Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

Jugoszlávia nem zárta le Elfogadhatatlan magyarázat Mélységesen sérti Ju­goszlávia érdekeit és integ­ritását Magyarországnak a megengedhetetlen horvát­országi fegyverszállításban való részvétele — jelentette ki szerdán a szövetségi par­lament külügyi bizottságá­ban Milivoje Makszics ju­goszláv külügyminiszter­helyettes. A politikus átfogóan ele­mezte a Magyarországhoz fűződő kapcsolatokat, s le­szögezte: Jugoszláviának érdeke a Magyarországgal kialakított együttműködés fenntartása, de nem minden áron. A magyar politiku­sok nyilatkozatait kom­mentálva, s különösen Je­szenszky Géza külügymi­niszter kijelentéseire em­lékeztetve Milivoje Mak­szics hangoztatta: Budapest még nem mutat készséget arra, hogy maradéktalanul feltárja az igazságot a fegy­verszállítás ügyében. A Tanjug hírügynökség­nek a parlamenti meghall­gatásról szóló jelentése sze­rint Makszics kijelentette: hétfői tárgyalásaik során közölte Katona Tamás kül­ügyi államtitkárral, hogy elfogadhatatlan a magyar kormány magyarázata, amely a fegyverszállítási ügy kapcsán adminisztra­tív hibára hivatkozik. A magyar politikusnak tár­gyalópartnere azt is tudo­mására hozta, hogy jugo­szláv részről csak akkor lesznek hajlandók lezárni az ügyet, ha a magyar kor­mány teljes mértékben nyilvánosságra hozza, mi­lyen szerepet játszott ab­ban. Terrorakciók a dzsihad jegyében Az égő pokol Az amerikai légierő harci gépei szerdára virradóra to­vább bombázták az iraki hadsereg kulcsfontosságú létesítményeit, s az elitala­kulatok állásait Irakban és Kuvaitban. Öbölbeli amerikai kato­nai források szerint a szö­vetséges légitámadások je­lentősen megrongálták az iraki parancsnokság és a fronton lévő egységek kö­zötti összeköttetést, így a távközlési és az utánpótlási vonalakat. Élénk diplomáciai tevé­kenység folyik a térségben. Hans-Dietrich Genscher né­met külügyminiszter Kairó­ból Szíria fővárosába, Da­maszkuszba érkezett, ahol Háfez Asszad elnökkel ta­lálkozott. Genscher mosta­ni látogatása nyomán Da­maszkusz — helyi diplomá­ciai források szerint — rendkívüli német segélyre számíthat, amellyel Bonn támogatásáról kívánja biz­tosítani Szíriát, amely az Irak-ellenes koalíció tagja. Előzőleg Genscher Kairó­ban tárgyalt, ahol az egyip­tomi kormánynak szintén segélyt helyezett kilátásba. Az Iszlám Dzsihad (Szent Háború) elnevezésű szélső­séges terrorszervezet ve­zetője a nyugatnémet Stern magazinnak adott nyilatko­zatában közölte, hogy szer­vezetének tagjai merényle­tet terveznek Hoszni Mu­barak egyiptomi elnök el­len, s terrortámadást ké­szítenek elő egy közelebb­ről meg nem nevezett maj- na-frankfurti létesítmény ellen, mivel e német város körül számos amerikai ka­tonai bázis van. A terror­szervezet vezére azt is el­mondta, hogy egyetlen, Irakkal szemben álló ország sem lehet biztonságban a Dzsihad támadásaitól. A szövetségesek kedd hajnali légitámadása so­rán telitalálat ért Bagdad központjában egy zsúfolt óvóhelyet. Két rakéta csa­pódott be a bunkerbe, ahol több száz ember, egyes je­lentések szerint mintegy ezerötszáz tartózkodott. Helyszíni beszámolók sze­rint a délelőtt folyamán több tucat halálos áldoza­tot emeltek ki a mentőala­kulatok