak az értékét vesz­tett múltja meg az új rend­szer igazságérzete. Mit te­het ez ellen a Katica néni? És miből fogom én ezt ki­fizetni? árom lehetőség van. Egy: a kormány, a rendszer, a demokrácia kár­pótol engem a Katica néni miatt elszenvedett sanyarú gyermekkoromért — ebből futná egy hamvasztásra, de az infláció miatt lehetőleg még az idén. Másik: a rend­szer, a kormány, a demok­rácia vállalja, hogy nem­csak a múltra borít fátylat, hanem a Katica nénire is. Harmadik: Katica néni föl­tűzi kitüntetését, és túlél mindannyiunkat, a rend­szert, a kormányt, a demok­ráciát. Hogy ő miből fog bennünket elhantolni — az akkori árakon —, az le­gyen az ő büntetése. Jakuboviís Anna Ugye nem játszik, aki nem áar? Először azt játszottuk, hogy a szabad Országgyűlés bezár­kózott. Egy ország várt, fi­gyelt, reszketett, mi lesz, ha kinyitják az ajtót? Kinyílt az ajtó, s akkor azt játszottuk, hogy a szabad sajtó képviselői megkérdezték: ugye eljönnek majd a röpülök, ugye szépek lesznek, mint azelőtt sosem, szóval, hogy az öbölbe tartó szövetséges gépek áthúznak-e fölöttünk, ugye. A játékszabá­lyok értelmében — a szabá­lyokat a szabad honatyák dik­tálták a szabad sajtónak és a szabad népnek Szabad György által — megkaptuk a várva várt választ: egy frászt, de ez titok. A háború hamarosan kitört, a szövetségesek eljutottak az öbölbe, tudtuk, hogy Ausztrián, Csehszlovákián és Románián átröpülési engedélyt kaptak. Játék sem kellett hozzá, csak a manipulált tájékoztatásban edzett faramuci észjárásunk. Lyukas lenne a légi folyosó ? Ekkor szállt be a játékba a Honvédelmi Minisztérium. Ke­leti György ezredes, régi játé­kos, elterelő hadműveletekkel próbálkozott. Többek között a Pest Megyei Hírlapban is ol­vashatták, hogy katonáink meggyőződése szerint józan amerikai inkább Olaszország felé röpül, s ha egyszer az életben el akar jutni romlandó járművével az arabokhoz, bi­zony nem a jó magyar mecha­nizmusban próbálja meg lég­csavarját javíttatni. Ezenkívül szövetséges legyen a talpán, ha a magyar hivataloktól akar leszállási engedélyt kicsikarni. Hosszabb szakálla nőne, mint Mohamednek, és hol voltunk akkor még a NATO-tól? Aki nem akart, az persze nem játszott. Ezek nem mi vol­tunk, mert mi, magyarok, na­gyon szeretünk játszani. Az amerikaiak a reklámot szere­tik, mert az sok pénzt hoz a konyhára, mi szegények va­gyunk, de játékosak. Kitalál­tuk, hogy röpködnek, csak ti­tokban. Röpülök röpködnek a fejünk fölött, bombákkal meg mifenékkel, lehet, hogy még vörös kereszt is van a farku­kon. Nem látjuk, nem halljuk, viszont tudjuk, amit már eddig is tudtunk. Egyrészt azt, hogy nálunk semmi nem marad ti­tokban, kicsi ország kicsi elő­nye. (Nagyobbik előny, hogy gyorsan átrepülnek fölöttünk, akik akarnak.) Tudjuk továb­bá, hogy a zárt ülésen, igenis megszavazták a honatyák azt, hogy nem lehet egy légi folyo­só lyukas. Okos, mondaná Pé­ter bácsi, aki szabadon válasz­tott már akkor is, amikor még csak a képviselők között kel­lett. Okos, mondja ugyanez a Péter bácsi, amikor az ameri­kaiakról kell dönteni. Már­mint arról, hogy ők nem ját­szani akartak, hanem sok-sok pénz keresni ezzel a reklámhá- horúval ott, a sárgák között, a maguk barna kólájával, ök ugyanis, zárt ülést ide vagy oda, eljutottak az öbölbe. Mi­közben mi azt játszottuk, hogy nem tudjuk, hogyan. Most már tudjuk, de ettől a játék nem lesz kevésbé játékos. Csak egy új fordulattal gazdagabb. Hal­lani fogjuk, hogy azért volt ez titok — ki előtt? —. hogy ne féljünk. Nem akarták szabad választottjaink, hogy szabadon féljünk a fejünk fölött áthúzó harci gépektől. Ugye, lesz majd füst, ami betakar? — kérdezi a poplista győztes slágere. Volt, mondják a toplistán szereplők, s csöpp bűnbánatot nem tanúsítanak. És milyen igazuk van. Nem féltünk a rönülőktől. A háború a szárazföldon reklámozza to­vább az amerikaiakat, így most már pláne nem kell fél­nünk. Tőlük. — jakuboviís — Tovább csökkentet a benzin ára Mivel februárban esett a motorbenzin világpiaci ára, és ez a folyamat folytató­dik, rövidesen további ár­csökkenés várható az üzem­anyagokat illetően — tájé­koztatta az OKGT munka­társa az MTI-t. Míg a motorbenzin árá­ban csökkenés, addig a gáz­olaj árában növekedés volt tapasztalható. *&£íútm 3 Címzetes államtitkár ifibb megbízatás PBBSrMMEMTS JEGYZET Büntessük meg a Katica nénit!

Next

/
Thumbnails
Contents