Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-25 / 47. szám
OSTABGNTAS I VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, Pf.: 311 -1446 üektink is vsán csifafsit- vényunk Talán kevesen tudják — sajnos még mindig! —, hogy Dunavarsánynak is van egy saját alapítványa. Miért is ne? Minden falunak lehetne. Jó másfél évvel ezelőtt a Petőfi Művelődési Ház népdalköre azzal az ötlettel állt elő: hozzunk létre alapítványt az egészséges ivóvíz bevezetésére. Az alapítvány neve: Csak tiszta forrásból. A kuratórium elnöke Szendrei Éva, tagja pedig Hóna Zoltán, Czegle Péter- né, Petőfi Sándorné. Az alapítvány — megegyezés alapján — évente háromnégy kulturális rendezvénynyel hívja fel magára a figyelmet. Ezek bevétele s a különböző adományok képezik az alapítvány tőkéjét. Nem vagyunk naivak — nem hisszük, hogy ebből a pénzből lesz a falunak vize. De talán segíteni tudunk azoknak, akik majd a kötelező hozzájárulást sem tudják kifizetni. Éppen e szándék jegyében írom le az alapítvány számlaszámát, OTP dunaharaszti fiókja, vegyes hitelek. Hivatkozási szám: 443753/4845. Czombosné Vencel Éva Dunavarsány dóromba buszsofőr Gerhát János révfülöpi lakos levélben fordult szerkesztőségünkhöz, melyben egy szobi utazásával kapcsolatos rossz élményéről számol be. „Ez év január 11-én, déli 12 órakor szálltunk a Volán autóbuszára (BU 41- 20 írsz.), melynek vezetője egyben a menetjegy kiadója is volt. A volánnál ülő mogorva vezetőt köszöntöttem, ő szótlanul nézett rám. Fejmozdulatával és tekintetével adta tudtomra, hogy mondjam, mit akarok. Kértem őt: — Uram, legyen kedves az okmányon lévő két utolsó körre dátumozni igazolását, mivel utazásunk folyamatos, reggel óta utazunk Balatonról. Ekkor megszólalt a barátságtalan hangú úr: — Tudom én, mit kell csinálnom, nem vagyok kíváncsi a maga kioktatására! Hm! Nyeltem egyet a faragatlan beszéd hallatán, és illendően válaszoltam a gorombás modorú, jellemszegény úrnak, hogy ez nem kioktatás, hanem szíves figyelmének felhívása. Azért voltam bátor az elmondottat kérőén szóvá tenni, mert a MÁV pecsétje szinte olvashatatlan volt és így szinte kifürkészhetetlen a keletbélyegzés felismerése. Mivel már velem történt ilyen eset, éppen egy évvel ez- lőtt, és — uram bocsá! — a Szob és Kemence közötti útvonalon, ainikor tiszta, új két körre nyomta stemplijét a jelen volános úr kollégája, megfosztva e()V kedvezményezett úttól. Ezért szóltam most, de minek? Hát mi tagadás, alaposan ráncba szedett a deréknak nem mondható kocsivezető, akire én távolról sem tudok haragudni, csak sajnálni. Az udvariasságra bizony-bizony több gondot illene és kellene fordítani. Nem elég ma már egyszerűen szakembernek lenni, tudni is kell szakemberként minden poszton viselkedni. Ha e kettőt nem tudja valaki összeegyeztetni, akkor még az is előfordulhat, hogy az illető a szódavízre valót sem tudja majd megkeresni. Ezzel a levéllel a célom az volt, hogy bántó szó nélkül utazhassanak az emberek a Szob és Drégelypalánk között közlekedő Volán- autóbuszon is.” ★ Gerhát János levelére Sohár István, a Volán forgalomirányítási osztályának vezetője reagált: — A leírt viselkedési formát vállalatunk elítéli. Lehetőségeinken beiül oktatjuk munkatársainkat, hogy — mint egy szolgáltató cég alkalmazottjának — miként kell viseEtedni. A levél alapján megkeressük autóbuszvezetőnket és ismételten felhívjuk figyelmét a körültekintőbb, udvarias munkavégzés szükségességére. Biztosak vagyunk abban, hogy munkatársunk nem akarta kedves utasainkat