a törmelék alól. Több órával a támadást kö­vetően a tűzoltók még min­dig küzdöttek a lángokkal. Az iraki fővárosban tartóz­kodó újságírók elmondták, hogy a két rakéta egyike átszakította a helyiség leg­alább öt méter vastag be­tonmennyezetét, s az egyik töltet bent robbant, égő po­kollá változtatva az óvóhe­lyet. Románeflenes egyezmény? Támad a Vatra Szélsőséges hangulatú, magyarellenes felhívást jut­tatott el a Rompres hírügy­nökséghez a Vatra Roma- neasca szövetség igazgató­bizottsága. Ebben arra szólítja fel a román elnököt, a törvény­hozó testületet és a kor­mányfőt, hogy vizsgálja fe­lül a művelődésügyi mi­niszter, az ellenzéki maga­tartásáról ismert Andrei Plesu eddigi tevékenysé­gét. A Vatra Romaneasca tá­madásától nem mentesül a romániai magyar kisebbség és Magyarország sem. A na­cionalista szervezet többek között azt követeli, hogy mérjék fel pontosan, mi­lyen iskolákat és egyetemi köröket létesített a magyar kisebbség illegálisan, sze­paratista alapon. A szervezet úgy véli, hogy a román és a magyar oktatásügyi miniszter Bu­dapesten románellenes egyezményt írt alá: ezért követeli a dokumentum fel­mondását. A szervezet ugyanakkor a horvátországi magyar fegyverszállítások ürügyén tudni akarja, va­jon „nem jutottak-e Ma­gyarországról illegális úton Romániába is fegyverek, illetve lőszerek”? ÍCY LÁTJA A SZAKÉRTŐ Merre tart a háború? A közel egy hónap óta tartó öbölháborúban semmi jel nem mutat arra, hogy Szaddam Husszein hajlandó lenne a Biztonsági Tanács határozatainak végrehaj­tására, azaz Kuvait elhagyására. Az iraki elnök nyilatkozatai, az iraki csapatok Ku­vait védelmére való lázas előkészítése nem igazolja azt az óhajt, hogy a konfliktus mihamarabb érjen vé­get, vagy legalább tűzszünet következzék be. .A szö­vetségesek részéről az utóbbival kapcsolatosan feltéte­leik és kételyek vannak. A feltételek sorába tartozik, hogy az iraki csapatok Kuvaitból való kivonulásának azonnalinak, teljes értékűnek, meggyőzőnek, folyama­tában ellenőrizhetőnek kell lennie, és ezzel egyidejű­leg helyre kell állítani a legitim kuvaiti kormányt. A szövetségesek részéről a kétely ott merül fel, hogy egy tűzszünet esetleg átmentheti Szaddam Husszein sze­mélyét és katonai potenciálját. Mindezen túl kérdés lehet az is, hogy az amerikai vezetők egyáltalán beérik-e még az irakiak kuvaiti kivonulásával, vagy részükről a háború ki nem mon­dott célja Szaddam Husszein rendszerének teljes meg­döntése. A v ál aszó lattanul hagyott kérdések ellenére azonban az események zajlanak: — lankadatlan intenzitással tart a szárazföldi hadmű­veletek légi előkészítése; — a szövetségesek légi bevetéseinek száma már meg­haladta a 60 ezret; — a koalíció taktikája szerint tovább folyik az iraki utak és hidak rombolása; — úton vannak az öböl felé az amerikai haditengeré­szet újabb, 17 ezer tengerészgyalogost számláló ala­kulatai; — az iraki harckocsik megsemmisítéséhez a vadász­bombázók újabban iníravöröshullám-vezérlésű raké­tákat használnak; — amerikai csatahajók lövik a kuvaiti partokon kiépí­tett iraki tüzérségi állásokat; — az iraki hadsereget gyakorlatilag teljesen elvágták Bagdadtól; — Szaddam Husszein mindenféle béketervet kategori­kusan elutasít; — Irak ismét