Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-08 / 6. szám
1991. JANUAR 8., KEDD 3 Földfoglalás Alsónémediben Ököljoggal visszaszerezni az ősi jusst? Szabó László még most, órák múlva is keresi a szavakat, pedig legalább tízszer elmondta már a délelőtt tízkor lezajlott eseményt: Alsónémedi határában, a régi tulajdonosi jog alapján, Szarka Balázs leütötte a jelképes cöveket, s önkényesen visszafoglalta az ősi jussát. — ön valóban nem tudott erről? — mutatom az elnöknek egyik laptársunk aznapi tudósítását, mely Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter pénteki sajtótájékoztatójára hivatkozva hírt ad a hétfőre időzített alsónémedi földfoglalásról. — Nem! Hétfőn reggel felhívott az egyik lap szerkesztője, hogy érdeklődjön: mikor kezdődik a nagy esemény. Tőle tudtam meg, hogy mi megy végbe tőlem alig néhány kilométerre. Kocsiba ugrottam, mentem a helyszínre. Egy egész karavánnal futottam öszsze. Ott volt a tévé, a rádió meg jó néhány országos napilap tudósítója. — Vagyis mindenki időben megkapta a „drótót”, kivéve a legilletékesebbet: a szövetkezet elnökét. Mi erről a véleménye? Biztatják az embereket Szabó László előbb keresetlen szavakkal minősít, majd amikor látja, hogy jegyzem, mívesebbé formálja a mondanivalóját. — Erkölcstelen az ilyesmi. Az ügy súlyának semmibevevése. Mindenkinek szólnak, tőlem még annyit sem kérdeztek: tudsz róla, hogy mi készül nálatok? — Az országgyűlési képviselőjüknek tudnia kellett róla, legalább ő szólhatott volna ... — Talán tudott, talán nem. öt spéciéi nem hibáztatom. Szerintem az egész mögött ugyanazokat kell keresni, akik a különböző médiákon keresztül, elejtett félmondatokkal biztatják az embereket a földfoglalásra, hallgatólagosan tudomásul veszik, sőt szemet is hunynak az effajta törvénytelenségnek. — Ha jól értem, ön törvénytelennek minősíti a Szarka Balázs cselekedetét? — A mai törvények ismeretében egyértelműen törvénytelen. Az Alsónémedi Közös Üt Szakszövetkezet vezetősége és tagsága tavaly papíron rögzítette. milyen kondíciók mellett lehet visszaigényelni és visszakapni a földeket. Ennek alapján 300-an éltek a jogukkal, s ha nem is közmegelégedéssel, de végül is szót értettünk. Kivéve néhány embert, köztük Szarka Balázst, aki vitatta a felajánlott föld minőségét, s nem fogadta el azt. A föld nem is a szövetkezeté — Nyilván mert az eredeti tulajdon nagyobb aranykoronaértéket képviselt. — Azt én nem vitatom, hogy a mai és a harmincöt évvel ezelőtti érték közt nincs differencia. Valakik, valamikor megnövelték az eredeti értékeket, hallomásból tudom, hogy a ma 23 aranykoronás föld 45 előtt csak 17 aranykoronásként volt nyilvántartva. De hol van már erre ma bizonyíték? Mindenki azt állíthat, amit az érdeke diktál. Tudja mi a legkínosabb az egészbe^? Hogy Szarka Balázs nem is a szövetkezeti földeken rendezte meg a maga kis „honfoglalását", hanem a Felsőbabádi Állami Gazdaság területén. Vagyis; a jelen pillanatban nem belügy az ügy, meghalad bennünket. Az történt ugyanis, hogy 1982-ben az ésszerűség alapján elcseréltünk egy földterületet a gazdasággal, hogy ki-ki egy tagba tudja a maga birtokát. (Egy szilárd burkolatú közút választotta el a földeket, ami megnehezítette a gépek munkáját.) A Szarka — és még két földfoglaló — tagosítás előtti