Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-22 / 45. szám

D U NAJAJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • FÓT • GÖD • RÁCKEVE 9 SZIGETSZENT­Sóhajok a csöndben Felfelé nem visszük az árat” 11 Tejháború. Az ügyben illetékesek nyilatkoznak, et­től azonban mit sem változik a lényeg: a gazdák, az állattartó parasztemberek magukra hagyva, nekike­seredve keresik a kiutat. Csatornába a tejet? Józan Lászlőné született Bálint Apollónia, aki világéleté­ben tanyai gazdasszonyként foglalkozott a jószággal, halkan csak ennyit kérdez: hiszi-e, kedvesem, hogy aki kiönti a tejet, annak a poharát már megtöltötte, az az utolsó keserű csepp ... ? Már nagyon hiányzott Négy vagon szén érkezett a hét elején a dunakeszi vas­útállomásra. Azon frissiben vitték a kisautók, a lófoga- tos szekerek oda, ahol várva várták. Különösen a két vagon darabos lengyel kazánszenet, ami a központi fű- téses lakások melegét adja (Kovács T. István felvétele) Hozzászólás cikkünkhöz Még tárgyainak a ráckevei mozikról Szentendrén Komár László koncertje Március 2-án, szombaton este 7 órakor Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Központ színháztermében Komár László koncertje. Közreműködik a Mambó Combo együttes. Öj benzinkút? Dunaharasztin, a Lenin úton lehetőség kínálkozik eg.y új benzinkút kialakítá­sára: a kivitelezést az Autó-Schnell Kft. tervezi. Jelenleg a Taksony és Vi­déke ÁFÉSZ bérli az ön- kormányzat tulajdonában lévő telket, amely eredeti hivatását azonban nem tel­jesíti: háztartási tüzelőola­jat már nem árusít. Az elképzelések szerint négy darab tartállyal kez­denék az üzemeltetést, így normál- és szuperbenzint, valamint háztartási tüzelő­olajat és gázolajat lehetne árusítani. A tárgyalások egyelőre kezdeti stádium­ban vannak: amennyiben a kft. megkapja a közúti igazgatóság engedélyét, il­letve a lakosság támogatá­sát, úgy az önkormányzat sem zárkózik el a tervek megvalósításától. Dunakeszi pályázat Rajzok a könyvtár falára Itt az alkalom, a gyere­kek szabadon elengedhetik a fantáziájukat. A dunake­szi Kölcsey Könyvtár gyer- mekrajzpályázatot hirdet egyéni és csoportos kate­góriában. A szabadon vá­lasztható témák közül a legjobban sikerült munká­kat a könyvtár díszítésére használják. Az egyénileg pályázók­tól 60X40 centiméteres, a csoportosan jelentkezőktől 100X200 centiméteres raj­zokat várnak. — Mi lesz a fődíj ? — kér­dezte lapunk munkatársa, amire sokat sejtetően azt válaszolták: jó minőségű kellékek a további alkotá­sokhoz. A pályaművek leadási határideje március 30. Ö már csak tudja, hiszen az urával, id. Józan Lász­lóval és a fiával, ifj. Jó­zan Lászlóval Délegyhá­zán magángazdák; négy szarvasmarhát, hat növen­déket, nyolc hízót s tizen­két szaporulatával egy anyakocát tartanak. Haj­nalban kezdődik számuk­ra a munkanap; etetés, trá­gyázás, majd reggel hatkor a fejés: mire végeznek, reg­gel nyolc óra van. Aztán kezdődik minden elölről; nincs megállás, nincs pihe­nés, az állat éppen olyan, mint egy gyerek — valamit mindig csinálni kell körü­lötte. — Ez a tanya még a nagyapámé volt — meséli id. Józan László —, s ami­kor 1958-ban összeházasod­tunk, nyolc hold saját és nyolc hold bérelt földön gazdálkodtunk. Három év múlva be kellett lépni a tsz-be, de egy hold háztá­ji azután is maradt, majd később még ezer négyszö­gölt hozzábéreltünk, s az asszonnyal ezt műveltük. Ö mindig itthon volt, én mun­ka után csináltam; burgo­nyát, zöldfélét termesztet­tünk piacra. Aztán ahogy kezdte megérni, állatokat vettünk, de nem volt min­dig egyforma haszon raj­tuk. Folyamatosan most 1989-től rendezkedtünk be állattartásra. Tavaly pedig nagy változás történt, ta­vasszal a téesz visszaadott 12 hold földünket. Kilép­tem a tsz-ből, a fiam is fel­mondta a munkahelyét — az ő szakmája különben víz- és gázszerelő —, s mi műveljük a földünket. Sóhajok a csöndben — emlékek. Amikor a fiú le­geltette az állatot, s