Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

Köztünk volt az elnök Az a megtiszteltetés ért a múlt héten, hogy részt ve­hettem Gárdonyban az olva­sóköri mozgalom vezetőinek országos tanác-Uozásán. Mo­solyogva, kissé talán fanya­logva is fogadtam a meghí­vást, de aztán mentem, mert ügy vélem, ha az olvasás, az értékes irodalom érdekében szerveződik valami, s ebben segíthetek, akkor ott a he­lyem, mert az igaz ügyért tenni kinek-kinek kötelessége. Tudom én — túl a' hat­vanon —, hogy az élet tö­méntelen vágánnyal dolgo­zik. Vadnak mellékvágá­nyok, holtvágányok, de ezek is az életet szolgál­ják, tehát voltaképpen csak élővágányok vannak. Azt hiszem, hogy valahogyan ehhez hasonlít a mi olva­sási- kultúránk is. Ott vol- . tam. amikor meghirdettük/ meghirdették az Olvasó népért-mozgalmat, de ak­kor sem hiányoztam, ami­kor az a jelszó született: — könyvet minden pa­rasztcsalád asztalára! És most, amikor úgy tű­nik. mintha csupa mellék­és holtvágányokon futna az életünk, ismét megje­lentén! egy országos, ösz- szehajoláson. Vitt engem Gárdonyba az egyszerű meghívás meg Molnár Zoltán író bará­tom külön invitálása is, aki ennek a kezdeményezésnek a lelke-. De leginkább az vonzott, hogy a program szerint megjelenik majd köztünk Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke is. Hittem, nem hittem a ta­lálkozásban, am kételkedé­sem ellenére is. megérke­zett a várt vendég. Félre­értés ne essék, nem oldott meg semmit, de megjelené­sével kifejezte, mintegy ki­hangsúlyozta a jelentősé­gét annak, az ügynek, ami­re a gárdonyi harmincak vállalkoztak. . Nem tudom én visszaad­ni az elnökkel töltött órák hangulatát, de talán fel­idézhetem a közös gondol­kodás, a használni akarás óhajával megfogalmazott gondolatok egyikét-másikát. Az egykori olvasóköri mozgalom elválaszthatatlan a parasztságtól, és a mai olvasókörök is ott szerve­ződnek és szerveződtek el­sősorban újjá, ahol a fa­lusi emberek élnek. És ezeknek a köröknek á tag­jai, vezetői eljutottak . a felismerésig, amit Göncz Árpád csak megerősített: — A kormányzó elméknek az a kötelességük, hogy na­gyobb arányú munkalehe­tőségeket teremtsenek, s felhasználják, munkája sze­rint■ tiszteljék az embert. Egy századdal elmaradt dolog, amit egyesek köve­telnek, hogy két- és három­holdas földdarabokkal mentsék -meg a magyarsá­got, támasszák fel a föld- művességet: nem föld" kell elsősorban az embereknek, -hanem életi Mert mit csi­náljon az újonnan földhöz juttatott régi gazdából lett újgazda, ha kap nyolc hol­dat, amikor nincs egy eké­je sem? — Mozi — Petőfi: Vadölö. Színes, NDK ka­landfilm. 4 órakor. Delta Force Commando. Színes, olasz kalandf-ilm. 6 és 8 órakor. Frekvencia video: Katonai akadérnia. Ame­rikai, feliratos vígjáték, 10 órakor. Kémek, mint mi. Amerikai feliratos vígjáték 18 órakor. Kezdődhet a for­radalom, de nélkülem. Amerikai feliratos vígjáték 18 és 20 órakor. Aszód, Petőfi: Szemenszedett szenzáció. Magyarul beszélő amerikai filmvígjáték. Este 7 órakor. Ügy mondtuk ezt Göncz Árpáddal: — Piacot kell teremteni, ahol a kisember a házi terményét jó áron eladhatja, a nagyüzem pe­dig korszerű termelésével teremtsen új világot, új életet. De nem egymás el­len, hanem -együtt, egymá­sért. Figyelmeztetett is az el­nök: — A legvilágosabb, a legegyszerűbb és legtermé­szetesebb dolog, hogy min­denki valamiféle változás­ra vágyik. Vannak közsé­gek százával, ahol a falu­siak esetleg nem értik, miért folyik ma a vita, pe­dig az igazi változás, a várt javulás útját csak ak­kor lehet megtalálni, ha magukkal a tényekkel, tényismeret alapján tisztá­ban van az egész közvéle­mény. — Mindenkinek — mon­dotta Göncz Árpád —, aki közös tányérból akar enni a falusiakkal vagy a gyért