Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-31 / 26. szám
rA’vr ^ MhMYl:/] 3 1991. JANUÁR 31., CSÜTÖRTÖK >1 miniszter székfoglalója tejügyben A tehenek nem politizálnak Az új fúldmflvelésügvl miniszternek nem sok ideje volt arra, hogy hozzászokjon a bársonyszékkel járó kényes helyzetekhez. Már első parlamenti megnyilatkozásában az egyik legbonyolultabb agrárkérdésre, a tejtermelés válságára kellett válaszolnia egy interpelláció nyomán. Elöljáróban szögezzük le, az új kisgazda-miniszter józan, szakszerű, határozott, és a lehetőségekhez képest humánus intézkedéseket ígért az állattenyésztés válságának enyhítésére. rár szakembernek manapság még az is megfordul a fejében, hogy a túltermelési válság ellen a régi, alig tejelő állatok jelentenék a megoldást. Ez természetesen nemcsak komolytalan, de egyben veszélyes gondolatmenet is, hiszen bármilyen nagy baj a túlkínálat, a megoldást csak a gazdasági ésszerűség keretein belül lehet keresni. Az új földművelésügyi miniszter ennek szellemében kijelentette, hogy a tej- és hústúltermelés miatt mintegy tíz százalékos állománycsökkentést tart szükségesnek és reálisnak. Ugyanakkor határozottan fellépett a termelők érdekében is, és leszögezte, hogy az árak emelését viszont nem tartja indokoltnak. Sőt ígéretet tett arra, hogy a tárca rendelkezésére álló eszközökkel, például az exporttámogatás egy részével is a belföldi fogyasztás ösztönzését fogja elősegíteni. Mivel a tej- és húsfogyasztás visszaesése ma már a lakosság egyes rétegeinek egészségét veszélyezteti, ezért főleg a leginkább rászorultak fogyasztását kellene támogatni. Nem lesz tehát könnyű dolga a miniszternek, aki egyébként az ország egyik kiváló állattenyésztési szakembere, ha ezt a programot meg akarja valósítani. Meg kell vívni a csatát azokkal a monopóliumként működő szervezetekkel, vállalatokkal, amelyek eddig kizárólag az áremelésben látták saját jövőjüket. És természetesen azokkal a politikai erőkkel is előbb-utóbb szembe kell fordulnia, amelyek a falvak népét ért — egyébként aligha vitatható — sérelmeket a lakosság másik, nagyobbik részével akarja megfizettetni. Azokkal a milliókkal, akiknek ugyancsak volt egy-két kellemetlen élménye az elmúlt évtizedekben, elvették a házát, boltját, patikáját, kitelepítették, vagy egyszerűen nem fizették meg a munkáját. Reméljük, hogy a józan gondolatok nem maradnak csupán az új földművelésügyi miniszter álmai. P. É. Márpedig a helyzet manapság több mint bonyolult ebben az ágazatban. A fogyasztó azt érzi, hogy megfizethetetlenül drága a hús, a tej és a tejtermék. A másfél évtizede tartó jelentős infláció során először az elmúlt évben esett vissza drámaian a fogyasztás mindkét élelmiszerfajtából, és ez a tendencia megállíthatatlannak ígérkezik. A lakosság ma már átlagosan jövedelme felét költi élelmiszerre, milliók jutottak el oda, hogy a gyomrukon spórolják meg a létfenntartás egyéb költségeinek, a lakásnak, az energiának a követhetetlen drágulását. Egyelőre szinte reménytelen az állati termékek exportja is. A fejlett országok piacán a magyar minőség alig versenyképes, ráadásul számtalan kvóta, vám és más burkolt megkülönböztetés sújtja áruinkat. Nem vagyunk versenyképesek az állami támogatást tekintve sem, hiszen a gazdag agrárországok a sokszorosát költhetik a költségvetésükből az agrártermelés életben tartására, mint hazánk. A korábban oly sokszor — joggal — elátkozott KGST is ebből a szempontból a legroszszabbkor omlott össze. Különösen a szovjet piacról való ,,kiűzetésünk” tűnik nehezen túlélhető csapásnak. Ráadásul nemcsak a hanyatló birodalom belső zűrzavara okozza, hogy