Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-20 / 43. szám
Aranyláz Nagybörzsönyben Az ellenzéket bírálták a kormánypárti képviselők Kedden reggel 9 órakor — Szabad György elnökletével — a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat vitájával folytatta munkáját az Országgyűlés. A törvénytervezetet beterjesztő Göncz Árpád köztársasági elnök röviden utalt arra, hogy a múlt év októberi blokád után a kormány már kinyilvánította, hogy nem szorgalmazza az akcióban részt vevők büntetőjogi felelősségre vonását. (Folytatás az 1. oldalról.) — Itt, kérem, az arany, az minden ősszel téma volt. Ahogy forrt a bor a pincékben, úgy alakulgattak, jártak szájról szájra a történetek. Még a dédapám idejében, kicsi gyerekkoromban is sokat hallottam a meséket. Magam azonban nem hiszem, hogy nagy mennyiségről lenne szó, hiszen akkor már korábban kibányászták volna. Én úgy tudom, a bánya 1848-ban szűnt meg, mert az itt élő svábok elmentek a magyar seregbe harcolni. Látni a környéken kohónyomokat is, ezek állítólag még az avar korból valók. Amióta itt dolgozom — és annak már húsz éve — kutattak erre, készültek dokumentumok, térképek, aztán betették őket a fiókba. Ha a falusiak szóbeszéde igaz, akkor a Rózsa táró környékén indul újra a kutatás — hallottam Okolicsányi Györgytől, aki a Földtani Intézet kihelyezett részlegében gondnokként dolgozik, és a hegyen. Nagy irtáspusztán él. A nagybörzsönyi emberek bizakodnak, munkalehetőséget látnak. Mások furcsának tartják, hogy külföldivel kell megnyitni a bányát. Közszájon forog tehát a téma. A település polgár- mestere, Kentf Gyula a következőkről tájékoztatott: — A kincset rejtő hegy, ha van, az mindenkinek hasznára lehet. A hír itt is futótűzként terjedt. Kicsik, felnőttek és aggastyánok beszélnek róla, mindenki tudni vél valamit. — És mit tud a polgármester? — Gyakorlatilag semmit. De ha szükség lesz ránk, szívesen együttműködünk. Megjegyezném, hogy itt minden természetvédelmi területté van nyilvánítva, nem szeretnénk, ha fölöslegesen dúlnák fel az erdőket. Hogy mit várunk, mire számítunk? Ha valóban megkezdődik a munka, talán egynéhány helybéli munkát kap. A bányához út is kell, így bízunk abban, hogy kiépül a közút, s valami a falunak is csur- ran-cseppen a kommunális beruházásokból. Arra azonban csak a balga számíthat, hogy Nagybörzsöny dúskál majd a kincsekben. — árvái — Az államfő ugyanakkor hangsúlyozta: a magyar jogrendben nem ismert az úgynevezett opportunitás elve, amely lehetővé teszi, hogy a büntetőjogi hatóságok célszerűségi megfontolásból. eltekintsenek a felelősségre vonástól. Ezért van szükség a magyar jogrend kínálta egyetlen lehetőség alkalmazására, azaz a közkegyelem gyakorlására, amely egyúttal lezárja a hónapok óta húzódó ügyet. A köztársasági elnök szavait követően csaknem négyórás vita vette kezdetét, melynek során — mivel az ellenzéki képviselők szemmel láthatóan tartózkodtak a hozzászólástól — a kormánypárti honatyák ismételten felidézték az októberi blokád három napjának eseményeit, elsősor-. ban az ellenzék, a sajtó és a történteket a háttérből irányító, meg nem nevezett szereplők felelősségét taglalva. A kormánypárti képviselők bírálatából kijutott a köztársasági elnöknek is, akit nem egy felszólaló nyíltan vagy burkoltan elmarasztalt a blokád idején tanúsított magatartásáért és nyilatkozataiért. A közkegyelmi törvény tervezetéhez a legtöbb módosító indítványt benyújtó Salamon László (MDF) úgy vélte: téves polgári engedetlenségnek minősíteni az október végén történteket, hiszen az események kimerítették a Btk.