munkásokkal, egy köteles­sége van: gyökereiben meg­ismerni a társadalom éle­tét, az abban lezajló fo­lyamatokat, és részt ven­ni abban a mélyszántásban, amely előkészíti , az új ve­tést. Mennyi mindenről esett még szó! Én magam is el­vettem egy rövid időt a Galga mente bemutatásá­val, az itt élő emberek gondjainak, örömeinek a felsorolásával. Töprengve kérdeztem, legyen-e téesz, vagy jöjjön újra a parcel­la? — Végül megegyeztünk — itt van a jelen, amely­ben kinek-kinek szíve, sze­rint, lelki ismerete paran­csára kell helytállni, új életét és világszemléletet teremteni. Három órán át peregtek a kérdések, s fogalmazód­tak a válaszok. Búcsúzás­kor elégedetten jegyeztem a füzetembe: — Találkoz­tam és beszélgettem Göncz Árpáddal, az ország első polgárával. Fercsik Mihály Ila másokat nem is. de a múlt rendszerben kedvez­ményes kamatú állami köl­csönöket igénybe vevő ma­gyarjainkat elszámoltatta a demokratikus Parlament. Ám ez is bizonyította, hogy nincs új a nap alatt, hiszen ezzel a lépéssel az előző kormány szinten megpró­bálkozott. Ebben az ügyben sok-sok levél érkezett szerkesztősé­günkbe. Néhányat le is tud­tunk közölni, míg másokat a hely hiánya, a határidők múlása miatt nem sikerűit. Emlékeznek még a hosz- szú sorokra, például a gö­döllői OTP előtt? Nosztal­giából idézzük röviden ve­resegyházi tudósítónk. Fa­zekas Mátyás sorait... „Nos mit tehet olyan, mint a krónikás, aki 70 éven felüli és. rokkant, so­káig állni nem tud? Írás­ban küldtem volna be a nyilatkozatomat, de figyel­meztettek a passzusra: csak személyesen... és esetleg elvesztem a jogomat, ez pe­dig kvázi létkérdés. Hát, szomszédaim reggel három­negyed négykor autóba tuszkoltak és átvitték fel­iratkozni. Négy órakor enyém lett a százas sor­szám. ...Külön szerencsém volt, hogy az egyik hite­lemre aznap postán meg­kaptam a december 31 -i egyenlegértesítőt, így ez, gyorsabban ment, mint a nagy átlagnak. A verejté­kező tisztviselőnővel közöl­tem, hogy a helyi takarék- szövetkezetnél vezetett át­utalási betétszámláról fi­zetem ki a megállapított összeget. Közölte, hogy nem Amikor megérkeztem az aszódi városi közösségi ház­ba a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt aszódi szervezete által ren­dezett íarsangbúcsúztató bálra, Péter István és Var­ga László zenekari duója már vidáman húzta a nótát: — Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs ... Még . kevesen táncoltak, inkább az előkészítéssel voltak elfoglalva a vezetők közül többen is. Kustra László elnök, Pálya Tibor .titkár, a feleségeikkel és Balogh Jánosáé segítségével a batyukban . hozott ételt, italt rakták tel az asztalok­ra, készítették a tombola­jegyeket, gyűjtötték a ki­sorsolandó tárgyakat. — Több mint negyven esztendő után van Aszódon ismét Kisgazdapárt áltál szervezett bátyusból. Régi hagyományt kívánunk fel­újítani, éltetni; de hát akik­nek az ilyen jellegű rendez­vény természetes volt az életükben, azok .többsége elhunyt, akik pedig élnek, azok szívesen elmondják, hogyan csinálták, de koruk miatt már nem vesznek részt a mulatságban. •— A középkorúak közül kerül ki a Kisgazdapárt tagjainak zöme — hallot­tam Pálya Tibortól. — Van­nak köztünk kimondottan mezőgazdasági jellegű mun­kát- végzők, elsősorban tej­termelők, de tartoznak hoz­zánk vállalkozók, - kőműve­sek, különböző kisiparosok is. Kustra Pál néhány szavas üdvözléssel' nyitotta meg a jó hangulatú mulatságot, s talán Csupán csak ezek a szavak jelezték a bál kis­gazdajellegét. — A vigalom pártunk hangulatát is jelképezi — mondta. — Délelőtt ■ többen jártunk Kartalon, ahol meg­hallgattuk Nagy Ferencet, a párt országos elnökét, dr. Tárgyán József frakcióve­zetőt és Dragon Pál orszá­gos alelnököt. Reményt