kiszorul a magyar agrártermék a szovjet piacról. Sokkal inkább arról van szó, hogy ha már dollárért vesznek, szívesebben vásárolnak közös piaci húst. A nyugat-európaiak ráadásul kölcsönöket is adnak nekik élelmiszer-vásárlásra, a későbbi biztos piacok reményében. Mondani sem kell, hogy nálunk ez szóba sem jöhet. hiszen a szovjet kapcsolat egyik legértékesebb eleme mindeddig az úgynevezett proijipt inkasszó volt, azaz a kiszállítás után máris az exportőrnél volt az áru ellenértéke. Persze a teheneket nem érdekli a világgazdaság átrendeződése, a magyar fogyasztók elszegényedése, ők rendületlenül adják a tejet. Ráadásul egyre többet, hiszen az értékes, nagyhozamú fajták egyre elterjedtebbek. Mint épp a minisztertől megtudtuk, sok ag-Gyűlnek a nevek lajstromba A főtitkár jóslata: a törvény marad Eddig több mint tízezer támogató aláírást gyűjtött a törökszentmiklósi Tóth János, hogy kezdeményezze és elérje a laköshitelkamat-emelés parlamenti felfüggesztését. Az aláírásgyűjtő íveken az Országgyűlésnek címzett levélben az áll: a kamat emeléséről szóló törvény elfogadásával a képviselö-teoiület az állami garanciákat felrúgva szerződésszegést követett el... a lakosságra rótt anyagi teher meghaladja a tűrőképesség határát, követeli e törvény felfüggesztését és megoldásul széles körű társadalmi vita kezdeményezését. A jogszabályok alapján az ügy Parlament elé kerüléséhez legalább százezer aláírás szükséges. — Milyen kimenetele lehet az aláírásgyűjtésnek? Elképzelhető, hogy a Parlament leszavazza korábbi önmagát? — kérdeztük dr. Holló Andrástól, az Alkotmánybíróság főtitkárától. — Elvileg elképzelhető. Ugyanis a népi kezdeményezés nyomán — mert arról van szó Jön a Távközlési Bank Miért drágul, ha nyereséges? A Magyar Távközlési Vállalat hároméves programot dolgozott ki a nyomorúságos magyarországi telefonhelyzet enyhítésére. Az elképzelések szerint a csaknem 120 milliárd forintos program befejezése után 600-800 ezerrel nőne a telefonvonalak száma. Az összeg egy részé — 250 millió doilár — a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank jóvoltából már rendelkezésre áll. A hiányzó tőke megszerzéséhez szóba sem jöhetnek központi források, ezért a Magyar Távközlési Vállalat saját erejére kell, hogy támaszkodjon. Ezzel is összefügg, hogy önálló pénzintézet felállítását határozták el, amelynek tervéről dj. Krupanics Sándor * általános vezérigazgató-helyettest kérdezte a Tőzsde Kurír munkatársa. — önök jelentékeny beruházási forrásokhoz jutottak, s ezt a pénzt részben a távközlési program finanszírozására szakosodott speciális pénzintézet alapítására fordítják. Mi indokolja ezt? — Az európai gyakorlatban nem egyedi' eset ez. Franciaországban, Írországban vagy Svédországban is működik a távközlési beruházások finanszírozására alapított pénzintézet. Ezek az intézmények megkönnyítik a hiányzó összegek pénzpiaci úton történő összegyűjtését és ez nálunk sem lesz másképp. Reményeink szerint az idén már meg is kezdi működését a pénzintézet. — Hogyan fogadta a tervet a többi kereskedelmi bank? — Megértéssel, hiszen lakossági szolgáltatást nem nyújtunk, főleg egy, olyan ágazat hosszú lejáratú hitelezésével foglalkozunk majd, amire a kereskedelmi bankoknak nincs forrásuk. Bár a távközlés ma a világ egyik legjövedelmezőbb ágazata, a mai viszonyok között a hazai bankok nem engedhetnek meg maguknak hosszú távú tőkekihelyezést. Nálunk akár öt-hat gálís úton ezerszámra szállítunk géppisztolyokat Horvátországnak. Lehetséges ez? Elméletileg persze lehetséges, mondta munkatársunknak egy magát megnevezni nem kívánó, de a kérdésben meglehetősen