megbántani. Nevében is elnézést kérünk a „gorombás modor” miatt. Akinek inge, vegye magára! Demokratikusan megválasztott Parlamentünkben az utóbbi időben sok törvényt alkottak. Minden bizonnyal töprengő éjszakák, fontolgató nappalok vezettek a döntésekhez. A nyugdíjasok helyzetének javítása. az új társadalombiztosítási rendszer — valóban lényegi kérdések. Egy el nem hanyagolható társadalmi réteg azonban most is a „rövidebbet húzza”. Rólunk, elvált férfiakról, a negyvenszázalékos apákról van szó. Ki figyel ránk? Diplomával, huszonöt évi munkaviszony után keresetem a minimumnyugdíj összegétől is ezer forinttal elmarad — nettóban. Bűvös szó ez a nettó, mintha asz- szociálna valami elkülönített részhez. Hazánk a válások tekintetében a nemzetközi statisztikában igen előkelő helyet foglal el. Mi elvált, gyerekes apák egyre inkább úgy érezzük: kitaszított kaszt tagjai vagyunk. Hogyan is történt? — kérdezzük önmagunktól. Válás közös megegyezéssel, gyerekeink anyai gondozás alatt, mi pedig az utcán lakás, bútor, minden nélkül ... A nulláról kell kezdeni. Miből? Ágyunk már van, no meg egy sajátos adórendszerünk is, melynek köszönhetően hetvenöt százalék kerül levonásra adó és tartásdíj címén. A maradékból élni kell. Szeretni, istápolni közben gyerekeinket — örülünk, ha ajándékozhatunk! Tényleg magánügy, hogy miből? S. J. Dömsöd Nem ebbe léptem be A kommunisták annak idején azt mondták: „azé a föld, aki megműveli.” A mai Parlamentben ülő képviselő urak és hölgyek ugyanezt mondják. Hol a változás? Vegyék tudomásul, ez a nép csak akkor nyugszik meg, ha nem privatizálunk, hanem reprivatizálunk. Erkölcstelennek tartom, hogy amit apáink, nagyapáink verejtékük, sokszor életük árán szereztek, azt most önök nem az egyenes ági leszármazottnak adják. Hanem azoknak, akik elvették vagyonúnkat, akik a kommunista államhatalomban összelopott pénzüket akarják jól befektetni. Akivel beszélek — munkás, paraszt, értelmiségi —, mindenki megfogalmazza: csalódott a kormányban. Szégyenkezem előttük, mert tudják, hogy tagja vagyok az MDF-nek. Ezt nem tagadom, csak szégyellem. Minden okom megvan rá, hiszen az MDF a többi koalíciós párttal együtt ugyanúgy arcul csapta a magyar népet, mint a kommunisták. Pedig hittem az MDF-ben, a kommunistaellenes forradalom bölcsőjének tekintettem Lakitelket — úgy jártam oda. Most meg vagyok győződve arról, hogy én nem ebbe az MDF-be léptem be. A Demokrata Fórum, amely a magyar demokrácia letéteményeseként deklarálja magát, egyáltalán nem győz meg arról, hogy az ország talpra- állítását illetően hivatása magaslatán áll. Ellenkezőleg. A többi kormánypárttal együtt a dilettantizmusról tesznek tanúbizonyságot. Vagy rosszak a súgók? Az meglehet. Hiszen békés átmenet van, és a régi elvtársakhoz mégsem szabad hozzányúlni, mert akkor boszorkányüldözést kiáltanak. Ha a „Megvan a kiút” című cikkem szerint járna el a kormány, akkor elég lenne fél év a gazdasági hanyatlás megállításához. Ám meg sem jelenhetett ... Talán mert nem vagyok doktor, mérnök, nem tartozom az elithez? Igaz, nem is akarok, úgysem tudnám a saját árnyékomat átlépni. . . De azért meghallgathatnák a munkásság véleményét is. Hogy az ország ebbe a helyzetbe került, abban a Nyugatnak is nagy szerepe van. Hiszen jól tudták, hogy a kommunizmus egy agyrém, mégis megpróbálták életben tartani. Engem s a magyar népet az irritál, hogy a csaknem 22 milliárd dollár adósságot nem azoknak kell visszafizetni, akik fölvették, elherdálták, hanem a népnek, aki nem látott belőle egy vasat