Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

Szolgáltatások Értünk van a közös Rendszerváltás — új táblákkal Utcákat járva, kutatva Segíts magadon, az Is­ten is megsegít! Nyilván ez a felismerés vezette az ócsai termelőszövetkezet növénytermesztési ágaza­tát, amikor úgy döntöttek, hogy szabad kapacitásukat bérbe adják, illetve külön­böző szolgáltatásokat vál­lalnak. Ezzel a tagok ál­landó munkalehetőséghez jutnak, a téesz is jól jár. A mai nehéz helyzetben minden forintnak helye van. A felkínált szolgáltatá­sok palettája sokszínű. Vállalnak mezőgazdasági talajművelést, tápanyagpót­lást, vetést, növényápolást, növényvédelmi és betaka­KISSKÄC koromban egy Szabó Laci nevű padtár­samnak voltam a bolygó­ja, körülötte keringtem, mint a Plútó a Nap kö­rül. Na nem Lacit csodál­tam, hanem az óráját. Volt egy márkás Doxája. Egy ilyen ketyegő jelentőségét csak az érzi át igazán, aki­nek a vekker is luxusnak számított. Lacinak nem csak órája volt. Lacinak mérnök volt a papája, az anyja meg doktornő. És egyedül ne­kik volt fürdőszobás há­zuk a Templom utcában. Mindettől Laci a grundon csak Szabó volt, s a tanító úr is csak így invitálta a táblához: Szabó fiam, mars ki felelni! Mert mifelénk, a külvárosban csak egyfajta értékrend létezett, amit a tudásunk és képességünk alapján érdemeltünk ki. Függetlenül a családi hát­tértől. Manapság mindez más­ként van, a grundon is, az iskolában is. A megszólí­tás rég nem uniform. A tehetős, főleg maszekcse­metéket csak keresztnevü­kön szólítják, nevük elé biggyesztve: szódán Man­cika, parkettás Pistike, cukrászdás Robika. A Sar- kadi Tibi viszont követke­zetesen csak Sarkadi, lé­vén, hogy az apja mind­össze kőműves (nem ma­szek, csak bérmunkás). rítási munkákat, műtrágya- és vetőmagbeszerzést. Jól felszerelt műhelyeik­ben járművek, mezőgazda- sági gépek javítását, szer­vizelését vállalják, de gép­járműmosásra is be lehet térni hozzájuk. Az elméleti szakembe­rek foglalkoztatására is gondoltak. Mérnökeik, technikusaik környezetvé­delmi, melorációs, öntözé­si, gyomirtási és növény- védelmi szaktanácsokat ad­nak. Saját korszerű labo­ratóriumukban víz-, föld- és növényanalíziseket is végeznek. Az érdeklődők levélben, telefonon vagy személyesen is megkereshetik a téeszt. Ez a megkülönböztetési mód az iskolákba is be­gyűrűzött. Kovácsné Man­cika anyuka, Stokker úr Pisti apuka, míg a Robi apját — tekintettel a ko­rára és a pénztárcájára — Swarcz úrnak titulálják. Mindezt gügyögve, negédes mosollyal. Kár, hogy a mo­soly bőségszaruja véges, Sarkadi anyukának már alig jut belőle. Mivel Sar- kadiné csak szövőnő. A mai srácok pontosan tudják, hogy szüleik révén kit hová kell rangsorolni. A minap megtisztelt ben­nünket a Bott Csaba, az apjának három nonstop­boltja van Kispesten. — Jé, nektek van videó­tok? — csodálkozott a fiamra. — Miért ne volna? Ma nem ügy egy video — ad­ja a bankot a csemetém, noha ő tudja leginkább — a saját bőrén érezte —, ta­valy a video kedvéért nem mentünk nyaralni. — Igazad van, nem ügy — mondja így Csaba. — Nekünk van kettő is. Szintén a napokban egy fiókban kutattam, előke­rült az