Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-19 / 42. szám
Ki engedélyezte? Idős néni kereste fel a csütörtöki fogadónapon a Tápió- menti Hírlap szerkesztőségét és kérte, ugyan tekintsük már meg, hogy valójában hogyan is renoválják, újítják fel Nagykátán a Bajcsy-Zsilinszky úton az egyik házat, a leendő Gazdabolt portáját. Az épület bejáratához egy lépcsőfeljárót „ragasztottak”, ami most már a járda háromnegyed részét elfoglalja. Hóban, sárban az emberek leszorulnak a járdáról, különösen sötétben válik nehézkessé a közlekedés. A néni a maga egyszerűségében tette fel a kérdést: ki engedélyezte a közterületre történő terjeszkedést? Mert akkor a pitvarát ő is kiépítteti a járdára ... (Deák Attila felvétele) Megkérdeztük Milyennek látja a...? Bodrogi Györgynétől, Nagykáta polgármesterétől tudjuk, hogy támogatja a Fidesz munkáját is. Hogyan látja a város fiataljainak jövőjét és lehetőségeit? — Polgármesterként nemcsak a Fidesz munkáját támogatom, hanem minden ifjúsági egyesület sorsát a szívemen viselem. Remélem, minden ifjúsági csoport és réteg megtalálja a helyét itthon. — Sokan azt mondják, hogy a politikában még nem beszélhetünk valódi emancipációról, abban az értelemben, hogy ma még csak igen kevés nő foglalkozik hivatásszerűen politikával. Mit gondol, mi az oka ennek? — Az ok egyszerű. A nőket leköti a háztartás, a család, a gyermeknevelés és általában a munkahely. Ezek a dolgok is ugyanolyan fontosak, mint bármi más közéleti tevékenység. Elvégre a nők, az anyák nevelik a gyermekeket, az új generációt, köztük a politikusokat is. — önnek például hogyan jut ideje a családra, esetleg szórakozásra? — Szórakozásra? A munkám egyben a szórakozásom is. A szabadidőm pedig a családomé. Ök — férjem és két lányom — sokat segítenek azzal, hogy nagyobb részt vállalnak az otthoni teendőkből. — eltesz ennek még böjtje Visszafizetek között Már kora reggel, fél hétkor, népes csoport toporog a nagykátai OTP bejárata előtt. Felbolydult méhkashoz hasonlítható a tömeg, amikor megtudják, hogy újságíró érdeklődik. — Figyeljen ide az úr! — hadonászik egy kucs- más, középkorú ember egy papírlappal a kezében. — Nézze meg, mit nem átallották rányomni a nékem kiküldött papírra. Azt mondja, hogy „kérem”... Hát kéri az a radai... — Honnét tetszett jönni? — vágom el szitkozódásá- nak áradatát. — Tápiószentmártonból... — Ide kell jönni az egész járásnak — mondja a mellette álló, hárászkendőjébe burkolódzó idősebb asz- szony. — Mi Tápió'oicské- röl jöttünk. — Képzelheti, nem örömünkben ... Tegnap este hozták el a pénzt a gyerekek Pestről. Ezt a szégyent — kapja sírásra görbült szája elé a kezét. — Eddig mindig mi segítettük őket, most meg nekünk kell kölcsönkérni. — Kölcsön?! — mormolja az asszonyba kapaszkodó, jó tíz esztendővel idősebb úr. — Hol leszünk mi már akkor... — Persze, évtizedekig olcsó kamatra jó volt a pénzünk — mondja egy középkorú, prémes dzsekibe öltözött asszonyság. — Most meg letagadja magát az OTP. Ö nem tehet róla, az Országgyűlés a hibás ... Nagyon szép dolog ez, a „lakosság bankjától”, — Papolhatnak bármit — veszi vissza a szót a tápió- szentmártoni ember —, jól kibabráltak velünk.,. Lesz ennek még böjtje.., Délelőtt 11 órakor ismét az OTP előtt visz el az utam... A tömeg nemhogy fogyott volna, inkább népesebbnek látszik. Éppen most lép ki a reggel nagyhangú tápiószentmártoni ember az ajtón. Kicsit megnyugodva mondja: — A rosseb egye meg őket — befizettem. — Mennyit? — Nyolcvankétezret... Most aztán befoghatjuk otthon a szánkat, örüljünk, ha nem lesz füstadó... — dk — MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Műhelymunka szükségeltetik Közmeghallgatás Zsúfolásig megtelt a művelődési központ színház- terme Nagykátán, amikor