Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
®HÍT_ VÉGI VILÁGP^UmAl Csak kitételek Bagdad kiwmul Kuvmhól, ka telßsiilk követeléseit A koalíció févérosmbsa csupán a tetteknek hisznek Pavlov vádaskodása a nyugati hmkér-Qsszeeskiivést'Jl Altalanos PILLANATKÉP Pénteken szenzációként hatott a gyorshír: a bagdadi rádió közölte, hogy az iraki forradalmi parancsnokság tanácsa Szaddam Husszein elnökletével ülést tartott, s úgy határozott, hogy kész foglalkozni a Biztonsági Tanács 660- as határozatával. Ez az első, Irak kuvaiti agressziója utáni döntés arra szólította fel a bagdadi rendszert, hogy minden feltétel nélkül vonja ki haladéktalanul csapatait az általa megszállt országból, a támadás megindítása előtti határokra. Először úgy tűnt, hogy Szaddam Husszein kormányzata nem vállalja tovább a pusztító háborút, s a béke irányába tesz lépést. Így értékelte a bejelentést a bagdadi utca is, amely örömmel ünnepelte a közleményt, és a katonák levegőbe leadott géppisztoly- és revolverlövésekkel fejezték ki, hogy úgy vélik, elkövetkezett a háború vége. Hamarosan azonban kiderült, hogy az iraki bejelentés ellentmondásos. A bagdadi vezetés ugyanis feltételek egész sorát szabta. így csak akkor hajlandó kivonulni Kuvaitból, ha a térséget elhagyják a koalíciós csapatok. További követelés: Irak adósságait töröljék el, s fizessenek a bagdadi rendszernek az elszenvedett háborús károkért. A bagdadi rádió által ismertetett közleményben ismét szerepel az összekapcsolás : Irak kuvaiti kivonulása történjen azzal együtt, hogy Izrael kiüríti az 1967 óta megszállva tartott területeket, Ciszjordániát és a gázai térséget. A CNN-tv a koalícióban részt vevő országok több vezető politikusát szólaltatta meg. Ezek nagy része előre tett lépésnek nyilvánította, hogy az iraki vezetés immár nem mint az ország 19. tartományáról beszél Kuvait vonatkozásában, hanem hajlandóságot mutat az onnan való kivonulásra. De — mint rámutattak — a bagdadi rendszernek minden feltétel nélkül kell kivonulnia az általa megszállva tartott országból, s ezért cserébe nem lehet semmit sem követelnie. Ebben az értelemben nyilatkozott később Bush elnök is. Az első kommentárok zöme szerint Szaddam Husz- szein egyrészt időt akar nyerni, hogy tűzszünetre bírja a szövetségeseket, s így újjárendezze a bombázások által alaposan megtépázott hadigépezetét. Másrészt meg akarja osztani a koalíciót és propagandaelőnyhöz kíván jutni azzal, hogy látszólag elfogadja a Biztonsági Tanács határozatát. VITA A BUNKER- BOMBÄZÄSRÖL szintes bunker, amelyet a héten az amerikai légierő két bombával megsemmisített. Az iraki vezetés szerint egyértelműen polgári óvóhely volt, s 284 nő és gyermek holttestét ásták ki a romok alól. A koalíciós parancsnokság szerint viszont arról lehet szó, hogy Szaddam Husszein rendszere ismét az „emberi pajzs” taktikáját alkalmazta, s a bunker alsó szintjein katonai irányítási központokat helyezett el, de föléjük mit sem sejtő polgári lakosokat engedett be, mint abszolút bombabiztos óvóhelyre. Akadtak azonban hangok a szövetséges fővárosokban, amelyek felvetették, hogy a katonai felderítés nem követett-e el hibát, s hogy meddig terjed egyáltalán a koalíciós erőknek adott biztonsági tanácsi felhatalmazás. KÖZVETÍTÉSI KÍSÉRLETEK Ezt megelőzően ugyanis a szövetségesek körében is