Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-08 / 33. szám
Sajnálom, de... Hiteles? Olvassuk együtt az újságcikk bekezdését. „A községházára 957 olyan aláírás érkezett be, melynek küldői népszavazás kiírását követelik Felsőgöd és Alsó- göd kettéosztásáról, külön önkormányzat választásáról.” — Idáig stimmel — mondja Kishonti István, a szétválást kezdeményező bizottság szóvivője, aki azt kifogásolja, hogy nem hallgattuk meg a másik felet. A szerző pedig azon tűnődik, hogy akkor miről, mert a Nem minden aláírás hiteles című írásunk csak néhány sort szánt a szóban forgó témának, a nagyobb rész általános, községfejlesztési kérdésekkel foglalkozott. Kishonti úr egyenesen becsületsértésnek tekinti az írás azon részét, miszerint: „Ebből a csomagból csak 848 ember kézjegye hiteles. A többit valaki más írta alá az eredeti név helyett .. Lovászi Lajos gödi polgármester most beolvasta a jegyzőkönyv szövegét. Eszerint: „Azonosíthatatlan volt 109 aláírás.*’ Az tehát lehet, hogy én pontatlanul fogalmaztam. Am kérdés: ami azonosíthatatlan, az hiteles? K. T. I. Márciusban döntenek Ráckevén Emlékművel emlékeznek A pártok ráckevei szervezetei és a város lakói több mint egy esztendővel ezelőtt elhatározták, hogy emlékművet állítanak a második világháborúban elesettek tiszteletére. Mint már megírtuk, a hajdani tanács végrehajtó bizottsága, utolsó ülésén ötvenezer forintos alapítványt hozott létre, hogy az ötletet támogassa. (Az alapítványhoz az OTP helyi fiókirodájában lehet csatlakozni.) A pártok képviselői, illetve az új önkormányzat tagjai nagy erővel láttak hozzá az előkészülethez. A városi kábeltelevízió munkatársai felvételeket készítettek azokról a terekről, utcákról, amelyeken lehetségesnek tartják egy emlékmű felállítását. A képviselő-testület még a múlt esztendőben döntött arról, hogy pályázatot ír ki a helyre és a megvalósítás módjára vonatkozóan. Mint Stáhly István jegyzőtől megtudtuk, a pályázati kiírás elkészült, de addig, amíg nem készül el az új Olvasóink írják Legyen szívügy az útügyi Dunakeszi alsó és a káposztásmegyeri lakótelep között van egy körülbelül 7 kilométeres földút, amelynek kibetonozásával csökkenthető a 2-es főútvonal túlterhelése. Három asszony — Fodor Sándomé, Német Belőné, Papp Lászlóné. akik elhatározták, hogy a lakosság, valamint a közösségek, vállalatok segítségével megpróbálják elérni a lehetetlent. Felhívással fordultak a lakossághoz, és megértésre találtak. Az anyagi támogatásra már jelentős ősz- szeg gyűlt a Postabankban. Az asszonyok elmentek az újonnan megválasztott polgármesterhez, dr. örményi Lászlóhoz, aki örömmel fogadta és támogatta őket, dr. Hajas István jegyzővel együtt megígérték segítségüket. Hosszú hetek alatt sorra meglátogatták a hölgyek a környéken levő vállalatok vezetőit. így a hűtőház igazgatója, Rudolf János, a konzervgyáré, dr. Sági Lajos, valamint Si mándi János műszaki vezető a Gyógyszerkutató Intézetből megígérték, hogy anyagilag támogatják az út kiépítését. A Dunamenti Mgtsz fő- ágazatvezetője, Zsezse- rán Sándor gépeket és az út elkészítéséhez elengedhetetlenül fontos kőzúzalékot ígért. A polgárok pénze termé szetesen nem elég a teljes befejezéshez. Éppen ezért jelentősen megkönnyítette az út elkészítését a közlekedési tárcának az a döntése, hogy mivel ez az út csatlakozik majd az MO-s gyűrűhöz, így a teljes költség egyharmadához hozzájárul. Aki a környéken közlekedik, biztosan tudja, hogy mennyi benzint lehet