Scud rakétákkal támadott; — néhány napos viszonylagos csend után az iraki lég­védelem ismét megélénkült; — Irak megszakította diplomáciai kapcsolatát az Egye­sült Államokkal, és ugyanezt tervezi a „fő szövet­ségesekkel” ; — Katarból érkezett csapatok is bekapcsolódtak a har­cokba; — Ausztria öböl felé tartó amerikai páncélozott jár­műveket engedett át területén; — rendszeressé váltak az öbölháborúval összefüggésbe hozható terrorcselekmények; — megszaporodott a megoldást szolgáló diplomáciai kezdeményezések száma. Aktuális téma az is, hogy mikor indul az immár el­kerülhetetlennek tűnő szárazföldi háború, amely nyil­ván az eddigieknél jelentősen több áldozatot követel majd. Az öbölháború ezen új szakaszának közeledtére azonban egyre több jel utal. így: — a szövetséges csapatok elfoglalták kijelölt helyüket a szaúdi határ mentén; — a Perzsa-öbölben bevetésre készek a tengerészgya­logosok; — a légitámadások — közel egy hete — főleg az iraki hadsereg állásaira és utánpótlási vonalaira összpon­tosulnak ; — megkezdték az amerikai vadászbombázók száraz­földi harcokban használatos rakétákkal és bombák­kal való felszerelését. Bár a szövetségeseket semmi nem készteti a száraz­földi harcok siettetésére, az amerikai vezetésnek mégis mérlegelnie kell, hogy mikor érkezik el az az idő, amikor a légitámadások eredményeként az iraki had­sereg harcképessége a felére csökken, és ennek kö­vetkeztében a szárazföldi hadműveletek „biztonsággal” megindíthatok. A háborús győzelem azonban a békéhez kevés. A térségben ezt követően nagyon fontos, megoldásra vá­ró feladat lesz egy új biztonsági rendszer létrehozása. Ezzel összefüggően célszerű korlátozni az öböl menti országokba irányuló fegyverexportokat. Meg kell te­remteni a térség háborús károkat szenvedett országai újjáépítésének feltételeit. Meg kelh találni az izraeliek és a palesztinok megbékélésének módját is. Mindebből látható, hogy az öböltérségben a békéhez vezető út ma még nehéznek, hosszúnak és összetettnek tűnik. Félő az is, hogy a háború tovább terebélyese­dik, fékezhetetlenné válik. Kovács Géza mk. alezredes Verse ffen nem lép senki Emberség kerestetik Az asszony, bár fiatal, arcán azonban ráncok lát­szanak. Gondterhelt, fél­szeg és sír. Amikor meglát­tam, azt hittem a Lapszélre írt életek című sorozatunk­ból lépett elő. De nem. Ö az élő valóság. Vérségi la­kos, tele gondokkal, megol­datlan problémákkal. Bár kérte neve közzété­telét, jobbnak látom csak Juditnak nevezni. Két kis­lány édesanyja, gyermekei­vel együtt az utcára került. Igen, az utcára, illetve most már egy ismerőse romos házába húzódott a hideg elől. A férjével közösen épített családi házban nin­csen számukra hely. S kérdezhetné az olvasó, hol van ilyenkor a hatóság. Tényleg. Hol van? És mit tett, tesz vagy tervez ten­ni? A múlt röviden a követ­kező. Éjjel-nappal munka. Éjjel a sörgyárban, nappal napszámban. Aztán a kibo­rulás, az idegösszeomlás, műtétek sora, majd szívbe­tegség és leszázálékolás. Mondhatná bárki, nem egyedi eset. Igaz, általában a férjek omlanak össze, de ez esetben az asszony. A férj közben hol dolgozott, hol nem, mint a mesében. A Szilasmenti Termelőszö­vetkezetet például 72 ezer forintos tartozással