a városi önkormányzat közmeghallgatást hirdetett. Minden korosztály képviselve volt, de úgy tűnt, a „demokrácia gyakorlásában” leginkább az idősebbek jártasabbak: ők ugyanúgy álltak elő panaszaikkal, mint amikor falugyűlésnek vagy nyilvános tanácsülésnek nevezték a köznépnek megadott nyilatkozási lehetőséget. Mindenesetre jól jellemzi a közel három és fél órás közmeghallgatás hangulatát annak az embernek a megnyilvánulása, aki félidő tájt az előcsarnokban kucsmáját fejébe csapva emigyen vélekedett; „Higgye el, uram, nem változik semmi sem! Szén eddig sem volt, és most, hogy a szénhiány- nyal kapcsolatos kérdést nem tudták megválaszolni, ezután sem lesz ... Mert a világ, az már ilyen” — és nevetve távozott. Akik viszont ott maradtak. ha nem is teljességgel, de kicsit bölcsebbek lettek. Érdemes csokorba szedni, hogy mi is foglalkoztatja a térség lakóit 1991 legelején. Számos felforrósodott hangú, kezdeti elfogultságot egyáltalán nem tükröző felszólalás hangzott el az utcanév-változtatás ügyében. (Már a Tápiómenti Hírlap is jelezte, hogy a lakosság felemás módon viszonyul az utcák átkereszteléséhez.) A Lenin út, Mártírok útja, Űttörők útja, Mező Imre út és még számos utca lakói kérdezik egyénileg és képviselőjük által: biztos, hogy ez a legfontosabb, leggyorsabban megoldandó feladat? Miért éppen ezzel a kérdéssel kell foglalkoznia az önkormányzatnak, a közmeghallgatásnak, a jelenlévőknek, amikor tengernyi a gond? Beköszöntött a térségbe a munkanélküliség, nincs a Tüzépen szén, nincs járda, és nincs olcsó tej. Hiába szeretné az egyik lakos, hogy a Dózsa György út ezentúl legyen Szent István út, ha társai lehurrogják: nincs táblára pénz, nincs idő az igazolványokat átíratni, nincs akármennyi forint se okmánybélyegre, se a jogosítvány átírására. Gulyás Gábor képviselő, csillapítandó a hangulatot, vázolta, hogy még az október 30-i képviselő-testületi ülésre lakossági kérelem érkezett a Lenin utca nevének megváltoztatása ügyében. Ekkor alakult egy ad hoc-bizottság, aminek feladata volt a jelenlegi utcanevek felülvizsgálata. Ez a bizottság tizenkét utcanév megváltoztatására tett javaslatot, amit az érintett utcák lakóival szórólapon közöltek. A szórólapon javasolt nevek nem kötelező érvényűek, az utca lakói más nevet is javasolhatnak. Bár a képviselő felszólalása egy időre elterelte a közmeghallgatáson jelenlévők figyelmét az utcanévváltoztatásról, később mégis újból visszatértek rá. A Fidesz képviseletében meg. jelent felszólaló szintén elismerte, hogy sokkal fontoNagykátai programok A nagykátai művelődési központ rendezvényei közül az alábbiakat ajánljuk. A Damjanich János Gimnázium és Szakközépiskola szalagavató műsort rendez 21-én és 22-én 16 órától. A hagyományos farsangi bálját a nagykátai művelődési központ 23-án, szombaton este 7 órától tartja. Mozibh Nagykáta, Rákóczi: 21— 22-én 6 óra: Ürkalózok (szín., mb. am.—német sci- fi), 23-án 6 és 8 óra: Marslakó a mostohám (szín., mb. am. vígjáték), 24-én 6 és 8 óra: Drágám, a kölykök összementek (szín., mb. am. vígjáték), 25-én 6 és 8 óra: Miss Daisy sofőrje (szín, mb. am.). Álíatorvosi ügyeiét Nagykátán és környékén február hónap második felében az alábbiak szerint teljesítenek szolgálatot az állatorvosok: február 23— 25. dr. Czeglédi László, Nagykáta, Petőfi út 5/B (I. körzet), dr. Zsemle Sándor Tápiószele, Széchenyi út 38. (II. körzet). (Fiileki Péter felvételei) szélgessünk!” — kérte indulatosan a jelenlévőket. És elkezdődött a „mutoga- tósd'i” nevű jól ismert magyar játék. A munkanélküliség országos probléma, a pártállami határozat most üt vissza, mármint hogy Pest megyében nem lehet ipart telepíteni. A vállalkozókat még csak kicsalják az „illetékesek” a térségbe, de amikor az