megtakarítani az út megépítésével. Ezért szeretnénk felhívással fordulni az ebben érdekelt vállalatokhoz. Csatlakozzanak! Az anyagi támogatásuk összege természetszerűen levonható az adóalapból. A „Postabank 103 641” számláján való befizetésekkel könnyedén valóra válhat a környékbeliek régi vágya. Lévai György pénzügyi terv, nem hozzák nyilvánosságra. A gazdasági lehetőségek számbavétele után várhatóan márciusban döntenek a pályázatról, illetve arról, hogy hová kerüljön és milyen formája legyen a második világháborús emlékműnek. Értesüléseink szerint nemrég levél érkezett a ráckevei polgármesteri hivatalba Dél-Afrikából. A Pretoriába elszármazott Kovács József, aki egykoron a Csepel-szigeti település lakója volt, a hősök iránti tiszteletből, ötszáz dollárt ajánlott fel az emlékmű felépítésére. Azt is jelezte, hogy hajlandó további anyagi támogatásra is, de csak akkor, amikor már a terv elkészült, illetve az építés megkezdődött. Ügy érzem — írja levelében —, az óhazában élőknek, a Ráckevén lakó magyar testvéreknek emlékezniük kell arra, hogy ezek a hősök messze idegenben, ismeretlen helyen nyugszanak majdnem fél évszázada. Ügy gondolom, itt az ideje, hogy irántuk érzett hálánkat, tiszteletünket emlékmű felépítésével rójuk le. A ráckeveiek remélik, hogy még ez évijén elhelyezhetik a megemlékezés virágait az emlékmű talapzatán. M. I. Budakalász Oltják a kutyákat Az ebek kötelező, veszettség elleni oltását a közeljövőben szervezik meg Budakalászon. Az érdekeltek február 14-én, csütörtökön 8 és 12, valamint 13 és lti óra között, február 15-én, pénteken pedig 9-től 15 óráig vihetik oltatni kutyáikat a községházára. Aki ebben az időpontban nem ér rá, úgy február 28-án, csütörtökön 10 és 15 óra között pótoltásra viheti a házőrzőket. D U N AJÁ J SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET MIKLÖS • DUNAKESZI • FÓT • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT* Érdemes hinni a jövőben A nosztalgia már nem elég Valamikor a tanítót és a papot együtt emlegették. Népnevelők voltak, a falu első emberei, akiknek a szavára mindenki hallgatott: a követendő irányt, az elfogadható normát jelöltek ki. A hosszú hallgatás után most ismét hallathatja szavát a pap, újra megadatott a lehetősége, hogy vigyázza és tanítsa a nyájat. Különösen a nemzetiségek várják a szavát, akik szigeteket képezve nemcsak hitükben, de kisebbségi létükben is erősítést remélnek. A harmincéves szerb pap, Bo- zsity Jován is érzi e felelősséget. Mert a budakalászi szer- bek — a többi nemzetiséghez hasonlóan — szintén újrafogalmazzák szerbségüket. — A mindennapi papi gyakorlatban miként jelentkezik e kettős hivatás: a hit és a nemzetiségi tudat erősítése? — Amióta a világ ilyen nagyot változott körülöttünk, azóta észrevehető, hogy mindkét irányban, tehát hitük megváltásában és nemzetiségi hovatartozásuk tudatos vállalásában is markánsabb igénnyel lépnek fel az emberek. Nem használom a bátorság szót — hiszen ez ma már nem bátorság kérdése. Sokkal inkább arról van szó, hogy az új körülmények nyitottá és fogékonnyá, határozottan öntudatossá tették a nemzetiségi lakókat. S ahogyan valamikor régen, ma újra az a dolga a papnak, hogy a lelkek gondozásán túl e kis csoportnak segítsen hagyományai és kulturális érfl hónap végén Szabás-varrás tanfolyam Február 28-án újabb szabás-varrás tanfolyamot rendez a dunakeszi József Attila Művelődési Központ vezetősége. Kezdők és haladók érdeklődhetnek személyesen az irodán, vagy a 41-951 telefonszámon. A hívószám melléke: 123 vagy 65. DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. 