Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
...és még nincs vége! Drasztikusan megemelték az autóalkatrészek árát. A képen látható Pest megyei alkatrészüzletben az eladó új árcédulát tesz ki az ARO kisteherautó önindítójára, amely ezentúl 20 ezer forint körüli áron kapható az eddigi 9960 forint helyett. Említhetnénk egy szemléletesebb példát is, szintén a román autóval kapcsolatban. A kisteherautó, amely egyébként hivatott lenne kiszolgálni a vállalkozásokat, amennyiben motorcserére szorul, 326 ezer forintot kell fizetni. Aki esetleg nem tudná, nemrégen a teljes ár 340 ezer forint körül volt. A tervezett négyszeres áremelésnek ez még csak egy része, tehát még nincs vége (Vimola Károly felvétele) Na ne! SZÁMTAN LECKE Szabad-e megsértődnie egy kormánytisztviselőnek? Az csak természetes, hogy szabad: állam- polgári jog a sértődés, a sértettség. Az már baj, ha a Miniszterelnöki Hivatal prominenséből akaratlanul is előbukkan a költő, s vele a költői túlzás. Kodolányi Gyula, a költő, a kiadói szerkesztő, ma kormánytisztviselő (Reggeli Pesti Hírlap, jan. 31.), kioktat valakit, aki bírálni merészelte a különböző kormányzati hivatalok gyors létszám- gyarapodását. A kioktatás ízlés dolga. Ki így, ki úgy ... Sem a vitával, sem a kioktatással nem bíbelődünk tehát. Hanem a számtannal, azzal bizony törődnünk kell. K. Gy. szerint ugyanis a francia miniszter- elnököt 40 fős tisztségviselői csapat segíti, a magyar miniszterelnököt 62, hasonló beosztású ember. Amit K. Gy. nem tart soknak. Üsse kő! Nem sok (?) az ötvenszázalékos többlet. A bibi az a dologban, mint minden ilyen számtanleckés ügyben, hogy mihez képest sok a sok, kevés a kevés? Van egy nemzetközi összehasonlító mérce, amelyet mindenütt elfogadnak, ez pedig az adott hivatal létszámának és a lakosság számának a viszonya. Ezen a módon összevethető a tíz- vagy éppen a százezer lakosú települések ún. igazgatási létszáma Franciaországtól Kanadáig, amint megtehető ez egy hivatal — egy ország esetében is. Ha tehát K. Gy. szerint nem sok a hatvankettő a magyar miniszterelnöki hivatalban, akkor vajon a francia kolléga miként vélekedhet a negyvenről?! Mert hiszen hazánk lakossága 10,5 millió, Franciaországé pedig 56,1 millió... Az ilyen érvelésre tehát ráillik: no ne! éveken át ott állomásozó amerikaiaktól sokat tanultak, kirakataik ízlésesen vannak elrendezve, s keleti kényelemben, nyugágyban fekve várják a vevőket. Saigonnak is vannak nyomornegyedei. A lakás- viszonyok gyalázatosak, különösen a folyó partján, a csatornákra épített házsoroknál. A deszkadarabokból, bádogból és bambuszszövedékből emelt falak között szoros közösségekben élnek a családok. Igaz, néha egy-egy szebb épület megszakítja a sivár építmények, a bódék és kalyibák sorát. A közlekedés számunkra külön gondot jelentett, hiszen a nagy városban 3-4 helyi járatú busz közlekedik, úgyhogy az idegen kénytelen kilométereket gyalogolni. Jellemző Saigonra, hogy akinek motorkerékpárja van, és nem biciklije, az már nagyon gazdagnak számít. Szombat esténként mintha az egész város motorra és biciklire ülne, ezrével róják a belváros utcáit, iszonyatos hangzavart, és füstöt teremtve maguk körül. Vietnamban — mint már korábban írtam — donggal fizettünk, ami a mi forintunkhoz képest is nagyon rossz, hiszen 17 forintért ezer dongot kaptunk. Alig Jellegzetes saigoni utcakép a külvárosban, kiemelkedő pagodával, pálmafával és az elmaradhatatlan bicikliscsapattal tudtuk átszámolni, menynyibe kerül egy-egy szállodai szoba vagy vacsora. Az amerikaiak által épített Boung Sen Szállodában laktunk, s mivel mindenki valamennyire beszélt angolul, megtudtuk, hogy például egy szállodai szoba- asszony hogyan él, mennyit keres. A havi bére csupán Nem vigasz a szomszéd baja Bázisuk egy válságköltségvetés A hét híre GEPTELENSÉG Balatonalmádi adott otthont a tizenkilenc megya önkormányzati vezetői találkozójának. 