járatos szakértő. A konkrét esetben a vád azonban komolytalan. Hogyan is bonyolódik egy fegyverszállítási tranzakció ? Jelentkezik valaki a megfelelő magyar külkereskedelmi vállalatnál, hogy mondjuk, néhány ezer Kalasnyikovot szeretne vásárolni. Ha rendelkezik a szükséges dokumentumokkal, közöttük a legfontosabbak a rendeltetési ország igazolásával arról, hogy hova került a fegyver, ha van elég „áru”, megvan többek között a Honvédelmi, a Belügy- és a Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának írásos hozzájárulása, nincs akadálya az üzletnek. Még ha feltételezzük is, hogy a felhasználói bizonyítvány valódi, azt már itthonról aligha lehet biztonsággal ellenőrizni. a nekünk megnevezett rendeltetési országból nem kerül-e egy harmadik vagy negyedik államba az a bizonyos géppisztoly szállítmány. Mondjuk, a Kalasnyikov. Jugoszláv barátaink ugyanis dokumentumokkal igyekeztek bizonyítani, hogy ezerszámra exportáltunk, szállítottunk géppisztolyokat a központi hatalommal szemben álló horvát kormánynak. A kérdésben valamennyire is járatos szakember jót derül az állításon. Magyar szállítási okmányokból ugyanis annyi van Jugoszláviában, amennyit csak akarnak, hiszen a mindenkori magyar fegyverexport 90 százaléka Jugoszlávián, egészen pontosan Ploce (Kardeljevo) kikötőjén keresztül kerül a világpiacra. A szállítmányok utaztatását az Intersped (Belgrád) speditőriroda intézi. Aligha valószínű, hogy ez a szerb cég horvát szakadároknak szerezne be ilyen : árut. Egyébként bármekkora titokzatosság is övezi a magyar fegyverkereskedelmet, azért nagyon sokan és nagyon sokat tudnak róla. Azt például minden vasutas és vámos is, hogy a Kalasnyikov géppisztolyokat mással össze nem téveszthető, zöldesszürke egyenládába csomagolják. Észrevétlenül — akármit is írnak a szállítólevélre — aligha léphetik, át a jugoszláv —magyar határt. Már csak azért sem, mert minden ilyen szállítmányt egy hónappal korábban be kell jelenteni a jugoszláv hatóságoknak. Van-e szükségük a horvátoknak magyar kézifegyverekre? Ez nem valószínű. Szomszédaink — ahogyan már tettünk erre utalást — legalább tízszer annyi fegyvert gyártanak, mint mi, s számos ilyen rendeltetésű üzem történetesen Horvátországban van. Menynyivel egyszerűbb a horvátoknak onnan szerezni fegyvert, mint Magyarországról importálni. Mindazonáltal persze mégsem lehetetlen, hogy néhány magyar gyártmányú géppisztoly illetéktelen kezekbe került. Volt rá már ugyanis péida, hogy az átutazó magyar szállítmányból a szigorú (jugoszláv) fegyveres őrizet ellenére is tucatnyi kézifegyver elveszett. Az ördög persze sohasem alszik. Ha például — ez esetben teljesen logikátlan — politikai megfontolásokból akarnánk, tudnánk-e géppisztolyt küldeni Jugoszláviába? Szakértők szerint végsősoron, bár meglehetősen bonyolult módon, a dolog megoldható lenne. Egy harmadik ország közreműködésével, s számos más módon is. Csak éppen úgy nem, ahogy a dús fantáziával megáldott filmrendezők képzelték. A jugoszláv katonai stúdió filmje a mozi szerelmesei, a háborús történetek kedvelői számára lehel érdekfeszítő, akár hihető is. Pont annyira, mint egy régi jugoszláv partizánfilm. Ahol csak lőnek és lőnek, de tárat sohasem cserélnek. (Csulák) éves nyereséghalasztás sem lesz ritkaság. — A vállalatnak, saját forrásain túl, csaknem 250 millió dollár áll rendelkezésére. De hogyan teremthető elő a hiányzó százmilliárd forint? _ — Tárgyalunk az- Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal további összegekről, és szóba került egy esetleges külföldi kötvénykibocsátás is. 1992-ben privatizálják a Távközlési. Vállalatot, amitől szintén jelentős tőkebevonást remélünk. Nem lebecsülendők saját forrásaink sem: 1990-es nyereségünk körülbelül hétmilliárd forint. Két tanulmány is készült az új pénzintézet felállítására. Külföldi és magyar partnercégek részvételét is elképzelhetőnek tartjuk. Külföldön is létrehoztunk egy fiókot; segítségével közvetlenül kapcsolódhatunk a nyugati pénzpiacokhoz. — Ezek után mindenképpen meg kell kérdeznem: ilyen nyereség mellett közgazdaságilag mivel indokolható a beszélgetési tarifa emelése?- — Az idén harmincmilliárdot kell beruházásra fordítanunk. aminek forrását elő kell teremteni, ha tartani akarjuk a távközlési fejlesztési program ütemét. Azt csak záróielben említem, hogy három perc beszélgetés díja egy doboz gyufa árával volt egyenlő. — Visszatérve eredeti témánkhoz: az új pénzintézet felállításának nemcsak anyagi, hanem személyi feltételei is vannak. — Lassan egy éve létezik a vállalat a bank- és hitelpolitikai osztálya, ahol munlmtársaink készülnek a feladatra. Nem kell mamutszervezetre gondolni. Például az Írországban működő hasonló rendeltetésű pénzintézetnek 15 alkalmazottja van. A szervezeti felépítés a lehető legegyszerűbb lesz. — Mi lesz az intézet sorsa ha egyszer végre túlkínálat lesz telefonból? — Ismét külföldi példát kell felhoznom. Svédországban jószerével százszázalékos a telefonellátottság. s a távközlés! finanszírozó bank mégis remekül működik. Mert a távközlés nem csak telefon. Belép családonként a második készülék, a telefax vagv a hálózatba kapcsolt számítógép. — És ez a komplexitás nálunk mikor valósulhat meg? — A program szerint az ezredfordulóig. Harangozó András — a Parlamentnek újból napirendre kell tűznie a költségvetési törvény idevágó fejezetét. Az indítvány úgy szól: „függessze fel”, amiből az következik, hogy ha a szükséges nem is száz. hanem ötvenezer hitelesített aláírás összegyűlik, a kezdeményezés tárgyát ismét láthatjuk az Országgyűlés napirendjén. De ez nem jelenti azt, hogy ismét döntenie kell a képviselőknek. Csupán újratárgyalási a kötelme. Azaz: a Parlament ettől még fenntarthatja az eredeti döntését ... — És ha népszavazást kezdeményeznének? — Arról már szó sem le hét, ugyanis az 1939. évi XVII. számú törvény kizárja a költségvetési törvény feletti népszavazás lehetőségét, s természetesen ez vonatkozik a költségvetés egyes fejezeteire, így az inkriminált kamatügyte is. — Társadalmi vitáról is szó van.., — Az intézményesen szerveződő társadalmi vitának ma már nincs meg a törvényes alapja, az erre vonatkozó jogszabályi előírást a Parlament hatályon kívül 1 helyezte. így jogi feltételekkel „körülbástyázott” társadalmi vitára nem kerülhet sor. legfeljebb szé les körű, nyilvános politikai vitára. — Mi a személyes véleménye, jóslata, hogyan végződik ön szerint ez az ügy7 — Ami engem illet, azt jó solom. hogy — bár elvileg át alakulhat az eredeti döntési szerkezet — az Országgyűlés fönn fogja tartani a korábbi döntését. V. G. P. Az élet alkonyán Otthonba za'rt öregség Évről évre mind több Idős emberről kell gondoskodni, egyre több a magatehetetlen, magára maradi, társ nélküli ember. Számukra nem marad más megoldás, mint az öregek otthona, bár még ma is ezt csak végső megoldásnak fogadják el. Pest megyében 25 szociális otthon működik. Ezek közül 14 időskorúak, kettő elmebetegek, kettő antiszociálisok. egy mozgássérültek, hat értelmi fogyatékosok otthona. Az időskorúak szociális otthonába csak hosszas várakozás után kerülhetnek be a rászorulók. Akinek nincs családja, vagy ha van is, nem tudja, vagy nem akarja vállalni a hozzátartozó gondozását. Általában 80-110 idős ember - kap elhelyezést egy-egy intézményben, amelyeknek felszereltsége változó. Az egyágyastól a nyolcágyas szobákig találhatók ezekben. Az elhelyezésnél az illetékesek arra törekszenek, hogy régi lakóhelyükhöz minél közelebb kerüljenek az öregek. Ha a beutalt az intézményben nem érzi jól magát, kérheti áthelyezését egy másikba. A növekvő igényekre utal az is, hogy ahol lehet, bővítik az épületeket. 