kény­szerült otthagyni. A család­ban egyre gyakoribbak vol­tak a veszekedések, a civa- kodások. Judit asszony közlése szerint a férje késsel ker­gette őt és két kiskorú gyermekét. A félelem, a rettegés, a szomszédoknál való alvás náluk mindenna­pos volt. — Alig van Versegen ház, ahová ne fogadtak vol­na be a gyermekeimmel. Segített mindenki. A fér­jem pedig az 1965-ös ideg­összeomlásom miatt kikiál­tott őrültnek, s most azzal fenyeget: elveteti tőlem a gyermekeimet, s intézetbe kerülnek. A gyerekek is ki­borultak, félnek tőle. Pénzt nem adott akkor sem, amíg egy házban laktunk, csak követelt. A bíróság kerek egy esztendeje nem lép az elválasztásunk ügyében — sorolja, és sír. — Jogot formált minden­hez, közben nem dolgozott. Ha enni adtam, az volt a baj, ha nem, az. Utött- vert, késsel kergetett. Több ízben kértem a rendőrség segítségét, akik számtalan­szor kivonultak, aztán minden maradt a régiben — már zokog, és hozzáteszi: — Nem tudok és már nem is akarok uralkodni maga­mon. Attól félek, valami őrültséget teszek. Az évek óta tartó cirkuszok felőröl­nek. Amikor azt kérdezem, miért nem fordult a gyám­hatósághoz, csak legyint és szipog, majd erőt vesz ma­gán és folytatja. — Legnagyobb elkesere­désemben már a falu pol­gármesterét is felkerestem. Kértem, segítsen, mire ő azt tanácsolta, forduljak a gyámhatósághoz, de akkor készüljek fel arra, hogy in­tézetbe viszik a lányokat. Miért, kérdem én? Tiszták, rendesen ellátom őket, megteszek értük mindent, miért akarják őket elvenni tőlem? Más megoldás nincs? Milyen társadalom ez, ahol intézettel fenyege­tik azt, aki amúgy is sze­rencsétlen ? Sokat beszélgettünk. Mondtam neki, az újság se­gíteni nem tud, amit mi te­hetünk, az csupán a nyil­vánosság. Mire ő azt vála­szolta, a semmitől az is több, és talán valaki, vala­kik hatnak valahová, okul­nak belőle, valami majd csak történik. Verseg polgármestere számára az ügy nem isme­retlen, bár meglehetősen tartózkodó, amikor M. S.- ékről faggatom. Elmondta, hogy őt külön-külön keres­Cousteau Jack-Yves Cousteau ka­pitány, akinek híres ten­geri filmsorozatából a fél Magyarország ismerkedett meg a környezetvédelem­mel, tegnap sajtótájékozta­tót tartott Budapesten. Elmondta, tavaly óta a Duna védelméről folytat vizsgálatokat a Dunán. te meg a férj és a feleség. Valóban, utoljára az asz- szony járt ott, s kérte, se­gítsen, védje meg őt és gyermekeit. — De én nem vagyok hatóság. Nem állíthatok két rendőrt melléjük, s ez nem is a feladatom. Ügy látom, mindketten eszköz­ként akarnak használni, ő és a férj is, panaszkod­nak. de kifejezetten nem kérnek semmit — mondta Csibi József polgármester. — Intézetbe kerülnek? Csak eshetőségként emlí­tettem az anyának az inté­zetet. Ha bejönnek, és ké­rik a gyámügyest, utána­néz, ha a felsoroltaknak van valóságalapjuk. Az, hogy én mint itt élő mit hallok, az nem mérvadó. A polgármester nem tit­kolta meglepetését, amikor arról kérdeztem, ha az ügy évek óta húzódik, miért nem nézettek utána a gyámügyessel? — Mi csak akkor lépünk, ha hivatalosan kérik! — volt a határozott válasz, s még hozzátette: — Mit óhajt? Konkrétan mondja el... Az ügy pereg tovább. Történni pedig nem törté­nik semmi. Az apa él, mint Marci Hevesen, az