9 Megkezdődtek a mezőgazdasági könyvhónap rendezvényei. 9 A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán kerül sor az Alkotás és együttműködés a nevelésben elnevezésű pedagógiai módszervásárra. 9 Esztergomban megalakult a Munkanélküliek Egyesülete. 9 A hét híre az is, hogy Szolnok volt a színhelye a magyar és német mezőgazdaságigép-gyártók tanácskozásának. Aki nem is tudja, hogy a gödöllői városháza melyik szobájában működik a munkaügyi ügyfélszolgálati iroda, felérve a második emeletre, biztosan nem téveszti el az utat. Félfogadási napokon a lépcső- fordulóban várakozók sokasága minden eligazító táblánál beszédesebben mutatja az irányt. f//. 'SSS/S/SSSSS/S/SA — Ma még csendes napunk van — jegyzi meg Fazekas Antalné irodavezető, bár jöttömkor is legalább tízen-tizenöten várakoznak az ügyintézőkre. Az iroda két kis szobát foglal el, az egyikben fogadják a munkát keresőket, a másikban pedig — ahol a számítógépük működik — folyik az úgynevezett adminisztratív háttérmunka. — Gödöllőn kívül még közel harminc község tartozik hozzánk, s egyre több a bajba jutott ember. Havonta már kétezer ügyféllel kell foglalkoznunk. A fővárosban ugyancsak egyre gyakoribb a leépítés, most például azt hallottuk, az Elzett megszünteti a buszjáratát, amellyel Zsám- bokról, Valkóról és Vdc- szentlászlóról vitték Pestre a munkásokat. Az utazási költségek drasztikus emelése pedig nemcsak az ingázókat sújtja, hanem a munkát keresőiket is, mert miként küldjünk el valakit munkahelynézőbe, ha tudjuk: nem tudja kifizetni az útiköltséget? A jogszabály ugyan módot adna rá, hogy megtérítsük, de ez a gyakorlatban nem működik, nincs rá keretünk. OT//////////////«M Az állástalanul maradottak problémáival hárman foglalkoznak, s így alig marad idejük arra, hogy a vállalatokhoz is ellátogassanak. A vezetőnő megjegyzi, hogy az Országos Munkaerőpiaci Központ normái szerint — figyelembe véve az ügyfélforgalmat — 30 dollárnak felel meg. Ebből az összegből nehezen jönnek ki, de élelemre futja. Ruha pedig nem kell, mezítláb járnak, és meleg van, nem aggasztja őket a benzin árának emelése, és a világ más tájaira sem vágynak. Igénytelenek, boldogok és kiegyensúlyozottak, ugyanakkor bizakodnak, és nem elégedetlenkednek. Ez tipikus meleg éghajlati viselkedés, talán a sok napsütés teszi őket olyanná, amilyenek. Esti sétánk alkalmával fedeztük fel, hogy Saigonban másképpen látjuk a Holdat, mint idehaza. Alig több, mint tíz fokkal az Egyenlítő felett, az új hold idején hátán fekve világított az általunk jól ismert égitest. Az egzotikus táj, a más környezet megszédít minden odalátogatót, így minket is. Nehezen búcsúztunk a keleti élettől, s a repülőgépen velünk utazó IBUSZ-csoport tagjaival együtt azon a véleményen voltunk, hogy szép és gazdag a Nyugat, de a Kelet, az ott felfedezhető kultúra, a más élet és életszemlélet, az ottani mentalitás, az ősi szokások, a hit — az utánozhatatlan és utolérhetetlen; azt látni, érezni kell. Árvái Magdolna (Vége) huszonöt embernek kellene végeznie azt a munkát, amelyet most hárman csinálnak. Létszámbővítésről