'Tavaly a dabasi szociális otthont 50, a piliscsabait 10, a gyömrőit 20 hellyel bővítették. Az országban több faluban — a megyében egy helyen, 12 személyes — magán szociális otthonra kértek engedélyt. Családiasabb jellegük miatt bizonyára pár éven belül sok ilyen otthon várja majd a lakókat. s. r. [/’szárnyalt a vezér; követi a tröszt is? 1 BEI a külföldet is érdekli Az utóbbi napokban az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt nevét szárnyára kapták a tömegkommunikációs hírközlő szervek, de ennek aligha örülhettek a trösztben. Ország-világ előtt ugyanis elhangzott; amikor lement az olaj világpiaci ár,a, nem tették meg a tőzsdén az ajánlott lépéseket, hogy hazánk is részesülhesen az olgsóbb energiahordozóból. Hogy Bőd Péter Ákos keddi bejelentése ezzel összefüggésben van vagy sem, azt csak találgatni lehet, az azonban tény, hogy az ipa.ri és kereskedelmi miniszter az OKGT vezérigazgatóját munkaköréből felmentette, s mivel idén eléri a nyugdíjkorhatárt, munkaviszonyát is megszüntette. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál meglehetősen mértéktartóan kommentáltál: a hirt. Hangsúlyozták. hogy nekik személyi kérdésekben nem volt semmiféle befolyásuk, a felmentés miniszteri döntés. Nem tartják etikusnak azt sem, hogy a volt vezérigazgató munkáját utólag bírálják, hiszen igaz, ahogy a szólásmondás tartja: a döglött oroszlánba nem illik belerúgni, A DKV-ban inkább előre tekintenek. Azt mindenképpen biztatónak' tartják, hogy a vezérigazgató helyére nem neveztek ki új embert. Ügy vélik, végre-valahára meginoghat a trösztmonstrum, s a hőn óhajtott átalakulás most már nagyobb lendületet vehet. Már lapunkban is többször szóltunk arról, hogy a DKV- ban is támogatják azt az elképzelést, miszerint a trösztöt Nemzeti Olajipari Részvénytársasággá alakítanák át. Ez holdingként működne, amely a létrehozandó három rt. — a kőolaj-feldolgozással foglalkozóba kerülne a DKV — vagyonkezelőjeként tevékenykedne. Hogy ez így lesz vagy sem, még nem eldöntött tény, az azonban biztos, hogy Suba József kormánybiztosnak a betek óta tartó előkészítés után, mára, január 31-re kell letennie a miniszter asztalára a tröszt átalakításáról készült anyagot. A DKV nevét a napokban más ügy kapcsán is szóba hozták. A múlt hét végén megnyílt hazánkban is az első osztrák ÖMV-benzinkút, s a megnyitón elhangzott, elképzelhető, hogy a pozsonyi, a schwechati és a százhalombattai kőolajfinomító közölt valamiféle együttműködés alakulna ki. Ezzel kapcsolatban a DKV-ban diplomatikusan úgy fogalmaztak: nem cáfolják, de nem is erősítik meg a hírt. Az biztos, hogy mostanában alaposan felértékelődött az ázsiójuk, hiszen a külföldi cégek képviselői, akik nálunk nyitnak kutat, szeretnének maguknak biztos hátteret —- csővezetéket vagy finomítót — maguk mögött tudni. Százhalombattán hangsúlyozták, hogy konkrét tárgyalásokat még senkivel nem folytattak, s a döntéssel mindenképpen megvárják a tröszt átalakulását. Azt azonban már elhatározták, hogy a DKV vagyonának maximum 20-25 százaléka kerülhet külföldi részvényesek kezébe. A kőolajfinomítás stratégiai iparág, s így nem tartanák kívánatosnak, ha az nagy részben vagy egészben idegen tőkések tulajdonába kerülne. H. £.