tulajdona így került át a babádiakhoz. — Nincs lehetőség a viszszacseréléshez? — Dehogynem! Elvben már meg is egyeztünk az igazgatóval. De ehhez nem elég az én hozzájárulásom, majd a pénteki vezetőségi tanácskozás mondja ki az igent avagy a nemet. — Miért mondana nemet? Mit jelent az a 20 hektár a többi 2200 mellett? — Sokkal többet, mint gondolná. Az eset előreláthatóan precedenst fog teremteni. Tavasszal újabb földkimérés lesz, eddig 90-en jelentették be az igényüket, mintegy 100 hektár termőre. Mostanig nem volt rá példa, hogy csak azt igényeljék, ami eredetileg is az övék volt. A jövőben — a mai eseten felbátorodva — mindenki a magáét kéri majd. És nem csak nálunk, de máshol is. Sok fejtörést, bonyodalmat fog ez még okozni. — Nem volt hangoskodás, veszekedés? — Miért lett volna? Aki okos szóval nem tud érvelni, az hangoskodva sem képes a másikat meggyőzni. Az én egyetlen érvem a törvényességre való hivatkozás volt. Sajnos a törvényeket — részben, mert rosszak vagy idejüket múlták — egyre kevesebben akarják tisztelni. Illetéktelenül verték le a karót Az alsónémedi első földviszszafoglalás csendben (leszámítva a hírközlő médiák csinnadrattás felvonulását) vér nélkül zajlott, mindazonáltal úgy érzem, az ököljog egyfajta változatának tanúi vol tunk. Amit nem szentesít a törvény, az tiltott, törvényié len. S az illetéktelenül levert, tulajdonjogot jelképező karó éppúgy idetartozik, mint a vitás kérdések pofonnal való lerendezése. Matula Gy. Oszkár VIZITEN A RÓKUSRENDELŐBEN Átköltöztek, gyógyítanak Tegnap átlagos, hétköznapi betegforgalom volt a Pest megyei Semmelweis Kórház (Rókus) szakorvosi rendelőintézetében. Mi is ebben a hír? Csupán annyi: három nap alatt új otthonába költözött a három régiből a szakrendelő, az orvosok, nővérek, asszisztensek bravúros gyorsasággal berendezkedtek, s tegnap majdnem úgy, mintha mi sem történt volna, folytatták a munkát új otthonukban. Csendben gyógyítani kezdtek ... Reggel negyed nyolckor már a laboratóriumi szoba előtt várt a második emeleten Aranyi Ferencné: — Csömörről jöttem, cukorbeteg vagyok 1980 óta. Eddig a Vas utcába jártam. Itt szebb. — Hanem ilyen magas vércukornál nem szabad terheléses vizsgálatot folytatni — magyarázza neki a labororvos, dr. Korponai Antónia ... Talán hiába jött az új rendelő első páciense? Szó sincs róla, sort kerítenek az éhgyomri vércukorvizsgálatra. Igencsak tetszik az új rendelőintézet a péceli Szabó Andrásnak és Tóth Lászlónak Csömörről: — Impozáns, tágas. A sebészeti rendelésen dr. Ecsedi Gábor és szakasszisztensei jobb körülmények között gyógyíthatnak mint a régi rendelőben (Vimola Károly felvétele) Csak éppen fogas kellene a kabátunknak. Jártunk a rendelőben is vagy háromszornégvszer annyi benne a hely, mint a régiben. A kezelés miatt meg nem aggódunk, hiszen az emberek a régiek. Várni kényszerült Békési Andrea a kislányával. Pénteken a Rókusbán a portás mondta nekik: hétfőn már ide, a Stáhly utcába jöjjenek a gyermekkardiológiára. A főorvosnő, dr. Császár Márta még egy kis türelmet kér: be kell állítani az EKG-készüléket, de igazán nem tart soká, mindjárt itt a technikus. Az ötödiken, a szemészet előtt foglalt minden szék. A sebészeten viszont az egyetlen páciens Hajdú János, sebekkel az arcán. A szemészetről küldték