üzletemberek körülnéznek, és meglátják, hogy nincs telefon, nincs úthálózat, nincs csatorna — akkor gyorsan menekülnek. Jelenleg — míg nincsenek új törvények — élvezik a monopolhelyzetűket azok a vállalatok, intézmények, amelyek csak sanyargatják a térség lakóit. Telefonügysabb teendője van az ön- kormányzatnak, de ha egy utca a névváltoztatás mellett dönt, akkor viselje annak összes költségét. Az önkormányzat ezzel a javaslattal nem értett egyet, úgy látják, hogy ennyi pénzzel még rendelkeznek. Más témát is találtak a közmeghallgatás résztvevői: az egyik idős néni panaszkodva kérdezte, hogy miért nincs szén a Tüzép-tele- pen. Amikor szóltak neki a szomszédai, hogy láttak két szénnel teli vagont vesztegelni az állomáson, rohant a Tüzépre, ahol azonban csak ímmel-ámmal válaszolhattak neki. Szenet viszont nem tudott hazavinni. A panasz nem maradt válasz nélkül: a lakosság felvásárolja a szenet, a tehetősebbek már jó előre bespájzoltak. Ezt mutatja az is, hogy az elmúlt esztendőben másfélszer annyi szenet adtak el, mint a korábbi években. „Sűrűsödnek a gondok — kezdte ismét egy idős asz- szony —, sorra küldik haza a gyerekeinket a munkahelyekről, miből fizessük a jogtalanul megemelt OTP-t? Milyen segélyt, milyen munkát tud adni az önkormányzat? Erről beben nem lehet semmi jóra számítani, amíg a posta egyeduralma tart. Mindenhez idő kell... „De miért kell annyi idő?! — fakadt ki az egyik jelenlévő. — A mi korosztályunk a romokból három-négy év alatt teremtett egy új országot. Most miért kell megint évtizedeket várni?” — tette fel a kérdést. amely bizony válasz nélkül maradt. Az viszont megnyugtató- lag hatott a jelenlévőkre és bizonyára a lakosságra is úgy hat, hogy az önkormányzat úgy döntött: 1991- ben nem kíván bevezetni semmilyen pluszadót. Az önkormlányzat nyíltan, a város lakóinak részvételével tartja a testületi üléseit. Az is tény, hogy a bizottsági ülések nem nyilvánosak, azokon kifejezetten szakmai műhelymunka folyik. Műhelymunka szükségeltetik — ebben egyetértett az önkormányzat és a lakosság is ... És természetesen várják az eredményeket... D. A. Tápióbicskén A Hírlap tartja magát A napilapok árai olyan mértékben emelkednek, hogy hamarosan (ismét) úri passzió lesz az újságolvasás. Tá- pióbicskén is ez a tendencia látható a helyi postahivatal adatai alapján. Ugyanis erre a hónapra 110 lemondást mindössze 25 új előfizető bejegyzése ellensúlyozott a napilapok ösz- szességében. A Pest Megyei Hírlap azonban — talán az ismét megjelenő Tápiómenti Hírlap miatt is — egyelőre tartja magát. Januárban 49-en fizették elő, februárban pedig 50-re „emelkedett” ez a szám. Hát még, ha nem 11 órára kerülne a postaládákba... T. F. Anyakönyvi hírek Nagykátáról Az elmúlt két hónapban a nagykátai anyakönyvi hivatalban születést nem jegyeztek be, aminek elsősorban az az oka, hogy az újszülötteket mindig a kórház vagy a szülészet illetékes anyakönyvi hivatala anyakönyvezi. Házasságot kötött: Maj- zik Erzsébet és Gödöny József (tápióbicskei lakosok), Molnár Mária Margit és Bencsik László, Barad Ilona és Németh János Béla, Papp Mária Magdolna és Nagy István, Csengeri Gizella és Szász Sándor, lakatos Ágnes és Buzsik József. Elhunyt: dr. Rőder Sán- dorné sz. Török Emma, Dognai Vendelné sz.: Horváth Apollónia, Dósa János, Takács Menyhértné sz.: Varga Piroska, Akantisz Virgilné sz.: Barnusz Rózsa, Maró Gáspárné sz.: Szajka Margit, Szűcs Já- nosné sz.: Illés Margit, Fehér Pálné sz.: Tóth Mária, Patócs Jánosné sz.: Horváth Mária, Marton And- rásné sz.: Bódi Julianna, Nagy Jánosné sz.: Tóth Margit, Barad Pálné sz.: Halápi Matild. tápiómenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Deák Attila. 0 Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban.
