Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
na FW, 'ifbj iä'öis.l n Hol van már a tavalyi hó? Vagyis amikor még tömegek tolongtak egy-egy szezonkiárusításnál. Vácott a február idén is téli vásárral kezdődött a Revue ruházati boltban, de a konfekciókon a számjegyek változatlanul négyjegyűek (Vimola Károly felvétele) Húsz évig hallgattak Ki a ludas a száraz kutak miatt? Talán emlékeznek még arra a magabiztosságra, amit még tavaly, a környezetvédelmi napokon Pintér Sándor, a DCM igazgatója mutatóit a hevesen számon kérő környezetvédelmi főelőadóval szemben a kútvölgyi vízhiánynyal kapcsolatban. A vádakat, miszerint az agyagbánya léte, illetve a kibányászott vízzáró anyag okozza az utóbbi időben megfigyelhető kóros vízhiányt a területen, akkor esak azzal állta, várják meg a szakvéleményt. Mint a gyár gazdája, már nyilván tudott valamit. iimnlMiu >iih ! iiMiit' Azóta megtörtént a vizsgálat. a szakvéleményt pártatlan megbízott átlítotTöhb száz gyerek hoppon maradt Néni jöttek a Pál utcaiak A váci Madách Imre Művelődési Központ januári műsorfüzete első oldalán „Nemecseki vallomást” közöl (Mikola) aláírással : „Mielőtt bekonferálnám a Tízen Túliak Színháza legújabb darabját — A Pál utcai fiúkat (B. J.) —, egy nemecseki vallomással tartozom: elnézést kell kérnem azoktól a gyerekektől, kísérő tanáraiktól, akik december 19-én a Képmutogatók játékát tál- szervezés miatt csak nehezen vagy egyáltalán nem láthatták ...” „S most hadd ajánljam a fentiek szellemében A Pál utcai fiúkat .. ”, Ezer kérdés Nos, A Pál utcai fiúk január 31-i, a Tízen Túliak Színháza bérletsorozatának harmadik előadása elmaradt, csalódást okozva sok tucat helyi és vidékről beutazó diáknak és tanárnak. Erről az esetről juttatott el levelet szerkesztőségünkbe Péter Pál váci pedagógus. Ebből idézünk: „Minél nagyobb a várakozás, annál nagyobb a csalódás. Az előadás kezdési időpontja előtt egy negyedórával a ház előcsarnokában több száz gyerek zsibong. Elmarad az előadás — mondják. Miért? — Ki tudja? Valamikor megtartják majd. — Biztosan. Mikor? — Nem tudom . .. Ezer kérdés. Van, akinek legörbül a szája. Menjetek szépen haza, mást nem tehetünk. Van köztük, aki indulatosan szitkozódik. Szid valakit, akit — akiket? — nem ismer, nem ismerünk, aki talán felelős (bocsánat! felelőtlen) a helyzetért. Csitítom. Nézd! Ennek semmi értelme. Biztosan váratlan dolog jött közbe, majd máskor megtartják az előadást. Két gyerek futva, kicsit késve érkezik. Elkéstünk? — lihegik. Sajnos nem. Néznek nagy szemekkel, a »sajnos«-t nem értik. Indulunk hazafelé. Szerencsére nem messzire, hiszen mi a szomszédból jöttünk. De sajnálom azokat, akik százával jöttek a környező községekből, elpocsékolva útiköltséget, többórányi időt. A Madách Hírhozó januári számában olvashatunk néhány sort előzetesként az előadásról. A sorok vén egy S. W.-idézet: »Az embernek meleg csend kell, és jeges tumultust adnak mki.« Gyerekeinknek ebből kijutott.” Értesüléseink szerint az előadás elmaradása meglehetősen nagy vihart váltott ki, s állítólag van olyan Vác környéki iskola, amely egyenesen perelni akarja a művelődési központot az utazás költségeinek megtérítéséért. — Mit szándékozik tenni a művelődési ház vezetője? — kérdeztük Varga Zoltán igazgatót. — Az ezzel foglalkozó munkatársamtól, Németh Péter Mikolátál írásban kértem jelentést, magyarázatot. Ebben tájékoztatnia kell az előadás elmaradásának okáról, és be kell számolnia arról, hogyan áll a többi bérleti és nem bérleti előadás előkészítése. Azt is közöltem vele, mivel tagja az önkormányzat művelődési bizottságának, kikérem a bizottság véleményét is, és majd ennek ismeretében hozom meg