-ban foglalt bűncselekmény tényállást. Ezt erősítette meg a szintén MDF-es Szokolay Zoltán, aki terrorcselekményt és lázadást látott a fuvarozók, valamint szimpatizánsaik demonstrációjában. Zacsek Gyula (MDF) az októberi blokádot szervezetten elkövetett bűncselekménynek nevezte, s azért felelőssé tette a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivőit, akik — mint mondotta — az akció támogatásával alkotmány- ellenes eszközökhöz nyúltak, s ezzel bebizonyították, hogy alkalmatlanok lennének a kormányzásra. Kónya Imre, MDF-es frakcióvezető hangsúlyozta: a szabaddemokraták vezetői bűncselekményt követtek el, amikor helyi szervezeteiket felszólították a blokádban részt vevők támogatására. Kónya Imre emellett megerősítette, hogy frakciójuk támogatja a közkegyelmi törvényt, de csak úgy, ha egyértelmű figyelmeztetéssel párosul, hogy ez az utolsó alkalom ilyen esetben az amnesztiára. Szavaira reagálva Hack Péter kétperces hozzászólásában szögezte le: az SZDSZ-es képviselők nem kívántak részt venni a vitában, de kétségbe vannak esve, hogy sokan egyáltalán nem érzékelik, mi történt azokban az októberi napokban, és mi történik jelenleg az országban. Hozzátette: bűncselekmény elkövetését csak bíróság mondhatja ki, ezért Kónya Imrének nem áll jogában ezt megtenni. A hosszúra nyúlt vita után végül az Országgyűlés — az alkotmányügyi bizottság által támogatott módosító indítványokkal kiegészítve — 21 ellenszavazattal, 39 tartózkodás mellett elfogadta a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényt. A jogszabály értelmében nem indítható, illetve nem folytatható büntetőeljárás az 1990. október 25-től 28-ig terjedő időben, az útelzárásokkal összefüggésben elkövetett szabály- sértések és bűncselekmények miatt. Az ebédszünet után az Országgyűlés interpellációkkal és kérdésekkel folytatta munkáját. Ezek sorában a gödöllői Körösfői László (MSZP) a magyar sportolók és természetjárók számára eddig biztosított vasúti kedvezmény megvonását sérelmezte, amely szerinte ellentmond a kormány meghirdetett programjának, hozzájárul a kis egyesületek ellehetetlenüléséhez, ellentmond az egészségmegőrzés nemzeti programjának. Siklós Csaba válaszában közölte, hogy a költségvetés — ismert helyzete miatt — az utazási kedvezmények felülvizsgálata során csak a szociálpolitikailag kedvezményezettek körét, azaz a diákokat, a nyugdíjasokat és a nagy- családosokat vehette figyelembe. Kicsit nehéz követni Zárcsere - kirámoSással Az olvasó már értesült a sajtóból: a szocdempárti bel- villongások hétfőn a Dembinszky utcai iroda ajtajának felfeszítésével, az ott talált dokumentumok (és még más is?) kirámolásával folytatódtak. A párton belüli Csurdi-párt véleménye szerint politikai gengszterizmusról van szó, amit a Petrasovits-hívek követtek el, míg az önálló Takács Imre vezette Szociáldemokrata Párt (a Baross utcaiak) szerint Csurdi Sándor és Szilágyi Gábor elbitorolták főhadiszállásukul az inkriminált irodát. Ehhez már c~ak azt kell tudni, hogy az MSZDP VII. kerületi alapszervezetének vezetője, Poharánszky József azt nyilatkozta a Népszavának: ez nem a Takács-féle párt helyisége, hanem a VII. kerületi alapszervezeté, és ott működik a szociáldemokrata ifjúsági szervezet is. A tények: felfeszítették az irodát, a lemezszekrényt, kinyitották a fiókokat, elvitték az összes dokumentumot, magnószalagot, s kicserélték a zárat az ajtón a tettesek, akiket felismertek. Élükön Werner László, az MSZDP biztonsági szolgálatának főnöke állt. öt állítólag a Takács Imre vezette történelmi szociáldemokraták kérték fel arra, hogy a birtokháborítót erőszakkal is( tegyék ki, s hogy foglalják vissza az irodát, mert enélkül nem készülhet el az Állami Számvevőszék által elvárt leltár. <£ Tessék mondani, tett valaki feljelentést az ügyben? — kérdeztük dr. Hipp Károly ezredestől, a VI— VII. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjétől. — Bonyolult ez a dolog, most igyekszünk a szálakat kibogozni. Ebben a pillanatban (kedden délután 2 órakor) még nincs följelentés. Csupán annyi történt tegnap óta, hogy kaptunk egy levelet Takács Imre elnök aláírásával arról, hogy az ő véleménye szerint nem történt semmiféle bűncselekmény, mivel a helyiségnek ők — mármint a Szociáldemokrata Párt (Barons utcaiak) a kijelölt használói. • S bűncselekmény tényleg nem történt? — Tudnunk kellene pontosan, hogy ki volt az irodahelyiség kijelölt használója, ki használta ténylegesen az irodát, kinek a tulajdona volt ott, milyen iratokat tartottak a helyszínen, volt-e az elvitt holmi között magánszemély tulajdona, elvittek-e pénzt és mennyit, kiét, s volt-e egyáltalán ott szociáldemokrata ifjúsági szervezet. Amíg mindezt nem tisztázzuk, még azt is nehéz eldönteni, hogy fönn- áll-e a bűncselekmény alapos gyanúja... V. G. P. Ő MONDTA A fejünkre Elsimulni látszottak a feszültségek, amikor az SZDSZ parlamenti frakciója (január 18—20-án tartott tanácskozásán) újjáválasztotta a tisztikart. Mózs József képviselő ezt követő fellépése ezért vert nagy visszhangot, aligha véletlen tehát, hogy maga a Beszélő főszerkesztője készített vele (91/7.) interjút. M. J. nem tesz lakatot a szájára. Ilyeneket mondott: „Ma a képviselők, a vidékiek... akik többet vannak lent az emberek között, azt tapasztalják, hogy azokra a kérdésekre, amelyek az embereket foglalkoztatják, a politika meg sem próbál választ adni. Egyfajta elitpolitizálás alakult ki... ” Amikor hónapokkal korábban mi ezt írtuk, enyhén szólva erőteljes korholásban volt részünk némely ilyenolyan párti korifeus (meg helyi korifeus) részéről. Nem baj, a fontos az, hogy amit láttunk, azt jól láttuk. Illetve: baj, hogy azt láttuk, láthattuk, valami jobb helyett. M. J. is bajnak érzi, mert így folytatta helyzetjelentését: „... a demokratikus pártok támogatói leol- vadtalc, a vidéki tagság értelmesebb része szétszéledőben van.” Bizony, ez is találkozik a lap hasábjain publikált tapasztalatainkkal, azaz úgy látszik, akik látni akarják a valóságot, azok látják is, s furcsa módon, (párt)politikai elkötelezettségüktől függetlenül, sokasodó figyelmeztető jeleket fedeznek fel. Kérdés azonban, az elitpolitizálás részesei látni akarják-e a valóságot...? M. J.-nek vannak aggályai. Nekünk úgyszintén vannak. M. J. úgy vélte, „A tét az, hogy ez az egész kialakulóban lévő demokratikus rendszer nem omlik-e mindenestül a fejünkre.” Ez az! Mi is ezt hajtogatjuk egyre gyakrabban. Mert hogy a pártokra mi omlik. az legyen a pártok dolga, de hogy „az egész” a mi fejünkre ... KLIENS tedrán, abból negyvenhat ebben a községben. Falkávás, varázsszemes ősöreg rádió. Könyvespolc, a kötetek között majolika- tárgyak. Szülőik, kollégák ajándéka? Névnap, születésnap, tanévzárás? Hivatalos ajándéktárgy, „a jó munka jutalmául”? Az idős ember körül már minden tárgynak külön története van, ám ezek a történetek rajta kívül már senkit vagy alig valakit érdekelnek... „Ritka most már, nagyon ritka a látogatóm. Bonyolult. Meg kell beszélni Jolikával, mert én már nem tudok kimenni kaput nyitni. Ha vele jön valaki, akkor bejut... de ezt meg ki vállalja?” Vigasztalja magát? Bujkál az elfelejtettek egyre keservesebb valósága elől? Apró kezén áttetsző a bőr, az erek kékje hálózza be a kézfejet. Meg- megrebben ez a kézpár, madj engedelmesen visszatér a kiinduló helyzetbe, az ölbe. ötvenegy év alatt hányszor emelkedhetett ez a kéz a magasba, „figyeljetek, gyerekek”...? (Illyés Gyula: „A legjobb orvos- szer, a legjobb bajelűző kúra a munka”) Szolgálati lakás ez, valamikor ketten, egy kolléganőjével lakták, de már kilencedik esztendeje egyedül van benne. A tisztelet, a hivatali tehetetlenég-ne- hézkesség kér ültette el egy újabb lakó beköltöztetését? Két pici szoba, konyha, mosdó. Nem birodalom, de mikrovilág. A gondozónő, az orvos... a televízió. A könyvek. Az emlékek. A majolikák, a hímzések... s a homlokcsont mögött a képek szűnni nem akaró