persze egyelőre szó sincs, s kiderül: nemcsak az ügyfelek, de az iroda jövője is meglehetősen bizonytalan. — Mivel még nem született meg a foglalkoztatási törvény, azt sem tudjuk, mennyiből gazdálkodhatunk. Csak amolyan válságköltségvetésünk van. Ez nem megyei, ez országos gond. Az sem titok, hogy az önkormányzat is szeretné, ha minél előbb kiköltöznénk a városházáról. Pontos határidőt ugyan nem tűztek ki, hogy miikor menjünk el, de tudom, ha már ma szednénk a sátorfánkat, az is késő lenne ... Egyelőre úgy tűnik, a volt járási hivatalban kapunk szobákat, csak aggódunk, hogy az új helyiségek menynyire lesznek alkalmasak ügyfélfogadásra. A gazdasági folyamatokat nézve pedig biztos, hogy egyre nagyobb forgalomra számíthatunk. Azt sem tudjuk, hogy az új helyiségeinket miből fogjuk majd berendezni. Nem koloniálbútorra meg perzsaszőnyegre gondolok, csak a legszükségesebbekre, mint íróasztalokra, székekre, és persze a telefonvonalra. ssssssssjvy/sssszm Dr. Nánási Éva jegyző nem titkolja, szeretnék, ha az iroda minél előbb elköltözne. A helyiségekre szükségük van, s szerintük egyébként sem alkalmas a ház a munka nélküli ügyfelek fogadására. Azt sem szeretik, hogy sok idegen tartózkodik a folyosókon. Egyébként is úgy gondolják, hogy a volt járási hivatalban az iroda jobb feltételek mellett működhetne. Mindamellett — teszi hozzá a jegyző — az elhelyezésük nem önkormányzati, hanem állami feladat. Fazekas Antalné megjegyzi, ők nem neheztelnek az önkormányzatra, sőt azt is tudják, hogy vannak a megyében olyan irodák, amelyek sokkal mostohább körülmények között tengődnek. Igaz, a mondás azt tartja, ha valaki derékig ül a slamasztikában, azt nem vigasztalja, hogy a szomszédja már nyakig merült. Hargitai Éva Mostoha sorsa van évtizedek óta a hazai mezőgazdasági gépgyártásnak. Át- és visszaszervezések, tárcafelügyeleti háborúskodások, trösztté alakítások és a trösztként működő vállalatok önállósítása jellemezte a helyzetet hosszú-hosszú éveken át. A formális változtatások nem tettek jót a tartalomnak. Annak ellenére sem, hogy voltak reményt keltő próbálkozások, így például kooperációs gyártás megteremtése több, a műszaki világszínvonalat képviselő külföldi céggel. Napjainkban a mezőgazdaságban található gépek, járművek, berendezések bruttó értéke meghaladja a 170 milliárd forintot. Kérdés azonban, ennek a vagyonnak mi a tényleges, azaz a nettó értéke, s még nehezebben lehet válaszolni arra a kérdésre, vajon a tulajdoni változások nyomán mit lehet kezdeni az említett eszköztömeggel. A megyében például a trak- íorállomány legjellemzőbb része a 41-75 kW teljesítmény közé jutó gépeké. Ezek a sokat emlegetett farmergazdaságokhoz nagyok (a törpebirtokokról nem téve említést), s el nem feledhető: a megye háromezer darab feletti erőgépállományának a felét (!) 1983 előtt helyezték üzembe. Szerencsésebb a helyzet a tehergépkocsikkal. A 3,5 ezer darabos járműparkot rugalmasan hozzá lehet igazítani a változó szükségletekhez. Megszépítő a múlt! A megyében 1950-ben a vonóerőnek a hatvan százaléka állati volt, és csak 40 jutott a gépekre. Ma mindössze 3-4 tizedszázalék az állati vonóerő, s akik úgy gondolják, ezeknek az „erőgépeknek” a számát kell gyarapítani, aligha ismerik a világ fejlett országainak mezőgazdasági termelését. Nem a technikai szint, hanem a tulajdon jellege szabja meg, hogy például Franciaországban hétszer kevesebb szántó-, kert-, gyümölcsös-, szőlő- terület jut egy traktorra, mint hazánkban. Ennyiszer