kel­tő és megnyugtató szavakat mondtak a reprivatizáció­ról, a földkérdésről, illetve annak rendezéséről. Táncoltak a -párok, s va­lódi bálban érezhette ma­gát mindenki, engem azon­ban az asztalnál üldögélő idősebbek csendes beszél­getése jobban érdekelt. — Évek óta gondunk van a tej értékesítésével, és ez a gond most még komo­lyabban jelentkezik — mondták beszélgetőtársaim. — Igaz. Aszódon csak né­gyen vagyunk tejtermelők, de Domonyba kellett hor­danunk a tejet. Hamarosan helyben árusítjuk! Lesz kannás tej, mint régen volt, amiből kikerül, a tejszín, és ízes lesz a háziasszony által készített túró, meg vaj, amit az asztalra tesz. A mi tejünket nem fölözi le többé a tejgyárak mono­póliuma. — Ha egy-két hold föld­höz jutunk, akkor megszer­vezzük a mezőgazdasági kisgépek közös beszerzését és kölcsönzését. Az úgyne­vezett FAKSZ-udvarból gazdaudvart szeretnénk kialakítani, ahol helyisége is lenne a pártunknak — mondják reménykedve, és emlegetik Gyebnár nénit Olyan eseteket, netán esak egyszerű megállapítá- . sokat szeretnék néhány sorban megírni a fenti eí- met viselő sorozatomban, amelyeket jártamban-kel- temben hallottam, les­tem el, s amelyekről cl kell gondolkodnunk, f.chet, hogy egyik írás a munkásnak, másik a köztisztviselőnek, a pedagógusnak ad ötletet, esetleg olyan is akad majd, amely mindenkihez szól. Egy biztos: használni akar­nak ezek a sorok. Pintér. Ferenc nyugdíjas­tól a minap hallottam eze­ket a szavakat. — Van egy mese, jó" ma­gyar népmese, az egész magyar mesekinesbén ta­lán a legértékesebb, amely szerint a szegény .seprűkötő áldást kér munkájára az ég urától, s aztán életet és vért izzad ki, mégse bír semmire vergődni, pedig áldás van a munkáján. A Mire lehet jé? I-i; Ismereteink szerint a mun­kásőrségé volt, s most zá­rolt állami vagyon, Gödöl­lőn a városháza épülete mellett álló rádiós torony. Talán lehetne valamilyen közösségi célra használni. A szakemberek véleményét szívesen megosztanánk ol­vasóinkkal (Balázs Gusztáv felvétele) szomszédja azonban, a ko­sárfonó, csak egy garas ára szerencséért imádkozik, s másnapra ann3ri aranyat ta­lál, hogy alig győzi fonni a kosarakat. — Mi lehet az oka? — kérdezte tőlem kíváncsian figyelve Pintér Ferenc. — Mi lehet az oka, hogy egyik jól, a másik rosszul járt? Hát az, hogy senki nem akar söpörni, minden­ki csak kosarazni kíván. A mesében. És a valóságban? Az ön­kormányzatok elmondhat­ják : ma a vállalkozók több­sége kereskedő, kocsmáros, virágárus-, zöldséges, gépko­csi-fuvarozó, akarom mon­dani: a kosárfonó megbízott eladója, a kosarak értékesí­tője kíván lenni. Mert sze- rencsétlenségükne a mi vilá­gunkban a kosárfonó sze­gény ember. Az övé a mun­ka, másé a haszon és aí áldás. Fik Tartsa be a szerződést! Sorsok — sorokban Jártamba n-keltemben De másé a haszon lesz jó, mert határidőig az átutalás nem érkezik eset­leg be. (Február 28-ig egy hónap nem lenne elég hoz­zá, teljes abszurdum az OTP és a takarékszövetke­zet viszonyában!) ... Rómában a hatalomra törő Catilina ellen mondta el Kr. u. 63-ban Cicero hí­res szavait: „Quo usque tandem abutere, Catilina, patentia nostra?” Magya­rul, mai nyelven: — Med­dig élsz még vissza, türel­münkkel, államgépezet?” Olyan elszámoltatott is akadt, aki nem ragadott tollat, hanem felkereste szerkesztőségünket. így tett a 64 éves Geletei Károlyné is, aki Szilasligetről kere­kedett fel. Igaz, először nem hozzánk, hanem az OTP-be. A néni a fiával él együtt családi házban. A gyerek­nek 3 és 10 százalékos adós­sága van az OTP-vel szem­ben, s még gázbekötésre is vett fel kölcsönt. Az első kettőt 1500-1500 forinttal terhelte meg a Parlament, az utóbbi kamatát az OTP emelte fel 24,5 százalékról ■32-re. A fiatalember kőműves. Munkahelyével 