fegyelmi döntésemet. Az ügy további fejleményeiről is szerettünk volna beszámolni az olvasóknak, eddig nem sok sikerrel. Varga Zoltán igazgató szabadságra ment, Németh Péter Mikolát is nehezen, de végül is a már emlegetett önkormányzati bizottsági ülésen sikerült elérnünk. Levélben is Elmondta, felelősnek érzi magát, hiszen nincs olyan szerződés a kezében, ami alapján felelősségre lehetne vonni a Harlekin gyermekszínpadot az elmaradt előadásért. Úgy érzi, mégsem járt el felelőtlenül, hiszen szabadságon volt, előtte pedig felhívta a színházat: jelezzék, ha valami akadálya volna az előadásnak. Az előadás elmaradt, de az összegyűlt gyerekek szórakozásáról gondoskodtak, dramatikus játékot, videót vetítettek nekik, hogy mentsék, ami menthető. Arra a kérdésemre, hogy a történtekért kapott-e valamiféle fegyelmi büntetést, a következőket válaszolta: „Főnököm, a művelődési központ igazgatója azt hozta tudomásomra, hogy — legalábbis egyelőre — gyakorlatilag eltilt a színházi előadások szervezésétől. A nekem átadott levélben is szerepel, hogy az ügy elbírálása az önkormányzat kulturális bizottságának véleményétől is függ.” Súlyos viiáh A történtekhez mindösz- sze annyit kívánunk hozzátenni, hogy az ügy szereplői, Németh Péter Mi- kóla és Varga Zoltán igazgató között — mint erről lapunkban is beszámoltunk — súlyos szakmai és emberi ellentétek feszülnek. Németh Péter Mikola pályázni kíván a váci Madách Imre Művelődési Központ igazgatói posztjára. B. J. ta össze, a Miskolci Műszaki Egyetem Földtani Intézetének hidrogeológiai tanszéke. A legfőbb megválaszolandó kérdés az volt: miért tűnt el a víz az agyagbánya közelében lévő ásott kutakból? Ezen belül természetesen külön érdekelte a várost, vajon ezért is a DCM-et terheli-e a felelősség. Nos, a válasz lehet egy tömör nem is, ha az utóbbi évekre gondolunk, de ha arra a folyamatra, ami évtizedekkel ezelőtt kezdődött el, válaszolhatnának a szakemberek igennel is. Kútvölgy a csapadéktárolás szempontjából nagyon kedvezőtlen adottságú hely. Nincsenek olyan vízzáró rétegei, amelyek megtartanák az esővizet, vagy az esetleges karsztvízutánpótlást. Ezt dr. Juhász József professzor a helyszínen végzett megfigyelések és mérések alapján állapította meg. Hasonlóképpen azt is, hogy hozzávetőleg egy- egy napra elegendő víz- mennyiséget tud megtartani a talaj. Ilyen adottság (hiányosság) mellett teljesen törvényszerű, ha aszályos nyarakon, mint például legutóbb is, a kutak vize vészesen lecsökken. iiiiiiiiniiiiiiiiiiimiii Ahogyan tanulmányában leírja, nem volt mindig így. 1966-ot jelölte meg annak az esztendőnek, amikor egyszerre jelentős mértékű vízszintcsökkenés történt. Ez pedig az agyagbánya nyitása után volt. A professzor vizsgálatai az1 mutatják, hogy a bánya akkor megsértette, átvágta az úgynevezett pleisztocén rétegeket, amelyek alsóbb, durvább részeit is szétrombolták a munkagépek a meddő kitakarítása során. A vízszintcsökkenés a bányához közeli kutakban 9 méter lett, míg a távolabbi részeken mindössze 1,5 méter. Ezek szerint nem a jelenlegi bányaművelés, hanem a hatvanas évekbeli történt erőszakos beavatkozás következménye is lehet a mai állapot. Akkor húsz éve ezt senki nem tette szóvá vagy legalábbis nem került nyilvánosságra. En nek magyarázatáért nem kell a szomszédba mennünk. Ezt persze már nem a professzor írja a tanulmányban. csupán keserű megjegyzés. liHiiiimimimtmmu A jelenlegi panaszosoknál az apadás 1988-bankez- dődött, ezért őket „megnyugtathatja” a szakvélemény, pusztán a száraz, aszályos nyár számlájára kell írniuk a víztelenséget. Amiben annyi vigasztaló, hogy jó reményekkel várhatják az égi áldást idén. (dudás) Ahol