át. Elcsúszott autószerelés közben az aknában. Tetszik neki is a fehér-drappbarna belsejű épület, akárcsak a gyermek-ideggyógyászaton dolgozóknak, akiknek nevében Pausz Ildikó logopédus mondja: áthoztuk a játékokat is, szépíteni kell még persze, s nem ártana a tapéta elé a váróban lambériát szerelni, mert a maszatos gyerekkezektől hamar elpiszkolódik. A sebészeten dr. Ecsedi Gábor azzal vezet körbe: ezt érdemes megnézni. Szinte minden új, az ágyak, a műtőlámpák, az elektromos és fagyasztókés, a száloptikás vizsgáló műszerek, a leszívók is. Van külön kisműtő (kórházi osztály is megirigyelhetné) gipszelő, kezelő helyiség. Más ez, mint a korábbi szükségmegoldás: a Rókus Kórház ruhatára. Ott „laktak” eddig két szobát... — Valóban. Szükségmegoldás volt eddig szinte minden a rendelőintézet életében — így dr. Lenner Aladár a kórház orvosigazgató helyettese, a rendelő vezetője. — Most az a legfőbb változás, hogy a Vas utcai egykori csecsemőotthonból, a Trefort utcai rendelőből, s a Rókus Kórházból is ide, egy helyre, valóban korszerű körülmények közé kerültek az orvosok, segítőik, s a betegek. A „sóhajok hídján” át összeköttetésben áll az épület a kór. házzal, ahová átviszik a laboratóriumi vizsgálatra az anya. gokat, s a röntgenbe a betegeket, s ahonnan átjöhetnek a kórházi orvosok. Ök fogadják ugyanis minden olyan szakrendelés betegeit, amely mögött kórházi osztály áll; a 36 orvosnak csak egyharmada státusos a rendelőintézetben. Nem változott a beutalási rend sem, s némi fejlesztést kivéve (mint a sebészeten tapasztalhattuk) nemcsak a gyógyítók, a műszerek is a régiek. Különben is: a költözködésnek még nincs vége. Ki kell csomagolni az iratokat, feltölteni a kartonozót, el kell tüntetni a papírládahalmokat a folyosóról, s még eltart egy ideig, mikorra minden a helyére kerül. De a betegek már nyugodtan jöhetnek ide. Nemcsak mi voltunk viziten tagnap az új rendelőintézetben. Dr. Mundi Béla orvosigazgató éppen ottjártunkor kalauzolta körbe a megyei önkormányzati közgyűlés nemrégiben megválasztott elnökét dr. lnczédy Jánost, akivel meg is egyeztek: bár tényleg csendben kezdtek itt gyógyítani, azért jó egy hónap múlva lesz hivatalos avatóünnepség is ... Vasvári G. Pál Tegnap szerkesztőségünkben járt Ormándlaky Ernő, szociáldemokrata párti főtitkár. Emlékszik a kedves olvasó: ő az, akit megválasztása után nem sokkal, december 8-án egy cikkben (Ormándlaky állítja, makulátlan a múltja) megkérdeztük: igaz-e a híresztelés, hogy börtönben ült. Akkor azt válaszolta: nincs semmi igazság a dologban, rosszindulatú rágalomról van szó. Azu1 n, mint tegnapi lapunkban is hírül adtuk, a Kurírban megjelent egy cikk arról, hogy 1970-ben a Pesti Központi Kerületi Bíróság bűnösnek találta őt a társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító és részben bűnszövetségben elkövetett lopás bűntettében, mint bűnsegédet, s hogy ezért két év hat hónap szabadságvesztésre ítélték. Továbbá arról, hogy 1976-ban a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítették őt. Ennyit az előzményekről. Ormándlaky Ernő nem jött üres kézzel. íme a nyilatkozat, amit hozott: „Megrágalmazásom miatt a következők közlésére kérem önöket: O Mivel mint írják, egyéni kegyelemben részesültem, ezért az eltörölt ítélet alapján büntetlen