Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-19 / 42. szám

Ki engedélyezte? Idős néni kereste fel a csütörtöki fogadónapon a Tápió- menti Hírlap szerkesztőségét és kérte, ugyan tekintsük már meg, hogy valójában hogyan is renoválják, újítják fel Nagykátán a Bajcsy-Zsilinszky úton az egyik házat, a leendő Gazdabolt portáját. Az épület bejáratához egy lépcsőfeljárót „ragasztottak”, ami most már a járda há­romnegyed részét elfoglalja. Hóban, sárban az emberek leszorulnak a járdáról, különösen sötétben válik nehéz­kessé a közlekedés. A néni a maga egyszerűségében tette fel a kérdést: ki engedélyezte a közterületre történő ter­jeszkedést? Mert akkor a pitvarát ő is kiépítteti a jár­dára ... (Deák Attila felvétele) Megkérdeztük Milyennek látja a...? Bodrogi Györgynétől, Nagykáta polgármesteré­től tudjuk, hogy támogat­ja a Fidesz munkáját is. Hogyan látja a város fia­taljainak jövőjét és lehe­tőségeit? — Polgármesterként nem­csak a Fidesz munkáját tá­mogatom, hanem minden ifjúsági egyesület sorsát a szívemen viselem. Remé­lem, minden ifjúsági cso­port és réteg megtalálja a helyét itthon. — Sokan azt mondják, hogy a politikában még nem beszélhetünk valódi emancipációról, abban az értelemben, hogy ma még csak igen kevés nő foglal­kozik hivatásszerűen poli­tikával. Mit gondol, mi az oka ennek? — Az ok egyszerű. A nőket leköti a háztartás, a család, a gyermeknevelés és általában a munkahely. Ezek a dolgok is ugyan­olyan fontosak, mint bár­mi más közéleti tevékeny­ség. Elvégre a nők, az anyák nevelik a gyermeke­ket, az új generációt, köz­tük a politikusokat is. — önnek például hogyan jut ideje a családra, eset­leg szórakozásra? — Szórakozásra? A munkám egyben a szórako­zásom is. A szabadidőm pedig a családomé. Ök — férjem és két lányom — sokat segítenek azzal, hogy nagyobb részt vállalnak az otthoni teendőkből. — el­tesz ennek még böjtje Visszafizetek között Már kora reggel, fél hét­kor, népes csoport toporog a nagykátai OTP bejárata előtt. Felbolydult méhkas­hoz hasonlítható a tömeg, amikor megtudják, hogy újságíró érdeklődik. — Figyeljen ide az úr! — hadonászik egy kucs- más, középkorú ember egy papírlappal a kezében. — Nézze meg, mit nem átal­lották rányomni a nékem kiküldött papírra. Azt mondja, hogy „kérem”... Hát kéri az a radai... — Honnét tetszett jönni? — vágom el szitkozódásá- nak áradatát. — Tápiószentmártonból... — Ide kell jönni az egész járásnak — mondja a mel­lette álló, hárászkendőjébe burkolódzó idősebb asz- szony. — Mi Tápió'oicské- röl jöttünk. — Képzelheti, nem örömünkben ... Teg­nap este hozták el a pénzt a gyerekek Pestről. Ezt a szégyent — kapja sírásra görbült szája elé a kezét. — Eddig mindig mi segítettük őket, most meg nekünk kell kölcsönkérni. — Kölcsön?! — mormol­ja az asszonyba kapaszko­dó, jó tíz esztendővel idő­sebb úr. — Hol leszünk mi már akkor... — Persze, évtizedekig ol­csó kamatra jó volt a pén­zünk — mondja egy közép­korú, prémes dzsekibe öl­tözött asszonyság. — Most meg letagadja magát az OTP. Ö nem tehet róla, az Országgyűlés a hibás ... Nagyon szép dolog ez, a „lakosság bankjától”, — Papolhatnak bármit — veszi vissza a szót a tápió- szentmártoni ember —, jól kibabráltak velünk.,. Lesz ennek még böjtje.., Délelőtt 11 órakor ismét az OTP előtt visz el az utam... A tömeg nem­hogy fogyott volna, inkább népesebbnek látszik. Éppen most lép ki a reggel nagy­hangú tápiószentmártoni ember az ajtón. Kicsit meg­nyugodva mondja: — A rosseb egye meg őket — befizettem. — Mennyit? — Nyolcvankétezret... Most aztán befoghatjuk ott­hon a szánkat, örüljünk, ha nem lesz füstadó... — dk — MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Műhelymunka szükségeltetik Közmeghallgatás Zsúfolásig megtelt a mű­velődési központ színház- terme Nagykátán, amikor a városi