utolsó indexem, az államvizsga-dolgozatom egy példánya és a diplomám. — Megérte öt évig gü­rizni? — kérdezte a fiam szinte fitymálva. KI A HIBÁS az új ér­tékrendért? A gyerekeink aligha. A gyermek csak olyan törvények alapján él, amilyet a felnőttek alkot­nak. (—gyé—) A Nagy Ő Félhivatalos, inkább csak baráti beszélgetésre invi­táltak. Hogy kik és hová, az most mellékes. Kevesen voltunk, de amit már más­kor is tapasztaltam, most megint beigazolódott: egy ilyen összejövetel hangula­tát, értékét nem a létszám határozza meg. Valamikor félidő táján újabb csoport jött, élükön egy zömök, alacsony férfi­val. Később tudtam meg, ő a helyiség hangadója, bár a lakosság többnyire nem kedveli az efféle önjelölt vezérkosokat. Ez abból is érződött, hogy a hangulat nyúlóssá vált, néhányan az órájukra néztek. Pedig a Nagy ö akkor még meg sem szólalt. Később megtette. Hozzá­szólásából két dologra kö­vetkeztettem: ez az emberke hírből sem ismeri a reto­rikát, vagy ha igen, akkor nincs önkritikája. Az ugyanis még egy ilyen szin­tű eszmecserén is elvárha­tó, hogy vitapartner ne mekegjen, ne hebegjen. Fo­lyékonyan beszéljen! Témakapcsolás folytán a Pest Megyei Hírlapnak is kijutott, s ha a szavaiból nem is, az arcára kiülő gyűlölködésből könnyű volt következtetni, ezt a botcsi­nálta helyi politikust vala­mi valós vagy vélt sérelem érhette a részünkről. A mellettem ülő vissza­tartott a vitatkozástól: hagyd, ne vedd a lapot — súgta a fülembe. Később még azt is hozzátette: az ilyen aprócska emberek rendszerint agresszívek, az alacsonyságukból fakadó kisebbségi komplexusukat handabandázással próbál­ják kompenzálni. — Jó, jó — hümmögte egy másik. — De ez az ember amolyan szürkeemi­nenciás az önkormányzat­ban, hátulról sugallja az ötleteit a polgármesternek. Most én mondom: Nyu­galom, Uraim! A polgár- mestert nem ejtették a fe­jére. Tudja ő jól, hogy hol a határ, meddig kell — le­het — hallgatni egy szelle­mi törpe szavára. (—gyé—) Településeink utcanév­választása többnyire a poli­tikai-társadalmi viszonyok átalakulása idején történt. Napjainkban ismét olyan időket élünk, amikor egyre több utcanevet keresztelnek át. Szegedi Pálnét, a nagy- kátai könyvtár igazgatóját arról kérdeztük — jó isme­rője és régi kutatója e té­mának —, hogy milyen szempontokat érdemes fi­gyelembe venniük az ön- kormányzatoknak az eset­leges utcanév-változtatá­soknál. — A települések utca­név-választását mindig is a politikai-társadalmi vi­szonyok határozták meg. így azok változása — előbb-utóbb — az utcane­vek változásában is tükrö­ződni fog. Szekeres Erika 19íi9-ben készült főiskolai szakdolgozatában városunk utcaneveit vizsgálta. Olyan megközelítésben is, hogy összehasonlítja az 1930-as évek második felében élő elnevezéseket az 1989-es ál­lapottal. E dolgozat alapján készítettem néhány jellem­ző összegzést. — Mi jellemzi az 1930- as évek utcaneveit Nagykátán? — Az 1930-as évek végén összesen 75 névvel jelölt utunk, utcánk, terünk volt, 1988-ban már 134. Mai ut­cáink 27 százaléka őrizte meg régi nevét. Ez a ko­rábbi elnevezéseknek kö­rülbelül a fele. Néhány esetben nemcsak a név tűnt el, de maga az utca is, összeolvadva más ter­jeszkedő közterülettel (pl. Bene István út, Csavar köz stb.). — A Nagykátán élő ember azt tapasztalja, hogy sok a városban a személyekről elnevezett utca. — A nagykátai utcák fe­lének neve személynév. Harmincegy utcát a ma­gyar történelem kiemelkedő alakjairól neveztek el, a honfoglalás kori vezérektől Deák Ferencig bezárólag. Ennek az utcanév-típusnak magas száma, népszerűsége mellett különös, hogy Ist­ván királyról régen sem volt, és most sincs közte­rület elnevezve. Ugyanak­kor 15 utcának névadója magyar író, költő. Érdekes, hogy Móricz Zsigmondra nem gondoltak a névvá­lasztások alkalmával, pe­dig Nagykátáról írt riportja alapján néhány névadót megelőzhetne. Három ut­cánkat magyar zeneszerzők neve, egyet pedig festő, Feszty Árpád neve jelöl. — Mi jellemezte az utóbbi évtizedek névadá­si szokását? — Az újabb keletű név­adások tipikus csoportját alkotják a munkásmozgal­mi személynevek, számsze- rint 12. Ezek többsége ide­gen maradt még az ottla- kóknak is; érzelmi motivá­ció híján szinte semmit sem tudnak róluk. Fájó, hogy Nagykátán élt jeles személyről elnevezett ut­cánk mindössze egy van (Raáb Márton az első szak­képzett orvos volt Nagyká­tán). A régi utcanevek kö­zött nyolc ilyen jellegű volt. Való, ezek többsége nem állta ki az idő próbá­ját, de városunk történe­tében voltak még Raáb Mártonhoz hasonló orvo­sok, bírók, tanárok, papok, akik közszolgálatuk alapján érdemesek arra, hogy utca­névben is megörökítsük emléküket. A lakosság kevéssé tole­rálja Nagykátán, hogy megnövekedett az autófor­galom. Egyesek — különö­sen a csütörtöki piaci na­pokon — parkolódíj beve­zetését „követelik” a Dózsa György úton. Sőt van, aki úgy gondolja, hogy a par­kolódíjból az önkormány­Mármint a jelenlegi ok­tatási rendszer a gimná­ziumokban. Mert a diáknak nem jó (ez tény), tanárnak sem, egyetemnek, főiskolá­nak úgyszintén. Akkor kinek? Hiszen a magyarból, tör­ténelemből felvételizőnek miért kötelező a reáltárgya- kat ilyen mélységben ta­nulnia? Erre nagyon sokan (főleg tanárok) azt válaszol­ják: hozzátartozik az álta­lános műveltséghez. Ez egy bizonyos fokig rendben is volna. De kérdem én, ebbe a kategóriába tartoznak-e például a DNS alkotóinak konstitúciós képletei? Vagy az „aktív centrum” citron- savciklusban betöltött „funkciói”? De természetesen nézhet­jük a másik oldalról is. Miért kéne tudnia egy leen­dő gyógyszerésznek, hogy pontosan mikor volt az „asszonyok menete”, vagy hogy ki volt Cyprian Nor- wid? Mindezek orvoslására vol­na egy-két javaslatom (Egy idézet idekívánkozik: Ál­modj, királylány ...) Tehát! Vissza lehetne állítani a ré­gi, kipróbált humán és reál­— Mit javasol azoknak az embereknek és önkor­mányzatoknak, akik most akarják megváltoztatni némely utca nevét? — A régi elnevezésekhez viszonyítva kiugró változás figyelhető meg a természeti környezet szókincséből vett utcanevek esetében. A ko­rábbi hárommal szemben most 23 ilyen eredetű szó járul utcanév-rendszerünk hangulatosabbá tételéhez. Megjegyzem, kihasználat­lan a földrajzi név előtagú utcaneveink csoportja (ösz- szesen 6 