előéletűnek minősülök, ezért nem tartozók számot adni a 20 évvel korábbi eseményekről. ©A nagy nyilvánosság előtti közléssel súlyosan megsértették emberi, személyiségi jogaimat, melyért a mai napon megtettem a feljelentést. ©A rágalmazás érdemi részét illetően: 1970-ben, IV. osztályos középiskolai tanulóként, a magam szerény eszközeivel, változtatni kívántam a Politikai koncepció áldozata? Ormándlaky Erii perújrafelvételt kér fennálló rendszeren, ezért politikai röplapokat készítettem fotótechnikával. Az akkori magyar sajtóban (pl. Nagy Világ stb.) elvétve megjelenő kritikai gondolatokra kívántam minél több ember figyelmét felhívni, azért így, mivel más sokszorosítási technikával nem rendelkeztem. A 1II/3. ügyosztály tevékenységemet valószínűleg figyelemmel kísérte, mivel egy napon házkutatást tartottak, a röplapolcat lefoglalták, ellenem eljárást indítottak. Az 1956-os koncepciós pereknél bevált módszerrel, po litikai ügyből, köztörvénye ügyet kreáltak. Ahol a cikk ben említett iratokhoz önök hozzáfértek, ott látniuk kellett az ügy alapjául szolgáló, fotótechnikával készült röpiratokat valamint azt az intézkedést is, mely alapján a Fő utcában, majd a tököli börtönkórházban hosszú hetekig sokkoltak és »elbeszélgettekvelem. A sokkolás célja a nem létező kapcsolataim feltárása volt. Kiengedésem után az Orvos továbbképző Intézetben nyertem vissza teljes egészségemet, az ott dolgozó orvosok hoszszú. áldozatos munkájának eredményeként. Az önök által (valószínűleg a 111/3. ügyosztályon keresztül) megszerzett iratokból ki kell derülnie annak is, hogy kik tettek terhelő vallomást ellenem, és fel lehet tárni, hogy hogyan, milyen súlyos bántalmazásokkal csikarták ki ezeket a vallomásokat. Talán ma már eljutottunk a demokratikus átalakulásnak egy olyan fokára, hogy ezek az emberek el merik mondani az igazat.” Eddig a papír. Tovább: az élő szó. Q Ormándlaky úr! Mi nem a 111/3. ügyosztály információi, hanem az ön pártjában terjedő pletykák alapján faggattuk a múltjáról egy hónapja. Ám a dokumentumok mást mondanak, mint ön. Ki hazudott? Ormándlaky Ernő vagy a Kurír szerzője? — Nem hazudott Ormándlaky Ernő, de sajnos a Kurír sem. © Ez hogyan lehetséges? Szöges ellentétben áll egymással a kettő ... — Az állítás, hogy makulátlan a múltam, de jure azon alapul, hogy az Elnöki Tanács elnöke 1976-ban egyéni kegyelemben részesített, ezzel minden jogkövetkezmény alól mentesítve. De facto pedig azon. hogy a terhemre rótt cselekményt, ami alapján a bírói ítélet született — nem követtem el. Természetesen a perújrafelvételi kérelmet haladéktalanul beadom. © Ezek szerint egy koncepciós perben hamis váddal ítélték el önt? — Igen. Ez koncepciós per volt. A fotópapírokat — amelyekről nem tudtam, hogy lopásból származnak — röplapok sokszorosítására használtam fel. A röplapokat le is foglalták tőlem. A gyerekeket pedig addig verték a rendőrségen, amíg nem vallották hogy nekem tudomásom van arról: lopásból származnak a megvásárolt fotópapírok. Ezt — mármint hogy tudtam volna róla — én mindvégig tagadtam, a valóságnak megfelelően. © S amikor egy hónapja a múltjáról faggattuk, miért nem mondta ezt el? — Abban a hiedelemben voltam, hogy a 15 évvel ezelőtti elnöki tanácsi kegyelem azt jelenti: minden erkölcsi, emberi, politikai