9 Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 511. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-1067. Tüzelőállásban Nemcsak a pénz, a szén is kevés Hull a hó és hózik. Nemcsak Micimackó fázik, hanem az is, akinek az őszön nem jutott, vagy nem volt elég pénze szénre, tűzifára. Sorba állni még kényelmetlenebb. Rajtunk most meleg a télikabát, a késő esti villanyfénynél táncolnak a fehér pelyhek, arcunk kipirul, de egy idő után elég a jóból, ami rosszra fordul. Irány a meleg szoba, ha meleg. A Tüzép-telepek ellátásáról először Szentendrén érdeklődtünk. Megszűnt az import — Tűzifánk van elég, mert itt van a Pilisi Parkerdőgazdaság lerakata — közölte Gatár Emilné telepvezető-helyettes. — Mi a helyzet szénügyben? — Február 5-én végre kaptunk öt vagonnal. Megindultak a szállítások. — Tudjuk, hogy kétféle fűtés létezik a háztartásokban. Kik jártak jól? A kályhával melegítők vagy a központi fűtésű lakások tulajdonosai? — Lesz várpalotai brikett is, ami tulajdonképpen jó a kazánfűtéshez. Ami a legkedvezőbb, a darabos szén nehezen szerezhető be. Bonyolítja a dolgot, hogy nem érkeznek a jó minőségű importszállítmányok Csehszlovákiából, Jugoszláviából és Lengyel- országból. Ezekből már tavaly is alig kaptunk. A készletünkből most már tudunk kínálni dunaújvárosi, balinkai darabosat. Kisebb mennyiségben, de lesz tatai és várpalotai szállítmányunk. — Mi újság a fóti telepen? Itt Takács József telepvezető válaszolt a kérdésünkre, aki elmondta, hogy csak a tűzifából van elegendő. A nehezen indult szállítások után végre kaptak öt vagon úgynevezett NDK-brikettet. Az előző héten várpalotai érkezett. Cs ii rra n -cseppen — Kihúzzák a telet? Lesz elég tüzelő Foton? — Nekünk itt az a szerencsénk, hogy már sok házhoz kötötték be a föld- gázvezetéket. Különben baj lenne. Ha még csurran- cseppen egy kis szén, akkor talán kitartunk. — Mennyinek kellene még csurranni és cseppenni? — Heti 6-800 mázsának. Eddig úgy tartottuk meg az egyensúlyt, hogy a beérkező mennyiséget arányosan osztottuk el. Előjegyzéseket. is felvettünk. Egyszerre csak 10-15 mázsát mértünk ki, bármekkora volt az igény. — Így viszont előfordult, hogy egy télen kétszer-há- romszor kellett szállítani. Ennyiszer kellett szabadnapot kérni a munkahelyen. — Ez előfordulhatott. A fuvarköltség talán nem volt több, mert azt o súly után kell fizetni. A kazánokhoz brikettet is lehet használni, bár kétségtelen, hogy jobb lenne a kőszén, vagy az „NSZK”-barnaszén. Rosszabb a hazai brikett, a koksz, a kevesebb kalóriája miatt. Az olaj nem érkezik — Vannak még tüzelőolaj-vásárlók? — Volnának, csak olaj nincs. — Akkor az olajkályhások fagyoskodnak? — Inkább az valószínű, hogy a szezon elején, még az áremelések előtt készleteztek. — Mibe kerül most egy liter fűtőolaj? — Tizennégy forintba. — Egy forint ötven fillérrel indultunk a hatvanas években. — És nyáron kedvezményt adtunk. Régtől fogva nem emlékszünk ilyen tüzelőellátási zavarokra, mint az idei. Szentendrén még mindig sorba állnak reggelente — közölték a tudósítóval. Bizonyára azért, mert áremeléstől tartanak. Foton, talán éppen az előjegyzések miatt, ez nem jellemző. Derűlátásra viszont nincs okunk. K. T. I. Szerb emlékmű a budakalászi Petőfi téren (Erdősi Ágnes felvétele) télcei ápolásában és megőrzésében is. — Mekkora a gyülekezet? Vannak-e