vita bontakozott ki, hogy mennyire volt katonai célpont az a bagdadi több^riffln A koalíció már ekkor propagandasíkon átmenetileg védekezésre kényszerült. Washington, London és Párizs nem tudta megakadályozni, hogy a Biztonsági Tanácsot összehívják, csupán azt sikerült elérnie, hogy o testület zárt ülést tartson. így kívánták ugyanis elejét venni annak, hogy a telekommunikációs eszközök révén a világközvéleményt befolyásolhassa Szaddam Husszein képviselőjének propagandahadjárata. Ami azonban ott történt, a tanács tagjainak sajtó- nyilatkozataiból ismert. Irak azzal érvelt, hogy a szövetségesek országa szét- rombolására törekednek. A másik oldalról viszont a bagdadi rendszer fejére olvasták, hogy el akarja terelni a figyelmet kuvaiti agressziójáról, amely az egész öbölháború előidézője volt. Ami pedig a háború további menetét illeti, világossá tették, hogy bár még döntés nincs az időpontra, de közeli a szárazföldi támadás megindítása Kuvait felszabadítására. Ez a kiszivárogtatott htr nyilván szerepet játszott a pénteki bagdadi bejelentésben. De, hogy Irak vezetése kimozdult az eddigi hajthatatlan álláspontjából, ebben szerepet játszott nyilván a pusztítások és a várható még nagyobb háborús károk mellett a felgyorsult diplomácia is. Élen járt a közvetítésben a Szovjetunió, amely bár támogatja a Biztonsági Tanács határozatait, de katonai erőkkel nem vesz részt a koalícióban. Primakov, Gorbacsov tanácsadója közvetítői minőségben Bagdadban, majd Teheránban járt, majd Moszkvában tárgyalt a kuvaiti külügyminiszter, és ide várják Tarik Azizt, a bagdadi diplomácia vezetőjét. Ami a Szovjetuniót illeti, több szempontból is érdeke volna az eredményes békeközvetítés. Egyrészt azért, mert Moszkvában a háború kiterjedésétől tartanak, és aggódnak attól, hogy a fegyveres harcok ellenőrizhetetlenné válnak, s a terrorakciók nyomán a világ más térségei is belesodródhatnak a viszályba. Másrészt Moszkva belpolitikai válságai alaposan megtépázták világhatalmi helyzetét, s a szovjet vezetők szerint kétségtelenül jól jönne ennek helyreállításához, ha kulcsszerepet vívhatnának ki az öbölháború megállításában és a későbbi átfogó közel-keleti rendezésben. Túl mindezen, Gorbacsov arra számít, hogy egy esetleges ilyen világpolitikai siker megerősíthetné belpolitikai pozícióit. Washingtonban azonban még mindig bizalmatlansággal fogadnak minden bagdadi megnyilatkozást, s csak — mint mondják — a tetteknek adnak hitelt. Figyelemmel kísérik a bagdadi lépéseket, s ha az iraki vezetés teljesíti a Biztonsági Tanács határozatait, kiadják a kellő tűz- szüneti parancsot a szövetséges erőknek. De addig forog a hadigépezet, s készülnek a szárazföldi hadviselésre, amelyben gyors győzelmet akarnak aratni. Szövetséges katonai körök szerint ugyanis az iraki páncélosok mintegy harminc százalékát már megsemmisítették a bombázásokkal, egyes értékelések szerint pedig az egész iraki hadipotenciál ötven százaléka megbénult. KÍSÉRT AZ A ÉS B SZEKTOR Pavlov szovjet miniszterelnök a napokban azzal lepte meg a világot, hogy a legutóbb végrehajtott szovjet pénzreform szükségességét a „nyugati bankmaffia összeesküvésével” magyarázta. Szerinte ugyanis a külföldön levő rubelmilliárdok segítségé vei összeomlást akartak előidézni a Szovjetunióban és meg kívánták buktatni Gorbacsovot. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője nevetségesnek nevezte a kijelentést, és rámutatott: kísérlet történik, hogy a szovjet gazdasági válság mélyüléséért a Nyugatra hárítsák a felelősséget. Pavlov egyébként beszélt a nehézipar megjelölésére alkalmazott A szektor fejlesztésének elsőbbségéről is Mint hírmagyarázók megjegyzik: a fogyasztási B szektor háttérbe szorítása ismét baljós jel. Azt jelentheti sok más tényező mellett, hogy a konzervatív, az eddigi szerény változásokat is megsemmisíteni kívánó elemek további tért nyer tek. Arkus István Demokrácia védőőrizetben Ideálok politikus álruhában Több kilométert gyalogolunk a csöppnyi tornácon. Emberem éberen figyel. Ideges kicsit. És fázik. Talpig elegánsban, órák óta terepen van, alkalmi félcipője nem sokat véd a mínuszok ellen. Én meg futok utána, kerülgetem, mert mindig a nagyothalló fülét tartja felém. Időnként megáll, a távolba mered, aztán olyanokat mond, hogy most van indulás, meg hogy most lesz érkezés. Látom rajta: a legkisebb rossznak tartja, ha válaszol a kérdéseimre. Valószínűleg a pokolba kíván, demokráciástul. Magaslati helyen van a terasz, remekül áttekinthető az ellenőrzés alá vont terep. Rálátunk az útra, ahová az elnöki delegáció megérkezik, hátulról a múzeum kis épülete ad védettséget, ráadásul a tömeget is kellőképpen szemmel tarthatjuk, hiszen mindenki a tehető legközelebb próbál furakodni. Cikázik is emberem szeme, a legkisebb mozdulat sem kerüli el a figyelmét. Mindössze annyit regisztrálhat, hogy a fotósok tülekednek, meg hogy az út túloldalán önkéntesen várakozó helybeliek már odafagytak. Istenem! Sok fekete autó, megannyi protokolláris mosoly. Vigyáznak-e rájuk ebben a terrorista világban? Nos, a biztonságiak senkit nem igazoltatnak, senkit nem motoznak. A jól szabott télikabátos büszke is erre. Azt mondja, megváltozott a világ, most már diszkrétebben intézik ugyanazt, mint amit régen. Ezek az új urak, de főiképp „a Göncz”, kifejezetten kérik, hogy a közelükbe engedjék az embereket. Nem a munka idő-kedvezmény- nyel jutalmazott, a kötelező virágcsokorral kivezé- nyelteket, hanem a nép egyszerű gyermekeit. No most, ezt az óhajt, tetszik, nem tetszik, egy pártállamban edződött gorillának is tiszteletben kell tartania. „Az újságírókat sem lök- döshetjük, és több nyelven kell beszélni”, mondja emberem, aki anyanyelvén is legszívesebben csak hallgat. Kérdezném pedig, hogy ilyen lazaság mellett honnan tudják, hogy nincsenek-e közöttünk ellenforradalmárok, hogy ugyan minek álcázzák a parlamenti walkie-talkie-st Velencének, csak annyit mond, hogy itt nem lehetnek bajkeverők. Erről nem kaptak jelzést. Hacsak úgy nem, de ideáljaink már a múzeum felé tartanak. Büszkén lépdelek utánuk. Itt emberközeli, demokratikus összejövetel van, a szabadon választottak és a szabadsággal megáldottak között. Hiszen, azt mondja a biztonság embere, hogy most már ók disztingváltan, a háttérből, s csak szükség esetén. tam. Odáig el sem jutottunk. Két ember volt, akivel az emberközpontú, bár itt- ott még lyukas demokráciában beszélnem sikerült. Az egyik Göncz Árpád, aki a térdig érő hóban didergő hírlapírót olyan szívélyességgel üdvözölte, amilyen minden melegségre vágyó embertől természetes. A to- lakodó-lökdösődő gorillák közül, hivatalosan komoly ruhát és ünnepélyesen