elza­varták arról a földről, ami­ről tudta: nemrég még az apjáé volt. És az asszony. Mindig ferde szemmel néz­tek rá. Mert ő nem adta fel, ő minden körülmények között a földből akarta megszerezni a kenyeret. — Nagy lelkesedéssel fogtunk hozzá — mondja a fiatal Józan László —, de az ember, ha számol, le­hangoló eredményre jut. A takarmány ára nő, tíz má­zsa árpát nyolcezer-kilenc- száz forintért vettünk. Két éve egy zsák korpa 240 fo­rint volt, ma 380. Igazán akkor volna értelme a munkának, ha a föld meg­teremné az állattartáshoz szükséges takarmányt. A 12 hold azonban nem adja ki, még egyszer ennyi ké­ne. Járna még föld, talán visszakapjuk. Mert aka­runk dolgozni, csak hagy­janak. Apámnak eszközei is vannak, traktor és mun­kagép. A megtakarított pénzén befektetett. Az istálló, minit a patyo­lat: tiszta és rendes, az ál­latok szőre fényes — a han­gokra nyugtalan mozgás támad, még a vemhes te­hén is megfordítja fejét. Naponta ötven-hatvan liter tejet adnak, vétők ezt el­pazarolni. Mi tehát a teen­dő? A család úgy döntött, háznál mérik ki a tejet. Előzetes jelentkezés alap­ján napi 45 literre van ve­vő, az ára 20 forint lesz. — Biztosan más gazdák is így tesznek majd, s el­képzelhető, hogy le kell vigyük az árát — jósol a gazda. Egyet azonban min­denki tud: a háztól vitt tej igazi, minden benne van, ami kell. Ezt is sérelmez­zük: a mi zsírdús tejein­ket alá értékelik, pedig tu­dott dolog, hogy a magyar tarkáé a leggazdagabb. Most majd meglátjuk, mi­re jutunk, annyit hallani a piacgazdaságról, belekós­tolunk. De felfelé nem visz- szük az árat. Erről a fiatalembernek is van véleménye. Csak rövid ideig volt Nyugaton, de ott nem hallott arról, hogy máshol van a felvásárlás, másutt a feldolgozás, és így tovább. Ellenben sok kis vágóhídról és tejfeldolgo­zóról hallott. Vasvári Éva A ráckevei autósmozival foglalkozó — a Dunatáj Hírlap február 5-i számá­ban megjelent — cikkre szeretnénk reagálni. A Pest Megyei Moziüze­mi Vállalat Ráckevén nemcsak autósmozit mű­ködtetett, hanem terem- mozit is, ezeket közös gaz­dasági egységként kezelve, oly módon, hogy az autós­mozi hasznának nagy ré­szét a teremmozi vesztesé­geinek kiegyenlítésére for­dította. Valóban tettünk ajánla­tot a városi tanácsnak üzemeltetői kft. alapításá­ra, ez azonban működtette volna az állami tulajdonú városi teremmozit is. (A javasolt tulajdonmegosz­tás szerint a vállalati rész csak 57 százalékos lett vol­na és a mozidolgozók — magántulajdonként — 16 százalékos részt kész­pénzért váltottak volna meg.) Természetesen egészen más arányok szerint lehe­tett volna szervezni kizá­rólag az autósmozi üzemel­tetésére kft.-t, de akkor még azt hittük, hogy a vá­rosnak is érdeke — még veszteség árán is — a te­remmozi működtetése. Nem pontosak a cikkben megjelölt pénzösszegek, mert bár a mozi valóban jelentős társadalmi össze­fogással létesült, az álta­lunk beépített berendezé­sek, elvégzett munkák stb. beruházási értéke megha­ladta a 3 millió forintot. Ami az általunk felajánlott eladási árat illeti, az a je­lenlegi használati és pót­lási értéken alapul. örültünk, hogy a cikk „jól bejáratottnak” nevezi a ráckevei autósmozit, de meggyőződésünk, hogy en­nek elérése a vállalat — és a moziban dolgozó vállala­ti alkalmazottak — színvo­nalas és áldozatkész mun­kájának eredménye, s mint goodwille forgalmi érték­kel is bű\ A helyzet tehát szerin­tünk lényegesen összetet­tebb, mint ahogy az a cikk­ből kitűnik, ezért tartjuk fontos információnak, hogy jelenleg is folynak a tár­gyalások a vállalat és Rác­keve városi önkormány­zat között. Kozma Károly igazgató Kisoroszi nagy tervei A bizalomért cserébe... Kié lesz a volt székház? Kis település, nagy ter­vek. így jellemezhető Kis­oroszi, a Szentendrei-sziget csúcsán fekvő, festői szép­ségű falu. Újvári Pál pol­gármester egészen a XIX. század végétői tudja meg­nevezni itt élt elődeit. Igaz, ő maga és családja már