anya retteg, a két kislány élete szorongásokkal teli. A pol­gármester, bár tud az eset­ről, nem tesz semmit, a rendőrség pedig csak akkor avatkozik be, ha vér folyik, a bíróság ül az aktákon. Az élet pedig megy to­vább, de főleg a kiskorúak­nak nem mindegy, hogyan. Hol vannak ilyenkor a hí­res családvédők, a gyer­mekvédők, és főleg, hol az emberség ? —árvái— a Dunán Munkája sikere érdekében hajót bérelt, de használ he­likoptert, s teherautóra sze­relt mozgó laboratóriumot is, hogy feltárhassa a folyó ökológiai problémáit. A kísérletsórozat 1992- ben fejeződik be, s az erről készült filmet több száz millió ember ismeri majd meg a világon. Már minden együtt van, de főképp a bizonytalanság Munkanélküliség törvény által védve Kedden a Parlament tető alá hozta a munkanélkü­liek ellátásáról és a foglal­koztatás elősegítéséről szóló törvényt. Ennek egyik lé­nyeges mozzanata, hogy a munkanélküli-segélyt rész­ben biztosítási alapokra he­lyezte azzal, hogy a munka- nélkülieket finanszírozó szolidaritási alapba ezentúl minden munkavállaló a bé­rének fél százalékát, a munkáltatók pedig kifize­tett bérösszegüknek 1,5 szá­zalékát fizetik be. Ez az össze az alap kasszájában már meglévő 9 millió költ­ségvetési forint mellé fo­lyik be. Gondoskodott a költség- vetés további 7 milliárd fo­rintról, amelyet a foglalkoz­tatási alapnak utaltak át az idén az átképzések támoga­tására, a munkahelyterem­tő beruházások segítésére. A törvény pedig a jogi ga­ranciákat biztosítja ahhoz, hogy a megfelelő helyre és a megfelelő módon jussa­nak el a pénzek. A dolgo­zói és a munkáltatói hoz­zájárulás pedig változtat azon a szemléleten és gya­korlaton, hogy a munka- nélküli könyöradományból élne, púpként a többiek hátán, vagy hogy egy elbo­csátás az éhenhalással len­ne egyenlő. Ettől persze még csöppet sem szívderí­tőbb utcára kerülni, viszont egyfajta biztosíték az utcá­ra néző munkahelyek dol­gozóinak. Ilyenekből pedig egyre több van Pest megyében is, elég, ha a Pest Vidéki Gép­gyárra vagy a Csepel Autó­gyárra gondolunk. Kuncze Gábor, a térség országgyű­lési képviselője a törvény előkészítésében is részt vett mint a költségvetési bizott­ság tagja, és megválasztása előtt gazdasági igazgatóhe­lyettes volt. Mindeme ta­pasztalat birtokában vár­tunk tőle válaszokat. — Pénz is van, törvény is van a munkanélküliséghez. Most már nyugodt szívvel lehet elbocsátani az embe­reket? — Hát ezt azért nem hin­ném. Az embereket nem gond nélkül kell elbocsáta­ni, hanem a többiek érde­kében, a gyár működőké­pességének érdekében. Nem hinném, hogy Luká- csy Gábor lelkiismeret-fúr- dalás nélkül mondaná bár­kinek is, hogy ennyi és nincs tovább. De a józan ész azt diktálja, hogy az emberek egy része áldoza­tot hozzon a piacképesség érdekében, az új törvény pedig egyfajta biztosítékot nyúlt az áldozatot hozók­nak. A Csepel Autógyár helyzete különben teljesen bizonytalan, a legfrissebb híreim szerint nem szándé­koznak sem elbocsátani embereket, sem kényszer­leállást elrendelni. De a helyzet óráról órára válto­zik. minden bizonytalan. Egy biztos: a Csepel Autó­gyár nem tud egyedül ki­vergődni a hazai járműipar általános válságából.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents