Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-15 / 39. szám
D U KATÁJ ^xívia SZENTENDREI-SZIGET ® CSEPEL-SZ1GET 9 DUNAKESZI • RÁCKEVE « SZIGETSZENT- , MIKLÓS « FŐT • GÖD Ezer és ezer akadály Vállalkozni - az árral szemben Az Ipartestületek Országos Szövetsége és a Budapest Bank Rt. által biztosított hitelfelvételi lehetőség felcsillantotta a kisvállalkozók előtt a reményt — végre egy kapaszkodó, amely orvoslást ad az átmeneti pénzügyi gondokra. — Az OTP sajnos nem a kisvállalkozók bankja — mondja Bujdosó Gyula, a Dunaharaszti Ipartestület titkára —, mindig is sérelmeztük, hogy egyszerűen lehetetlen eleget tenni feltételeiknek. Pedig ahol nincs hitel, ott nincs vállalkozásbarát környezet, azazhogy csak szavakban van, de nem a szükséges tettekben. S hogy ez mennyire igaz, azt éppen ez a — száz- és ötszázezer forint értékhatárokkal megjelölt — hitelkonstrukció bizonyította; nagy volt az érdeklődés iránta, nálunk a tizenöt igénylőből nyolcán megkaphatták. Senki sem állíthatja, hogy e hat hónapra adott kölcsönből mindenre futja, arra azonban jó, hogy pillanatnyilag kihúzzon a bajból. Ki mit kezdett a rég áhított s végre kézhez kapott pénzzel? Dunaharaszti Vállalkozókat arra kértünk, avassanak be az üzleti „titokba”. Veress Bálint cipész a műhelybe vezet, egyelőre nagy a zsúfoltság, de hát — mondja mentegetőzve — éppen erre kellett a kölcsön. A százezer forintba belefér egy kisebb renoválás és egy gépvásárlás: most már kell egy komolyabb csiszológép. Ez az első segítség, amit kér, pedig régóta javítja a rossz lábbeliket. Mutatja, mi mindent kell csinálni: sarka- lás, foltozás, tűzés; vannak itt csizmák, bakancsok, gyerekcipők. — Áfa már igencsak meggondolják az emberek, mit dobjanak el — mondja a mester —, úgyhogy van mit javítani. Sőt arra gondoltunk a feleségemmel, hogy Öcsán vagy Bugyin bérelnénk egy vállalóhelyiDélegyháza Patika a magánházban Ritka eset, amikor az érdekek egybeesnek, s mindenki elégedett. Délegyházán ez történt: nemcsak a betegek, de a község minden lakója egyöntetű örömmel fogadta a Mándoki házaspár patikájának megnyitását. — Nyolc évvel ezelőtt kezdtünk itt építkezni — meséli Mándoki Péter szakgyógyszerész —, s persze egyáltalán nem azzal a céllal, hogy itt gyógyszer- tár legyen. Ezen a száz négyzetméteres alsó szinten kiszolgálóhelyiségeket képzeltünk el, csak azután másképpen alakultak a körülmények. Történt ugyanis, hogy patikaügyben — nem történt semmi. A gyógyszerbeszerzés kész kálváriát jelentett a lakóknak, különösen az idős, beteg emberek érezték keservesnek. Utazni, buszozni, járni a hiánycikkek után — mindezt tarthatatlannak látta a község. Felismerve, hogy a dolgokon változtatni kell, minden érdekelt a megoldást kereste: a Mándoki házaspár Jelajánlotta e célra ingatlanát, a Pest Megyei Gyógyszertári Központ pedig — állományában tartva az addig Soroksáron dolgozó munkatársait — hozzájárult a patika kialakításához. — Vállalkozói hitelt vettünk fel — mondja az asz- szony, aki maga is szak- asszisztens —, az előírásoknak megfelelő kialakításra ugyanis nem lett volna elég a .pénzünk. Szigorú kívánalmaknak kellett elegei tenni, semmiben sem térhettünk el bármely más gyógyszertár működési feltételeitől. Való igaz: tiszta és ragyogó minden — ahogyan mondani szokták —, mint a patikában. Az apró mérlegek, tégelyek és „bűvös” szerek pedig lehetővé teszik a magisztrális készítmények árusítását is. Vagyis, amit lehet, házilag előállítanak. Kenőcsök, kúpok, porok, kanalas gyógyszerek — minden éppúgy megy, mint az állami üzletekben. — Nagyon sok segítséget kaptunk mindenhonnan, még a dunavarsányi tsz elnökétől, dr. Tisza Andrástól is. Csak az OTP talált örök kifogásokat, nem igazán támogatta az ügyet, elég hosszú idő után folyósította a kért összeget. Meglepően sok a vevő. Egymásnak adják a kilincset — ki receptre, ki anélkül veszi a gyógyszereket. De Herbária-készítménye- ket, fogpasztát, arckrémeket és dezodorokat is lehet kapni, a félmilliós árukészletből mindenre futja. De ami a legfőbb érv a patika mellett, hogy mai világunkban, amikor az utazási költségek is az egekig másztak, helyben megkapják a lakók a sokak számára létfontosságú gyógyszereket. Viszonylag nagy értékű, huszonötezer forint összegű az ingyenes közgyógyellátás kategóriájába tartozó készítmények nagyságrendje — ezeket kifejezetten az idős betegek kapják. Van tehát bőven rászoruló, akinek nagy köny- nyebbséget jelent a Mándoki házaspár szolgáltatása. Va. É séget, s onnan hoznánk haza munkát.. Azt hiszem, ennek az ottaniak is örülnének, hiszen mindenütt hiányolják a cipészt. Mennyi százhúszezer forint? ' Elkölteni semmi, visszafizetni sok. Szönyi Aladárnét találom otthon — az ura taxizik —, tőle tudom meg: a hitel a kilencéves autó felújítására, vizsgáztatására kellett. Az asszony mindjárt hozzáteszi : — Óvatosan bántunk a-pénzzel, hiszen alighogy megkaptuk, már itt a törlesztés ideje. Mindenesetre ez nagy segítség, mert ugyan honnan venne az ember ilyen összeget? w No persze általában a vállalkozók támogatásáról megoszlanak a vélemények. A család fiatalabb tagjai is a magánszférában tevékenykednek, Szönyi Aladár lánya és veje varrással foglalkozik. A fiatalember, Márton Antal így vélekedik: — Mi még nemigen tapasztaltuk azt a nagy pártfogást, amiről szép elvek szólnak, inkább úgy látjuk, ezer és eáer akadály gördül a kezdő iparos elé. Mi is szerettünk volna kölcsönt kapni az OTP-től — a bérelteket saját tulajdonú gépekkel akartuk felcserélni —, de legkevesebb egy nyugati autót kellett volna fedezetként felmutatni. Ez nevetséges. Hiszen ha nyugati kocsim lenne, nem kölcsön kéne, mert az árát varrógépbe fektetném. Hát így állunk a segítséggel! Va. É. A pomázi írószer-szövetkezet az idei évben is átgondolt lépéseket tesz a piacok bővítéséért. Mivel a szovjet vevők szinte teljesen visszavonultak, s a többi volt KGST-partner igénye is alaposan csökkent, egyedül a csehszlovák piac tűnik megőrizhe- tőnek. Ez utóbbi megtartásáért már tavaly is léptek, aminek eredményeképpen a múlt esztendő második felében másfél millió rubel értékben adtak el írószereket. Az elkövetkezendőkben sem mondanak le az északi szomszédunkkal való kereskedelmi kapcsolatokról, ezért az ICO megpályázta — s el is nyerte — a Prágoexport külkereskedelmi vállalat magyar képviseletét. Ezzel, s majd a brnói vásáron való részvétellel az üzleti kapcsolatok ápolását, s a piaci jelenlét megerősítését éri el a szövetkezet. Természetesen bővítik exportjukat Nyugatra is; már tavaly hatvan százalékkal nőtt az azelőtti évhez képest, s ezt az irányt továbbra is Csak a környezet ne károsodjon Sokan versenyeznek Mócsai János, Szigetmonostor polgármestere kárhoztatja magát amiatt, hogy nyugdíjas létére indult a választásokon. Lenne neki azon kívül is dolga, hogy egész nap ott ül a községházán. Tisztséget visel az Agrárszövetségben, egy sor társadalmi szervezetben. Csak győzze a munkát. Am azért látszik, hogy nem csalt a falubeliek szeme, amikor rá figyeltek. El is vitte a jelöltek elől a szavazatok nagyobb részét. Bejutott a megyei ön- kormányzatba. Mindenütt igényt tartanak az aktív és tapasztalt idős ember tudására. Goií-vb ? Én azt kérdezem, miből él, ő azon töri a fejét, miből éljen ezután a falu? A főidre nem nagyon lehet számítani, rr.ert abból csak 300 hektár maradt. A nagyobb részét már a harmincas években megvette, kisajátította a szomját oltani kívánó főváros, a vízművek számára. Most meg a Tahitótfalu központfal működő Kék Duna Szak- szövetkezet adott el 150 hektár területet golfpályának, amiből kilenc már működik. Ügy hírlik, tavasszal lesz egy világbajnokság a területen. Kérdés, megvan-e ennek a szolgáltató háttere? Ez a sport inkább a pénzes külföldiek kedvtelését szolgálja, a községnek munkaalkalmat, jövedelmet kell hogy jelentsen. A baj csak az, hogy a szövetkezet olcsón, négyzetméterenként mindössze 2 forintért adta bérbe az 50 hektái közbirtokossági, 100 magánterületnek mondható földet. Nos, ezekről úgy döntött a helyi közgyűlés, hogy a golfpályák helyét községi tulajdonba kell átadni. Azért, hogy a bevétel. legyen a falué. Ebből persze még vita is lehet, de állni kell, mint a sóderbánya ügyében, ahol olyan finom dunai homokot bányásznak, hogy versenyeznek érte a vállalatok. Külön jönnek érte a kőművesmesterek, akik I legszívesebben ezt használerősíteni akarják. Elsősorban speciális szolgáltatásokat kínálnak: reklám- és propagandacélokra előállított golyóstoliakat és rost- irónokat. S mindehhez persze garantálják a minőséget. ják vakolóanyagnak. Ezek nagyon kellenek gazdasági alapnak, mert Szigetmonostor munkásfalu, itt nem úgy mondják, hogy el, hanem úgy: kijárnak az emberek dolgozni. Csakhogy nő a munkanélküliség, drágult a komp, jobb lenne itthon dolog után nézni. Nyaranta 15-20 ezer ember is ellepi a horányi üdülőterületet, túlterhelve ezzel a kereskedelmi hálózatot, a szolgáltatást. Ez a forgalom azért jövedelmet is hoz. Ahogy az itteni szó- használat szerint fogalmazzák, például a meztelen piacot. Mármint a bikinis, für- dőnadrágos vevőket, akik a háztájiban termő zamatos ízű szamócát, a nyári szezon gyümölcseit vásárolják. Itt is lehet harmóniát, rendet teremteni, s a forgalom utáni adót a falu kasszájába terelni. Máson is gondolkozik Mócsai János. Mondja, hogy már jelezte Demszky Gábornak, beszélni akar vele. Ügy gondolja, ha egyszer elviszik, elszívják a sziget ivóvizét, akkor csatornázzanak kárpótlásként. Ez hiányzik még, emiatt kell félteni a most nagyon egészséges, tiszta ivóvizet. Merceóes-bedolgozók Egy külföldről hazatérő magyar a Mercedes cég bedolgozójaként 30 embert foglalkoztatna. Szóba került egy ötcsillagos szálloda épíValaki nyilatkozott. Ügy értesültem, hogy megszűnnek a központi múzeumigazgatóságok. Ezért kérdeztem meg Ladányi Istvántól, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága adminisztratív igazgatójától —Milyen változások várhatók a tájainkon? — Minden úgy lesz, ahogy eddig — válaszolta a kérdezett, és átadta Szentendre városi idei kiállítási tervét. A Szentendrei Képtárban a budakalászi avar leletek bemutatása után március 17—április 28-ig Gyarmati Tihamér festőművész kiállítását rendezi meg Mazá- nyi Judit. Kós András szobrászművész május 5-től június 23-ig tartó tárlatál dr. Hann Ferenc készíti elő a megnyitásra. Soós A taksonyiak is belevágtak az önerős telefonfej- lesztésbe. Nem volt könnyű — még a