Budapesten él, de a nyara­kat kint töltik a jó levegőn. Fák, növények között, víz- közciben. A gépészmérnök tanár végzettségű faluvezető gép­gyártás-technológiát oktat a Bánki Donát Főiskolán. Szereti a hivatását, és esze ágában sem volt pártos- kodni a helyhatósági vá­lasztások előtt. Akkor ke­reste fel először a szom­széd, aztán mind több fa­lubeli ismerős azzal, hogy alapos tudású vezetőre len­ne szükségük a helyi tes­tület élén. Próféta a saját falujá­ban? Még ha egy alig hat­száz lelkes kistelepülésen djjnataj hírlap Vezető munkatárs: Máza Katalin. ® munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T István. $ fogadónap: min­őén hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben, rímünk: üp. VIII., Somogyi Béla u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 136-4761, I3S-H167. és tiszteletdíjasként is, de irigylésre méltó megtisztel­tetés. Háromszázhatvan vá­lasztó. Hat jelölt. A vég­eredmény pedig: Újvári Pálra kétszáznegyvenen szavaztak. — Szeretném ezt a bizal­mat megszolgálni — mond­ja, azokat a szavakat ke­resve, melyek nem szokvá­nyosak. — Szeretnék segí­teni azon, hogy a most el­öregedett községben, ahon­nét elvándoroltak a fiata­lok, az itthon maradtak gyerekei közül még a leg­kisebbek is Tahitótfalun végzik az általános iskolát, élénkebbé váljék az élet. Vemesné dr. Killár György, Leányfaluról pá lyázott a község jegyzői ál­lására. Őszintén bevallja, hogy a szíve csücskében érzi a Dunakanyar minden örömét és minden gondját. — Szakember vagyok. Dolgom az igazgatás, nem a pártoskodás — hangoz­tatja ő is. A szakmai tudásra most nagy szükség van. Azt itt élőket kétfelől zárja be a Duna. Csak a mindinkább drága és egyre ritkábban közlekedő révvel jutnak ki a faluból, vagy kerülővel. Ám Tahitótfalu felé, a hí­don át, a még ritkábban közlekedő autóbuszokkal rengeteg időt veszít a Szentendrére, Budapestre igyekvő utas, .— Újra meg nyitni az iskolát. Azáltal nemcsak a gyerekeket kí­mélnék meg az utazástól, hanem újra élnének itt ér­telmiségiek. A baj az, hogy az idén még tíz, jövőre már öt, azután pedig csak há­rom gyerek lesz iskolás korú. Talán, ha hétközi kollégiumot nyitnának, s abban idegen nyelvű osztá­lyokat alakítanának ki el­foglalt városi családok gye­rekeinek? Ez csak egy gon­dolat, amely éppen a tár­salgás közben születik meg, de lehet ezzel valamit kez­deni. A levegő kristálytiszta, az ivóvíz egészséges, a kör­nyezet romantikus. Har­minc óvodásra, akiket most gondoznak nagy szeretet­tel az itthoni óvó nénik, már más jövőnek kell ,kö­szöntenie. Az a fontos, hogy mielőbb legyen muri­ka helyben is. Ezt célozza a még csak amatőr módon használható golfpálya, amit tovább kell fejleszte­ni. A költségvetés rangsorá­ban mindenesetre első az iskola. Második- éppen a magas átlagéletkor miatt a szociálpolitika, az öregek otthonának zavartalan és jó színvonalú fenntartása. Aztán jöhet a többi, amire még telik a 7 millió forint állami támogatásból, a 36 ezer forint céltámogatásból és a 2 millió forint saját Távolról csinos vállalati üdülőnek, horgászháznak nézhetné az ember a rác­kevei Duna-parton álló volt járási MHSZ-székhá- zat. Pedig a lapos tetejű, teraszával a víz fölé nyúló épületben irodák és szak­köri helyiségek vannak. Igaz, akadt három vendég­szoba is, hiszen az épület remek adottságait ki kel­lett használni. A ház most üresen áll, nem fűti, nem tartja karban senki. A zá­rolt vagyont kezelő hivatal rendelkezik felette, de úgy tűnik, a budapesti köz­pontból nemigen tudnak törődni az értékes ingat­lannal. A'város tudná, mit kezd­jen vele, dg nem az övé. A legkézenfekvőbb megol­dásnak az idegenforgalmi hasznosítás tűnne. Éz.nera is igényelne túl nagy át­alakítást. Ám azt nem le­het tűni,, hogy a, hosszan tartó gazdátlanság milyen károkat okoz majd az épü­letben. (Petényi István felvétele) kellene , bevételből. Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents