Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-31 / 26. szám
k iírja A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA YYYV. rt\rr?ClT V \ Yf. 1991. TAXIIÉ 31.» r«afVW\RTttK Amire leginkább kíváncsiak... Most valóban rend lesz? Igaz, hogy az érkezőket zárt ajtók fogadták a Földváry Károly Általános Iskolában, de az is igaz, hogy a beszámolói tartó képviselők egyikének sikerült kinyittatnia ezeket az ajtókat. Ennek ellenére a töb'o ezer, lakótelepen élő ember közül mindössze tizenöten voltak kíváncsiak rájuk. Egyikük ráadásul nem is maradt a meghitt társasággal, elmondta panaszát, és azonnal odébb állt. Dr. Tömöri Krisztina, Tóth Zsiga Miklós és Patrik Nándor mindent megtettek annak érdekében, hogy kedvében járjanak a maroknyi érdeklődőnek. A bemutatkozást akár meg is takaríthatták volna, mert a nevük hallatán mindenki bólogatott: tudjuk, hiszen önökre szavaztunk. Ez minden bizonnyal még új volt a „madaras” képviselőknek, ahogyan pártjuk jelképe után magukat nevezték. r:s| * Ü1Í! A beszélgetést Tóth Zsiga Miklós kezdte, némi tájékoztatással az önkormányzat adóztatási szándékairól. Megnyugtató volt hallani, hogy nem a lakosság helyi adóiból kívánják eltartani a vái'ost. Ez képtelenség is volna, s konynyen be is látható, ha összevetjük az évi költségvetést a remélhető lakossági bevételekkel. Sokkal jobban bíznak az iparűzési adókban, hiszen ott van a pénz, s ebben az esetben nem a váci polgárok szájától veszik el a falatot, s nem is csak egy falatra valót. A helyi adóztatás teréről azt is elmondta a képviselő, hogy különbség tehető az állampolgárok között aszerint, milyenek a jövedelmi viszonyaik. Elképzelhető ugyanis, hogy ugyanazért az adózandó körülményért valakinek nem róják ki az adót, ha létminimum alatt vagy annak közelében él. Az adókérdések után, melyek tárgyalásától igazából nem lettek okosabbak a jelenlevők — mivel még nincs helyi döntés —, et a kevés ember is képes volt ontani a kérdéseket. A képviselők természetesen állták a sarat, hiszen nem ők kérték, a kezdéskor, este hatkor, hogy végezzenek hamar, mert szeretnék a félnyolcas híradót megnézni. Erről a tizenöt ember mégis könnyen lemondott, ahogy saját kérdéseik újabbakat és újabbakat szültek, nemegyszer panaszok formájában. m Az adókkal kapcsolatban többen kételkedésüket fejezték ki. Nem hisznek már a kimondott szóban, mert félő,, hogy holnap megváltoztatják azt. A kormány eddig is tett ilyet, mondták, hát holnap is tehet. Tóth Zsiga Miklós megnyugtatta a kedélyeket, érveit azzal kezdte, hogy ő nem kormánypárti, mégis valószínűtlennek tartja, a további változtatásokat vagy az eddig megteremtett kedvezmények megvonását. Patrik Nándor arra a kérdésre, mi lesz a Magyar utca sarkán levő építőipari telephellyel, amelynek megszüntetését még választási hadjáratának idején ígérte, a képviselő elmondta: nem feledkezett meg ígéretéről, el is járt a kiköltöztetés érdekében. Kicsikart egy kiköltöztetési határozatot 1991. december 31-i határidővel. Ez a válasz nem töltötte el nagy örömmel a kérdezőt ;' szomorú vagyok, hogy még egy évig el kell viselnünk ezt a szomszédságot. A telep tulajdonosa az az építőipari vállalat, amely megörökölte a főútvonal melletti, „PV” lakástömb építésének befejezését. De mi lesz, ha az amúgy is vontatottan haladó munkákat év végéig nem fejezik be? Kérdezték újra a képviselőt. Akkor is menniük kell, ahogyan a másik társaságnak is a lakótelep Gombás patak felőli szélén. Ott a határozatot bírságokkal is meg kellett támogatni, hiszen az ő határidejük elmúlt év utolsó napján járt le. És mi lesz az ott megüresedett terület sorsa? — tudakolta egy másik jelenlevő, aki a közelben lakik. Ha még nincs döntés, javasolta, legyen ott parkolóhely, hiszen teljesen abszurd helyzet az, hogy két .tízemeletes házhoz, ahol ő lakik, o Vám utcában, mindössze 6-8 parkolóhelyet jelöltek ki a nevenincs tervezők. Természetesen a szó a Vám utcaiaknál maradt, és a 14-es tanácsinak nevezett, de ma már önkormányzati tulajdonú, tízemeletes épület házfelügyelője, Kormosáé folytatta. Az asszony, akit errefelé szókimondásáról ismernek, most se tett féket a nyelvére. A rábízott bérlakások egyik-másikát ugyanis nem az lakja, akinek kiutalták. Pontos ajtószámokkal is szolgált, hogy melyik bérlőnek hol van öröklakása vagy hatszobás háza, s hogy melyik az a lakás, amelyiket megfigyelései szerint egyszerűen csak kuplerájnak használnak. :j::H Süli1 A neveket és a címeket azonnal föl is jegyezték, s Patrik Nándor, aki a lakásügy bizottság elnöke megígérte, utánanéznek, s a jövőben is várják az ilyen bejelentéseket. Hozzátette, amíg a városgazdálkodási vállalatnál a jelenlegi vezetés marad, a lakásügyi bizottság nem juthat pontos adatokhoz például az üresen álló lakásokról. Ezért is számítanak az ilyen bejelentésekre. Vége az ügyeskedők idejének. Rend lesz. Dudás Zoltán Közösen lépni egymás felé Mások hitét tisztelve Az elmúlt századokban a megosztott keresztény egyházakra az egymás elviselése volt jellemző, míg' az utóbbi évtizedekben, a különbözőségek ellenére, már a kölcsönös bizalom, értékelés és a tisztelet. került egyre inkább előtérbe Ebben nagy szerepe volt retetközeledés váltja fel. A városban az ökumenikus hét eseményei is ezt bizonyították. Hiszen a templompadokban ott ültek és imádkoztak egymás mellett reformátusok, katolikusok, evangélikusok, baptisták: fiatalok, középkorúak és a legidősebb korosz„Még soha nem cigányoztak így le...” Otthon, pénz és munka nélkül Erzsiké sorsa, élete nem különleges, ám hogy írunk róla, azért van, mert nem ő az- egyedüli, akinek élete valamikor vakvágányra futott. Ma már rajta kívülálló okok miatt nem képes arra, hogy tisztességgel dolgozzon, megkeresse kenyerét. Erzsiké hajléktalan, az ingyenkonyhán ebédel hétfőtől péntekig. Van ugyan állandó bejelentett lakása Rétsáson, ám a putri, amiből a hetvenes évek végén elköltözött nagy reményekkel Várra, már nem áll. Nincs tehát hová visszaköltöznie. Ideiglenesen ugyan lakott a vállalata által bérelt IBUS^szobában, ám amikor megbetegedett, s ezért kénytelen volt új helyet keresni, az ideiglenes lakása is megszűnt. Bár a házinéni jóvoltából ma is be van jelentve, ám esténként a C telepen, a hajlék-, talanoknak ideiglenesen átadott barakkban hajtja le fejét. Palotai Károlyné negyvenhét éves, kérésére most. indították el. a vizsgálatokat lenzázalékolására. Nemrég jött ki a kórházból, ám míg a leszázalékolási folyamat végére érnek, s pénzt lát, addig is gyógyszerekre s némi anyagiakra szüksége lenne. S hogy találkoztunk vele, annak oka az elkeseredés. — Szegény embert még az ág is húzza — mondja Erzsiké. — Nem panaszkodnék, de engem még soha nem cigányoztak így le, s nem küldtek el, mint ahogy legutóbb a szociális osztályon tették! Igaz, cigány vagyok, de arról nem tehetek, hogy annak születtem! Három osztályt végeztem, de amíg tudtam, dolgoztam. fizettem gyermekeim után az intézeti nevelést. Most sem mentem volna segélyért, de hát valamiből meg kell venni a gyógyszert! Beszélgetünk, s szép lassan körvonalazódik Erzsiké élete, házassága, amely rosszul sikerült. Két gyermekének intézetbe adása, s a városban töltött évek. Tíz esztendőn Ez kibírhatatlan! A széncsatát elvesztettük Arra már nem emlékszem, hogy az ötvenes évek elején meghirdetett széncsatát igazán megnyertük-e, az azonban biztos, hogy negyven évvel később vesztettünk. És ennek a csatának áldozatai is vannak — akik fagyoskodnak otthonukban, mert képtelenek szénhez jutni. Hogy nincsenek kevesen, arra tanúnk Mácsik Miklósáé, a váci Tüzép-telep helyettes vezetője, aki szerint száznál többen telefonálnak naponta. S ő újra és újra kénytelen elmondani, nincs szén. Nem sokat segített az a szénállomány sem, amely a hét végén érkezett a telepre. Az öt vagon — négy fajta — tüzelőanyag a hétfői napon utolsó szemig eltűnt. Mert nemcsak magánszemélyek, fázó öregek, kisgyermekes családok várnak szénre, hanem intézmények, közületek is. Persze, ilyenkor mindig akad, aki suba alatti üzletekről beszél, s ennek tápot ad, hogy még német brikettet is láttak lerakni teherautókról. A jó szemű bejelentőnek igaza volt — ezt megerősítette a telepvezető-helyettes is —, ugyanis, a MÁV-szertárba szállítottak brikettet, de ehhez csak a MÁV dolgozói juthatnak. Láthattak brikettet a váciak és a Vác környékiek vagonokban is — ám ezt a szállítmányt a Közép-Magyarországi Tüzép kapta, továbbvitték a fővárosba. Szerettünk volna választ kapni arra is, hogy a mai széncsata vesztesei számíthatnak-e a helyzet — és sorsuk — jobbrafordulására. Mácsik Miklósné reményét fejezte ki, hogy a jövő hónaptól megváltozik a helyzet, de amikor reményének okáról kérdeztük, csak annyit tudott mondani: változni kell, mert ez kibírhatatlan. Fa viszont van — szinte korlátlan mennyiségben. Ezek szerint, az erdőkkel vívott csatát megnyertük. — gó. keresztül dolgozott a DCM- ben, zsákolta a cementet, amíg szilikózis betegsége miatt el nem tanácsolták ettől a munkától. Könnyebb munkát nem tudtak adni, így megvált helyétől. Ezután parkgondozóként dolgozott, két esztendeje vasgyűjtésből tartotta fenn magát. Tartotta, mert betegsége miatt már erre sem •képes. Erzsikének mindig magyarázkodnia kell, amikor a bejelentett lakásokról van szó. Sokszor küldözgetik ide-oda. Vácon azt mondják — m'ég a körzeti rendelőben is —, menjen az állandó lakhelyére, Rétságra, ott kezeltesse magát. Logikus hát, hogy ha segélyről van szó, akkor is hasonló a ' helyzet. Rétságon ugyan tudnak róla, ám ott meg azt mondják, minek adjanak, hiszen nem lakik ott. — Amíg tudtam dolgozni, dolgoztam, küldtem gyerekeim után a pénzt, s látogattam is őket. Nagyobbik fiam most katona, ám érthető, hogy elidegenedett tőlem. Nem tehettem róla, hogy akkor intézetbe vitték őket, bár nem akartam adni. A kisebb szakmát tanul, utána kellene fizetnem 7750 forintot, de miből? Május óta a családsegítő központ támogat, csak jót tudok mondani rájuk — mondja Erzsiké. Búcsúzóul szabadkozik, hogy feltartott berniünket, ám az is megkönnyebbülés volt neki, elmondhatta valakinek a panaszát Szinte ismeretlenek voltunk számára, de valamit jelentett neki az, hogy meghallgattuk. Később újra találkoztunk, akkor már a szerkesztőségben. Felhatalmazott arra, nyugodtan írjam le a nevét is, ha 'megírom a vele történteket. (halász) A Volánbusz közleménye A lapunk i. oldalán mégje-' lent közleményben tájékoztatjuk olvasóinkat az 1991. február 1-jétől megemelkedő autóbusz-közlekedési viteldíjakról. Mint ismert, az érvényes új jogszabályok