harmincezer forintos lakossági „beugró” ellenére sem — tető alá hozni a boltot a postával, de végül is sikerült. így a mai kilencvenvonalas központocska helyett egy 400 állomásos épül. Még 1989-ben kötött szerződést a tanács a Budapest Vidéki Postaigazgatósággal, hogy 1990 közepétől ez év első felének végéig elkészül a beruházás. Igaz, még ’89 novemberében szóbeli ígéretet kapott a tanács arra, hogy a munkálatokat előbb megkezdik, s így be is fejezik. De mint tudjuk, még ma sem élünk olyan időket, amikor az efféle, úriemberek között kötött szóbeli szerződéseket számon lehetne kérni. A település telefonra várói már annak is örülnének, ha az írásban rögzített határidőre hozzájuthatnának az áhított vonalakhoz. a faliért tése. Van itt még más ötlet is, de arról csak bizalma jeléül szól, diszkréciót kér a község vezetője. Majd, ha meglesz a bolt, elmondhatjuk országnak, világnak. Addig is, hadd jöjjenek csak, rr.ert jönnek az ajánlkozók, versenyeznek a faluért, amely még a világ- kiállításban is szerepet vállalhatna. Csak a környezet ne károsodjon. Zaj, füst ellen, járhatna itt akár villanyautóbusz, a főváros tövében paradicsom lehetne Monostor. Olcsó telkek Droblich Erzsébet fiatalon nyerte el a jegyzői állást. A szigeten ő volt az első, aki a költségvetés elkészítéséről adhatott számot. A héttagú önkormányzat elé 27 millió forintos bevételi tervet visz. Ebből több mint 13 millió lesz az úgynevezett központi, normatív támogatás. A saját bevételek a szokásos adókból futnak be, s nem terhelik az embereket újabbakkal. Jól meg kell gondolni minden fillér helyét. így még az is sikerül, hogy olcsón, négyszögölenként 500 forintért 35-40 fiatal családnak mérnek ki az idén építési telket. Akkor, amikor különben 2-3 ezer a forgalmi érték. Ám az alig több, mint ezer lakosú községben szeretnék marasztalni a fiatalokat, összetartani a régi családokat. Kovács T. István Sándor a németországi Wertheimbe telepített Szentendre környéki svábok néprajzi kiállításán dolgozik, amely júliusban lesz látható. A nyár végén mutatják be Gráber Margit festőművész munkáit, s októberben a tíz és fél éves grafikai műhely legjobb alkotásait. A Művésztelepi Galéria két festő-, két grafikus egy szobrászművész munkáit állítja ki 1991-ben. A Kmetty Múzeum áprilisi látogatói Ilosvai Varga István tárlatát láthatják, Bo- donyi Emőke rendezésében. A Vajda Lajos Múzeum augusztusi megnyitójára meglévő anyagból, az európai iskola szentendrei mesterei alkotását tervezik bemutatni, melynek rendezője Mazányi Judit lesz. A beruházás 28 milliós összköltségéből nyolcat finanszíroz a lakosság. A távközlési vállalat szakemberei szeretnék májusban megtartani a műszaki átadást. Annál is inkább, mert mire a két éve húzódó fejlesztés elkészül, nem is oldja meg az igényeket. Eddig hatvan újabb telefonra váró jelentkezett az önkormányzatnál. Vállalkozók, külföldi érdekeltségű cégek, amelyek Taksony határában szeretnének letelepedni, ipari üzemeket, kereskedelmi bázisokat építeni, ehhez viszont nagyon sok jó minőségű telefon-, telex- és faxvonalra lenne szükség. DUNÁT A.) HÍRLAP Vezető munkatárs: .Móza Katalin. 9 Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: minden hétfőn 1 ?—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. pf.: Síi. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-1(167. Múzeumi tervek Kiállítások Szentendrén iire elkészül, kezdhetik újra Taksonyi telefonok írószerek piaca A jelenlét is fontos