önkormányzat köz­meghallgatást hirdetett. Minden korosztály képvi­selve volt, de úgy tűnt, a „demokrácia gyakorlásá­ban” leginkább az időseb­bek jártasabbak: ők ugyan­úgy álltak elő panaszaikkal, mint amikor falugyűlésnek vagy nyilvános tanácsülés­nek nevezték a köznépnek megadott nyilatkozási lehe­tőséget. Mindenesetre jól jellemzi a közel három és fél órás közmeghallgatás hangulatát annak az embernek a meg­nyilvánulása, aki félidő tájt az előcsarnokban kucsmá­ját fejébe csapva emigyen vélekedett; „Higgye el, uram, nem változik semmi sem! Szén eddig sem volt, és most, hogy a szénhiány- nyal kapcsolatos kérdést nem tudták megválaszolni, ezután sem lesz ... Mert a világ, az már ilyen” — és nevetve távozott. Akik viszont ott marad­tak. ha nem is teljességgel, de kicsit bölcsebbek lettek. Érdemes csokorba szedni, hogy mi is foglalkoztatja a térség lakóit 1991 legelején. Számos felforrósodott hangú, kezdeti elfogultsá­got egyáltalán nem tükröző felszólalás hangzott el az utcanév-változtatás ügyé­ben. (Már a Tápiómenti Hírlap is jelezte, hogy a la­kosság felemás módon vi­szonyul az utcák átkeresz­teléséhez.) A Lenin út, Mártírok útja, Űttörők út­ja, Mező Imre út és még számos utca lakói kérdezik egyénileg és képviselőjük által: biztos, hogy ez a leg­fontosabb, leggyorsabban megoldandó feladat? Miért éppen ezzel a kérdéssel kell foglalkoznia az önkor­mányzatnak, a közmeghall­gatásnak, a jelenlévőknek, amikor tengernyi a gond? Beköszöntött a térségbe a munkanélküliség, nincs a Tüzépen szén, nincs járda, és nincs olcsó tej. Hiába sze­retné az egyik lakos, hogy a Dózsa György út ezentúl legyen Szent István út, ha társai lehurrogják: nincs táblára pénz, nincs idő az igazolványokat átíratni, nincs akármennyi forint se okmánybélyegre, se a jogo­sítvány átírására. Gulyás Gábor képviselő, csillapítandó a hangulatot, vázolta, hogy még az októ­ber 30-i képviselő-testületi ülésre lakossági kérelem ér­kezett a Lenin utca nevé­nek megváltoztatása ügyé­ben. Ekkor alakult egy ad hoc-bizottság, aminek fel­adata volt a jelenlegi utca­nevek felülvizsgálata. Ez a bizottság tizenkét utcanév megváltoztatására tett ja­vaslatot, amit az érintett utcák lakóival szórólapon közöltek. A szórólapon ja­vasolt nevek nem kötelező érvényűek, az utca lakói más nevet is javasolhatnak. Bár a képviselő felszóla­lása egy időre elterelte a közmeghallgatáson jelenlé­vők figyelmét az utcanév­változtatásról, később még­is újból visszatértek rá. A Fidesz képviseletében meg. jelent felszólaló szintén el­ismerte, hogy sokkal fonto­Nagykátai programok A nagykátai művelődési központ rendezvényei kö­zül az alábbiakat ajánljuk. A Damjanich János Gim­názium és Szakközépiskola szalagavató műsort rendez 21-én és 22-én 16 órától. A hagyományos farsangi bál­ját a nagykátai művelődési központ 23-án, szombaton este 7 órától tartja. Mozibh Nagykáta, Rákóczi: 21— 22-én 6 óra: Ürkalózok (szín., mb. am.—német sci- fi), 23-án 6 és 8 óra: Mars­lakó a mostohám (szín., mb. am. vígjáték), 24-én 6 és 8 óra: Drágám, a kölykök összementek (szín., mb. am. vígjáték), 25-én 6 és 8 óra: Miss Daisy sofőrje (szín, mb. am.). Álíatorvosi ügyeiét Nagykátán és környékén február hónap második fe­lében az alábbiak szerint teljesítenek szolgálatot az állatorvosok: február 23— 25. dr. Czeglédi László, Nagykáta, Petőfi út 5/B (I. körzet), dr. Zsemle Sándor Tápiószele, Széchenyi út 38. (II. körzet). (Fiileki Péter felvételei) szélgessünk!” — kérte in­dulatosan a jelenlévőket. És elkezdődött a „mutoga- tósd'i” nevű jól ismert ma­gyar játék. A munkanélküliség or­szágos probléma, a pártál­lami határozat most üt vissza, mármint hogy Pest megyében nem lehet ipart telepíteni. A vállalkozókat még csak kicsalják az „il­letékesek” a térségbe, de amikor az üzletemberek körülnéznek, és