szerint a helyi járatok menetdíját — a jegyek és bérletek árát —, továbbá a helyi utazási feltételeket az egyes települések önkormányzatának rendeletben kell meghatároznia. A vállalkozó, ez esetben a Volánbusz, az új járatokra szóló javaslattal kérheti az ármegállapítást. Pest megyében a helyi autóbusz-közlekedést ellátó Volánbusz még decemberben megkereste javaslatával a polgármesteri hivatalokat. Tisztelt Szerkesztőség! A „szegfűkirály” nem példakép? Településenként különböző mértékű áremeléseket kért attól függően, hogy a helyi feladatellátás költségeinek megtérülését milyen árak mellett látta reálisnak. Vácott a Volánbusz javaslatát az önkormányzat már többször tárgyalta, az egyeztetések még nem zárultak le. A képviselő-testület döntésére várhatóan csak februárban kerül sor. A Volánbusz Vállalat tájékoztatta a városi polgármesteri hivatalt, hogy a döntés elhúzódása miatt veszteségeik tovább növekednek, a régi jegy- és bérletárak nem. fedezik költségeiket. A keletkező veszteség -ellentételezésére igényt tart a vállalat. Ellentmondásos helyzetet teremt, hogy míg a helyi járatokon a menetjegyek ára egyelőre továbbra is 8,— Ft, addig a helyközi járatokon az országosan egységes, központi árszabályozás szerinti 14,— Ft-ért lehet csak utazni (0—5 km között: 5—10 km között 20,— Ft-ért). XXIII. János pápának — aki a világ felé nyitott —, s a protestáns egyházak által-, 1948- ban Amsterdamban megalakított Egyházak Világtanácsának. Mindezek eredménye az az országos egyetemes imahét, amely városunkban is együtt imádkozásra hívta és késztette a váci keresztény testvéregyházak híveit, az elmúlt hét folyamán. Az ökumenikus igehirdetés az evangélikus, a piarista, a református templomokban és a baptista imaházban voltak. Minden alkalommal szinte .zsúfolásig megteltek a templomok és az imaházak. A békétlenség és a békétlenek világában, amelyben élünk, már ez is örvendetes reménysugara annak, hogy egyre több keresztény ember érez őszinte Vágyat a közeledésre, a más vallásúakkal való együttműködésre. Ha a hit egységéről ma még nem is beszélhetünk, a szeretet egységéről igen. Az évszázados örökségül kapott régi vallásos beidegződések oldódni látszanak, s azt egy ökumenikus lelkületű szetály is. Sőt, a szükség igazi és őszinte átérzéséből, leginkább ők voltak azok, akik a nagy testvéri gyülekezetek előtt hangosan, egyéni imát mondtak a városunkban, az országunkban és a világ minden rérészén élő keresztények egységéért. Az ökumenikus együttlétet felajánlották az emberi jogok védelme és a világbéke megteremtődésének szándékára is. A tiszteletnek magas foka illeti mindazokat a keresztényeket, akik képesek az ökumené szellemében lélekben és szeretetben megújulni, és jóakaratúan közeledni egymás felé. Képesek úgy közeledni, hogy közben mások hitbeli igazát és egyházuk hagyományát tiszteletben tartják. Az egyetemes imahét esemény volt a váci keresztény testvéregyházak életében. S úgy tűnik, hogy a keresztény egyházak a szeretet egységéhez vezető utat már megtalálták. A hit egységének gyakorlati megvalósítása még várat magára. Szórád Ágnes Mindig alkalmazkodott a helyzethez — A „szegfűkirály” több lábon áll cím alatt jelent meg Vajda Péter írása, a Váci Hírlap január 21-i számában, amely igen sok emberben ellenérzéseket váltott ki a riportban szereplő Zsemberi Ferenc személyével szemben. Mert, ahogy nevezett életútja és főleg jelenlegi munkája is ebben a cikkben fel van vázolva és írva, ez inkább mondható egy ember dicsőítésének — amit a múltban személyi kultusznak neveztünk —, de nem egy élethű és reális cikknek. Bár aki ismeri, elismeri azt, hogy vállalkozó szellemű egyéniség, és ez nála talán adottság, amelyből következik az, hogy amióta Verőce községben él, sokra vitte a szorgalma és a munkája alapján. De azért biztos vagyok abban, hogy ehhez az üzleti szellemén felül egy kis „ügyeskedés” is belejátszik, ami párosul még a szerencsével is. Mert mindazt az anyagi alapot és bázist, amit ma ő sajátjának tudhat, azt azért mindezen tényezők nélkül elérni nem tudta volna. A tárgyilagosság érdekében meg kell jegyezni azt, hogy azért ebben a községben más is dolgozik és dolgozott is talán egy életen át tisztességesen és becsületesen — és mégsem tudhat magának milliókat érő „kacsalábon forgó villát". és olyan kiterjedésű kertészetet, mint ő. De ha ezt a hirtelen gazdagodást nem is titkolja, akkor jogos a kérdés: mint milliomos, mit tett eddig a község érdekében — ha már ilyen „dicshimnusz" elhangzik róla? Ahol minden helyi ismeret és előzetes közösségi munka nélkül — csupán csak azért, mert „hangadó" — bekerül a helyi, sőt a megyei önkormányzati testületbe is. Különösen olyan időszakban. amikor mindenki tudja róla azt, hogy az elmúlt ősz folyamán a község határában engedély nélkül több mint 100 darab élő fát vágott ki, és emiatt — legjobb tudomásom szerint, amit egv községi fórumon jelentettek be — rendőrségi bűnvádi vasv szabálysértési eljárás folyik ellene. Ezért tehát Vajda Páter által írt cikk akkor lett volna őszinte, tárgyilagos és „etikus”, ha a cikkben erről is említést tett volna, nem pedig csak a dicsérő jelzőket használta volna! Id. Verőcei Béla ★ Kedves olvasónknak és rendszeres levelezőnknek valószínűleg igaza van — a saját szempontjából. Nyilván ő is becsületesen dolgozott egy életen át. s mégsem rendelkezik azokkal a javakkal, amelyekkel az idézett interjú alanya. Azt azonban ő is elismeri, hogy cikkünk szereplője „sokra vitte szorgalma és munkája alapján”. Nos, mi ezt a szorgalmat, munkát — vagyis a vállalkozni merő, kockáztató embert szerettük volna bemutatni. Talán azt a pluszt, ami a „becsületes munkához” társult, talán a szerencsét — ám semmi esetre sem „egy ember dicsőítésének” szántuk írásunkat. Ami pedig a „legjobb tudomása szerinti” eljárást illeti: ez nem tartozik ránk. nyilván, ha elmarasztaló ítélet született volna, ha interjúalanyunkat bűnösnek, vétkesnek találták volna, nem az ő példáján keresztül mutattuk volna be egy vállalkozó életútját. A lakosság és az önkormányzat közötti konfliktusok megelőzése céljából a Volánbusz Vállalat vállalta, hogy egy hónapig még elfogadja a „régi áron” megváltott helyi járati bérleteket a helyközi járatok helyi — településen belüli — szakaszain is. A vállalat számára elfogadhatatlan önkprmányzati döntés esetén 1991. március 5-től azonban már a helyközi járatok helyi szakaszain is csak helyközi díjszabás szerinti bérletekkel lehet majd utazni, ami a lakosság egv jelentős részét kedvezőtlenül érinti. Lapunk ezzel kapcsolatban szívesen közzéteszi a városi önkormányzat álláspontját. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 45. 0 A szerkesztőség vezetője: Borgó János. • Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) io- 095. Telex: 282 297. 9 Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 0 Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, valamint a váci hirdetőirodában (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. (ISSN: 0133-2759)