2000-ig kö­tött szerződést, aminek fe­jében onnan is kapott köl­csönt. Szeptember óta a cég nem -tudja munkával ellát­ni, de természetesen el sem engedi. Az idény kezdetéig ' a mama úgy akart segíteni fia gondján, hogy a taka­rékbetétkönyvében elhe- lyezett összeget kiváltja. Ez sajnos nem sikerült neki, mivel 1984-ben a könyvet három évre lekö­tötte. Most 21 719 forint van benne, azt szerette vol­na kiváltani. Nem tudta, hogy a lekötés még most is érvényes, s mint közölték vele, sok-sok forintot le­vonnának a betétjéből, mi­vel idő előtt veszi .ki azt. Szegény néni hiába ment, azt mondták neki, tessék betartani a szerződést! Mit ajánlhat a szilasli- geti asszonynak a tollíor- gató? Mivel a Parlament ezt a szerződést nem vál­toztatta meg, csak annyit,: hogy keresse fel a helyi polgármesteri hivatalt, s onnan kérjen segítséget ő vagy a fia. Erre már elérzákenyült olvasónk. Mindig tisztes­ségesen élt, nem fog sorba állni segélyért — mondta. Másik fia le van százalé­kosa, a harmadik 650 ezer forinttal, tartozik hitelezői­nek, szintén építkezés miatt. ★ Írásunk nyomdába'adása előtt .tudtuk meg, hogy a veresegyházi önkormány­zat — széles körben meg­hirdetve — messzemenőkig vállalta a rászorultak tá­mogatását a Parlament dön- ■ tése nyomán. Tíz-harminc- ezer forintos kamatmentes kölcsönt adott. B. G. Nádas Kupa 1991 Visszavágott a Gépgyár A Nádas Lajos labdarú­gó-teremtornán 79 mérkő­zésen 432 gólt lőttek, a leg­többet, 31-et, a Bau Trade csapata szerezte. A legke­vesebb gólt — hármat — a gépgyáriak kapták. Eredmények: Gépgyár— Viktória 3-1, Favorit—Déli­báb 3-2, PM Volán—Bau Trade 3-5. Királytelep— Favorit 2-3, Csintó Csárda —Kerepestarcsa 0-1, MÉM- Ml—Híradótechnika 3-1, Pannónia—NEC 0-5, Szada —Topi 2-3, Ganz—Aszód 2-7, HTÜ—ÁFÉSZ 1-1; Uni- t.as—Frekvencia 0-2, Speedó —Veresegyház 1-1, Orange —Old Boy 5-6, Csintó Csárda—Pannónia 5-3, Ke­repestarcsa—NEC 1-4, Lő­rinci—ÁTK 0-3 (játék nél­kül), Tangazdaság—Nimra 2-2, Ganz—Unitas 3-3, Asiód—Frekvencia 1-7, MÉMMI—Topi 5-1, Viktó­ria.—HTÜ 1-1, Gépgyár— ÁFÉSZ 4-0. A gépgyáriak elsősége már szombaton el­dőlt, amikor a nagy rivá­lisnak visszavágtak-. Végeredmény: 1. Gépgvár, 2. ÁFÉSZ, 3. HTÜ, 4. Vik­tória, 5. MÉMMI; 6. Topi. Az első három csapaton kívül díjazásban részesült a legtöbb gólt lövő, Kajdi Zsolt (Viktória) 11 találat­tal, a legjobb kapus Sárdi Levente (MÉMMI); a leg­jobb mezőnyjátékos Vanó Mihály (Gépgyár). A díja­kat Gémesi György polgár- mester és Pánker László sportfelügyelő adta át. A Gépgyár győzelmének kovácsai voltak: Paragi István, Solti. Árpád, Hege­dűs Imre, Hegedűs Attila, Lukovszky Pál. Garaí Ist­ván, Vanó Mihály, Teliér Tibor, Szenoróczky Ferenc, Szűcs Dénes, Bodrnr Péter, Isaszegi László. Csapatve­zető: Lőrinczy István. Csiba József gödöllői hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. 0 A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. 0 Munkatárs: Pillér fiva. 0 Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. 0 Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-töl 13 óráig. 0 Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. Kisgazdák bálja Aszódon Mulatnak, munkára készülnek meg B. Nagynál, akik túl­élték a nyolcvanadik élet­évüket. s a legutóbbi össze­jövetelen elmondták: —'So­káig voltunk kisemmizét- tek, de most már nem hagy­juk magunkat elhallgattat- ni! A párok forognak, szól a . zene. Az asztalokra mind.ig újabb és újabb batyuk ke­rülnek. Van, aki kolbásszal kínálja a társát, mások sült húst, fasírozotlat hordanak körbe. Pezsgős palack vár a pukkanásra. Mulatnak, reményked­nek. munkára készülnek az aszódi kisgazdák. De miért ne tehetnék mindezt 1991 februárjában? F. M.

Next

/
Thumbnails
Contents