meglátják, hogy nincs telefon, nincs úthálózat, nincs csatorna — akkor gyorsan menekülnek. Jelenleg — míg nincse­nek új törvények — élvezik a monopolhelyzetűket azok a vállalatok, intézmények, amelyek csak sanyargatják a térség lakóit. Telefonügy­sabb teendője van az ön- kormányzatnak, de ha egy utca a névváltoztatás mellett dönt, akkor viselje annak összes költségét. Az önkor­mányzat ezzel a javaslat­tal nem értett egyet, úgy látják, hogy ennyi pénzzel még rendelkeznek. Más témát is találtak a közmeghallgatás résztvevői: az egyik idős néni panasz­kodva kérdezte, hogy miért nincs szén a Tüzép-tele- pen. Amikor szóltak neki a szomszédai, hogy láttak két szénnel teli vagont vesz­tegelni az állomáson, ro­hant a Tüzépre, ahol azon­ban csak ímmel-ámmal vá­laszolhattak neki. Szenet viszont nem tudott haza­vinni. A panasz nem ma­radt válasz nélkül: a lakos­ság felvásárolja a szenet, a tehetősebbek már jó előre bespájzoltak. Ezt mutatja az is, hogy az elmúlt esz­tendőben másfélszer annyi szenet adtak el, mint a ko­rábbi években. „Sűrűsödnek a gondok — kezdte ismét egy idős asz- szony —, sorra küldik haza a gyerekeinket a munkahe­lyekről, miből fizessük a jogtalanul megemelt OTP-t? Milyen segélyt, mi­lyen munkát tud adni az önkormányzat? Erről be­ben nem lehet semmi jóra számítani, amíg a posta egyeduralma tart. Minden­hez idő kell... „De miért kell annyi idő?! — fakadt ki az egyik jelenlévő. — A mi korosz­tályunk a romokból há­rom-négy év alatt teremtett egy új országot. Most miért kell megint évtizedeket várni?” — tette fel a kér­dést. amely bizony válasz nélkül maradt. Az viszont megnyugtató- lag hatott a jelenlévőkre és bizonyára a lakosságra is úgy hat, hogy az önkor­mányzat úgy döntött: 1991- ben nem kíván bevezetni semmilyen pluszadót. Az önkormlányzat nyíltan, a város lakóinak részvételé­vel tartja a testületi ülé­seit. Az is tény, hogy a bi­zottsági ülések nem nyilvá­nosak, azokon kifejezetten szakmai műhelymunka fo­lyik. Műhelymunka szüksé­geltetik — ebben egyetér­tett az önkormányzat és a lakosság is ... És termé­szetesen várják az eredmé­nyeket... D. A. Tápióbicskén A Hírlap tartja magát A napilapok árai olyan mértékben emel­kednek, hogy hamaro­san (ismét) úri passzió lesz az újságolvasás. Tá- pióbicskén is ez a ten­dencia látható a helyi postahivatal adatai alap­ján. Ugyanis erre a hó­napra 110 lemondást mindössze 25 új előfi­zető bejegyzése ellensú­lyozott a napilapok ösz- szességében. A Pest Megyei Hírlap azonban — talán az is­mét megjelenő Tápió­menti Hírlap miatt is — egyelőre tartja magát. Januárban 49-en fizet­ték elő, februárban pe­dig 50-re „emelkedett” ez a szám. Hát még, ha nem 11 órára kerülne a postaládákba... T. F. Anyakönyvi hírek Nagykátáról Az elmúlt két hónapban a nagykátai anyakönyvi hi­vatalban születést nem je­gyeztek be, aminek elsősor­ban az az oka, hogy az új­szülötteket mindig a kór­ház vagy a szülészet illeté­kes anyakönyvi hivatala anyakönyvezi. Házasságot kötött: Maj- zik Erzsébet és Gödöny Jó­zsef (tápióbicskei lakosok), Molnár Mária Margit és Bencsik László, Barad Ilo­na és Németh János Béla, Papp Mária Magdolna és Nagy István, Csengeri Gi­zella és Szász Sándor, la­katos Ágnes és Buzsik Jó­zsef. Elhunyt: dr. Rőder Sán- dorné sz. Török Emma, Dognai Vendelné sz.: Hor­váth Apollónia, Dósa János, Takács Menyhértné sz.: Varga Piroska, Akantisz Virgilné sz.: Barnusz Ró­zsa, Maró Gáspárné sz.: Szajka Margit, Szűcs Já- nosné sz.: Illés Margit, Fe­hér Pálné sz.: Tóth Mária, Patócs Jánosné sz.: Hor­váth Mária, Marton And- rásné sz.: Bódi Julianna, Nagy Jánosné sz.: Tóth Margit, Barad Pálné sz.: Halápi Matild. tápiómenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Deák Attila. 0 Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban.

Next

/
Thumbnails
Contents