van, például Hosszútó, Jászberényi út, Tápió u. stb.). Hat utcánk létesítményről kapta a ne­vét (Iskola, Víztorony stb.). — Ez miért érdekes? — E két utóbbi csoport­ba tartozó, valamint az ut­ca tulajdonságára utaló ut­canevek időt állóak, helytör­téneti tanulságként is ked­ves megemlékezések, s nem utolsósorban a tájékozódást elősegítő funkciójuknak is kiválóan megfelelnek. Jö­vőbeli névválasztásoknál ez a típus igencsak ajánlott Végül is tanulság lehet: a szükséges névváltoztatá­sokat nem szabad elkap­kodni. Az új településré­szeken átgondolt rend sze­rint kell nevet választani, hogy majd unokáink és dédunokáink is kedvvel használhassák azt. Deák Attila zat jelentős bevételhez is juthatna. Más vélemények szerint viszont ma még ki­csit utópisztikus gondok ezek Nagykátán: a benzin árának állandó emelése megoldja a parkírozási gondokat is. osztályokat, harmadik osz­tálytól pedig ki-ki amelyik tárgyból felvételizni akar, heti 5-6 (7-8) órát is kap­hasson, a többiből pedig he­ti 1-2 órát. Ez heti 25-30 óra (a jelenlegi 30-34-gyel szemben). A készségtár­gyakra szükség van az első két évben (a testnevelésre a mozgás miatt végig), ám az osztályzásukra NEM! A másik nagy kérdés az érettségi. Szerintem mind az öt tárgynak választható­nak kell lennie. Ezzel egy­ben a felvételit is el lehet­ne törölni, hiszen a főisko­lák, egyetemek úgyis meg­szabják, hogy mely tár­gyakból kérik (a független bizottságok előtt lezajló) érettségi eredményeit. Ám a gyengébben vizsgázók is kaphatnának még egy esélyt az iskolák által rendezett „pótfelvételin”. A tovább nem tanulók pedig több gyakorlati tárgyat választ­hassanak. így mindenki jól járna, a felsőoktatási intézmények­be pedig azok kerülnének be. akik odavalók. De azok bekerülnének! Nagy József tanuló A hókutyus magánya (Erdős! Ágnes felvétele) Farsangi bál Nyugdíjasfarsangról kaptunk hírt Újlengyel­ből. Boross Lajosné, az újlengyeli nyugdíjas ba­ráti kör oszlopos tagja tájékoztatott bennünket a jeles bálról. Csak egymás közt ta­lán nem olyan érdekes. Ezért társultak az újlen­gyeliekhez a dabasi nyugdíjasok is, a Gyóni Géza Klub. És nem is először. A kettős farsan­gi bál réges régi hagyo­mány, melynek a min­denkori csúcspontja a finom vacsora. A menükártyával adó­sak maradtak a rende­zők. csak a szakács ne­vét közölték. Fajt Fe­rencnek hív ják. Az étek­hordó apródokat Cserna Ferenc kommandírozta, aki „civilben” Újlengyel polgármestere. Vajon az elődje, a tanácselnök töltött be ilyen funk­ciót? Ha nem, ez is azt bizonyítja, rég eljárt az ideje a tanácsi igazga­tásnak. Éljenek az ön- kormányzatok ! A helyi zenekarról is illik megemlékezni, Bo- rosné szerint igencsak kitettek magukért. A kedves, sokáig (jövőig) emlékezetes mulatság sikeréhez a község két vendéglőse is hozzájá­rult, Komjáti Jakab és Kaltenecker György. Régi barátságok fel­újultak és újak szövőd­tek. Szívből örülünk. Kívánunk erőt, egészsé­get és még sok ilyen farsangi bulit az újlen­gyeli és dabasi nyugdí­jasoknak. DABASI Értékrendek TÁPJLÓMENTI Misztikus ? Kissé utópisztikus — d — Reformra várra Kinek jó? ti. .9 4.

Next

/
Thumbnails
Contents