pergése. összefonódó esztendők. Gyerekek tiszta tekintete. Felnőttek arca. Seregekként jelenhetnek meg előtte, annyian voltak. (Tolsztoj a Háború és békében: „A nagy embereket — rosszakat-jókat — az emberek szülik meg") Jolika illedelmesen megáll mellettünk, jelzi vele, neki mennie kell. Várják a következő helyen. Egy újabb kisnapos, vagy éppen nagynapos ... Szép fényes a reggel. A havon szikrázik a napsütés. Libben a függöny. Egy apró kéz int mögüle. Jolikának? Nekem? Búcsút? Avagy éppen köszöntést a szép fényes napsütésnek? Mészárolt Ottó PaRLRMENTi JEGYZET Az elefántnak röpülni tilos Ha kormányzópárti képviselők feje fölött rózsaszín elefántok kezdenének röpködni az ülésteremben, akkor ezen honatyák, köztük is a jog- végzettebbek azonnal törvénykönyv után kapnának: ki engedte ezt meg nekik? Látván a betűk között, hogy bizony senki, még a többpárti alkotmány sem, haladéktalanul cikkelyeket citálnának. Bizonyítandó: az elefántoknak márpedig röpülni tilos. Így siklanánk el olyan természeti tünemények mellett, mint ami a repülő elefántnak, eme jámbor jószágnak Nobel-díjra való érdemessége, s így fosztanánk meg magunkat attól a nagyszabású fölfedezéstől, hogy mit is csinál szabadidejében a gravitációs törvény. Ezen apróságok ugyanis elsikkadnának a kormányzó pártok paragrafusaiban, s legföljebb arról hallhatnánk mélyenszántó ötleteket, hol lehet az elefántfészek, s ki röpt.etheti őket. Ez és ilyen magasröptű hasonlatok jártak egyes ellenzéki képviselők eszében, miközben az MDF salamoni bölcseletéit hallgatták a taxisblokádról. A több napirendi pont idejét fölemésztő, kimenetelében csöppet sem kétséges egyoldalú vita lényege tömören az volt, hogy Salamon László és Kónya Imre megbocsátanak a taxisoknak, bár azok ezt nem érdemlik meg. Említett urak legszívesebben láncra veretnék őket, taxijukkal együtt, de mert nagylelkűéin a demokráciában botladozó néppel szemben, ez egyszer még kegyelmet gyakorolnak fölöttük. Szó nincs tehát arról, hogy a kormány októberi, végső kényszerűségében tett ajánlata, a bántatlanság és büntetlenség volna a közkegyelmi törvény alapja. No nem, a kormány és pártjai nem szolgáltathatnak precedenst arra, hogy betartsák ígéretüket. Hová fajulnának a dolgok, ha egyszer csak elkezdenék beváltani azokat? Szó nem lehet erről, éppen elég gyönge már a kormány így is. Tegnap délelőtt is csak arról volt szó, hogy nem merték nyíltan leszavazni a köztársasági elnök indítványát, nem merték szemtől szembe megtámadni Göncz Árpádot. Amire persze már történtek kísérletek; éppen a taxisblokád idején vádolták blokád- pártisággal, s ezt nem, mulasztották el tegnap többször megismételni, aztán gondoljunk csak a visegrádi találkozó körüli ízléstelen félreállítá- si kísérletre. Pedig mi mindent köszönhetnek Göncz Árpádnak, nézzünk csak bele az MDF—SZDSZ hírhedt tavaszi megállapodásának másik serpenyőjébe. Na ja, egy paktum olykor visszavág. Ezért is volt furcsa, hogy Salamon úr olyan fájlalóan taglalta, hogy egy normális bűncselekményben bizonybizony el lehetne kobozni a végrehajtásban közreműködő eszközt. Végül is a gépkocsik sem állíthatók bíróság elé, a helybenítélő Országgyűlés nekik is megbocsátott. Egy dolog kerülte el a bölcs salamoni ítélkezés közben a honatyák figyelmét; a taxisblokád kapcsán csak a sztráj- kolóknak bocsátottak meg. A kormány tagjaira nem vonatkoztatha- tóak a törvény előírásai, s tőlük bizony — a jogász urak legnagyobb elégedettségére — el lehetne kobozni azokat a tárgyakat, amelyekkel intézkedéseiket elkövették. Egy esélye marad. Mielőtt még valakinek eszébe jutna felelősségre vonni a felelős kormányt, mielőtt még a közkegyelem is visszaütne, a kormány lehetősége az, hogy _ sűrű szárnypróbálgatással megpróbál fölemelkedni. Hátha egyszer neki is sikerül. Persze ha röpködni tilos ... ? — jakubovits —