sem. Ezek után kiállítom a magyar kormány bizonyítványát. „Ebből az osztályból": Antall József, Göncz Árpád és Für Lajos „tanulók” felsőbb osztályba léphetnek. A többiek bizonyítványa elégtelen — pótvizsgát sem tehetnek. Ezt a bizonyítványt az első An- tall-kormányról állítom ki, remélve, az újról csupa jót írhatok. Karsai János Szigetbecse Csak mérgelődöm Súlyos beteg egy kisfiú, külföldön meg tudnák gyógyítani — de nincs rá pénz. Kéregetni kell. Kiktől? A koldusoktól? Felborult egy villamos. Daru kellene — de nincs rá pénz ... Kilakoltatás karhatalommal — szegényes limlom kerül a zárt gépkocsira. A rend őrei fásultan nézik az ingyencirkuszt ... Csakhogy a törvényt be kell tartani. Kinek a törvénye ez? Kaszópuszta örököseire és a rózsadombi villasor valós vagy kreált tulajdonosaira bizonyára nem vonatkozik a törvény betartása. ök majd valahogy eltengődnek abból a 40-50 ezer forintos nyugdíjból, amit nekik szorgalmasan folyósít a NYUFIG. A frissen utcára tett, s így a létminimumtól is megfosztott ózdi kohász rovására. De kérem! Ez így alakult, ez egy ideiglenes állapot — csak nem tart tán ez is negyvenöt évig? Bődi István Nagykőrös A vállalkozóknak az érdemi piacgazdaság üzleti világában nélkülözhetetlen * munkaeszköze lehet a Magyarországi cégek katalógusa 1989-1990 című, a közeljövőben megjelenő kétkötetes kiadvány, A cégkatalógus az 1989. január 1-jétől bejegyzett, közel huszonöt- ezer gazdasági társaság (betéti, közkereseti, korlátolt felelősségű és részvénytársaság, egyesülés, gmk, külföldi érdekeltségű vállalat stb.) legfontosabb, hiteles és teljes körű céginformációit tartalmazza. Ezenkívül a kiadvány tartalmazza a Cégközlöny-szám(ok) azonosítóit is, amely(ek)ben a cégről valamilyen lényeges, cégbíróságon is bejegyzett céginformáció(k) közzétételre került(ek). Ez lehetővé teszi, hogy a piac- gazdasági partnerek, versenytársak egymásról hiteles és hivatalos forrásból származó céginformációkhoz juthassanak. A cégkatalógus első kötete regionális rendezettségben, cégformánként! sorrendben, alfabetikus felsorolásban teszi közzé az adatokat, míg a második kötet (a bejegyzés helyétől függetlenül) ABC-sorrend- ben közli a céginformációkat. Ez utóbbi elősegíti az új cégek alapításánál a legjobb névválasztást, de a cégkatalógus révén megelőzhetők a cégelnevezésekkel (márkanevekkel) kapcsolatos cégnévpriorálási jogviták is. A cégbírósági, igazságügy-minisztériumi cégjogi srakértők, továbbá a számítástechnikai és kiadói szakemberek közreműködésével összeállított, közel 1500 oldalas, kétkötetes Cégkatalógus 5000 Ft-os előkalkulált áron megrendelhető a Hírlapkiadó Közlönyigazgatósáj Cégközlöny szerkesztőségénél (Budapest, Hegedűs Gyula u. 79-81. 1133. Telefon: 120-8478). Megrendelés Hírlapkiadó Közlönyigazgatóság Cégközlöny Szerkesztőség Budapest, Hegedűs Gyula u. 79-81. 1133. Megrendeljük a Magyarországi cégek katalógusa 1989-1990 című kiadványt . : : : : példányban. A kétkötetes kiadvány előkalkulált ára összesen 5000 Ft A megrendelő (cég) neve: .................................................................... Címe (irányítószám, hely): ...................................................................... (utc a, házszám): ............................................................................. Tu domásul vesszük, hogy a kiadónak visszárut elfogadni nem áll módjában. A megrendelt péídány(ok) ellenértékét a szállítást követő számla kézhezvétele után 8 napon belül átutaljuk. 1991. a (megrendelő (cégszerű) aláírása P. H.