elegáns arcot öltött társak mellől kereste a didergő, félrelökött kiváltságtalanok bármelyikét. A másik ember a Silvánus Szálloda konyhafőnöke. Ö sem kért igazolványt, viszont minden kérdésre készséggel válaszolt. Ügy tűnt, örül, hogy valakinek elmondhatja, megmutathatja, fölsorolhatja. Rohangált, hogy kiderítse a delegáció egyetlen vegetáriánus tagjának legalább a nemzetiségét, de a biztonsági hálón ő sem jutott át. Kárpótlásul megAkik az államfőknek főztek, egy mondatban A Nin című belgrádi hetilap pénteken megjelent száma hevesen támadja a fegyverügyben is szerepet játszó Raffay Ernő honvédelmi minisztériumi politikai államtitkárt. A A romián honvédelmi minisztérium pénteken a Rompes hírügynökséghez eljuttatott közleményben cáfolta, hogy román részről is szállítottak volna fegyvert Horvátországba. A Csütörtök reggeltől péntek reggelig 51 albán állampolgár, közülük 86 görög származású szökött át az albán—görög határon, s politikai menedékjogot kértek — jelentette az észak-görögországi jóáninai rendőrség. A A szovjet alkotmányfelügyelő bizottság több lényeges joghézagot és hiányosságot tárt fel a szovjet államfőnek a rendőrség és a hadsereg közös járőrözéséről kiadott rendeletében, valamint az ahhoz kapcsolódó végrehajtási utasításokban. Akkorát taszít rajtam a gorilla, hogy beleesek a hóba. Az írott sajtónaic itt semmi keresnivalója, kommentálja mind a két méterével a bodybuiidingsztár, majd egy egészen kiváltságos fotóssal parolázik. Ezt a kollégát nagyon nagy tiszteletben tartják. Öt kártya nélkül is elsőként engedik be a terembe, s utolsóként jön ki. Antalinak hívják. Egyfelől kolléga lenne. Másteiől apukája a miniszterelnök. Szerencsére van még némi hiányosság a nem népi demokráciában. A protokollfőnök, akivel meg volt beszélve, a sajtófőnök, aki mindent megígért, a biztonsági emberek, akiknek a szokás tiltja, a legkeményebb munkával tartottak maguktól távol. Tizenöten ügyeltek az üres tányérokra, nehogy rászálljon a por, s nem volt idejük a másfél órás sajtótájékoztató alatt arra válaszolni, hogy beengedték-e vplna Havelt akkor is, ha farmerban jön. Az új rendszer protokolláris szokásairól semmit nem tudtam meg, mert a megbeszélt szőke magas férfi egyforma cipőben az orromra csukta az ajtót. Nem azért, mert farmerban volmutatta a páncélszekrényt, ahonnan egy halkést kellett az utolsó pillanatban elővenni, mert Walesa nem szereti a bélszínt. A konyhafőnök büszkén mesélte, hogy a gasztronómia előírásait csak becsempészték a biztonsági őrök sűrű sorfalán: az újházi tyúkhúsleveshez a csehek 48 csöpp sört kapnak —, ha megisz- szák, ha nem. Nem kérték ugyan, de ezt ő tudja jobban: a csehek így szokták. S egy vendéglátó legyen maximálisan udvarias. Akkor is, ha a Külügyminisztérium nem kéri. Sőt, akkor is, ha a gesztusért nem ad cserébe semmit. Az étterem főnöke azt mondja, régen csurrant-csöppent a maradékból valami. Akkoriban legalább azt mondta a protokollos elődje a konyhafőnök elődjének, hogy írjál még hozzá, Józsi, tíz üveggel, s megvolt a diákkukták borravalója. Most viszont, az utódok postával intézik a számlát, s az étterem vezetőjének havonta újul ki a gyomorfekélye. A demokráciát csak kitalálni volt könnyű. Megfőzni, fölszolgálni, megenni, szakácstól, pincértől és ideáltól egyaránt erőfeszítést kíván. (jakubovits)