kevesebb, de: traktor! S nem igavonó állat. Ügy menni előre, hogy visszafelé megyünk ... ebből aligha lehet versenyképesség. Avagy nem cél?! A nyolcvanas években a megyében a mezőgazdasági beruházásoknak az értéke minden esztendőben felette állt a kétmilliárd forintnak — és ezen belül 1 milliárd a gépek, berendezések vásárlásának a fedezete —, azt azonban különösebben nem kell bizonygatni, hogy az ugyanannyi pénz — infláció! — ténylegesen mennyivel, de mennyivel kevesebbet ért. Legutóbb például (1989- ben) a megye gazdaságai egy gabonakombájnért átlagosan másfél millió forintot fizettek ki... Itthon gyártanak traktort, más, ún. eszközhordozókat, gépvontatású és traktoros ekéket, tárcsás talajművelő gépeket, gépi hajtású permetező- és porozóberendezéseket, csává- zókat stb., ám ennek ellenére is az eszközszükségletnek a felét külföldről kell kielégíteni. Ami egyben válasz arra a kérdésre is, miért jól felfogott érdeke a hazai gyártásnak a nemzetközi kooperáció. Az ötmilliárd feletti mező- gazdasági gépkivitellel 4,3 milliárd forintos behozatal állt szemben, s ez az egy- esztendei mérleg általában jellemző. Szó sincsen tehát arról, mintha bárkiknek is „eltartaniuk” kellene a mezőgazdaságigép-gyártást. Az előbbi persze nem azzal egyenlő, hogy nincsen égető szükség lépésváltásra. A megyében a monori, az érdi üzemek példája bizonyítja, a válság ezt az iparterületet sem kerüli el. A megoldást azonban nem a legegyszerűbbnek látszó út, a megszüntetés, a felszámolás, az import kínálja. A megoldás rendelkezésre álló szellemi erők elegyítése a fejlett (külföldi) technikával és technológiával. Napjainkban ennek első jelei tagadhatatlanul már észlelhetők. A kérdés az, a jelekből mikor lesz jellemző vonós, azaz tárgyi eredmény. Mészáros Ottó Nem éppen dicsérő kifejezéseik a mai magyar nyelvben. Bármelyikkel illessünk is valakit, azt akarjuk kinyilvánítani, hogy az illető valamihez nem ért, kontár, tehetségtelen, kétbalkezes, alkalmatlan. Pedig hát mindkét szó a latin eredetiben még egészen mást (vagy mást is) jelentett. Amatőr = valamit kedvelő. Ebből a francia amateur — valaminek a kedvelője; műkedvelő; amatőr. Nálunk talán a műkedvelő jelentés miatt kapott pejoratív jelentésárnyalatot a szó: műkedvelő, azaz nem hivatásos, azaz nem igazán hozzáértő. S a másik szó esetében: delecto, delectare — gyönyörködni. A régi magyar nyelvben ólt a detektálja magát kifejezés: Amatőr, dilettáns gyönyörködik valamiben. Delektáns: gyönyörködő. Innen az olasz dilettante = művészetkedvelő, műkedvelő. De az olaszban is van már kontár jelentése is a szónak. Nyilván ezért nálunk is a dilettáns = hozzá nem értő, valamiben kontár, valamihez képességekkel nem rendelkező. No már most. Churchill kitűnő amatőr festő volt. Somogyvári Rudolf, a színész, remek amatőr karikaturista. Borsos Miklós, a modern magyar szobrászművészet egyik óriása, pompás, amatőr hegedűs. A Mediciek, Firenze urai, dil- lettanték, azaz művé- szetkedvelőek, műpártolók voltak. Értettek a művészetekhez, de nem művelték azok egyik ágát sem. Ezek után a kérdés az: amatőrnek vagy dilettánsnak nevezzük-e a magyar kormányt, s különösképp annaik néhány tagját, mondjuk a kül- ügyért és a belügyért a fegyvereladási botrányban tanúsított magatartásuk okán? További, pontosító kérdés: a szavak mely jelentésárnyalata illik rájuk ez esetben? A választ megkönnyítendő, annyit elárulhatunk: sem a Churchill— Somogyvári—Borsos csoportba, sem a Mediciek- hez nem sorolnánk őket... (takács)