és jogi hátrány alól mentesítve lettem. Azt gondoltam, hogy ami megtörtént, ettől meg nem- történtté válik. Annál is jogosabban gondolhattam így, mert a cselekményt nem követtem el. ® Most mit tesz? Nemcsak személyéről van szó, ön pártfőtitkár ... — Ahogyan mondtam, kérem a perújrafelvételt, a 20 évvel ezelőtti ügy tisztázását. Továbbá saját személyiségi jogaim és pártom védelmében eljárást kívánok indíttatni azok ellen a lápok ellen, melyek az információt publikálták. (így a Pest Megyei Hírlap ellen is. A szerk.) A perújrafelvétel sikerében biztos vagyok, a sajtóperek kimenetelében nem. © Személyiségi jogokat említett. Ezeket — a sajátjait — védhette volna egy hónapja, amikor beszélgettünk, ha akkor is elmondja, amit most feltárt... — Így is fel lehet fogni. De én úgy gondoltam, a koi'ábbi kegyelem miatt megvan a lehetőségem, hogy azt mondjam: tiszta a múltam. O Tehát akkor ön mégsem mondott igazat? — Se Ormándlaky Ernő, se a sajtó nem mondott igazat. Talán a perújrafelvétel tisztáz .., ★ Kérjük a kedves olvasót: ne ítéljen elhamarkodottan. Mi hisszük: előbb-utóbb lelepleződik minden hazugság, s kiderül az igazság. Lehet, hogy gyermekien naiv e hitünk, de ragaszkodunk hozzá. Ha hem így lenne, nem újságot írnánk Várjuk tehát a fej'cményeket... V. G. P. Ő moBfdfca Kísértet Közepes költőből lehet még pártfőideológus: hazánkban nem szokatlan karrier. Ezért semmiféle értetlenkedés nincsen bennünk, amikor Csengey Dénes napról napra sokasodó megnyilatkozásait olvassuk. A Magyar Demokrata Fórum prominense a Heti Világgazdaság (91/1.) körkérdésére válaszolva — három párt képviselői szóltak a liberalizmusról — most mégis olyasmit mondott, ami előtt meghökkenve állunk. Meghökkenve, mert hiszen lehetséges-e, hogy éppen a legilletékesebb, a pártfőideológus nem tudja ... ? Tehát: Cs. D., a körkérdésre válaszolva, a többi között azt állította, „Kíváncsian várom ... lesz-e liberalizmus Magyarországon Mert olyan ez most itt, mint a legendás éjféli kísértet. Mindenki beszél róla, de még senki nem látta. Vagy éppen azért beszélnek róla vágyakozva, mert még senki sem látta?” Ez a szöveg ugyan kísértetiesen emlékeztet bennünket némely korábbi (költőből, íróból, történészből stb. lett) pártfőideológus nem kevésbé csacslcán magabiztos szövegeire, de feledjük a méltat! Azt a múltat például, amelyben a pártföideológusok azt állították, ellenzék- pedig nincsen, csak beszélnek róla ... Attól tehát, hogy CSi D. kísértetnek (éjfélinek persze) véli-látja, pontosabban nem látja, mert nincsen, a Überall I must, az még éppen lehet, j létezhet. Amint var. is, lé- I tezik. Ahogyan altnak ide- I jén létezett ellenzék — soraiban egy Cs. D. nevű költővel —, bár a pártf(»ideológusok tagadták. Nem ár: tehát óvatosan fogadni azt, mit látnak és mit »cin látegy pártban, avagy a sok párt egyikeben. Belőlünk nem,hiányzik a : óvatosság, azaz nem Cs. D látóhatára aggaszt bennünket, hanem valami más annak (pávtállamnak-állampartnak) ideién, most u az nem tudja, eh: ;ak első ként kellene tu hiia? A Ma gyár Dem kréta l r tm decemberi országos gyűlésén ugyanis ki nyílra- 'ott a: a liberalizmusnak is horda zó la-vállalóta .. Most tehát vagy Cs D. nem tudja, mit vál'alfak a többiek avagy a több nk —:i tud ják . a kísérte*' Y ■ ■ •• ’ V-S