mindenki számit Reménység-bál A rendezők úgy vélik, esemény lesz a város életében a mai Reménység-bál. Azt mondják, mindenki ott lesz, aki számít, így adják meg a kötelező vidámságot a farsangnak, amely tudjuk, idén meglehetősen rövid, csupán február 13-ig tart. Természetesen ezen a szombaton mindenki számít, hiszen minél több részvevőt várnak a rendezők február 9-én, 19 óraikor, a Madách Imre Művelődési Központban. A farsangnak otthont adó intézménnyel karöltve rendezi ezt az estet a Váci Reménység Egyesület, amelynek sikerült a fővédnökségre megnyernie városunk országgyűlési képviselőjét, Katona Tamást, valamint Bartos Ferenc polgármestert. Vacsoráról a Halászkert étterem konyhája, talpalá- valóról pedig a Reménység szalon- és tánczenekar és Balogh Pipi cigányzenekara gondoskodik. VÁCI Tragor Ignácra emlékezve Okulhatunk Holnap, február 10-én lesz öt ven éve, hogy Tragor Ignác életének 72. évében meghalt. Az az ember, akinél többet senki sem tett azért, hogy Vác felemelkedjék kisvárosi színvonaláról és méltóan foglalhasson helyet a történelmi városok sorában. Eddig is sokat írtam Tra- gorról, s mindig azt hittem, a halhatatlanok mások, mint a halandók. Elhanyagolt és többször kirabolt sírja igazolja — se?iici sem halhatatlan! Az évfordulóhoz kapcsolódik a Váci Múzeumi Egyesület felhívása: keresi a Bán Márton által tervezett Tragor-életrajzot. Azt hiszem, nem található az már sehol, hiszen soha sem készült el, nem jelent meg nyomtatásban. Bán Márton — nekem már csak örökké Marci bácsi marad! — hagyatékának egy szerény része birtokomban van. Azok a lapok féltett kincseim jeles darabjai. Közöttük tizenöt oldalnyi kéziratot sikerült megmentenem, melyek a leendő életrajz töredékéhez tartoznak. .. Tragor Ignác, ki hinné a nem éppen feszes tarA ieges Dunán is átkelnek Csak Vác és a Szentendrei-sziget között közlekedik ezekben a napokban a teherkomp. Az erős jégzajlás miatt ugyanis a többi dunai átkelőhajót leállították, illetve csak személyszállítást végeznek (Vimola Károly felvétele) tású emberről, még katona is volt. Még pedig honvédhuszár ... bő vörös nadrágjában, a nagy sarlcantyús csizmájában és a hosszú, lovassági karddal nem volt a leghódítóbb alak. ö maga ezt a párhetes katonáskodást élete mulatságos epizódjának tartotta ... egy időben a többször megismétlődő polgármester-választás (az 1920-as években Cs. L.) alkalmával több barátja váltig unszolta, pályázzék a polgármesterségre ... az idea tetszett neki, végül úgy döntött, nem adja fel függetlenségét. Tudta, legtöbbet két kedvtelésének, a váci múzeum megteremtésének és szeretett városa múltja legteljesebb felkutatásának, annak népszerűsítése érdekében teheti! Az előzővel joggal büszkélkedhetett, a másodikat mindig szerényen említette csak, pedig nincs olyan magyar város, melyről igazabban, teljesebben írt volna bármely történész...” Bán Márton jegyzeteiben találtam ezt a részt. Sokat nem tehetek hozzá, csak a mai utód elismerését: Tragor Ignác olyan magasságra nőtt az elmúlt öt- ven év alatt, ami elérhetetlen lett követői számárai Mérhetetlen szorgalma megközelíthetetlen, tudását nem lehet megismételni. Csak a nyomát követhetjük, s okulhatunk példájából. Vác szeretetében talán mellé nőhetünk... Holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor tisztelegnek sírjánál Vác város polgárai. — csankó — Hétvége Amolyan noszialgiakub kél életre ma este Nagymaroson, a művelődési házban: este nyolc órától a negyvenes korosztály egykori kedvence, a Polaris együttes ad műsort. Holnap, vasárnap délután négy órától a nagycsaládosoké lesz a művelődési ház: itt kerül sor klubjuk farsangi mulatságára. »"Cffiirlap 5