fiatalok és új arcok a hívők között? — Ahogyan Kalászon sem vagyunk sokan szer- bek, úgy a gyülekezetünk is kicsiny. Kilencvenhatan fizetnek egyházi adót, s úgy húsz és ötven között van a rendszeres miselátogatók száma. Ellenben a gyerekeket sok szülő járatja hittanra — iskolában is vannak foglalkozások —, s vannak olyanok is, akik kifejezetten a változásoknak köszönhetően gyakorolják a hitüket. Ennek örülni kell, s nem a hirtelen fordulat okait firtatni. Krisztus azt mondta, a betegeknek kell az orvos, nem az egészségeseknek, s híressé lett az a — nem szó szerint idézett — mondat is, mely szerint nagyobb öröm egy elveszett bárány, mint az egész meglévő nyáj. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll, de számomra az az öiröm, hogy úgy tűnik, mintha a lelkek is nyitottabbá váltak volna. Egy nagyon erőteljes éb- redezésnek lehetünk a tanúi, s most környezetünkben is minden azt látszik erősíteni, hogy tegyünk valamit nemzetiségi kincseink megtartásáért. Ugyanakkor azt is érzem, hogy a túláradó nemzetiségi nosztalgia önmagában kevés, a nemzetiségi létért keményen dolgozni kell; a gyermeknek meg kell tanítani a nyelvet,' tartanhaz anyaországgal a kapcsolatot, felkutatni a kulturális értékeket — s azokat éltetni és továbbadni. Ez — éles hasonlattal élve — munka, a családtagoktól és a szülőktől áldozatokat követel. Én a magam részéről a kulturális és a vallási hagyományok felélesztésével, s amennyiben lesz rá pénz, egy szerb óvoda létrehozásával képzelem el a konkrét folyamatot. A szerbek mindig is féltékenyen őrizték hagyományaikat, így azt hiszem, ma, amikor ösztönzést kapunk az ősi értékek megóvására — gyakorolnunk kell szokásainkat, menteni a menthetőt. Mindezeket azonban el kell sajátíttatni a gyermekekkel; az ismeretek és a szokások átörökítésének folyamata kell hogy legyen. Arra gondoltam — s ebben az önkormányzat messzemenően támogatna —, ha visszakapnánk a valamikor egyházi tulajdonban levő ingatlant, létrehozhatnánk egy szerb nemzetiségi óvodát. Itt kezdené a gyermek, innen kapná az indíttatást: az anyanyelvi oktatást, a nemzetiségi tudat csíráit, s azokat az életmódot is befolyásoló szokásokat, amelyek a szerb nép jellemzői. — Alig van pénz. Mi a remény e szép tervek va- lóraváltására? — Igaz, most üres az ön- kormányzat zsebe. De ha egyszer megoldódnak az anyagi gondok — és miért ne bíznánk ebben? —, akkor más akadály nem lehet, elvileg mellettünk állnak, támogatja az önkormányzat ügyünket. Vagyis érdemes hinni a jövőben. Va. É. Dunakeszi műsornaptár Farsang a klubban Dunakeszi város egyik legnépszerűbb klubja a társas estéket tartó, országjáró nyugdíjas kirándulók klubja. Tagdíjuk az idén sem lett több a tavalyi 100 forintnál, ami már önmagában magyarázata annak, hogy a múlt évi kilencvenöt klubtag közül eddig 75-en újították meg az idei tagságukat. Teljes múlt évi, ha nem annál is nagyobb létszámot remél a József Attila Művelődési Központ vezetősége. Minden hónap első és harmadik hetében délután két órától náluk találkoznak az aktív, munkás éveiket már letöltött hölgyek, urak. Érdekesnek ígérkezik február 11-én délután 3 órakor a Kaláka együttes szereplése is. A fontos kérdést, mely szerint: Nálatok laknak-e állatok? — szintén a József Attila Művelődési Központban teszik fel, énekelve a közönségnek. Bemutatnak egyebek közt különös és ritkán hallható hangszereket. Az iparosok hagyományos február 16-i bálján a Polaris együttes muzsikál.
